Keresztenyzene ,vers, hit, Biblia

Gyémánt és emlékezet

Utazás Daczó Árpád Lukács ferences szerzetessel Babba Mária nyomában

Két vagy három esztendeje immár, hogy megismertem Daczó Árpád Lukács ferences atyát Csíksomlyóban. Már akkor mesélt egy közel-távoli faluról, Kostelekről, ahol egy időben maga is szolgált lelkipásztorként, s különleges településnek tüntette föl, ahová egyszer el kell menni. Mert ott valami nagy dolognak lehetek tanúja... Azután elmaradt az út, a következő évben, amikor Erdélyben jártam, köszöntöttük ugyan egymást, de Kostelekre nem jutottam el. Láttam, amint - a szellemi néprajzot kutató ember elszántságával - figyelte a somlyói búcsút követő hajnalon fönn a nyeregben a csángó asszonyokat, amint vártak a napfölkeltére. Hogy a fényben meglássák a Szentlelket.

Ima a kosteleki templomban

Lukács atya olyan szerzetes, amilyet Szent Ferenc körül képzel az ember. Vagy talán Ferencből szorult belé a tiszta egyszerűség. Amikor elértük a gyimesi szoros bejáratát, fönn, a tetőn megállíttatta az autót, kilépett a mesés tájba, fürge léptekkel a mezei füvek közé, s már mondta, melyik mire való, valamifélét leszakított, s rágcsálta a szárát, biztatott, kövessem, ennél finomabbat, s gyógyhatásúbbat nemigen találok. Azután mély lélegzeteket vett - teleszívom a tüdőmet jó friss erdélyi hegyi levegővel, mondta -, majd folytattuk utunkat.

A táj megrendítően fönséges

Idén végre úgy alakult, hogy a búcsút követő napon nekilendültünk a hegyi útnak. Légvonalban Kostelek nincs ugyan messze Csíksomlyótól, de benn fekszik a Kárpátok láncai között, s jószerével csak a moldovai oldal felől közelíthető meg, a legvégén tizennyolc kilométeres földúton. Ismerve az erdélyi közlekedési viszonyokat (az utóbbi években kétségtelenül javulás figyelhető meg) nem ígérkezett egyszerű vállalkozásnak. De Kosteleken valami rendkívüli vár... - emlékeztem az ígéretre -, s hajtott a kíváncsiság. Hármasban utaztunk, fotóriporter kollégám látványra éhesen kérdezgette menet közben Daczó atyát.

Kosteleken nem hadakozik az ember az idővel

Kostelek a Keleti-Kárpátokban, a Tatros folyóba ömlő Kostelek vagy Szulca pataka felső folyásának völgyében nyúlik el hoszszan, fenyvesekkel koszorúzott hegyoldalak ölelésében. A madéfalvi veszedelem alkalmával a hegyek rejtekébe menekülő csíkiak alapították ezelőtt 230-240 esztendővel. Azok menekültek ide, akik nem akartak végleg Moldvában letelepedni. Ellenben ha az osztrák katonaság üldözte őket, csak át kellett lépniük a patakon, és máris egy másik országban voltak. Kosteleken ugyanis a patak az ezeréves határ. Kilencszáz méteres magasságban talán a legeldugottabb magyar település az egész Kárpát-medencében.

Az egykori hívek között

A táj megrendítően fönséges. Ez lenne, amire várakoztunk? Lukács atya nem hagy tovább bizonytalanságban. Miközben az autó kerülgeti - ha egyáltalán tudja a lyuk lyuk hátán úton - a kátyúkat, a ferences páter csillogó szemmel mesélni kezd:

A Gyimes bejáratánál, gyógyvirággal a kézben

Valamikor az 1960-as évek derekán, egy nyári napon a kegytemplom sekrestyéjében tettem-vettem, s közben be-benéztem a templomba is. Egyszer csak látom, hogy az oltár elé jön egy asszony egy hat-hét év körüli fiúcskával, és félhangosan magyaráz neki. Kíváncsi voltam, mit mond, és odamentem melléjük. Éppen akkor mutatott föl az aszszony Mária kegyszobrára.

Az emlékezés útján

- Né, látod, ott van a Babba Mária!
A gyermek nagy, kikerekedett szemmel nézett fel Máriára, azután az anyjára. Hozzádörgölődzött, majd megint felnézett a szoborra, és tiszta, gyermeki örömmel mondta:
- Édesanyám! Milyen szép a Babba Mária!
- Szép biza, fiam. Csak légy mindig jó, mert aztán téged is szeretni fog a Babba Mária - mondta az anyja.
Magam csak bámultam a csodálkozástól, s végül megkérdeztem:
- Mit mondott a fiacskájának? Azután a fiacskája mit felelt? Nem értettem, mit mondtak Máriáról.
- Azt, hogy megmondtam a fiamnak: itt van a Babba Mária. Őt most hoztam ide először. Még nem látta közelről Babba Máriát.
- Hát kicsoda ez a Babba Mária? Még sohasem hallottam ezt a szót, hogy babba. Mit jelent ez? - kérdeztem.
- Hogy lehet az? - kérdezte az asszony. Nálunk mindenki tudja, hogy a Babba Mária a Szép Szűz Mária. Mert babba azt jelenti: szép.
Lukács atya évtizedek óta kutatója a babba-jelenségnek. Kostelekre is azért megyünk, mert ott mind a mai napig előfordul a természetes szóhasználatban a babba. A Babba Mária, aki nem más, mint Szűz Mária. A páter mindenféle adatot összegyűjtött ezzel kapcsolatban. Elméletét, amelyet könyvben is összefoglalt, a legtöbben kétkedéssel fogadják. Különösen, hogy további következtetése szemben áll a finnugor nyelvelmélettel, s manapság több olyan publikáció jelent meg, amelyet elvadult ősmagyarságnak, tudománytalan lázálomnak minősítenek a magyarság nem finnugor elméleten nyugvó keleti eredetével kapcsolatban.
Annyi bizonyos, hogy a finnugor elméletet az északi fény tanulmányozására északra utazó jezsuita fizikus, Sajnovics János alkotta meg a tizennyolcadik században. Amikor a Habsburg-dinasztiának politikai meggondolások miatt jól jött egy ilyen elmélet támogatása...
Végre megérkezünk a faluba, ahol ritka vendég az autó, megnézik hát jól, s amikor felismerik benne egykori "pap bácsi"-jukat, már szaladnak is, hogy a természet közelében élő ember melegségével, érintéssel köszöntsék. S megy a hír: itt a pap bácsi.
Betérünk a plébániára, a mostani lelkipásztor még nincs odahaza, a szomszéd faluban misézett, onnan várják. Autója nincs, ökrös szekéren teszi meg az utat. Legalább három óra, mire a tengelyek hazanyikorognak.
Járjuk a falut, arra gondolva, legalább egy hétre vissza kellene térni ide: szívni a Kárpátok nehéz fenyves levegőjét, hogy a test minden sejtjét átjárja, s hallgatni a csöndet. És keveset beszélni.
Most azonban kérdeztük a falusiakat erről-arról, hogyan élnek (nehezen, persze, hogy nehezen, de nem panasz ez a szájukon, hanem megcserzett életszó), mihez kezdenek télen-nyáron. Nem akartuk elárulni, hogy arra vagyunk kíváncsiak, vajon valóban ismerik-e a "babba" kifejezést, s netán nem mi erőszakoljuk rájuk?
Kostelken nem hadakozik az ember az idővel. Hagyja, hogy áradjon, s haladjon benne maga, saját természetes ritmusával. Talán az órát sem ismerik, de minek is? Hiszen ott a nagy óra, az ég és a föld változása. Abból mindent pontosan kiolvasnak.
Azután esteledik: nem az óra, hanem a tehenek járása szerint. Jönnek hazafelé a legelőről, s talán elcsodálkoznak: kik ezek az idegenek? - merthogy az útjukban állunk. Félreugrom, az egyik kerítés tövéhez, hogy a melegen gőzölgő csorda eldoboghasson mellettünk. Amint kapaszkodom, hirtelen fájdalmat érzek az ujjamban. S csak amikor az állatok már odébb vannak, nézem meg: tövisbe nyúltam, az sajog, és serkenti a vért. Szájjal tisztítom a sebet, mire az egyik asszony segítő-vigasztaló hangon szól hozzám:
- Majd a Babba Mária meggyógyítja!
Daczó atya könyvében olvasom: Mezopotámiában minden élők legősibb anyja Bau vagy Bawu vagy Baba istenaszszony volt. Hogy került ez a Baba Kostelekre? Igen, Kostelekre, négy-öt-hatezer év időtávolságából és körülbelül ugyanennyi térbeli kilométer messzeségéből?
Azután - ugyancsak Lukács atya szavai nyomán - fölmerül a gondolat: hogyan lehetséges, hogy Szent István, a kereszténységre való áttérés után egy nemzedéknyi idővel Magyarországot Fölajánlotta Szűz Máriának? Miért éppen neki? Ehhez erős - a nép lelkében élő - kultuszának kellett lennie, különben elképzelhetetlen.
Igyekszem megérteni: nem arról van szó, hogy a magyarok kereszténység előtti, keleti, akár mezopotámiai főistene volt Babba, s amikor kereszténnyé vált a magyarság, a nép Babbát Szűz Máriában ismerte föl, s azzal azonosította? Más szóval: Babbát krisztianizálta, tisztelete Szűz Mária alakjában élt tovább, miközben egyes helyeken - például olyan zárt közösségben, mint a kostelki - a szóhasználat mind a mai napig megőrizte a Babba elnevezést. Nem elképzelhetetlen az ilyen hagyományőrzés, hiszen a honfoglalás óta harminc-egynéhány nemzedéknyi magyar élt. Harminc szájnak kellett továbbadnia a tudást, hitet...
Hazafelé ismét megálltunk a gyimesi átkelésnél, már a késő éjszakában, hogy ismét levegőt szívjunk. Előttünk már Erdély, a csíki vidék, ahová visszaereszkedünk. Forgatom magamban a nap élményét. Nem ítélkezni akarok egyik vagy másik elmélet mellett vagy ellenében, csak beszámolni arról, amit átéltem, a hatásokról és a gondolatokról. Széles és nagy volt az éjszaka, a szellemet nem korlátozta semmiféle konformista meggondolás. Közben Lukács atya az autóban szépséges Mária-énekeket hajlított halk hangon. Egyszerre csak, mintha a gondolataimban olvasna, megérezte volna a "lehet vagy nem lehet, akár így is lehet" dilemmáját, minden bevezetés nélkül így szólt:
- Egy köpcös dél-afrikai búr telepes sétálgatva nézte, amint az út szélén kavicsokkal játszadoztak a néger gyermekek. Azt vette észre, hogy egyik-másik kavics fénylik. Felvett egyet, letörölte róla a port, és ragyogni kezdett a kezében egy gyémánt kristály. Így fedezték föl a híres kimberley-i gyémántbányát.
Egyenletesen zúgott a motor hangja. Ereszkedtünk hazafelé, Csíkszeredába. Istenem, mennyi gyémánt rejtőzhet még az egyszerű falusi népnek a történelem porával mind jobban belepett emlékezetében?

