Keresztenyzene ,vers, hit, Biblia

kata53

Állandó Tag
Állandó Tag
Azt gondoltam olyan szép balladáink vannak, igaz szomorúak, a nagyon hamar elérzékenyülők egy csomag papír zsebkendőt vegyenek elő. Ezt tettem én is!!! kata

A három árva

ŰŰTúl a vízen jegenyef
Az alatt ül három árva
Egyezkednek egymás közbe
Öljék meg a legküssebbett
S a legküssebb azt mondotta
“Nem bánom, ha megöltek es
Szüvem borba ferejszétek
Gyócsruhába tekerjétek!
Tegyétek kapum sassára
Vegyen példát minden rólaű
Vegyen példát minden rólaű
Hogy van az árvának dógaű!
Odament a Szép Szűz Márja,
Kérdi: “Mét sírsz, három árva
“Hogyne sírjunk, Szép Szűz Mária
Mikor anyánk főd gyomrába
Lement a nap lemenőbe
S kimentek a temetőbe
S adott nekik három vesszőt
Hogy csapják fel a temetőt
“Kelj fel, anyánk, édesanyánkű
Mer elszakadt a gyászruhánkű
“Én nem kelek, met nem tudok
Én nem kelek, met nem tudok.
Elrothadtak a tagjaim,
S nem bírnak meg a lábaim,
Vagyon nektek mostohátok,
Ki ruhát Csinál reátok.
Mikor fehért ad reátok,
Vérből virágzik hátatok;
Fejeteket megfősüli,
Hajatokat mind kitépi.
Kenyeret ad kezetekbe,
S hull könnyütek ölötekbe,
Hull öledbe, hull a fődre,
S hull az árva kebletekbe.”
Kallós Zoltán gyűjtése.
Görbepataka (Gyimesvölgye) 1960.


Fogarasi István

Ablakba könyököl Fogarasi István
mellette könyököl az ő testvérhuga
Hallottad-é hírit édes testvérhugom
Elköteleztelek bé Törökországba
Nagy török császárnak jegybéli mátkának
Nem hallottam hírit édes testvérbátyám
Adjon Isten nekem inkább víg vacsorát
Víg vacsora után könnyü betegséget
Szép piros hajnalba' világból kimulást

Meghallgatá Isten az ő kévánságát
Ada Isten neki egy jó víg vacsorát
Víg vacsora után könnyű betegséget
Szép piros hajnalba' világból kimulást

Eljöve eljöve a nagy török császár
Kérdezi: Hol vagyon gyűrüsöm jegyösöm
Virágos kertiben virágokat plántál
Oda mene oda a nagy török császár
Hát a virágok is mind elhervadoztak
Az ő szeretője pedig sehol sincsen
Visszajöve vissza a nagy török császár
Kérdezi: Hol vagyon gyürüsöm jegyösöm
Leányok házában magát őtözteti
Oda mene oda a nagy török császár
Hát a leányok is mind gyászba őtöztek
S az ő szeretője nyútópadon fekszik

Add ide add ide Fogarasi sógor
Add ide énnékem gyürüsöm jegyösöm
Csináltatok néki márvánkő koporsót
Bé is béhuzatom födig bakacsinnal
Meg is megveretem aranyfejü szeggel
Meg is gyászoltatom hatvan katonával
Nem adom nem adom te nagy török császár
Csináltatok én is márvánkő koporsót
Bé is béhuzatom födig bakacsinnal
Meg is gyászoltatom hatvan katonával
Hadd nyugdjék itten apjával anyjával
Apjával anyjával szülötte földiben
Kömives Kelemenné

Tizenkét kömijes ésszetanakodék
Magoss Déva várát hogy felépittenék
Hogy felépittenék félvéka ezüstér
Félvéka ezüstér félvéka aranyér
Déva várossához meg is megjelöntek
Magoss Déva várhoz hézza is kezdöttek
Amit raktak délig leomlott estére
Amit raktak estig leomlott röggère
Megint tanakodott tizenkét kömijes
Falat megállitni hogy lössz lehetséges
Mig elvégre ijen gondolatra jöttek
Egymás között szoross egyességet töttek
Kinek felesége legelébb jő ide
Szép gyengén fogjuk meg dobjuk bé a tüzbe
Keverjük a mészbe gyönge teste hammát
Aval állitsuk meg magoss Déva várát
Kocsisom kocsisom nagyobbik kocsisom
En uramhoz mönni lönne akaratom
- Kömives Kelemèn felesége mongya -
Fogd bé a lovakot fogd bé a hintóba
Fogd bé a lovakot áj is gyorsan elé
Hadd mönnyünk hadd mönnyünk Déva vára felé
Mikò fele uttyát elutazták vóna
Eröss üdő vala záporesső hulla
Asszonyom csillagom forduljunk mü vissza
Rossz jelenést láttam az éjjel álmomba'
Az éjjel álmomba ojan álmot láttam
Kömies Kelemön udvarába jártam
Hát az ő udvara gyásszal van béhuzva
Annak közepibe méj kut vala rakva
S az ő kicsi fija oda beléhala
Az éjjeli álom nem telik ma jóra
Asszonyom asszonyom forduljunk mü vissza
Kocsisom Kocsisom nem fordulunk vissza
A lovak sem tiéd a hintó sem tiéd
Csapjad a lovakat hadd halaggyunk elébb
Mönnek möndögélnek Déva vára felé
Kömijes Kelemen őköt észrevevé
Megijede szörnyen imádkozik vala
Én uram Istenem vidd ê valahová
Mind a négy pej lovam törje ki a lábát
Vessen a hintónak négy kereke szakát
Csapjon le az utra tüzes istennyila
Horkolva térjenek a lovaim vissza
Mönnek möndögélnek Déva vára felé
Sem lovat sem hintót semmi baj nem lölé
Jó napot jó napot tizenkét kömijes
Neked is jónapot Kelemen kömijes
Köszöne az asszony az ura válaszolt
Édös feleségem neked is jónapot
Hát ide mé' jöttél a veszedelmedbe
Szép gyengén megfogunk bédobunk a tüzbe
Tizenkét kömijes azt a törvént tötte
Kinek felesége hamarébb jö ide
Fogjuk meg szép gyöngén dobjuk bé a tüzbe
Annak gyönge hammát keverjük a mészbe
Aval állitsuk meg magoss Déva várát
Csak igy nyerhessük el annak drága árát
Kelemenné asszony hogy átalértötte
Bánatos szivének igy lött felelete
Várjatok várjatok tizönkét gyilkosok
Amig búcsut veszek csak addig várjatok
Hogy búcsut vöhessek asszonybarátimtól
Aszonbarátimtól s szép kicsi fijamtól
Mett a halottnak is hármat harangoznak
Én árva fejemnek égyet sem kondítnak
Kelemenné asszon aval hazamöne
Eccê' mindenkorra hogy végbúcsut vönne
Hogy végbúcsut vönne asszonbarátitól
Asszonbarátitól s szép kicsi fijától
Aval visszamöne Kömies Kelemenné
Sirva halatt magoss Déva vára felé
Megfogák szép gyöngén betötték a tüzbe
Az ö gyönge hammát keverék a mészbe
Aval álliták meg magoss Déva várát
Csak igy nyerheték meg annak drága árát
Kömies Kelemön mikô hazajöve
Az ö kicsi fija jöve vélle szömbe
Isten hozott haza kedves édös apám
Hô maratt hô maratt az én édösanyám
Az ő édes apja neki így felele
Hadd ê fijam hadd e hazajő estére
Istenem Istenem este is êjöve
Mégis édös ànyám még haza nem jöve
Àpám édös àpám mongya meg igazán
Hogy hô van hogy hô van az én édösanyám
Hadd ê fijam hadd ê haza jő rêggêre
Az ő édes apja neki igy felele
Istenem istenem röggel es êjöve
Mégis édös ànyám még haza nem jöve
Àpám édö àpám mongya meg igazán
Hogy hô van hogy hô van az én édösanyám
Mönny ê fijam mönny ê magoss Déva várra
Ott van a te ànyád kőfalba van rakva
Elindula sirva az ő kicsi fija
Elindula sirva magoss Déva várra
Háromszô kiáltá magoss Déva várán
Ànyám édös ànyám szój bár egyet hézzám
Nem szolhatok fiam mett a kőfal szoritt
Erös kövek közé vagyok bérakva itt
Szüve meghasada s a főd is alatta
S az ő kicsi fija oda beléhulla



 

miskolci Eva

Állandó Tag
Állandó Tag
miskolci barátnömtöl kamptam:
Hit-Remény-Szeretet
(gondolatok Mácz István Szívdobbanások c. könyvéből)

Uram- te vagy hitem forrása, reményem táplálója, szeretetemet élteted.
Uram- hittel látlak, reménnyel érintelek, a szeretetben egyesülök veled.
Uram- hitem a láthatónál többet lát, reményem a reményen túliakat reméli,
szeretetem megkapja tőled, amit elképzelni sem tud!
Uram- a hit gyökér, a remény rügy, nyíló virág lelkemben a szeretet.
Uram- fény a hitem, a remény melengeti szívem, a szeretet boldoggá tesz
engem.
Uram- a hite megismer, a remény bízik, a szeretet "birtokol" téged.
Uram- a hittel létezem, a reménnyel élek, teljessé benned a szeretet tesz.
Uram- hittel törünk egedbe, remény, hogy odaérünk, ám csak a szeretet
érheti el.
Uram- hitünk könyörög, mutasd meg magad! Reményünk reméli, megteszed, és
végül szeretetünk látni kezd.
Uram- hitem siet Feléd, reményem szárnyal, szeretetem célba ér.
Uram- fényben él, aki hisz, erő nem hagyja el, aki remél, fogyhatatlan az
öröm abban, aki szeret.
Uram- felém hajolsz a hiteben, közelítesz a reményben, a szeretetben
megölelsz.
Uram- értelmem sötétjét megvilágítja a hit, akaratom gyöngeségét remény
erősíti, kuszált lelkemet a szeretet rendezi.
Uram- kincsem a hit, gazdagságom a remény, mindenem a szeretet.
Uram- kegyelem a hit, kegyelem a remény, a szeretet te magad vagy.
Uram- az élet tartalmát megadja a hit, az élet célja felé vezet a remény,
az élet értelmével ajándékoz meg a szeretet.
Uram- hit nélkül vak, remény nélkül béna, szeretet nélkül halott lennék.
Uram- a hit keres, a remény közelít, a szeretet találja meg szíved.
Uram- a hit fény, a remény erő, a szeretet hatalom énbennem - feléd sodor,
Uram.
Uram- a hit áttöri a láthatót, a remény szétrepeszti az időt,
örökkévalóságoddal egyesít a szeretet.
Uram- értelmembe fogad a hit, szívembe vonz a remény, énemet egyesíti
veled a szeretet.
Uram- a hit kinyitja a szemem, a remény tárja föl a szívem, a szereteben
átölelsz engem.
Uram- a hit megmondja nekem ki vagy, a remény súgja, bízzam benned, a
szeretet hallgat, egyszerűen szeret.
Uram- keresztelésemkor hitet öntöttél lelkembe, teremtett voltom reménnyel
szőve át, s a kegyelem által természetemmé lett a szeretet, óh akkor mit
nem köszönhetek Neked?!
Uram- ha hisze, látok, ha remélek, nem csüggedem, ha szeretek, mindenem
megvan.
Uram- hitem, reményem, szeretetem, ajándékod részemre Istenem.
Uram- a hite csak benned nem csalódik, a remény csak benned teljesedik, a szeretet csak általad válik teljessé.
Uram - legmélyén minden hit téged keres, minden remény végső soron benned
bízik, minden szeretet utánad éhezik.
Uram- szeretetből teremtettél, szeretetből megváltottál, szeretetből
megszentelsz, válaszom más nem lehet: hit, remény, szeretet.
Uram- növeled hitemet, erősítsed reményemet, teljessé tedd szeretetemet.
Uram- kérlek, add kegyelmedben, kételkedés nélkül higgyek, csüggedés
nélkül reméljek, áldozatra készen szeressek.
Uram- a hit kérdez, a remény várja a választ, a szeretet meghallja szavad.
 

kata53

Állandó Tag
Állandó Tag
Eddig nem foglalkoztatott a Valentin, és a Bálint nap. De nagyan ragaszkodom valekihez !
Igaz Ő ezt nem igen fogja megnézni, de a lényeg az, hogy tudja!!!
Ady Endre

Őrizem a szemed

Már vénülő kezemmel
Fogom meg a kezedet,
Már vénülő szememmel
Őrizem a szemedet.
Világok pusztulásán
Ősi vad, kit rettenet
Űz, érkeztem meg hozzád
S várok riadtan veled.
Már vénülő kezemmel
Fogom meg a kezedet,
Már vénülő szememmel
Őrizem a szemedet.
Nem tudom, miért, meddig
Maradok meg még neked,
De a kezedet fogom
S őrizem a szemedet.
 

miskolci Eva

Állandó Tag
Állandó Tag
SZENT FERENC IMÁJA

Uram, tégy engem a békéd eszközévé,
hogy szeretetet hozzak oda, ahol gyülölet van,
hogy a megbocsátás szellemét hozzam oda, ahol széthúzás van,
hogy harmóniát hozzak oda, ahol hamisság van,
hogy hitet hozzak oda, ahol kételyek vannak,
hogy örömöt hozzak oda, ahol szomorúság lakik.
Uram, add meg nekem, hogy én vigasztalhassak ahelyett, hogy engem vigasztalnának,
hogy én értsek meg másokat ahelyett, hogy arra vágynék, engem értsenek meg,
hogy szeressek inkább, minthogy engem szeressenek.
Mert aki elfelejti magát, az találja meg,
aki megbocsát, annak megbocsátanak,
aki meghal, az felébred az örök életre.


"Ha napvilágra hozod, ami benned van,
Amit napvilágra hoztál, az lesz a menedéked.
Ha nem hozod napvilágra, ami benned van,
Az fog megsemmisiteni,
Ami benned rekedt."

(Tamás evangéliuma, Jézus szavai; apokrif)
 

miskolci Eva

Állandó Tag
Állandó Tag
HIMNUSZ


Csángó Himnusz
Petrás Ince János gyûjtése

Csángó magyar, csángó magyar,
Mivé lettél, csángó magyar.
Ágról szakadt madár vagy te,
Elvettetve, elfeledve.
Én Istenem mi lesz velünk?
Gyermekeink, s mi elveszünk!
Melyet apáink õriztek,
Elpusztítják szép nyelvünket!
Egy pusztába telepedtél,
Melyet országnak neveztél.
De se országod, se hazád,
Csak az Úristen gondol rád.
Halljuk, áll még Magyarország,
Úristenünk, te is megáldd!
Hogy rajtunk könyörüljenek,
Elveszni ne engedjenek.
Idegen nyelv bébortja nyom,
Olasz papocskák nyakadon.
Nem tudsz énekelni, gyónni,
Anyád nyelvén imádkozni.
Mert mi is magyarok vagyunk,
Még Ázsiából szakadtunk.
Úristen, sorsunkon segíts,
Csángó magyart el ne veszítsd!


http://www.csango.hu/
 

miskolci Eva

Állandó Tag
Állandó Tag
andika írta:
Katám!Isteni dolog a technika!
Szia Andika!
Katának cimezted, de azért hozzászólok, hogy valóban szó szerint Isteni (Isten=ÖsTen Magad vagy az ...)

Részletek, Wass Albert Hagyaték címü regényéböl:

"Az Úristen rendelte nekünk ezt a hazát! Az Úristen népe és nemzete vagyunk! Elhagyta e valaha is az Úr azokat, akik Ö benne bíztak, akik az Ö törvénye szerint éltek, akik az Ö parancsolatait követték? Soha! Az Úr nem hagyta elé az Ö magyarjait! A magyarok hagyták el az Urat! Térjetek vissza hozzá, és Ö megvédelmez benneteket, magasra emel, de tudjátok is ezt, lássátok magatok elött a boldogságos szép jövendöt, amit az Úr számotokra készített, lássátok magyarok, mert ahol nincs látomás, ott elpusztul a lélek s a lélekkel együtt, elpusztul a nép!"

http://www.taltos7.hu/index.php?inc=februar

szeretettel:
 

Melitta

Adminisztrátor
Fórumvezető
Rádiós
Ez a Kovacs fele taltossag a vilag legnagyobb szelhamossaga.
A Tv/ben lattam egyik musorat ahol elmondta hogy tegnap es a ra kovetkezo nap talalkozik a szuz mariaval es majd felorar beszegettek. O a aki szuz mariaval naponta talalkozik es beszelget ahogy kedve tartja.
Ok akik olyan penzekert "gyogyitanak" sok orvosnak nincs annyi bevetele.
OK akik 5-10ezer forintot kernek egy szoba hartman zona es vizer bemeresert, de nincs ket egyforma taltos aki ugyan oda jelolne be igy ahanyat kihivsz annyiszor derul ki hogy sehol nem fekszel jo helyen a lakasba.
A fokusz a Vago Istvan musora tobbszor lerantotta a leplet roluk de az emberi hiszekenyseg hatartalan.
HA telefonon hivod a Tv keresztul megmondja hany szellem van a lakasodba , jol helyen van-e az agyad , termeszeteen szellem kiuzesert menjel keresd fel oket mert ok megcsinaljak jo pizert........
A telefon meg kereskledelmi ami eleve tobbezer forint mire kapcsolatba lephetsz veluk.
Duborog a bussiness a taltoseknal.
 

őszirózsa

Állandó Tag
Állandó Tag
szeretettel küldöm a kedvenc versem ,legyen jó napja mindenkinek!

Rudyard Kipling - HA

Ha nem veszted fejed mikor zavar van,
s fejveszte téged gáncsol vak, süket,
ha kételkednek benned, s bízol magadban
de érted az ő kételkedésüket,
ha várni tudsz és várni sosem fáradsz
és hazugok közt se hazug a szád,
ha gyülölnek s gyülölségtől nem áradsz
S mégsem papolsz, mint bölcs-kegyes galád.
Ha álmodol - s nem zsarnok az álmod,
gondolkodol - s becsülöd a valót,
ha a sikert, kudarcot bátran állod
s úgy nézed őket, mint két rongy csalót,
ha elbírod, hogy igazad örökre
maszlag gyanánt használják a gazok
s életműved, mi ott van összetörve
silány anyagból építsék azok.

HAmind, amit csak nyertél, egy halomban
Van merszed egy kártyára tenni föl
S ha elvesztesz és elkezded újra,nyomban,
Nem is beszélsz a veszteség felől.
Ha paskolod izmod, inad acélhoz
S szíved is, mely nem a hajdani
Mégis kitartasz, bár misem acéloz.
S csak akaratod int:”kitartani”.

HA szólsz a néphez s tisztesség a vérted,
királyokkal jársz s józan az eszed.
Haellenség , de jó barát se sérthet
S mindenki számol egy kicsit veled
Ha a komor perc hatvan pillanatja
Egy távfutás neked s te futsz vígan
Tiéd a föld és minden ami rajta
és – ami több – ember leszel fiam.
 

Melitta

Adminisztrátor
Fórumvezető
Rádiós
Nem a leplet akartam lehuzni rola,csak az igazsagot megirni.
Talalkoztam igazi taltossal o maga is szelhamosnak mondta sot mar regen nincs is kozottuk.
MAr a rendorsegi ugyerol nem is beszeltem.
Arrol sem hogy udvozulni hany ezer forintert lehet.
Lehet a csalokat es alszenteket tamogatni is elnezo lenni veluk aki akarja csak ne legyen kotelezo.
Lehet vizet predikalni es bort inni is.
 

miskolci Eva

Állandó Tag
Állandó Tag
72.
"Arról, hogy a szivek összetörnek

De pontosan úgy, mint a dalokban, melyeket a kávéházi chansonénekesnök énekelnek. S a dalok tanulsága mindig annyi, hogy az összetört sziveket nem lehet eggyéragasztani.
Az életben is ennyi a tanulság. Ha egy ember egyszer bizalommal, föltétlen érzésekkel közeledett valakihez, s érzéseit megsértették, "szivét összetörték", soha többé nem tud igazi bizalmat, feltétlen odaadást érezni egy másik ember iránt.
Nincs érzékenyebb anyag a földön, mint az emberi anyag. Képtelen arra, hogy elfeleledjen egy sértést, mellyel lelkét vagy érzéseit illeték. S bármiféle baráti vagy szerelmi találkozást hoz is még számára az élet, gyanakvó marad, minden kapcsolat torz és gonosz játékalkalom lesz számára, örökké bosszút akar.
Ilyen az ember. Vigyázz, ha ilyen megsértett szivüekkel állasz szemközt: nem tudod öket megengesztelni. S nincs az a türelem, bölcsesség, nagylelküség, szenvedély, mely az ilyen csalódott sziveket nyugtatni tudja."

Márai Sándor:Füveskönyv
 

miskolci Eva

Állandó Tag
Állandó Tag
linkek

Szia!
A Márai könyve(itt nyilt ki) érdekes.
Nem találom úgy, hogy boncolgattad. Úgy itélem meg, hogy amikor ezt irta, akkor, ott és róla szólt, de nekünk üzent, mint minden ember, akikkel találkozunk valamit üzen, üzenni szeretne.
(Egyszer kinyitotam a könyvesszekrényt és a Füveskönyv egyszerüen a kezembe esett, kinyilva.
Álltam némán és .., majd elolvastam, amivel sikerült meghosszabbitani ezt az állapotot.)

Jézus imája az Atyához egyik kérése a 7-böl:" Bocsád meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsájtunk az ellenünk vétkezöknek".
Ez igencsak nagy feladat az egómnak.
Úszni, mint a halak az árral szemben, vissza a forráshoz, még bele is halhatok...


Ha megbántanak, megsértenek, üzenet is,próba is lehet, ill., nem sértenek meg, hanem én sértödöm meg, nekem fáj, nem is akart megbántani,de ha mégis..? Hosszú.........
A kineziológiát Te Magad is emlitetted, nagyon jó dolog, sokat segithet.

A heg nálam is megmaradt - ma igy élem meg. :Látod Éva, ez igy fájhat másoknak is...



"Egy a mosoly és a könny.
Egy gyülölet és közöny.
Egy az élet, s egy a halál,
Egy a féreg és a madár,
Egy a fény, mi mindig áthat.
Egy a szárny és az alázat.
Egy az élet és a nincsen,
Egy a minden és az Isten,
Ámen."
 

miskolci Eva

Állandó Tag
Állandó Tag
159.
"A félelemröl
Nem nagyon sok idö telik el, s nemcsak neved és személyed feledi el tökéletesen és maradéktalanul a világ, nemcsak müved emlékét lepi be a feledés pora, hanem müved anyaga is elporlad, a könyvek papirja és vászonkötése elillan a semmiségben, a képek, melyeket festettél, nem láthatók többé sehol a világon, s a márványszobrokat, alkotásaidat, finom porrá morzsolta az idö. Mindez egészen biztosan bekövetkezik, s az idö óráján csak másodpercek teltek el, mig te, s minden, amit jelentettél a világban, tökéletesen és maradék nélkül megsemmisül. Mitöl félhetsz az életben? Mi olyan fontos vagy veszélyes, vagy sajnálnivaló, hogy meghökölj az igazság elöl?
Nem értelek."

Márai Sándor: Füveskönyv


No comment............:rolleyes:
 

miskolci Eva

Állandó Tag
Állandó Tag
Szepes Mária:
A mindennapi élet mágiája
Bevezetés

Ezt a tanulmányt, amelynek különös kiterjedései közé benyitnak most, jó néhány évvel ezel?tt írtam. Csak közeli barátaim kaphatták meg t?lem elolvasásra akkor a pszichológiának és a szabadabb szellemi témáknak kedvez?tlen körülmények miatt. Akikhez eljutott, komoly válságokat gy?ztek le ütközéseket kerül?, önmagukkal és a világgal megért?bb viszonylatokat teremt? módszerem segítségével. Hasznát vették megoldhatatlannak tetsz? gondjaik közt verg?dve. Amolyan "ágy melletti" kézi könyv lett bel?le. "A mindennapi élet mágiája" megoldást kínál, hogyan küzdjük le kedvetlenségünket, miképpen térjünk ki fájdalmas konfliktusok el?l, s mit?l válhatunk sikeres, rokonszenves, népszer?, alkotó tagjává a közösségnek.

Mivel azonban eddigi olvasóim éveken át felkészültek e m?faj nyelvezetére, azokat viszont, akik ilyen fogalmakkal nem találkoztak még, bizonyos nehézségek elé állítják bölcseleti utalásai. Igyekszem ezért minden érdekl?d? számára érthet?vé tenni közléseimet, mert egyetlen célom segíteni.

Mindenekel?tt az általában félretett, megvetett vagy babonásan elutasított mágia fogalmának pontos definíciójával kezdeném. A rnágia valójában er?t jelent. A képzelet önmagát megvalósító varázserejét. S ha a varázser?t is idegenszer?nek érzik, hivatkoznom kell a modern orvostudomány felismerésére amely szerint a legtöbb betegség, az organikus bajok is, pszichoszomatikus - idegi - eredet?ek, s többnyire valamely betegséget feltételez? képzelgésekkel rettegéssel kezd?dnek. Ilyen például a rákfóbia, fulladás, tériszony, de nyilvánvalóan feszültségbetegség többek között a struma, cukorbaj, colitis, némely szívzavarok, gyomorfekély, vérnyomás-ingadozás, kinyomozhatatlan eredet? allergiák; sorolhatnám a végtelenségig. Csaknem valamennyit a felel?sségt?l, mell?zöttségb?l, csalódásokból s egyéb pszichés sérülésekb?l "betegségbe menekül?" tudattalan védekezés váltja ki. S minden ilyen folyamat "teremt? képzeletünkb?l" burjánzik el?. Mert a képzelet nagy varázsló. És öntudatlanságában fekete mágus! Érzelmeink, gondolataink sugárnyomásával addig irritálja valamely szervünket, idegrendszerünket, anyagcserénket, szívünket, b?rünket, mirigyeinket, míg azok el?ször tüneteket mutatnak, majd valóban engedelmeskednek a veszedelmes szuggesztiónak. Iszonyaink zárótüzébe került szerveink, egész fizikumunk valódi szindrómát - betegségm?vet - produkál.

Nemcsak író, hanem pszichológus-karakterológusként e könyv segítségével megkíséreltem - tapasztalataim, statisztikáim szerint sikeresen - a látható dolgok láthatatlan gyökeréig, az okozatok okához elhatolni. Módszerem célja az öngyötr?, rémképekké alvadó ártalmakból kitermelni a vakcinát, ellenanyagot. Kórokozó képzetek gyógyító ellenképzeteit. Hippokratész szerint : "ahol a méreg, ott a gyógyszer is."

A szándék, hogy ne fert?zzük magunkat jöv?t?l jelent?l, embertársainktól, helytállásoktól való félelemmel, sérüléseket kiváltó, helytelen magatartással, különösen a mi, feszültségekkel terhes világunkban, gondolom, becsületes, humánus törekvés. És az is, hogy nem csupán szavakat ajánlok fel az olvasónak hanem kipróbált "gyógyszereket", amelyeket önmagamon is kipróbáltam.

Természetesen nem én találtam fel a romboló, s?t halálos képzetek és testi megbetegedések, önsorsszorító folyamatok közötti összefüggéseket. Carl Ludwig Sleich professzor már az els? világháború idején foglalkozott a "hisztériások" képzetei teremtette meglep? jelenségek gyógyításával.

