Keresztenyzene ,vers, hit, Biblia
- Téma inditó kata53
- Kezdés dátuma
http://www.youtube.com/watch?v=agISMMYjGVk&
http://www.youtube.com/watch?v=LQbTkcLsMqM
Ima a Magyar népért
Kedves preszi !
Mert nékem Bizonyságom az Úr Jézus Krisztus szabadító ereje aki bennem él. <meta http-equiv="Content-Type" content="text/html; charset=utf-8"><meta name="ProgId" content="Word.Document"><meta name="Generator" content="Microsoft Word 11"><meta name="Originator" content="Microsoft Word 11"><link rel="File-List" href="file:///C:%5CDOCUME%7E1%5CKata%5CLOCALS%7E1%5CTemp%5Cmsohtml1%5C01%5Cclip_filelist.xml"><!--[if gte mso 9]><xml> <w:WordDocument> <w:View>Normal</w:View> <w:Zoom>0</w:Zoom> <w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone> <w
unctuationKerning/> <w:ValidateAgainstSchemas/> <w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:Compatibility> <w:BreakWrappedTables/> <w:SnapToGridInCell/> <w:WrapTextWithPunct/> <w:UseAsianBreakRules/> <wontGrowAutofit/> </w:Compatibility> <w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:LatentStyles DefLockedState="false" LatentStyleCount="156"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><style> <!-- /* Style Definitions */ p.MsoNormal, li.MsoNormal, div.MsoNormal {mso-style-parent:""; margin:0cm; margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:12.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-font-family:"Times New Roman";} @page Section1 {size:595.3pt 841.9pt; margin:70.85pt 70.85pt 70.85pt 70.85pt; mso-header-margin:35.4pt; mso-footer-margin:35.4pt; mso-paper-source:0;} div.Section1 {page:Section1;} --> </style><!--[if gte mso 10]> <style> /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Normál táblázat"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin:0cm; mso-para-margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:10.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-ansi-language:#0400; mso-fareast-language:#0400; mso-bidi-language:#0400;} </style> <![endif]--> És az Ő teljességéből vettünk mindnyájan kegyelmet is kegyelemért." János 1:16 Akik veszik a kegyelmet... Venni kell és lehet a kegyelmet. Ez a jó hír. Ezt kell elmondani az embereknek. Hinni... olyan ez, mint az az ember, akinek a fél fele már meghalt, de a másik fele még itt él a világban.
Szeretettel
Kata
http://www.youtube.com/watch?v=LQbTkcLsMqM
Ima a Magyar népért
Kedves preszi !
Mert nékem Bizonyságom az Úr Jézus Krisztus szabadító ereje aki bennem él. <meta http-equiv="Content-Type" content="text/html; charset=utf-8"><meta name="ProgId" content="Word.Document"><meta name="Generator" content="Microsoft Word 11"><meta name="Originator" content="Microsoft Word 11"><link rel="File-List" href="file:///C:%5CDOCUME%7E1%5CKata%5CLOCALS%7E1%5CTemp%5Cmsohtml1%5C01%5Cclip_filelist.xml"><!--[if gte mso 9]><xml> <w:WordDocument> <w:View>Normal</w:View> <w:Zoom>0</w:Zoom> <w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone> <w
unctuationKerning/> <w:ValidateAgainstSchemas/> <w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:Compatibility> <w:BreakWrappedTables/> <w:SnapToGridInCell/> <w:WrapTextWithPunct/> <w:UseAsianBreakRules/> <wontGrowAutofit/> </w:Compatibility> <w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:LatentStyles DefLockedState="false" LatentStyleCount="156"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><style> <!-- /* Style Definitions */ p.MsoNormal, li.MsoNormal, div.MsoNormal {mso-style-parent:""; margin:0cm; margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:12.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-font-family:"Times New Roman";} @page Section1 {size:595.3pt 841.9pt; margin:70.85pt 70.85pt 70.85pt 70.85pt; mso-header-margin:35.4pt; mso-footer-margin:35.4pt; mso-paper-source:0;} div.Section1 {page:Section1;} --> </style><!--[if gte mso 10]> <style> /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Normál táblázat"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin:0cm; mso-para-margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:10.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-ansi-language:#0400; mso-fareast-language:#0400; mso-bidi-language:#0400;} </style> <![endif]--> És az Ő teljességéből vettünk mindnyájan kegyelmet is kegyelemért." János 1:16 Akik veszik a kegyelmet... Venni kell és lehet a kegyelmet. Ez a jó hír. Ezt kell elmondani az embereknek. Hinni... olyan ez, mint az az ember, akinek a fél fele már meghalt, de a másik fele még itt él a világban.Szeretettel
Kata
Sziasztok!
Hoztam egy saját készítésű hátteret. Fogadjátok szeretettel.
Hoztam egy saját készítésű hátteret. Fogadjátok szeretettel.
A mai nap igéi
Ámósz így szólt: Pásztor vagyok én, és fügét termesztek. De elhívott engem az Úr a nyáj mellől, és ezt mondta nekem az Úr: Menj, és prófétálj népemnek, Izráelnek! (Ám 7,14-15)
Jézus így szólt: "Ne félj, ezen túl emberhalász leszel!" Erre kivonták a hajókat a partra, és mindent otthagyva követték őt. (Lk 5,10-11)
Olvasmányok: Mt 23,37-39 és Ézs 62,1-5
<HR align=center width="70%">
Lelki útravaló a mai napra
<CENTER>December 6.</CENTER>
Én azért születtem és jöttem e világra, hogy bizonyságot tegyek az igazságról. Mindaz, aki az igazságból való, hallgat az én szómra.
János 18,37
János 18,37
Uram!
Pilátus következtetése egyszerű volt: akinek nincsen birodalma és nincsenek alattvalói - az nem király! Amikor megfeszíttetésre kiadott ellenfeleidnek és jelentést kapott a kivégzés végrehajtásáról, úgy gondolta: végzett veled is, igazságoddal is.
Ez volt Pilátus végzetes tévedése. Ugyanis Isten igazságának nincsen szüksége támaszra. Sem a trón, sem a szavazó milliók támogatására. Önmagában teljes hatalom. Nem tiszta igazság az, amely a teljes lemeztelenítést nem bírja ki. Te kibírtad.
Föltámadásod után kitűnt: országhatárok nélkül is vannak alattvalóid. Nem csupán néhány rajongó ember, hanem milliók, akiknek a csöndes bizonyságtévő élete nyomán Pilátus császárának világgyőző csapatokkal fölszerelt birodalma összeomlott.
Uram!
Neked mindig volt és mindig lesz néped.
Amíg ember él a földön - itt miközöttünk is -, akinek fájnak a bűnei, amíg valakinek a lelkéből fölsír a vágy az igazság után, amíg valakinek a szívében visszhangja támad a Te szavadnak, addig mindig lesz néped a világban.
Szeretnék mindig a Te alattvalód lenni.