Csíksomlyó

NAPI ÁHÍTAT
SZABADSÁG AZ EVANGÉLIUM MÉLYSÉGE ALAPJÁN

"A szabadságban, amelyre minket Krisztus megszabadított, álljatok meg" (Gal 5,1).
A szellemi gondolkozású ember sohasem fog téged arra kérni, hogy "hidd ezt vagy azt". Azt kéri, hogy számolj Jézus Krisztus mértékével. Nem azt kívánja tőlünk, hogy a Bibliában higgyünk, hanem, hogy higgyünk abban az egyetlenben, akit a Biblia kijelent (Jn 5,39-40). Arra hívott el, hogy a lelkiismeret szabadságát mutassuk meg az embereknek, nem a vélemények szabadságát. Ha Krisztus szabadságával lettünk szabaddá, akkor mások is eljutnak majd ebbe a szabadságba, amelyben Jézus Krisztus uralma valósul meg.
Tartsd magadat Jézus Krisztus követelményeinek mértékéhez. Nyakadat egyedül az Ő igájába hajtsd, ne végy magadra más igát és ne fogj be mást olyan igába, amit nem Jézus Krisztus tesz rájuk. Isten csak sokára tud megszabadítani minket attól a gondolattól, hogy aki nem úgy lát, mint mi, az okvetlenül téved. Isten soha nem így nézi ezt. Csak egy szabadság van, Jézus szabadsága, amely lelkiismeretünkben munkálkodik, hogy képesek legyünk megtenni azt, ami helyes.
Ne türelmetlenkedj! Gondold meg, hogyan bánt veled Isten - türelemmel és gyengédséggel; de sohase hígítsd fel Isten igazságát! Haladjon csak a maga útján tovább, ne magyarázkodj a védelmében. Jézus Krisztus azt mondta: "Menjetek és tegyetek tanítványokká minden népet" (Mt 28,19), nem pedig ezt: "nyerjétek meg őket a saját véleményeteknek".

Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből

Siklós József
Panaszdal helyett

Ahova éppen állított Isten,
Hű tanú ott lehetsz, vagy soha sehol.
Nincs galambszárnyad. Illanó vágyad
El ne repítsen; a "volna": pokol.
Itt és most éled kiszabott életed
Só, világosság, csak itt lehetsz.
Kíntól se rettent, helytállt a kereszten
Érted a Bárány, -így mentett meg.
Szorít a "helyzet"? Vállald a kereszted.
Nem azt ígérte győztes Urad,
Hogy messzeröpít, de: őriz, segít,
Naponta szabja meg keskeny utad.
Panaszdal helyett vállald a helyed
És erőt kérve hű tanú légy,
Dalold a földön, s mennyben örökkön
A megváltottak új énekét!

KÖVESD JÉZUST!

Ha te Jézust követed,
Akkor leszel boldog;
Akármerre visz utad,
Vele jó lesz dolgod.
Esik eső, fú a szél,
Vihar tombol, mitse félj:
Ő visel rád gondot!

Napi áhitat

Nem lesz mindig sötétség
"19Ha majd azt mondják nektek, hogy forduljatok a halottidézőkhöz és jövendőmondókhoz, akik suttognak és mormolnak, ezt feleljétek: Nem Istenéhez kell fordulnia a népnek? A holtakhoz kell fordulni az élő helyett? 20A törvényre és intelemre figyeljetek! Hiszen ők olyan dolgokról beszélnek, amelyeknek nincs jövője. 21Szomorúan és éhesen bolyong a nép az országban. Ha éheznie kell, fölháborodik, gyalázza királyát és Istenét. Fölfelé néz, 22majd a földre tekint, de csak nyomorúságot és sötétséget lát, nyomasztó borút, homályba taszítva. 23De nem marad sötétség ott, ahol elnyomás van. Először megalázta Zebulon és Naftáli földjét, de végül megdicsőíti a tenger felé vivő utat, a Jordánon túli részt, a pogányok területét. " (Ézsaiás 8,19-23)

A prófétáknak sem könnyű, hogy kiábrándult, utat tévesztett, Istenre nem kíváncsi embereknek hirdessék Isten tervét, ígéretét. A hitét az jelzi, hogy bármilyenek is a körülmények, bármilyen a hozzáállás, akkor is azt mondja, amit Isten neki kijelentett. Ez se könnyebb, mint bizalommal várni Isten ígéretére háborús előkészületek helyett. Reménytelennek látszó időkben az emberek gyakran és könnyen fordulnak bármilyen információs forráshoz, sőt... Elmondhatjuk a régi és a mai tapasztalatok alapján, hogy az emberek sötét, reménytelen időkben sokkal inkább kíváncsiak a holnapra, a jövőre. Minden korban készségesen rendelkezésre is álltak az éppen divatos jövendőmondók, akik busás hasznot húztak az emberek olthatatlan kíváncsiságából. Az is igaz, hogy bizonyos időszakok valóban sötétek. Ezt a próféta szava is alátámasztja: "De nem marad sötétség ott...", tehát ott és akkor lelki-szellemi sötétség volt. A prófétának, a reménykedő hívőnek sem kell rózsaszínben látnia azt, ami sötét... Abban tér el a többiektől, hogy biztos forrásból - Isten kijelentéséből - tud valamit, aminek valóban van jövője: "De nem marad sötétség ott, ahol elnyomás van." És ebben bízik. /EB/


Az Úr szólítja az ifjút
"1Az ifjú Sámuel pedig az ÚR szolgája volt Éli felügyelete alatt. Abban az időben ritkaság volt az ÚR igéje, nem volt gyakran látomás. 2Egy napon az történt, hogy Éli a szokott helyén feküdt. Szeme már homályosodni kezdett, alig látott. 3Az Isten mécsese még nem aludt el, és Sámuel ott feküdt az ÚR templomában, ahol az Isten ládája volt. 4Az ÚR szólította Sámuelt, és ő így felelt: Itt vagyok. 5Majd odafutott Élihez, és ezt mondta: Hívtál engem, itt vagyok. Ő azonban így válaszolt: Nem hívtalak, menj vissza, feküdj le! Elment tehát, és lefeküdt. 6De újra szólította az ÚR Sámuelt, Sámuel pedig fölkelt, odament Élihez, és ezt mondta: Hívtál engem, itt vagyok. Ő azonban így felelt: Nem hívtalak, fiam, menj vissza, feküdj le! 7Sámuel még nem ismerte az URat, mert az ÚR még nem jelentette ki igéjét neki. 8Az ÚR azonban harmadszor is szólította Sámuelt. Ő pedig fölkelt, megint odament Élihez, és ezt mondta: Hívtál engem, itt vagyok. Ekkor értette meg Éli, hogy az ÚR szólítja az ifjút. 9Azért ezt mondta Éli Sámuelnek: Menj, feküdj le, és ha újból szólít, ezt mondd: Szólj, URam, mert hallja a te szolgád! Sámuel elment, és lefeküdt a helyére. 10Az ÚR pedig eljött, megállt, és szólította, mint azelőtt: Sámuel, Sámuel! Sámuel pedig így felelt: Szólj, mert hallja a te szolgád." (1Sámuel 3,1-10)