Sleich doktor az úgynevezett hisztériát a tudat ellen?rzése, irányítása nélkül m?köd?, egyfajta teremt? zsenialitásnak tartotta, s ennek számtalan bizonyítékát tapasztalta a vérz? stigmáktól, az álterhességen át egy halálra ítélt esetéig. Ezt az embert vízzel tele kádba ültették hátrakötött kézzel. Csuklóit felületesen megkarcolták, s a vizet el?tte észrevétlenül, fokozatosan sötétvörösre színezték. A "páciens" egy id? múlva meghalt a kád vízben, mert azt képzelte, hogy elvérzett. Az önpusztító képzetek csaknem valamennyi emberben m?ködnek anélkül, hogy nevet adnának neki. Az önbizalomhiány öregségt?l, haláltól való félelem, amely ott tolong minden halandó tudat küszöbén, egyt?l egyig a lélek kórokozó fekélyei. Ez, sajnos, nem tagadható valóság. Számtalan megnyilatkozási formájában látható, utolérhet?, bár az emberek elhárítják maguktól, próbálnak nem beszélni róla, önmaguk el?tt is ködösítik. Állapotuk azonban egyre aggasztóbbá válik, s nagyon kevés orvos tud valóban tenni ellene mélyre hatolva a rejtett gócokig, inkább különféleképpen adagolt, sokszor veszélyes mellékhatásokat kiváltó, a tüneteket átmenetileg csillapító kemikáliák segítségével próbálja betegét megszabadítani az egész érthetetlen betegségkomplexustól. Amely természetesen újra meg újra kiújul, mert a csupán testi tüneteket kezel? módszerek lényegükben hatástalanok. Igaz viszont, s ezt már évezredekkel ezel?tt is tudták - mint Hippokratész, Platon, Paracelsus és még el?ttük az ?si hagyomány, az egyiptomi filozófia, az antik és középkori bölcsel?k -, hogy a betegségnek igazi nevet kell adni. A félelem alapjában mindig halálfélelem. A fény eltünteti a sötétséget. A rémület bennünk m?köd? vetít?szerkezet, s a szörnyek, amelyeket látunk, valójában saját teremtményeink. A test a lélek médiuma, a lélek jelbeszédének tüneteit közvetít? eszköz.

Sleich professzor nagyszer?en megvilágította a psziché és fizikai médiumának szerepét a lélek m?ködésében. Összhangjuk jelenti életünk egyensúlyát; ellentétük lelkivilágunk felbomlását, katasztrófáját. Legyen bár valaki mégoly biztonsággal el?reszáguldó lángelme, bírja a legvonzóbb m?veltséget, ez csak zeng? érc marad, ha az együttérz? idegrendszer a maga stabilitásával nem nyújt számára biztonságot. A kaballisztikus hagyomány így fejezi ki ezt : "a bens? harmóniához szükséges, hogy az ember a szívével is gondolkozzék, és az agyával is érezzen". E mondatot Várkonyi Nándor "Elveszett Paradicsom" cím? m?véb?l idézem részben, de hozzá tettem az ?si Tarot-tarokk játékszabályának befejez? mondatát. Nem sokan sejtik e látszólag értelmetlen fogalomcsere villámfény? zsenialitását. Gondoljunk azonban arra, hogy egy nagy lexikális tudású polihisztor is lehet erkölcsileg gátlástalan, könyörtelen egoista, mert erkölcsileg éretlen, s a természettel kontaktusban él? egyszer? emberben tiszta, örök bölcsességek születhetnek.

Ezek után nyugodtan le merem írni mondanivalóm lényegét, amelyet a modern természettudomány is igazol: saját félelmeink, gondolataink, rossz képzeteink betegei vagyunk, lélektanilag tehát önnön "fekete mágiánk" áldozatai. Neurózisaink nem a testünkben, hanem a pszichénkben kezd?dnek. S csakis e gyökerekhez hatolva lehet megpróbálni segíteni azokon a kórképz? gócokon, amelyek fizikai szervezetünk bántalmait okozzák. A gyógyuláshoz azonban mindig kett? kell! Egy, aki a látható reflexeken túl a láthatatlan okáig hatolva segíteni próbál minden esetben páciense egyedi karaktere szerint, egyéni módszerekkel; és a beteg, aki valóban gyógyulni akar! Nem ragaszkodik alibiképpen maga teremtette poklához. Elfogadja pszichikai elixírje valódi neveit, saját kórságából kivont gyógyszerét. Bizonyíték erre, hogy ugyanabban a betegségben szenved? két ember közül az egyik az orvosnak, pszichológusnak hisz, tud, küzd, s ezért kilábal a bajából, teljesen meggyógyul. A másik viszont, aki feladta magát, nem tudja, nem akarja megragadni a feléje hajított ment?kötelet, ugyanabba a kórba belepusztul. Élni senki más helyett nem lehet. A másik tályogát sem operáltathatja ki valaki a saját testéb?l. Az orvos hiába ír kit?n? recepteket és ajánl bevált gyógymódokat, ha páciense nem él velük. A lélek betegségeinek számtalan rejtett oka, fed?neve van. Legtöbbször pótcselekvésként hoznak létre ijeszt? tüneteket, amelyek organikus bántalmakhoz, végül halálhoz vezetnek. A rejtett okok között gyakori a szeretetéhség, felt?nési vágy, bosszú, zsarolás, sérelmekért szerzett elégtétel, helytállások el?li menekülés, infantilis, felel?sségt?l való visszariadás és még sok egyéb más. A mélypszichológia nehéz területéhez tartozik az is, ha valaki féltékenység szította dühb?l, magányáért másokat okoló büntetésb?l öngyilkossági kísérletet követ el, remélvén, hogy a segítség idejében érkezik el hozzá. Végül azonban elszámítja magát, és belehal a látványos zsarolásba.

Ilyenformán tehát, ha öntudatlan "fekete mágusként" állandóan fert?zni, mérgezni, pusztítani tudjuk önmagunkat iszonyokkal, traumákkal, fóbiákkal, egzaltált képzelgésekkel, elvakult indulatokkal, miért ne lehetnénk végre fehér mágusok is, tudatosan, a fekete képzetek helyett az önbizalom, remény, megismerés sugárzásával, "varázsigéivel" ?zve el agyunkból az árnyakat rémképekké formáló rettegést, ádáz, ártalmas ösztönzések hatalmát? Nincs szükségünk e mérgez? salakra! Változtatnunk kell egészségtelen magatartásunkon.

A mindennapi élet mágiája modern magatartástan. Eddig még senki sem bánta meg, ha kipróbálta ajánlott módszerét.
1. A sorsalakítás pszichológiája
Az emberi lét a múlt és jöv? két pontja között játszódik le. Mindannyian a rejtélyes múltból az ismeretlen jöv? felé tartunk. Kevesen tudják, illetve csak egészen kivételes szellemek tudatosítják, honnan jöttünk és hová megyünk. Az ember általában a születés és halál két sorompója közé beszorítva küzd titokzatos ösztönzései megvalósításáért. Úgy érzi, e rövid intervallumba kell bezsúfolnia reményeit, ambícióit, szerelmi vágyait. Homályos célja elérésére, amelynek a "boldogság" fed?nevet adja, csak e villanásnyi létpillanat áll rendelkezésére.

Bár e magatartás lényegében helytelen, mivel éppen a sóvárgott célhoz nem visz soha közelebb mégis rejt valami transzcendens magot, amely a lélek tudattalan emlékezetében gyökerezik. Ez a mag az éppen folyamatban lév? inkarnáció fontosságának sejtelme.

A sorsalakítás, a sors fölötti uralom megszerzése állandó harc a determinációval, vagyis a szellem harca az anyaggal és a démonokkal. Az anyag rajtunk súlyosodik, a démonok bennünk tombolnak. A determináció kizárólag olyan mértékben és olyan módon érvényesül sorsunkban, ahogyan bels? magatartásunk idézi és jellemünk aláveti magát neki.

Az alakulásban lév? sors nem a múltban vagy jöv?ben, hanem a jelenben izzik. E ponton zajlanak a különféle dönt? folyamatok. Ebben a mozzanatban megy végbe a múlt feldolgozása és a jöv? kialakítása. Tehát mindig, mindenkor a jelen élet, az aktívan cselekv?, küzd?, felismer? jelenvalóság egyetlen esélyünk önmagunk felszabadítására.

A létforma, amelyben élünk a legközelebbi, megoldásra váró feladatunk. A félelem legy?zése nélkül sohasem lehetünk sorsunk uraivá. Elnehezült er?ink szublimálása nélkül nem szárnyalhatunk éteribb síkokra, ahol az élet feltételei sokkal kevésbé fájdalmasak. Vakságunk megszüntetése nélkül nem láthatjuk meg a lét titkait.

A mindennapi élet mágiájának ismertetése olyan eszközökhöz kívánja segíteni az érdekl?d?ket, amelyekkel kibogozhatják a kínos, megoldhatatlannak látszó apró szöv?dményeket, amelyek a hétköznapok kicsinyességeihez, sikertelenségeihez és bosszúságaihoz láncolják ?ket. Ezek a kötelékek az égre tekint? képzelet el?tt talán Gulliver láncainak t?nnek, amelyekkel liliputiak kötözték a földhöz. Ha azonban rángatni kezdi ?ket, kiderül, hogy a húsába vágnak, képtelen kiszabadulni közülük, csaknem teljesen megbénítják. Ha sikeresen kioldja ?ket, sorsának bonyodalmai, szakadékai fölé lendül, s úrrá lesz ott, ahol leigázott rab volt eddig.

Hangsúlyoznunk kell, hogy egy pillanatig nincs szó pusztán elméleti felismerésekr?l - csak azokról is. Az elmélet nélkülözhetetlen tervként szerepel e munkában, amely egyedül a megvalósítás által realizálódik. A megvalósítás annyit jelent, hogy e módszereket belesz?jük minden percünkbe, leghétköznapibb elfoglaltságainkba, az emberekkel és önmagunkkal való viszonylatunkba. Gondolat- és érzésvilágunkban éppúgy alkalmazzuk ?ket, mint cselekvéseinkben.

2. Az élet két áramlata

Öntudata minden embernek van, de legtöbbször hamis célokra pazarolja. Értékét lerontja az önimádat, személyes fontoskodás és az a hiábavaló kívánság, hogy sorsába a körülmények szerencsés összetalálkozása hozzon hirtelen javulást. Pedig sem a hatalom, sem a jólét, de még a tudás, megértés, bölcsesség sem önkéntes adományai az életnek. Nincsen olyan küls? vagy bels? eredmény, amelyet ne el?ztek volna meg nagy er?feszítések. A "sikeres" ember sikerének feltétele képességeiben, magatartásában az erre való törekvésének tisztaságában van meg. A "népszer?" ember ösztönösen, de pontosan eleget tesz mindazoknak a kívánalmaknak, amelyek az ilyenfajta érvényesüléshez szükségesek. Ugyanígy a bens? dics?séget sóvárgó ember úgy csoportosítja er?it, hogy ezen a területen hozza létre gy?zelmeit. Ez a becsvágy persze a legmagasabbrend?, de célja a legnehezebben elérhet?. Magában foglalja a világ által elénk állított feladatok sikeres megoldását, a nagy egyensúly kialakítását, amely minden irányban semleges, anélkül hogy terméketlenül passzív lenne. De err?l kés?bb.

Az életen két áramlat vezet keresztül, az egyik negatív, passzív és sikertelen, a másik pozitív, aktív és sikeres. Mikor sikerr?l és sikertelenségr?l beszélünk, nem csupán a küls? érvényesülést vagy kudarcot értjük alatta, hanem azt az eredményes vagy eredménytelen magatartást, amellyel ideáljaink elérésére törekszünk.

A megalkuvók, a bátortalan, pillanat-koncukat félt? szolgalelkek a negatív életáramban sodródnak. A sorsteremt?, sorsukon uralkodó mágikus egyéniségek a pozitív áram er?ib?l merítenek.

Mágiáról beszélünk. A tétel, hogy "a csillagok nem kényszerítenek, csak hajlamossá tesznek", s a rejtélyes utalás, amely szerint "a bölcs uralkodik csillagain" egyedül a mágia fényében nyer valódi értelmet. Mert a determináció ott végz?dik, ahol a mágia kezd?dik. A determináció a létrejött okozatok világára vonatkozik. A mágia a láthatatlan okokat befolyásolja, az okok természetét változtatja meg, amelyekb?l az okozatok erednek. A mágia képes rá hogy az ember nemcsak nemz?erejével, hanem intellektusával is teremtsen. Az ideák világából életet hívjon létre, életet formáljon, amely megjelenik fizikai realitássá lesz, s?t dönt?en átalakítja sorsunkat. Ugyanez a képesség, aszerint, hogy milyen irányba vetítik, köt és old. Önmagát a jelenségekbe szövi vagy visszavonja bel?lük.

Zsarnoki csillagujjak csak addig parancsolnak sarokba bennünket ijedt, dadogó statisztának, míg elhisszük, hogy az életnek van mellékszerepl?je. Míg elhisszük, hogy van olyan helyzet, olyan fizikai gátlás vagy terhelés, amely megakadályozhat bennünket életünk nagy m?vének létrehozásában, feltéve, hogy létre akarjuk hozni e m?vet. Mert valamilyen formában mindenki produkálhat. Mindenki világító, melegít?, életment? és életmegújító központjává lehet egy er?körnek, amelyb?l merítenek, s amelynek fényét a visszaver?dés törvényénél fogva megsokszorozzák. Aki fényt áraszt, az átf?ti maga körül az atmoszférát, s ebben a h?ben saját fénye is váratlan, csodálatos inspirációktól izzik fel.

Az emberek túlnyomó többsége nem más, mint talajban gyökerez? fa. Elt?rik, hogy a klíma, a környezet, a munkahely bélyeget üssön rájuk. Nemcsak b?rük, szemük, hajuk színe, de egész gondolkodásmódjuk és életrendjük e befolyás alatt áll, minden rezdülésével függ t?le és ki van szolgáltatva neki. Kétségtelen, hogy ilyenfajta hatások alól senki se vonhatja ki teljesen magát. Az ember mégis föléjük emelkedhet.

A fa nem változtathatja meg környezetét. Ott kell maradnia, ahová gyökere beágyazta.

Az ember, ha környezete nyomasztó, terméketlen, fejl?désgátló, kiléphet bel?le. Megváltoztathatja környezetét. Ehhez azonban pontosan ismernie kell a sorsán, egyéniségén uralkodó törvényeket.

Ha elménk megtalálta ideálunkat, az életcéllá lett ideál mágneses pólusként vonz bennünket magához. Megrövidített térben, összevont id?ben mozgunk feléje, mert a vele való kontaktus felszívja, magára vonja imaginációs, tehát mágikus energiáinkat. Ez annyit jelent, hogy az er?k, amelyeket gátak építésére használhatunk, lassanként kivonódnak onnan, és más mederbe ömlenek. Ezzel az átcsoportosítással úgy elernyednek a feszesen álló tilalomfák és megelevenedett rémképek, mint a ballonok, amelyekb?l elillan a leveg?.

A következ?kben részletesen ismertetjük azokat a törvényszer?ségeket, amelyek alkalmazásával az élet bármely területén eredményt érhetünk el. Akik e törvényszer?ségek alkalmazására bels? okok, legy?zhetetlen pszichikai terhelések miatt látszólag nem képesek, azok részére is gyakorlati tanácsokat adunk, miképpen küzdhetik le fejl?désgátló gyöngeségeiket.


3. A küls? és bels? magatartás kölcsönhatása

Az eredményes élet pszichogenezise mindenkor kett?s természet?. Egy küls? és egy bels? részre tagozódik. A követend? módszer tehát bels? világunk és küls? magatartásunk képzésére egyenl? súlyt fektet. Az akarat, koncentratív képesség, imagináció, karakterológiai ismeretek, az önanalízis és szimbólumfejtés tehetségének fejlesztését éppoly fontosnak tartja, mint bizonyos feltételek betartását a küls? viselkedésben. Mert szavaink, mozdulataink mind önkénytelen rituálék, amelyek er?ket indítanak el, különféle hatásokat provokálnak környezetünkb?l, végül visszahatnak ránk.

Ha összehasonlítunk egymással két embert, akik közül az egyik az életnek úgynevezett "f?szerepl?je", vagyis kreatív, lendületes, akcióiban sikeres és népszer?, a másik pedig árnyékbanjáró, önbizalomhiánytól kínzott, tipikusan "peches" karakter - látni fogjuk, hogy a kett? felépítésében, általános viselkedésében milyen mélyreható különbségek mutatkoznak.

A "peches" ember folytonosan siránkozik, panaszkodik, régi sérelmeit beszéli. Sért?döttsége esetleg oly mély, hogy fuldokolva magában tartja e tartalmat, de gondolatai medrét színültig tölti vele. Arckifejezése, testtartása, minden pórusa ezt az atmoszférát árasztja. Ha valamit elmond, el?adását pesszimisztikus megjegyzésekkel tarkítja. Rendszerint feltételes módban beszél ott, ahol határozottságra és lendületre volna szükség. "Ha esetleg..." - "Azt hiszem, amennyiben lehetséges volna, úgy talán..."- "Bár nem vagyok biztos benne" - "Várjunk... én nem tudom... hátha..." - ezek a kedvenc kifejezései.

A "szerencsés" ember der?s és határozott. Soha nem panaszkodik. Akkor sem siránkozik, ha valami csapás éri. Bajai recitálásával nem terheli tehetetlen környezetét, mert ösztönösen tudja, hogy ebben nincsen semmi konstruktív. Ha problémáját valakivel megbeszéli, olyan embert választ ki e célra akiben megvannak a segítség feltételei. Mert a szolidaritás az emberi együttélés alapja. Senki sem maradhat teljesen önmagába zártan. Élete bizonyos pillanataiban feltétlenül szüksége van megnyilatkozásra és olyan inspirációkra, amelyeket csak egy másfajta, saját egyéniségét kiegészít? lényt?l kaphat. Ezt a szolgálatot azonban egyedül attól kívánja, aki nyújtani tudja. A panasz, a minden életjelenségre rávetített kedvetlenség, sérelmeink kántálása olyan koldushoz tesz bennünket hasonlóvá, aki siet?, begombolkozott emberekhez szeg?dik az utcán, és türelmetlenül odavetett alamizsnákból próbálja összehozni szükségleteit. A kifacsart tagokkal, szenvedést?l eltorzult arccal az utcasarkon némán vonagló koldus szintén nem arat többet nyomorúságos filléreknél, amelyek legfeljebb napi teng?dését fedezik de állapotán, helyzetén egyáltalában nem változtatnak. Ez a magatartás a kívülállókból még sohasem váltott ki olyan dönt? akciót, amely a koldust kivételes pozícióba emelte volna. Az attit?d maga a sors tehát; a rituálé, amellyel ezt az életformát idézzük, a magunkévá tesszük.

A "szerencsés" ember állító módban beszél. Olyan célokat t?z ki, amelyeket elérhet, ha megteszi érte a szükséges er?feszítéseket. S ? tudja, hogy megteszi. Bizakodása nem irreális optimizmus, hanem meggy?z?dés abban, hogy ideáljainak megvalósítása a legnagyobb mértékben t?le függ.

A "peches" ember mindenben halogató taktikával él. Szereti megvárni, mit cselekszenek mások, miel?tt ? tenne valamit. Ha végül is akcióra kerül a sor, akkor nehézkes, a részleteket firtatja, idejét és erejét aprólékos, aggályos gondolatokra pazarolja. Mindig elkésik, vagy túl korán érkezik.

A "szerencsés" ember nem odáz el semmit. Tennivalóit, amint felmerülnek, elintézi. Nem vár mások példájára, hanem cselekszik. Munkájánál nem veszteget id?t aprólékos pepecseléssel, hanem nagy vonalakban dolgozik. A részletek lebonyolítására csodálatosképpen mindig talál megfelel? segít?társakat. Természetesen pontos. Jókor érkezik. Meglep? érzékkel választja ki az alkalmakat. Társaságát keresik. Egyengetik az útját. Puszta atmoszférája: készsége és aktivitása támogatókat idéz. Mindig ad pozitív er?ket áraszt, vonz, leköt és meggy?z, tehát kap: barátságot, érdekl?dést, jóakaratot.

A típusok meghatározása persze nem ilyen merev. A két véglet között a variációk óriási skálája húzódik. Figyelemmel kell lennünk arra is, hogy a "szerencsés", "sikeres" ember gyakran egyáltalában nem boldog, s f?ként nem harmonikus. E fogalmakat ezért mindig magasabb értelmükben használjuk. Aki csak színlel, ügyeskedik, minden gesztusával saját önz? érdekét szolgálja, s belül csupa rideg könyörtelenség, kapzsiság, az átmeneti sikereit is bels? z?rzavar, bosszúságok, szorongások között éli át, s küls? elbukása éppoly biztos, mint pszichikai összeomlása. Siker az, ha valaki önmagát is meggy?zi, felemeli, átvilágítja, mialatt konstruktív célja felé törekszik. Szerencse az, ha valami nagyszer? ideál kreatív szolgálata közben másoknak is adni képes. Nemcsak vezetékké lesz, hanem gy?jt?medencévé válik, színültig telik gyógyító, megújító er?kkel. Nincs ennél nagyobb karrier és örök érték?bb gazdagság.

A kérdésre, hogy vajon az is pozitív emberré változhat-e ilyen értelemben, aki eddig részben vagy egészen a negatív irány szenved?je volt, a válasz: igen. A mindennapi életben alkalmazott mágia által.

4.Gyökeres változások lehet?sége

A "peches", negatív, csillagoktól leigázott ember szerencséjére a világon semmi nem olyan biztos, mint a változás. Változik az emberi szervezet, változnak a körülmények és az id?k. Egyetlen sejt nem marad a fizikumban, amely azonos lenne a hét év el?ttivel. Nos, e változás folyamatát a magunk által választott mederbe terelhetjük.

Ha fejl?désünk menetének irányítását lomhán átengedjük az ?rl?, kényszerít? körülményeknek, akkor a változás a sziklát kivájó víz munkájához hasonló lassúsággal megy végbe. Ha azonban lényünket határozott kézzel magunk irányítjuk, akkor az, ami lehetetlennek t?nt, egyszerre lehetségessé válik. Merev, nehézkes szellemünkben valóságos ideavénák fakadnak fel. S ebben semmi természetellenes nincsen. Mert a körülmények igen gyakran tennék velünk ugyanezt, ha felismernénk természetüket.

Nyilvánvaló, hogy az intelligens, különféle tehetségek és adottságok hatalmát magába rejt? embernek nem kell szükségképpen megvárni a küls? segítséget. Keresheti, el?idézheti a változást. Elébe mehet. Menetét hatalmas mértékben meggyorsíthatja.

5.A gondolkodás hatása életkörülményeinkre

Ha megvizsgáljuk cselekedeteink rugóját, konfliktusaink, gátlásaink, küls? és bels? bonyodalmaink viharos idegéletünk eredetét, minden esetben rátalálunk a démoni elemek zsarnoki uralmára. E démonok sokszor ?szintén magasrend? szándékaink és jobb belátásunk ellenére alig elviselhet? bels? válságokba sodornak bennünket. A mélypszichológia szellemünk el?tt láthatóvá teszi, tudatosítja ezeket a démonokat. Kinyomozza nevüket. Elárulja legkarmosabb dühvel védett titkukat ; azt ugyanis, hogy sebezhet?ségük függ?ségükben van. Létük pusztán sóvárgás és indulat. E határtalan, ?rjöng? éhséghez eszközöket, testet az ember ad nekik. Az ember karjával ölelnek, kezével ütnek, ölnek, marcangolnak. Az ember érzékein, idegein át ízlelik a kéj és kín, az öngyilkos félelem extrém ízeit. Amilyen mértékben alávetjük magunkat befolyásuknak olyan mértékben uralkodik el bennünk e démoniság alapjellege, az anarchia, amilyen mértékben er?tlenedik a szellemi kontroll s a fizikum egészséges egyensúlytörekvése, olyan mértékben nyer hatalmat a szervezetben különféle betegségek tömege szervi bajoktól a szorongásos neurózisig és idegösszeomlásig.

Most lássuk e folyamatot gyakorlattá fordítva! Hogyan nyer a démon fokozatosan hatalmat fölöttünk? Milyen módon engedünk át neki egyre több területet? Miképpen tesszük lehetségessé számára a besurranást intellektusunk klauzúrájába, ahol azután énünket megbénítja, detronizálja, s ezzel létrehozza a kaotikus érzelmek, indulatok és szenvedélyek pusztító diktatúráját.


Mindenekel?tt tudnunk kell, hogy a démon láthatatlan, s minden cselekvése álcázott. Célja felé nem hirtelen tör, hanem fokról fokra, mégpedig az ösztönök hüll?ravaszságával.

A szervezet központja az agy. Mindenfajta életm?ködés az agyból indul ki, és minden benyomás oda érkezik be. A látható organizmus mögött álló magasabb impulzusok is e precíziós közvetít? állomáson keresztül hatolnak a fizikumba, tehát az érvényesülést keres? mélységi er?knek sincs módjukban megkerülni.

Az akaratnak, amely uralomra tör, legel?ször az ember gondolkodását kell befolyásolnia. A gondolattartalom, az agyat átható szellemi atmoszféra az az absztrakt esszencia, amely a tudattalan m?ködési parancsokkal együtt szétárad, szétsugárzik a szervezetben, és determinálja egész magatartását. Kóros irányú megváltozása katasztrófát jelenthet nemcsak idegéletében, hanem fizikai szervezetében is.

Ha egy impulzus e gondolatközpontba hatol, megrögz?dik, és atmoszférát teremt, azt a homályban tevékenyked? démoni elemek már megvalósíthatják az organizmusban. Legális módon polgárjogot nyertek rá. M?ködésük tehát kett?s. Különféle szubjektív, érzelmi hatásokon keresztül megadják az impulzust, vagy egyszer?en a külvilágból érkez? negatív benyomásokat mélyítik el névtelen indulatokká, szorongássá, azután a gondolattá született romboló szándékot véghezviszik.

Vegyünk példaképpen egy olyan embert, aki a világgal és önmagával diszharmonikus viszonyban lévén, minden benyomást, amely éri, keser?, sötét, baljóslatú szentenciákká ültet át. Furcsa kielégülést talál abban, hogy sérelmeit, véleményét a legmérgesebb, legmaróbb fogalmakba öltöztesse. Ezek a fogalmak gonosz, csüggeszt?, életkedv?rl? tartalomtól g?zölögnek, s olyan légkört árasztanak, mint egy hullakamra. S ott rögz?dnek az agyban, ahonnan az összes mozgató- és érz?idegek f?vezetékei, csatornái nyílnak. Ennek következtében mi történik? Az egész pszichikai és fizikai szervezet kezd fokozatosan hozzáalakulni a szerencsétlen vezérideához. Az olyan ember magatartása, viselkedése, küls? és bels? légköre olyan, hogy kedélyélete, depressziója állandósul. Átmeneti kellemetlenségekb?l tartós nehézségek válnak. A körülmények mintegy varázslatra halmozni kezdik a "pesszimisztikus" világnézet igazolását. Ez azonban nem elég. Emésztési zavarok esetleg cukorbaj lép fel nála. A sok ráhalmozódó baj levertté, elkeseredetté teszi. Lefogy. Rosszul alszik. Ólmosan fáradt. Nincs munkakedve. Nincs ötlete. Ingerült. Tartása esett, görnyedt. E görnyedt, rejt?z?, védekez? tartás következtében nem lélegzik rendesen, s szervezete oxigénegyensúlya felborul. Az oxigénszegénység valóságos vérszegénységhez vezet, és ez további kórságok egész lavináját zúdítja rá. Ráadásul minden barátja elfordul t?le. Nincs senkinek türelme hozzá. Panaszait elhárítják, láthatólag unják. Állása is veszélybe kerül. Családjával összevész. Egyedül van "az aljas, önz?, könyörtelen világ közepette, testi-lelki nyavalyáknak kiszolgáltatva". Íme, az ábra.