Szombat [2008.12. 06] Isten elhívja és elküldi gyermekeit az ő szolgálatára
2008.12.06. 00:03 Andreas
*MINDEN NAPRA:
1 MONDATBAN IS; 2 ÚTMUTATÓ IGE, 3 FORDÍTÁSBAN
http://www.garainyh.hu *** http://utmutato.blog.hu *** http://www.garainyh.hu/utmutato
<TABLE class=smtxt style="MARGIN-BOTTOM: 10px" cellSpacing=0 cellPadding=1 width="100%" border=0><TBODY><TR bgColor=#ffffff><TD style="BORDER-BOTTOM: #eeeeee 1px dotted" align=left>- Szombat [2008.12. 06]</TD><TD style="BORDER-BOTTOM: #eeeeee 1px dotted" align=right></TD></TR><TR><TD align=left colSpan=2><TABLE style="BORDER-COLLAPSE: collapse" borderColor=#111111 cellSpacing=0 cellPadding=0 width="100%" border=0><TBODY><TR><TD vAlign=top align=left width="2%" bgColor=#ffffff rowSpan=10>
</TD><TD vAlign=top align=left width="48%" bgColor=#ffffff colSpan=2>
</TD><TD vAlign=top align=left width="48%" bgColor=#ffffff colSpan=2></TD><TD vAlign=top align=left width="2%" bgColor=#ffffff rowSpan=10></TD></TR><TR><TD vAlign=top align=left width="48%" bgColor=#ffffff colSpan=2>
Ám 7,14-15
</TD><TD vAlign=top align=left width="48%" bgColor=#ffffff colSpan=2>Lk 5,10-11
</TD></TR><TR><TD vAlign=top align=left width="96%" bgColor=#ffffff colSpan=4></TD></TR><TR><TD vAlign=top align=left width="46%" bgColor=#ffffff>Ámósz így válaszolt Amacjának: Nem vagyok próféta, sem prófétatanítvány. Pásztor vagyok én, és fügét termesztek. De elhívott engem az ÚR a nyáj mellől, és ezt mondta nekem az ÚR: Menj, és prófétálj népemnek, Izráelnek!
</TD><TD vAlign=top align=left width="3%" bgColor=#ffffff colSpan=2>
</TD><TD vAlign=top align=left width="46%" bgColor=#ffffff>de ugyanígy Jakabot és Jánost, a Zebedeus fiait is, akik társai voltak Simonnak. Jézus akkor így szólt Simonhoz: „Ne félj, ezen túl emberhalász leszel!” Erre kivonták a hajókat a partra, és mindent otthagyva követték őt.</TD></TR><TR><TD vAlign=top align=left width="96%" bgColor=#ffffff colSpan=4></TD></TR><TR><TD vAlign=top align=left width="46%" bgColor=#ffffff>És felele Ámós, és mondá Amáziásnak: Nem vagyok próféta, sem prófétának fia; barom-pásztor vagyok és vad fügét szedek; De elhívott engem az Úr a nyáj mellől, és mondá nékem az Úr: Menj el és prófétálj az én népemnek, az Izráelnek!
</TD><TD vAlign=top align=left width="4%" bgColor=#ffffff colSpan=2>
</TD><TD vAlign=top align=left width="46%" bgColor=#ffffff>Hasonlóképen Jakabot és Jánost is, a Zebedeus fiait, a kik Simonnak társai valának. És monda Simonnak Jézus: Ne félj; mostantól fogva embereket fogsz. És a hajókat a szárazra vonván, elhagyák mindenöket és követék őt.</TD></TR><TR><TD vAlign=top align=left width="96%" bgColor=#ffffff colSpan=4></TD></TR><TR><TD vAlign=top align=left width="46%" bgColor=#ffffff>Ámosz így felelt Amacjának: Nem voltam én próféta, sem prófétának fia: pásztor voltam és szikomort gyűjtögettem. Az Úr azonban elhívott a nyáj mellől. Azt mondta nekem az Úr: „Menj, jövendölj népemnek, Izraelnek!
</TD><TD vAlign=top align=left width="4%" bgColor=#ffffff colSpan=2>
</TD><TD vAlign=top align=left width="46%" bgColor=#ffffff>Hasonlóképen Jakabot és Jánost is, a Zebedeus fiait, a kik Simonnak társai valának. És monda Simonnak Jézus: Ne félj; mostantól fogva embereket fogsz. És a hajókat a szárazra vonván, elhagyák mindenöket és követék őt.</TD></TR><TR><TD vAlign=top align=left width="96%" bgColor=#ffffff colSpan=4></TD></TR><TR><TD vAlign=top align=left width="96%" bgColor=#ffffff colSpan=4>
Próféta és emberhalász, mindkettő az ÚR embere és eszköze, de ugyanígy Krisztus mai követője; és így az ÚR Isten újjászületett gyermeke is az ő szolgálatában áll és engedelmeskedik elhívó és elküldő szavának, mint Pál: "Jaj nekem ugyanis, ha nem hirdetem az evangéliumot!" - mi is az ÚR missziói parancsának kell, hogy engedelmeskedjünk, a tőle kapott sajátos kegyelmi ajndékaink, képességeink felhasználásával!
</TD></TR></TBODY></TABLE></TD></TR></TBODY></TABLE>
XVI. Benedek pápa és Erdő Péter részvéttáviratai az orosz ortodox egyháznak
II. Alekszij pátriárka halála alkalmából XVI. Benedek pápa valamint Erdő Péter bíboros, prímás is üzenetet intézett az Orosz Ortodox Egyház szent szinódusához. Forrás: Magyar Kurír
<TABLE><TBODY><TR><TD colSpan=2>XVI. Benedek pápa távirata a szent szinódusnak
Mély szomorúsággal töltött el Őszentsége II. Alekszij, Moszkva és egész Oroszország pátriárkájának halálhíre. Testvéri szeretettel fejezem ki őszinte részvétemet a Szent Szinódusnak és az Orosz Ortodox Egyház valamennyi tagjának, és lelki közelségemről biztosítom Önöket ebben a szomorú pillanatban.
Imádságban azért fohászkodom az Úrhoz, hogy fáradhatatlan szolgáját fogadja be Országába, ahol örök béke és öröm van, és nyújtson vigasztalást mindazoknak, akik eltávozását gyászolják. Nem felejtkezve meg a kölcsönös megértés és együttműködés iránti közös elkötelezettségünkr ől, örömmel idézem fel azokat az erőfeszítéseket, amelyeket az elhunyt pátriárka az Egyház megújításáért tett, az után a súlyos ideológiai elnyomás után, amely a keresztény hit oly sok tanújának mártíromságához vezetett.
Arra is emlékezem, hogy milyen bátran harcolt az emberi és az evangéliumi értékekért, különösen az európai kontinensen, és bízom benne, hogy elkötelezettsége gyümölcsöt hoz a béke és a valódi emberi, társadalmi és lelki fejlődés terén. A veszteség szomorú órájában, amikor földi maradványai a feltámadás biztos reményében visszatérnek a földbe, azt kívánom, hogy Krisztus evangéliuma szolgájának emléke támogassa mindazokat, akik most szomorúak, és nyújtson bátorítást mindazoknak, akik a tiszteletreméltó Orosz Ortodox Egyház feje lelki örökségének javaiból részesülnek.
Testvéri szeretettel a Feltámadt Úrban:
XVI. Benedek pápa
</TD></TR><TR><TD colSpan=2>Erdő Péter bíboros levele Kirill metropolitának
Eminenciás Metropolita Úr!
Megrendülten értesültem Őszentsége, II. Alekszij, Moszkva és egész Oroszország pátriárkája haláláról. Személyében olyan főpapot tisztelhettünk, aki a kiengesztelődés és a keresztény szeretet lelkületével fordult felénk, és aki a keresztény hit alapján felemelte szavát korunk nagy kérdéseiben, az erkölcs, az igazságosság és a teremtő Isten akaratának tisztelete érdekében. 2007-es találkozásunk emlékét hálás szeretettel őrzöm. Személyét imáimba foglalom.
Szívből osztozom az orosz ortodoxia gyászában, mar adok őszinte nagyrabecsüléssel és testvéri szeretettel:
Erdő Péter
bíboros, prímás, érsek,
a CCEE elnöke, az MKPK elnöke
</TD></TR></TBODY></TABLE>
Mély szomorúsággal töltött el Őszentsége II. Alekszij, Moszkva és egész Oroszország pátriárkájának halálhíre. Testvéri szeretettel fejezem ki őszinte részvétemet a Szent Szinódusnak és az Orosz Ortodox Egyház valamennyi tagjának, és lelki közelségemről biztosítom Önöket ebben a szomorú pillanatban.
