Könyv születik- Irj Te is egy sort hozzá!

Igen, a nagymama......vajon hova tünt el olyan hirtelen? Sok-sok év telt el azóta. Soha nem fogja elfelejteni azt a napot, amikor a nagymama magához hivatta, s elmondta neki azt, amit talán eddig senkinek.
Tisztán emlékszik most is, a nagyinak amúgy szúrós szemére, de arra is, hogy amikor vele beszélt ezek a szemek mindig mosolyogtak....

Na, jól van Kosszil...elég a nosztalgiából, nem ezért vagy itt, motyogta magában...s folytatta az elkezdett keresgélést.

Lázasan keresgélt tovább, miközben a nagymama tekintete járt az eszébe."a fenébe, így nem lehet dolgozni!Térj már észre Koszil!" Parancsolta magának.Miközben keresgélt, egyszerre csak lépteket hallott.

csipkebogyo írta:

Igen, a nagymama......vajon hova tünt el olyan hirtelen? Sok-sok év telt el azóta. Soha nem fogja elfelejteni azt a napot, amikor a nagymama magához hivatta, s elmondta neki azt, amit talán eddig senkinek.
Tisztán emlékszik most is, a nagyinak amúgy szúrós szemére, de arra is, hogy amikor vele beszélt ezek a szemek mindig mosolyogtak....

Na, jól van Kosszil...elég a nosztalgiából, nem ezért vagy itt, motyogta magában...s folytatta az elkezdett keresgélést.

Kattints a kibontásához...

És ott van Tenár is. A nagymama, mintha említette volna. Ők, hárman, a nővére Thar, Tenár és jómaga, valahogyan összetartoznak. A gondolataitól egyre izgatottabb lett. Halványan emlékezett, hogy a nagymama, említett neki még egy nevet, ami ugyanolyan különös volt, mint az övék. Gyermekkorában, talán csak egyszer, vagy kétszer hallotta, mikor a nagypapa így szólította nagyanyját. És ugye az a furcsa regény, amit a nagymamától kapott az utolsó karácsonyra.

Nagyot sóhajtott, és beletúrt a legközelebb lévő aktakupacba. Hatalmas por szállt fel; önkéntelenül is felköhögött, majd tüsszentő roham tört rá. Be kellett látnia, hogy ez így nem fog menni.

Ennek semmi értelme,ha így össze-vissza vagtában keresgél.Akárhol lehetnek azok a feljegyzések.Egy kicsit letört.Most mégis mit csináljon?
"Gyerünk Koszil!Okos lány vagy.Találj ki valamit!

Szerencséje volt.valóban csak az egyik lakó közeledett a folyóson.Elhaladt az ajtó előtt,majd elhaltak a léptei.Koszil azt vette észre,hogy legalább fél perce nem vett levegőt.Gyorsan kifújta magát és visszament a székhez.

a nő már sejtette a férfi vágyait!!! de nem szólt egy szót sem

Arha!Igen!Ez volt az a név.De ki lehet ez?Emlékszik,a nagyapja hívta még kicsit korában így a nagyanyját.Időnként.De a nagymama nem szerette,ha így hívták,ezért csak ritkán hangzott el ez a név.Csak most jutott eszébe.Arha!Ez a nagyanyja anyakönyvi kivonata lenne?De,hiszen ez nem lehet.A dátum sokkal későbbi,mint az ő születési dátuma.De,akkor kié lehet ez?Merengéséből léptek zaja verte fel.Határozott,férfias lépteké,ami egyre jobban közeledett a folyóson."Hátha megint csak egy lakó az?"-De valami az súgta,hogy jobb lesz minél előbb eltűnie innen.

-Koszil vagyok az új bejárónő.Ma vagyok itt először.
-Beengedne végre?-Kérdezte a nő dühösen és meg sem várva a választ benyomakodott az ajtón.Indulatosan nézett körül a szobában.Koszil türelmesen várt az ajtónál,de a szíve a még mindig a torkában dobogott.

Aztán, megszólalt: - Elnézést, de Ön, kicsoda?! - kérdezte végigmérve a nőt.