Sámuel számára hamar természetessé vált a templomi környezet, amiről később a zsoltáros így írt: "Sóvárog a lelkem az Úr udvarai után" (még ha itt a jeruzsálemi templomról van is szó). Nincs ebben semmi rendkívüli, hiszen ezt láthatta Élitől. Ez a fajta megszokás, rutin is része annak a korabeli alacsony lelki-szellemi színvonalnak, melyben ritka vendég a személyesen megszólaló- megszólító Isten. Őt azonban - bár senki nem készítette fel erre az ifjút - ez sem akadályozta abban, hogy megszólítsa Sámuelt. A helyzet ugyan klasszikus példája a kiürült vallásosságnak, ám Isten ilyenkor is képes újat kezdeni, különösen, ha van egy nyitott szívű ember. Az élet tehát így váltja fel a halált egy nép, egy közösség esetében. Isten kegyelmesen kezdeményez, cselekszik. Bár Sámuel ekkor "még nem ismerte az Urat", de nagyon tanulságos látni egy ilyen út első métereit. Ráadásul mindannyian úgy kezdtük, hogy nem ismertük őt. A kérdés az, hogy Isten megismerésének útján elindulva meddig jutunk. /EB/

Napi evangélium


2009. május 7. – Csütörtök Miután a húsvéti vacsorán Jézus megmosta tanítványai lábát, így szólt hozzájuk: „Bizony, bizony, mondom nektek: Nem nagyobb a szolga uránál, sem a küldött küldőjénél. Boldogok vagytok, ha ezt megértitek, és így is cselekedtek. Nem mindnyájatokról mondom ezt. Ismerem azokat, akiket választottam. De be kell teljesednie az írásnak: „Akivel megosztottam kenyeremet, sarkát emelte ellenem.” Előre megmondom, mielőtt megtörténnék, hogy amikor megtörténik, higgyétek, hogy én vagyok. Bizony, bizony, mondom nektek: aki befogadja azt, akit én küldök, engem fogad be; aki pedig engem fogad be, azt fogadja be, aki küldött engem.”
Jn 13,16-20

Elmélkedés: Jézus ugyanazt a küldetést adja tanítványainak, mint ami az övé is, ezért küldöttei az ő feladatát folytatják. Az emberek küldöttekkel szembeni magatartása az Atya iránti állásfoglalás. Az apostolok küldetése tehát a legszorosabban kapcsolóik Jézushoz. Jézus küldetése azáltal teljesedhet be a későbbi korok nemzedékei számára, hogy tanítványai folytatják munkáját. Az Egyház mindenkor magáénak érzi az első apostolok feladatát, s erre vezethető vissza az a tudat, hogy az Egyház ma is az Úr követségében hirdeti az evangéliumot, s szolgálata által vezeti az embereket Isten felé. Az evangélium hírnökei hűséges szolgálatának köszönhetően az emberi szívekben megszületik a Krisztusban való hit.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Ó, végtelen Szeretet, aki az Atyától és a Fiútól származol, add meg nekem az istengyermekség szellemét, taníts meg arra, hogyan kell mindig Isten gyermekéhez méltóan cselekednem!

Ó, URA micsoda az ember,hogy törődsz vele? zsolt:144.3

Milyen óriási az univerzum!Ha a fény sebességével utaznál/ami kb. 300.000 km/sec/ egy pillantásnyi idő alatt
körbe utaznád a földet.A mi bolygónk a nap körül kering, ami a tejútnak a része.Ahhoz, hogy a tejútnak egyik végétől a másikig elérj a fény sebességével 100.000 évre lenne szükséged.
Mi azt kérdezzük,hogy mi is a mi földünk a sok millió csillag között?
A zsoltáríró pedig azt kérdezi, miaz ember, hogy ISTEN törődik vele?
Lehet, hogy teljesen jelentéktelennek tünik, de még sem az , mert
ISTEN ÚGY SZERETTE EZT A VILÁGOT, HOGY EGYSZÜLÖTT FIÁT ADTA,HOGY VALAKI HISZ EL NE VESSZEN, HANEM ÖRÖK ÉLETE LEGYEN.
Lehet,hogy csak egy számnak érzed magad,de tudnod kell,hogy drága vagy ISTEN szemében,aki hív,hogy bizz benne-------még a mai nap eseményei között is.

Angyalok útja

NAPI ÁHÍTAT

ÉPÍTS AZ ÖRÖKKÉVALÓSÁG SZÁMÁRA

"Mert ha közületek valaki tornyot akar építeni, nemde először leülvén felszámítja a költséget, ha van-e mivel elvégezze?" (Lk 14,2
Urunk itt nem arról a költségről beszél, amivel nekünk kell számolnunk, hanem arról, amit Ő számított fel: a Názáretben töltött harminc évet, aztán a népszerűség, majd a botránkozás és gyűlölet három évét, a Gecsemáné kikutathatatlan mélységű halálos harcát és a golgotai kereszthalált - ez az, ami körül az idő és az örökkévalóság forog. Jézus Krisztus felszámította a költséget. Rajta nem nevethetnek a végén és nem mondhatják: "Ez az ember elkezdte az építést és nem bírta befejezni."
Ezek a tanítványság feltételei, amelyeket Urunk a 26., 27. és 33. versben említ. Azt jelentik, hogy az Ő hatalmas építési vállalkozásában csak azokat az embereket, férfiakat és nőket tudja felhasználni, akikben Ő mindent elvégzett. "Ha valaki utánam jön ...és meg nem gyűlöli... nem lehet az én tanítványom." Egyedül azokat a férfiakat és nőket fogja Jézus Krisztus felhasználni építési vállalkozásaiban - mondja az Úr -, akik őt személyesen, szenvedélyesen és odaadóan szeretik, jobban bármilyen mély földi köteléknél. Ezek a feltételek kemények, de dicsőségesek. Isten mindent felülvizsgál majd, amit építünk. Emésztő tüzével fogja leleplezni, hogy nem építettük-e Jézus Krisztus fundamentumára néhány saját vállalkozásunkat? Ezek a napok a roppant vállalkozások napjai, olyan napok, amikor igyekszünk szolgálni Istennek és - itt van a csapda. Őszintén szólva mi magunktól soha nem munkálkodhatunk Istenért. Jézus a saját vállalkozásaiba állít bele. Az Ő épülettervei alapján, egy léleknek sincs joga meghatározni, hol alkalmazzák.

Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből


ISTENNEK ÍROM

Segíts, Atyám, látom a jót,
bárcsak ma sikerülne!
Hol erős, hol gyönge vagyok,
ne adjam föl kimerülve.

Magammal csatázom, magamban küzdök,
s oly könnyen kialszik lángom...
Lobbantsad lángra újra az üszköt,
világítson a világon!

(Árvai Emil, 1987.)

Napi áhitat

A felragyogó világosság
"1A nép, amely sötétségben jár, nagy világosságot lát. A halál árnyékának földjén lakókra világosság ragyog. 2Te megszaporítod a népet, nagy örömöt szerzel neki. Úgy örülnek színed előtt, mint aratáskor szoktak örülni; ahogyan vigadnak, ha zsákmányt osztanak. 3Mert terhes igáját, a hátát verő botot, sanyargatójának vesszejét összetöröd, mint Midján napján. 4Mert minden dübörögve menetelő csizma és véráztatta köpönyeg elég, és tűz martaléka lesz. 5Mert egy gyermek születik nekünk, fiú adatik nekünk. Az uralom az ő vállán lesz, és így fogják nevezni: Csodálatos Tanácsos, Erős Isten, Örökkévaló Atya, Békesség Fejedelme! 6Uralma növekedésének és a békének nem lesz vége a Dávid trónján és országában, mert megerősíti és megszilárdítja törvénnyel és igazsággal mostantól fogva mindörökké. A Seregek URának féltő szeretete viszi véghez ezt!" (Ézsaiás 9,1-6 (2-7))

Föltehetjük a kérdést: Mi jön a sötétség után? Ha most ismét a tapasztalatainkra hagyatkozunk, akkor ez a kérdés jó adag bizalmatlanságot is kifejezhet. Hiszen hányszor előfordult csupán a mi hazánk történelmében is, hogy sötét időszakot még sötétebb követett. Elnyomást még durvább, vagy éppen kifinomultabb elnyomás. És bizony, gyakran Istenre is kivetítjük egyéni vagy kollektív rossz tapasztalatainkat. Ő itt felragyogó világosságról beszél, amelyet majd a nép is annak lát. Mindenkit érint tehát, nem csak egy szűk, kiváltságos réteget... Feltűnően nincs szó a teljesedés idejéről, viszont annál több az általános tartalomról. Különlegessége az ígéretnek, hogy lesz ugyan kezdete: "Mert egy gyermek születik nekünk...", de kiteljesedésének, növekedésének nem lesz vége. Végtelennek, soha el nem múlónak tűnő, olykor sok nemzedéken át tartó sötétségben jó, ha elevenen él bennünk a remény: már jelen van a világosság, amelynek nem lesz vége. /EB/