Imádságban azért fohászkodom az Úrhoz, hogy fáradhatatlan szolgáját fogadja be Országába, ahol örök béke és öröm van, és nyújtson vigasztalást mindazoknak, akik eltávozását gyászolják. Nem felejtkezve meg a kölcsönös megértés és együttműködés iránti közös elkötelezettségünkr ől, örömmel idézem fel azokat az erőfeszítéseket, amelyeket az elhunyt pátriárka az Egyház megújításáért tett, az után a súlyos ideológiai elnyomás után, amely a keresztény hit oly sok tanújának mártíromságához vezetett.
Arra is emlékezem, hogy milyen bátran harcolt az emberi és az evangéliumi értékekért, különösen az európai kontinensen, és bízom benne, hogy elkötelezettsége gyümölcsöt hoz a béke és a valódi emberi, társadalmi és lelki fejlődés terén. A veszteség szomorú órájában, amikor földi maradványai a feltámadás biztos reményében visszatérnek a földbe, azt kívánom, hogy Krisztus evangéliuma szolgájának emléke támogassa mindazokat, akik most szomorúak, és nyújtson bátorítást mindazoknak, akik a tiszteletreméltó Orosz Ortodox Egyház feje lelki örökségének javaiból részesülnek.
Testvéri szeretettel a Feltámadt Úrban:
XVI. Benedek pápa
</TD></TR><TR><TD colSpan=2>Erdő Péter bíboros levele Kirill metropolitának
Eminenciás Metropolita Úr!
Megrendülten értesültem Őszentsége, II. Alekszij, Moszkva és egész Oroszország pátriárkája haláláról. Személyében olyan főpapot tisztelhettünk, aki a kiengesztelődés és a keresztény szeretet lelkületével fordult felénk, és aki a keresztény hit alapján felemelte szavát korunk nagy kérdéseiben, az erkölcs, az igazságosság és a teremtő Isten akaratának tisztelete érdekében. 2007-es találkozásunk emlékét hálás szeretettel őrzöm. Személyét imáimba foglalom.
Szívből osztozom az orosz ortodoxia gyászában, mar adok őszinte nagyrabecsüléssel és testvéri szeretettel:
Erdő Péter
bíboros, prímás, érsek,
a CCEE elnöke, az MKPK elnöke
</TD></TR></TBODY></TABLE>
Pecznyík Pál:
KÉTSZÁZ ÉV HATÁRÁN
Az idő rostáján kétszáz év lepergett,
úgy eltűnt a térben, mint pára, lehelet.
Hálaimádásra kulcsolódik kezünk,
kétszáz éves múltra midőn emlékezünk.
Akkor szentelték fel ékes templomunkat,
itt a nyíri tájon lelki otthonunkat.
Azóta sokezer áhítatos ajak
éneke zengve száll e boltívek alatt.
Azóta hangzik itt Isten áldott szava,
azt - lelki kenyérként - Atyánk nyújtja maga.
Hogy aki átlépi templomunk küszöbét,
lelke izlelhesse az Élet kenyerét.
Oltárán a gyertyák hétről-hétre gyúlnak,
fényükkel hirdetik: szolgáljunk az Úrnak!
Lelki szőlőjében, elégve gyertyaként,
égi hont keresők útjára hintve fényt.
Szép oltára körül több nemzedék térdelt,
nem mulasztva el az Úrvacsora vételt.
Orgonáján zengett sok szép korál-dallam,
Istent dicsőítve, harsogón és halkan.
Templomunk szószékén lelkésznemzedékek
tolmácsai voltak Isten Igéjének.
De a ma élők is, ezt az utat járják,
pásztorolva az Úr rájuk bízott nyáját.
Sok esemény történt két évszázad alatt.
Ha most szólhatnának néma templomfalak,
s elmondanák amit hallottak és láttak,
akkor itt ma sokan elcsodálkoznának.
Volt benne ünnepély, orgonahangverseny,
s a háború alatt börtön is volt egyszer!
Volt itt keresztelő, esküvő, temetés,
együtt való öröm és együtt könnyezés.
Testvérként megosztva örömöt, bánatot,
hordtuk egymás terhét, a kicsit és nagyot.
Templomunkat egy nap földrengés rázta meg,
és a főhajóban megnyílt a mennyezet.
Nagy volt az ijedtség, szívekben félelem,
Urunk megőrzött, és nem sérült senki sem.
Az Úr templomunkat erős várul adta,
s vihar mai napig el nem pusztíthatta!
Ma midőn megállunk kétszáz év határán,
mint egy magaslaton, Urunk templománál,
szemünk ne csak hátra, előre is nézzen!
Így a jövőben is legyünk mindig készen,
felkeresni gyakran Istennek szent házát,
áldásait kérve, s adva értük hálát.
Becsüljük, szeressük ősi templomunkat,
míg e földön élünk, lelki hajlékunkat,
amíg elérhetjük amit lelkünk vár most,
a templom nélküli dicsőséges várost!
1986.
Az idő rostáján kétszáz év lepergett,
úgy eltűnt a térben, mint pára, lehelet.
Hálaimádásra kulcsolódik kezünk,
kétszáz éves múltra midőn emlékezünk.
Akkor szentelték fel ékes templomunkat,
itt a nyíri tájon lelki otthonunkat.
Azóta sokezer áhítatos ajak
éneke zengve száll e boltívek alatt.
Azóta hangzik itt Isten áldott szava,
azt - lelki kenyérként - Atyánk nyújtja maga.
Hogy aki átlépi templomunk küszöbét,
lelke izlelhesse az Élet kenyerét.
Oltárán a gyertyák hétről-hétre gyúlnak,
fényükkel hirdetik: szolgáljunk az Úrnak!
Lelki szőlőjében, elégve gyertyaként,
égi hont keresők útjára hintve fényt.
Szép oltára körül több nemzedék térdelt,
nem mulasztva el az Úrvacsora vételt.
Orgonáján zengett sok szép korál-dallam,
Istent dicsőítve, harsogón és halkan.
Templomunk szószékén lelkésznemzedékek
tolmácsai voltak Isten Igéjének.
De a ma élők is, ezt az utat járják,
pásztorolva az Úr rájuk bízott nyáját.
Sok esemény történt két évszázad alatt.
Ha most szólhatnának néma templomfalak,
s elmondanák amit hallottak és láttak,
akkor itt ma sokan elcsodálkoznának.
Volt benne ünnepély, orgonahangverseny,
s a háború alatt börtön is volt egyszer!
Volt itt keresztelő, esküvő, temetés,
együtt való öröm és együtt könnyezés.
Testvérként megosztva örömöt, bánatot,
hordtuk egymás terhét, a kicsit és nagyot.
Templomunkat egy nap földrengés rázta meg,
és a főhajóban megnyílt a mennyezet.
Nagy volt az ijedtség, szívekben félelem,
Urunk megőrzött, és nem sérült senki sem.
Az Úr templomunkat erős várul adta,
s vihar mai napig el nem pusztíthatta!
Ma midőn megállunk kétszáz év határán,
mint egy magaslaton, Urunk templománál,
szemünk ne csak hátra, előre is nézzen!
Így a jövőben is legyünk mindig készen,
felkeresni gyakran Istennek szent házát,
áldásait kérve, s adva értük hálát.
Becsüljük, szeressük ősi templomunkat,
míg e földön élünk, lelki hajlékunkat,
amíg elérhetjük amit lelkünk vár most,
a templom nélküli dicsőséges várost!
1986.
Pecznyík Pál:
NINCS A SÍRBAN Ő!
Elmúlt a mély gyász, szívbe markoló,
Új hajnal virradt; csodás, ragyogó.
Megváltónk sírján nincsen már a kő,
Síri ágyán is csak egy keszkenő.
Ujjongj hát szívem, nincs a sírban Ő!
Asszonyok látták, beszéltek vele,
Átjárta szívük, szíve melege.
Olyanok voltak, mint az álmodók,
A legcsodásabb örömhírt hozók,
Néktek; kesergők, könnyes gyászolók.
Halál völgyében nincs többé sötét,
Jézus nappalra váltotta az éjt.
