Keresztenyzene ,vers, hit, Biblia

Keresztényvers

Bódás János
Biblia

Egy kopott könyvem van nekem, s ha hozzám minden idegen,
kinyitom s már nem vagyok árva,
fényes mennyei seregek suhannak s visznek hozsannázva.

Fekete tó, -s napként ragyog. Mint fáradt, hunyó csillagok,
lelehullok, de itt találok megújulást.
Ebből születnek vértanúk, szentek s óriások.

Kis könyv. Sok "bölcsnek" langy mese,
s én, a senki győzök vele; benne annyi tűz s annyi hit van,
mint földet rendítő erő a hallgatag kis dinamitban.

Égi kamra. Nincs rajt lakat. Szomjamat oltja, jóllakat,
s tőle Istent hordom magamban, s tudom, hogy szavam, életem
győztes, ifjú és halhatatlan.

E. G. WHITE
Jézushoz vezető út
Előszó

A könyvek is élnek. Vannak olyan könyvek, melyek tiszavirág-életűek, de olyan is akad köztük, mely mint a folyóvíz mellé ültetett fa mindig megújul és újra él. Amikor ezt a könyvet, 103 évvel az eredeti angol kiadás után, tizenkilencedszer útra bocsátjuk, egy ilyen élő, megújuló könyvet adunk Olvasóink kezébe.
Sok könyvet írtak már Jézuskövetéséről, a szeretetről, a bűnbánatról meg a hitről, de kevés olyat, mint ez a könyv. Nem stílusában van a titok, hiszen igénytelen, egyszerű nyelven szól hozzánk, hanem mondanivalójában. Hogyan lehet örömmel és bizakodva hinni és élni? Erre a kérdésre ad választ ez a könyv. A keresztény ember cselekvő optimizmusa árad ebből a könyvből. Szinte minden lapja arról beszél, hogy milyen szép ez az Isten által teremtett világ és benne milyen szép lehet az ember békessége élete. Feledhetetlen a könyv első lapjain található hasonlat: a töviseket eltakarják a rózsák. Ezzel az egyszerű, de sokatmondó képpel fejezi ki a könyv a gyakorlati keresztény élet igazságát. Kereszténységünknek, szolgálatunknak nagy kísértése az, hogy csak a töviseket, az akadályokat: a közösséget és az életet megrontó bűnt látjuk. Az egyházat történelme során sokszor megkísértette a világtól való elforduló sötéten látás. Ez a könyv éppen annak az örömhírnek, evangéliumnak áldott küldötte, hogy nem "siralomvölgy" az élet, hiszen jelen van benne Isten szeretete.
Ez a szeretet békéltette meg Istennel az embert, ez emel fel Őhozzá minket és ez a szeretet küldi vissza az egyházat szolgálni az életbe másokért, mindenkiért. Ez a könyv arra tanítja az Olvasót, hogy Isten irántunk Jézus Krisztusban tanúsított szeretete arra indítja a hívő embert, hogy szeresse ezt a bűne miatt mulandóságra ítélt világot, annak ezernyi szépségét, harmóniáját. Isten jóra és igazságra irányuló munkáját szeresse
Folyt köv..

E. G. WHITE Jézushoz vezető út

E. G. WHITE
Jézushoz vezető út
Előszó
1, oldal
A szerző részt vállalt kiadóhivatalok, kórházak, szanatóriumok szervezésében. Hatalmas méretű irodalmi munkát fejtett ki. Könyveit számos nyelvre lefordították. Iratainak elterjedését jól példázza az a tény, hogy ez a könyve több mint száz nyelven olvasható. Egy amerikai életrajzi lexikon (Dictionary of American Biography) így jellemzi: "Sohasem tekintette magát vezetőnek, csak egyszerű hangnak, hírnöknek, aki Isten üzeneteit kivetíti népének."
Isten iránti hálával bocsátjuk útjára ezt a könyvet. Ennek a könyvnek üzenete intsen minden Olvasót hasznos, munkás életre és áldozatos szolgálatra. Tanítson ez a könyv élni és szolgálni úgy, mint ahogyan Jézus élt és szolgált az emberért.