Legyetek alázatosak, mint a gyermek!
"1Abban az órában odamentek a tanítványok Jézushoz, és megkérdezték tőle: "Ki a nagyobb a mennyek országában?" 2Jézus odahívott egy kisgyermeket, közéjük állította, 3és ezt mondta: "Bizony, mondom néktek, ha meg nem tértek, és olyanok nem lesztek, mint a kisgyermekek, nem mentek be a mennyek országába. 4Aki tehát megalázza magát, mint ez a kisgyermek, az a nagyobb a mennyek országában. 5És aki befogad egy ilyen kisgyermeket az én nevemben, az engem fogad be. 6Aki pedig megbotránkoztat egyet e kicsinyek közül, akik hisznek bennem, jobb annak, ha malomkövet kötnek a nyakába, és a tenger mélyébe vetik." (Máté 18,1-6)

Ismét "csodálhatjuk" a nagyságukról vitázó tanítványokat. Nyilván azok közül kerül ki a legnagyobb, akik naponta Jézussal vannak, és mindent feladtak az ő követése érdekében - gondolták többen is a tizenkettes körből. Mi lehet a titka annak, hogy a nagyból legnagyobb legyen valaki? Kérdezzük meg Jézust, ő biztosan meg tudja mondani! Talán a rangsort is elárulja... Nem árt, ha leszögezzük: a Jézusnak szegezett kérdés csak látszólag szól a mennyországról, valójában a tanítványok nagyravágyása, versengése húzódik mögötte. A válasz valószínűleg váratlan volt ezeknek a felnőtt férfiaknak: olyanná lenni, mint egy kisgyermek. Tudtak-e, tudunk-e mit kezdeni ezzel az egyszerű válasszal? Kicsivé lenni és megalázkodni (mindkét fordítás előfordul) jelen esetben megfelel egymásnak. A mi problémánk abból adódik, hogy míg a gyermek természetéből, lényegéből fakadóan kicsi, addig nekünk ehhez meg kell változni, új természetre van szükségünk. Némileg leegyszerűsítve: újjá kell születnünk. Nem a gyermekek utánzásán van tehát a hangsúly (bár sok mindent tanulhatunk tőlük), hanem életünk Krisztusnak való kiszolgáltatásán. Ő az, aki Lelkével új természetet adhat nekünk, mássá tehet bennünket. Ez a nagyság folyamatos titka. /EB/

Ezt mondom az ÚRnak: Én ÚRam vagy te, feletted való jóm nincsen.

Zsolt 16

Napi evangélium


2009. május 8. – Péntek Búcsúbeszédében Jézus így szólt tanítványaihoz: „Ne nyugtalankodjék a szívetek! Higgyetek az Istenben, és bennem is higgyetek! Atyám házában sok hely van. Ha nem így lenne, mondtam volna-e: „Elmegyek, és helyet készítek nektek?” Ha majd elmegyek, és helyet készítek nektek, ismét eljövök, és magammal viszlek titeket, hogy ti is ott legyetek, ahol én vagyok. Hiszen ismeritek az utat oda, ahová én megyek!” Ekkor Tamás így szólt: „Uram, mi nem tudjuk, hová mégy; hogyan ismerhetnénk hát az utat?” Jézus ezt felelte: „Én vagyok az út, az igazság és az élet. Senki sem juthat el az Atyához, csak általam.”
Jn 14,1-6

Elmélkedés: Az ószövetség idején Ábrahám útnak indult, hogy eljusson arra a földre, amelyet Isten ígért neki. A választott nép Isten parancsára útnak indult Egyiptomból, hogy Mózes vezetésével eljusson a neki ígért földre. Isten a későbbi időkben is újra és újra útnak indítja az embereket. S miközben az ember az Isten által neki mutatott utakon jár, utat keres Isten felé. Mert minden lelki útnak az a célja, hogy eljussunk életünk Urához. Az ember persze választhat más utat is, a rossz sehová sem vagy éppen a pusztulásba vezető széles útját. Az örök életre vezető út Jézus szavai szerint keskeny, s csak kevesen járnak rajta. Jézus személyében Isten olyan új utat mutat számunkra, amely mindannyiunk számára járható. Ő a legbiztosabb út, aki az Atyához vezet minket.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Istenem, a te szereteted égjen a szívemben, fenyítsen és vigasztaljon, alázzon meg és emeljen föl, égesse el tökéletlenségeimet és tartsa meg egész bensőmet a veled való kapcsolatban és a tökéletes engedelmességben. Lemondok a saját akaratomról; vezérelj azon az úton, mely neked tetszik, vezess, aki által akarsz, csak te légy az én mesterem.

Napi áhitat

Ha az ige nem talál befogadásra
"7Egy igét küldött az ÚR Jákóbnak, eljutott Izráelhez, 8hogy megtudja az egész nép: Efraim és Samária lakossága, mely gőgösen és dölyfös szívvel mondja: 9Téglák omlottak le, de mi faragott kőből építünk! Vadfügefákat vágtak ki, de mi cédrusokkal pótoljuk! 10Fölbújtja ellene az ÚR Recín vezéreit, és rájuk uszítja ellenségeit: 11az arámokat elölről, a filiszteusokat hátulról, és falják Izráelt tele szájjal. Mindezzel nem múlt el haragja, és keze még ki van nyújtva. 12De ez a nép nem tért meg ostorozójához, és nem kereste a Seregek URát. 13Ezért kiirtotta az ÚR Izráelből a fejet és a farkat, a pálmát és a kákát egyszerre. 14A vén és a főrendű a fej, a hazugságot tanító próféta pedig a farok. 15Mert tévútra vezették ezt a népet vezetői, és megzavarodtak, akiket vezettek. 16Ezért nem örül ifjainak az Úr, nem könyörül árváin és özvegyein, mert mindenki elvetemült gonosztevő, és minden száj bolondot beszél. Mindezzel nem múlt el haragja, keze még ki van nyújtva. 17Mert föllángol a gonoszság, mint a tűz, megemészti a tövist és a gazt. Meggyújtja az erdő bozótját, gomolyogva száll föl a füstje. 18A Seregek URa haragja miatt borul lángba az ország, a nép pedig tűz martaléka lesz. Senki sem könyörül embertársán. 19Jobbjába is beleharap, mert olyan éhes, balját is megenné, mert nem tud jóllakni, mindenki megenné karja húsát is. 20Manassé Efraimra, Efraim Manasséra, mindketten Júdára támadnak. Mindezzel nem múlt el haragja, keze még ki van nyújtva. " (Ézsaiás 9,7-20 (8-21))

Máris visszatérhetünk az ígéretekkel kapcsolatos esetleges bizalmatlanságunkhoz. Istennél tényleg mindig valami jobb követi a rosszat? Nem fordulhat elő, hogy még rosszabb következik? Most itt az ideje, hogy kimondjuk: nincs ilyen törvényszerűség. Istennél is van olyan, amikor rossz után rosszabb következik vagy következhet. Az egyik ilyen felkiáltójeles állítás: "Mindezzel nem múlt el haragja, keze még ki van nyújtva." Jelezheti ez azt, hogy Isten további büntető beavatkozásra készül. Azt is jelezheti ugyanakkor, hogy ő csupán engedi, hogy az ember önfejű, lázadó útját járja, és viselje annak következményeit. Arra is utalhat, hogy nem gördít akadályt a rosszat akaró emberek útjába. Bármelyik következik is, az ember semmi kedvezőre nem számíthat. Amit hozzátehetünk ehhez: nem váratlanul, derült égből villámcsapásként szembesül ilyenkor az ember Isten haragjával. Van előzménye: "De ez a nép nem tért meg ostorozójához, és nem kereste a Seregek Urát." Kereshette volna, megtérhetett volna, de nem tette. Keressük őt, míg megtalálható! /EB/

Gyermeki lelkület
"1Zarándokének. Dávidé. URam, nem fuvalkodik fel a szívem, nem kevély a tekintetem. Nem törekszem arra, ami túl nagy és elérhetetlen nekem. 2Inkább csitítottam, csendesítettem lelkemet, mint anya a gyermekét. Mint a gyermek, olyan most a lelkem. 3Bízzál, Izráel, az ÚRban most és mindörökké!" ( Zsoltárok 131)

A zsoltár elmondja, hogy mi az alázatos jellem alapja, forrása. A rövid ima a szív állapotával kezdődik, de az "Uram"-mal indul. A kérdés ugyanis ez: "Ki az Úr a háznál?" Három eset lehet: 1. én vagyok az úr; 2. az ördög az úr (e kettő együtt létezik); 3. Isten az Úr. Ha Isten az Úr, akkor lehet szó természetünk megzabolázásáról. Életünk három területét említi az ige: tekintet, vágyak, lázadás. Ezek eléggé megbízhatóan jelzik, kik is vagyunk alójában. Ebben a látványra épülő világban ma talán jobban értjük, hogy mit jelent, ha a megújult gondolkozásunk irányítja a tekintetünket, mintha ez fordítva történik. Majdnem rendkívüli az a józanság, amely tisztában van saját határaival, és azt figyelembe is veszi terveiben, törekvéseiben. Egyik szélsőség sem fér ezzel össze (ti. semmire sem vagyok képes, semmit nem érek, illetve korlátlanok a lehetőségeim). A harmadik terület kezelése pedig arra utal, hogy a háborgás, zúgolódás ismeretlen jelenségekké válnak az életünkben. Létezik, "működik" bennünk ezek fölött is egy hatalom. Képesek vagyunk magunkat (is) lecsendesíteni, mert Isten az Urunk, így ő ezen a területen is a forrásunk. /EB/

„Imádkozzatok érettünk, hogy az Úrnak Igéje terjedjen!”
Hirdessük kegyelmét a teljes föld színén!