Felhőtlen égen ragyog már napunk,
Haláltól félni nincs többé okunk.
Nem tarthat fogva, Jézusé vagyunk!
Pecznyík Pál:
NE FÉLJ!
Ne félj, lelki harcos!
bíztat hű Urad.
Ha ezer veszély is
gátolná utad.
Gyűzött a kereszten,
s győzelmesen áll,
lábainál hever
pokol és halál.
Ne félj, ha ellenség
orvul törne rád!
Angyalsereg őrzi
napod, éjszakád.
Akkor se félj, ha az
ellen földre ver!
Jézussal te mégis
győzelmes leszel.
1988.
Ne félj, lelki harcos!
bíztat hű Urad.
Ha ezer veszély is
gátolná utad.
Gyűzött a kereszten,
s győzelmesen áll,
lábainál hever
pokol és halál.
Ne félj, ha ellenség
orvul törne rád!
Angyalsereg őrzi
napod, éjszakád.
Akkor se félj, ha az
ellen földre ver!
Jézussal te mégis
győzelmes leszel.
1988.
Pecznyík Pál:
UTOLSÓ HÍVÁS
Testvér, téged Isten azért alkotott,
hogy hálaadással kezdj minden napot.
Hálád első szava Istené legyen,
Aki így szól hozzád ma is: gyermekem!
Ne feledd el, ki vagy: Isten gyermeke.
Fiát menny honából érted küldte le.
Megromlott világba érted jött a Szent,
Akit bűnös kezed átokfára vert.
Nézd a drága főt, a vérző - szomorút.
Te fontál fejére töviskoszorút.
Nem a te fejedbe vágott a tövis,
úgy szeretett téged, meghalt érted is.
Gondolj kegyelmére minden új napon!
Hogy még élhetsz, az csak égi irgalom.
Nem vádol, hogy reá lesújtott kezed,
hanem hív magához, s megbocsát neked.
Vigyázz! Rosszul ne dönts, mint már annyian,
mert a döntés joga, a szívedben van!
Lehet, hogy utolsó hívás ez feléd,
jöjj hát hisz Fiában Atyád jött eléd!
1987.
Pecznyík Pál:
MÚLTRA EMLÉKEZÜNK!
Isten ajándéka
verspengető lantom,
verseimet ezért,
övéinek tartom.
Most új verset írtam,
Tőle áldást kérve,
hogy így emlékezzek,
kétszázötven évre!
+ + +
Tűrő nép a Tirpák,
neve onnan ered,
hogy tűri a próbát,
kínt, szenvedéseket.
Békési síkságon
tengődött ez a nép,
senki sem szánta meg
mostoha életét.
Tirpák nép megtanult
életet szeretni,
Békésből elindult,
új hazát keresni!
Nyíri dombok között
leltek új hazára,
megérkezve ajkuk
kinyílt hő imára!
Az új honfoglalás,
bizony nem ment könnyen,
szívük sokszor sajgott,
szemük megtelt könnyel.
De voltak közöttük
tanítók, lelkészek,
dombok között épült
sok családi fészek.
Isten meghallgatta
esdő fohászukat,
bőven jutalmazta
hitük, szorgalmukat.
Őszi magvetéssel,
elmúlt az első tél.
Nyáron kalásztengert
ringathatott a szél.
Ősök nyomdokába
új nemzedék lépett,
nyíri dombok között,
kivirult az élet.
Kétszázötven évi
szorgos munka nyomán,
ma, gyönyörködhetünk
a sok bokortanyán.
Múltra emlékezve,
Urunk kérünk Téged,
nyíri dombok között,
áld meg ezt a népet!
Ünnepelhessen még,
sok nemzedéken át,
építse, szépítse
Nyírség fővárosát.
+ + +
Fehérhajú lantos
éneke véget ért.
Elzenghette múltat
idéző énekét.
(Elhangzott 2003. augusztus 24-én,
a Nyíregyházi Nagytemplomban,
a Gyülekezet 250. éves jubileumi
ünnepségén.)
kerersztenyzene, vers, Hit , Biblia
NAPI ÁHÍTAT
<!--[if !supportLineBreakNewLine]-->
ÍV A FELHŐKBEN<o></o>
"Az én ívemet helyezem a felhőkbe s ez lesz a jele a szövetségnek közöttem és a föld között" (1Móz 9,13).<o></o>
Isten azt akarja, hogy az emberek erkölcsi kapcsolatba jussanak vele: ezzel a céllal kötött velük szövetséget. "Miért nem szabadít meg engem Isten?" Már megszabadított, de én nem léptem vele kapcsolatba. "Miért nem teszi Isten ezt vagy azt?" Már megtette, de az a kérdés, szövetséget kötök-e én vele? Isten nagy áldásai befejezettek és készek, de nem az enyémek addig, amíg nem lépek vele kapcsolatba az Ő szövetsége alapján.<o></o>
Megtestesült hitetlenség Isten jeleire várni. Azt jelenti, hogy nincs benne hitem, arra várok, tegyen valamit azért, hogy hihessek. Nem fogja megtenni, mert nem ez az alapja az Isten és ember közti kapcsolatnak. Az embernek önmagából kell kilépnie Istennel kötött szövetségéért, mint ahogyan Isten is kilépett magából az emberrel kötött szövetségében. Ez az Istenben való hit kérdése - a legritkább dolog, mert mi csak saját érzéseinkben hiszünk. Nem hiszek Istennek, ha csak a kezembe nem ad valamit, amiről tudom, hogy az enyém, akkor aztán kimondom: "Most hiszek!" Ez nem hit. "Térjetek énhozzám, hogy megtartassatok" (Ézs 45,22).<o></o>
Amikor valóban szövetséget kötök Istennel, teljesen rábízom magam és végleg elengedek mindent. Akkor már nem gondolok érdemre vagy emberi hozzáadásra, hanem teljesen eláraszt annak a tudata, hogy egységre jutottam Istennel, és ezt az egységet öröm és békesség ragyogja be.<o></o>
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből<o></o>
<table class="MsoNormalTable" style="width: 100%;" border="0" cellpadding="0" cellspacing="0" width="100%"> <tbody><tr style=""> <td style="padding: 0cm;"> AZ ÉN MIATYÁNKOM <o></o>
<table class="MsoNormalTable" style="width: 100%;" border="0" cellpadding="0" cellspacing="0" width="100%"> <tbody><tr style=""> <td style="padding: 0cm;" valign="top"><!-- árnyék --> <!--
-->Szerző: <o></o>
<o></o>
Mikor a szíved már csordultig tele,
Mikor nem csönget rád, soha senki se,
Mikor sötét felhő borul életedre,
Mikor kiket szeretsz, nem jutsz eszükbe.
Ó, 'Lélek', ne csüggedj! Ne pusztulj bele!
Nézz fel a magasba, -reményteljesen,
S fohászkodj: Miatyánk, Ki vagy a mennyekben!
Mikor a magányod ijesztően rádszakad,
Mikor kérdésedre választ a csend nem ad,
Mikor körülvesz a durva szók özöne,
Átkozódik a 'Rossz',- erre van Istene!
Ó, 'Lélek', ne csüggedj! Ne roppanj bele!
Nézz fel a magasba, -és hittel rebegd,
Uram! Szenteltessék meg a Te neved!
Mikor mindenfelől forrong a 'nagyvilág',
Mikor elnyomásban szenved az igazság,
Mikor szabadul a Pokol a Földre,
Népek homlokára Káin bélyege van sütve,
Ó, 'Lélek',ne csüggedj! Ne törjél bele!
Nézz fel a magasba, -hol örök fény ragyog,
S kérd: Uram! Jöjjön el a Te országod!
Mikor belédsajdul a rideg valóság,
Mikor életednek nem látod a hasznát,
Mikor magad kínlódsz, láztól meggyötörve,
Hisz bajban nincs barát, ki veled törődne...!
Ó, 'Lélek', ne csüggedj! ne keseredj bele!