Micsoda dühödt tiltakozást váltanánk ki vele, ha ezen a ponton rámutatnánk, hogy zuhanó, szétbomló szervezete, rossz sorsa meglódítója maga az áldozat volt. Hogy bel?le vetült drámájának minden mozzanata. Ítéletét ? szövegezte meg, ? adta át a végrehajtó szerveknek: ösztönei, indulatai, szubjektív, z?rzavaros érzésvilága démoniak. A többi esemény már ebb?l következett. Kedvetlensége kedvetlenséget szült iránta. Bizalmatlansága bizalmatlanságot eredményezett, ez pedig visszahatott önbizalmára, és megmérgezte. Ügyetlenné, félszeggé vált. Minden feléje irányuló mozdulatból támadást lekicsinylést vélt kiolvasni, tehát "elhárított", ? provokált el?ször. Nyugtalan, elégedetlen, szorongó áramoktól túlfeszült idegrendszeréb?l harapós szikrák pattantak minden irányba, de környezete ennek következtében való elhúzódását, menekülését látva, ? érezte magát megvetettnek, üldözöttnek. Hibát hibára halmozott. Görcsös, id?szer?tlen, kétségbeesett kísérleteket tett a bel?le folyó akciók reakcióinak er?szakos leküzdésére. Pózokat öltött, ágált, nevetséges túlzásokba esett vagy siránkozott, indulatkitörésekkel zsarolt, mire hóbortos, árnyakkal hadakozó futóbolondnak nézték. Még olyan jóakarói is megrendültek benne, akik addig sajnálták, és próbálták megérteni állapotát.

A végtelenségig lehetne sorolni, elemezni az egyetlen végzetes mentális expozícióból ered? és minden irányban kiterjed? láncreakciókat, amelyek az ember testi és lelki er?it felmorzsolhatják. A fenti példa szinte kibogozhatatlan bonyodalmakká szöv?dött cs?dtömegének magjában mindössze néhány, szokássá lett, mágikus er?vel beidegz?dött gondolat sötét formulája izzott, s e formula hatott ragályhordozó baktériumoknál gyilkosabb kórokozóként. A példát persze szándékosan rajzoltuk fel ilyen éles vonásokkal és drasztikus színekkel, hogy tudatosítsuk lazára engedett, felel?tlen gondolkodásmódunk veszélyeit.

Át kell értenünk végre teljes súlyában, hogy minden testet öltött dolgunk nemz?je a gondolat, nemz?je betegségeinknek, kudarcainknak, balsorsunknak is. Egészséges, konstruktív, harmonikus gondolatok egyensúlyt hoznak létre szervezetünkben éppúgy, mint körülményeinkben.

6.Gondolatok gyógyító ereje

A gondolatok mögött erjed?, a gondolatokat inspiráló terhelések, a szervezet és a pszichikum determinált alkata csak látszólag teszik kezdet és vég nélkül való circulus vitiosusszá a démoni impulzusok és az azokból kialakuló gondolatok egymásra hatását. Valójában addig tart ez a görcsös összefonódás, míg a kezdeményezést és az uralmat a démoni elemek birtokában hagyjuk. Míg elt?rjük, hogy a kétes gyöker?, szubjektív értékek és ítéletek gazként burjánozzanak agyunkban, minden rendszer és irányítás híján olyan irányba sodródjanak, ahová a mélység vonzása vezeti ?ket.

Abban a pillanatban, amint kristályosan világos valódi pszichikai és erkölcsi érdekeinket szolgáló gondolatokat helyezünk a destruktív formulák helyébe, oly módon, hogy azok kiszorítják a negatív hatásokat, gyökeres változás áll be életünk minden tendenciájában. Akkor is ha bénító hajlamokkal születtünk, feltéve, hogy szervezetünkb?l még épségben hagytunk valamit.

Az oldó, gyógyító gondolatok megtalálása azért nehéz, mivel a személyiség démoni fert?zést?l kikezdett részei védekeznek a fénybe helyezés minden kísérlete ellen. A legintelligensebb embernél is szinte értelemzavar mutatkozik e pontokon. Úgy t?nik, a diagnózis bármilyen pontos meghatározása sem képes összekapcsolni az egyén tudatát a benne végbemen? folyamatok valódi természetével, márpedig az ellenszérumot e felismerésb?l neki magának kell kitermelnie. Err?l az állapotról bármelyik pszichoanalitikus orvos és a lélek minden gyógyítója érdekes tényeket közölhet. Nyilvánvaló persze, hogy e rövidzárlatot, éppúgy, mint az érzékeny tiltakozások riadt elzárkózás, sért?dött ellentámadás és önáltató fed?-történetek áradatát is a védekez? ösztönél?sdiek hozzák létre a gyógyszer hatástalanítására, amely létüket fenyegeti.

Mindazonáltal addig is, míg gyarapodó ismereteink, segít?társaink, végül az önanalízis támogatásával rátalálunk egyéniségünk minden betegséggócának sajátos szellemi ellenszérumára, vannak bizonyos általános törvények, amelyeket bels? és küls? magatartásunkban sem szabad többé figyelmen kívül hagynunk. A lélek egészségének olyan törvényei ezek, mint a test elemi higiéniai szabályai. E törvényeket négy pontban foglaljuk össze:

1. A barátságtalan légkört árasztó embert taszító láthatatlan örvény zárja körül.

2. A panaszkodó ember a legjobb szándékot is kimeríti. A panaszkodás vámpirizál, tehát ösztönösen elzárkóznak t?le.

3. A félelem és elkeseredés betegségeket okoz, és balsorsot idéz fel.

4. A sérelmeit, fáradalmát, rossz állapotát maró szavakkal megfogalmazó, elégedetlen, türelmetlen ember folytonosan ismételt, szuggesztív dühkitöréseivel saját helyzetét teszi elviselhetetlenné, s el?bb-utóbb végzetes bajokat zúdít magára. Ezért:

SOHA SENKIHEZ NE LEGYÜNK BARÁTSÁGTALANOK MÉG GONDOLATBAN SEM!

NE PANASZKODJUNK !

NE ENGEDJÜK ÁT MAGUNKAT ELKESEREDÉSNEK ÉS FÉLELEMNEK!

KERÜLJÜK A GONOSZ, MARÓ, ELÉGEDETLEN GONDOLATOKAT ÉS HANGOS DEFINÍCIÓKAT!


A már rögz?dött vagy rögz?dni akaró, káros tendenciákat a következ? módon lehet áthangolni:

A depresszív impulzusoknak nem adunk gondolattestet abban a formában, ahogy mérgezett tartalmuk megkívánná, hanem antitoxinnal vegyítve engedjük felszínre ?ket. Nem fojtjuk el tehát. Veszélyes komplexumukat nem gyömöszöljük vissza a tudattalan zónákba, ahol tovább fert?zhetnének és erjedhetnének, hanem az értelem fényében kiengedjük bel?lük a feszít? rossz g?zöket. Például :

Valaki fél egy közelg? dátumtól, mikor nehéz körülmények között helyt kell állnia. Ez a dátum jelenthet vizsgát, egzisztenciát eldönt? bemutatkozást, bírósági tárgyalást, nyilvános szereplést stb.

A negatív egyéniség ilyenkor átengedi magát ?rl? gondolatainak. Számtalanszor végigéli a különféle buktatókat, izgalmas veszélylehet?ségeket. Képzelete hóhérrá, fordulatos grand guignol szerz?jévé alakul át, és saját szerencsétlen fantomalakját a legelviselhetetlenebb megszégyenítések, kínos helyzetek középpontjába állítja. E procedúra alatt önbizalmát valósággal felmorzsolja. Mire elérkezik az id?, hogy jó képességei birtokában, a pillanatnak megfelel?en, spontán cselekedjék, kapkodó, remeg?, félszeg idegronccsá válik. Gondolatai cserbenhagyják. Emlékezete kihagy. Reflexei ellene fordulnak. Pirul, dadog, verejtékezik. Megnyilvánulásai ellenszenvesek, riasztóak, összefüggéstelenek. Egész lénye a kudarcot idézi.

A pozitív egyéniség alaposan átgondolja tennivalóit, mindazt, ami egy helyzetben rajta múlik, azután izolálja magát, Agyából kirekeszti a gyengít? ismétl?d? gondolatsorokat, mert elegend?nek tartja, ha a megfelel? pillanatban koncentrál arra, amit tennie kell. Addig nincs vele dolga. Annak latolgatása sem tartozik rá, hogy mi lesz, ha kudarcot vall. Ezt fel sem tételezi. A dolgok jó kimenetelében való der?s bizakodással tekint az események elé. Erre készül. Ha valami nem sikerül, következményeit ráér majd feldolgozni, amikor szembekerül vele. A befejezett tények er?t adnak elviselésükhöz. Sem hozzá nem tehet, sem el nem vehet egy jöv?ben lejátszódó, ismeretlen kimenetel? eseményhez azzal, ha képzeletben százszor egymás után el?re végigéli végig er?lködi, végigkínlódja a lehet?ségek rögzíthetetlen variációit.

Tudja, hogy a vámpirizáló gondolatokat kirekeszt? tilalom csak úgy lehet sikeres, ha érdekl?dése fókuszába valami er?s, színes, más irányú tartalmat állít! Figyelmét tehát elfordítja aggodalma tárgyáról. A gondolatkör megválasztása, amelybe valaki átkapcsolódik ilyenkor, minden esetben egyéni. Lényege, hogy az illet?re nézve sajátos vonzer?vel bírjon. Hogy ez egy könyv, valakinek a lebilincsel? társasága, passzionátus munka, nagy koncentrációt igényl? elfoglaltság vagy valami nívós szórakozás-e, azt mindig az érdekl?dés iránya és a lehet?ségek döntik el.

Másik példa :

Meggy?z?désünk, hogy kedvetlen, barátságtalan bels? atmoszféránk bizonyos küls? jelenségek és viszonylatok következménye. Szerencsétlen körülmények és rosszindulatú emberek áldozatai vagyunk. Igazságtalanul szenvedünk. Szinte kárörvend? mazochizmussal figyeljük az események alakulását és az emberek határtalan önzését, részvétlenségét, kellemetlenkedéseit. Az ellenszenv hullámaiban fuldokolva követjük bens? kommentárjainkkal a pestises fonalat, amely, mintha neonfénnyel világítanák meg, fokozatosan felizzik, s életünk minden motívumának vezérideájává lesz. Fluiduma színültig megtölti gondolataink medrét. Fogalmaink mérges húsos mocsári flóraként foszforeszkálnak, átható, bomlasztó emanációkat bocsátanak ki, s uralni kezdik egész szervezetünket, idegéletünket, hangulatainkat. Reflexeink táptalaja e rosszíz?, gonosz bens? légkör. Minden küls? mozzanatra, felénk irányuló gesztusra gyanakvással, éles, bizalmatlan, elhárító vagy támadó mozdulattal felelünk, s ezzel megint csak negatív értelemben determináljuk a világgal való további viszonylatunkat.

Most nézzük meg, mi a kivezet? út ebb?l a már eléggé krónikus állapotból!
Mindenekel?tt az, hogy megváltoztatjuk szemléletünk alapját. Nem a küls? jelenségeket, hanem saját bels? magatartásunkat ismerjük fel a bennünket ért sérelmek kiváltó okaként. Az élet rejtett, legmélyebb törvénye gyanánt állítjuk világképünk középpontjába a tételt, hogy a küls? események mindig másodlagosak. Az ember szellemének és jellemének a történésekhez való viszonya határozza meg jó vagy rossz sorsát. Ez az átcsoportosítás rögtön és dönt? módon megváltoztatja a belül uralkodó er?állapotokat. Valóságos hegycsuszamlások, különös nivellációk mennek végbe, és óriási feszültségek szabadulnak fel. S mindez miért? Mert szempontjaink megváltoztatásával szükségképpen meg kell, hogy változzanak bennünk az események kommentárjai is. Gondolataink medre másfajta tartalommal telít?dik. S itt térünk vissza a tételhez, amely szerint negatív tendenciákat úgy lehetséges áthangolni, ha antitoxinnal vegyítve engedjük felszínre ?ket. Ebben az újfajta szemléletben sem tagadhatjuk le a felénk lóduló történések megpróbáltatás-jellegét. Az élet kétségtelenül nem szüntelen örömünnep, hanem csaknem minden ember számára küzdelem, bonyolult teljesítmény: teljes készültséget és koncentrációt igényl? M?. De e dinamikus folyamatban nem vonjuk ki magunkat a felel?sség alól. Definícióink nem a vetületet, hanem a vetít?gócot tapogatják körül. S egyszerre képtelenségnek érezzük azt, hogy egy tükörkép fenyeget?, obszcén mozdulatait szidalmazzuk, vagy árnyak rángatózásától ijedezzünk, amelyeket általunk láthatatlan, hátunk mögé helyezett fényforrás vetít a falra. Bels? kommentárjaink ennek következtében valahogy így szövegez?dnek meg: Az emberek irigyek, ez igaz. De én is irigy vagyok. Az irigység valami kiválónak, az én birtokomban lév?nél különbnek a megszerzésére irányul. Az ember belegörbül, kénsárgára izzik, epekeser?vé erjed a gyötrelemt?l, ha másnak van valamije, amivel kit?nik, s ? árnyékba borul mellette. Mi lehet ez más a maga tiszta ?sformájában, mint a legszebb, legnagyobb, legértékesebb energiák birtoklásának sóvárgása? Ha e maró, s?r?, veszedelmes anyagot desztillálni kezdem, egyre ritkábbá, illanóbbá válik. Felszáll. Magasabb régiókban terjeszkedik. Dimenziókat fog át sóvárgó lendületében, végül teljesen kiemelkedik a súlyos, karmos, halállal terhes rétegekb?l. Mert az irigységet is a szellem átfogó képessége határolja, s irányát az értéknek felismert tárgy szabja meg. S az értékítélet a desztillációban valóban óriási átalakuláson megy keresztül. Sorra elveti azokat az ideálokat, amelyek új, egyre táguló perspektívájában összezsugorodnak, elszürkülnek, üres, ideiglenes póteszközökként leplez?dnek le.

E ponton a tudatosító intellektus egyszerre furcsa misztérium váratlan fordulatait veszi tudomásul. Regisztrálnia kell, hogy amíg vaskos, rikító, küls?leges dolgok utáni irigység emésztette, a megkívánt jelenségek szimbólumait öltötte fel. Tüneteit leutánozta, s ? maga is rikító, küls?leges, vaskos ábraként kerül embertársai alacsonyrend? irigységének útjába. Irigysége ütközött az ? irigységükkel. Amint azonban ideáljai megváltoztak, s irigysége magasabb rend? célok felé desztillálódott, ez az ütközés megsz?nt. Kikerült a s?r?b?l, a sötét zsúfoltságból. A törtet?k számára láthatatlanná vált, mert lefoszlott róla a stréberségnek az az idéz? formulája, amely lénye alacsony rétegeib?l az ? alacsonyrend?ségüket provokálta. Megtalálta tehát az irigység ellenszérumát, anélkül hogy elfojtásokkal, önkínzással kellett volna er?szakot vennie önmagán és embertársain. A szérum formulája: az irigységet magasabb fekvésbe kell transzponálni örök érték? szellemi célok segítségével. Ezeket kevés ember irigyli. Még kevesebben utánozzák. De aki véghezviszi önmagán ezt az operációt, az sorsot cserél. S ha fizikai habitusa nem is, de a dolgok neve megváltozik benne. Amit irigységnek kezelt például, az a görcsös fájdalmak és lázak csillapultával egyszerre inspirációktól izzó er?vé alakul át, amely fejl?désének szárnyakat növeszt.

Az emberek részvétlenségének, önzésének, gyanakvásának, kellemetlenkedéseinek ugyanígy egyt?l egyig megvan a toxinja és antitoxinja bennünk. Gyógyszere mindegyik alacsonyrend? kóros potenciának a felismerés, hogy az általuk okozott konfliktusokból nekünk kell kivonnunk magunkat - felfelé. Csak mi szüntethetjük meg a provokációt, az alantas tendenciák gondolater?kkel, indulat-emanációkkal, gesztusokkal és szavakkal való kihívását. Nekünk kell más konstruktív gondolatokat helyeznünk a vetít?központba, saját agyunkba. S akkor is ki kell tartanunk mellettük, ha a szétárasztott, rossz töltés? er?k még sokáig rezgetik kavarják körülöttünk a leveg?t.

Az öncsiklandozó, öndühít?, önbetegít? vagy kétségbeesésbe hajszoló szuggesztió romboló hatása mindenki el?tt ismeretes. Még egy kellemetlen éjszakai fogsajgást is kisebbfajta kataklizmává lehet forralni önmagunk és környezetünk számára, ha ilyenfajta korbácsoló szövegeket engedünk agyunkba: "Nem bírom! Meg?rülök! Azonnal meg kell sz?nnie, különben kiugrom a b?römb?l! Jaj! Jaaj! Jaaj nekem! Nem bírom, nem bírom, nem bírom tovább!" E bels? magatartás következ? etapja az egyre hangosabb nyöszörgés, ziháló sírás, szívvágta, légszomj, sikoltozás, az egész ház összeszalajtása.

Antitoxinos formulája ugyanennek : "Sajnos, fáj a fogam! Nincs semmi csillapítószerem. Nem szívesen zavarnék meg alvó embereket. Ha objektíven ráfigyelek, meg kell állapítanom, hogy inkább csak sajgást érzek, ami kellemetlen, de semmi esetre sem kibírhatatlan. Ha ébren fekszem itt, és tétlen vagyok, gondolataim folytonosan a gyulladt részt tapogatják. El kell terelnem ?ket onnan... aktívan. S az elterelés módját illet?en a szenved?nek többféle egyéni választás áll rendelkezésre. Az egyik az, hogy felgyújtja a villanyt, és valami izgalmas könyv olvasásába kezd. A másik ennél sokkal értékesebb és eredményesebb. Titokzatos, er?s frekvenciát kapcsol gondolatáramkörébe: az ember szenvedni vágyó áldozatkészségét, heroizmust, amely egzaltál, s a fájdalom által a fájdalom fölé emel. Ehhez nyugodtan fekve maradhat tovább a sötétben, mialatt agya messze vezet? gondolatsor forrásává lesz : "Velem együtt virraszt most sok százezer beteg, lázas, sebesült, s?t szadista módon megkínzott ember, s csillapítók nélkül rettent? kínokat szenved. Szomjazik. Görcsökben fetreng. Sebek üszkösödnek rajta. Ezt a kis fogfájást felajánlom valamelyik szenved? fájdalmainak enyhítésére. Egy kis részt önként átveszek a gyötrelmeib?l. Boldoggá tesz, hogy megoszthatom a terhét." Az utóbbi magatartás persze csak olyan egyéniségnél eredményes, akinek ideáljai már a legmagasabb rend? ethosz területén világítanak.

A módszer lényege hogy er?s érzésekkel és zsarnoki gondolatokat még er?sebb hatásokkal semlegesítsünk! Egyenl? erej? kívánság vagy passzív óhaj, hogy közérzetünk megjavuljon, magában nem hoz eredményt. Kellemetlen komplexumok áthangolásának m?velete abban áll, hogy az érzeteket frekvenciaemeléssel csúsztatjuk át egy magasabb síkra.

Olyan esetben persze, ahol a depresszió oka évtizedes autoszuggesztió és helytelen életmód, csak fokozatosan lehet javulást elérni. Senki se várhatja azt, hogy húsz-harminc év alatt beidegzett rossz szokásaitól két nap alatt megszabadulhat. A helytelen irányba vezet? medrek feltöltése sok önmegtagadással jár, s míg a gondolatáramok új, egészségesebb medreket vájnak maguknak, az is id?be telik. Mindenesetre ez a gondolatokon keresztül véghezvitt mágikus tendenciacsere éppen krónikus állapotoknál produkál meglep? változásokat. Fontos, hogy a fellép? kedvetlenségi érzetekkel er?s elleningereket állítsunk szembe, valahányszor fellépnek. Nem szabad megengednünk, hogy akár egyetlenegyszer is reménytelen kesergés legyen úrrá rajtunk.

Végcélunk az, hogy gondolkodásunk villamos kapcsolótáblává váljék, melynek fogantyúit akaratunk irányítja.

Gondolataink determinálják körülményeinket. Az ember szellemi tevékenysége, fizikumának m?ködése és sorsa között szoros kapcsolat áll fenn. Az idea ebben az összefüggésben a nemz? szerepét tölti be, és automatikus vonzás útján szabályozza a körülményeket. Aki sorsán, depresszióin, démoni kötésein úrrá akar lenni, annak úrrá kell lennie gondolatain. Szelleme egész mechanikáját meg kell változtatnia, végérvényesen szám?zve onnan a félelmet és a csüggedést.

A konstruktív, pozitív ember tudja, hogy útja különféle küzdelmeken, akadályokon át az önmegváltás célja fele vezet. Kitartás és akarat segítik el?re, de megismerése és intuíciója irányítja.

Vigyázzunk ezért a szavakra, amelyek agyunkban elhangzanak! Gondolkodni annyi, mint mágiát gyakorolni!


7.Hogyan érhetjük el, hogy környezetünk hozzánk alkalmazkodjék?

A világ kölcsönviszonylatokon épül. Aki kapni akar, annak el?ször adnia kell. Ezt az igazságot Lao-ce így fejezte ki a császárhoz írott levelében : "Ahol az ember aratni akar, ott el?ször vetni kell, és ahol az ember aratott, ott ismét vetni. "

Ugyanez az elv érvényesül minden emberi vonatkozásban. Aki barátokat kíván szerezni, annak el?ször jó baráttá kell lennie. Aki azt óhajtja, hogy szeressék, annak szeretnie kell. Aki szívességeket, áldozatokat, segítséget, jóakaratot vár el, az el?ször önmagában termelje ki e cselekv? erényeket. Aki bizalmat szeretne kelteni, az tanuljon meg bizalmat adni még ott is, ahol a karakternek, akit bizalmával megajándékoz, éppen a megbízhatatlanság a jellembetegsége s buktatója. Sokszor éppen ez a bizalom az a kinyújtott kéz, amely az önleértékelés és jellemgyöngeség ingoványában fuldoklót szilárd talajra segíti, új önbizalomhoz juttatja. Itt persze nem arról van szó, hogy hiszékenyek legyünk, és a tényeket elködösítsük önmagunk el?tt, hanem a bizalom és becsülés gyógyfluidumának felkínálásáról ott, ahol valaki éppen ennek hiányában szenved.

Ezek után nyilvánvaló, hogy környezetünk csak úgy fog hozzánk alkalmazkodni, ha el?ször mi alkalmazkodunk hozzá. Az alkalmazkodó embert kedvelik. Akit kedvelnek, annak kedvezni igyekeznek. Tapintata, figyelmessége, részvev? érdekl?dése ugyanezek az erények megsokszorozott visszhangját idézik.

Ellenséggel szemben mindenki zárkózik, védekezik. El?zékeny, megért? barát el?tt az emberek fokról fokra feladják barikádjaikat, és bebocsátják legbens?bb ügyeikbe.

Bizonyos, gyengébb területein még a leghatározottabb egyéniség is vágyakozik rá, hogy terheit megossza, tanácsot, lendít?er?t kapjon a nála er?sebbt?l vagy elfogulatlanabbtól. A kölcsönös alkalmazkodásnak és egymás támogatásának ebben a finom cirkulációjában senki sem engedelmeskedik parancsnak, és nem is parancsol, mégis önmagától létrejön egy olyan összm?ködés, amelyben környezetünk, cserébe a mi szívességünkért, alkalmazkodik hozzánk azon a területen, ahol kívánjuk t?le. Mégpedig önként és örömmel.

E tétel igazságát éppen a legtöbbször tapasztalt ilyen értelm? negatív magatartás következményei igazolják. Ha egy üzletben vásárló ember türelmetlenkedik, veszekszik, követel?zik, s?t fenyeget?zik a kiszolgáló személyzet ösztönösen és tudatosan is mindent elkövet, hogy megtorolja rajta az inzultust. Rosszabb kiszolgálásban részesül, silányabb árut kap, szándékosan késlekednek vele. Végeredményben sokkal nagyobb károsodás és id?veszteség éri mintha csendesen a sorára várt volna. Ugyanitt a türelmes, barátságos, el?zékeny ember minden kedvezést megkap, és szövetségesként bánnak vele akkor, ha megértésének valami apró jellel, mosollyal vagy gesztussal kifejezést tud adni.

Az alkalmazkodás m?vészete persze feltétlenül karakterismereten alapul. Zárkózott, tüskés, keser?, sérült önérzet? és bizalmatlan emberre nem lehet túlzott nyájassággal, agresszív szívességekkel és gondolkodással rárohanni, mert még hevesebb görcsbe rándul t?le, és reflexei ugyancsak nyers formában nyilatkoznak meg. De mindenkinek megvan a formulája, gyengéje, amelynek érintésére kinyílik. E pont megtalálásához szükséges a karakterológiai tudás és intuíció.

A kérdés megszövegezése - hogyan érjük el hogy környezetünk hozzánk alkalmazkodjék? - az önérdek érvényesítését sejtetné különféle ügyeskedések segítségével. Mivel nem akarjuk, hogy szándékainkra ilyenfajta árnyék essék, szükségesnek látjuk, hogy céljainkat ezúttal is pontosan meghatározzuk.

Mindenekel?tt tudnunk kell, hogy módszereink, f?leg szándékaink e téren úgy viszonylanak a különféle, anyagi érvényesülést szolgáló módszerekhez, mint a táplálkozásra alkalmas, hasznos növény mérges tartalmú változatához, melyhez küls?leg hasonlít ugyan, de lényegében ellentétes vele. E lényeges különbséget els?sorban maga a cél, a módszer mögött feszül? ideálok jelentik.

Ismeretes el?ttünk, hogy a mágia, amely er?t jelent, iránya szerint fehér vagy fekete: anyags?rít? vagy szublimáló hatalom. A mi irányunk az oldás, szabadulás felé mutat. A mindennapi élet mágiájának segítségével rá akarjuk vezetni az olvasót a legalkalmasabb módokra, amelyek helytelen szokásaik, rosszul beidegzett szellemi magatartásuk kötéséb?l kioldhatják ?ket, gyorsabb fejl?désük érdekében. Az egyre inkább kibontakozó, pozitív képességei és jellemereje birtokába visszahelyez?d? karakter természetszer?leg küls?, anyagi életében is sikeresebb, mint a gátlásoktól, depresszióktól leigázott. De e siker szellemi törekvéseinek csak kísér? vagy kísért? tünete, s aszerint, hogy hogyan reagál rá, állja meg a helyét, vagy bukik el az ideáljai megvalósításáért vívott szüntelen harcban. A siker magában véve mindig vámpirizál, elhitet, s er?inket káprázat-befektetések felé tereli, amelyre az id? sohasem ad tartós fedezetet. Amire mi törekszünk, az a bens? tartós fedezet. Amire mi törekszünk, az a bens? átlényegülés. E célhoz képest a siker mindenkori rongy. Egyedüli viszonylatunk hozzá csak az adeptus meghatározása lehet: "Nem baj, ha a világtól elfogadod amit adni akar neked de veszélyes, ha önmagadat odaadod érte maradéktalanul a világnak." A "sikerben és kudarcban egyforma" kiegyensúlyozottság az egyetlen függetlenség. Minden más széls?séges, görcsös törekvés és érdekeltség: függés, leigázottság.

Mikor környezetünk hozzánk való alkalmazkodását kívánjuk elérni, tulajdonképpen misztériumjátékot folytatunk, amely a maga valóságos, egyúttal azonban szimbolikus-mágikus cselekménysorával a résztvev?ket velünk együtt inspirálja, átvilágítja, meggy?zi. Mert akihez alkalmazkodnak, arra figyelnek, abban bíznak, attól elfogadnak, és példáját követik. A fénysugárzó, vezet? egyéniség mindig mágus: szüntelenül ideacsírákat ültet el, termékenyít, szuggesztív magatartásával gyengébb, vezetésre sóvárgó, önállótlan karakterek sorsát determinálja. Köt és old.