- Én?! Magának ahhoz semmi köze. Azonnal tűnjön el ebből a lakásból. Én, nem vettem föl semmiféle bejárónőt! - felelte a nő felemelt hangon.
- Elnézést; valóban nem Ön vett fel, hanem a ház ura. Ezen kívül megkért, hogy mire visszajön takarítsam ki a lakást. És mivel Ön, nem a főnököm, nem utasíthat. Tehát, vagy megmondja, hogy kicsoda és mi keresnivalója van a főnököm lakásában, vagy, kérem, hogy távozzon azonnal, vagy hívom a rendőrséget! - csattant fel hirtelen Kosszil.

A nő, döbbenten állt; alig kapott levegőt a méregtől. Felkapta kis táskáját és kiviharzott a lakásból felcsapott orral, köszönés nélkül.

Koszil becsapta az ajtót.Ez meleg helyzet volt.Micsoda egy goromba nőszemély.Szóval ez a a jóképű házigazda menyasszonya?!Remek.Mostantól még egy dolog miatt főhet a feje.
Egyébként is volt elég gondja bőven.Persze a többieket ez nem érdekelte.nekik csak az volt a lényeg,hogy megszerzze,amit kell és tartsta a hátát,ha úgy adódik.Szép.De legalább megvolt,amiért idejött.
Most viszont ideje lesz valóban kitakarítania a lakást,mert sok jóra nem számíthat,ha hazajön a házigazda.Semmi szükség rá,hogy gyanút keltsen.

és a házigazda gyanút fogjon,hogy mi is folyik itt?

Mi folyik itt..

Kosszil, gyorsan kitakarított. Hamarabb végzett, mint gondolta. Ádám, nem ért még haza a munkából. Nos, nem baj - gondolta. Így, talán még jobb is. Elejét veheti egy kínos beszélgetésnek. Felhívta nővérét - Thart - és megbeszéltek egy találkozót. Ádám részére hagyott egy cetlit az asztalon, hogy mit hol talál, és hogy holnap reggel mikor jön; majd elegánsan távozott.

Mindeközben, Ádám és húga beértek a városba. A kocsiban volt idejük megbeszélni a ma reggel történteket. Ádám elmesélte Tenárnak a bejárónős sztorit, hogy a lány, mindent értsen, majd az ékszerekre terelődött a szó.

- Ezek az ékszerek, nagyon emlékeztetnek azokra, amikről a nagypapa mesélt. - mondta Tenár. És, mikor jobban megnéztem ... szóval, szerintem, a nyaklánccal, a fülbevalóval és a brossal pontosan egy kollekciót tesz ki. Lehet, még karkötő és egy ékszeróra is tartozik hozzá. - ábrándozott el csöppet a lány.
- Lehet. - szögezte le röviden a férfi. - Először azonban ki kellene deríteni, hogy ki ez a Kosszil, és mit is akar tőlem.
- Kosszil. - sziszegte a lány. - Olyan furcsa. Kosszil, Tenár, Kosszil, Tenár. - játszott a nevekkel. - Eléggé egyformán hangzanak, nem? Mintha ugyanonnan valók volnának. Kosszil, Tenár, Ádám, Kosszik, Tenár, Ádám. Hmmm ... ez nem stimmel. A te neved nem stimmel! - kiáltott fel a lány.