Nézz fel a magasba, -Hajtsd meg homlokod,
S mond: Uram, legyen meg a Te akaratod!
Mikor a 'kisember' fillérekben számol,
Mikor a drágaság az idegekben táncol,
Mikor a 'gazdagság' milliót költ, hogy éljen,
S millió szegény a 'nincstől' hal éhen,
Ó, 'Lélek', ne csüggedj! Ne roskadj bele!
Nézz fel a magasba, -tedd össze két kezedet,
S kérd: Uram! -Add meg a napi kenyerünket!
Mikor életedbe lassan belefáradsz,
Mikor hited gyöngül,- sőt - ellen támadsz,
Mikor, hogy imádkozz, nincs kedved, sem erőd,
Minden lázad benned, hogy - tagadd meg 'Őt'!...
Ó, 'Lélek', ne csüggedj! Ne egyezz bele!
Nézz fel a magasba, s hívd Istenedet!
Uram!- Segíts! -S bocsásd meg vétkeimet!
Mikor hittél abban, hogy téged megbecsülnek,
Munkád elismerik, lakást is szereznek,
Mikor verítékig hajszoltad magad,
Később rádöbbentél, hogy csak kihasználtak,...!
Ó, 'Lélek', ne csüggedj! Ne ess kétségbe!
Nézz fel a magasba, sírd el Teremtődnek:
Uram!- Megbocsátok az ellenem vétőknek...
Mikor a 'nagyhatalmak', a békét tárgyalják,
Mikor a BÉKE sehol!- Csak egymást gyilkolják!...
Mikor a népeket a vesztükbe hajtják,
S kérded: Miért tűröd ezt?
Istenem MIATYÁNK!
Ó, 'Lélek', ne csüggedj! Ne pusztulj bele!
Nézz fel a magasba,- s könyörögve szólj!
Lelkünket kikérte a 'Rossz', támad, tombol!
Uram! Ments meg a kísértéstől!
Ments meg a gonosztól!!!
ÁMEN
UTÓHANG
S akkor szólt a Mester, keményen szelíden,
Távozz Sátán, SZŰNJ vihar! Béke, csend legyen!
Miért féltek ti, kicsinyhitűek?...
Bízzatok! Hiszen én megígértem nektek,
Pokoli hatalmak rajtatok erőt nem vesznek!...
Hűséges kis nyájam, én pásztorod vagyok,
S a végső időkig, - veletek maradok!!!
ÁMEN <o></o>
</td> </tr> </tbody></table> <o></o>
</td> </tr> </tbody></table>
<o></o>
<table class="MsoNormalTable" style="width: 100%;" border="0" cellpadding="0" cellspacing="0" width="100%"> <tbody><tr style=""> <td style="padding: 0cm;"> MEGVÁLTHAT-E A TERMÉSZET?<o></o>
<table class="MsoNormalTable" style="width: 100%;" border="0" cellpadding="0" cellspacing="0" width="100%"> <tbody><tr style=""> <td style="padding: 0cm;" valign="top"><!-- árnyék --> <!--
-->Szerző: Wilhelm Busch<o></o>
<o></o>
Wilhelm Busch: MEGVÁLTHAT-E A TERMÉSZET?
Vasárnap reggel volt. Károly a csöndes erdei ösvényen sétálgatott. Mélyen beszívta a friss levegőt, és boldogan körülnézett. Mennyire szerette a természet nyári pompáját! Köröskörül a fák halk suttogása, a madarak éneke, a kék égbolt, a ragyogó napfény, melynek sugarai mint aranyló nyilak hatoltak át a sűrű lombon. Olyan szép volt a világ!
Akaratlanul összekulcsolta a kezét. Igazán egynek érezte magát a felséges természettel. Így ünnepelte az istentiszteletet.
'Milyen kár - gondolta magában -, hogy az emberek ilyenkor ott ülnek a templomok dohos félhomályában, és hallgatják valamely középkori dogma fejtegetését. Hogyan lelheti valaki ilyesmiben az örömét?! Isten itt van! Itt, ebben a csodálatos természetben... Igen, itt... Az ember itt érzi Őt a dicsőséges természet leheletében. Aki itt nem tudja Istent megtapasztalni, annak kő van a szíve helyén...'
Minden lépésnél újabb és újabb fölfedezéseket tett. Szinte beleburkolózott az ünnepi hangulatba.
*
Néhány évvel később.
Károly ismét a csöndes nyári erdőt járja. Most azonban nincs tele a szíve ujjongó harmóniával. Összetört és gyötrődő. Tegnap összeomlott élete boldogsága. Fiatal felesége kis csecsenőnek adott életet, ő maga azonban kimondhatatlan kínok között meghalt. Nem sokkal később az újszülött is követte őt.
A boldogtalan megözvegyült Károly kora reggel kivándorolt a hőn szeretett természetbe. Vigasztalást, lelki erőt akart nyerni.
Már órák óta bolyongott az erdőben céltalanul. Minden olyan volt, mint amilyen máskor: napfény szűrődött át a fák levelei közt, madarak csicseregtek, felhők úsztak az égen... A férfi szíve azonban nem akart csöndesedni. Nincs mit szépíteni a dolgon: a természet ma nem adott vigasztalást megsebzett szívének.
Az erdő pompája szinte vadul fölkavarta. Miközben a vén fák közömbösen susogtak, mintha semmi nem történt volna, úgy érezte, hogy legszívesebben hangosan fölkiáltana: 'Mit ér az összes szépségetek, mit használ lombotok sejtelmes susogása? Még egy kis idő és itt az ősz. Akkor a ti szépségetek is meg fog halni. Meg fog halni, igen, meg fog halni...'
Nem tudott szabadulni a gondolattól. Ott lüktet a halántékában: 'Meghalni... igen, meghalni...'
Lassan megy tovább. A holtak képe ott a szeme előtt. Összes fájdalma mellett egy különös tüske is gyötri: este, mielőtt felesége bement a kórházba, azon az estén - ma már meg sem tudja érteni - még egy kis szóváltása volt vele. Hogy is tehetett ilyet! Igaz, borzasztó kimerülten érkezett haza, idegesen. De hát nincs értelme, hogy most mentségeket keressen. Tény, hogy kemény, barátságtalan szavakat vágott a feleségéhez. És ez maradt az utolsó beszélgetésük! Úgy égette most ez az élmény. Sosem tudja jóvátenni! Soha többé!
Károly meggyorsítja lépteit. Csak lenne valakije, akinél kibeszélhetné magát... De a falevelek zizegése hidegen hagyja, érintetlenül. Harag és keserűség fogja el. Ezeket a fákat az emberiség összes fájdalma sem érdekli. Állnak, ahogy mindig álltak, a vén fák... -
Egyszerre harangszó üti meg a fülét a reggeli csöndben. Károly fölfigyel. Anélkül, hogy tudná mit tesz, követi a harangszót. Előtte ritkul az erdő, egy kis falu képe bukkan föl a mező túloldalán.
Károly, mint valami alvajáró követi a fiatal parasztgazdát, aki a régi temetőn keresztül a templom felé igyekszik. Belép mögötte az alacsony templomajtón.
És most ott ül - hosszú idő óta először - egy gyülekezetben. Az orgona halkan játszani kezd. A férfiak erőteljes hangon belefognak az énekbe:
'Jézus, vigasságom!
esdekelve várom
áldó szavadat!
a Te jelenléted
megvidámít, éltet,
bátor szívet ad.
Légy velem, ó, mindenem!
Nálad nélkül nem is élek:
Te vagy örökélet!'
Károlynak úgy tűnik, mintha az emberek csak neki énekelnének.
Majd előlép a lekész, és olvasni kezdi: 'Jézus Krisztus így szólt: Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek.'
Károly arca elé kapja a kezét, és szabad folyást enged könnyeinek...
(Wilhelm Busch: Variációk egy témára c. könyvből)<o></o>
</td> </tr> </tbody></table> <o></o>
</td> </tr> </tbody></table>
Kedves petrosca!