E. G. WHITE
Jézushoz vezető út
Isten szeretete az emberek iránt
2. oldal
A természet és a kinyilatkoztatás egyaránt bizonyságot tesz Isten szeretetéről. Mennyei Atyánk kútforrása az életnek, a bölcsességnek és az örömnek. Tekintsünk csak a természet csodálatos és fenséges műveire; gondoljunk arra, mily nagyszerűen alkalmazkodnak nemcsak az ember, hanem minden élőlény szükségleteihez! A napfény és az eső, mely felüdíti és megtermékenyíti a földet, a hegyek, a völgyek és a tengerek, mind az Alkotó szeretetéről beszélnek. Isten az, aki teremtményeinek kielégíti mindennapi szükségleteit! A zsoltáríró csodálatosan fejezi ki ezt a gondolatot a következő szavakkal: "Mindenki szemei te reád vigyáznak, és te idejében megadod eledelöket. Megnyitod a te kezedet, és megelégítesz minden élőt ingyen" (Zsolt 145:15-16).
Isten szentnek és boldognak teremtette az embert; a gyönyörű föld, ahogy Isten mindenható kezeiből kikerült, a bukás és átok legkisebb nyomát sem hordta magán. Csak az isteni törvények, a szeretet törvényének áthágása hozta a romlást és a halált a világra. Ámde Isten végtelen szeretete még a bűnt kísérő szenvedések és nyomorúságok közepette is megnyilatkozik. Meg van írva, hogy Isten a földet az ember miatt átkozta meg (1Móz 3:17). A tövisek és tüskék, az akadályok és megpróbáltatások, melyek az emberi létet fáradságossá és gondterhessé teszik, kizárólag javunkat célozzák; Isten üdvtervében a szükséges nevelő eszközök egy részét képezik, hogy általuk a bűn következtében oly mélyre süllyedt, elbukott emberiség újból felemelkedjék. Bár bűnbe süllyedt a világ, de mégsem teljesen a nyomor és gond siralomvölgye. Magában a természetben is megtalálhatjuk a remény és vigasz hírnökeit. Még nőnek a virágok a töviseken, és a tüskéket rózsák fedik!
"Isten a szeretet" - ezt hirdeti minden virág és minden egyes fűszál! A madarak zengő éneküket hallatják, a gyengéd virágok tökéletes szépségükben kellemes illatukkal töltik be a léget, az erdő magas fái üde zöld, dús lombozatukkal - mind-mind hangos bizonyítékai Isten szeretetteljes atyai gondoskodásának és vágyának, hogy gyermekeit boldoggá tegye.
Folyt köv...

Keresztényzene

Ó, Uram, te ismersz engem
Számon tartod minden léptemet.
Ó, Uram, te ismersz engem,
Minden gondolat ismert előtted.
És te szólsz: „sose hagylak el”
Válaszul szívem énekel Neked… Neked!
Ó, Uram te ismersz engem.
Eléd tárom a szívemet.
Ó, Uram te ismersz engem,
Ha a Mennybe szállok fel, ott is ott vagy.
Hajnal szárnyán ha szállnék,
Vagy a tenger túlsó partján laknék,
Kezed engem ott is vezérelne,
A te jobb kezed vezetne.