Összegzés! - amit eddig írtunk

Fohosunk egy mulatos ejszaka viharait pihente, mikor megszolalt az az atkozott vekker. Reggel 6 volt, a parnat hozzavagta es nagy csorompolessel leesett de meg mindig verte a csengoit. Majd rájött az ajtó csengő szól megállás nélkül.Ki a fene keres ilyen korán?
Hasógató fejfájással nyitott ajtót.
- Jó reggelt Uram, én vagyok az új házvezetőnő-, mondta egy csinos, fiatal hölgy átlépve a küszöbön.
Egy krokodil jelent meg elötte; egy tagbaszakadt férfi vezette pórázon. Egybol kinyiltak a szemei, ugyan oneki nem volt bejaronoje, de ha mar itt van ... faradjon beljebb.
Bejarono.....hmm ? gondolta, de fel szemmel a ferfit kovette amig az el nem tunt a krokodillal a folyoso vegen.<O</O
A hölgy, csípőit ringatva, kecsesen belibegett az előszobába. Algazöld színű, hínárokkal díszített kalapját finom mozdulattal felakasztotta a fogasra, a nyakában lógó moszatsálat összehajtogatta, és megsimogatta a táskájában nyugtalanul tekergőző varánuszt.
"Az Ön lakása elképesztően száraz, hogy képes itt levegőhöz jutni?" kérdezte méltatlankodva a férfitől.<O</O
Ejnye, gondolta a férfi, - alig tette be a lábát, máris nemtetszését fejezi ki. Tekintete közben le-föl vándorolt a nő karcsú testén, majd megállapodott a hosszú, újjakat diszitő, nem mindennapi ékszereken...
- Mintha láttam volna már valahol ezeket a gyűrüket, elmélkedett a férfi, miközben hellyel kinálta a nőt, hogy tovább tanulmányozhassa..<O</O
Mivel kínálhatom meg? - Kérdezte kedvesen a hölgyet.
Talán egy kis vizet kérnék jéggel, hiszen elég meleg van itt. A férfi csendesen vizet töltött a kancsóból majd gondosan ügyelt arra, hogy a pohár átadásakor a nö ujjaihoz érjen.<O</O
Eszrevette ! Hogyan lehettem ilyen orul, hogy nem vettem le a gyuruimet - gondolta a no. Megprobalta a taskaja ala rejteni a kezet de elkesett. A ferfi kezfogasra nyujtotta a kezet.
Adam vagyok - mondta.<O</O
"Milyen gyönyörü ujjai vannak" mondta a férfi. "És látom, hogy milyen remek az izlése ha ilyen csodás ametiszt gyürüt visel".<O</O
- Köszönöm. Szépek a képei...csak nem maga festette őket?- próbálta elterelni a figyelmet a gyűrüről.<O</O
- Köszönöm. Szenvedélyes gyűjtő vagyok. Festeni? Talán majd nyugdíjas éveimben. - és halkan felnevetett.<O</O
A nő kinyitotta a táskáját és egy hosszú, bő, tengerzöld munkaköpenyt vett elő belőle. Magára öltötte, haját türkizkék kendőbe kötötte, és megkérdezte a férfitől, mivel kezdje a munkát.<O</O
"Tudja". mondta a férfi" azért alkalmazom magát,mert õrült rendetlenség van a lakásomban. Fontos iratok hevernek szerteszél és ezek között van egy életfongosságú amit meg kell keresni. Nagyon sok függ ettõl az irattól mert egy örökséggel van kapcsolatban. Sok it a könyvkuac és rágcsáló is és ha még lesz ideje itt tán tudna ezek ellen valamit tenni".<O</O
A nő, ezzel elintézetnek vélte a gyűrű témát, de tévedett. A férfi, nemes egyszerűséggel, mégiscsak rákérdezett az ékszerekre.

- Talán, felvehetne egy védőkesztyűt, hogy megóvja a vegyszerektől az ékszereit. Megkérdezhetem, melyik aukción vásárolta azokat?<O</O
- Ó, ez csak egy kis családi örökség -, válaszolta elpirulva az újdonsült bejárónő.<O</O
A férfi, odanyújtott a nőnek egy sárga gumikesztyűt, és úgy gondolta, egyelőre nem kérdez többet az ékszerekről.

Leült kedvenc sarki foteljébe, ami az ablak előtt állt, és bámulta a hegyeket és a tavat. Belemerült gondolataiba, és azon tűnődött, hogy mióta lakik az emeleten a krokodilos férfi.

Gondolataiból, a "bejárónő" zökkentette ki, aki kávéval kínálta.<O</O
- Általában cukor nélkül iszom a kávét, de most kérek bele két kockacukrot kedves hölgyem... mi is a neve valójában? -kérdezte Ádám a szorgoskodó nőtől.<O</O
A nő meglepődött, de nem engedhette meg magának, hogy ezt, a férfi észrevegye, így gyorsan válaszolt.

- Kosszilnak hívnak. - bökte ki az első eszébe jutott nevet, abból a könyvből, amit éppen olvasott.
- Furcsa név. – tűnődött. - Ezek szerint, Ön, nem idevalósi, ugye? - kérdezte a férfi kis mosollyal a száján.<O</O
Nem...vagyis igen....ide jöttem férjhez válaszolt, s megpróbált kitérni a számára igen kellemetlennek igérkező kérdések elől.<O</O
-Nem. A szüleim bevándorlók, de én már itt születtem és a nagymamám nevét viselem. - Válaszolt a nő e gyorsan kitalált történettel, miközben a gőzölgő kávét remegő kézzel nyújtotta át.<O</O
A férfi, továbbra is mosolygott. Ez, határozottan idegesítette a nőt, de igyekezett nem mutatni. Azon járt az esze, hogy a férfi mennyi mindenre jöhetett rá, és min gondolkodik.

