Keresztenyzene ,vers, hit, Biblia

Mosoly1

Állandó Tag
Állandó Tag
Napi evangélium


2009. május 23. – Szombat Búcsúbeszédében Jézus így szólt tanítványaihoz: Bizony, bizony, mondom nektek: Bármit kértek majd az én nevemben az Atyától, megadja nektek. Mindeddig semmit sem kértetek az én nevemben. Kérjetek, és kaptok, hogy örömötök teljes legyen! Ezeket hasonlatokban mondtam nektek. Eljön az óra, amikor már nem hasonlatokban szólok, hanem nyíltan beszélek az Atyáról. Azon a napon majd az én nevemben kértek, és nem mondom azt nektek, hogy én kérem értetek az Atyát. Hiszen az Atya szeret titeket, mivel ti is szerettetek engem, és hittétek, hogy az Istentől jöttem. Eljöttem az Atyától és a világba jöttem. Most elhagyom a világot, és visszatérek az Atyához.
Jn 16,23b-28

Elmélkedés: Mennybemenetelét megelőzően Jézus arról beszél tanítványainak, hogy most elhagyja a világot és visszatér az Atyához, akitől jött. Szavainak egyszerűsége mögött végtelen nyugodtságot érzek. Jézus nyugalma abból fakadhat, hogy a rábízott küldetést hűséggel teljesítette. Mindent megtett, amit az Atya rábízott. Tanúságot tett Isten szeretetéről, s ennek köszönhetően mindenki számára megismerhetővé vált Isten. A szeretet önfeláldozásával érte el tetőpontját, amelyet az Atya elfogadott, s amely a megváltást szerezte meg nekünk.
Távozásakor Jézus nyugodt, mert tudja, hogy a hamarosan elérkező Szentlélek folytatni fogja munkáját a világban. A Lélek fog működni tanítványaiban, s ő szenteli meg életüket.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Köszöntelek, ó örömünknek Anyja. Te valóban áldott vagy, mert az asszonyok között egyedül te voltál méltó arra, hogy Teremtőd anyja légy. Boldognak mondanak téged minden nemzetek. Ó Mária, ha beléd vetem bizalmamat, üdvözülni fogok. Ha oltalmad alatt leszek, nincs mitől félnem, mert aki téged tisztel, annak birtokában vannak az üdvösség fegyverei, melyeket Isten csak azoknak ad meg, akiket üdvözíteni akar.
Jeruzsálemi Szent András
 

stefike0

Állandó Tag
Állandó Tag
Napi áhitat

Éber őrálló
"1Fenyegető jövendölés Babilónia ellen: Ahogyan a szélviharok törnek elő dél felől, úgy közeledik a síkság felől, a félelmetes földről. 2Szörnyű látomásban ez jutott tudtomra: Csal a csaló, pusztít a pusztító! Vonulj ellene, Élám, ostromold, Média! Minden sóhajtozásnak véget vetek. 3Ezért görcsös fájdalom fogja el derekamat, olyan kínok gyötörnek, mint a szülő nő kínjai. Megzavarodtam, nem hallok, megriadtam, nem látok. 4Háborog a szívem, reszketés fogott el. Az eddig áhított alkonyat rettenetes lett nekem. 5Terítik az asztalt, rendezik a szőnyegeket, esznek-isznak. Rajta, vezérek, kenjétek a pajzsot! 6Mert ezt mondta nekem az ÚR: Menj, állíts őrszemet, és amit lát, jelentse! 7Lovasokat látott, lovasokat kettesével, meg szamarakon és tevéken nyargalókat. Erősen és feszülten figyelt, 8majd felordított, mint az oroszlán: Uram, őrhelyemen állok mindennap, őrségen állok minden éjjel! 9Jönnek már a lovasok, lovasok kettesével! Akkor megszólalt, és ezt mondta: Elesett, elesett Babilon! Minden istenszobra a földön hever összetörve! 10Ó, agyoncsépelt és megtiport népem! Amit a Seregek URától, Izráel Istenétől hallottam, azt jelentettem nektek. 11Fenyegető jövendölés Dúmá ellen: Kiáltást hallok Széírből: Őrálló, meddig tart még az éjszaka, őrálló, meddig tart még az éjjel? 12Közeleg a reggel, de még éjjel van - felelt az őrálló. Kérdezhettek, de inkább akkor, ha majd visszajöttök. 13Fenyegető jövendölés Arábia ellen: Arábia bozótjaiban töltsétek az éjszakát, Dedán karavánjai! 14Hozzatok vizet a szomjazónak, Téma földjének lakói, és adjatok kenyeret a menekülőknek! 15Mert fegyver elől menekültek el, kivont kard elől, kifeszített íj elől és súlyos harcból. 16Mert ezt mondta nekem az Úr: Egy év múlva, amilyen a bérlőnek az éve, vége lesz Kédár minden dicsőségének. 17Kevés marad meg a kédári hősök íjaiból, Izráel Istene, az ÚR mondja ezt." (Ézsaiás 21)