Ilyenfajta mágikus magatartásból n? ki a valódi tekintély, amelyre oly elkeseredett és reménytelen eszközökkel törekszenek titkos csökkentérték?ségi érzett?l gyötört emberek. A környezetét ?szinte áldozatkészséggel szolgáló, minden gyöngeségbe beleérz? és alkalmazkodó egyéniség, anélkül hogy törekedne rá, tekintéllyé válik. Mértékké lesz. Szavai alakító, dönt? hatásúak, tehát mágikusak. Éppen ezért felel?ssége is növekszik. A vélemény, amelyet kiformál, a karakterkép, amelyet megrajzol, ítéletté, szuggesztióvá válik, amelyet enervált egyéniségek vakon teljesítenek. A karakterológus, aki egyúttal nem a lélek messianizmustól érintett orvosa, mindig sarlatán és feketemágus akkor is, ha nem tud róla. Mert a jellemanalízis csak úgy lehet magasabb törvények szerint legális és konstruktív, ha a diagnózissal együtt gyógyító, csillapító, halhatatlan reményeket vitalizáló panaceával együtt adagolják. Egy rideg, nyers, lesújtó jellemkép érzéstelenítés nélküli amputáció, amely után a beteg esetleg elvérzik. Vigyázzunk ezért a karakterológiával, mikor gazdagodó megismerésünk ránk idézi a tanácskér?k tömegét. Még a nyilvánvalóan kirívó, rossz, kellemetlen dolgokat se közöljük olyan formában, hogy az sokkot, rövidzárlatot vagy helytelen rögz?dést okozzon. Bármennyire bátorítanak rá az emberek önmagukkal és környezetükkel, hozzátartozóikkal kapcsolatban, nem beszélhetünk nyersen, mint ahogy egy feltárt sebbe sem nyúlhatunk durva kézzel. Hazudni persze nem szabad és nem is szükséges. Gyöngéd szövegezésben s f?leg antitoxin kíséretében a legkényesebb dolgokat is elviselhet?en lehet kifejezni.

Környezetünk hozzánk való alkalmazkodása tehát hatalmas stimula fejl?désünknek, mert olyanfajta küls? és bels? tevékenységre, magatartásra késztet bennünket, amely másoknak példamutató, a magunk számára pedig önnevel? hatású. Ezért jó, ha törekszünk rá.


8.Az akarater? helyes használata

Az akaratot sokan összetévesztik a makacssággal és er?szakossággal, a kitartást pedig csökönyösséggel. Ezek a tünetek inkább az akarater? pangását, görcsös megbetegedését és potenciazavarait jelentik. Mert az egészséges akaratáram végtelenül elasztikus s az mutatja uralt erejét, ha nemcsak kitartással, hanem adott esetben engedékenységgel közelíti meg célját. Az akarat természetesen a szellem által determinált energia: az idea megvalósítási eszköze. Ha az akarat mögött álló eszme zavaros, démoni, akkor állnak be a kóros tünetek. Az akarat valamely célra irányított er?kifejtést jelent. A mód, amellyel akaratunkat keresztülvisszük, nem tartozik az akarás folyamatához - az már a kormányos, a felismer? és irányító értelem dolga. A fejjel falnak rohanó, dühöng? akaratosság akaratosság mögött nyilvánvalóan nem józanság, hanem felel?tlen indulat feszül. Ez a magatartás legtöbbször semmit sem valósít meg szándékából, míg a látszólag engedékeny, elasztikus akarat önmaga fékezésén át eléri azt, ami felé törekszik.


Türelem, kitartás, szilárd várakozásra, kivárásra való képesség er?s, egészséges akarat jele. Legtöbb nagyszabású elgondolást csak a kitartó, türelmes munka tesz megvalósíthatóvá.

A fecsegve, hetvenkedve, indulatosan nekirugaszkodó karakter már indulásnál elfecsérli az er?t, amelynek egész útját a célig kellene fedeznie. A hallgatás er?t akkumulál. Ezért, ha a körülmények azt kívánják, hallgassunk és várjunk. A hallgatásba feszült akarat, amely mögött tudás és félelem nélküli merészség várakozik, megérleli számunkra az id?t. Ha valamely törekvésünkben létre tudjuk hozni magunkban ezt az attit?döt, csodálkozva fogjuk tapasztalni, hogy e türelmes, uralt, szívós bels? izzás vonzani kezdi kívánságunk tárgyát, s anélkül hogy látható gesztusokat tennénk feléje, a cél közeledik felénk.

9.Érzésvilágunk szabályozása

Amint az el?z? fejezetekb?l kiviláglik, de egyéni tapasztalataink is bizonyítják: e kérdés sorsunk kulcsproblémáját érinti. Minél közelebbr?l vesszük szemügyre, annál inkább úgy t?nik azonban, hogy érzésvilágunk igen kevéssé, s?t csaknem egyáltalában nem irányítható, mert tudatos szándékainkra és érdekeinkre rá sem hederítve reflexszer?, ösztönös és elementáris külön életet folytat bennünk. Az érzéseinek és hangulatainak teljesen kiszolgáltatott ember ezért tehetetlen elszörnyedéssel figyel önmagába, s a hangos bels? propagandáról elhitetve megadja magát a diktatúrának. Pedig e fejl?désünkre dönt? kérdésnek ilyen felületes elintézése több mint veszedelmes: értelmetlen és hiábavaló. Mert az ember érzésvilága nemcsak szabályozható valami, hanem feltétlenül szabályozandó is. El?bb-utóbb mindenki kénytelen vele, mert felismeri, hogy a vég nélküli bonyodalmakból, amelyekbe homályos küls? és bels? impulzusok sodorják, nincs más kiútja. Vagy visszaszerzi az uralmat hangulatélete fölött, vagy saját belvilágának detronizált, üldözött uralkodójaként a legtriviálisabb, legrombolóbb ösztöncs?cselék karmai között kínlódja át életét. Ezek az ösztönzések megkötözik, éheztetik, égetik, szennyben vonszolják, lerészegítik, megfert?zik. Hitvány, mocskos kielégülés vagy dicséret négykézláb táncoltatják koncokért, mint egy állatot. E részeg káoszban és bomlásban pedig elsikkad az egyén legf?bb célja, a magasabb rend? fejl?dés.

A folyamat látszólag enyhe engedményekkel, kis gyöngeségekkel, kényelmes megalkuvásokkal kezd?dik. Azzal, hogy az ember kritika, különállás, lénye eszmei izolálása nélkül elt?ri, hogy anyagi körülmények és hatások er?t vegyenek rajta. Magához engedi a legalantasabb impulzusokat. Belevész a mindennapi élet elvakító részleteibe, anélkül hogy a múló pillanatnak az egészhez való viszonyát állandó fénybe helyezné önmaga el?tt. Együtt sodródik indulatokkal. Szabad utat nyit sablonos, mérgez? reflexeknek. Konfekciógondolatokat gondol el. Pániknak, elégedetlenségnek ad gondolattestet, s e gondolatokból bels? parancs, kényszerít? atmoszféra, fert?zött érzelemhumusz válik, amelyben falánk, zsarnoki ösztönél?sdiek tömege kél nyüzsg? életre, s pusztító lelki rákbetegséggé burjánzik el.

Aki érzelemvilágát irányítani akarja, annak els?sorban függetlenítenie kell magát környezete hangulatváltozásaitól. Arról persze, ami körülöttünk történik, tudomást kell vennünk, de megismerésünk sz?r?szerkezetén át, a fert?z? elemeket közömbösítve. S ez a fenntartás, ez az érzelmi kontroll még a legszebb emberi érzéshatásokkal kapcsolatban is fennáll. A részvét egyike a legtiszteletreméltóbb tulajdonságoknak, mivel a sokat átélt, sokat tapasztalt szellem fémjele. Mégsem helyes, ha hozzátartozóink bánatába mi magunk is belebetegszünk, mivel így saját bajunkkal az övékét is tetézzük, s képtelenné válunk arra, hogy segítsünk rajtuk. A cél mindig az, hogy magunkon és másokon is segíteni tudjunk. Az operálandó páciens igazán rosszul járna az olyan sebészprofesszorral, aki a m?t?asztal fölött rázokogna egy fájdalmas daganatra, ahelyett hogy eltávolítaná.

Világunkban, amelyben az események túlnyomó része kedvez?tlen, szükségünk van minden csepp ideger?re. Ne keseredjünk tehát változhatatlan dolgok fölött, hanem keressük meg az ember felemelkedését szolgáló rejtett értelmüket. Mert egészen biztosan van ilyen konstruktív értelmük, amelynek formulája feloldja, megenyhíti maró érzéseinket, s?t stimulusként hat, hiszen a jelenségek értelmét felismerni mindig magasztos, reménykelt? hatású.

Teljesen elhibázott dolog volna persze a lelki természet? bántalmak, sebek, ingerek erejét és intenzitását lebecsülni. Tapasztalati tény, hogy a pszichikai fájdalmak sokszorosan felülmúlják a testi fájdalmakat, amelyeket legalább csillapítani lehet különféle szerekkel, anélkül hogy eszméletünket elveszítenénk. A lelki gyötrelmek azonban csak az öntudattal együtt oldhatók ki id?legesen. De nem is arról van szó itt, hogy valamely elburjánzott pszichikai kórságot vagy indulatot puszta ráolvasással a leghevesebb krízispontján pillanatok alatt megszüntessünk. Hanem arra akarjuk barátaink figyelmét ráirányítani, hogy kivétel nélkül minden jelenségnek van egy fogantatási pillanata. És minden kés?bbi fejlemény ett?l a fogantatástól függ, ennek a töltésében rejlik. Vigyázzunk tehát, miféle reményeket, becsvágyakat, alap és bölcsesség nélkül való várakozásokat, feltételeket exponálunk.

MERT EZEK MEGVALÓSULÁSA VÁLIK KÉS?BB SZÉGYENÜNKRE, KESER?SÉGÜNKRE ÉS CSALÓDÁSUNKRA.

Tudnunk kell, hogy sorsunk mérgezett gyümölcsei mind azokból a magokból növekszenek ki, amelyeket magunk vetettünk. Történetünk cselekményének párkái, tudattalan és tudatos nemz?i, törvénytelen szül?i mi magunk vagyunk. E sorsot megragadni, megváltoztatni, irányítani csak a nemzés pillanatában lehet. Mikor a sötét nemzés - valamely irreális kapcsolatba való belesodródás, vak függés megteremtése emberrel vagy helyzettel s az önuralom gátjainak lerombolása egy ízben megtörténik - a gonosz mag megfogant életre kelt, és befutja a maga pályáját, mint az elhajított bumeráng.

Érzéseinket mindenekel?tt kezeljük éppolyan respektussal, mint a különféle mérgeket és ellenmérgeket, amelyeket szintén nem engednénk gondosan mérlegelt adagolás és ellen?rzés nélkül a szervezetünkbe. Épesz? embernek sohasem jutna eszébe, hogy vitriolt igyék, ugyanakkor lelkét esetleg színültig tölti maró gy?lölettel; elsárgul, megmerevedik, görcsbe rándul t?le, és nem gondol arra, hogy a legpusztítóbb önmérgezést viszi véghez, amely éppúgy összeroncsolja idegeit, gyomrát, máját, epéiét, veséiét végül, mintha fizikailag vett volna be valamilyen roncsoló vegyszert.

Minden méregnek van azonban egy ellenmérge, így a gonosz, betegít?, sötét érzéseknek is: az ellentétük vagy semleges kiegyenlít?jük. A bánattól, búskomor, magába zuhant ?rl?dést?l kimerült ember gyógyszere a der?. A gy?lölet megszállottjáról a szeretet varázsa ?zi el a rontást. A sírást nevetéssé vagy semleges figyelemeltereléssel lehet áthangolni. Személyes sérelmeket kit?n?en orvosol a személytelen mérték felállítása: magasabb ideálok lelkesít?, oldó fényessége, amelyben saját pillanatnyi lényünk teljesen összezsugorodik, s jelent?ségében megnövekszik bennünk, ami örök és sebezhetetlen. A félelem antitoxinja a halálprobléma alapos végigkutatása, a rémít? halálfej mögött láthatóvá tett halhatatlanság. A féltékenység, birtoklás, szorongásos rögzítettség ellenszere a tudatosító analízis, a helyesen és könyörtelen ?szinteséggel végrehajtott pszichikai operáció, amely megvilágítja ragaszkodásunk valódi természetét. Ne tévedjünk persze. Akik hosszú évek önmarcangolásával már nehezen gyógyuló mély sebeket ejtettek magukon, azoknál id?be telik, míg a fekélyek megtisztulnak és begyógyulnak. Mert a tökéletes terápia, ahogy az el?bb mondottuk, nem az akut, elhanyagolt kórok gyógyítása, hanem a megel?zés. A megel?zéshez pedig tudás kell, amely már csírájában felismeri a kés?bbi fejleményeket.

Ha valaki szisztematikus mérgez?dés következtében súlyosan megbetegedett, s a baj felismerésének els? pillanatától kezdve elvonják t?le a mérget, tombolva követeli. Az elvonókúra a méreg természete szerint legyen fokozatos, különösen akkor, ha a szervezetet teljesen átitatta már, s a szenvedéllyé lett élvezet az óriási bels? hiány és gyöngeség egyetlen támasztéka. Az ilyenfajta megtámaszkodás persze olyan, mintha a tengerben fuldokló ember egy cápa hátára menekülne. Mindenesetre a kábítószerek, mérgek hatásának felszámolásához teljesen hasonlóan kell eljárnunk nekünk is azokkal a romboló indulatokkal, veszedelmes érzésekkel, amelyek lelki egészségünket aláásták. Az elvonókúra annyiból áll, hogy a megszokott bens? magatartás uralmát korlátozzuk. A káoszból lassan új világ születik; jobb, egészségesebb, mert szellemünk új és jobb törvényeket honosított meg benne.

Ha szívósan, türelmesen és mágikus akarattal véghezvisszük ezeket a tételeket, és átküzdjük magunkat egy elbátortalanító kétellyel, gúnnyal, csüggedéssel fert?zött pszichikai intervallumon, amely minden mágikus munka törvényszer? etapja - akkor megéljük azokat a csodákat, amelyekben hitetlenül hittünk és sohase sz?ntünk meg reménykedni.

10.Hogyan teremtsünk magunk körül rokonszenves légkört?

A környezettel való szívélyes, megért?, áldozatkész magatartással. Ez persze csak akkor mágikus hatású, ha ?szinte. Ha nemcsak hidegen számító elméleti tétel, hanem megismerésünk, meggy?z?désünk által fakasztott életforrás, amely lelkesít és szüntelenül új er?kkel tölt fel bennünket. Ez a forrás minden egyes individuum lényegében ott rejt?zik, de csak egészen merész, nagyvonalú operációk, végiggondolt gondolatok szabadíthatják ki zárlatából.

A különféle g?gös feltételek, kedvetlen elhúzódás, jogosnak vélt sérelmek szofizmái, fanyar szentenciák, hogy "az embereken nem lehet segíteni, az emberek nem érdemlik meg, az emberek hálátlan, ostoba, eredend?en gonosz szörnyszülöttek" - alaposan eltorlaszolják ezt a vénát, noha tartalmuk relatíve igaznak t?nik. Alátámasztásukra rengeteg példát lehet találni akkor, ha ezt a szemszöget ültettük be magunkba. Csakhogy e relatív, kényelmes és sokaknak oly tetszet?s áligazság egy magasabb rend?, tehát átfogóbb szemléletb?l kiindulva a legnagyobb és legártalmasabb hazugság. Aki ilyen becsmérl?, unott vagy keser?en kárörvend? módon lemond embertársairól, az saját megváltásáról mondott le, mert a lények titkos, mély összefüggésekkel egymáshoz tartoznak, s?t azonosak egymással. A tudatlanság, amelyet megvetünk, a mi tudatlanságunk. Az önz? elzárkózás a mi egoizmusunk. Az infantilis-animális felel?tlenség, amely az emberek tömegeit leny?gözve tartja, a mi, még fel nem nevelt éretlenségünk és szabadon burjánzó démonizmusunk.

Egy kerubi szintézis lehet?ségéb?l szemlélve a teljes valóság képét, logikus, hogy e világ megváltása is a mi feladatunk. E mindenképpen végrehajtandó feladat különféle tennivalóit életünk jelenségei, próbái s azokkal az emberekkel való viszonylataink jelölik ki, akiket sorsunk provokatív, vagy inspiratív okokból hozzánk irányít. Vajon elgondolható-e, hogy a hatalmas összefüggések, egymásra hatások univerzális konstrukciójában éppen ezek az emberek és éppen ezek a jelenségek kerültek véletlenül utunkba?

Ha megvizsgáljuk az emberek jellemét, akikt?l szenvedünk, akikt?l félünk, akiket megvetünk vagy akiket gy?lölünk, biztosak lehetünk benne, hogy egy kíméletlenül lefolytatott mélypszichológiai egoásatás folyamatában minden tulajdonságukat viszontláthatjuk önmagunkban rejtetten, elintézetlenül, kórképz? lappangásban. Mert jegyezzük meg, hogy a világon semmi mástól nem félünk, csak a bennünk lapuló haláltól. Semmit nem utálunk úgy, mint saját jellemünk titkos gyöngeségeit és hiányait. Amit?l másokban iszonyodni vélünk, ununk, amit másokban üldözünk, támadunk, az a saját eltorzult kényelemszeretetünk tudatos, kitartó áldozatkészséggé hangolódik át.

Kétségtelen, hogy minden konstruktív gondolatunk, minden gyógyító szavunk és áldozatunk a beteg világ beteg emberiségéért vívott messiási küzdelem.


Az emberekkel e legbens?, titkos összefüggés alapján nemcsak érdemes, hanem magasabb kötelesség is foglalkozni, mert ismerjük ?ket. Mert létünk misztériumjátékának dramaturgiája sorsunkba sz?tte sorsukat. Bajaik, gyöngéik, problémáik feltárultak el?ttünk. Segítenünk kell rajtuk legjobb tudásunk szerint, mert ez a cselekmény bels?, isteni törvény. Segítenünk kell rajtuk úgy, ahogy leginkább el tudják fogadni, tettel, szóval, érzéssel, hallgatással vagy példával. Tapintatosan, nagy intuícióval és határtalan megértéssel. Igen. Ezért születtünk. Életünknek ez egyik f?feladata. Nincs ennél fontosabb dolgunk, mert minden önös, bokros problémánk csak ennek a segítségével oldódhat meg.


A környezetünkkel szemben tanúsított jóindulat láthatatlan, pszichomagnetikus zónát teremt körülöttünk. Vonz. Megnyugtat. E pszichikai atmoszféra semlegesíti a rosszhiszem? intrikát, feltéve, hogy mi magunk nem váltunk e rosszindulat bels? felvev? állomásává. Ennek az aurának olyan szuggesztív hatása van, hogy hiába mondanak rosszat rólunk, egyszeri megjelenésünk mindenkiben felkelti a meggy?z?dést, hogy a rágalom nem lehet igaz. Ha azonban valaki gy?lölköd? természet?, s gyakran kíméletlenül ostorozza embertársai hibáit, akkor a pszichikai atmoszférája megromlik. Általában aki túl sokat foglalkozik kicsinyes, alacsonyrend? dolgokkal, az végül beszennyez?dik, átitatódik ezekkel, és úgy árasztja magából pszichikai emanációikat, mint szennycsatornák tisztogatója a b?zt.

Beszéltünk már a gondolatok teremt? hatásáról s arról, hogy a gondolat valójában anyag. Agyunk ugyanúgy m?ködik, mint egy rádió-adóállomás. Minden sötét, romboló gondolat hasonló rezgés? rövidhullámnak felel meg, és a mélytudat rétegeiben kit?n? felvev? állomások m?ködnek. Semmit el nem gondolhatunk egy bizonyos érzés vagy indulat intenzitásával, anélkül hogy környezetünk tudattalanja err?l tudomást ne szerezne. Márpedig a gy?lölet, féltékenység, rosszindulat, irigység igen heves indulattöltést jelentenek. A szenvedélyes ember rendkívül er?s gondolathullámokat küld ki. Ez okozza a nyomasztó, taszító érzést, amelyet némely ember szenzitív egyénekben el?idéz.

Az egyensúly, a semleges, tiszta, jóindulattal áthatott harmónia alacsony frekvenciájú hullámokat bocsát ki. Az alacsony frekvenciájú hullámok elpihentetnek, megnyugtatnak. Az öröm magas frekvenciájú hullámokat bocsát ki, s ezek a gondolathullámok stimulálnak. Mindkett? gyógyító hatású, s a lények pszichikai együttélésének békéjét eredményezik.

A szenvedélyes, romboló érzések és gondolatok fert?znek, bágyasztanak, vámpirizálnak. A szenvedély emanációja olyan, mint a túl er?s, édes, buja illat. Izgat, erotizál, de fejfájást okoz végül. Az indulatok mocsárpárákat, lázt g?zölögnek. Közelségüket senki se viseli el tartósan, mert megbetegszik, kimerül t?le. A lélek egészséges ösztöne el?bb-utóbb menekülésre késztet mindenkit az ilyen egyéniség közeléb?l.

Konstruktív bens? magatartással, szép és magasrend? ideák emanációjával mély, hálás rokonszenvhúrokat zengetünk meg környezetünkben, éppen úgy, ahogy két egymás mellett álló hárfa húrjai közül az egyik megpendítésével megszólalásra bírjuk a másikat is. Ez a rokonszenves légkör megteremtésének titka.


11.Az idegesség leküzdése

Az idegességr?l többféle meghatározás ismeretes, lényegét azonban általában kevéssé értik. A láthatóvá lett életjelenségek gyakran kisiklanak a megfigyelés el?l, mert az ok, amelyb?l erednek, s ahová visszatérnek, láthatatlan.

Az idegességet leginkább a lélek elégedetlenségének nevezhetnénk. Olyan pszichikai energiák ömlenek be az idegpályákra, amelyek túlzott terhelést, az egészséges módon lereagálhatónál nagyobb feszültséget keltenek.

A pszichikai energiák mindig kielégülésre törnek valamelyik síkon: a fény állapotát keresik gyönyör m?alkotás vagy eksztázis formájában, és csak ezek által pihennek el a teljesülésben. Ha céljukat nem érik el, megerjednek, felforrnak, elégetik a vezetéket : fel?rlik az idegzetet.

Az idegek fizikai kimerültségén többé-kevésbé könny? segíteni. Err?l kés?bb beszélünk. A lélek elégedetlenségéb?l ered? tünetek azonban makacsul elvonják magukat a terápiai kísérletek el?l, és csodálatos leleményességgel produkálják a legváltozatosabb tüneteket. Sleich professzor a hisztériát a zsenialitás egy titokzatos formájának nevezi; s éppen a hisztéria, a kontroll alól kitör? ideges túlfokozottság jelenségei mutatnak önnön diagnózisuk és terápiájuk felé. A hisztéria szintén a "képzelet megbetegedésének" sajátos formája. A lélek elégedetlensége mögött a képzelet mágikus er?i lüktetnek. A képzelet ereje a teremtés ?senergiája, a minden egyes emberen át dinamikus kiteljesedésre tör? Logosz. Az idegzet vezeték, amely a teremt? képzelet forrásától a M?ig vezet. Mivel az ember hármas szervezete mai, válságos állapotában különféle keringési zavarok, meghasonlások, bénulások és trombózistünetek elfajulásait mutatja, a cirkuláció a forrástól a célig gátolt, szakadozott, rövidzárlatos. Veszedelmes kisülései vannak. Mellékirányba vezet?dik, ahol rombol. Tüzeket gyújt. Sorvaszt. Szigetelését áttöri, és szorongásos neuraszténiát, hisztériát, elmezavart, félelmetes rögeszméket okoz. S mivel útja a képzelet láthatatlan forrásától a megvalósult M?ig vezet az idegzet vezetékrendszerén át, töltése mágikus: a lét leghatalmasabb ereje. Az idegbetegek és elmebetegek perverziói, gátlásai és tragikomikus excesszusai ebben lelik magyarázatukat. Minden betegség a szimbólumbeszéd egy formája. Minden idegbaj és elmebaj a szervezet lidércnyomásos álma, amelyben b?ntudatát, mulasztásait és hiányérzeteit reagálja le.

Közismert dolog, hogy a feljebbvalójával szemben senki sem ideges. Az önuralom képessége mindenkiben megvan. Az a reakció, amelyet igen helytelenül idegrohamnak neveznek, akkor szokott kitörni rajtunk, mikor azt hisszük, szabadjára engedhetjük magunkat. Sért?döttségünk, feszültségeink, elégedetlenségünk dühét rendszerint nekünk kiszolgáltatott embereken töltjük ki; családtagjainkon vagy alantasainkon. Általánossá lett s igen méltatlan tévhiedelem nyújt mentséget erre, az ugyanis, hogy az "idegesség" kitombolása el?nyös a szervezetre. Pedig minél többet idegeskedik valaki, annál idegesebbé válik, mintegy szokássá lesz nála. Kielégülést csinál bel?le. Mellékmedret váj az elégedetlen teremt?energiának, s a megfélemlítés által gyakorolt hatalom perverziójává zülleszti.

Az önuralom bizonyos er?s képzetek gátját jelenti az ingerek feszít?erejével szemben. Önérdekünk meggondolásai azonban csak átmenetileg akadályozhatják a kirobbanást. Arra, hogy az ingerek átalakuljanak, robbanás nélkül feloldódjanak, a képzeletnek másfajta inspirációi szükségesek.

Az idegesség kitombolása a feszültségekt?l való szabadulás legreménytelenebb és legveszedelmesebb formája. Ne higgyük, hogy bárkivel szemben büntetlenül lehetünk utálatosak. Az általunk kisugárzott pszichikai méreg visszahat ránk. Nemcsak olyan módon, hogy a legalantasabb helyzetben lév? embernek is lehet?sége támadhat rá, hogy bosszút álljon rajtunk, hanem rossz bens? atmoszféránk felfokozódásával, amelyt?l e kirobbanás által menekülni akartunk.

A ganglionsejtek feljegyeznek minden érzelmi megmozdulást. Amit ismételten elkövetünk, annak folytatólagos gyakorlására er?s hajlam keletkezik. Az idegesked?, idegességét szabadjára enged? ember öntudatlanul is szabályszer? idegzetrongáló tréninget folytat.


A mindennapi élet mágiájának gyakorlásával fel kell adnunk a nézetet, hogy van olyan ember, akinek rovására szabadon kitombolhatjuk magunkat. Ehhez nemcsak morális ideáljaink szempontjából nincsen jogunk, hanem er?ismeretünk is nagy veszélyjelekkel tilt el t?le. A düh radioaktív méreg, amely fert?z. Az idegroham a lélek szánalmas, gusztustalan öklendezéseit jelenti. Olyan démoni er?ket hány felszínre vele, amelyek mérgezett töltésükkel elszabadulnak, s kibocsátójukat sújtják. A jelentéktelen alárendelt, az önérzetében megsértett kishivatalnok, a jellemünk és idegéletünk pongyolaságaitól, kisüléseit?l szenved? takarítón?, akiket nem értékeltünk annyira, hogy tör?dtünk volna viselkedésünk hatásával, és jelenlétükben szabadjára engedtük "idegességünket", már sok tragédiának voltak okozói, amelyek a családi élet összeomlásával, állásveszteséggel, börtönnel, s?t öngyilkossággal végz?dtek.


Ha er?t vesz rajtunk az idegesség, gondoljunk arra, hogy az ember, akivel szemben állunk, életünk titkos kémje, bíránk vagy ítéletünk feloldója. Általa vizsgázunk. Irritáló lénye ott, azon a ponton sorsunk misztériumának fontos próbáját jelent. Minden alkalom, mikor a dühödt idegroham feszít? g?zeit sikerül az értelem szelepén át megenyhítenünk és feloldanunk, nagy er?höz jutunk: izmosodik az önuralmunk. És minden siker alapját veti meg. Az önuralom gyakorlása csak eleinte nehéz, kés?bb szokássá válik. Fontos, hogy ösztöneinket sohase engedjük ki a kontroll alól. Az önuralom önmagunknak adott gondolatparancs, amely erkölcsi meggy?z?désb?l fakad. Az ember nívóját erkölcsi gátjai mennyisége és milyensége szabja meg. Ezek a gátak már duzzasztógátak. A lélek er?inek hatalmas emel?i.