Keresztényzene

Első Ima
Én nem tudom, hogyan szólítsalak,
Te sosem-látott, csodás alak.
Azt mondják, Nálad boldogság vár,
S a megfáradt szív nyugtot talál.
Én nem hittem el, hogy tudod nevem,
S hogy Tőled kaptam az életem,
És azt sem hittem, hogy szerettél,
S hogy kezemet fogva //vezettél
Próbálnék futni, de nem értem
Miért lett oly nehéz a léptem,
Mi az, ami Hozzád visszahúz?
Mért érzem, hogy nincs már vissza?
Csak a hangod, csak azt tudnám feledni!
Már nem tudlak nem szeretni...
Én nem tudtam, hogy bántottalak,
Hogy meghaltál a bűnöm miatt,
És azt sem, hogy értem véreztél,
Hisz sosem hittem, hogy léteztél!
Én nem akartam, hogy fájjon Neked,
S hogy miattam legyen könnyes szemed.
Meg tudsz-e még bocsátani?
Én nem akarlak többé bántani!
Itt állok most, de nem értem
Miért lett Oly nehéz a léptem,
Mi az, ami Hozzád visszahúz?
Mért érzem, hogy nincs már visszaút?
Csak a hangod, csak azt tudnám feledni!
Már nem tudlak nem szeretni...
Most már tudom, hogyan szólítsalak,
Te számomra legkedvesebb alak!
Tudom, nálad boldogság vár,
S hogy megfáradt lelkem is otthont talál!
Átölellek, s már talán értem
Miért lett oly nehéz a léptem,
Mi az, ami Hozzád visszahúz,
Mért érzem, hogy nincs már visszaút.
S a hangod, már nem akarom feledni!
Már nem tudlak nem szeretni...

Udvardy Márton:Ima Nálad


Itt vagyok Uram most Veled.
Engedd, hogy panaszkodjak Neked!
Elmondjam kérésem, s vétkem.
Te vagy örök lelki étkem.

Csend van és békés házad.
Szívemben a nyugalom támad.
Ez az egyetlen hely, hol
belsőm mégis nyugalmat lel.

Vedd el tőlem minden bűnöm,
ezért őszinte bánatom küldöm.
Vedd el kérlek a nagyot még!
Igyekszem jóvátenni ezeket rég.

Hálát adok az életért,
a rám pazarolt véredért.
Köszönöm a kenyeret, a bort,
ami el nem múló szomjat olt.

Kérlek, tartsd meg, mi Feléd vezet!
Nyújts felém védő kezet!
Tárd ki az ajtód előttem!
Ne lássa senki úgy; betörtem!

Búcsúzkodom Uram Veled.
Elmondtam panaszom Neked.
Itt hagytam kérésem, s vétkem.
Maradj örök lelki étkem!

E. G. WHITE Jézushoz vezető út


Folytatás..

E. G. WHITE
Jézushoz vezető út
Isten szeretete az emberek iránt
3. oldal


Amikor Mózes kérte: "...mutasd meg nékem a te dicsőségedet" (2Móz 33:18), az Úr így válaszolt: "Megteszem, hogy az én dicsőségem a te orcád előtt menjen el..." (2Móz 33:19). Ez az Ő dicsősége. "És az Úr elvonula ő előtte és kiálta: Az Úr, az Úr, irgalmas és kegyelmes Isten, késedelmes a haragra, nagy irgalmasságú és igazságú. Aki irgalmas marad ezer íziglen; megbocsát hamisságot, vétket és bűnt" (2Móz 34:6-7). Jónás hasonló szavakkal juttatta kifejezésre érzelmeit, mondván: "Tudtam, hogy te irgalmas és kegyelmes Isten vagy, nagy türelmű és nagy irgalmasságú" (Jón 4:2).
Az Úr bennünket eget és földet betöltő szeretetének megszámlálhatatlan bizonyítékaival von magához. A természet művei és a legbensőségesebb lelki kötelék által, melyeket az emberi szív átérezhet és átélhet, igyekezett magát kijelenteni nekünk; ám mindezek csak tökéletlenül mutatják be végtelen szeretetét. Mert mindezen világos és érthető bizonyítékok ellenére is úgy elvakította a jónak ellensége az emberek értelmét, hogy csak félelemmel és rettegéssel tekintenek Istenre, akit szigorú és engesztelhetetlen Úrnak képzelnek. Sátán félrevezette az emberiséget, hogy Istenben olyan lényt lásson, akinek legfőbb tulajdonsága a szigorú igazságosság, aki hajthatatlan bíró és kegyetlen hitelező. Oly lénynek tűntette fel az Alkotót, aki bizalmatlan szemekkel néz az emberek gyengéire, hogy azonnal lesújtson rájuk ítéleteivel. Jézus épp azért jött a földre, hogy eltávolítsa a sötét árnyat, mely Istennek irántunk érzett végtelen szeretetét elfedte.
Isten Fia a mennyből jött, hogy nekünk az Atyát kijelentse. "Az Istent soha senki nem látta; az egyszülött Fiú, aki az Atya kebelében van, az jelentette ki őt" (Jn 1:18). "Senki sem ismeri a Fiút, csak az Atya; az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és akinek a Fiú akarja megjelenteni" (Mt 11:27). Mikor egyik tanítványa kérte Őt: "Uram, mutasd meg nékünk az Atyát" (Jn 14:8) - Jézus így felelt: "Annyi idő óta veletek vagyok, és még sem ismertél meg engem, Filep? Aki engem látott, látta az Atyát; mimódon mondod azért te: Mutasd meg nékünk az Atyát?"(Jn 14:9).
Folyt köv...