De a férfi csak mosolygott csöndben, miközben elvette a kávét és visszasüppedt gondolataiba. Továbbra is kifelé bámult az ablakon és a krokodilos férfi vissza-vissza furakodott az agyába. És azon is töprengett, hogy a "bejárónő" miért visel moszatsálat??? Feszült koncentrációval igyekezett összefüggést találni a krokodilos férfi és a bejárónő között.

Úgy gondolta, hogy lefelé menet megkérdezi majd a portást, hogy mikor is költözött be az az úr, az ő emeletére.

Majd, tovább ízlelgette a nő nevét: Kosszil, Kosszil. Nem is rossz, eléggé dallamos. - gondolta. De mégis nyugtalanította valami. Akárhányszor kimondta magában a nevet, mindig egy kígyó képe villant be az agyába.<O</O
<!-- / message --><!-- sig -->A gondolataibol hirtelen eszveszelyto sikony teritette magahoz..
Adam !!!!! Adam !!!<O</O
Te jó ég!Mintha az emeletről jött volna.A férfi felugrott és evvel kis híján kiöntötte a keze ügyében lévő kávét.<O</O
Kinyitotta az ajtót, s elindult a hang irányába...<O</O
A húga holtsápadt arccal rohant felé és remegve bújt a karjaiba.<O</O
Gondolta, jól alakul a mai nap. Reggel a "bejárónő" az ismeretlen krokodilos fickóval. Az ismerős ékszerek a nőn, majd a húga sikítozva, kétségbeesve ... Mi jöhet még?

Fölfelé kísérve, még a liftben igyekezett megtudni, hogy mi is történt valójában. Nem akart a "bejárónő" előtt beszélni.

- Mondd Tenár, mégis mi történt? - kérdezte a húgát.
A lány, még mindig zihálva kapkodta a levegőt; percek teltek el, míg egy értelmes, összefüggő mondatott ki tudott nyögni.
- Két férfi követett az utcán. Majd az egyik férfi, megpróbálta elvenni a táskámat. Ekkor, futásnak eredtem, de ők tovább követtek. Itt voltam a közelben és nem tudtam, hogy hova is mehetnék, így nálad kötöttem ki. A házba már nem követtek a férfiak, de az ajtóban egy krokodilban majdnem orraestem. Mióta tartanak egyesek krokodilt háziállatként???
Ádám, igyekezett megnyugtatni húgát.
- Menjünk be. Kapsz egy forró teát és szépen megnyugszol. Akár, fel is hívhatjuk a rendőrséget, ha tudsz személyleírást adni a támadókról. Jah, és ne lepődj meg. Ma reggeltől van egy bejárónőm. - húzta kissé félre a száját.<O</O
Tenár nem szólt semmit, de amikor mepillantotta a bejárónőt, rögtön rossz érzése támadt.
Mivel a közel-múltban végzett el egy agykontrollos tanfolyamot, gondolta, most hasznositani is fogja. Csendben összetette bal kezének első három ujját, és elmormolta magában, hogy jusson eszébe minnél hamarabb, hol látta ezt a nőt. Az eredményre nem kellett sokáig várnia, egy-kettőre beugrott a kép.....<O</O
De nem szólt semmit. Nem akarta, hogy bármi furcsát is észrevegyen a nő, vagy a bátyja. Közben, a nő kezére tévedt a szeme. Alig tudta elvenni a tekintetét. Elkapta a szemét, és gyorsan kért egy nagy bögre teát mézzel.

Míg a "bejárónő" kiment odasúgta a bátyjának, hogy már látta ezt a nőt valahol, és az ékszerek is ismerősek neki. Sokat nem beszélhettek, mert a bejárónő megérkezett a teával.

- Oh, köszönöm. Bocsásson meg, még be sem mutatkoztam: Tenár vagyok. - mondta mosolyogva a lány és nyújtotta a kezét.
A bejárónő egy kissé idegesen és tétovázva viszonozta a kézfogást.
- Örülök, hogy megismerhettem. Kosszil vagyok. - és megfogta a lány kezét. Majd elnézést kért és kiment a fürdőszobába takarítani.

