Könyv születik- Irj Te is egy sort hozzá!

-Velem kell jönnöd az időd lejárt, a tested elhasználódott a lelked pedig a megfelelő szintre emelkedik. - közben a halál angyala kinyújtotta sötéten örvénylő kezét és acélos ujjai fogságába ejtette főhősünk csuklóját.

Legalábbis azt hitte, hogy az a csuklója! De talpraesett hősünk beáldozta a nehezen visszaszerzett kolbászokat, amik azóta bal ingzsebében pácolódtak. Ezekre markolt rá az Úr követe, és

abban a pillanatban mindketten átlépték az ismert dimenziok kapuját és materializálodtak egy olyan dimenzióba ahol megszünt minden eddigi tapasztalásuk,igy olvadtak bele egy nagy,közös intersztelláris tudatba.De ekkor

... metszően megszólalt az ajtócsengő.

És belépett valaki, akit már régen nem látott. Nagyon meglepődött és váratlan dolgot tett.

:d

Amikor össze ért a kezük, szikrák millió izottak fel. Föszereplönk azt hitte ott menten leteperi és magáévá teszi a konyha padlóján, de a lány sem volt ezzel máskép. Egyedül a krokodil nem nézte ezt a hírtelen keletkezett szexuális feszültséget, jó szemmel.

Sőt, jó szájjal sem, mert lassan fordulva, centiméterenként kúszott előre. Hallatszott a pikkelyek surrogása, ahogy átért a küszöb felett. Már bent volt a konyhában.

Nem is tétlenkedett a krokodil. Rávette magát az idegenre, és darabokra tépte. Főhősünk pedig lassú, óvatos mozdulatokkal kisurrant a helyiségből.

Valami édes borzongás futott végig ekkor a testén....érezte már ezt...ismerős volt. A nő szemébe nézett, majd hirtelen zavarában elnézést kért: -Ha megbocsájt hölgyem, azzonal jövök! és kirohant....

- Hová tettem?! A fenébe is! Hol van??? - morfondírozott, majd a homlokára csapva a fürdőszobába rohant, s a tükör mögötti pipereszekrényből előhalászta utolsó szem Viagráját.

Fohosunk egy mulatos ejszaka viharait pihente, mikor megszolalt az az atkozott vekker...........................Krrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrr.
Ahhhh....még öt perc....

óriási csend vette körül, nem tudta mire vélni az amúgy mindig zajos város most néma hallgatását. ébren vagyok? vagy még álmodom? - tűnődött.
csupán szívének súlyos dobbanását hallotta verni ereiben.

..majd hirtelen fény világitotta meg az utat...ugyan még mindig csend volt, de főhősünk mostmár legalább látta, h pontosan egy út kanyarodik el balra.

jajjjj nem, jobbra. a bal és jobb irányt még a mai napig összekeveri.

Úgy érezte magát, mint egy ügyetlen nő, aki még az üres parkolóba sem bír első nekifutásra betolatni....

Ebben a fényben felsejlett előtte egy rég letűnt világ, egy rég letűnt kor, a mára már kiveszett embertípusokkal, viselkedésformákkal. Visszarévedt a belle époque évtizedeibe, melyben ifjúkorát töltötte. Eszébe jutottak hajdan élt bölcs öregek, kik emberségre és tisztességre nevelték, rég elfeledett szavak, gondolatok, érzések, hangulatok, melyek körülvették még formálódó lelkét. Emlékezett a lovasszánon tett téli utazásaira, vidéki falvak imára hívó harangzúgására, a kéklő hegyeken töltött áhitatos útjaira...
Akkor még bizalommal tekintett a világba...

De azóta mindent kicseréltek rajta.., benne! Mivé is lett?

és az ágy másik oldala felé fordul, kezével férje után kutatava.. kiss

ferlhőkarcolók szúrkálták a körömsütét eget, csillagokat már rég nem látott. a szmog...

A nő ezt észre vette majd lopva ránézet a férfira.........