Könyv születik- Irj Te is egy sort hozzá!

ezert a kormet ragva jarkalt a szobaban, majd kis ido elteltevel felkialtott:

"most mitévő legyek?" -gondolta. hogyan tovább?

Ismerte az ékszert már látta korábban is. Minden kitisztúlt előtte és már tudta mit tegyen.

Határozottan az ajtó felé vette az irányt.

Nem törődött a szobában azóta is kábulva állogató férfival, ki a nő megrettentő viselkedése láttán úgy érezte , ideje lenne valamit lépnie.

lassan kisomfordált a szobából és köszönés nélkül távozott.

Lefutott a lépcsőn, ki azutcára, egyenesen az egyik barátjához, Monához.

Még egyszer hátra tekintett, majd gyors léptekkel indult el.

Miközben hátra tekintgetett, nem figyelve lelépett a járdáról, igy az éppen arra száguldó jármű elé....

Szerencsére az autó idejében fékezett.

Hírtelen azt sem tudta,hol van.Széjjel néz és lassan derengeni kezd, a tudatában, az egész esti történet............

Valami nesztelenül elsuhant a feje fölött, érezte perzselő kisugárzását.

Hirtelen rosszullétet érzett,aléltan az útra esett.

A kocsiból rögtön kipattant egy férfi ....

Rettentően mérges volt és alig várta, hogy jól lehordja azt a libát, aki épp most tartja fel, de mikor meglátta az eszméletlen testet kétségbeesett...

"Ezt a nőt ismerem" gondolta. Hogy került ide?....

Óvatosan felemelte a nőt és befektette a kocsija hátsó ülésére. " Már csak az kell, hogy még egy könnyű testi sértést is a nyakamba varrjanak a tárgyaláson..."

Mona a történteket látva rémült arccal rohant a kocsi mellé és figyelte ahogy a számára ismeretlen férfi barátnéját taperolja. Már épp sikítani készült, mikor Gyula ( a bátor, erős, karizmatikus és csöppet sem öntelt sofőr ) válla fölött közölte vele, hogy csak a pulzusát ellenőrizte ...

A férfi most már végképp biztos volt benne, hogy a tárgyalásra nem fog odaérni. - Ismeri?- kérdezte Monától és mikor az bólintott, kinyitotta a kocsi ajtaját és még mindig k issé ingerülten betessékelte az anyósülésre. Ekkor a bátor, erős, karizmatikus és csöppet sem öntelt Gyula is beült a kocsiba és egyik szemöldökét felvonva, kérdőn tekintett a mellette ülő lányra. -Kórház?

A lány közben kinyitotta a szemét... szó se lehet róla! - nyögte