Így van jól ez .kiss
Dicsőség érte az Úrnak.
NAPI ÁHÍTAT
<!--[if !supportLineBreakNewLine]-->
ÍV A FELHŐKBEN<o></o>"Az én ívemet helyezem a felhőkbe s ez lesz a jele a szövetségnek közöttem és a föld között" (1Móz 9,13).<o></o>
Isten azt akarja, hogy az emberek erkölcsi kapcsolatba jussanak vele: ezzel a céllal kötött velük szövetséget. "Miért nem szabadít meg engem Isten?" Már megszabadított, de én nem léptem vele kapcsolatba. "Miért nem teszi Isten ezt vagy azt?" Már megtette, de az a kérdés, szövetséget kötök-e én vele? Isten nagy áldásai befejezettek és készek, de nem az enyémek addig, amíg nem lépek vele kapcsolatba az Ő szövetsége alapján.<o></o>
Megtestesült hitetlenség Isten jeleire várni. Azt jelenti, hogy nincs benne hitem, arra várok, tegyen valamit azért, hogy hihessek. Nem fogja megtenni, mert nem ez az alapja az Isten és ember közti kapcsolatnak. Az embernek önmagából kell kilépnie Istennel kötött szövetségéért, mint ahogyan Isten is kilépett magából az emberrel kötött szövetségében. Ez az Istenben való hit kérdése - a legritkább dolog, mert mi csak saját érzéseinkben hiszünk. Nem hiszek Istennek, ha csak a kezembe nem ad valamit, amiről tudom, hogy az enyém, akkor aztán kimondom: "Most hiszek!" Ez nem hit. "Térjetek énhozzám, hogy megtartassatok" (Ézs 45,22).<o></o>
Amikor valóban szövetséget kötök Istennel, teljesen rábízom magam és végleg elengedek mindent. Akkor már nem gondolok érdemre vagy emberi hozzáadásra, hanem teljesen eláraszt annak a tudata, hogy egységre jutottam Istennel, és ezt az egységet öröm és békesség ragyogja be.<o></o>
<hr align="center" color="red" size="1" width="100%" noshade="noshade">
<table class="MsoNormalTable" style="width: 100%;" border="0" cellpadding="0" cellspacing="0" width="100%"> <tbody><tr style=""> <td style="padding: 0cm;"> AZ ÉN MIATYÁNKOM <o></o><table class="MsoNormalTable" style="width: 100%;" border="0" cellpadding="0" cellspacing="0" width="100%"> <tbody><tr style=""> <td style="padding: 0cm;" valign="top"><!-- árnyék --> <!--
<o></o>
Mikor a szíved már csordultig tele,
Mikor nem csönget rád, soha senki se,
Mikor sötét felhő borul életedre,
Mikor kiket szeretsz, nem jutsz eszükbe.
Ó, 'Lélek', ne csüggedj! Ne pusztulj bele!
Nézz fel a magasba, -reményteljesen,
S fohászkodj: Miatyánk, Ki vagy a mennyekben!
Mikor a magányod ijesztően rádszakad,
Mikor kérdésedre választ a csend nem ad,
Mikor körülvesz a durva szók özöne,
Átkozódik a 'Rossz',- erre van Istene!
Ó, 'Lélek', ne csüggedj! Ne roppanj bele!
Nézz fel a magasba, -és hittel rebegd,
Uram! Szenteltessék meg a Te neved!
Mikor mindenfelől forrong a 'nagyvilág',
Mikor elnyomásban szenved az igazság,
Mikor szabadul a Pokol a Földre,
Népek homlokára Káin bélyege van sütve,
Ó, 'Lélek',ne csüggedj! Ne törjél bele!
Nézz fel a magasba, -hol örök fény ragyog,
S kérd: Uram! Jöjjön el a Te országod!
Mikor belédsajdul a rideg valóság,
Mikor életednek nem látod a hasznát,
Mikor magad kínlódsz, láztól meggyötörve,
Hisz bajban nincs barát, ki veled törődne...!
Ó, 'Lélek', ne csüggedj! ne keseredj bele!
Nézz fel a magasba, -Hajtsd meg homlokod,
S mond: Uram, legyen meg a Te akaratod!
Mikor a 'kisember' fillérekben számol,
Mikor a drágaság az idegekben táncol,
Mikor a 'gazdagság' milliót költ, hogy éljen,
S millió szegény a 'nincstől' hal éhen,
Ó, 'Lélek', ne csüggedj! Ne roskadj bele!
Nézz fel a magasba, -tedd össze két kezedet,
S kérd: Uram! -Add meg a napi kenyerünket!
Mikor életedbe lassan belefáradsz,
Mikor hited gyöngül,- sőt - ellen támadsz,
Mikor, hogy imádkozz, nincs kedved, sem erőd,
Minden lázad benned, hogy - tagadd meg 'Őt'!...
Ó, 'Lélek', ne csüggedj! Ne egyezz bele!
Nézz fel a magasba, s hívd Istenedet!
Uram!- Segíts! -S bocsásd meg vétkeimet!
Mikor hittél abban, hogy téged megbecsülnek,
Munkád elismerik, lakást is szereznek,
Mikor verítékig hajszoltad magad,
Később rádöbbentél, hogy csak kihasználtak,...!
Ó, 'Lélek', ne csüggedj! Ne ess kétségbe!
Nézz fel a magasba, sírd el Teremtődnek:
Uram!- Megbocsátok az ellenem vétőknek...
Mikor a 'nagyhatalmak', a békét tárgyalják,
Mikor a BÉKE sehol!- Csak egymást gyilkolják!...
Mikor a népeket a vesztükbe hajtják,
S kérded: Miért tűröd ezt?
Istenem MIATYÁNK!
Ó, 'Lélek', ne csüggedj! Ne pusztulj bele!
Nézz fel a magasba,- s könyörögve szólj!
Lelkünket kikérte a 'Rossz', támad, tombol!
Uram! Ments meg a kísértéstől!
Ments meg a gonosztól!!!
ÁMEN
UTÓHANG
S akkor szólt a Mester, keményen szelíden,
Távozz Sátán, SZŰNJ vihar! Béke, csend legyen!
Miért féltek ti, kicsinyhitűek?...
Bízzatok! Hiszen én megígértem nektek,
Pokoli hatalmak rajtatok erőt nem vesznek!...
Hűséges kis nyájam, én pásztorod vagyok,
S a végső időkig, - veletek maradok!!!
ÁMEN <o></o>
</td> </tr> </tbody></table> <o></o>
</td> </tr> </tbody></table>
<o></o><table class="MsoNormalTable" style="width: 100%;" border="0" cellpadding="0" cellspacing="0" width="100%"> <tbody><tr style=""> <td style="padding: 0cm;"> MEGVÁLTHAT-E A TERMÉSZET?<o></o>
<table class="MsoNormalTable" style="width: 100%;" border="0" cellpadding="0" cellspacing="0" width="100%"> <tbody><tr style=""> <td style="padding: 0cm;" valign="top"><!-- árnyék --> <!--
<o></o>
Wilhelm Busch: MEGVÁLTHAT-E A TERMÉSZET?
Vasárnap reggel volt. Károly a csöndes erdei ösvényen sétálgatott. Mélyen beszívta a friss levegőt, és boldogan körülnézett. Mennyire szerette a természet nyári pompáját! Köröskörül a fák halk suttogása, a madarak éneke, a kék égbolt, a ragyogó napfény, melynek sugarai mint aranyló nyilak hatoltak át a sűrű lombon. Olyan szép volt a világ!
Akaratlanul összekulcsolta a kezét. Igazán egynek érezte magát a felséges természettel. Így ünnepelte az istentiszteletet.
