Karácsony

Karácsony



A kislány a fürdőkád szélén ült.
Karácsonyodott.
Nézte a halat. Nézte őrületét. Ahogy körbe-körbe. Mintha zihálna. ”Elfáradt a hal!”
A fiúcska a pulyka leölésénél segédkezett. Véres lett mindene. Ez az ötödik karácsony, amelyen pulykavéres mindene. Ám még sosem látott fejetlen madarat, vért spriccelve rohangálni a konyhában körbe-körbe. Szereti. A vér melegét.
A kislány megcirógatta Krisztust, a késre ítélt halat. Megborzongtak. S a hidegvérű állat idegesen körözött tovább.
A fiúcskát beküldték mosdani, midőn a vére veszett madár elernyedt, s akarva-akaratlan a feje mellé hanyatlott végkimerülten...
- Engedj ide!
- Játszom a hallal!
- Takarodj odébb!
- Nem!
A fiúcska fölkapta apja borotváját, s a kádvízbe suhintott. Két halpénz szaltózott a kikapott kéz rántotta örvényen. A kislány egyensúlyát vesztette. A vízbe zuhant.
Ússz a haladdal, béka!
S a fiúcska nyomta lefelé a törékeny, kalimpáló lánytestet. Pulykavéres lett a víz. A hal ijedten ugrált a kád pereme felé...
A fiúcska a konyhába ment. Csenni valamit. Éhes volt...
A halpénz üvegszemeken koppant.
Kés alatt sercegett a hagyma. Trancsírozódott a pulyka. Kint hullott a hó. A kisfiú jóllakott.
A hal tenyérnyi helyen vergődött a vér-zavaros vízben. Túlélte a szentestét. Ha csak egy nappal is...
 
Oldal tetejére