Csak az első videot tudtam ez ideig végig nézni de nagyon tetszett, úgy tartalmilag mind az előadók tárgyilagos stílusát, és szimpatikus személyiségét illetően.
Nem járok gyakran Magyarországra, emiatt a változások élesebben a szemembe ötköznek. Ez olyan mint amikor egy gyereket a rokonságból nem minden nap látunk és elcsodálkozunk, hogy már iskolás, már megnősült.
Vörös Imre megnyugtatott a beszédével mert már néha arra gondoltam az én ítélőképességem hagyott cserbe.
Sokáig nem érdekelt a magyar politika, különösen az után, hogy megszűnt az egypárt-rendszer, majdcsak zöldágra fognak vergődni az emberek a pluralizmus, a vélemények sokféleségének a segítségével.
Valóban a változások pozitivak voltak, nött az anyagi jólét a nyitottság, nem volt szüksége a rokonoknak, ismerősösöknek létfontosságú ajándékokat vinni, az információk szürés nélkül eljutottak az országba, az emberek szabadon, nyiltan beszélhettek egymással.
Már a 90-es évek elött olyan volt a helyzet az érettségi találkozón, hogy nyugodtan kritizálta mindenki a rendszert futó video-kamerák elött nem halkan egymás között. Mindenki felállt, elmondta mi történt vele az érettségi után, ott voltak az élettársak, gyerekek.
A kariere abban az időben nem ment kompromisszumok nélkül, mindenki tudta, hogy az egyetemhez, egy pozícióhoz ide vagy oda be kellett lépni. A pap-tanárok szinte biztattak bennünket az érettségi után "Lépjetek be lelkiismeretfurdalás nélkül a KISZ-be úgyis ott van már mindenki" A sorkatonai szolgálatnál szemrebbenés nélkül beírták az írnokok, hogy valaki már 10 éve KISZ-tag ami fizikai képtelenség volt.
Ez volt a háttér, "színészkedés, Moszkva nyelve szerint beszélni, egy kis szabadság elérésének az érdekében". Mindenki tudta, hogy "ki elött lehet beszélni ki elött nem".
Aztán jött az uj egypárt-rendszer, egy találkozó 2013-körül. Mintha kicserélték volna a volt osztálytársaimat. Mindenki újra definiálta és elmesélte az életét, különösen az érettségi utáni epizódot. Dadogtak, kerteltek, hazudtak a részben nyugdíjas emberek. Egyfajta félelmet lehetett látni a szemükben és nem értettem mi ütött beléjük?
A legutóbbi találkozót már nem privát rendezték hanem egyfajta politikai propaganda-szervezet vette át, oklevél átadás, szentmise amin a hazaszeretetünknek tanúbizonyságot adunk. Mindez a választások elött aminek a mottója a meglátásom szerint a "fajtisztaság megőrzése" volt. Mivel nem szerettem volna, hogy egy párt visszaéljen a jelenlétemmel, hát szépen lemondtam a találkozón való részvételt.
Én is megvagyok győződve, hogy egy "puch" történt az országban
Kedves Ernoe!
Csak egyet kérek (persze, nem ismerjük egymást, de hátha számít): ne mossuk össze a szocializmus 45 évét az orbáni diktatúrával.
Az a rendszer azért jött létre, hogy az emberek leváltsanak egy igazságtalan, kegyelmesuramékra, nagyságosasszonyomékra felnéző másikat.
Azért, hogy ne egy cipője, egy nadrágja legyen a szegény család gyerekeinek, azért, hogy ugyanolyan lehetőségeket kapjanak ezek a gyerekek a tanulásra, a boldogulásra, mint azok, akik gazdag, de legalábbis tehetős családba születtek.
Azért, hogy ne az határozza meg, hogy hol dolgozol, hogy ki az apád, nagybátyád, unokatestvéred, s annak az ismerőse.