Tenár, jó alaposan szemügyre vette a kézfogás alatt Kosszil ékszereit és odasúgta a bátyjának:

- Ezeket az ékszereket már láttam valahol. És az a köves gyűrű, nagyon hasonlít stílusában a nagymamától örökölt brossra és nyakláncra. Nem gondolod?<O</O
A fürdőszobából csörömpölés hangja hallatszott ki.
-Legyünk óvatosak, súgta Tenár a bátyjának, s közben összefüggést keresett az utcai két támadó és a bejárónő között.<O</O
A hideg pohárral szemben a nő érezte a férfi ujjainak bársonyos melegét, de sikeresen titkolni tudta ezt a felmelegítő érzést. Arra gondolt, vajon szándékosan tette ezt, vagy csupa véletlen volt az egész? Még végig sem gondolta ezt a nő, mire a férfi megszólalt:<O</O
- Kedves Kosszil, nem kell kapkodnia. Nyugodtan ráér takarítani. Fél óra múlva bemegyek az irodába és zavartalanul dolgozhat. Kérem, szóljon, ha végzett a fürdőszobával és azonnal össze is készülök.
Addig Tenár, keresett egy steril ragtapaszt Kosszil elvágott ujjára. Így, újabb alkalma nyílt mind neki, mind pedig Ádámnak, hogy szemügyre vegyék a gyűrűket.
- Egy darabig elég lesz ez a kis kötés, de azért vegyen fel egy gumikesztyűt a munkák idejére. - mondta mosolyogva a lány.
- Köszönöm. - motyogta Kosszil.
- Tenár, ha megvársz, beviszlek a városba, ha neked is jó.
- Persze. Veled megyek. - nézett össze Tenár a bátyjával.<O</O
A fenébe, dünnyögött magában Kosszil, pont most kellett ennek is történnie. Igaz, nem csodálom, a takaritás nem az én kenyerem...

Még jó, hogy nem kérdezték meg, hogy mivel vágtam el az ujjam. Mondtam volna meg az igazat? - vagy mit találtam volna ki hirtelen?<O</O
Minden estre, örült, hogy a háziak hamarosan elmennek, és alaposan átkutathatja a férfi lakását. Azonban, azzal nem számolt, hogy van egy testvér is a képben. Mindenképpen fel kell hívnia a nővérét, hogy miképpen is veszik bele a tervbe Tenárt. Most már, a lány lakását is át kell kutatni.<O</O
Amikor becsukódott az ajtó a háziak mögött, elővette mobiltelefonját, és tájékoztatta Robertet a történtekről.
Utasitást kapott, hogy mindent tüzetesen vizsgáljon át, de a takaritásra is legyen azért gondja.<O></O>
A beszélgetés befejeztével felhívta nővérét is, Thart.
Őt is tájékoztatta a fejleményekről. Megegyeztek, hogy este hatkor találkoznak a szokott helyen, majd belevetette magát a lakás feltúrásába.
De mindenek előtt, gondosan kikészítette a porszívót, a portörölgető ruhát, a különféle fényezőket és egyéb tisztítószereket, hogy akkor se legyen gond, ha benyit valaki.<O</O
A férfi dolgozószobájával kezdte, gondolván, hátha itt megtalálja amit keres.<O</O
Rengeteg papír hevert szana-szét, és iszonyatosan nagy por volt. Mielőtt belépett volna, pontosan tudta, hogy mit akar, de most, csak állt bambán, kicsit hintázva a küszöbön és meredten bámult befelé a szobába.

Percek telltek el, mire arra eszmélt, hogy a szemben lévő falon függő festményt nézegeti elmélyülten. Egyszerre csak belenyilalt a gondolat, mintha csak a nagymamája nézett volna vissza rá.<O</O
Igen, a nagymama......vajon hova tünt el olyan hirtelen? Sok-sok év telt el azóta. Soha nem fogja elfelejteni azt a napot, amikor a nagymama magához hivatta, s elmondta neki azt, amit talán eddig senkinek.
Tisztán emlékszik most is, a nagyinak amúgy szúrós szemére, de arra is, hogy amikor vele beszélt ezek a szemek mindig mosolyogtak....