'Milyen kár - gondolta magában -, hogy az emberek ilyenkor ott ülnek a templomok dohos félhomályában, és hallgatják valamely középkori dogma fejtegetését. Hogyan lelheti valaki ilyesmiben az örömét?! Isten itt van! Itt, ebben a csodálatos természetben... Igen, itt... Az ember itt érzi Őt a dicsőséges természet leheletében. Aki itt nem tudja Istent megtapasztalni, annak kő van a szíve helyén...'
Minden lépésnél újabb és újabb fölfedezéseket tett. Szinte beleburkolózott az ünnepi hangulatba.
*
Néhány évvel később.
Károly ismét a csöndes nyári erdőt járja. Most azonban nincs tele a szíve ujjongó harmóniával. Összetört és gyötrődő. Tegnap összeomlott élete boldogsága. Fiatal felesége kis csecsenőnek adott életet, ő maga azonban kimondhatatlan kínok között meghalt. Nem sokkal később az újszülött is követte őt.
A boldogtalan megözvegyült Károly kora reggel kivándorolt a hőn szeretett természetbe. Vigasztalást, lelki erőt akart nyerni.
Már órák óta bolyongott az erdőben céltalanul. Minden olyan volt, mint amilyen máskor: napfény szűrődött át a fák levelei közt, madarak csicseregtek, felhők úsztak az égen... A férfi szíve azonban nem akart csöndesedni. Nincs mit szépíteni a dolgon: a természet ma nem adott vigasztalást megsebzett szívének.
Az erdő pompája szinte vadul fölkavarta. Miközben a vén fák közömbösen susogtak, mintha semmi nem történt volna, úgy érezte, hogy legszívesebben hangosan fölkiáltana: 'Mit ér az összes szépségetek, mit használ lombotok sejtelmes susogása? Még egy kis idő és itt az ősz. Akkor a ti szépségetek is meg fog halni. Meg fog halni, igen, meg fog halni...'
Nem tudott szabadulni a gondolattól. Ott lüktet a halántékában: 'Meghalni... igen, meghalni...'
Lassan megy tovább. A holtak képe ott a szeme előtt. Összes fájdalma mellett egy különös tüske is gyötri: este, mielőtt felesége bement a kórházba, azon az estén - ma már meg sem tudja érteni - még egy kis szóváltása volt vele. Hogy is tehetett ilyet! Igaz, borzasztó kimerülten érkezett haza, idegesen. De hát nincs értelme, hogy most mentségeket keressen. Tény, hogy kemény, barátságtalan szavakat vágott a feleségéhez. És ez maradt az utolsó beszélgetésük! Úgy égette most ez az élmény. Sosem tudja jóvátenni! Soha többé!
Károly meggyorsítja lépteit. Csak lenne valakije, akinél kibeszélhetné magát... De a falevelek zizegése hidegen hagyja, érintetlenül. Harag és keserűség fogja el. Ezeket a fákat az emberiség összes fájdalma sem érdekli. Állnak, ahogy mindig álltak, a vén fák... -
Egyszerre harangszó üti meg a fülét a reggeli csöndben. Károly fölfigyel. Anélkül, hogy tudná mit tesz, követi a harangszót. Előtte ritkul az erdő, egy kis falu képe bukkan föl a mező túloldalán.
Károly, mint valami alvajáró követi a fiatal parasztgazdát, aki a régi temetőn keresztül a templom felé igyekszik. Belép mögötte az alacsony templomajtón.
És most ott ül - hosszú idő óta először - egy gyülekezetben. Az orgona halkan játszani kezd. A férfiak erőteljes hangon belefognak az énekbe:
'Jézus, vigasságom!
esdekelve várom
áldó szavadat!
a Te jelenléted
megvidámít, éltet,
bátor szívet ad.
Légy velem, ó, mindenem!
Nálad nélkül nem is élek:
Te vagy örökélet!'
Károlynak úgy tűnik, mintha az emberek csak neki énekelnének.
Majd előlép a lekész, és olvasni kezdi: 'Jézus Krisztus így szólt: Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek.'
Károly arca elé kapja a kezét, és szabad folyást enged könnyeinek...
(Wilhelm Busch: Variációk egy témára c. könyvből)<o></o>
</td> </tr> </tbody></table> <o></o>
</td> </tr> </tbody></table>
Kedves petrosca!
Így van jól ez .kiss
Dicsőség érte az Úrnak.
kerersztenyzene, vers, Hit , Biblia
Gyerekeknek
Túrmezei Erzsébet: Fületlen bögre
Ma este elmosogattam éppen nyolcra.
Rakosgattam a bögréket fel a polcra.
Kettő van fületlen, de elölről szépek,
Egészen olyanok, mint a többi épek.
Csak a fületlen részt hátulra kell tenni,
S nem kell azt a hibát úgy szemügyre venni.
Most eszembe jutott sok felebarátom,
Hogyha képletesen fületlennek látom,
Úgy teszem-e őket életem polcára,
hogy ne lássunk mindig arra a hibára?
Hanem csak a szépre, hanem csak a jóra,
Mert (csak ha így térek egyszer nyugovóra)
Akkor tesz el az igazságos Isten
– Ahogy a bögréket rakosgattam itt lenn –
A mennyei polcra nagy irgalmú szemmel
Hátrafelé az én letörött fülemmel.
Gyerekeknek
Túrmezei Erzsébet: Fületlen bögre
Ma este elmosogattam éppen nyolcra.
Rakosgattam a bögréket fel a polcra.
Kettő van fületlen, de elölről szépek,
Egészen olyanok, mint a többi épek.
Csak a fületlen részt hátulra kell tenni,
S nem kell azt a hibát úgy szemügyre venni.
Most eszembe jutott sok felebarátom,
Hogyha képletesen fületlennek látom,
Úgy teszem-e őket életem polcára,
hogy ne lássunk mindig arra a hibára?
Hanem csak a szépre, hanem csak a jóra,
Mert (csak ha így térek egyszer nyugovóra)
Akkor tesz el az igazságos Isten
– Ahogy a bögréket rakosgattam itt lenn –
A mennyei polcra nagy irgalmú szemmel
Hátrafelé az én letörött fülemmel.
Babits Mihály: Zsoltár férfihangra
Tudod, hogy érted történnek mindenek — mit busulsz?
A csillagok örök forgása néked forog
és hozzád szól, rád tartozik, érted van minden dolog
a te bűnös lelkedért.
Ó hidd el nékem, benned a Cél és nálad a Kulcs.
Madárka tolla se hull ki — ég se zeng — föld se remeg,
hogy az Isten rád ne gondolna. Az Istent sem értheti meg,
aki téged meg nem ért.
Mert kedvedért alkotott mennyet és földet és tengereket,
hogy benned teljesedjenek; — s korok történetét
szerezte meséskönyvedül — s napba mártotta ecsetét,
hogy kifesse lelkedet.
Kinek színezte a hajnalt, az alkonyt, az emberek arcát? Mind teneked!
És kinek kevert sorsokat és örömet és bánatot,
hogy gazdag legyen a lelked? És kinek adott
annyi bús szerelmeket,
szerelmek bűnét és gyászát? s hogy bűn és gyász egysúlyu legyen,
eleve elosztott számodra szépen derüt és borút,
sorsot és véletlent, világ nyomorát, ínséget, háborút,
mindent a lelkedre mért
öltöny gyanánt: — úgy van! eónok zúgtak, tengerek száradtak, hogy a lelked: legyen
császárok vétkeztek, seregek törtek, hogy megkapd azt a bút,
amit meg kellett kapnod, és világok vihara fútt
a te bűnös lelkedért!
Mert ne gondold, hogy annyi vagy, amennyi látszol magadnak,
mert mint látásodból kinőtt szemed és homlokod, úgy nagyobb
részed énedből, s nem ismered föl sorsod és csillagod
tükörében magadat,
és nem sejted hogy véletleneid belőled fakadnak,
és nem tudod hogy messze Napokban tennen erőd
ráng és a planéták félrehajlítják pályád előtt
az adamant rudakat.
Tudod, hogy érted történnek mindenek — mit busulsz?
