Ezt a cikket ma reggel olvastam a villamoson, és a nagy fogyi közepette nagyon jól esett.... 
És a barátom jutott eszembe, aki ezt mondta nemrég, mikro mesztelenül fotózott negem: Rubens sírna az irigységtől, ha látná ezeket a fotókat!
Nőt akarok – kövéret!Kezdem ott, hogy gyűlölöm a divatot. Mármint ha nőről van szó. Bírja már eldönteni valaki, ha férfinak nevezi magát, hogyan szereti a nőt: véresen, közepesen átsütve, vagy well-done (értsd szűzen, némi tapasztalattal, vagy hétpróbás ördögnek)
További választások: köcsögduda, formás labdacs, vagy deszka, anyányi gömbölydedség, vagy sportos simaság. Vagy esetleg ez is, az is, csak hamiskás legyen a tekintete, érzékeny a lába köze. Hanem a divatmajmot megvetem. Aki mindig Kate-tel kezd, csak épp hogy Winslettel, hol Mosszal folytatja, aszerint hogy milyen szélirányt jósol a tévé, és hogy ki van a Cosmo címlapján. Én itt és most egyszer és mindenkorra kijelentem: a kövér nőkér élek-halok. És ezt mint magánember mondom.
Volt egyszer egy bájos ausztrál színésznő, nagy, bongyor, barna hajjal, kerek pofival, formás, feltűnő mellel, édes, harapnivaló popsival. Úgy hívták: Nicole Kidman, de a kutya sem ismerte. Van egy hollywoodi díva: szőke, egyenes hajú, csontos arcú, a kulcscsontja úgy kidudorodik hústalan mellkasából, hogy még betörné a fejét annak, aki a keblére akarna borulni. Mindenki ismeri: ő a mai Nicole Kidman. Ugye nem kell mondanom, hogy melyiket szeretem?
Nekem legyen nőből a nő
Gömbölyödjön a hátsója, ahogy megy fel előttem a lépcsőn, vesszen el a fejem a két melle közt, ha magához húz. Ne a gyerekosztályon vásároljon a Marks&Spencer-ben (mert valljátok be, sokan vagytok így vele), negyvenkettes méretnél kisebb darabra rá se nézzen. Ne úgy dobáljam a táncparketten, mint valami súlytalan bábut – rám szegeződjön ott minden tekintet, ha egyszer megemelem debellámat. Ha vacsorázni viszem, ne kelljen előre odatelefonálnom, hogy sovány tejből is csinálnak-e koffeinmentes kapucsinót, s villájával ne ímmel-ámmal döfködje nekem a salátát, s ne úgy nézzen rám, mint egy anyagyilkosra, ha meg találom kérdezni, desszertet kér-e. De ha ragaszkodik a kecsketáphoz, mert egészséges, egye meg előételnek, hogy aztán jóízűen falhassa a dupla bifszteket á la Rossini, vagy az ördögpennét, vagy esetleg mind a kettőt, ha épp korog a gyomra. És csak bátran puszilja be utána az omlós tiramisut – hadd lássam, hogy élvezi az életet. Annyi kalóriát úgyse tud letuszkolni a torkán, hogy le ne dolgozza az ágyban, ha én vagyok az edzője.
És igen
A nagy közhely nekem is bejött: a kövér nők vidámabbak, röhögősebbek, kiegyensúlyozottabbak. (Egészen addig, amíg az ízlésterror boldogtalanná nem teszi őket másságukért. Mert az rohamosan szedi áldozatait!) És ami fontosabb: százszor jobbak az ágyban, ha az én nem tudományos módszerekkel készült, ám annál szélesebb körű kimutatásomnak hinni lehet. Mindjárt megtalálom például a mellüket, vízszintben és vaksötétben is. Hátha még világos van! – jaj, már a gondolatra is de megkeményedtem! Van-e szebb annál, amikor egy rengő mellű, édes hasú, vaskos combú, buja szépség a lába közé kapja férfiasságomat, és amúgy istenigazából meglovagol! Órákig el tudom nézni a női nem győzelmi galoppját, s ha netán eldurranok a nagy élvezetben, szinte azonnal folytatom egy ilyen döggel.
Annyit mondok lányok: ácsi! Nem kell utánozni a kifutó piszkafáit, de még a csinos Cosmo lányokat sem, ha nektek nem olyan az alakotok! Eszetekbe ne jusson éhezni, az ájulásig futni, vagy pláne bélfürdőre menni. Egyetek, igyatok, hancúrozzatok, és reggel ugorjatok el egy laza szigetkörre – hadd csodáljam inkognitóban ütemesen ugráló melleteket. Ha nem hiszitek el, hogy múló divat ez a mostani, üssetek fel egy Rubens albumot!