12.Az ideger?-fejlesztés

Az idegesség természete kétféle. Van olyan idegesség, amelyet túlfeszített munka, a fizikum teljesít?képességét meghaladó er?feszítések váltanak ki. Ennek oka a szervezet fizikai energiáinak elégtelensége. Ez az az állapot, amelyen könnyebb segíteni. Foszfor és lecitintartalmú tápszerek, mint a tojás, vaj, Malto B. Hypofoszfát szirup stb., azután a vertebrál és pszichológiai terápia kiválóan alkalmasak a szervezet hiányainak pótlására. Vérszegény, munkával túlterhelt embereknél életfontosságú, hogy állandóan valami tömény tápszert szedjenek, mert több energiát égetnek el, mint amennyit termelni képesek. Az idegenergiák pótlásában dönt? szerepe van ezeken kívül az idegtornának és fénykúrának is, mert ezek nélkül a tápszer magában nem elegend?, az er?átvitel-terápia pedig rövidebb-hosszabb. lejáratú kölcsönt jelent csak ott, ahol semmiféle önálló er?termelés nem folyik. E kölcsönökb?l szilárd talajra juthat, meggyógyulhat, egészséges menetbe lendülhet valaki, de csupán kölcsönökb?l megélni senki se képes. A tápszerek hatására felfrissül a szervezet, az idegességi hajlam érezhet?en csökken, de maradandó eredményt csak kombinált eljárással érhetünk el.

Az idegtorna a következ?kb?l áll : A gyakorlatot legcélszer?bb este és reggel végezni, mikor már és mikor még nem vagyunk felöltözve, mert a ruhák szorítása gátolja a tornát. Az ágyon hanyatt fekve kényelmesen elnyújtózunk. Egészen elernyesztjük tagjainkat, azután mély lélegzetet veszünk. Annak ellenére hogy mellkasunkat teleszívjuk leveg?vel, érzésünk az legyen, hogy még egy kevés leveg?t be tudnánk fogadni. E pozitúrában mellkasunk magasra duzzad, s hasunk mélyen besüpped. Most hirtelen, lökésszer? mozdulattal, anélkül hogy tüd?nk a leveg?t kiengedné, kitoljuk hasunkat, míg mellkasunk ennek megfelel?en besüpped. Ebben az állapotban maradunk addig, míg a tüd?nkben lév? leveg?b?l futja. Ha már nem bírjuk tovább, kilégzés következik. A gyakorlatot négyszer-ötször egymás után megcsináljuk, azután két-három perc szünetet tartunk. E gyakorlatot biopszichológiai terminológiával "mérleggyakorlatnak" nevezik a has és mell mérlegszer? mozgása miatt. Néhány heti idegtorna után idegenergiánk csodálatos mérték? növekedését észlelhetjük, mivel a mérleggyakorlat serkent? masszázst ad a napidegfonatnak és több bels? elválasztású mirigyet késztet fokozottabb munkára.

Ugyancsak fontos idegenergia-forrásunk a napfény. Meg kell szoknunk, hogy a négy hónap kivételével testünket rendszeres, de óvatosan adagolt napkúrának tegyük ki. Az id?mérték a következ?. Öt percig süttetjük arcunkat és minél kevesebb ruhába burkolt testünket, öt percig a hátunkat, majd néhány másodperc múlva megint arcunkat és testünk elüls? részét. Ez összesen tizenöt perc. Ha a nap túl er?s, és valamilyen okból érzékenyek vagyunk rá, homlokunkra és napidegfonatunk tájékára kössünk nedves kend?t. Ez a rövid napkúra, ha a mérleggyakorlattal együtt hónapokon át rendszeresen folytatjuk, regenerálódott idegrendszerünkön át teljesen felfrissíti szervezetünket. Tudjuk, hogy a Nap fénye stimuláló, tápláló elemeket rejt magában. Nemcsak radioaktív természet?, hanem az él?lényekben lejátszódó összes fiziológiás folyamatokat is pozitívvá teszi. Hatására szunnyadó vitaminok és hormonok szabadulnak fel organizmusunkban. De frissít? hatása csak alacsony adagolás esetén jelentkezik.

Túlzásba vitt, negyedóránál hosszabb ideig ?zött napozás bágyaszt. Elégeti, felszívja a felszabaduló hormonokat. Rendszeres kúrákat március végét?l október végéig folytathatunk.

A másik fajta idegesség, amely a testi kimerülést?l függetlenül jön létre, s?t, a tétlenség sokszor károsabb neki, mint a legmeger?ltet?bb munka - abból a bizonyos asztromentális elégedetlenségb?l fakad. Itt a gyógyszer mindig egyéni. Kikeverése nagy hozzáértést, türelmet s f?leg a páciens teljes érték? együttm?ködését igényli. Oka a lelki kivérzés, elvértelenedés, táplálékhiány s egy bizonyos pszichikai hormoncsere kiesése.

A test tápláléka, amelyet növényi és állati termékekb?l, vízb?l, leveg?b?l és napfényb?l magába szív, fenntartja az ember fizikai testét. Az embernek azonban nemcsak fizikuma van. A táplálkozás kényszere rnás-más formában, de analóg a két másik síkon is, ahová lénye kiterjed. A léleknek is táplálkoznia kell a maga feltételei szerint. A lélek is él, lüktet, fényre szomjas, tevékeny energiák feszülnek benne, meg akar nyilatkozni, egyesülni, gyümölcsözni kíván a lét kett?s ritmusa alapján, amely beszívásból és kilégzésb?l áll. Tápláló, megújító gyógyer?kre reményekre és inspirációkra van szüksége, de másik ütemében arra is, hogy megtermékenyülve ezeket valami aktivitás, alkotás formájában kilélegezze magából. Most nézzük csak meg, hogy a fizikailag legtöbbször túltáplált emberekben micsoda patkányos, befalazott, föld alatti börtönök lakója a lélek. Leveg?, fény, táplálék sohase jut hozzá. Léte e zárlatban erjed?, bomlasztó hiányérzet, felduzzadt, kóros energiák lázadása. S az idegzet tudattalanból is impulzusokat szívó vezetékrendszerén át ez a fenyeget?, kórságtól súlyos tartalom is beömlik a testbe. Mérgezi. Hevíti. Névtelen szorongásokkal gyötri. Beteggé teszi.

A gyógyulás kiindulása az, hogy lelki-szellemi táplálkozásunkat és rendszeres tevékenységünket éppoly fontosnak ismerjük fel, mint testi táplálkozásunkat. Az okkult praxis koncentráció-meditáció rendszere e táplálék legideálisabb formája. Olyan forrásból merít, amely az anyatejhez hasonlóan az élet minden szükséges elemét magába rejti.

Mindenfajta idegesség kísér? tünete a görcsös, feszült akarat. A lazításra való képtelenség, amely valójában szorongásos képlet. Figyelés, készenlét a szüntelenül ott lappangó, ismeretlen veszéllyel szemben. Megbetegedés, amely az embert a már dermedt, megváltozhatatlan múltba vagy félelmetes esélyeket rejt?, ismeretlen jöv?be szám?zi a jelenb?l, ahol minden betegségek nagy panaceája várakozik. Aki be tud lépni a jelenbe, aki jelen tud lenni valami semleges, békés, szimbolikus szépségt?l zeng? mozzanatban teljes, önfeledt intenzitással, abba hatalmas gyógyító áramok ömlenek.

A gyógyulás els? etapja a görcsös attit?d tudatosítása, meglazítása és helyes pozitúrával való felcserélése, amely lehetségessé teszi, rögzíti a jelenben való kellemes és semleges lebegést. S e fellazult, friss életforrások felé kinyílt jelenben kell hozzálátnunk azután az asztromentális er?beszíváshoz, transzcendens szomjunk, etikai éhségünk, esztétikai sóvárgásunk kielégítéséhez. Vegyünk fény-, szín-, hang- és formafürd?t a természetben, de a képz?m?vészet nagy m?alkotásaiban is. Mossuk át lelkünket zenével, költészettel, filozófiával, tudománnyal. Sz?jük tovább a gondolatokat, amelyeket megzengettek bennünk. Ha körülményeink testünket zárlattal veszik körül, nyissuk rá a szemünket arra a tényre, hogy lakik bennünk egy szárnyas lény is, akit csak hitünk szuggesztiója tart leny?gözve. Ha azonban ráemlékezünk szárnyaira, felrepül, mint álmunkban pszichikai testünk. Használjuk tehát a repül? imaginációt. Ezt senki se veheti el t?lünk. Használjuk konstruktív irányba, mert ahova démonaink hajszolják, onnan mindig csak bajokat, fájdalmas kötéseket és nyugtalanságot hoz haza. Gondoljuk csak el, hogy kedvenc ételeinkre való ráemlékezés valóságos gyomorsavakat termel fizikai szervezetünkben. Erotikus olvasmányok, képzetek ugyancsak a leghevesebb módon erotizálnak. De milyen kevéssé élünk e stimulussal konstruktív irányba. Vajon miért nem helyezkedünk vissza képzeletben mitikus erd?élményeink mili?jébe? Miért nem gondolunk él?, izzó fantáziával ózondús fákra, az egészség meseforrásaira, a csend varázslatára valamely tájban, amelyet egy múló pillanatra megízleltünk? Miért hagyjuk portól ellepetten tudatunk raktáraiban heverni azokat a gazdagító m?veket, élményeket, amelyeket összegy?jtöttünk, s amelyek imaginációnk érintésére új, makulátlan életre kelnek, s plasztikus valóságukkal gyógyer?ket árasztanak? A fák illatoznak, a források üdítenek, a csend elnyugtat, a magasztos gondolatok megvigasztalnak, a zene friss alkotótevékenységre serkent, és a szellem óriásai reményekkel töltenek el. Állítsunk be életünkbe ilyen jelenlét-gyakorlatokat. Lazítsuk el görcsös; védekez? magatartásunkat, s ebben az elernyedésben ejtsük le, engedjük el személyiségünket, minden bonyolult problémájával együtt. Vegyünk szabadságot a jelenben - mintha két határ között, a múlt és jöv? két er?dje között a senki földjén haladnánk terhek nélkül, fütyörészve, névtelenül, mint az otthontalan vándorok. Csináljuk ezt rendszeresen, tudatosan, akárcsak néhány percen át naponta - és láthatatlan bens? betegünk, akinek krízisei lappangó ideglázakkal terhelik meg szervezetünket, gyógyulni kezd lassan. Lábadozásának örömét nagyobb aktivitás és fényl? egyensúly formájában nemsokára tapasztalni fogjuk.

13.Kóros személyiségünk gyógyítása mások szolgálata által

A különös tétel, hogy "Isten és közöttem állok én" - általában meglepi az embereket. Van, akiben villámszer? fényt gyújt, s van, akit elkedvetlenít. Pedig ez az axióma félelmetes, mágikus igazságot rejt. A személyes én; az elintézetlen, összeomlott egokultúrák számlálhatatlan rétegét ?rz?, bonyolult, múlandó személyiség a labirintus, amelyen a megnyilvánult lét bejáratától a kijáratig át kell haladnunk. Az utak persze felmérhetetlen id?kig körbefutnak. Nagyon sokáig úgy t?nik, századszor és ezredszer is ugyanoda érkezünk vissza, ahonnan elindultunk. Düh, kétségbeesés, ?rjöng? er?szak mit sem segít rajtunk. Öklünket véresre döngethetjük, fejünket szétverhetjük a könyörtelen, kiúttalan falakon, vagy esztelen száguldozás után összerogyhatunk valahol az útveszt? mélyén, hogy holnap új lábakon továbbfussunk körbe-körbe. Mert ezek a módok sohasem vezetnek kijárathoz. A csak önmaga körül forgó ember örvényben fuldoklik, és egyre mélyebbre szívódik problémáiba. Az egocentrikus érdekeltség, a görcsös monománia, amellyel saját ügyeinkbe veszünk, saját hiányainkat, sérelmeinket ?röljük, fekete dervistánc. Eksztázisa állandó mélységi szédületbe, kábulatba ringatja tudatunkat. Valóságtól és fényt?l elrekesztve megigéz, szubjektív káprázatok, delíriumos képek és érzetek közé börtönöz bennünket. Szorongásrohamok, indulatviharok, ingerek szök?árjának infernális boszorkányéje szakad ránk az egolabirintusban, kapu pedig nem nyílik sehol. Miért? Mert Isten és közöttem állok én.

Hosszú-hosszú ideig nem ébredünk rá, hogy e mondat kulcsot is tartalmaz a kijutáshoz. Csak mikor már feladjuk az öntép?, önpusztító, önimádó, öntömjénez? attit?döt, s fáradtan leülünk a gondolkodó, meditáló ember pozitúrájába, akkor dereng fel bennünk a mindent megvalósító lényeg, hogy az axióma szövegéb?l hiányzik a - Te. Szó sincsen arról, hogy Isten és közöttem állsz Te. Nem. Csak én állok ott. A Te, úgy látszik, szabad irány. Olyan irány, amelyen átnézhetünk, átnyúlhatunk. amelyen át leveg?t szívhatunk. Amelyen át fény eshet ránk, és meggyógyulhatunk.

Többször elhangzott már itt, hogy gondolataink és érzéseink er?ivel fájdalmas, ijeszt? gondjainkat, aggodalmainkat körülsz?ni, körültapogatni éppolyan, mint mikor testünk egy gyulladt helyét szüntelenül dörzsöljük. Ugyancsak utaltunk a már mindenki el?tt ismeretes modern gyógymódra, amely a páciens turnusos ellátásából áll. Ez a módszer a felismerésen alapul, hogy ha az embert átmenetileg megszabadítják személyiségét?l, "ön"-tudatától, különféle betegségfolyamatai megállnak, s szervezete regenerálódik. Persze csak addig, míg az altatás tart. Utána, amint személyiségét megint összeengedik fizikumával, magánkínzókamrájában felébredt énje hamarosan pótolja a mulasztottakat, és destruktív gondolataival, ellenséges elégedetlen érzésvilágával addig tombol, marcangol, vitrioloz, míg új életre nem támad a lesújtó eredmény. Tehát az id?leges öntudatvesztés nem megoldása a különféle imaginációbetegségeknek.


Nem öntudatlanságra van itt szükség, hanem tudatosításra. Fokozottabb felébredésre a szubjektív életálomból, a kábult teng?désb?l és támolygásból ellentmondó impulzusok és érzékcsalódások között. Ez pedig nem jöhet létre az éngörcs feszültségében a kristallizált személyiségmánia katalepsziájában. El?bb, ki kell oldódni bel?le oly módon, hogy az imagináció más centrumba vetítésével a magasabb tudatot és az egocentrumot széthúzzuk, szétválaszjuk. Amint az "én" helyett a "Te" képletét állítjuk érdekl?désünk középpontjába, s ez a súlypontáthelyezés teljes mértékben sikerül, egy id? múlva csodálkozva eszmélünk majd rá baljós töltés? bens? kríziseink, feszít? lázaink megenyhülésére.

Ez az oka annak például, hogy az emberek, különösen az idegkrízisekt?l tépett, nemi elégedetlenségt?l hajszolt asszonyok és feminin férfiak olyan odaadással merülnek bele más emberek magánügyeinek taglalásába, piszkos pletykák csatornalevébe, mert ez is bizonyos mértékig narkotizálja személyiségüket. A narkotikum persze méreg, és utóhatása rosszabb, mint az az állapot, amelyt?l el akartak menekülni általa. A cél az, hogy ne a személyiség alá merüljünk, hanem a személyiség fölé emelkedjünk kiútért. A labirintusból rövid és titkos ösvény vezet felfelé. A Te helyes értelmezését a keleti filozófia adja meg a tat tuam asi definíciójával, ami annyit jelent, hogy Te én vagyok. Tehát nem lehet mindegy nekem hogy élsz-e, halsz-e. Eszel-e, örülsz-e vagy kínlódsz. Mert te én vagyok. A te ügyed az én ügyem. A te fogságod az én fogságom. És a te szabadulásod az én szabadulásom. Nem vagy idegen. Nem háríthatlak el azzal. hogy mi közöm hozzád, van nekem is elég bajom. Mert hozzád van a legszorosabb közöm. Bajaim orvoslása a te lényedben rejlik. Szolidáris vagyok veled. Láthatatlan köldökzsinór f?z össze bennünket, amelyen át életem az életedbe szöv?dik. Örök áram cirkulál közöttünk. Ha rágalmaznak, engem rágalmaznak, és ha segítlek moslékba nyomni nyomni a hátad mögött, én leszek piszkos t?le. Hogy személy szerint ki vagy Te? Akit sorsom misztériumjátékának rejtélyes dramaturgja beküld a színpadra, ahol a jelenésem folyik. Aki megjelenik a darabban. Minden egyes társszerepl?.

A tat tuam asi átélése hatalmas reflektorok kigyúlását jelenti a színhelyen, ahol a magasztos dráma lezajlik, s e fényben egyszerre nyilvánvalóvá lesz. hogy lényegében monodráma folyik itt, amelynek minden közrem?köd?je én vagyok, mert te én vagyok. Monodráma folyik, mint az álmokban, ahol a tárgyak, növények, állatok, emberek mind az egokozmosz egy-egy sajátosságát fejezik ki. Csak azért jelennek meg, mert az énben szimbolizálnak valamit. Ha az énben nem volna gyökerük, nem vetülnének ki álomszimbólummá. Így jelenik meg álmunkban az acsarkodó fekete állat, ha betegség lappang bennünk, ha veszély felé sodródunk; vizek, erd?k, mitikus szörnyek, feltámadt holtak, fajtalan, gátlástalan szatírok, tolvajok és gyilkosok, amelyek mind üzenetet közvetítenek, figyelmeztetnek, kísértenek és provokálnak bennünket. S így lépnek be életünk színhelyére, így szöv?dnek sorsunkba az intrikus, az állati, a támaszra szoruló, áldozatot, elnézést, megértést követel?, zsaroló és kibírhatatlanul bosszantó társszerepl?k: szül?k, testvérek, házastársak, szerelmi partnerek, rokonok, barátok, ismer?sök, üzlettársak, kollégák, ellenfelek, alkalmazottak és feljebbvalók. Mindegyik figura lényünkben gyökerezik. Mindegyik figura énünk egy aspektusát, gyengéjét vagy erejét szimbolizálja. Minden figura egy saját egokozmoszunkban megoldandó feladatot állít. Ezért vagy Te én. És ezért vezet a gyógyulás útja a Te fókuszba állításán, az érte hozott áldozatokon keresztül.

Aki csak önmagáért dolgozik, önmagát dédelgeti, sajnálja vagy önmagát kínozza egy kétes érték? flagelláció dühöngésében, az struccpolitikát folytat, mert az ember sokkal több múlandó és körülhatárolt önmagánál. Az ember összefügg a mindenséggel és benne minden él?lénnyel. Ha szabadulni akar, univerzális kötéseket kell kioldania. S a leger?sebb kötések bennünk a világhoz és emberekhez való relációk. Ezért lehet mások problémáinak kibogozásán, mások ügyeinek megoldásán keresztül saját problémáink megfejtéséhez hozzájutni. Mialatt velük bíbel?dünk, az ? terheiket emelgetjük, ?ket szolgáljuk, valami varázslat megy végbe a homályba borult személyiség konstrukciójában. Mintha a kínos és krónikus állapotok gyökere a másik lényben, az ? gondjaiban rejlett volna, s mikor onnan kiemeltük, bennünk, saját személyiségünkben is megindult a gyógyulás folyamata.

14.A népszer?ség titka

Gondolkodó ember, akinek már újra életre ébredt a képessége a megkülönböztetésre, tudja, hogy a népszer?ségnek két el?feltétele van. Egyik az, ha a tömeg alacsonyrend? ingereit és ízlését saját hasznunkért kiszolgáljuk, másik az, ha az egyént kiemeljük a tömegb?l, és önös érdek nélkül szolgáljuk az ? legmagasabb érdekét. De a népszer?séghez mindenképpen valami végleteset, szokatlant kell produkálnunk : átlagon alulit vagy átlagon felülit. Mert az átlagos nem t?nik fel és nem rí ki, hanem észrevétlenül beleolvad a sablonok közé. E kétfajta népszer?ségben szintén megnyilatkozik a krisztusi és antikrisztusi elem küls? hasonlósága és lényegbeli különböz?sége. Mert bár mindkett? mértékké lesz, a tömegideál a mocsárból emelkedik ki, az alvilág feszít? g?zei dobják felszínre, és rövid lidérclét után oda hull vissza; az önzetlen érdekl?dés és tevékenység mértéke állandó fény? csillagként a zavaros aktualitások fölött marad, és objektív irányba mutat. Az egyik szentesíti, hevíti a triviálisat, a másik a távolit, a különlegeset hozza elérhet? közelségbe, s ezzel leleplezi az alacsonyrend?t.

A népszer? ember fényt hordoz magával. Ha belép valahová, a légkör der?sebbé válik, s az emberekben homályos várakozás és remény támad. S valóban úgy is tolongják körül, mint a bogarak a fényt. Ha tehetik, bizalmas szálakat sz?nek hozzá, mohón keresik vele az együttlétet. Miért? Mert lényéb?l a legritkább mágikus formula néma ábráját sugározza: nemcsak er?t szív, hanem mélységes emberi szolidaritást és érdekl?dést áraszt.

A szubjektív ego érvényében fuldokló individuumot borzasztó magányképzete tartja leny?gözve. Éppen a leny?gözöttség szuggesztiója akadályozza meg abban, hogy ráeszméljen: önmaga iránti feltétlen és egyedüli érdekl?dése a boszorkánykör, amely e dermeszt? egyedüllétbe kirekeszti. Ez a fal, amelyt?l nem férhet hozzá nosztalgiái tárgyához: szerelemhez, barátsághoz, sikerhez, népszer?séghez. Klauzúrájának természete olyan, hogy nem képes kifelé figyelni bel?le, és nem képes bebocsátani magához egorögeszméjét?l eltér? inspirációkat. Megnyilatkozása tehát kapcsolat nélkül való monológ.

A nyitott szemmel figyel? egyéniség hamarosan élményszer?en rádöbben az emberi együttélés csak- nem minden területén, hogy milyen ritka dolog az igazi párbeszéd az álcázott vagy nyílt monológok mellett. Még akkor is, ha az emberek látszólag gondolatokat cserélnek, beszélgetnek egymással. A felszíni kifejezések és gesztusok mögé hatolva egyszerre nyilvánvalóvá lesz, hogy szánalmas tébolydai jelenet bonyolódik. Mindenki a saját fixa ideáját szövi hangosan vagy némán. Reflexeik, amelyekkel a másik szavaira reagálnak konvencionálisan, süket unalmat takarnak, s e takaró védelmében a legszubjektívebb asszociációk lüktetnek. Valójában itt mindenki csak megmutatkozni kívánna odaadó ámulattal és izzó érdekl?déssel hallgató személytelen lényeknek, akiknek a hallgatás egyik legf?bb szerepük. Mindenki a legfájdalmasabb, legaktuálisabban izgalmas témáról szeretne behatóan tárgyalni, kívánna csodálatos, reményteljes, gyógyító értesüléseket szerezni: önmagáról. De nincs, aki figyelemmel, odaadással meghallgasson. Mert minden fejl?déshez, termékenyüléshez, gyümölcsözéshez éppúgy, mint a kémiai nászhoz is: kett? kell. A két pólus. A pozitív és negatív potencia. Az én és a te. Valaki, aki beszél, és valaki, aki meghallgatja. Valaki, aki ad, és valaki, aki elfogadja. E kett?ben zárul a teremt? áramkör. És e kett?ben oldódik.

Cseppet sem különös dolog ezért, ha azt az embert, aki sokat beszél, és mindig önmagáról beszél, unalmas, kellemetlen, nevetséges fickónak tartják. Kerülik, ismer?sei úgy tesznek az utcán, mintha nem látnák, és sietve átmennek a másik oldalra. S azt a valakit, aki megfelel?en, tehát némi személytelen odaadással meghallgatni tud, elragadó, szellemes társalgónak kiáltják ki. Társaságában felvillanyozódnak. Megnyilatkozásuk izgatott érdekeltségében észre sem veszik, hogy a társalgás egyoldalú. Úgy t?nik el?ttük, nem egy másik lény, hanem egész zenekar zengi a világ legszínesebb témáját számtalan szólamon. Hasonlíthatatlanul szórakoznak, üdülnek, meger?södnek. Pedig mindössze az történt, hogy kivetül? energiájuk nem ömlött el, hanem felfogta valaki. Felfogta, önmagán átbocsátotta és visszatükrözte. Aktus ment végbe, s bár semmi szexuális elem nem vegyült bele, mégis termékenyülést, oldódást hozott létre.

Az egészséges egyensúlyt az jelenti, ha valakiben a pozitív kiárasztó és negatív befogadó energiák a szükséghez mérten váltják egymást, a lélegzés ritmusához hasonlóan. Ez megfelel a lélek androginitásának, amely csak így tölt?dhet fel frissít? energiákkal. Az er?k görcsös és termékenyülés nélkül való kifelé áramlása vagy befelé zuhanása a lélek onániáját jelenti a másik pólus részvétele nélkül, amely kimeríti, s neuraszténiába, a képzelet különféle kórságaiba hajszolja.

A rögeszmés egomonológon és a passzívan tehetetlen meghallgatáson túl van egy harmadik magatartás, amely a legeredményesebb. A részvétt?l f?tött aktív és tudatos azonosulás. Ez gyógyítja azt, aki véghezviszi, és gyógyítja azt, akire irányul. Az ilyen részvét inspirálója az a szeretet, amely "a nagy megismerés leánya". Tehát színültig telt a meggy?z?déssel, hogy segítenie kell, mert a másik ügye egyenl? fontosságú a sajátjával. Magasabb érdekük teljesen azonos. Az ilyen részvét tele van devócióval (Megj.: odaadó tisztelet) és örömmel, azért, hogy szolgálhat. E szavak persze er?tlen árnyak addig, míg beléjük nem kapcsoltuk az élmény áramát.

Idézzük fel még egyszer a képet az önmagába zuhant személyiségr?l, akinek érzéscsápjai a nihilbe lengenek, kontaktus nélkül. Képzeljük el, hogy e reménytelen szorongás lidércnyomásában egyszerre gyöngéd érintés ébresztgeti. Valaki hozzáhajlik, a nevét mondja, visszanéz rá. Kérdez és felel. Elhiszi, megérti a gyötrelmet, amelyet érez. Elismeri jószándékát, nosztalgiáját a jóra és fényl?re. Ismeri gyöngeségét, s megbocsátja, mentegeti, gyógyítja. Nincs többé egyedül. Barát, testvér, orvos szeg?dött hozzá. Míg ott van, világosság támad, s remény fakad fel, hogy minden jóra fordul, mert az ijeszt? jelenségek mögött titkos, kibékít? értelem rejt?zik.

A legmagasabb rend? és támadhatatlan népszer?ség feltétele kétségtelenül ez a magatartás. S az ilyenfajta népszer?ség a pórusokon át sugárzik ki akkor is, ha valaki nem szól egy szót sem. Nem er?lködik, nem kínálja és hirdeti önmagát. Az emberek hozzálépnek, és váratlanul meggyónnak neki. Kitárják sebeiket, szégyellt nyavalyáikat, titkos b?neiket. Teljesen kiszolgáltatják magukat démoni, szánalmas és kétségbeesett tehetetlenségükben.

Nagyon sok a beteg és kevés az orvos. Az általunk meghatározott értelemben népszer? ember álruhás gyógyító.

15.Hogyan lehet az emberekkel összeférni?

A felelet e kérdésre önmagától kiformálódik, ha alkalmazzuk rá azokat az egyszer? alapelveket, amelyeket egész tanulmánysorozatunk vezérmotívumává tettünk. Emlékezzünk néhány fontosabb axiómára azok közül, amelyek eddig elhangzottak itt.

I. Ez a viaskodásokból sz?tt, szüntelenül mozgásban lév? világ csak még nagyobb dinamikával még lendületesebb er?feszítéssel és szívós kitartással hódítható meg.