Lábnyomok

Álmomban Mesteremmel
tengerparton jártam, s az életem
nyomai rajzolódtak ki mögöttünk:
két pár lábnyom a parti homokon,
ahogy Õ mindig ott járt énvelem.

De ahogy az út végén visszanéztem,
itt-amott csak egy pár láb nyoma
látszott, éppen ahol az életem
próbás, nehéz volt, sorsom mostoha.

Riadt kérdéssel fordultam az Úrhoz:
"Amikor életem kezedbe tettem,
s követõdnek szegõdtem Mesterem,
azt ígérted, soha nem hagysz el engem,
minden nap ott leszel velem.
S most visszanézve, a legnehezebb
úton, legkínosabb napokon át
mégsem látom szent lábad nyomát!
Csak egy pár láb nyoma
látszik ott az ösvényen.
Elhagytál a legnagyobb ínségben?"


Az Úr kézenfogott, s szemembe nézett:
"Gyermekem, sose hagytalak el téged!
Azokon a nehéz napokon át
azért látod csak egy pár láb nyomát,
mert a legsúlyosabb próbák alatt
téged vállamon hordoztalak!"

Sík Sándor

Fák és gyerekek

Sokáig éltem, sok mindent szerettem,
És most, hogy eljár az idő felettem,
Még sokkal többet szeretek.
De legfőképpen, - érzem, ők is engem, -
A fákat meg a kisgyerekeket.

Beszélgetünk, bár ők hangot sem adnak:
A nagy szelíd fák bölcsen bólogatnak,
A gyerekek meg válaszul
Bölcsen - még a karonülők is -
Rám mosolyognak huncutul.

Gyermekmosolyból, szellőbújta lombból
Valami szól az ősi sugalomból,
Amit az ember lassan elfelejt,
Bár teste-lelke minden pórusával
Szomjazza, mint vas a delejt.

A Titoknak, melyet felnőtti szemmel
Már meg sem ért, már meg sem lát az ember,
Ők még látták illanni fátyolát,
S rajtuk keresztül hozzánk is lecsillan
Egy-egy sugár a mindenségen át.

Valahányszor beléjük néz a költő,
Le-lehull róla egy rossz emberöltő
És csenget neki a Paradicsom
S ő, mint a kisgyerek karácsonyeste,
Bekandikál a kulcslyukon.