Na, jól van Kosszil...elég a nosztalgiából, nem ezért vagy itt, motyogta magában...s folytatta az elkezdett keresgélést.<O</O
Lázasan keresgélt tovább, miközben a nagymama tekintete járt az eszébe."a fenébe, így nem lehet dolgozni!Térj már észre Koszil!" Parancsolta magának.Miközben keresgélt, egyszerre csak lépteket hallott.<O</O
És ott van Tenár is. A nagymama, mintha említette volna. Ők, hárman, a nővére Thar, Tenár és jómaga, valahogyan összetartoznak. A gondolataitól egyre izgatottabb lett. Halványan emlékezett, hogy a nagymama, említett neki még egy nevet, ami ugyanolyan különös volt, mint az övék. Gyermekkorában, talán csak egyszer, vagy kétszer hallotta, mikor a nagypapa így szólította nagyanyját. És ugye az a furcsa regény, amit a nagymamától kapott az utolsó karácsonyra.

Nagyot sóhajtott, és beletúrt a legközelebb lévő aktakupacba. Hatalmas por szállt fel; önkéntelenül is felköhögött, majd tüsszentő roham tört rá. Be kellett látnia, hogy ez így nem fog menni.<O</O
Ennek semmi értelme,ha így össze-vissza vagtában keresgél.Akárhol lehetnek azok a feljegyzések.Egy kicsit letört.Most mégis mit csináljon?
"Gyerünk Koszil!Okos lány vagy.Találj ki valamit!<O</O
Csüggedten lerogyott az íróasztal melletti székre. Amint lehuppant, már ugrott is föl egy kisebb sikolyt kíséretében. De mielőtt jobban szemügyre tudta volna venni a széket, felerősödtek a léptek a folyosón. Az ajtóhoz szaladt, és lélekzetvisszafolytva várta, hogy mi fog történni. Magában, folyamatosan imádkozott, hogy csak az egyik emeleti lakó legyen.<O</O
Szerencséje volt.valóban csak az egyik lakó közeledett a folyóson.Elhaladt az ajtó előtt,majd elhaltak a léptei.Koszil azt vette észre,hogy legalább fél perce nem vett levegőt.Gyorsan kifújta magát és visszament a székhez.<O</O
Határozottan izgalmas ez a mai nap. - gondolta. Nem is értem, hogy miért mentem bele ebbe az egészbe? Nem vagyok sem tolvaj, sem betörő, sem pedig egy különlegesn képzett ügynök. - morgogta magában, miközben visszaért a székhez.

Leguggolt a szék mellé, és elkezdte tüzetesen átnézni. Azt, azonnal észrevette, hogy nem sokat ültek rajta. Igaz, ehhez nem kellett túl sok szakértelem, a pormennyiség önmagáért beszélt. Fogott egy rongyot és elkezdte letakarítani a széket, közben pedig óvatosan, centiméterről centiméterre átvizsgálta és áttapogatta az ülőfelületet.<O</O
a nő már sejtette a férfi vágyait!!! de nem szólt egy szót sem<O</O
Megérte az aprólékos munka, mert talált az ülőfelület alján egy kilazult szegecset. Szépen levette, és az apró nyíláson át, benyúlt a bőrhuzat alá. Nem kellett túlságosan mélyre nyúlnia, szinte azonnal rátalált az elrejtett papírokra.

Hevesen dobogott a szíve. Nyugtatgatnia kellett magát, miközben nagy levegőket vett, hogy el ne tépje a megsárgult lapokat izgalmában. Négy anyakönyvi kivonatot talált.