II. A determináció ott végz?dik, ahol a mágia kezd?dik.

III. Küls? és bels? magatartásunk, gondolataink, szavaink és mozdulataink mágikus idéz?formulák.

IV. Minden testet öltött dolog nemz?je az idea, tehát nemz?je betegségeinknek, kudarcainknak, balsorsunknak is.

V. Egészséges, konstruktív, harmonikus gondolatok egyensúlyt hoznak létre szervezetünkben éppúgy, mint körülményeinkben.

VI. Aki sorsán, depresszióin, démoni kötésein úrrá akar lenni, annak úrrá kell lennie gondolatain.

VII. Gondolkodni annyi, mint hatással lenni.

VIII. A környezetünkkel szemben tanúsított jóindulat láthatatlan, pszichomagnetikus zónát teremt körülöttünk.

IX. Semmit el nem gondolhatunk egy bizonyos érzés vagy indulat intenzitásával anélkül, hogy környezetünk tudattalanja err?l tudomást ne szerezne.

X. Kivétel nélkül minden jelenségnek van egy fogantatási pillanata. És minden kés?bbi fejlemény ett?l a fogantatástól függ.

XI. Aki kapni akar, annak el?ször adnia kell.

XII. A körülményekhez való szemléleti viszonylatunk megváltoztatásával megváltoztathatjuk magukat a körülményeket is.

Különösen az utóbbi öt axióma az, amelyekre feleletünk épül.

Aki össze akar férni az emberekkel, az legel?ször saját viszonyát változtassa meg velük, vagyis ne t?lük követelje azokat az erényeket, amelyek alapján a békés együttm?ködés lehetséges, hanem ? maga nyújtsa.

Elmérgesedett helyzetekben az ember annyira messze sodródik az objektív mértékt?l, hogy úgy t?nik el?tte, ez a tétel éppen az ? esetére nem alkalmazható. A másik magatartása annyira kóros, lehetetlen, elviselhetetlen, hogy hozzá alkalmazkodni vagy a békét keresni vele annyit jelentene, mint megnyergelni legundorítóbb tulajdonságait. Munkatársi viszonynál esetleg veszélyeztetné magát a munkát. Szerelmi, rokoni vagy házastársi kapcsolat esetén a másikat egy olyan gy?zelmi tudat és fölény mámorába ejtené, amely végképp megszüntetné a kooperáció alapját, hiszen a szelídséget az alacsonyrend? ember mindig gyöngeségnek tekinti, és gátlás nélkül visszaél vele. Ez a felszínen annyira valóságosnak t?n? tétel persze megint csak önmagunk elhitetésére szolgál. Az ilyen végletese szubjektív állapot mindig önnön végletét keresi, s ösztönösen nem a békés kiegyezést, hanem a bosszút, elégtételt, a másik leigázása által való kielégülést. Ez néz vissza ránk a tükörb?l, mikor úgy véljük, a másikat szemléljük a másikat vádoljuk a dühös grimasszal, amely e káprázatfelületr?l ránk vicsorít. Az ilyen helyzetb?l való kiút, a helyes magatartás az alapul lefektetett elvek szerint valahol középen van, mint minden dolog egyensúlya. Az alkalmazkodás sohasem meghunyászkodás. A valódi megbékélés keresése pedig a megismerés szilárdsága feszül, mágikus hatású. A rosszindulat és düh ?rjöngése úgy porzik szét rajta, mint szirten a hullám. Ez a mágikus lelki pozitúra el?ször nyugtalanságot, kés?bb szorongást, majd csodálkozást, végül határtalan hálát ébreszt. Próbáljuk ki ezt a folyamatot! Vigyük véghez! Ne t?rjük meg puszta elméletnek. Az ilyenfajta próbákban rejlenek az élmények, amelyek után sóvárgunk. Varázslatos dolgokhoz csak varázslat által juthatunk. Varázsoljunk! Lendüljünk ki a csodák területére kétely nélkül, bátran, pionírként, elhagyva a megszokottság, kicsinyesség, a konvencionális el?ítéletek és nagykép?ség kietlen tömegszállását. A csordagondolatok csak haláltól halálig vezetnek a determináció járószalagján. A magányos, nagy, független gondolatok, az el?ször forradalmian valószín?tlen, szédít?en fantasztikus ideák teremtik újjá a világot, az embert, az ember sorsát. Azok hordozzák azt a mustármagnyi energiát, amely hegyeket mozgat meg.

Az emberekkel összeférni olyan értékítélet alapján lehet, amely véglegesen eldönti: mi az, amiért kell, és mi az, amiért nem érdemes harcolni, viharokat felidézni, irritált, ellenszenves kapcsolatot teremteni környezetünkkel. Egy ilyenfajta bens? bírósági vizsgálat és tárgyalás sok mindent kiderít, és egyszer s mindenkorra törvényes ítéletté emel. Els?sorban rögtön kiderül az a tény, hogy az együttélés légkörét korántsem nagy dolgok, komoly elvek ütközése mérgezi, hanem apró szokások, makacs követelések, szubjektív feltételek merev er?szakolása. Ezek csapnak össze a másik ellentétes szokásaival feltételeivel és merev egorituáléival. Aki képessé válik rá, hogy a maga jelentéktelen, súlytalan, a lényegre nézve egyáltalában nem fontos megszokásait, személyisége jogait véd? acsarkodásait feladja sokkal jelent?sebb szellemi céljaiért, csodálatos módon egyszerre mindenkivel össze tud férni, anélkül, hogy saját magasabb rend? meggy?z?déséb?l szemernyit is engednie kellene. A jelentéktelen kis dolgokban való alkalmazkodással, barátságos engedményekkel meglep? készséget váltunk ki embertársainkból arra, hogy minden más területen ?k hódoljanak be nekünk. Ez az a titkos formula, a példaadás misztériumjátéka, amely egyéniségünknek korlátlan hitelt szerez még akkor is, ha karakterológiai ellentétek, korlátozott észérvek látszólag ellentmondanak a mi felfogásunknak. Ezzel végezzük el a mágikus nemzést, megtermékenyítést. A békés ember is harcol legszentebb meggy?z?déséért, de olyan fegyverekkel, amelyekkel gy?zni lehet. Tehát sohasem alkalmazza a nyílt összecsapások, viták bumerángját, amely ?t kaszálná le végül. amint már mondottuk egyik fejezetünkben: a mágikus egyéniség eszközei a megismerés által szublimált és intenzivált gondolater?k. Tudás és bölcsesség. A bölcs tudja, hogy er?szakkal er?szakot, indulattal indulatot idéz fel. S tudja azt is, hogy a békességet, lojalitást neki magának kell kitermelnie s elvetnie embertársai lényében, amely éppúgy lehet mérgez?, gonosz növények humusza, mint isteni gyümölcsöké. Minden a kertészt?l függ, aki a magot elülteti. Ne hüledezzünk tehát, ha környezetünk talajából mérges bürök kínálkozik felénk, hanem lássunk hozzá, hogy türelemmel kigyomláljuk, és másfajta csírákkal termékenyítsük meg saját bels? és küls? magatartásunk által. Ez a feltétele annak, hogy az emberekkel összeférjünk.

16.A barátság mágiája

Aki barátságra szomjazik, annak el?ször jó baráttá kell válnia a barátság fogalmának legmagasabb értelmében. Mert amit az emberek általában barátságnak neveznek, az rendszerint nem egyéb átmeneti cinkosságnál, s csaknem minden esetben egyensúlytalan érdekkapcsolatokat rejt akkor is, ha nem pusztán anyagi érdekr?l van szó.

Úgynevezett barátságok egész skáláját végigtanulmányozva alig találunk egyet is közülük, amelynek ne valamely hevenyészett bens? vagy küls? aktualitás adná a köt?anyagát. S ha ez elenyészik, a barátság is szétbomlik, rögzíthetetlenül szétúszik az id?ben .

Gyerekkori pajtásságaink, forrongó, ifjú szellemünk társai, érzelmi életünk kibicei, utat keres? gondolataink visszhangzói vagy megtermékenyít?i sorra elmerültek a múltba, velük való kapcsolatunk sokszor érthetetlenül megmérgez?dött, esetleg kényelmetlenné vált, mint a kin?tt ruha. Régi szavakkal szólítjuk e kísérteteket, de a közös szavak is kiszáradt, hervadt faleveleknek t?nnek.

A nagy, id?álló barátságok éppolyan ritkák, mint az egész életre szóló szerelmek. Az adottságoknak ugyanolyan különleges találkozása szükséges hozzá. A különféle társulások, amelyekre a barátság elnevezést aggatják, az emberi együttélés konfliktusainak bonyolításához szükségesek, s a szolidaritás törvényét teljesítik be. Mert míg a ritka nagy barátságoknál mindkét fél ad és kap, addig e társulások rendszerint olyan egymásra utaltságon alapulnak, amelyben gyengeségek keresnek támaszt, hátteret, igazolást a másikban. Szép n? csúnya, okos barátn?t választ például hatásosabb háttérül és nyomorék szelleme kiegészítéséül. Ravasz, gyönge, számító férfi fizikailag er?s, gyanútlan, befolyásolható baráthoz kapcsolódik, hogy a maga eszközévé tegye. Szenvedélyek, kicsapongások mind társakat kívánnak, ment? tanúknak a bens? bíró el?tt. A gyerek együttjátszik és rosszalkodik, a süld?lány együtt vihog, a kamaszfiú együtt h?sködik, malackodik pajtásaival. De ezek nem barátságok, mert születésük pillanatában telítve vannak bomlasztó elemekkel, s ha betöltik szerepüket, elhalnak, kicserél?dnek, mint szervezetünk sejtjei.

A barát legmélyebb értelmében annyit jelent, hogy nem ellenfél. Valaki, aki e harcos világ örvényén kívül, a csillagok háborújának ütközetei fölött kibékült velünk. Nem pusztán szövetséges egy-egy szerencsés aspektus kegyelme folytán, mert a szövetségesb?l, a kett? fejl?désének valamely más pontján újra ellenség válhatik. A baráti kapcsolat lényege a tat tuam asi. El?feltétele az, hogy ne a hús érdekeinek pillanatnyi aktualitásán vagy az érzelemvilág átmeneti hiányérzetein, hanem az ideák bázisán épüljön. Egyedül a közös szellemi érdekl?dés az, amely a földi érdekeknél sokkal távolabbra: végtelen perspektívák felé mutat. Az ilyenfajta barátságot elixír tartja életben. Nem öregszik. Nem hervad. Az ember legmisztikusabb, de leger?sebb igényét teljesíti: feloldja benne a magány halálos nyavalyáját. Az ilyenfajta egyesülés és megosztódás nem a görcsös összefonódás és csömörös széthullás ritmusát rejti, hanem a szenvedély nélküli egymásba nyugvás békéjét. Barát az, akinek megmutatkozunk, akinek részvev? érdekl?dése hozzásegít bennünket ahhoz, hogy legkibeszélhetetlenebb dolgainkat megfogalmazzuk, s általa megszabaduljunk a szavaktól, amelyek nehezek, mint a kövek. Barát az, akinek segítségével megszabadulhatunk az önmagunkat marcangoló gondolatoktól.

A barátságnak e magas eleme nélkül azonban a leghalálosabb szerelem sem maradhat tartós, mert a közös érdekl?dés, a fizikai céloknál sokkal emelkedettebb ideálok jelentik mindenféle emberi kapcsolat mágikus köt?anyagát. De az értékes barátságnak éppúgy a szerelemnek, házasságnak, rokonokkal, üzlettársakkal, kollégákkal, feljebbvalókkal és alárendeltekkel való viszonylatnak megvannak a feltételei és bens? törvényei, amelyeket nem tanácsos figyelmen kívül hagyni. Kiindulásunk az volt, hogy aki barátságra szomjazik, annak el?ször jó baráttá kell válnia. Óhaja, törekvése irányába neki magának kell kiárasztania azokat a hívójeleket, amelyek a rokon rezgés? társat megidézik. Ha a kapcsolat létrejött, konzerválása nagy áldozatkészséget, tapintatot és mértéktartást igényel. Éppen ezért néhány axiómában megkíséreljük összefoglalni azokat a hibákat, amelyeket sem barátságban, sem szerelemben, sem házasságban nem szabad elkövetnünk akkor, ha azt akarjuk, hogy a másikkal való viszonylatunk kiegyensúlyozott, mindkét félre egyformán inspiratív maradjon mindaddig, amíg élünk.

I. Soha ne engedjünk a csábításnak, hogy az együttlétek idejét egyedül saját ügyeinkkel töltsük ki, még akkor sem, ha társunk gyöngéd figyelme és önzetlen érdekl?dése erre ösztönöz bennünket! Ha a másikat állandóan a megnyilatkozás kielégülése nélkül hagyjuk, a legtürelmesebb egyéniségben is felforrnak az er?k, s tompa nehezteléssé, végül lázadássá alakulnak át. Az ilyen egyoldalú viszonylatokból erednek azután az ingerült kirobbanások, amelyek szétvetik a kapcsolat már megszilárdult konstrukcióját.

II. A létrejött viszonylatot ne tekintsük csereüzletnek, amelyben mi áldozatokat hozunk ugyan, figyelmet, gyöngédséget adunk, de ennek ellenértékét a legmagasabb árfolyamon megköveteljük. S ha társunk azután nem képes az általunk megkívánt módon és métékben e kívánságunknak eleget tenni akkor a világért se zúdítsunk rá keser? szemrehányásokat, sért?dött, jeges hallgatást vagy sebzett gúnyt, mert ezzel szepszist fecskendezünk barátságunk él? szervezetébe. Jegyezzük meg, hogy minden követelés ellenkezést szül. Minden birtoklás, kisajátítás a diktatúra egy formája, amelynek forradalom vet véget. Legbiztosabb módja annak, hogy elveszítsünk valakit, ha t?zzel-vassal biztosítani akarjuk. De minden póráz fenyeget? tilalom, szerelmi kapcsolat esetén pedig jelképes erényöv nélkül is elveszíthetetlenü1 magunkhoz láncoljuk társunkat, ha az ? érdekét és érdekl?dését szolgálva, misztikus magányát feloldva, ideáljait megosztva nélkülözhetetlenné válunk számára. Ebben az esetben, ha küldenénk, sem tudna elmenni, mert életszükségletévé lettünk. Mégpedig lénye egyedül fontos relációjában, amelyben egyébként kielégületlen maradna a legnépesebb társaság, legforróbb sikerek, legintenzívebb nemi és érdekkapcsolatok közepette is.


III. Ne terheljük túl barátságunkat egyoldalú szívességekkel! Ha elfogadunk egy szolgálatot, viszonozzuk legalább valami ideális értékkel, különben az áram, amely a kapcsolatot telíti, gyengül, elhasználódik, s?t teljesen ki is merülhet.

IV. Mindenfajta versengés és közös anyagi érdek veszélyes t?zpróbái a barátságnak. Ha lehet, függetlenítsük t?le e két motívumot, még áldozatok árán is. Abban az esetben, ha ez nem lehetséges, tegyük vezérmotívumává a kozmikus morál egyik aktivizált axiómáját, amely lényegében így hangzik: Ne tedd a másiknak azt, amit magadnak nem kívánsz! Dinamikus formájában cselekv?vé változtatva ugyanez a következ?képpen fogalmazható meg: Azt tedd a másiknak, amit magadnak kívánsz.

V. Tempírozzuk fizikai együttléteinket! A túl gyakori és túl hosszas együttlétek dogmatizálják, egészségtelenül összefüllesztik, végül fel?rlik a barátságot. Minden véglet az ellentétébe lendül át. Abból, ami szoros kötéssé, kötelezettséggé vált, a lélek reflexszer?en szabadulást keres.

VI. Ne éljünk vissza barátság adta jogunkkal egy úgynevezett "?szinte kritikát" illet?en! Ez a jog semmi esetre sem jelenti azt, hogy barátunkat most már minden gátlás nélkül csipkedhetjük, gáncsolhatjuk, agresszívan bírálhatjuk és irányíthatjuk, ugyanakkor teljesen eltekinthetünk erényei, jó képességei dicséretét?l. Veszedelmes sérüléseket okozhatunk így. Nemcsak szerencsétlen barátaink önérzetét torpedózzuk meg esetleg, hanem magát a barátságot is. Kritizálni, terelni, figyelmeztetni csak úgy helyes és konstruktív dolog, még a legszorosabb viszonylatokban is, ha egyidej?leg nem fukarkodunk a bátorítással, s?t a megérdemelt dicsérettel sem. Egészen téves és gyanúsan szadisztikus felfogás az, hogy ami rendben van, jól m?ködik, és úgyis megteszi a magáét, arról nem érdemes beszélni. Csak arra a részre kell ráengedni a csiszolókorongot, ahol érdes felületek vannak. Ha mindenáron hasonlítani akarjuk az embert, lelkisége leginkább a titokzatos, kényes drágakövekhez hasonlít. A legnagyobb, legértékesebb briliáns, csodálatos tömörsége ellenére is, szétesik, elpusztul akkor ha nem a megfelel? helyen és módon koppant rá a mester kalapácsa.

VII. Barátunk magatartását illet?en ne állítsunk fel olyan erkölcsi szabályokat, amelyeket az karakteréb?l folyóan nem tud teljesíteni! Bármilyen üdvösnek gondoljuk ránézve saját felfogásunkat, ne éreztessük vele egy vélt morális magasságból, hogy megbukott el?ttünk és önmaga el?tt. "Megméretett és könny?nek találtatott." Talán éppen ezzel az ítélettel taszítjuk a mélységbe, mialatt gyöngeségében küszködve támaszt keres. Soha ne fáradjunk bele abba, hogy lényének pozitív oldalaiban mentséget, vigaszt keressünk megtántorodásaira. Ha megértést és reményt adunk neki, minden válságából talál kiutat. E válságos mozzanatok nagy próbák, amelyekben acélossá edz?dik vagy elég a barátság.

VIII. Barátságunkat ne tegyük összeesküvéssé az egész világ ellen! Az ilyen boszorkánykört, amelyet kifelé irányuló lekicsinylés, gúny, emberszólás, g?gös elkülönülés fekete er?i töltenek meg, hamarosan szétzúzzák a felidézett démonok. A barátság örök elixírjét egyedül olyan szövetség termeli ki, amely mások szolgálatára, pozitív célok érdekében köt?dik.

IX. A barátság tartalma határozza meg tartamát. Vigyázzunk, miféle témák és inspirációk töltik ki barátainkkal való együttlétünk idejét. Minél több id?t fordítunk viccek, hétköznapi események, aktualitások, napi szükségletek, esetleg pletykák ?rlésére, annál több er?t és köt?anyagot vonunk el a rejtélyes szövedékt?l, amely barátságunkat a mulandóság fölé emeli. Minél több figyelmet fordítunk örök érték? témák, magasrend? problémák közös megtárgyalására, minél több asztromentális élmény vegyíti össze szellemi és lelki er?inket, barátságunk annál különösebbé, mélyebbé válik.

X. A barátság célja az adás öröme. Az áldozat, önfeladás, önfeláldozás. Ugyanúgy, ahogy a transzcendens fejl?dés célja egyedül a M?, nem pedig a gyümölcse, az én el?tt a Te.

17.Az önbizalom

Az önbizalom az emberi karakternek szintén egyik olyan rejtélyes tulajdonsága, amelyet legtöbbnyire csak tüneteiben, megnyilvánulásaiban ismerünk, lényegét azonban kevéssé értjük, f?leg úgy fogadjuk el, mint elementáris tényt, irányításunktól független, szerencsés adottságot. Úgy gondoljuk, vagy van valakinek önbizalma, vagy nincs. Ha van, ez nyilvánvalóan nagymértékben el?segíti az életben való érvényesülését, ha nincs, akkor szerencsétlen flótás akit dönt? pillanatban mindig cserbenhagynak legf?bb képességei. Kétségtelen, hogy a tudás és önbizalom nem mindig állnak arányban egymással, s az önbizalommal bíró ember, noha esetleg irreális módon elbizakodott, mégis nagyobb eredményeket ér el mint az értékesebb értékesebb, de kisebbrend?ségi érzettel küzd? egyéniség. Csaknem minden esetben tapasztalhatjuk, mikor valaki olyasmire vállalkozik, amihez nem sokat ért, ha bízik magában, t?rhet?en végzi el a munkát. Viszont a legalaposabb felkészültség ellenére is zavarok támadhatnak, ha valaki nem bízik abban, amit csinál.

Eddigi fejtegetéseinkb?l világosan kit?nik, hogy az önbizalom lényegében mágikus, teremt?, pozitív árama az emberi egyéniségnek. Hiánya az er?k cirkulációs zavaraira mutat. M?ködésének ösztönös elementáris természete tudatos és tudattalan világunk szakadásával keletkezett, s szintén e pszichikai baleset ment? munkálataira vár, arra, hogy a két területet újra összekapcsoljuk. Mert ez a baleset olyasféle anomáliákat okozott bennünk, mint mikor egy város különböz? részeit ostrom alatt elrekesztik egymástól, s a gáz- és vízm?vek, az elektromos áramot szolgáltató központ, a telefon és rádióadás centrumai egymással ellenséges negyedekben m?ködnek a kooperáció minden lehet?sége nélkül. Mágikus-transzcendens képességeink túlnyomó része sajnos ilyen "ellenséges" területre záródott ki, s az onnan hozzánk érkez? impulzusok, er?k nem állnak kontrollunk alatt, éppen azért szakadozottak, improvizáltak, kiszámíthatatlanok. Célunk tehát az hogy a minden részletében az egységért keletkezett s legnagyobb mértékben összefügg? konstrukciót újra központi irányítás alá vonjuk.

A harcot, meghasonlást, szakadást a mágikus imaginációs er?k meggyengülése és a démoni energiák eluralkodása okozta. A rend, a szintézis fenntartására egyedül a szellemi elv képes; a démoni elemek lényege az anarchia. Minden esetben, mikor a dolgokat csak úgy történni hagyjuk önmagunkban s fogalmainkban elt?rjük a homályos hangulatvilágítást, hozzájárulunk az anarchia uralmához. S valahányszor végignyomozunk, végigkövetünk egy fonalat, amely tudattalanunk ködös parttalanságában látszik elmosódni, területet hódítunk vissza bens? kozmoszunk jogos uralkodójának. Fénybe helyezett tudatos fogalmaink világképünk szilárd alapját s a hidat jelentik az egymástól elúszott partok között.

Az önbizalom, akármennyire elveszítette valódi értékfedezetét, eredetében lényünknek egy magasabb realitásból táplálkozó, tudattalan emlékezete. Meghasonlottságának krízisei között is él benne a bizonyosság, hogy a sötét, bénító varázslat mögött ott rejt?znek detronizált, titáni képességei. Az önbizalom e magunkról való bizonyosság mágikus szuggesztiója, amely leny?gözi azokat is, akiken át érvényesülését keresi, és az ? hitükön át visszahat ránk. A siker felfokozza, intenziválja az önbizalmat. A sikertelenség, a kudarc egymásra halmozódó bosszantó, apró emlékképei elrekesztik az önbizalom áramforrását.

Mikor az önbizalom fogalmát elemezzük, újra hangsúlyoznunk kell, hogy ezt az energiát is az individuum egészének egyik alkotóelemeként tárgyaljuk, amely csak a többi tulajdonsággal és energiával való összm?ködésében járul hozzá az egyéniség fejl?déséhez és egyensúlyához. Tehát korántsem állítjuk azt, hogy a tudatlan, elbizakodott fajankó túlzott önbizalma rokonszenves és kívánatos valami. Mindenfajta túltengés, eltolódás alapjában egészségtelen - de egészségtelen negatív irányban is. Az érzékeny, nagy tudású, értékes, intravertív, úgynevezett "neuraszténiás" egyének legtöbbször éppen kóros önbizalomhiányban szenvednek, mégpedig azért, mert képzeletük sokkal intenzívebb, lelki elégedetlenségük pedig fokozottabb, mint az anyagias és tudatlan emberé. A harc bennük élesebb fokozottabb a már igényes, alkotásra törekv? mágikus imagináció s a psziché démoni elemei között. A következ?kben éppen az ilyenfajta gyöngeség leküzdésének módját fogjuk megtárgyalni.

18.Az önbizalom fejlesztése

Az önbizalomhiány, bizonyos sorsszer? terhelések mellett, apró kudarcok sorozatából keletkezik. E kudarcok oka - éppúgy, mint a karmikus terheléseké - a láthatatlan vágyvilágban és a szellem mágikus függetlenségének elvesztésében gyökerezik. S ne higgyük, hogy ez a folyamat egy már irányításunk alól régóta kikerült, lezárt tétel. Korántsem. Kifejezetten valami olyan dologról van szó itt, ami ma is állandóan történik rossz irányba, és ma is bármelyik pillanatban konstruktív irányba fordítható. Csak meg kell találnunk a hibát, amely a zavarokat okozza. S amint rátapintunk, ezúttal is elcsodálkozunk rajta, milyen egyszer?nek t?nik. Alig elhihet?, hogy ezek a kis mulasztások, jelentéktelen hibák ilyen veszedelmes gátakat emelhetnek bennünk. Ne felejtsük el azonban, hogy egyetlen apró nyíláson át akármilyen óriási léggömbb?l elillan a gáztartalom, amely a magasságban tartja. Az önbizalom emel?, lendít?, átüt? erej? árama apró, félbehagyott dolgokon át szivárog el lényünkb?l. Minden félbehagyott munka, be nem fejezett m?, megszegett ígéret, nem teljesített fogadalom, helytállás el?l való elfutás feltépett véna a lelkünkben, amelyen át elvérzik az önbizalmunk. A befejezett m?vek, véghezvitt feladatok akkumulálják az önbizalom er?it. Minden ilyen helytállás meghatványozza bens? energiáinkat, s újabb, meg nagyobb feladatok sikeres teljesítésére tesz képessé bennünket.

Legfontosabb tehát sérült, kivérzett önbizalmunk gyógyításánál az, hogy soha semmiféle munkát, apró feladatot félbe ne hagyjunk, mert ezek mind nyitott sebek, amelyeken át kreatív er?ink folynak el. Nem arról van szó, hogy egyfolytában er?szakoljuk a dolgok befejezését, hanem arról, hogy amibe belekezdtünk, azt rendületlenül, minden akadályon át vigyük véghez. Intézzük el a hátunk mögött tornyosuló kínos, szemrehányó, vádoló restanciáinkat. Szisztematikusan vegyük sorra minden problémánkat, amelyet elodáztunk, legyen az fizikai vagy szellemi természet? elintéznivaló. Legyen az emberi viszonylatunk elrendezése valakivel vagy lelkiismeretünkkel való elszámolás. Vegyük fel a fonalat. Fogjunk hozzá összebonyolódott ügyeink kibogozásához. Magában véve már ez az akcióba lendült tevékenység is er?többlethez, nyugalomhoz, egyensúlyhoz juttat bennünket. Ne h?köljünk vissza akkor se, ha a feladatot félelmetes arányúnak látjuk. Gondoljunk Lao-ce figyelmeztetésére, amely szerint a tízezer mérföldek is a lábunk alatt kezd?dnek. Az önmagunk el?tt való sorozatos elbukások emléke tett bátortalanná bennünket. Vizsgázzunk most le önmagunk el?tt sorozatosan, hogy a bens? bíró el?tt visszanyerjük hitelünket. Minden ilyen sikeres vizsgával titokzatos, regenerációs folyamatok indulnak el bennünk, veszedelmes sérülések gyógyulnak meg, lékek töm?dnek be. Pszichénk összezárult, h?álló tégelyében a mágikus áram akkumulálódni, hatni kezd, s bénult, tetszhalott organizmusunk vénái varázslatos, él?, szuggesztív er?vel telít?dnek. S ez az er? új sorsot teremt a befejezett feladatok és a magasabb képességek által lefedezett, vitalizált önbizalmunkon keresztül.