És a barátom jutott eszembe, aki ezt mondta nemrég, mikro mesztelenül fotózott negem: Rubens sírna az irigységtől, ha látná ezeket a fotókat! Nőt akarok – kövéret!Kezdem ott, hogy gyűlölöm a divatot. Mármint ha nőről van szó. Bírja már eldönteni valaki, ha férfinak nevezi magát, hogyan szereti a nőt: véresen, közepesen átsütve, vagy well-done (értsd szűzen, némi tapasztalattal, vagy hétpróbás ördögnek)
További választások: köcsögduda, formás labdacs, vagy deszka, anyányi gömbölydedség, vagy sportos simaság. Vagy esetleg ez is, az is, csak hamiskás legyen a tekintete, érzékeny a lába köze. Hanem a divatmajmot megvetem. Aki mindig Kate-tel kezd, csak épp hogy Winslettel, hol Mosszal folytatja, aszerint hogy milyen szélirányt jósol a tévé, és hogy ki van a Cosmo címlapján. Én itt és most egyszer és mindenkorra kijelentem: a kövér nőkér élek-halok. És ezt mint magánember mondom.
Volt egyszer egy bájos ausztrál színésznő, nagy, bongyor, barna hajjal, kerek pofival, formás, feltűnő mellel, édes, harapnivaló popsival. Úgy hívták: Nicole Kidman, de a kutya sem ismerte. Van egy hollywoodi díva: szőke, egyenes hajú, csontos arcú, a kulcscsontja úgy kidudorodik hústalan mellkasából, hogy még betörné a fejét annak, aki a keblére akarna borulni. Mindenki ismeri: ő a mai Nicole Kidman. Ugye nem kell mondanom, hogy melyiket szeretem?
Nekem legyen nőből a nő
Gömbölyödjön a hátsója, ahogy megy fel előttem a lépcsőn, vesszen el a fejem a két melle közt, ha magához húz. Ne a gyerekosztályon vásároljon a Marks&Spencer-ben (mert valljátok be, sokan vagytok így vele), negyvenkettes méretnél kisebb darabra rá se nézzen. Ne úgy dobáljam a táncparketten, mint valami súlytalan bábut – rám szegeződjön ott minden tekintet, ha egyszer megemelem debellámat. Ha vacsorázni viszem, ne kelljen előre odatelefonálnom, hogy sovány tejből is csinálnak-e koffeinmentes kapucsinót, s villájával ne ímmel-ámmal döfködje nekem a salátát, s ne úgy nézzen rám, mint egy anyagyilkosra, ha meg találom kérdezni, desszertet kér-e. De ha ragaszkodik a kecsketáphoz, mert egészséges, egye meg előételnek, hogy aztán jóízűen falhassa a dupla bifszteket á la Rossini, vagy az ördögpennét, vagy esetleg mind a kettőt, ha épp korog a gyomra. És csak bátran puszilja be utána az omlós tiramisut – hadd lássam, hogy élvezi az életet. Annyi kalóriát úgyse tud letuszkolni a torkán, hogy le ne dolgozza az ágyban, ha én vagyok az edzője.
És igen
A nagy közhely nekem is bejött: a kövér nők vidámabbak, röhögősebbek, kiegyensúlyozottabbak. (Egészen addig, amíg az ízlésterror boldogtalanná nem teszi őket másságukért. Mert az rohamosan szedi áldozatait!) És ami fontosabb: százszor jobbak az ágyban, ha az én nem tudományos módszerekkel készült, ám annál szélesebb körű kimutatásomnak hinni lehet. Mindjárt megtalálom például a mellüket, vízszintben és vaksötétben is. Hátha még világos van! – jaj, már a gondolatra is de megkeményedtem! Van-e szebb annál, amikor egy rengő mellű, édes hasú, vaskos combú, buja szépség a lába közé kapja férfiasságomat, és amúgy istenigazából meglovagol! Órákig el tudom nézni a női nem győzelmi galoppját, s ha netán eldurranok a nagy élvezetben, szinte azonnal folytatom egy ilyen döggel.
Annyit mondok lányok: ácsi! Nem kell utánozni a kifutó piszkafáit, de még a csinos Cosmo lányokat sem, ha nektek nem olyan az alakotok! Eszetekbe ne jusson éhezni, az ájulásig futni, vagy pláne bélfürdőre menni. Egyetek, igyatok, hancúrozzatok, és reggel ugorjatok el egy laza szigetkörre – hadd csodáljam inkognitóban ütemesen ugráló melleteket. Ha nem hiszitek el, hogy múló divat ez a mostani, üssetek fel egy Rubens albumot!