Az egyik Kosszil névre volt kiállítva. "De hiszen ez, Ő!" - döbbenten nézte, majd gyorsan szétnyitotta a másik három papírt is. Félhangosan motyogta a neveket sorba: Thar, Tenár, Arha. Félájultan meredt a papírokra és úgy érezte, hogy most igazán összezavarodott. Eddig úgy gondolta, hogy végre érti a dolgokat.<O</O
Arha!Igen!Ez volt az a név.De ki lehet ez?Emlékszik,a nagyapja hívta még kicsit korában így a nagyanyját.Időnként.De a nagymama nem szerette,ha így hívták,ezért csak ritkán hangzott el ez a név.Csak most jutott eszébe.Arha!Ez a nagyanyja anyakönyvi kivonata lenne?De,hiszen ez nem lehet.A dátum sokkal későbbi,mint az ő születési dátuma.De,akkor kié lehet ez?Merengéséből léptek zaja verte fel.Határozott,férfias lépteké,ami egyre jobban közeledett a folyóson."Hátha megint csak egy lakó az?"-De valami az súgta,hogy jobb lesz minél előbb eltűnie innen.<O</O
Nem ért rá sokáig tűnődni a papírokon. Úgy döntött, hogy nem rakja vissza azokat a rejtekhelyre, hanem magával viszi. Alig gondolta végig a dolgot, máris kopogtattak az ajtón. Habozott, mielőtt kinyitotta volna. De ugye, Ő most itt egy bejárónő, tehát joga van a lakásban tartózkodni.

Megigazította a kötényét. A papírokat a zsebébe tette, felhúzta a sárga gumikesztyűt, kendőt kötött és porronggyal a kezében ajtót nyitott.

- Jó napot kívánok! Kihez van szerencsém? - kérdezte.
Egy meglepett hölgy állt az ajtóban, aki felháborodva kérdezte: - Maga kicsoda és mit keres a vőlegényem lakásán?!<O</O
-Koszil vagyok az új bejárónő.Ma vagyok itt először.
-Beengedne végre?-Kérdezte a nő dühösen és meg sem várva a választ benyomakodott az ajtón.Indulatosan nézett körül a szobában.Koszil türelmesen várt az ajtónál,de a szíve a még mindig a torkában dobogott.<O</O
Aztán, megszólalt: - Elnézést, de Ön, kicsoda?! - kérdezte végigmérve a nőt.

- Én?! Magának ahhoz semmi köze. Azonnal tűnjön el ebből a lakásból. Én, nem vettem föl semmiféle bejárónőt! - felelte a nő felemelt hangon.
- Elnézést; valóban nem Ön vett fel, hanem a ház ura. Ezen kívül megkért, hogy mire visszajön, takarítsam ki a lakást. És mivel Ön, nem a főnököm, nem utasíthat. Tehát, vagy megmondja, hogy kicsoda és mi keresnivalója van a főnököm lakásában, vagy, kérem, hogy távozzon azonnal, vagy hívom a rendőrséget! - csattant fel hirtelen Kosszil.

A nő, döbbenten állt; alig kapott levegőt a méregtől. Felkapta kis táskáját és kiviharzott a lakásból felcsapott orral, köszönés nélkül.<O</O
Koszil becsapta az ajtót.Ez meleg helyzet volt.Micsoda egy goromba nőszemély.Szóval ez a a jóképű házigazda menyasszonya?!Remek.Mostantól még egy dolog miatt főhet a feje.
Egyébként is volt elég gondja bőven.Persze a többieket ez nem érdekelte.nekik csak az volt a lényeg,hogy megszerzze,amit kell és tartsta a hátát,ha úgy adódik.Szép.De legalább megvolt,amiért idejött.
Most viszont ideje lesz valóban kitakarítania a lakást,mert sok jóra nem számíthat,ha hazajön a házigazda.Semmi szükség rá,hogy gyanút keltsen.<O</O
És a házigazda gyanút fogjon,hogy mi is folyik itt? Mi folyik itt..<O</O
Kosszil, gyorsan kitakarított. Hamarabb végzett, mint gondolta. Ádám, nem ért még haza a munkából. Nos, nem baj - gondolta. Így, talán még jobb is. Elejét veheti egy kínos beszélgetésnek. Felhívta nővérét - Thart - és megbeszéltek egy találkozót. Ádám részére hagyott egy cetlit az asztalon, hogy mit hol talál, és hogy holnap reggel mikor jön; majd elegánsan távozott.<O</O
<O</O
Mindeközben, Ádám és húga beértek a városba. A kocsiban volt idejük megbeszélni a ma reggel történteket. Ádám elmesélte Tenárnak a bejárónős sztorit, hogy a lány, mindent értsen, majd az ékszerekre terelődött a szó.<O</O
<O</O
- Ezek az ékszerek, nagyon emlékeztetnek azokra, amikről a nagypapa mesélt. - mondta Tenár. És, mikor jobban megnéztem ... szóval, szerintem, a nyaklánccal, a fülbevalóval és a brossal pontosan egy kollekciót tesz ki. Lehet, még karkötő és egy ékszeróra is tartozik hozzá. - ábrándozott el csöppet a lány.<O</O
- Lehet. - szögezte le röviden a férfi. - Először azonban ki kellene deríteni, hogy ki ez a Kosszil, és mit is akar tőlem.<O</O
- Kosszil. - sziszegte a lány. - Olyan furcsa. Kosszil, Tenár, Kosszil, Tenár. - játszott a nevekkel. - Eléggé egyformán hangzanak, nem? Mintha ugyanonnan valók volnának. Kosszil, Tenár, Ádám, Kosszik, Tenár, Ádám. Hmmm ... ez nem stimmel. A te neved nem stimmel! - kiáltott fel a lány.