Ézsaiás arról prófétál, hogy a Méd-Perzsa Birodalom legyőzi Babilóniát. A látomás nagy hatással van a prófétára: "görcsös fájdalom fogja el derekamat... mint a szülő nő kínjai". Babilon bukása örömteljes lesz, mert a zsidók hazatérését jelenti, ellenségeik legyőzetését és a bálványisten összetöretését. Az Úr éber őrálló állítására szólítja fel népét. Feszült figyelésre van szükség, hogy észrevegyék a lovasokat. Ézsaiás újból elmondja: "a Seregek Urától, Izrael Istenétől hallottam, azt jelentettem nektek" (10. v.). Nem szabad szövetséget kötni és segítséget kérni Babilóniától, mert elesik. Babilónia jelképezi az Isten nélküli világot. Az Úr "elítéli a nagy paráznát, aki paráznaságával megrontotta a földet", öröm lesz a mennyben Babilon bukásán (Jel 19,1-5). "Hallottam, hogy egy másik hang szól az égből: Menjetek ki belőle, én népem, hogy ne legyetek részesek bűneiben, és hogy a rá mért csapások ne érjenek titeket!" (Jel 18,4) Nagyon fontos meglátni a helyünket, és odaállni éber őrállóként (Hab 2,1). Legyen elhatározásunk Ézsaiáséhoz hasonló: "Uram, őrhelyemen állok mindennap..." (Ézs 21,8). /PD/


A megátalkodottat kerülni kell!
"9Levelemben már megírtam nektek, hogy nem szabad kapcsolatot tartani paráznákkal. 10De nem általában e világ paráznáival vagy nyerészkedőivel, harácsolóival vagy bálványimádóival, hiszen akkor ki kellene mennetek a világból. 11Most tehát azt írom nektek, hogy ne éljetek közösségben azzal, akit bár testvérnek neveznek, de parázna vagy nyerészkedő, bálványimádó vagy rágalmazó, részeges vagy harácsoló. Az ilyennel még együtt se egyetek. 12Mert mit tartozik rám, hogy a kívül levők felett ítélkezzem? Nem a belül levők felett ítélkeztek-e ti is? 13A kívül levőket pedig Isten fogja megítélni. Távolítsátok el azért a gonoszt magatok közül!" (1Korinthus 5,9-13)

Napjainkban nagyon népszerű környezetünk negatív változásairól beszélni, a levegő szennyeződéséről, különböző régi és új, ismert és ismeretlen betegségek terjedéséről, amelyek fertőzik és pusztítják világunkat. A fertőzések nagy részével szemben már rég bevált módszer a védőoltások használata, valamint a fertőző helyek kerülése. Sajnos, nemcsak fizikailag, de lelki értelemben is ki van téve az egyén, valamint a gyülekezet a különböző "fertőzéseknek". Ezt látva Pál apostol többször is megírta, mi a tennivalója a gyülekezetnek, hogy ebben a megromlott, fertőzött világban legyen egy hely, ami ezektől a bűnöktől mentes. Kerülnünk kell a parázna, nyerészkedő, bálványimádó, rágalmazó, részeges, harácsoló embereket, még akkor is, ha testvérnek nevezik magukat (11. v.). A világban levő bűnt Isten megítéli. A mi feladatunk, hogy megtérésük érdekében mentő szándékkal és szeretettel tegyünk bizonyságot nekik. A gyülekezetben viszont a bűnben élőt, a megátalkodottat kerülni kell. Ne egyetek együtt velük, sem úrvacsorai, sem más alkalommal, ugyanis egy kicsiny kovász az egész tésztát megposhasztja, és a gyülekezet szentségét és tisztaságát veszti el ezáltal. /PD/
 

stefike0

Állandó Tag
Állandó Tag
Napi áhitat

A hitetlen nép
"1Fenyegető jövendölés a látomás völgye ellen: Mi történt veled, hogy mindenki a háztetőkre ment? 2Csupa lárma, zajongás a város, vigadozik a vár! Sebesültjeidet nem kard sebezte meg, halottaid nem harcban estek el. 3Vezetőid mind egy szálig elmenekültek, nyíllövés nélkül kerültek fogságba. Mind fogságra jutottak, akiket csak megtaláltak, bármily messze futottak. 4Azért ezt mondom: Ne nézzetek rám, keservesen sírok! Ne zaklassatok vigasztalásotokkal, hiszen népem pusztulóban van! 5Mert zűrzavar, eltiprás és kavarodás napja jön az Úrtól, a Seregek URától a látomás völgyére. Aláássák a falat, és kiáltás hangzik a hegy felé. 6Élám fölveszi tegzét, jön harci kocsikkal, emberekkel, lovasokkal, Kír is pajzsot ragad. 7Gyönyörű völgyeid megtelnek harci kocsikkal, a lovasok felsorakoznak a kapu előtt. 8Leleplezték Júda védelmét: megszemlélitek azon a napon az Erdő-házának fegyvertárát, 9meglátjátok, mily sok rés van a Dávid városán, és összegyűjtitek az Alsó-tó vizét. 10Összeírjátok Jeruzsálem házait, egyes házakat leromboltok a várfal megerősítésére. 11Medencét csináltok a két várfal között a Régi-tó vizének. De aki ezt cselekszi, azzal nem törődtök, és nem látjátok meg azt, aki régóta készíti! 12Az Úr, a Seregek URa azon a napon sírásra és gyászolásra hív, kopaszra nyírásra és zsákba öltözésre. 13De csak vigasság és öröm van, marhákat vágnak, juhokat ölnek, húst esznek, és bort isznak: Együnk-igyunk, hisz holnap meghalunk! 14Kijelentette nekem a Seregek URa, hogy nem engesztelődik meg irántatok emiatt a bűn miatt halálotokig sem! - mondja az Úr, a Seregek URa." (Ézsaiás 22,1-14)