Jézushoz vezető út E. G. WHITE

E. G. WHITE
Jézushoz vezető út
Isten szeretete az emberek iránt
4. oldal

Földi küldetését Jézus így vázolta: Az Úr "felkent engem, hogy a szegényeknek az evangyéliomot hirdessem..., hogy a foglyoknak szabadulást hirdessek és a vakok szemeinek megnyílását, hogy szabadon bocsássam a lesújtottakat" (Lk 4:18). Ez volt az Ő munkája. Ide s tova járt, jót tett és meggyógyította mindazokat, kik a gonosz hatalmába kerültek. Egész falvak és városok voltak, melyekben többé nem volt hallható a betegek sóhaja és panasza, mert rajtuk áthaladva, minden beteget meggyógyított. Művei bizonyságot tettek isteni küldetéséről. Szeretet, irgalmasság és mélységes részvét nyilatkozott meg életének minden egyes cselekedetében. Szíve a könyörület bensőséges érzelmével kereste az embereket. Emberi természetet vett magára, hogy annál inkább megérthesse és megközelíthesse a mi szükségleteinket. A legszerényebb és legmegvetettebb emberek sem féltek hozzá közeledni. Még a kisgyermekek is vonzódtak hozzá. Szívesen ültek lábaihoz és térdeire; örömmel néztek kifejezésteljes arcába, mely sugárzott a szeretettől
Jézus az igazság egyetlen szavát sem hallgatta el, de azért mindig szeretettel beszélt. A néppel való mindennapi kapcsolata közben állandóan tapintatos, figyelmes, gondos és szeretetteljes volt. Sohasem volt udvariatlan vagy barátságtalan, sohasem ejtett ki ok nélkül kemény szót, és senki örömét nem rontotta el hiába. Megmondta az igazságot, de mindig szeretetteljesen. Sohasem ítélt el emberi gyengeségeket, de a legkeményebben megrótta és elítélte a képmutatást, a hitetlenséget és igazságtalanságot; de ezt is könnyes szemekkel és fájdalmas hangon tette. Sírt Jeruzsálem felett, ama város felett, melyet oly nagyon szeretett, de amely mégis vonakodott elfogadni Őt, aki az út, az igazság és az élet. Bár Jeruzsálem lakói elvetették Őt, az Üdvözítőt, mégis könyörülő szeretettel tekintett reájuk
E. G. WHITE
Jézushoz vezető út
Isten szeretete az emberek iránt
5. oldal

Élete az önmegtagadás és a mások iránti gondos, aggódó szeretet élete volt. Szemében minden lélek becses volt. Miközben isteni fenségét és méltóságát állandóan megőrizte, mégis mindig a leggyengédebb szeretettel hajolt le Isten családjának minden egyes tagjához. Minden emberben veszendő lelket látott, kinek megmentését küldetésének tekintette.
Ez a Megváltó jelleme, amiként életében is megnyilatkozott. Ez az Isten jelleme is. Az Atya szívéből fakadnak az isteni irgalmasság folyamai, amelyek Krisztusban nyilatkoznak meg és szétáradnak az egész emberiségre. Jézus, az irgalmas, szeretetteljes Üdvözítő volt a testben megjelent Isten (1Tim 3:16).
Krisztus azért élt, azért szenvedett és azért halt meg, hogy bennünket megváltson. A "fájdalom embere" lett, hogy bennünket örökkévaló öröm részeseivé tegyen. Isten megengedte, hogy szeretett Fia, kiben a kegyelem és igazság teljessége lakozott, leírhatatlan dicsőségű világából erre a bűnöktől megromlott és megmérgezett világra jöjjön, melyet a halál és átok homálya borít. Megengedte, hogy az Ő szerető keblét, a szent angyalok imádatát elhagyja, és helyette gyalázatot, megaláztatást és gyűlöletet, sőt még halált is szenvedjen. "Békességünknek büntetése rajta van, és az ő sebeivel gyógyulánk meg" (Ésa 53:5). Lásd Őt a puszta magányában, a Gecsemánéban és a kereszten, hol Isten bűntelen Fia magára vette a bűn terhét. Ő, aki Istennel egy volt, lélekben átélte azt a rettenetes szakadást, melyet a bűn okoz Isten és ember között. Ez volt, ami ajkait ily fájdalmas kiáltásra kényszerítette: "Én Istenem, én Istenem! miért hagyál el engemet?" (Mt 27:46). A bűn felmérhetetlen terhének és a lélek Istentől való elszakadásának érzete volt az, ami Isten Fiának szívét megtörte.
Krisztus azonban nem azért szánta rá magát erre a nagy áldozatra, hogy mennyei Atyánk szívét irántunk való szeretetre ébressze, vagy hogy Őt az emberiség megmentésére és megváltására késztesse. Nem, nem! "Úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta" érte (Jn 3:16). Isten nem a nagy engesztelő áldozat következtében szeret minket, hanem ellenkezőleg; azért hozta az áldozatot, mert szeret bennünket.