-És akkor mi van?-kérdezte egy kissé ingerülten Ádám.-Neked akkor ez mit mond?
-Semmit.-felelte bádortalanul Tenár.-Mi van Erikával?Szerencsére régen láttam.-és megeresztette egy huncut mosolyt a lány.
-Ne kezd megint légyszíves.Tudod jól,hogy nem szeretem mikor így beszélsz a menyasszonyomról.Én szeretem Erikát és össze fogok vele házasodni.
-Persze.És azért jártok jegyben már több,mint két éve?
-Tudod jól,hogy mennyi dolgom van bent a cégnél.Amíg a cég ügyei nincsenek teljesen rendben várunk.
A lány hamiskásan elmosolyodott.
-És Erika mit szól ehhez?
-Ő természetesen mellettem áll ebben az ügyben.-mondta kicsit kelletlenül Ádám.
Na,igen.Tenár ebben annyira nem volt biztos.Sosem szerette Erikát.Már az első pillanatban egy ellenszenves,felfuvalkodott libának tartotta,aki mellesleg mindennél jobban szerette a pénz és így természetesen Ádámot is.A lány ezt az első pillanatban látta,de nem nagyon tudta Ádám tudomására hozni.Ha sikerül végre a fúzió,ami mág régóta esedékes volt,akkor a cég hatalmas bevételhez jut.Ezért Erika minél előbb szerette volna nyélbe ütni az esküvőt,de természetesen "szerelem" álarca mögé bújva.Mindenestre Tenár eldöntötte,hogy nem fogja csak úgy megengedni ennek a nőnek,hogy befurakodjon a családba.Ahhoz neki is lesz még egy-két szava.De egyenlőre nem látta elérkezetnek az időt az ilyen lépésekhez.
És most közbejött ez a Koszil is.Itt valami nem stimmel.Koszil,Koszil...hmmmm.Mi zavarja őt annyira ebben a lányban?Titkol valamit.
És az a fickó a krokodilla?Sehogy sem érti,hogy miért annyira érdekes ez a dolog,de érezte,hogy ez a dolog sem véletlen.
Ideje lesz megkérdezni a portást-aki mellesleg pénzért bármire kapható-,hogy nézzen utána ennek a dolognak.Vagy legalább valami információt adjon erről a fickóról.

A bejárónő bezárta az ajtót, még egyszer ellenőrizte a zárat. Érezte hogy némi rutint kell szerezni az új helyen, mert semmi sem esik még igazán kézre neki. Eztán megfordult, kihúzta magát és elegánsan távozott. Nem vette azonban észre, hogy a folyosó végén egy sötét szempár kíséri mohó figyelemmel minden mozdulatát.
Amint Kosszil lépései elhalkultak a lépcsőházban és a kapu is becsapódott tompán, Wollf bácsi halkan betette lakásának alig résnyire nyitott ajtaját és visszavonult az előszobába. Kinyitotta a hűtőszekrénye ajtaját és friss halakat vett elő belőle, melyeket nem régen vásárolt a közeli halpiacon. A halak nejlonszatyorban voltak és még ficánkoltak. Wollf bácsi bement velük a fürdőszobába és hangosan kiáltotta:
- Oszkár! - A fürdőkád mellett valami sötét tömeg mozdult a homályban.
- Jól van kis bogaram, gyere ide Wollf bácsihoz, kapsz finom csemegét! Bizonyára már nagyon éhes vagy. Aztán egyesével dobálta a halakat a krokodil felé, aki gyors reflexmozdulatokkal habzsolva kapkodta be őket.