Grönland jeges vidéki,
Gyöngykagylós India,
Peru arany ösvényi
S a gyászos Afrika
karját felénk kitárva,
könyörgve esdekel:
Igazságnak nyomára
Mért nem vezettek el?!

Bár illatot lehelve
Fúj Ceylonon a szél,
Az ember árva lelke
Ott is csak bűnben él.
A földön, ím, kitárva
Sok égi adomány,
Sötétbe, éjbe zárva
Van mégis a pogány.

Hozzánk az Úr kegyelme
Leküldte az Ígét,
S a tévelygő szívekbe
ne vinnénk szerteszét?
Igen, a hír, a drága,
Hogy Jézus üdvöt ád,
Hadd szálljon szájról-szájra,
Hogy hallja a világ!

Hirdessük nagy kegyelmét
A teljes föld színén,
Míg minden szívet, elmét
Áthat e tiszta fény.
Míg a megbékélt földre
Az égi hű barát,
Az Úr, a pásztor jön le
Dicső Király gyanánt.
Schaff F. – Ford. Vargha Gyuláné (Hallelujah! 56)

NAPI ÁHÍTAT
BÉKETŰRÉS HITBEN

"Mivel megtartottad az én béketűrésre intő beszédemet" (Jel 3,10).
A béketűrés több, mint a türelem. A szentnek az élete úgy van Isten kezében, mint az íj és a nyíl a vadász kezében. Isten olyat vesz célba, amit a szent nem lát: megfeszíti az íjat és a szent néha azt mondja: "Tovább már nem bírom ki..." Isten ügyet sem vet rá, csak feszíti az íjat tovább, amíg meg nem látja a célt, akkor kilövi a nyilat. Bízd csak rá magad nyugodtan Isten kezére! Miben van éppen most türelemre szükséged? A béketűrésben is tartsd meg hitben kapcsolatodat Jézus Krisztussal. "Ámbár megöl engem, mégis bízom benne" (Jób 13,15. angol fordítás).
A hit nem ünnepélyes érzés, hanem erős, életképes bizalom, amely arra a tényre épít, hogy Isten a tökéletes szeretet. Most nem láthatod Őt, nem értheted, mit tesz, de ismered Őt. Hajótörés ott következik be, ahol nincs meg az a belső egyensúly, amely arra az örök igazságra épült, hogy Isten szent szeretet. A hit az életed hősies bevetése az Istenbe való teljes bizalomba.
Isten Jézus Krisztusban mindent kockára tett megmentésünkért. Szeretné, hogy mi is mindent kockára tegyünk a benne való odaadó bizalommal. Vannak olyan területek, ahova a hitünk még nem hatott el, amit Isten még nem érinthetett. Jézus életében nem voltak ilyen területek, de belőlünk is el kell tűnnie ezeknek. "Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, a Jézus Krisztust" (Jn 17,3). Az örök élet olyan élet, amely ingadozás nélkül tud mindennel szembenézni. Ha így nézzük az életet, kalandos regénnyé lesz, nagyszerű alkalommá arra, hogy csodálatos dolgokat lássunk meg. Isten azért fegyelmez, hogy belevihessen ennek az erőnek a központjába.

Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből

Napi evangélium


2009. május 9. – Szombat Az utolsó vacsorán Jézus így szólt tanítványaihoz: „Ha ismernétek engem, Atyámat is ismernétek. De mostantól fogva ismeritek őt, és látjátok.” Fülöp megjegyezte: „Uram, mutasd meg nekünk az Atyát, és ez elég nekünk.” Jézus így válaszolt: „Már olyan régóta veletek vagyok, és nem ismersz engem, Fülöp? Aki engem lát, az látja az Atyát is. Hogyan mondhatod hát: Mutasd meg nekünk az Atyát? Nem hiszed talán, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem? A szavakat, amelyeket hozzátok intézek, nem magamtól mondom, és a tetteket is Atyám cselekszi, aki bennem van. Higgyétek el, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem! Ha másért nem, legalább a tetteimért higgyétek! Bizony, bizony, mondom nektek: Aki hisz bennem, ugyanazokat a tetteket fogja végbevinni, amelyeket én cselekszem, sőt még nagyobbakat is tehet azoknál, mert én az Atyához megyek. Bármit kértek majd nevemben az Atyától, megteszem nektek, hogy az Atya megdicsőüljön a Fiúban. Ha pedig tőlem kértek valamit a nevemben, azt is teljesítem.”
Jn 14,7-14

Elmélkedés: Igazi újdonságként hat egykori hallgatói számára, amikor Jézus úgy beszél Istenről, mint saját Atyjáról. De még ennél is tovább megy akkor, amikor azt állítja, hogy Isten nem csak az ő Atyja, hanem minden emberé. Arra bátorít minket, hogy imádságainkban Atyánknak szólítsuk őt, s gyermeki bizalommal forduljunk hozzá kéréseinkkel. A tékozló fiúról és irgalmas atyjáról szóló példabeszédben pedig csodálatos képet tár elénk arról, hogy Isten minden bűnünk ellenére kész megbocsátani és visszafogadni minket. Isten számtalan jelét adja, hogy atyai szeretettel, gondoskodással fordul felénk, s mindent megad nekünk, ami földi boldogságunkhoz és örök életünkhöz szükséges. Engedjük, hogy Jézus Atyánkhoz vezessen minket!
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Ó Jézusom, hadd szeressem és gyakoroljam mindennap ezt a magányos és titkos imát; azt az imát, amelyben senki más nem lát, csak a mennyei Atya, és amelyben teljesen egyedül vagyunk vele titkos és édes beszélgetésben, s szabadon és távol mindenki szemétől, kiöntjük előtte szívünket.

Napi áhitat

A bot, és aki kézben tartja
"1Jaj azoknak, akik jogtalan rendeleteket hoznak, és irataik csak terheket rónak ki. 2Mert elnyújtják a nincstelenek perét, megfosztják jogaiktól népem nyomorultjait. Az özvegyeket kizsákmányolják, és az árvákat kifosztják. 3De mit tesztek majd a megtorlás napján, amikor megjön messziről az ítéletidő? Kihez futtok majd segítségért, hol hagyjátok kincseiteket? 4Aki nem térdel a foglyok közé, a megöltek között esik el. Mindezzel nem múlt el haragja, keze még ki van nyújtva. 5Jaj Asszíriának, haragom botjának, melynek kezében van dühömnek vesszeje! 6Elvetemült nemzet ellen küldöm, az ellen a nép ellen rendelem, amelyre haragszom, hogy zsákmányt zsákmányoljon, prédát prédáljon, és eltapossa, mint az utca sarát. 7De ő nem így képzeli, szíve nem így gondolja, mert szíve szerint pusztítani akar, számos nemzetet akar kiirtani. 8Mert ezt mondja: Vezéreim nem mind királyok-e? 9Nem az történt-e Kalnóval, ami Karkemissel? Nem úgy járt-e Hamát, mint Arpad? Nem úgy járt-e Samária, mint Damaszkusz? 10Ahogyan elérte kezem a bálványok országait, bár több bálványszobruk volt, mint Jeruzsálemnek és Samáriának, 11ahogyan elbántam Samáriával és bálványaival, úgy fogok elbánni Jeruzsálemmel és bálványaival. 12De ha befejezi az Úr minden tettét a Sion hegyén és Jeruzsálemben, megbünteti az asszír király dölyfös szíve gyümölcsét és nagyralátó szeme dicsekvését. 13Mert ezt mondta: Kezem erejével vittem véghez ezt, és bölcsességemmel, mert értelmes vagyok: megszüntettem a népek határait, értékeiktől megfosztottam őket, hatalmammal letaszítottam a trónon ülőket. 14Elérte kezem a népek gazdagságát, mint a madárfészket, és ahogyan megszerzik az elhagyott tojásokat, úgy szereztem meg az egész földet. Nem volt senki, aki szárnyával verdesett, csőrét kinyitotta, vagy csipogott volna. 15Dicsekedhetik-e a fejsze azzal szemben, aki vág vele? Fontosabb-e a fűrész, annál, aki húzza? Mintha a bot suhogtatná azt, aki fölvette, és a vessző venné föl azt, aki nem fából van! 16Ezért az Úr, a Seregek URa sorvadást bocsát Asszíria kövéreire, és dicsősége alatt tűz lobban, lobogó tűz. 17Izráel Világossága lesz a tűz, és Szentje a láng, amely elégeti és megemészti benne egyetlen napon a tövist és a gazt. 18Pompás erdejét és kertjét mindenestül megsemmisíti, mintha sorvadás sorvasztaná. 19Oly kevés fa marad erdejében, hogy egy gyermek is össze tudja írni." ( Ézsaiás 10,1-19)