A Bibia szavai

Karinthy Frigyes: Barabbás


A harmadik nap alkonyán pedig kilépett a bolt keskeny kapuján, és csendesen megindult az úton. Két oldalt füstölögtek a romok. Lent a kiszáradt árok fenekén találta az elsőt azok közül, akik Pilátus háza előtt kiáltozták Barabbás nevét. Elfeketült nyelvvel vonított a vörös felhők felé.
Megállt előtte, és így szólt:
- Itt vagyok!
Az pedig felnézett rá, és zokogni kezdett.
- Rabbi, rabbi! - zokogott.
És a mester szelíden folytatta.
- Ne sírj! Állj fel és jöjj velem! Mert visszamegyek Jeruzsálembe, Pilátus háza elé és új törvényt kérek magamra és reátok, akik Barabbást választottátok, s akikkel ezt mívelte Barabbás.
A nyomorult pedig feltápászkodott és az ő öltönyét megragadta.
- Mester! - kiáltott elfulladva és könnyek között - ó mester, jövök! Mondd meg, hogy mentsem meg magam! Mondd meg, mit tegyek! Mondd meg, mit mondjak!
- Semmit, mondta ő szelíden - csak azt, amit három nap előtt kellett volna mondanod, mikor Pilátus megállt a tornácon és megkérdezett titeket: ,,Kit engedjek el hát közülük, Barabbást, a gyilkost, vagy a názáretit?''
- Ó, én bolond! - kiáltott a nyomorult fejét öklével verve, - ó, én bolond, aki Barabbást kiáltottam! Barabbást, aki ide juttatott!
- Jól van - folytatta szelíden a mester - most jöjj hát velem Pilátus háza elé, ne törődj semmivel, ne figyelj semmire, csak rám, és amikor én intek neked, kiáltsd egész szívedből és egész tüdődből: ,,A názáretit!''; mintha azt kiáltanád: ,,Az életemet!''
Az pedig követte őt.
És találnak útközben egy másik nyavalyást, akinek Barabbás elvette házát, feleségét, gyermekét és szemeit kiszúratta.
És ő homlokon érinté csendesen kezével és így szólt:
- Én vagyok az. Jöjj velem Jeruzsálembe, és amikor én kezemmel érintelek, kiáltsad: ,,A názáretit!''; mintha azt kiáltanád: ,,A házamat! A gyermekemet! A szemem világát!''
Az pedig felzokogott és követte őt.
És találtak még másikat is, kinek lábai és kezei kötéllel voltak összekötve és nyakára hurkolva, őt magát pedig arccal lefelé bűzhödt mocsárba nyomta le Barabbás, tetvek és csúszómászók közé.
Odament hozzá, és megoldotta kötelékeit, és így szólt:
- Ismerlek téged. Te költő voltál, aki a lélek rajongó repülését hirdetted: Jöjj velem, és amikor intek, kiáltsad: ,,A názáretit!''; mintha ezt kiáltanád: ,,A szabadságot! A léleknek és a gondolatnak a szabadságát!'' Az pedig megcsókolta az ő saruját és csak a szemével könyörgött, mert a szája még tele volt sárral.
És így mentek tovább, és egyre több béna és sánta és nyomorult bélpoklos csatlakozott hozzájuk, akiket Barabbás tönkretett. És mindegyik külön-külön zokogva verte mellét és könyörgött neki, hogy intsen majd, ha kiáltani kell: ,,A názáretit!''; mintha azt kiáltanák: ,,Békesség, békesség! Békesség e földön!''
Estére pedig megérkeztek Jeruzsálembe, Pilátus háza elé.
Pilátus a tornácon ült és estebédjét költötte Barabbással, a gyilkossal. Kövéren és fénylő arccal ültek ott, nehéz borokat ittak, és drága ételeket ettek arany edények fenekéről: skarlátpiros palástjuk messze világított.
A názáreti pedig, élén a sokaságnak, mely követte őt, a tornác elé járult és felemelvén átszegezett kezeit, szelíden szólni kezdett:
- A pászkák ünnepe nem múlt még el, Pilátus! Törvény és szokás, hogy húsvétkor egyikét az elítélteknek elbocsátod, úgy, ahogy a nép kívánja. A nép Barabbást kívánta, engem megfeszítettek - de vissza kellett térnem halottaimból, mert láttam, hogy a nép nem tudta, mit cselekszik. E sokaság mögöttem megismerte Barabbást és most új törvényt akar. Kérdezd meg őket újból, amint a törvényeinkben meg vagyon írva.
Pilátus pedig gondolkodott, aztán vállat vont, és kiállván a tornác szélére, csodálkozva nézett végig a sokaságon és szólt:
- Hát kit bocsássak el már most, Barabbást, vagy a názáretit?
És akkor ő intett nekik.
És ekkor zúgás támadt, és mint a mennydörgés, zengett fel a sokaság.
És a sokaság ezt kiáltotta: ,,Barabbást!''
És rémülten néztek egymásra, mert külön-külön mindegyik ezt kiáltotta: ,,A názáretit!''
A Mester pedig halovány lett és megfordulván végignézett rajtuk. És külön-külön megismeré mindegyiknek az ő arcát, de e sok arcból egyetlen arc lett az esti homályban, óriási fej, mely ostobán és gonoszul és szemtelenül vigyorgott az ő arcába, véres szemei hunyorogtak és szájából büdös lé szivárgott és torkából úgy bömbölt rekedten: ,,Barabbást!''; mintha azt hörögné: ,,Halál! Halál! Halál!''
Pilátus pedig zavartan lesütötte az ő szemeit és mondá neki: ,,Te látod...''
Ó pedig bólintott fejével és csendesen felmenvén a lépcsőn, kinyújtotta kezeit a hóhér felé, hogy kötözze meg.
1917. január