19. A félszegség legy?zése

Mikor felvetjük a félszegség fogalmát, rá kell jönnünk, hogy e küls? tüneteiben annyira kínos és szembet?n? jelenségnek is legnagyobbrészt csak felszínét vesszük tudomásul, míg a mélyén homályos, zavaros, nyugtalanító névtelenségek lüktetnek. Mert mi hát valójában a félszegség, amely ifjúságunk éveit, de érett korunk bizonyos helytállásait is sokszor annyira gyötrelmessé tette. Mi hozta létre bennünk a merev, kényszer?, nevetséges reflexek tömegét, miközben görcsösen ügyeltünk rá, hogy kedvez? hatást keltsünk? Miért mondtunk olyan dolgokat, amelyeket normális körülmények között sohasem mondtunk volna? Miért foglaltuk csonka sületlen szavakba félig elgondolt gondolatainkat? Miért végeztünk szokatlan, értelmetlen mozdulatokat? Miért törtünk ki önmagunkat is elképeszt? szóáradatban, vagy miért némultunk el dermedten akkor, mikor ügyesen és talpraesetten meg kellett volna nyilatkoznunk? Mi az oka annak, hogy bizonyos emberek jelenlétében nem tudunk természetesen viselkedni? Miért volt sokszor az az érzésünk társaságban vagy nyilvános helyen, hogy minden ember szeme gyanakvón vagy gúnyosan bennünket figyel, s ha ketten összehajolnak, bizonyosan rólunk súgnak-búgnak, a mi küls?nket kritizálják?

A félszegség természetesen ikertestvére az önbizalomhiánynak. De fiatalabb testvére, mert nagymértékben infantilis. Még akkor is az, ha érett korú embert tart leny?gözve. A két, még mindig felszíni rétegekhez tartozó meghatározás, hogy a félszegséget hiúság és bizonyos egocentrikus rögzítettség okozza, nem meríti ki, csak több oldalról motiválja a kérdést. Mert mind az egocentricitás, mind ez a fajta hiúság az éled? pubertás, a kamaszkor jellemz?je. A személytelen, öntudatlan és gátlástalan gyerek ennél a határvonalnál válik zavarodottan személyessé és erjed? személyiségében a világ középpontjává. Személyisége azonban nagymértékben kóros: túlérzékeny, egyensúlytalan és annyira szubjektív, hogy a valósággal nincs egészséges kapcsolata. Érzékeit?l f?tött képzelete végletek közt támolyog. A körülmények gátjai, er?s fizikai függ?ségének kötései közül vad fantazmákba menekül. Sérelmeiért bizarr elégtételeket vesz, kicsapongásokat követ el. Fantáziaalakja, fantáziaélete oly heves, hogy mindennapi léte, valódi habitusa halvány és silány függeléknek t?nik mellette, ugyanakkor azonban nyomorúságos cáfolatnak, szégyenbélyegnek is. E különös intenzitású, de kisebb rend? mellékkreatúra minden helyzetben keresztbe fekszik a csodálatos h?s lába el?tt, aki rajta át, benne és általa folytatja képzelt életét. Az ? pubertásos mirigyeinek impulzusai szerint követ el imaginatív b?nöket és h?stetteket, de a morális hányingert?l, neuraszténiás csömört?l és b?ntudattól csak e szegény nyomorult, senki földjén lév? teremtmény szenved azután, aki már nem gyerek, de még nem feln?tt. Így jön létre a kamaszkor sajátos énhasadása a gátlástalan, libidótól duzzadó, garázda imágó, az éretlen test és az érzékeny lélek között. S e három egymással meghasonlott rész az ént kiforgatja minden erejéb?l. Összekeveri. Id?szer?tlen, jelképes cselekvésekbe hajszolja. B?ntudat kompenzációgátjait kényszeríti rá, de legf?képp s ez a félszegség alapvet? diagnózisa: elzárja minden önmagát illet?, objektív felismerést?l.

Ha alászállunk a félszegség fogalmának mély rétegeibe, onnan els?sorban valami kárhozott bizonytalanságot, lelki nyomorékságot emelhetünk felszínre E nyomorékság lényege a kiszolgáltatott függés minden ember véleményét?l, a világ jelenségeinek millió, félelmetes tükrét?l, amelyekbe rémült szorongással lesünk bele: vajon mit mutat rólunk? Mert abban a képzetben élünk, hogy az önmagunkról való hírek szerzése, a tájékozódás a félelmetes, láthatatlan és alaktalan misztérium, saját lényünk fel?l egyedül e tükrök által lehetséges. Mivel fogalmunk sincs róla, valójában kicsodák és milyenek vagyunk, az emberek szemében, véleményén át próbáljuk kipuhatolni. Ha a lények és szemek tükrében valami csillogó, szép és nagyszer? jelenik meg rólunk, akkor nagyszer?ek vagyunk. Ha a kép elsötétül, sivár és lesújtó körvonalakat ölt, akkor engedelmesen felöltjük ezt a formát, és gyötr?d? félszegséggel gubbasztunk a nagy tükörterem káprázatai között. Mert a félszeg ember kínlódóan tudatos, skizofréniás kamasz valójában, aki torz tükrös kísértetkastélyban egyedüli él?ként bolyong, irreális árnyak, fények, ijeszt? zajok, testetlen veszélyek között. Minden tükörben szembejön önmagával, és minden tükör más torzulást mutat.

Arra is rájövünk e mélyebb vizsgálatoknál, hogy a félszegség nagymértékben kapcsolat kérdése. Annak jelenlétében, akit alattunk állónak vagy egyenrangúnak érzünk, sohasem vagyunk félszegek. A félszegség mindig olyanok közelében ny?göz le bennünket, akiket tehetségesebbnek, okosabbnak, pozícióban fölöttünk állónak, gazdagabbnak, jelent?sebbnek ítélünk önmagunknál. Akikt?l függünk. Akiknek kezében sorsunk fölötti hatalmat sejtünk. Kétségtelenül ez is infantilis tünet. Szül?kt?l, tanítóktól, zordul kiszámíthatatlan, idegen varázslatok birtokában lév? feln?ttekt?l, id?sebbekt?l, er?sebbekt?l való félelem. Irreális szorongás attól, hogy általuk egyszerre valami rejtélyes módon rettent? dolgok derülnek ki rólunk. Kiderülnek, testet öltenek és kirakatba kerülnek összes szégyellt "rosszaságaink", tisztátlanságaink, amelyek sejtelme gonosz rontásként terjeng bens?nkben, és nevetséges bolondot csinál bel?lünk. A félszegség tragikuma ez az ájult tehetetlenség, kiszolgáltatottság és tájékozatlanság. Az irreális viszony önmagunkhoz és a többi emberhez: Önmagunk hamis, gyermekes szempontok szerint való túlértékelése; majd alábecsülése akkor; mikor ugyanilyen elfogultság alapján osztályozzuk mindazokat; akikkel szembekerülünk. Elhisszük álarcaikat, futóhomokra épült pozíciójukat, szuggesztív rögeszméiket, anélkül, hogy felismernénk a látszatok mögött a lényeget, azt, hogy a káprázatokon túl ugyanolyan lények, mint mi magunk vagyunk. Küls? megjelenési formájukban tehát nem egyebek homályos ingerekkel és félelmekkel telt, múlandó konfigurációknál. Egyetlen tisztelni való rangjuk a titokzatos asztromentális fémjel, amely a különféle maskarák vagy a szükséges mimikri alól el?ragyog bennük. S ha e jelzés nem mutat értéket, akkor az egész keret, amelyet maguk köré építettek, silány blöffként leplez?dik le. Ha pedig magasrend?séget árul el, akkor viszonylatunk hozzá önmagától elveszti minden görcsösségét és félelemtartalmát, mert hiszen e magasabbrend?ség feltétele a lét legcsodálatosabb tétele, a tat tuam asi.

A helyes viszonylatok megteremtéséhez persze megint csak a szemlélet teljes átépítésére, egy rejtélyes, összevont érési folyamatra van szükség: arra, hogy felneveljük magunkban a kamaszt vagy süld? lányt. Mert ez a serdületlen lény mindent azért csinál bennünk, hogy küls? sikert arasson vele, hogy még az utcasepr?t is elkápráztassa, és testi értelemben váljék a világ közepévé. Ünnepelt bonviván legyen, vagy primadonna. Megoldja közben a világrejtélyt. Legy?zze az összes sportbajnokot. Elnyerje a Nobel-díjat, és els?nek jusson fel a Mount Everestre. S mivel mindezekkel az igényekkel szemben nem lehet egyéb, mint testi és lelki akadályokkal küszköd?, sajátos körülmények közé börtönzött ember, az a képzete támad önmagáról, hogy semmire sem jó és alacsonyabb rend? másoknál. Az egész felbillenésért és káprázatgyötrelmekért persze a helytelen értékítélet, a téves, serdületlen ideálok felel?sek. Ez a küls?leg hatni akaró, hiú kamasz sokszor még a legkvalitásosabb emberben is benne lapul, s félszeg kényszergesztusokba hajszolja bizonyos megmutatkozások közben. Aki például szüntelenül el?rehaladott életkorát vagy el?nytelen külsejét latolgatja ugyanakkor munkaterületén maradandó értéket termel, gyermekes és ésszer?tlen dolgot m?vel. Ha ilyenkor objektív, "feln?tt" szemlélete relációjából tekintene önmagára, felismerné: olyan groteszk ábrát mutat, mintha Einstein professzor váltig azon er?lködnék, hogy egy sanzon eléneklésével arasson sikert.

A félszegség legy?zésének módját a következ? axiómákban foglaljuk össze:

1. Ne tükörb?l és emberek véleményén át lessünk rá önmagunkra, hanem szerezzünk megbízható értesüléseket a bennünk él? valóságról.

2. Neveljük fel önmagunkban a hiú és egyensúlytalan kamaszt.

3. Tüntessük el az id? ellentmondását bens? stádiumunk és életkorunk között. Aknázzuk ki a korszakot, amely elérkezett hozzánk, anélkül hogy infantilis játékokba menekülnénk új felel?sségünk el?l. A serdületlen kor apró örömei és sikerei éppúgy nem elégíthetnek ki bennünket többé egy el?rehaladottabb karmaid?ben, mintha feln?tt létünkre egész nap karikát görgetve futkosnánk az utcán.

4. Ne a másik embernek akarjunk imponálni, hanem mindig saját ideáljainknak próbáljunk megfelelni.

5. Minden társaságba, minden emberi kapcsolatba azzal a meggy?z?déssel lépjünk, hogy senki se kevesebb vagy több nálunk. Nem több, mert mindenkinek múlandó teste van, amelyet csinos, mutatós ruhái, ruganyos mozdulatai vagy g?gös pózai ellenére néhány év alatt fel?röl az id?, és nem kevesebb, mert e gubóban az Isteni Önvaló szikrája él.

6. Puszta küls?ségek alapján sohase vessük meg, de ne is becsüljük túl az embereket. Ha egy szuggesztíven nagykép? egyéniség nyomasztó súllyal ránk nehezedik, képzeljük el ?t, amint a gyomra fáj, a k?re ejt egy tojást, vagy ahogy Aldous Huxley egyik n?alakja ajánlja, idézzük magunk elé, mikor fürd?kádjában guggol. A humor általában megenyhíti a félszegség gyötr? feszültségét, mert akin nevetünk, attól nem félünk többé, azzal egy szintre kerültünk, tehát nem érzünk zavart a jelenlétében. A nevetés a forradalom, a lázadás egy formája. Detronizáljuk vele a diktátort, a nagykép? küls? embert, függetlenné válunk t?le, hogy e felszabadulásban összetalálkozhassunk a bels? emberrel, a szenved?vel, szorongóval, rejt?z?en infantilissel, aki halandó lénye küzdelmeiben és halhatatlanságában azonos velünk.

20.Hogyan küzdjük le kedvetlenségünket?

A pozitúrák mágiája
Egy Thompson nev? pszichológus a következ? furcsa kérdést tette fel betegeinek: mit gondolnak vajon azért sírnak-e, mert szomorúak, vagy azért érzik szomorúnak magukat, mert sírnak? Azért szaladnak-e valahonnan, mert megijedtek, vagy azért ijedtek meg, mert elszaladtak? A paradoxul hangzó s er?sen extrém fogalmazás alátámasztására azután az alábbi gyakorlatot ajánlotta: térdeljenek le, hunyják be a szemüket, kezüket kulcsolják imára, és e feszült, felfelé nyújtózó Pozitúrában várakozzanak. Egy id? után megkérdezte, mit éreznek? - Vallásos áhítatot - felelte mindegyik. S el kellett ismerniök azt is, hogy e reakciót a sajátos pozitúra váltotta ki bennük.

Ismeretes, hogy szenzitív, ösztönös és hangulatéletükben er?sen labilis n?k milyen függésben vannak saját külsejükt?l. Minden ruhájukban másképpen mozognak. Hajviseletük megváltoztatása, rúzsuk színe, parfümjük illata kaméleonszer?en alakítja ?ket regényessé, cinikussá, gügyög? kislánnyá vagy agresszív femme fatallá. Egy primitív, üres, lusta és érzéki disznó, arra a kérdésemre, hogy mivel töltötte a napot, így felelt évekkel ezel?tt: "Nem volt kedvem sem mosdani, sem fésülködni, sem felöltözni. Csak feküdtem órákig a díványon, és utálkoztam rajta, hogy milyen ronda és piszkos vagyok. Úgy éreztem, egészen öreg lettem, és nemsokára meg fogok halni. A tükörbe néztem, és b?gni kezdtem. Azután berohantam a fürd?szobába, megfürödtem, jól kifestettem magam, felöltöztem a "bestia"-ruhámba, kinyitottam a rádiót, táncolni kezdtem, és ha hiszi, ha nem, csengeni kezdett a telefon. A nagybet?s flörtöm hívott fel, akit már elsirattam. Lehet, hogy hülyeség, de halálosan biztos vagyok benne, hogyha továbbra is azon a mocskos díványon fekve maradok, nem ez történik, hanem végül is beveszem a szevenált, amit már évek óta vészkijáratnak tartogatok."

Egy nagyon öreg színészn?, aki évtizedeken át ismert alakja volt Budapestnek, míg elevenen el nem égett az ostrom alatt egy légópincében, h?sies küzdelmet folytatott a könyörtelen id?vel utolsó percéig. Alakja, nyolcvanas évei ellenére, karcsú volt, mint egy leányé, s vékony bokája valószín?tlenül magas cip?sarkon imbolygott. Aki mögötte haladt az utcán, s nézte elegáns, kosztümös figuráját, merész vonalú kalapja alól aláhullámzó vörösessz?ke haját, legfeljebb a mozgásától válhatott gyanakvóvá, mert az különösen rozogának, gépiesnek t?nt, mintha egy kriptából kiszabadult álruhás múmia libegett volna el?tte. A szembenézés azután leleplezte a szomorú valót, mert a plasztikai m?tétek és a réteges festék nem enyhítette, hanem fokozta arcának öregségét; reménytelen, sivár borzalommá mélyítette. Ebben az öregségben nem volt semmi méltóság és bölcsesség, csak görcsös kapaszkodás valamibe, ami régen elveszett. Rögeszméjévé lett, mint mikor egy anya bele?rül gyermeke halálába és üres pólyát ringat eszel?sen. Ez a színészn? kétségbeesett ifjúsagsóvárgásában és devóciójában ösztönösen megsejtett valamit az ?si pozitúra-mágiából. Megtagadta magától a délutáni pihenést például. Páncélszer? f?z?ben, egyenes háttal ült egy karosszékben órákig, testét nem engedte át az elernyedésnek, mert babonásan, fanatikusan hitt benne, hogyha feladja az id?vel harcban álló, feszült angarde-ot, akkor ebben a nyitott lazaságban rátör az öregség, és végképpen leigázza, elhiteti önmagát sajgó, fáradt, lusta fizikumával.

E groteszkül kirívó eseteken kívül azonban, végigelemezve embertársaink és saját magatartásunkat, rá kell jönnünk, hogy mindannyian valamiféle ösztönös pozitúra szuggesztiójában élünk és cselekszünk. Arckifejezésünk, testtartásunk, légzési módunk, modorosságunk, ruháink színe, hajviseletünk szimbólumbeszéddel kiabálják rólunk mindazt, amivel vádoljuk és büntetjük magunkat. A depressziós, rossz, sötét, gy?rött, esett, hajlott, zárkózó küls? habitus elintézetlen bels? folyamatok kivetülése s egyben mazochisztikus büntetése.

Határozzuk meg még pontosabban: a pozitúrák bizonyos teremt? vagy lebontó mozgások ismétlései, idéz? formulái, amelyek a testet, amely felölti ?ket, megtölti az invokált tartalommal. Ez az értelme a templomtáncoknak vagy a dervisek szédít? forgásának is. A kering?, különféle pozitúrákat ölt? templomtánc asztrális-démoni idézés, az álomnyelvhez, s a hieroglifákhoz hasonló. A jógapozitúrák az ?spentagramok megfelel?i, amelyeknek absztrakt er?vonalai egész teremtési rendszereket s?rítenek magukba. Ha kedvetlenek vagyunk, els?sorban tudatosítsuk a pozitúrát, amelyet ez az állapot ránk rögzít. Tudatosítsuk feszült, szorongó el?rehajlásunkat gubbasztó, csüggedt tartásunkat, besüppedt mellkasunkat, amelybe alig engedünk leveg?t. Figyeljük meg, gyomorizmaink mennyire megfeszülnek e pózban. Nézzük meg a tükörben fénytelen szemünket, kövessük homlokunk gondterhes ráncait, szemöldökünk panaszos ívét, szájunk keskenyre húzott, legörbül? vagy keser?en cinikus vonalát. Figyeljük meg kéztartásunk görcsösségét; a tép?, tördel?, önkínzó mozgásokat, amelyeket ösztönösen végez. Karikírozzuk e pózt, azután vessük le magunkról, mint egy kínzóan sz?k, csíp?s, elhordott ruhát. A levetés, kilépés, felszabadulás nagy megkönnyebbüléséhez szükséges a pozitúra végletbe feszítése, és szükséges a terhek lerakásának pozitív képzete is. A tudatos kígyób?rvedlés, gúzsból való kiszabadulás után vegyünk mély lélegzetet, nyújtózzunk ki. Oldjuk meg tartásunk görcsös csomóit. Mosolyogjunk rá. Ha módunk van rá, fürödjünk vagy mosakodjunk meg valóságban is, öltsünk más ruhát, keressük ki a der?sebb tendenciáknak megfelel?bb színeket. Gyújtsunk fényt magunk körül, vagy menjünk ki a napfényre, leveg?re. Teremtsünk kapcsolatot valami szép tárggyal, örömöt, biztatást sugárzó emblémával. Simogassunk meg egy állatot, hallgassunk zenét, vagy beszélgessünk egy kisgyerekkel, öltsük fel az er?s, egészséges, ruganyos, bizakodó ember küls? attit?djét, s csodálkozva fogjuk tapasztalni, hogy a felöltött küls? pozitúra lassanként bels? atmoszférává válik. Fontos persze, hogy pillanatra se engedjünk a lomha ólomsúlynak, amely visszahúzna bennünket el?z? állapotunkba.

Bizonyára mindenki kipróbálta már, hogy ugyanazon a keserves helyzeten, pl. jéghideg helyiségben való mosakodáson milyen kínok között verg?dünk át, ha esetten, vonakodva, dideregve csináljuk végig, s aránylag mennyivel könnyebben, gyorsabban, gyötrelmek nélkül jutunk keresztül rajta, ha frissen, nekikészülve csináljuk. Nem engedünk például a didergés kényszerének, amely a kudarc, a helyzett?l való félelem és legy?zetés pantomimja, hanem ellenmozdulatokkal, ellenmozgással bens? h?vé alakítjuk ezt a reflexenergiát.


A pozitúra határozza meg, hogy lényünket izmos, elasztikus, irányított vehikulumként, ütközés nélkül kormányozzuk-e át válságos helyzeteken, vagy holtteherként engedjük sodródni a determináció éles szirtfokai között, míg puha, érzékeny állaga szét nem zúzódik valamelyiken.

A tudatosítás a felszabadulás kezdete. A tudatosítás abból áll, hogy a kötés és oldás kulcsát el?ször gondolatban meghatározzuk: a kulcs tehát a pozitúra. Miután így kielemeztük saját determináló pozitúránk lényegét, megkonstruáljuk az oldó ellenpozitúrát elméletben, azután imaginációban, végül gyakorlatban.

Képzeljük el, hogy a súlyos karmát, kedvetlenséget emanáló helytelen pozitúra - amelyet ösztönösen viselünk - bezárt széf, sz?k, fullasztó zárlat körülöttünk. Az ellenpozitúra, amelynek mágikus ábráját meghatározzuk és felöltjük, a széf nyitóformulája. A sajátosan körénk jegecesedett szilárd és szoros kötésb?l egyszer?en nem szabadulhatunk meg másképp, nem férünk ki rajta, csak ha más küls? és bels? magatartást öltünk. Az alakzatot, amely létrejött, csak új, küls? magatartás által változtathatjuk át. Ne kicsinyeljük le tehát a küls? dolgokat, testünk e külön demonomágiáját, hanem vonjuk azt is szellemünk uralma alá. A pozitúra a tudattalanból vetül ki. Az ellenpozitúra a tudattalant hangolja át, renitens ösztön és ingervilágunkra hat vissza elrendez?, gyógyító módon. Ne engedjük soha eluralkodni magunkon a kedvetlenséget, letargiát, hanem küzdjünk ellene bens? mágusorvosunk által meghatározott ellenpozitúrákkal!

21.A környezetváltozás szerepe

Krónikus, depressziós állapotoknál, kóros ingerültség vagy ideges túlfokozottság esetén az orvos régebben szinte közhelyszer?en ajánlotta a környezetváltoztatást. A "kilépést a régib?l, megszokottból az irritálóan beidegzettb?l". Ennek a gyógymódnak kétségtelenül sok száz éves kedvez? statisztikája van. S azért alkalmazták gyászesetek, betegségek, szerelmi csalódások, válási hajszák és különféle neuraszténiás tüneteket produkáló egyéb megpróbáltatások után, mert rájöttek, hogy az emberi természet meglep?en gyors változással reagál rá. De hogy miért teszi ezt, odáig már nem terjedt az egzakt tudomány érdekl?dése. Pedig ebben a tényben is, mint sok más eredménnyel alkalmazott "természetes gyógymódban", benne rejlenek a kulcsok, amelyek az egész orvostudományt forradalmasíthatják. Ehhez persze, a tünetek területét elhagyva, egészen új - és egészen ?srégi - vizsgálati módszerekkel az okok láthatatlan birodalmáig kell elhatolni.

A kiindulása e vizsgálati módszernek az a már elhangzott mondat, hogy mindenfajta betegség a szimbólumbeszéd egy formája. Aki tehát egészen pontos diagnózist akar megállapítani, annak ismernie kell a szimbólumok univerzális nyelvét.

Az orvosságot mindig csak a helyes diagnózis állapíthatja meg, s?t magából a kórból lehet kitenyészteni a vakcinát, amely leküzdi a betegséget. Mivel azonban a testben megjelent tünet csak másodlagos jelenség, egy láthatatlan ok okozata: a gyógyszert magából a láthatatlan okból kell kivonni. Ez pedig a lélekben gyökerezik.

Az okról mindig a betegség szimbológiája árulkodik. Ezért a betegség igazi, egyetlen, valóban végleges gyógyulást okozó arkánuma sem lehet más, mint szimbólum, amely lélekre hat, onnan operálja ki a kórképz? gócot. A betegség kristallizált pozitúrájának úgynevezett ellenpozitúrája ez, gyógyító ellenszimbólumok sorozata, amelyek sokszor akkor is használnak, ha a beteg nem fogja fel értelmüket. Ilyen szimbolikus cselekvés a környezetváltoztatás is. Mert abban a mili?ben, ahol élünk, s ahol a megpróbáltatás vagy sokk ért bennünket, az emberek és tárgyak magukba szívták gondolatainkat, érzéseinket, szenvedéseinket, indulatainkat. S fogva tartanak bennünket.

Saját környezetében mindenki árnyakat éltet, amelyek eléje állnak minden menekvési, változtatási szándékában. Rászólnak, emlékeztetik, gátolják, lendületét megtörik, kételyt támasztanak benne, s arra hivatkoznak, amit tudnak róla el?z? cselekvéseib?l, elbukásaiból, összeomlásaiból s f?leg a kudarcból, amely valamilyen formában érte.

Ma azonban az a helyzet, hogy fizikai értelemben legtöbbször nem áll módunkban környezetet változtatni, elutazni, elköltözni, legalábbis éppen akkor nem, mikor éget? szükség volna rá. De lehetséges, hogy egy környezetváltoztatást, "kilépést a régib?l" szimbolikus átrendezés segítségével vigyünk végbe.

Figyeljük meg, hogy azok az emberek, akik sorsukkal, önmagukkal elégedetlenek, minduntalan átrendezik bútoraikat. Frigid asszonyok szüntelenül takarítanak, még szekrényeik belsejét is kisúrolják. Erkölcsileg teljesen mocskos, gátlástalan lények testükre gyakran szinte mániákusan tiszták; kényesek. A korosodással, hervadással szinte törvényszer?en együtt jár a világos, der?s színek keresése, a pótlás, kiegyenlítés szimbolikus színterápiája. S ezek az ösztönös, jelképes cselekvéssorozatok tudattalanul mind azért történnek, hogy meggy?zzék, befolyásolják s így kondicionálják a képzeletet, s ezáltal a lélek új önbizalomhoz és életer?höz jusson. Ez az ösztönös misztériumjáték a megismerés által az öngyógyítás tudatos eszközévé lehet. Ha pl. egy rossz energiákkal feltöltött környezet fojtogató gy?r?je zárul körénk és megbénít bennünket, konstruáljunk egy jelképes változássorozatot a rossz hatalmának megtörésére. Vegyünk fáradságot hozzá. Készítsünk gondos tervet. Szerezzük be a hozzávalókat, folyóiratokat, könyveket, úgy, mintha valóban utazni készülnénk, mégpedig valami szép, - "magaslati" gyógyhelyre.

Ne felejtsük el, hogy körülöttünk és bennünk minden "egy-egy szimbólum porba öltöztetve". Az élet m?vészete az imagináció m?vészete, az a tehetség, hogy a dolgok üres keretét zeng?, színes, intenzív tartalommal tudjuk-e megtölteni. Ha erre nem vagyunk képesek, akkor a legcsodálatosabb környezet is bels? szegénységünk elmosódó háttere marad. Ha e játékot nem tudom imaginációval megeleveníteni, mint a teljes koncentrációval a maga mesevilágában él? gyerek, akkor küls? sötétségbe kirekesztett elátkozott maradok. A játék szabályai játékszabályok, amelyek csak a cselekmény meggyorsított s?rített folyamatában, a drámai átélésekb?l természetes módon kialakulva változhatnak meg, mégpedig a kínos helyzetünket fenntartó varázslattal egyenérték? koncentráció által. Hiába utazunk el Szicíliába tavasszal, vagy Kaliforniába. Hiába költözünk be egy svájci hegyiszálló luxuslakosztályába, ha a jelenségekhez nem tudjuk hozzáadni azt a képzettartalmat, amely bennünket a gazdag lehet?séggel belülr?l is intenzíven összekapcsol. Spleenes, hasfájós, epés, elégedetlen, sz?kagyú semmittev?k ezrei töltik meg a világ legszebb helyeit, tapossák India, Görögország, Közép-Amerika, Afrika traszcendentális hagyományoktól dús földjét, s annyi kontaktusuk van a környezettel, mint a romjaikban is leny?göz? antik templomok kövein sütkérez? gyíkoknak az eszmével, amely e templomokat emelte. Intelligens, tehetséges, intuícióval bíró ember persze nagyszer? inspirációkhoz jut ilyen helyeken, de csak azért, mert tartalmat tud nekik adni önmagából, saját képzeteib?l és devóciójából. Mert mágikusan megelevenít, tehát teremt. Ez a tartalom, ez a bens? valóság azonos az Élet titkával. Azzal a T?zzel, amelynek kialvása dermedt hullává változtatja az érzésekt?l hevül? embert. Ez a titok az imagináció. Imagináció nélkül a világ halott szimbólumok halmaza, de az imagináció felszabadított, visszanyert hatalmával minden pillanatban új világot teremthetünk.