Ma annak következményeiről olvashatunk, hogy Istennek nem múlt el a haragja. Nemhogy nem gördít akadályt a rosszat akaró nemzet útjába (Asszíria), hanem maga küldi azt elvetemült népe ellen. Júda (is) sokszor visszafordulhatott volna az idáig vezető úton, de nem tette. Ekkor pedig már nem tehette. Senki nem élhet vissza Isten türelmével, hűségével következmények nélkül. Népe sem, de haragja botja, végrehajtója, Asszíria sem. A büntetés is - ami gyakran pusztítást jelent - lehet tehát Isten akaratából fakadó, és így Istennek tetsző (bármilyen visszatetszőnek tűnik is). Ám ugyanaz a rombolás könnyen átcsaphat Isten elleni lázadásba. Még csak azt sem mondhatjuk, hogy a pusztítás mértéke, kegyetlensége dönti ezt el. Sokkal meghatározóbb az indíték, ahogy a "büntetőeszköz" gondolkodik saját szerepéről, lehetőségeiről, korlátairól. Veszélyes, buktatókkal teli dolog Isten büntető botjának lenni (ennek önkényes vállalásáról most nem is szólunk). Gyakran felér egy ítélettel. Majdnem
azt mondhatnánk - ha nem volna olyan könnyen félreérthető -, hogy ilyen eszközként megmaradni az Isten által elvárt korlátok között csak istenfélelemben lehet, ha lehet... /EB/


Ha ő áld, ki gátolhatja meg?
"34Erre Péter beszélni kezdett, és ezt mondta: "Most kezdem igazán megérteni, hogy nem személyválogató az Isten, 35hanem minden nép között kedves előtte, aki féli őt, és igazságot cselekszik. 36Ezt az igét küldte Izráel fiainak, amikor békességet hirdetett Jézus Krisztus által. Ő a mindenség Ura! 37Ti tudjátok, mi történt, kezdve Galileától az egész Júdeában, az után a keresztség után, amelyet János hirdetett: 38A názáreti Jézust felkente az Isten Szentlélekkel és hatalommal, és ő szertejárt, jót tett, és meggyógyított mindenkit, akik az ördög igájában vergődtek, mert az Isten volt vele. 39Mi pedig tanúi vagyunk mindannak, amit ő tett a zsidók tartományában és Jeruzsálemben. Őt azonban fára feszítve megölték; 40de az Isten harmadnapon feltámasztotta őt, és megadta neki, hogy láthatóan megjelenjék; 41de nem az egész népnek, hanem csak azoknak a tanúknak, akiket előre kiválasztott erre az Isten: minekünk, akik együtt ettünk és ittunk vele, miután feltámadt a halálból. 42És ő megparancsolta nekünk, hogy hirdessük a népnek, és tegyünk bizonyságot arról, hogy ő Istentől rendelt bírája élőknek és holtaknak. 43Róla tesznek bizonyságot a próféták mind, hogy aki hisz őbenne, az ő neve által bűnbocsánatot nyer." 44Míg ezeket a szavakat mondta Péter, leszállt a Szentlélek mindazokra, akik hallgatták az igét. 45És elámultak a zsidó származású hívők, akik Péterrel együtt jöttek, hogy a pogányokra is kitöltetett a Szentlélek ajándéka. 46Hallották ugyanis, amint nyelveken szóltak, és magasztalták az Istent. Akkor megszólalt Péter: 47"Vajon megtagadhatja-e a vizet valaki ezektől, hogy megkeresztelkedjenek, akik ugyanúgy megkapták a Szentlelket, mint mi?" " (Apostolok cselekedetei 10,34-47)

E sorok írásakor az egyik felkavaró hír, hogy Burma vezetői nem engedik be országukba a pusztító vihar áldozatainak szánt segélyeket. Néha kiderül, hogy mi, emberek készek és képesek is vagyunk megakadályozni, hogy mások segítsenek nekünk, támogassanak bennünket, áldásunkra legyenek. Kétes értékű ugyan ez a képességünk, de tény, hogy létezik. Vajon Istent is ilyen eredményesen meg tudjuk akadályozni áldásainak kiárasztásában? Ismerjük a kijelentést: "esőt ad igazaknak és hamisaknak" - bár ma már az eső is gyakran "savas", ami nekünk, embereknek róható fel. Szentlelkét ugyan adja a pogányoknak is, de senkire nem erőlteti rá. Aki elzárkózik tőle, aki szembefordul akaratával, az bizony már itt a földön megszegényíti magát. Azok az emberek viszont, akik kinyílnak előtte, leteszik a fegyvert, élvezhetik mennyei világának minden lelki áldását. Ebben Istent semmiféle emberi szűklátókörűség, teológiai-dogmatikai rendszer, földrajzi hovatartozás, szegénység, gazdagság meg nem akadályozhatja. Istennek ebben az áldó munkájában lehetünk mi is áldott eszközök, de félretehető botránykövek, akadályok is. Rajtunk múlik, hova tartozunk... /EB/

NAPI ÁHÍTAT
NYÚLJUNK AZ ELÉRHETETLEN UTÁN

"Mikor nincs mennyei látás, a nép elvadul" (Péld 29,1
Különbség van eszmény és látomás között. Az eszményben nincs erkölcsi ihletettség, a látomásban van. Azok az emberek, akik eszményeknek hódolnak, ritkán tesznek valamit. Lehet, hogy valaki kötelességének önkényes elmulasztását igazolja az istenségről vallott nézeteivel. Jónás úgy okoskodott, hogy mivel Isten igazságos és kegyelmes, tehát minden rendbe jön. Lehet, hogy helyes fogalmam van Istenről de nem végzem a kötelességemet. Ahol van látás, ott becsületes, őszinte élet is van, mert ez a látás belső ösztönzést is ad.
Az eszmények romlásba ringathatnak. Vizsgáld meg hívő életedet és lásd meg, hogy vajon csak eszményeid vannak-e, vagy látásaid is.
"Ahol nincs látás..." Ha elveszítjük Istent a szemünk elől, kezdünk meggondolatlanok lenni. Nem fékezzük magunkat, abbahagyjuk az imádkozást. Kis dolgokban nem igazodunk Isten látásához és saját kezdeményezésünkre cselekszünk. Amikor megettük azt, amit saját magunk készítettünk, amikor az Istenre-várás helyett saját magunk kezdeményeztünk valamit - lejtőre jutottunk és elveszítettük a látomást. Mostani magatartásunk vajon az Istentől kapott látomásból fakad? Várjuk-e, hogy Isten nagyobbakat cselekszik az eddigieknél? Friss és életképes-e szellemi szemléletünk?

Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből

Hallja ezt meg minden nép!

Hallja ezt meg minden nép:
Krisztus a Király,
Szent neve dicséretét
Zengje minden táj.
Népek, mind fölkeljetek,
Néki énekeljetek!

Hallja ezt meg minden nép:
Ő, megvált s szeret;
Ezt hirdesse szerteszét
Napnyugat s kelet.
Kína őt dicsérje hát,
Őt csupán az Indiák!

Hallja ezt meg minden nép:
Iszlám serge is,
Kardod Krisztus sok hívét
Bárha kerget is.
Nem soká fogsz küzdni te,
Rajtad is győz az ige.

Hallja ezt meg minden nép:
Ott, hol nap nevet,
Ott is hol a hó, s a jég
Mindent eltemet.
Hallja észak hallja dél:
Boldog, ki az Úrban él!


Hallja ezt meg minden nép:
Krisztus eljövend,
Őt dicséri a föld s az ég,
Ha majd megjelent.
Készítsük tehát útját,
Várjuk Őt, a nagy Királyt!
Ford. Vargha Gyuláné (Hallelujah! énekeskönyvből

"Nem kudarc van, hanem tanulság."

"Minden megélt nehézség, tapasztalat: lehet erőforrás vagy teher, - és ez attól függ, mit kezdünk velük. Nem kell engednünk, hogy a múltbeli nehézségek aggodalmakkal, szorongásokkal töltsenek el bennünket. Elfogadhatjuk őket úgy is, mint leckéket, amelyek az épülésünket szolgálták, amelyek által fogékonyabbak, együtt érzőbbek lehetünk, amelyekből tanulhatunk, és amelyek által növekedhetünk."
(Family magazin 2009/2, 20.old.)