Babits Mihály: Jónás imája
Hozzám már hűtlen lettek a szavak,
vagy én lettem mint túláradt patak
oly tétova céltalan parttalan
s ugy hordom régi sok hiú szavam
mint a tévelygő ár az elszakadt
sövényt jelző karókat gátakat.
Óh bár adna a Gazda patakom
sodrának medret, biztos útakon
vinni tenger felé, bár verseim
csücskére Tőle volna szabva rim
előre kész, s mely itt áll polcomon,
szent Bibliája lenne verstanom,
hogy ki mint Jónás, rest szolgája, hajdan
bujkálva, később mint Jónás a Halban
leszálltam a kinoknak eleven
süket és forró sötétjébe, nem
három napra, de három hóra, három
évre vagy évszázadra, megtaláljam,
mielőtt egy mégvakabb és örök
Cethal szájában végkép eltünök,
a régi hangot s, szavaim hibátlan
hadsorba állván, mint Ő sugja, bátran
szólhassak s mint rossz gégémből telik
és ne fáradjak bele estelig
vagy mig az égi és ninivei hatalmak
engedik hogy beszéljek s meg ne haljak.

Bölcsességek és mondások

Az imát nem helyettesítik a tettek,De az ima olyan tett, amit semmi sem helyettesít.

Nem az a legfontosabb, hogy milyen közel van Jézus eljövetele,hanem az, hogy én milyen közel vagyok Jézushoz.

Az alázatosság egy kicsi erény, mert szeret elrejtőzni az árnyékban,viszont csakis a nagy lelkekben képes megnőni.

Tekintet nélkül arra, hogy másoknak tetszik-e vagy sem,tekintet nélkül arra, hogy látják-e vagy sem, tekintet nélkül arra, hogy lesz-e sikere vagy sem: tedd a jót! Tégy minden jót, amit megtehetsz ott, ahol vagy, úgy ahogy teheted; akkkorát, amerikkorát tehetsz, de mindig, szüntelen az legyen a prgramod. (Sík Sándor)

Az emberi szív úgy lett teremtve,hogy űr marad benne, ha nem az élő Isten tölti be. (Pascal)

Aki ajándékot ad nekünk, nem a köszönetünket várja,hanem sokkal inkább az örömünket az ajándéka felett.

Álló játékos sohasem kap labdát a pályán.Isten sem adja a Lélek ajándékát azoknak, akik ölbe tett kézzel várják.