Azért, hogy ne a keresztény vallás uralja, s ezzel párhuzamosan ne legyen üldözött az, aki ateista, Uram bocsáss, izraelita vallású, vagy csak zsidó származású.
A rendszer új volt - teljesen más, mint, amit addig ez a nép megélt.
Más gazdasági berendezkedés -
ezért nem lehet Orbánék hatalom-politikáját, pénzéhségét összevetni az akkori államosítással -, más jogrendszer (minden hatalom a dolgozó népé, ugye).
Szükségszerűen tele volt hibákkal, sőt bűnökkel is, de sok eredménnyel is.
Rákosit rendszeresen hasonlítják Orbánhoz - csak azt felejtik el, hogy Rákosi 7 és fél évet ült börtönben az előző rendszerben, majd, amikor szabadult volna újra perbefogták, s életfogytiglanra ítélték. 15 év lett belőle - rendkívül sok.
Gyűlölt mindenkit, aki szerinte ezért felelős volt. Írtott is mindenkit, akinek csak köze lehetett az "elnyomó osztályhoz" válogatás nélkül bosszút állva.
Pszichésen érthető, emberileg bűn, amit elkövetett.
Persze kérdés: megválasztanánk-e ma egy 15 évig politikai fogolyként bebörtönzöttet miniszterelnöknek ...
Orbánt ezzel szemben tenyerén hordozta az előző rendszert, mindent a feneke alá toltak - még Soros-ösztöndíj is létezett, amivel utazhatott.
(A Soros-alapítvány, Nyílt Társadalom Alapítvány 1984-től működött Magyarországon!)
Abban a mindenkit elnyomó 80-as években ...
Az, hogy én szabadon nőttem fel és nem egy cseléd gyerekeként, annak a rendszernek köszönhetem. Azt, hogy megszereztem ingyen az első diplomámat, szintén.
Nem hálát érzek, én egy tárgyat sem tudnék tisztelni, lásd korona, nemhogy egy "rendszert". Csak a lehetőségeimet ismerem, s össze tudom hasonlítani az azt megelőzővel.
Nem azt kívánom, hogy ki legyen írva: tovább a lenini úton, csak azt, hogy egy nép történelmének részeként kezeljék,
annak jó oldalát is látva.
Mert a tömegek számára komoly előrelépést hozott.
(S tegyük hozzá, minden más politikai berendezkedésű ország ott tett keresztbe ennek, ahol csak tudott, pl. Cocom-lista.)
S hogy voltak vadhajtások, igen voltak. Ahogyan a franciáknál is, ahogyan a németeknél is, ahogyan bárhol, ahol rendszert váltanak a tömegek.
A franciáknál 10 évvel a forradalom után még komoly társadalmi gondok voltak - szó sem volt "demokratikus jogállamról".
De az is fejlődött, s a mi országunk is - mégpedig a vélemények alapján fejlődött.
Sok szakmailag hozzáértő mondhatta el, hogy másképp kellene - persze birkózva a néphatalom okán kikiáltott alapértékekkel.
Nehéz úgy felépíteni egy társadalmat, ha az az alap, hogy mindenki egyformán részesedjék a közösből, bármennyit is tesz bele.
Az emberek közötti egyenlőség igénye mindent felülírt!
1988-ra eljutottak az országos ügyeket vezetők, hogy nem lehet fenntartani ezt, legalábbis nem úgy, s elkezdték átalakítani a meglévő jogi- és gazdasági viszonyrendszert.
Nem Orbánék váltottak rendszert!
Ezt sem ismeri el senki, pedig a változások abból a társadalomból eredtek.
Antall József nem akkor született, Orbán, Magyar Bálint, Darvas Iván és a többiek sem.
Mind részesei voltak a szocialista országberendezkedésnek is.
Sőt, komoly karriereket futottak be.
S hogy erre sem "emlékszik" senki, csak azt hajtják, hogy akkor semmit nem lehetett, az őket minősíti, mert nem igaz.