Napi evangélium


2009. május 10. – Húsvét 5. vasárnapja Abban az időben Jézus ezt mondta tanítványainak: Én vagyok az igazi szőlőtő, és Atyám a szőlőműves. Minden szőlővesszőt, amely nem hoz gyümölcsöt bennem, lemetsz rólam, azt pedig, amely gyümölcsöt hoz, megtisztítja, hogy még többet teremjen. Ti már tiszták vagytok a tanítás által, amelyet hirdettem nektek. Maradjatok bennem, akkor én is bennetek maradok. Miként a szőlővessző nem hozhat gyümölcsöt magától, ha nem marad a szőlőtőn, úgy ti sem, ha nem maradtok bennem. Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők. Aki bennem marad, és én őbenne, az bő termést hoz, mert nélkülem semmit sem tehettek. Aki nem marad bennem, azt kivetik, mint a szőlővesszőt, és elszárad. Összeszedik, tűzre vetik és elégetik. Ha bennem maradtok, és szavaim is bennetek maradnak, akkor bármit akartok, kérjétek, és megkapjátok. Azáltal dicsőül meg Atyám, hogy bő termést hoztok, és a tanítványaim lesztek.
Jn 15,1-8

Elmélkedés: Szeretetben élni
Az öreg bölcshöz egy gazdag üzletember a következő ajánlattal állított be egy reggelen: „Fizetek magának 10 ezer dollárt, ha három nap alatt megtanít az igazi bölcsességre. Szeretnék bölcs lenni, de több időm nincs a bölcsesség megszerzésére.” Az öreghez már sokféle ember érkezett korábban, akik a legkülönbözőbb ügyekben kérték ki tanácsát, de ilyen furcsa kéréssel még ő sem találkozott. A meglepődés vagy csodálkozás legkisebb jelét sem mutatva az válaszolta, hogy ehhez bizony egyetlen nap is elég, és még fizetni sem kell érte. Aztán még hozzátette, hogy akár rögtön el is kezdhetik a tanulást. Az üzletember persze csodálkozott a bölcs ajánlatán, de beleegyezett. Ekkor a bölcs felszólította, hogy vesse le zakóját és nyakkendőjét, szabaduljon meg cipőjétől és zoknijától, aztán álljon ki a zuhogó esőben a szabad ég alá és mindkét kezét tárja magasra az ég felé, s maradjon így, amíg ő azt nem mondja, hogy elég. A gazdag ember még jobban elcsodálkozott, de nem akarta elszalasztani a lehetőséget, ezért engedelmeskedett. Kiállt az esőre, karját az ég felé tárta, a bölcs öreg pedig elment. Percek alatt bőrig ázott, de nem bánta, ha ez a bölcsesség ára. Így állt egész nap, amíg estefelé visszajött a bölcs, s mondta neki, hogy most már beállhat a tető alá, majd megkérdezte tőle, hogy min járt az esze egész nap? Az üzletember ezt válaszolta: „Először a munkámra gondoltam, amit a mai napon nem tudok elvégezni, utána meg a családomra, akikre kevés idő jut a munkám miatt. Aztán pedig arra gondoltam a zuhogó esőben, hogy én is csak egy szegény ember vagyok. Végül – miután itt álltam egéz nap a szakadó esőben – úgy éreztem magam, mint aki teljesen megbolondult, mint egy igazi bolond”. Nagyon jó – kiáltott fel lelkesen a bölcs – az igazi bölcsesség egy ilyen felismeréssel kezdődik.

A történetet azért mondtam el, mert mindannyian hasonlítunk a gazdag emberhez abban, hogy szeretnénk bölcsen élni. Ha nem is vagyunk tehetősek, bölcsességre szükségünk van az életben ahhoz, hogy helyes döntéseket tudjunk hozni. Mindenki keresi a bölcsességet, azt az életszemléletet, azt a gondolkodást, amely segíti őt a földi élet során a boldogulásban. Ha átgondoljuk az emberiség és az emberi gondolkodás eddigi történetét, láthatjuk, hogy a bölcsességnek sokszor semmi köze sincs a vallásossághoz, hanem egyszerűen csak emberi bölcsességet jelent. A vallásos, hívő ember viszont a bölcsességet is, mint minden mást az életben, Isten ajándékának tekinti. Ebben az értelemben a bölcsesség már nem csupán a földi életben való boldoguláshoz nyújt segítséget, hanem jóval többhöz. Az igazi bölcsesség megmutatja számunkra az utat Istenhez és az örök élethez, s ez az út annak felismerésével kezdődik, hogy egyszerű, szegény emberek vagyunk. Egyszerű emberek, akik Isten nélkül semmit sem érünk.

A mai vasárnap evangéliumában Jézus a következőket mondta: „Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők. Aki bennem marad, és én őbenne, az bő termést hoz, mert nélkülem semmit sem tehettek” (Jn 15,5). A keresztény ember számára ott kezdődik a bölcsesség, hogy nem elégszik meg egy felületes ismerettel Jézusról, hanem felismeri Jézus személyében az Istenhez vezető utat. Ezekben a napokban a Szentatya, XVI. Benedek pápa a Szentföldön tartózkodik, s többek között ellátogat Jordániába is. Lelkipásztori útját megelőzően egy jordán katolikus pap a következőt mondta: „Mi, katolikusok nem csak látni szeretnék Péter apostol utódát, hanem szeretnénk együtt imádkozni vele és érte és a világon élő minden egyházért”. Ez a kijelentés jól mutatja, hogy a pápa útjai egyrészről kifejezik az ő törődését, szeretetét a hívők iránt, másrészt alkalmat adnak a híveknek, hogy ők is kifejezzék egységüket a pápával. Ennek kapcsán eszünkbe jut az az evangéliumi jelenet, amikor a Jeruzsálembe érkező görög zarándokok így fordulnak Fülöp apostolhoz: „Látni szeretnénk Jézust!” (Jn 12,21). Igen, mi is látni szeretnénk Jézust, de ennél többet is szeretnénk. Szeretnénk, ha olyan szoros lehetne a kapcsolatunk vele, miként a szőlővesszők kapcsolódnak a szőlőtőhöz. Jézus szoros kapcsolatban, egységben van az Atyával, s ez a kapcsolat élteti. Ennek mintájára mi is Jézus által az Atyával való kapcsolatból élünk, minket is Isten szeretete éltet.

Emberi kapcsolataink mind-mind a magány, az egyedüllét, a társtalanság megszüntetésére irányulnak. Így van ez család, a barátság vagy éppen a szerelem esetében. E kapcsolataink sok örömet szerezhetnek nekünk, máskor viszont csalódást okoznak. Emberi kapcsolataink elhidegülnek, megszűnnek, ha nem élteti, ha nem újítja meg őket szüntelenül a szeretet. De így van ez Istennel való kapcsolatunk esetében is, melyet szintén a szeretet éltet. Istent, a szeretet forrását szeretnénk megismerni, Őbenne akarunk hinni, Őbenne szeretnénk élni, s az Ő szeretetét akarjuk továbbadni mindenkinek.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Szentséges Szűz Mária, Isten Anyja,
Te ajándékoztad a világnak
az igaz világosságot,
Jézust, a te Fiadat – Isten Fiát.
Te teljesen ráhagyatkoztál
Isten meghívására,
s így a jóság forrásává lettél,
mely Istenből fakad.
Mutasd meg nekünk Jézust. Vezess minket Őhozzá.
Taníts meg minket megismerni és szeretni Őt,
hogy mi magunk is
valóban szerető emberek
és az élő víz forrásai lehessünk
egy szomjazó világban.
XVI. Benedek pápa

Napi áhitat

Életre vivő út
"20Azon a napon nem támaszkodik többé ostorozójára Izráel maradéka, és Jákób házának megmenekült része, hanem az ÚRra, Izráel Szentjére támaszkodik hűségesen. 21A maradék megtér: Jákób maradéka az erős Istenhez. 22Mert ha annyi volna is néped, Izráel, mint tengerparton a homok, csak a maradék tér meg. El van rendelve pusztulásod, igazságos ítélet árad rád. 23Mert elhatározta az Úr, a Seregek URa, hogy elpusztítja az egész országot. 24Ezért így szólt az Úr, a Seregek URa: Ne félj népem, Sion lakója, Asszíriától, ha megver bottal, és rád emeli vesszejét, mint Egyiptom tette. 25Mert rövid idő múlva véget ér kárhoztató haragom, amely pusztította őket. 26Ostorral csapkodja a Seregek URa, ahogyan megverte Midjánt az Óréb-sziklánál. Vesszejével rácsap a tengerre, mint Egyiptomban tette. 27Azon a napon lekerül terhe válladról, igája nyakadról, a kövérség miatt leszakad róla az iga. 28Ajba érkezik, átvonul Migrónon, Mikmászba rendeli fölszerelését. 29Átvonulnak a hágón, Gebában térnek éjjeli szállásra. Megretten Ráma, Saul Gibeája menekül. 30Sikolts hangosan, Gallim leánya, figyelj rá, Lais, felelj rá, Anátót! 31Madméná elmenekült, Gébim lakói elrejtőztek. 32Még ma odaér Nóbba, öklével fenyegeti Sion leányának hegyét, Jeruzsálem dombját. 33De az Úr, a Seregek URa kegyetlenül levagdalja az ágakat, a sudár termetűeket kivágja, és elterülnek a magasra törők. 34Kivágja fejszével az erdő bozótját, ledőlnek Libánon büszke cédrusai!" (Ézsaiás 10,20-34)