Az öröm képezi azt a zászlót,ami csak akkor van kint szívünk palotájának tetején,amikor Jézus, a király bent tartózkodik.

Kétféle ember létezik.Aki a munkát végzi, és aki learatja a babérokat.Próbálj az első csoportban maradni, ott nincs akkora konkurencia. (Indira Gandhi)

Az édesanya szíve megérti gyermekét még akkor is, ha az csak gőgicsélni tud.(“Te ismered ülésemet és felkelésemet, messziről érted gondolatomat... Mikor még nyelvemen sincs a szó, immár egészen érted azt Uram!”. Zsolt. 139,2. 4.)

Ha úgy érzed, hogy távol kerültél Istentől, találgass: vajon ki mozdult el?

Kevés embernek vagy fontos, de ha megöregszel, még kevesebbnek leszel az. Istennek azonban egyetlen maradsz mindörökre. (felirat a Márianosztrai börtöntemplom faliújságján)

Egy édesanya kezét el lehet taszíteni magunktól, de a szívét nem. (felirat a Márianosztrai börtöntemplom faliújságján)

Csak a friss kenyér jó, lelki értelemben is; ezért add meg nékünk ma, a mait, s ne az egy évre valót Uram! (Wilhelms Wilms)

Az igazi boldogság önzetlen szeretből fakad. Abból a szeretetből, mely olyan mértékben növekszik, amilyen mértékben megoszlik. (T. Merton)

Az imában általában csak az ember beszél Istenhez, - a Bibliában viszont Isten beszél az emberhez.

Azoknak leszünk leghálásabbak a mennyben, akik itt a földön az igazat a szemünkbe mondták.

Sohasem hallottam, hogy aki meggörbíti magát, másokat egyenessé tehet.

Az ember mennybe juthat egészség, rang, képzettség és barátok nélkül, de Jézus Krisztus nélkül sohasem.

A visszaérkező Krisztus előfutárai csak akkor lehetünk, ha most a megfeszített Krisztus követői vagyunk.

Ha rossz ember igazságtalanságától szenvedsz, bocsáss meg neki, hogy ne legyetek rosszak mind a ketten.

A feledékenység emberi tulajdonság, a feledni tudás azonban isteni erény.

Sütő András emlékére


Saint-Saëns: Ave verum corpus
Üdvözlégy szent test
ki Szűz Máriától született,
szenvedett, s föláldozta magát
a kereszten az embereért.
Kinek átütött oldalából
igazi vér folyt;
hadd vegyünk magunkhoz halálunk óráján. (Aquinói Szt. Tamás)

kresztényének

A kereszt üzenete
Van –e bátorsága feljönni velem a Gogotára?
A Golgota egy domb Jeruzsálem kapuja előtt.
Ezen a dombon mindenkinek elmegy a kedve a tréfálkozástól.
Itt már nincs helyük az olcsó vitáknak.
A Golgotán már a filozófikusoknak sincs mondani valójuk.
Egyeseknek nincs is kedvük ide jönni, mások nagy ívben elkerülik,
Mert a Golgota a halál , a keserves halál helye.

„Egy könyvből írtam ki, sajnos nincs meg az írója.”

Sík Sándor: Ments meg Uram!

A virágtalan, gyümölcstelen ágtól,
A meddőségtől, lanyhaságtól,
A naptalan és esőtlen égtől:
Ments meg Uram a szürkeségtől!



Csak attól ments meg, keresők Barátja,
Hogy ne nézzek se előre se hátra.
Tartsd rajtam szent nyugtalan ujjad,
Ne tűrd, Uram, hogy bezáruljak!

Ne hagyj Uram megülepednem,
Sem eszményben, sem kényelemben.
Ne tűrj megállni az ostoba van-nál,
S nem vágyni többre, kis mai magamnál.

Ha jönni talál olyan óra,
Hogy megzökkenne vágyam mutatója,
Kezem kezedben ha kezdene hűlni,
Más örömén ha nem tudnék örülni,

Ha elapadna könnyem a más bűnén,
A minden mozgást érezni ha szünném,
Az a nap, Uram, hadd legyen a végső:
Szabadíts meg a szürkeségtől!