A csillagok örök forgása néked forog
és hozzád szól, rád tartozik, érted van minden dolog
a te bűnös lelkedért.
Ó hidd el nékem, benned a Cél és nálad a Kulcs.
Madárka tolla se hull ki — ég se zeng — föld se remeg,
hogy az Isten rád ne gondolna. Az Istent sem értheti meg,
aki téged meg nem ért.
Mert kedvedért alkotott mennyet és földet és tengereket,
hogy benned teljesedjenek; — s korok történetét
szerezte meséskönyvedül — s napba mártotta ecsetét,
hogy kifesse lelkedet.
Kinek színezte a hajnalt, az alkonyt, az emberek arcát? Mind teneked!
És kinek kevert sorsokat és örömet és bánatot,
hogy gazdag legyen a lelked? És kinek adott
annyi bús szerelmeket,
szerelmek bűnét és gyászát? s hogy bűn és gyász egysúlyu legyen,
eleve elosztott számodra szépen derüt és borút,
sorsot és véletlent, világ nyomorát, ínséget, háborút,
mindent a lelkedre mért
öltöny gyanánt: — úgy van! eónok zúgtak, tengerek száradtak, hogy a lelked: legyen
császárok vétkeztek, seregek törtek, hogy megkapd azt a bút,
amit meg kellett kapnod, és világok vihara fútt
a te bűnös lelkedért!
Mert ne gondold, hogy annyi vagy, amennyi látszol magadnak,
mert mint látásodból kinőtt szemed és homlokod, úgy nagyobb
részed énedből, s nem ismered föl sorsod és csillagod
tükörében magadat,
és nem sejted hogy véletleneid belőled fakadnak,
és nem tudod hogy messze Napokban tennen erőd
ráng és a planéták félrehajlítják pályád előtt
az adamant rudakat.
A mai nap igéi
Advent 2. vasárnapja
Alaktalan testemet már látták szemeid; könyvedben minden meg volt írva, a napok is, amelyeket nekem szántál. (Zsolt 139,16)
Istenben élünk, mozgunk és vagyunk. (ApCsel 17,28a)
Olvasmányok: Lk 21,25-33 és Jak 5,7-8
Igehirdetési ige:Lk 13,6-9
Az ünnep igéje:Egyenesedjetek fel, és emeljétek fel a fejeteket, mert közeledik a megváltásotok. (Lk 21,28)
<HR align=center width="70%">
Lelki útravaló a mai napra
<CENTER>December 7.</CENTER>
Nem láttok engem, mígnem eljő az idő, amikor ezt mondják: "Áldott, aki jő az Úrnak nevében!"
Lukács 13,35
Lukács 13,35
Uram!
Ünneplő tömeg kiáltozta ezt feléd, amikor Jeruzsálembe bevonultál. Egy pillanatra elragadta a hangulat. Aztán vezetői szavára hallgatott, és kevéssel később irtóztató formában adta tudomásodra: nem kellesz neki!
Rá gondolok most, kétezer év történelmére. Megbízottaid evangéliumodat vitték el a világ különböző népeihez. Több nép elzárkózott előled, vagy kivetett téged életéből. Ahol azonban befogadtak, ott érkezésed áldást jelentett. Mert minden nemzet történelmének legáldottabb korszakai azok, amelyekben a Te evangéliumod irányítása alatt él.
Az új egyházi év reggelén ma élő híveid a gyülekezetekben nem hangos kiáltással, hanem a szív mélységéből fakadó meleg hanggal mondják el feléd ezt a zarándok-köszöntést. Megjelensz mindenütt az egybegyülekezettek között igéddel, vigasztalásoddal, éltető erőddel.
Uram!
Boldog szívvel köszöntelek én is. Kérlek: áldd meg életemen ennek az egyházi évnek ünnepeit és munkára rendelt napjait. Hadd lehessek egykor azok között, akik utolsó eljöveteledkor is éneklik a régi zsoltárt: "Áldott, aki jő az Úrnak nevében!"
Vasárnap [2008.12. 07] Isten az én teremtő és gondviselő Uram!
*MINDEN NAPRA:
1 MONDATBAN IS; 2 ÚTMUTATÓ IGE, 3 FORDÍTÁSBAN
http://www.garainyh.hu *** http://utmutato.blog.hu *** http://www.garainyh.hu/utmutato
<TABLE class=smtxt style="MARGIN-BOTTOM: 10px" cellSpacing=0 cellPadding=1 width="100%" border=0><TBODY><TR bgColor=#ffffff><TD style="BORDER-BOTTOM: #eeeeee 1px dotted" align=left>- Vasárnap [2008.12. 07]</TD><TD style="BORDER-BOTTOM: #eeeeee 1px dotted" align=right> </TD></TR><TR><TD align=left colSpan=2><TABLE style="BORDER-COLLAPSE: collapse" borderColor=#111111 cellSpacing=0 cellPadding=0 width="100%" border=0><TBODY><TR><TD vAlign=top align=left width="2%" bgColor=#ffffff rowSpan=10>
</TD><TD vAlign=top align=left width="48%" bgColor=#ffffff colSpan=2>
</TD><TD vAlign=top align=left width="48%" bgColor=#ffffff colSpan=2></TD><TD vAlign=top align=left width="2%" bgColor=#ffffff rowSpan=10></TD></TR><TR><TD vAlign=top align=left width="48%" bgColor=#ffffff colSpan=2>
Zsolt 139,16
</TD><TD vAlign=top align=left width="48%" bgColor=#ffffff colSpan=2>ApCsel 17,28a
</TD></TR><TR><TD vAlign=top align=left width="96%" bgColor=#ffffff colSpan=4> </TD></TR><TR><TD vAlign=top align=left width="46%" bgColor=#ffffff>Alaktalan testemet már látták szemeid; könyvedben minden meg volt írva, a napok is, amelyeket nekem szántál, bár még egy sem volt meg belőlük.</TD><TD vAlign=top align=left width="3%" bgColor=#ffffff colSpan=2>
</TD><TD vAlign=top align=left width="46%" bgColor=#ffffff>mert őbenne élünk, mozgunk és vagyunk.</TD></TR><TR><TD vAlign=top align=left width="96%" bgColor=#ffffff colSpan=4></TD></TR><TR><TD vAlign=top align=left width="46%" bgColor=#ffffff>Látták szemeid az én alaktalan testemet, és könyvedben ezek mind be voltak írva: a napok is, a melyeken formáltatni fognak; holott egy sem volt még meg közülök.
</TD><TD vAlign=top align=left width="4%" bgColor=#ffffff colSpan=2>
</TD><TD vAlign=top align=left width="46%" bgColor=#ffffff>Mert ő benne élünk, mozgunk és vagyunk;</TD></TR><TR><TD vAlign=top align=left width="96%" bgColor=#ffffff colSpan=4></TD></TR><TR><TD vAlign=top align=left width="46%" bgColor=#ffffff>szemed már látta tetteimet, s könyvedben mind felírta őket. Meghatároztad napjaimat, mielőtt még egy is megjelent belőlük.
</TD><TD vAlign=top align=left width="4%" bgColor=#ffffff colSpan=2>
</TD><TD vAlign=top align=left width="46%" bgColor=#ffffff>Mert benne élünk, mozgunk és vagyunk,</TD></TR><TR><TD vAlign=top align=left width="96%" bgColor=#ffffff colSpan=4></TD></TR><TR><TD vAlign=top align=left width="96%" bgColor=#ffffff colSpan=4>
Életünk ideje a kezedben van, Istenünk, te formáltál és a magad számára teremtettél minket, Uram; s nyugtalan a mi szívünk, míg meg nem nyugszik tebenned, s akár élünk, akár meghalunk, a tieid vagyunk, mert Jézus érdeméért gyemekeiddé lettünk örökre!
</TD></TR></TBODY></TABLE></TD></TR></TBODY></TABLE>
Hasonló témák