Izrael példája a keresztyén nép számára okulásul található meg a Bibliában. Egyfelől igaz, hogy az előttünk lévő történelmi helyzet a Krisztus előtti nyolcadik századba kalauzol el minket, másfelől azonban Isten változhatatlan személyéről tudunk meg tényeket. Isten előtt nincs arctalan tömeg. Minden ember jövője attól függ, hazatér-e az Atya házába. Nem származás vagy családi háttér alapján dönt alkotásairól, hiszen mindannyian keze munkája vagyunk. Igénkből kiderül, hogy Izrael házából is csak azok menekültek meg, akik hajlandóak voltak megtérni hamisságukból. Isten népének esetenként szenvednie kell. Nyomorúságunk sok esetben egyenes következménye balga vagy határozatlan lépéseinknek, önző indítékainknak. Ne feledjük, a tévedéseknek a keresztyén ember életében is következményei vannak! Krisztusban van újrakezdés, bűnbocsánat, de következmény nélküliséget nem ígér Urunk (1Pt 4,15). Van, hogy a nyomorúságot azért engedi meg Atyánk, hogy valami nagyobb rossztól megmentsen (Mt 10,28-31). Visszatekintve az egyház történetére azt is láthatjuk, hogy az üldöztetés a hitvalló keresztyének új nemzedékét nevelte ki több esetben (1Kor 11,18-19). Isten emberei abban a kiváltságos helyzetben vannak, hogy az Úr ítéletével nem "ama napon" találkoznak először, hanem szükség esetén még idejében megfenyíti övéit. "Pillanatnyilag ugyan semmiféle fenyítés nem látszik örvendetesnek, hanem keservesnek, később azonban az igazság békességes gyümölcsét hozza azoknak, akik megedződtek általa." (Zsid 12,11) Végül pedig megtörténik, hogy Jézus mellett tett hitvallásunk miatt kell megaláztatást viselnünk. Földi értelemben vett hátrány érhet minket amiatt, hogy az Úr ügyét és igazságát részesítjük előnyben a magunk érdeke helyett. Ekkor magatartásunkban és lelkületünkben Krisztushoz hasonlóak vagyunk, ami pontosan megegyezik Isten szándékával. Ha részesülünk Krisztus urunk szenvedéseiben, dicsőségének megjelenésekor ujjongva örülhetünk vele (1Pt 4,13). Testvérem! Ne tekints többé a nyomorúságra ellenségként! "Néha úgy tűnik, túl nehéz az élet, Telve fájdalommal, bajjal, nehézséggel. Ilyenkor kell emlékeznem, Hogy a völgy az a hely, ahol növekszem." (Ismeretlen szerző) /FS/



Az Úr igéjének terjedése
" 1És végül, testvéreim, imádkozzatok értünk, hogy terjedjen az Úr igéje, és úgy dicsőítsék, ahogyan nálatok is, 2és hogy megszabaduljunk az elvetemült és gonosz emberektől: mert nem mindenkié a hit. 3De hűséges az Úr, aki megerősít titeket, és megőriz a gonosztól. 4Bizalmunk van az Úrban irántatok, hogy amit elrendelünk, azt megteszitek, és meg is fogjátok tenni. 5Az Úr pedig irányítsa szíveteket az Isten szeretetére és a Krisztus állhatatosságára." (2Thesszalonika 3,1-5)

A menny és a föld története a teremtő Isten beszédével, igéjével kezdődött. Minden szavának nyomán élet fakadt. A teremtés során a föld napról napra teljesebbé alakult, míg végül a hatodik napra a Szó nyomán teljesen megvalósult a jó cél. A teremtés teljessége ma is magán viseli az Alkotó keze nyomát, így alkotásait látva is következtethetünk Isten tökéletes lényére (Róm 1,20). Isten azonban úgy látta jónak, hogy még világosabban fedje fel lényének titkát. Hatalma volt arra, hogy közvetlenül vagy közvetítőkön keresztül szóljon az emberiséghez, az időnek teljességében pedig Jézus Krisztust küldte, aki az Atya képmása. Értelmünkkel nem, csak hitünkkel fogadhatjuk be azt a tényt, hogy az Ige már a világ kezdete előtt Istennél volt, s hogy Jézus Krisztusban öltött testet (Jn 1,1-5). Kedves Olvasóm, kitől hallott először Isten beszédéről? Isten beszéde kiegyensúlyozott, színtiszta. Könyv formájában mindannyian hozzáférhetünk, ez a Biblia. Nem tartalmaz felesleges üzenetet, de nem is hallgat el semmit abból, amit boldog földi életünkhöz és a lelkünk megmentéséhez
tudnunk, hinnünk és cselekednünk kell. A Biblia nem fest hamis képet a keresztyén életről: kegyelemből van üdvösségünk, ám a győzelemhez állhatatosságra, szívós, józan munkálkodásra van szükség. Az ige a földi életet harchoz, küzdelemhez, versenyfutáshoz hasonlítja, amely során Krisztus mindvégig velünk együtt küzd, mennyei világának minden áldását felajánlva (Ef 1,3). Aki szavával az életet alkotta, a ma emberének is életet akar adni. Fenntartó, óvó, távlatot adó szeretetét akarja kifejezni. Kedves Olvasóm, kitől hallja rendszeresen az igei tanítást? A világon sokfelé hangzik Isten igéje, de még mindig vannak emberek, akik anélkül élnek le egy életet, hogy hitvalló, élő hitű keresztyénekkel találkozhatnának. Van olyan missziós kezdeményezés közel vagy távol, amelyért imádkoznod kell? Lehet ez saját gyülekezeted szolgálata vagy távolabbi testvéreid munkálkodása. Ha imádkozol az evangélium terjedéséért, az első gyülekezetek mintáját követed (ApCsel 13,2), egy világméretű szolgálatba kapcsolódsz be, sőt az Úr számára legfontosabb dologról, a lelkek megmentéséről kezdesz beszélgetésbe vele. Azon veszed észre magad, hogy missziós tapasztalataid a testvéreidtől érkező hírek alapján bővülnek, végtére pedig magad is missziómunkás leszel. "Isten szava, terjedj szét, áraszd el a föld színét..." (BGyÉ 182) /FS/

NAPI ÁHÍTAT

KEZDEMÉNYEZZ!

"A ti hitetek mellé ragasszatok jó cselekedetet" (2Pt 1,5).
"Ragasszatok mellé": ez azt jelenti, hogy valamit nekünk is kell tennünk. Veszélyben forgunk, ha elfelejtjük, hogy mi nem tudjuk megtenni azt, amit Isten tesz, és Isten nem teszi meg azt, amit mi megtehetünk. Sem megváltani, sem megszentelni nem tudjuk magunkat, ezt Isten teszi! De a jó szokásokat és a jellemet nem Isten adja, nem Ő járat helyes úton. Mindezt nekünk kell tennünk. Ki kell dolgoznunk azt a szabadítást, amit Isten munkált ki bennünk. "Ragassz mellé" azt jelenti, hogy mindinkább szokásunk lesz megtenni a dolgokat, ez pedig eleinte nehéz. A kezdeményezést megragadni azt jelenti: nekikezdünk és tájékozódunk azon az úton, amin járnunk kell.
Vigyázz, ne érdeklődj az út felől, amikor úgyis jól ismered! Kezdd el, hagyd abba a habozást, tedd meg az első lépést! Légy határozott; amikor Isten beszél, azonnal tedd meg hitből, amit mondott, elhatározásaidat ne mérlegeld tovább! Amikor ingadozol, ha Isten valamit rád bízott, kegyelmi állapotod is veszélyben forog. Te magad ragadd meg a kezdeményezést, erős akarattal tedd meg most az első lépést és tedd lehetetlenné a visszafordulást! Égesd fel a hidakat magad mögött! "Meg akarom írni ezt a levelet", "ki akarom fizetni ezt az adósságot!" Tedd a dolgokat elkerülhetetlenné!
Meg kell szoknunk, hogy Istenre figyeljünk! Olyan állapotba kell jutnunk, hogy megértsük, mit mond Ő. Amikor aztán jön a válság, ösztönszerűen Istenhez fordulunk, mert már kialakult bennünk ez a szokás. Ott kell kezdeményeznünk, ahol vagyunk, nem ahol nem vagyunk.

Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből

Minden népet hívjatok!

Ím, messze távol, mennyi millió nép,
Ki még pogányság éjjelében él!
Hirdetni nékik Isten szent ígéjét
Az Úrban bízva, útra vaj’ ki kél?

Nézz, Krisztus serge, szét a nagy világban,
Lásd, mennyi ajtó van már tárva itt;
Siessetek belépni rajta bátran,
Megoldani a bűnösnek láncait.

Hirdessétek a szent Isten írgalmát,
S hogy nyújtja nékik is mentő kezét.
Legyőzte Jézus a halál hatalmát,
S az élet Lelke árad szerteszét.
Várunk, dicső nap, vágyva és esengve,
Midőn a világnak népe mind,
A megváltottak dalát zengve
Urára és Királyára tekint.

Teljes hatalom az enyém!
Teljes hatalom az enyém!
Elmenvén tanítsatok,
Minden népet hívjatok,
Én veletek vagyok!
G. M. J. – ford. Vargha Gyuláné (Hallelujah! 7