Az imagináció által történ? környezetváltoztatás jelképes cselekvéssorozatát mindenkor egyéni ízlésünk szerint kell kialakítanunk. Ez a jelképes cselekvéssor imaginációnk beindításához, inspirálásához szükséges. Ezzel mozdítjuk ki destruktív irányba futó pályájáról, de tudattalanunkat is e szimbólumokkal oldjuk fel zsibbadt, kórosan helytelen pozitúrájából. S ehhez elég, ha markírozzuk a folyamatot, feltéve, hogy a többit tudatos imaginációvarázslattal adjuk hozzá. Mint ahogy a rituálék mozzanatai, a templomtáncok konfigurációi vagy a jógapozitúrák is elégségesek ahhoz, hogy a lélek és szellem nála nagyobb er?kkel lépjen kapcsolatba. Fontos, hogy pl. megcsontosodott szokásainkon, napirendünkön akármilyen kis mértékben, de változtassunk valamit. Esetleg csak annyit is, hogy kávé helyett teát iszunk reggel vagy megfordítva. Átfésüljük a hajunkat. Más útvonalon járunk haza. Sétáinkon más városrészeket keresünk fel. Kimegyünk a pályaudvarra, mintha elutazni készülnénk, s a pályaudvar átmenetiségében, a vonatok beérkezése és kifutása közben tudatosítjuk egész fizikai életünk átmenetiségét, ragaszkodásaink értelmetlenségét. Belemélyedünk valami szép, m?vészi folyóiratba, amely színes, távoli tájak fotóival van tele. Átrendezzük a szobánkat. A bútorok helyét megváltoztatjuk. Étrendünkben újfajta ízeket alkalmazunk. Új illatszert vásárolunk. Röviden: kilépünk a megszokottból, a zsarnokian kényszerít? szokások gy?r?jéb?l, határozott céllal és tudatosan.

22.Pozitív és negatív emberek

Milyen emberek társaságát kerüljük, milyen emberek társaságát keressük?

E tanulmány els? fejezeteiben már kifejtettük, hogy életünkbe senki sem lép be véletlenül, mert amit véletlennek érzékelünk, az részleges vakságunk következménye. Olyan mozzanat, amelynek el?zményeit nem látjuk, tehát nem ismerjük fel logikáját, elkerülhetetlenségét és sorsunkat alakító szándékosságát. Bármilyen kellemetlen viszonylatunk támad környezetünk tagjaival, e viszonylat hívójele bennünk hangzott el, s?t mi adtuk meg alaphangját. Éppen ezért a mi feladatunk, hogy minden ilyen relációt feloldjunk. Ha már belekerültünk, akkor már ez a vizsgatételünk. Mivel azonban ezen a területen is - mint az élet bármely más síkján - a valódi karmaoldó, illetve elhárító módszer a profilaxis, amennyiben képesek vagyunk rá, itt is élhetünk a megel?zéssel. Mert értsük meg, az embernek joga van hozza, hogy a dolgokat megkönnyítse, a bonyodalmakat elkerülje vagy transzponálja. E kiváltság azonban bens? rang. Semmi mással nem lehet hozzájutni, mint a megismerés szellemi és erkölcsi erejével. Ez az él? er? annyit jelent, hogy van bens? mértékünk, amellyel lemérhetjük, mi az, amit meg kell tennünk, s mi az, amire hiába vesztegetünk id?t és energiát. Lemérhetjük: hol kezd?dnek mulasztásaink, és hol végz?dik morális kötelességünk.

Vannak esetek, amikor nyilvánvaló, hogy szitába öntünk nektárt. Vannak esetek, mikor megbocsátásunk, teherviselésünk demoralizálja azt, akit felment és megkímél. A gyöngeségek kiszolgálása és alátámasztása éppúgy nem vezet jóra, mint az er?szakos áthangolási törekvések.

Gyakran kell döntenünk az elkülönítés gyógymódja mellett akkor, ha két egyéniség nívódifferenciája áthidalhatatlanná válik. Két ilyen pólus konjunkciója olyan nagy mértékben irritáló, hogy mindkét fél megbetegszik, lelki és szellemi értelemben eler?tlenedik t?le. A kötelezettségünk bárkivel szemben csak addig terjedhet, amíg hasznára lehetünk. Amint azonban legjobb szándékunk és igyekvésünk ellenére úgy konstatáljuk, hogy éppen abba hajszoljuk bele, amit?l megkímélni szeretnénk, hagyjuk magára. Engedjük el. Kerüljük, mert valami rejtélyes pszichokémiai folyamat mérget termelt ki közöttünk.

A megismerés kétségtelenül szolgálatra kötelez, s . a kozmikus morál alapja a szolidaritás. Minden erkölcsi megbetegedés elsodor ett?l az alaptól, és minden gyógyulás közelebb visz hozzá. Feltétlenül rossz tehát az a módszer, amely egy harmóniátlan közelséggel robbanást idéz el?, erkölcsi hanyatlást okoz.

A szolgálat nem riad vissza a ragálytól sem, de okosan védekezik ellene, nehogy ápolás közben maga az orvos is leprássá váljék. A negatív, lehúzó, korlátolt, rosszindulatú emberek pszichikai ragályt árasztanak. Itt feladatunk arra szorítkozik, ha környezetünkbe kerülnek, hogy szóval, példával, gondolat- vagy érzésemanációkkal gyógyszert kínálunk nekik. Ha elfogadják, gyógyulni kezdenek. Ha nem fogadják el, akkor csak az id? és elkülönítés segíthet rajtuk. De semmi esetre sem változtat állapotukon az, ha szoros közelségben velük mi is átitatódunk a fert?zéssel.

Ha egy-egy terméketlen, negatív kötés szorosan ránk hurkolódik, akkor bontakozzunk ki bel?le er?szak nélkül. Amennyiben felismerésünk és szándékunk helyes, akkor a viszonylat megsz?nik látszólag önmagától. Leválik rólunk, mint begyógyult sebr?l a száraz var. A módszer ez esetben annyiból áll, hogy engedjük mi el az illet?t békességgel. Adjuk fel neheztelésünket, keser?ségünket, sérelmeinket, minden várakozásunkat és feltételünket. Ez az oldott, barátságos békesség mai állapotának és fejl?dési szükségleteinek világos felismeréséb?l fakad. Abból a bizonyosságból, hogy mellette ez id? szerint nem tehetünk semmit. Együttlétünk nem szövetség, hanem görcs. Ingerültséget teremt? kényszer. Ez a gyulladás akkor enyhül meg, ha eltávolodunk egymástól. Ha sikerül önmagunkban létrehozni ezt az állapotot, vetítsük át társunk mélytudatába. Kondicionáljuk, hogy adja fel ? is a feszült készenlétet. Pszichéje sokkal készségesebben fogadja majd el ezt az ajánlatot, kitapintva bennünk is az enyhülést, mint racionális értelme, amely csak ingerei és elégedetlensége névtelen tartalmát öltözteti különféle fed?nevekbe.

Pozitív emberek társaságát azért fontos és tanácsos keresnünk, mert a zóna, amelyben élünk gyakran szerencsétlen "vámpír" lények infernója. A negatív emberek pszichikai vámpírok. Minden él? felületre rátapadnak. Falánk csecsem? szájával szívják, amíg er? van benne, de a plusz, amelyet zsákmányolnak, nem válik tulajdonukká, hanem a minden irányban nyitott lényükön át szétömlik bel?lük.

A pozitív emberek nem vérrel, hanem pszichikai-szellemi elixírrel táplálkoznak. Energiák akkumulálódnak bennük. Fölöslegeik vannak, amelyekb?l adni tudnak. A pozitív emberek a föld er?forrásai. Bennük gy?lnek össze és általuk cirkulálnak azok az energiakészletek, amelyek megtartják a fényre éhez?ket. Ezért van az, hogy negatív emberekkel való együttlét után támolygunk a fáradtságtól. Úgy érezzük, teljesen kimerültünk. Pozitív emberek társaságában pedig felfrissülünk, feltölt?dünk. Senki sem érintkezhet rossz következmények nélkül túlnyomórészt csak negatív emberekkel, mert amint több er?t ad le, mint amennyit felvesz, ? maga is "vámpírrá" s egyúttal lelki hemofiliássá válik.

A pozitív ember sokaknak tud er?t adni, anélkül hogy elgyengülne. Nagyok a bevételei, és egészséges a bens? ökonómiája. Az emberekkel való érintkezés számára a természetes anyagcsere szükségletét szolgálja. Ha valaki például der?s, érzelmileg egyensúlyozott tud maradni nehéz helyzetekben, hittel és bátorsággal gy?zi a megpróbáltatásokat, már pozitívnak számít, mert magatartása er?t áraszt.

Egészséges bens? ökonómiánk érdekében ezért nemcsak jogunk van hozzá, hanem szükségünk is, hogy energiakiadásainkat egyensúlyban tartsuk energiabevételeinkkel. Mert er?inkkel éppúgy nem könnyelm?sködhetünk, mint anyagi javainkkal. Igaz, hogy a forrás, amellyel kapcsolatot teremtettünk, kimeríthetetlen, s a bennünk lév? szikra örök.

Segítsük ezért mindazokat, akiket segíteni tudunk tettekkel, értékes tanácsokkal, jó gondolatokkal és gyógyító er?kkel, de csak akkor, ha nem vámpírcsoportlelkeket éltetünk vele, s f?leg, míg fedezetünk van rá. Amint azonban rájövünk, hogy az individuális gyógyulás és konstruktív reakciók szándéka helyett valami beteg pszichikai nimfománia akaszkodott ránk, amely kéjesen felissza a ráfordított energiát, s mohón üres állatszemmel még többet követel bel?le, azonnal szakítsuk meg a kontaktust, mert ami ilyenkor történik, az nem más, mint transzmutáció lefelé. Az arany ólommá változtatása. Az ilyen kapcsolatot kerüljük el. S keressük a konstruktív, megújító, inspiráló, er?inket feltölt? szellemi forrásokat. Szívjunk be Fényt, hogy Fényt áraszthassunk.

23. A félelem legy?zése

Az élet leg?sibb alapérzése a félelem. A múlandósággal együtt született. Hatalma két forrásból táplálkozik. Egyik forrása az, hogy nevét a rengeteg fed?névt?l csaknem lehetetlen megtalálni. Noha a félelem lényegében halálfélelem, kétségtelen, hogy e mögött van még egy titkos név, egy másik, amely az univerzális tudattalanban rejt?zik. A félelem hatalmának másik forrása önmagát feltölt?, megszázszorozó ereje. A félelem mágiája ugyanis magából a félelemb?l táplálkozik. Amint feltámad bennünk, legel?ször is kontroll-szerveinket bénítja meg, s átveszi az uralmat egész organizmusunk fölött. Lételeme a homály, ismeretlenség, köd, bizonytalanság, körvonaltalanság. Veszedelmes experimentumainak feltétele az egyéniségben eluralkodott tanácstalan káosz és tehetetlen kiszolgáltatottság.

A félelem a megnyilvánult létnek éppolyan misztikus eleme, mint a Lucifer-princípium. Rombol, kivezet? út és kulcsok nélkül. Semmit meg nem old, és sehová nem vezet. Vak irritációként cirkulál benne az élet elpusztításának ösztöne; az a tartalom, hogy a létnek ez a formája végzetesen rossz. A félelem az univerzum anarchistája. Robbant, gyilkol, dúl, kiirt, mérgez, s ezzel szüntelenül nemz, mert a pusztítás a mélységi régiókban teremt? aktus. Aki öl, az démonokat nemz. A félelem ?rjöng? rögeszméi testet öltenek a lélek alvilágában, és betegségfolyamatok formálódnak a testben.

Az él?lények egymásrautaltságuk kényszerében a félelem millió variációjában szenvednek. Minden vágyódásukban, reményükben, fényszomjukban ott lapul a harmadik hatalom, és behajtja rajtuk sötét adóját. A fény mindig árnyékot vet. S a jelenségek világában minden lehanyatlik és halállal végz?dik. Igen. Az úgynevezett tények. A test érzetei. Az idegek. Az egész sebezhet?, remeg?, puha testállag a félelmet igazolja. De lássuk csak, voltak-e már olyan lények, akik a félelem fölé emelkedtek? Van-e egyáltalában kiút a félelemb?l? Meg lehet-e fékezni? Le lehet-e gy?zni? A felelet erre: igen. Voltak már emberek, akik a félelmet is megváltották önmagukban.

A félelem antitoxinja az imagináció. A képzelet éber, kitartó, hatalmas frekvenciájú fényereje. Ha ennek kereszttüzébe fogjuk a félelem fixa ideáját, s nem engedjük elfutni, homályba menekülni, akkor úrrá leszünk fölötte. Mert elemezzük csak, milyen fegyverrel operál bennünk a félelem? A célközelvonzás mágiájával. Figyeljük meg, mit teszünk, ha félünk valamit?l. Gondolatban megszövegezzük vagy exponáljuk. A gondolatot színültig töltjük éles, intenzív iszonyattal. Azután vad meneküléssel ellökjük magunktól. Ezzel a szabályszer? asztrálmágikus rituáléval pedig kiadtuk a parancsot a feladat véghezvitelre. Pontosan az ellenkez?jét tesszük így annak, amit tennünk kellene. Mert éppen a félelem az amelyet nem szabad soha ámokfutóként elengednünk a homályban, mikor önmagunk ellen kést adtunk a kezébe. Baljós, zavaros, vészterhes gondolatokat soha ne lökjünk el magunktól megoldatlanul! Emlékezzünk a célközelvonzás mágiájánál alkalmazott figyelmeztetésre: kísérletünk nem sikerül akkor, ha tárgyunkkal - amelyet meghívtunk - hosszasan foglalkozunk, s fantáziánkban kiéljük teljesülését, mert akkor az energiát, amely a véghezvitelhez szükséges, ráköltjük magára az elképzelésre. Nos, a félelem esetében éppen valami ilyet kell tennünk. A dolgot, amelyt?l félünk, gondolatban ad absurdum kell juttatnunk, minden fonalát végiganalizálva. Tételek, ellentételek, képzetek antitoxinjával, megismerésünk érveivel ki kell lúgoznunk ijeszt? tartalmát. Hogy kimerüljön. Hogy elveszítse erejét és akcióképességét. Ha így bátran szembenézünk a félelemmel, rájövünk, nincsen egyetlen olyan tézise sem, amelyre ne volnának minden árnyékot elsöpr? antitézisek. Betegségek, nyomorúság, balesetek: ha mindezek okát önmagunkban tudatosítjuk, és a sorsunk fölötti hatalom lehet?ségét is önmagunkban ismerjük fel, akkor a vak, gonosz véletlent?l való félelmet eler?tlenítettük lényünkben.

Ha végigtekintünk félelmeink külön, siralmas történetén, két dolgot állapíthatunk meg. Egyik az, hogy rengeteget féltünk hiába, teljesen fölöslegesen. Annyi energiát fordítottunk félelemre, amellyel nyelveket tanulhattunk, karriert építhettünk vagy nagy m?veket alkothattunk volna. Másik az, hogy ha rémképeinknek csak egy tizedrésze megvalósul, hozzátartozóinkkal együtt már ezerszeres halált haltunk volna a legválogatottabb kínzások közepette. Mindkét tény azt bizonyítja, hogy er?ink nagy részét egészen terméketlen, negatív és destruktív dolgokra pazaroljuk. Mert félelemmel sohasem javíthatunk sorsunkon, legfeljebb nagyon súlyos mértékben ronthatunk rajta. A félelemmel soha el nem háríthatjuk a rosszat, s?t felfokozzuk veszélyét. A félelem nem ment meg semmit?l, csak nagyobb bajba taszít. A félelem nem gyógyít, hanem megbetegít.

A félelem, az úgynevezett ijedtség reflexein túl, legnagyobbrészt készületlenségünk miatt vesz er?t rajtunk rajtaütésszer?en, azért, mert mint az élet legtöbb veszélyforrásával szemben, ezen a vonalon sem építettünk védelmi rendszert. A védelmi rendszer annyiból áll, hogy az elkerülhetetlen, létformánk törvényét az élet minden relációjában és pillanatában számításba vesszük. Pontos költségvetést készítünk, amelynek alapösszege a következ? tétel: az, hogy születtünk, magába rejti a biztos halált! Most azt kell eldöntenünk, mi az élet ? Miért van az élet ? Mi a halál? És miért van a halál?

Ha ezt a gondolatsort végignyomoztuk, él?vé tettük magunkban, nem sok félnivalónk marad, mert érdekl?désünk és törekvéseink súlypontja áthelyez?dik az egyedül lényeges kérdésre: mi az élet célja? Mi az élet kozmikus célja és a kozmikus célon belül mi az egyéni célunk fejl?désünk jelen etapjában. A félelemnek persze célunk kijelölése után is sok titkos, váratlan fegyvere marad. Félelmetes nyomorúság, bánat, borzalomkomplexumok párolognak körvonaltalanul tudatunk küszöbén túl. Mégis biztos, hogy a bajok nagy részét elkerülhetjük, ha azokat a dolgokat önként megtesszük, amelyeket a sors kemény csapásai volnának hivatva véghezvinni, megismerésünk gyarapodása és erkölcsi gyógyulásunk érdekében.

A félelem kioldásának, vagyis megváltásának másik forrása bennünk: szorongásaink, antipátiáink, idioszinkráziáink, neurózisaink koncentratív és meditatív elemzése. Ezek az iszonygátak általában véd? és figyelmeztet? berendezések bennünk. Veszélypontokon jelz? tilalomtáblák és útmutatók. Elriasztanak egy iránytól, ahol már többször rosszul jártunk.

24.Az élet célja

Sajátos célunk - az egyetemes célon belül - kétségtelenül egyéniségünk megfinomítása, kicsiszolása különféle lehet?ségek, élmények kísértések, provokációk, tapasztalatok csiszolókorongján. Az, hogy ideáljainkat felszínre hozzuk, megvalósítsuk és kiéljük. Hogy hányféle átmeneti cél felállítására és túlhaladására van Szükségünk ehhez, az egyedül szellemünk rejtett törvényét?l függ. E vita a megvilágosodott individuumban d?l el.

Az ember agya alacsonyabb és magasabb világok között közvetít? konvertálókészülék. Ez a hivatása. Ez teszi a lét f?szerepl?jévé. Köréje csoportosulnak mindazok az adottságok, amelyek fejlesztését, átizzítását, m?ködését el?segítik. Betelt átmeneti célok és végigélt szerepek mind ennek az instrumentumnak szállítanak olyan felismeréseket, megtisztított fogalmakat, amelyek általa és benne felismert igazsággá és tetté válnak.

Az alkotó ideálok keresése abból a bizonyosságból fakad, hogy az ideálból célt, a célból meghódított valóságot hoz létre. Az ideálok becsvággyal való telítése felizzítja az akaratot, amely sorsot teremt, és sorsot old. Teremt? ideálok nélkül a szellem elhomályosul, a lélek kialszik, és a test betegségekben hull széjjel. Teremt? ideálok akkumulálják az élet és fejl?dés energiáját. Valamiért hevülni, törekedni kell mindenkinek. A cél: mágnes, amely légvonalban vonzza magához azt, aki összekapcsolódik vele. Átmeneti célokon túl újabb és újabb célok bukkannak fel, de mindegyik átvezet egy fontos szakaszon, amelyen e célok nélkül nem tudtunk volna keresztülhatolni.
 

miskolci Eva

Állandó Tag
Állandó Tag
122
Büneinkröl és a büntudatról

Meg kell tanulni hallgatni, s talán ez a legnehezebb. Az ember mindig többet beszél egy szóval. Nem lehet eléggé hallgatni.
Azért is, mert minden beszéd reménytelen. Már az irott és rögzitett szó is milyen reménytelen! Nézz körül a világban:mit használt a sok leirott szó, tanács, meggyözö kisérlet? Semmit sem használt. Mit is remélhetsz attól, ha valakinek elmondasz valamit? Semmit sem remélhetsz. Ezért hallgass, mindig többet és következetesen hallgass, mint beszélsz, ne akard mesterségesen meggyözni a többieket, mert ez lehetetlen - az igazságnak csak akkor van valamelyes nevelö ereje, ha te magad fedezed föl -, s ne akard fitogtatni, hogy tudsz valamit.
Mégegyszer mondom, hallgass. Békében és háborúban, hallgass. S ha beszéltél, öblitsd ki után szájad. S amikor helytelenül beszéltél, s büntudat kinoz, ne hessegesd el ezt a büntudatot; nézz szembe vele, keményen; mondd: "Megint beszéltem, s helytelenül, túlságosan, indulatosan vagy hiúan szóltam; ez igy történt, már nem segithetek rajta; de a jövöben keményebb leszek és hallgatni fogok."
Hallgass, mert az Isten is hallgat, s Ö tudja, miért? A legokosabb hallgatni.

Márai Sándor: Füves könyv
 

kata53

Állandó Tag
Állandó Tag
Juhász Gyula - Pilátus

Pilátus mondá: Én téged szeretlek,
Te nagyszemű, te szomorú eretnek,
Beszéded formás, ékes és velős.
Oly idegen és mégis ösmerős!
Sokrates szólt így és Virgil dalolt.
De igazságod mégis csak koholt!
Az istened szép és eszményi tiszta,
De a meséket majd ki adja vissza?
Elmés, okos vagy. Mégse vagy te bölcs!
Nincs olyan állás, amelyet betölts!
Kissé nagyon merész a szárnycsapásod,
Igen magasból nézed e világot!
Az ítélet kész! Tenni mit lehet?
Nagyon sajnállak. Nos hát, ég veled!
- Én Sokratest fölötte kedvelem,
De mégis, Caesar az én emberem!
 

kata53

Állandó Tag
Állandó Tag
Csukás István:


Istenke, vedd térdedre édesanyámat
Istenke, vedd térdedre édesanyámat,
ringasd szelíden, mert nagyon elfáradt,
ki adtál életet, adj neki most álmot,
és mivel ígértél, szavadat kell állnod,
mert ő mindig hitt és sose kételkedett,
szájára suttogva vette a nevedet.
Én nem tudom felfogni, hogy többé nincsen,
s szemem gyöngye hogy a semmibe tekintsen,
hová a fény is csak úgy jár, hogy megtörve:
helyettem nézzél be a mély sírgödörbe,
próbálkozz, lehelj oxigént, tüdőd a lomb!
Nem is válaszolsz, kukac-szikével boncolod,
amit összeraktál egyszer végtelen türelemmel,
csak csont, csak por, ami volt valamikor ember,
mivel nem csak Minden vagy: vagy a Hiány,
magadat operálod e föld alatti ambulancián.
Mi mit nyel el a végén, fásultan szitálod
a semmiből a semmibe a létező világot,
anyát és gyereket, az élőt s a holtat,
s mert Te teremtetted, nem is káromolhat,
csak sírhat vagy könyöröghet, hogy adj neki békét,
nem tudjuk, hogyan kezdődött, de tudjuk a végét;
én sem káromollak, hallgasd meg imámat:
Istenke, vedd térdedre édesanyámat!
 

kata53

Állandó Tag
Állandó Tag
Szép Ernő: Imádság

Ki ülsz az égben a vihar felett,
Én Istenem, hallgass meg engemet.

Hozzád megy szívem, ajkam csak dadog,
Hazámért reszketek, magyar vagyok.

A népekkel, ha haragod vagyon,
A magyarra ne haragudj nagyon.

Ne haragudj rá, bűnét ne keresd,
Bocsáss meg néki, sajnáld és szeresd.

Szeresd, vigyázz rá Istenem atyám,
El ne vesszen veszejtő éjszakán.

Mert itt a népek nem tudják, mit ér,
Hogy olyan jó, mint a falat kenyér,

Hogy nem szokott senkit se bántani,
Lassú dallal szeretne szántani.

Édes Istenem, te tudod magad,
A bárány nála nem ártatlanabb.

Te tudod ezt a fajtát, mily becses,
Milyen takaros, mily kellemetes.

Te látod életét minden tanyán,
Te tudod, hogy beszél: édes anyám.

Te tudod a barna kenyér ízét,
Te tudod a Tisza sárga vizét.

Te tudod, hogy itt milyen szívesen
Hempereg a csikó a füvesen.

Tudod a nyáj kolompját, ha megyen,
Édes szőlőnket tudod a hegyen.

S keserű könnyeink tudod Uram,
Hogy mennyit is szenvedtünk csakugyan,

S hogy víg esztendőt várunk mindenér'
S hisszük, hogy lesz még szőlő, lágy kenyér.

Óh, keljetek a magyart védeni
Ti Istennek fényes cselédei;

Uradnak mondd el, arany arcú Nap,
Hogy kedveled te délibábodat.

Dicsérjed a Balatont, tiszta Hold,
Hogy szebb tükröd a földön sohse volt.

Csillagok, értünk könyörögjetek:
Kis házak ablakába reszketeg

Szerteszét este mennyi mécs ragyog...
Könyörögjetek értünk, csillagok.

 

kata53

Állandó Tag
Állandó Tag
Valahol Európában : Fohász
A por olvad az arcán
Fekszik az úton
Szája kitátva
Hátha csak alszik

A szél megsimogatja
Sebek a testén
Nem szalad el már
Annyira fáradt

A por olvad az arcán
Fekszik az úton
Nincs neki vétke
Hátha csak alszik

Az ég tán befogadja
Ad neki inget
Ad neki enni
Jó helye lesz már

Föld anya, Ég anya szólj, hogy melyik az a hely
Tudod, ahol nem kell félni
Föld anya, Ég anya szánd meg a gyerekedet, ó
Nem akarok többet kérni

Jókora vár, vagy palota talán
Egy pince is jó, ha kinn marad a hó
Csak egy kis helyet adj, mert közeleg a fagy meg a tél
És minden vándor fél!

Föld anya, Ég anya szólj, hogy hova megy az út
Nem akarok eltévedni
Föld anya, Ég anya, szánd meg a gyerekedet, ó
Mikor kapok végre enni

Mázsa kenyér, hogy eleget egyél
Bőr a cipő, hogy meleg az a fő
És egy szénakazal, majd szépen betakar
Ami kell, s ha megvan, ébressz fel!

Föld anya, Ég anya szólj, hogy melyik az a hely
Tudod, ahol nem kell félni
Lesz kaja, lesz hova, lesz csoda, teli a fazék
Meleget se kell majd kérni

 

miskolci Eva

Állandó Tag
Állandó Tag
108.

A türelemröl

Ez az emberi képesség, melyre legnehezebben tehetünk csak szert, ez a tulajdonság, mely ellen lényünk legtitkosabb ösztönei lázadoznak, mert halandók vagyunk, mert idönk kimért, mert csillagunk lefut: ez a legfájdalmasabb kötelesség, önmagunkkal, sorsunkkal s annak legmélyebb értelmével, munkánkkal szemben. Nincs igazi alkotás végtelen, az ember legtitkosabb alkata fölött úrnak maradni tudó türelem nélkül.
Mert az alkotás soha nem büvészmutatvány, villámgyors kunszt, sanzsé-passzé, a cilinderböl nem tud az alkotó müveket elöhúzni. Nemcsak a lángész: türelem - maga a mü is türelem, az organikus fejlödés türelme, a visszatartás és érlelés csodája. Megtanulni a türelmet, életben és munkában, annyi mint megtanulni a TeremtÖ titkát.
Magold csak ezt a leckét, te nyugtalan és halandó.

Márai Sándor: Füves Könyv
 

kata53

Állandó Tag
Állandó Tag
ŰŰGarai Gábor: Jókedvet adj

Jókedvet adj, és semmi mást, Uram!
A többivel megbirkózom magam.
Akkor a többi nem is érdekel,
szerencse, balsors, kudarc vagy siker.
Hadd mosolyogjak gondon és bajon,
nem kell más, csak ez az egy oltalom,
még magányom kiváltsága se kell,
sorsot cserélek, bárhol, bárkivel,
ha jókedvemből, önként tehetem;
s fölszabadít újra a fegyelem,
ha értelmét tudom és vállalom,
s nem páncélzat, de szárny a vállamon.
S hogy a holnap se legyen csupa gond,
de kezdődő s folytatódó bolond kaland,
mi egyszer véget ér ugyan -
ahhoz is csak jókedvet adj, Uram.


 
Oldal tetejére