A"látomás völgye" - ez Jeruzsálem költői neve lenne - Kr. e. 701-ben kis híján az asszírok martalékává lett. Érthető, ha az ostromtól megviselt lakosok, miután a lapos háztetőkről körültekintve megláthatták, hogy a verhetetlennek hitt hódítók eltakarodtak, fergeteges népünnepélybe kezdenek. Mindenki boldog, csak a próféta keserű. Ő jól látja, hogy megszabadultak ugyan egy ember tervezte vésztől, de a kívánatos megtérés elmulasztása miatt az Örökkévaló megsemmisítő ítélete továbbra sem hárult el a fejük fölül. A nép megtéretlenségét, az Úr iránti hűtlenségét-hitetlenségét a testi létüket fenyegető ostrom leplezte le. Hogy bennünk mi lakik, az többnyire akkor lesz nyilvánvalóvá, ha sorscsapásokkal szembesülünk. A keresztyénségével hivalkodó magyarság általános megtéretlensége is csak a nagy világégést követő intézményesült istentagadás korszakában lepleződött le igazán. A kegyelettel emlegetettek, a hitükért lágert, börtönt, sőt a mártíriumot is vállalók ezrei sem feledtethetik, hogy ez időben több százezernyi egyháztag tűnt el, igaz "csak" lelkileg. Igen sok rangos keresztyén elöljáró átállt az ellenséghez, és ezzel meghalt, de nem a hitért, hanem a hitnek. Közösségünkből is nem egy ifjúsági vezető, gyülekezeti munkás osont el akkoriban Démász halálba vezető útján, a politikai vagy gazdasági érvényesülés igézetében. Némelyek viszont a titkon vagy nyíltan űzött élvhajhászattal próbálták közömbösíteni a főleg jogi létbizonytalanság nyomasztó hangulatát: "Együnk, igyunk, építkezzünk, utazzunk... Éljünk - jól!" Az említettek hűtlensége-hitetlensége nyilvánvaló. Ám mint vélekedjünk azokról, akik a 8-11-ben leírtakhoz hasonlóan mintha a jó részt választották volna? Akik a rontás elhárítása érdekében ügyszeretettől vezérelve buzgólkodtak. Néha a különféle támadások által veszélybe sodort gyülekezeti életet ápolva, vagy a diktatúra puhulását kihasználva különféle megmozdulásokat szervezve és imaházakat építtetve. Tény, hogy jórészt ezeknek a serényeknek köszönhető gyülekezeti és egyházi kereteink átmentése a mába. Ám ha csak ennyi történt, pusztán ezzel nem lehetünk elégedettek, mert Isten sem az. Az Úr előtt ma is utálatos a hittagadás és az élvek kergetése, de nem hatja meg a mégoly kegyes cselekvés sem, ha azt önmagában, az egyedül szabadító Úr Jézust kifelejtve tesszük meg előmenetelünk és megmaradásunk alapjává. Ezt elismerve mondjuk el imádságként a BGyÉ 230. énekének veretes sorait: "A szívemet átadom én, Ó, nézd, leteszek mindent lábad elé. Mi nélküled benne volt, kár és szemét. Uram, szívemet átadom én." /GyK/




Lázadás Isten királysága ellen
"1Jeroboám király tizennyolcadik évében Abijjá lett Júda királya. 2Három évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyja neve Míkájáhú volt, a gibeai Úriél leánya. Háború tört ki Abijjá és Jeroboám között. 3Abijjá indította meg a háborút négyszázezer válogatott harcosból álló haderővel. Jeroboám pedig nyolcszázezer válogatott harcossal indult harcba ellene. 4Abijjá kiállt a Cemáraim-hegyre, amely az Efraim hegyvidékén volt, és így szólt: Hallgassatok meg engem, Jeroboám és egész Izráel! 5Nektek tudnotok kellene, hogy az ÚR, Izráel Istene Dávidnak és fiainak adta Izráel királyságát, örökre megmaradó szövetséggel. 6De fölkelt Jeroboám, Nebát fia, Salamonnak, Dávid fiának a szolgája, és föllázadt ura ellen. 7Hitvány és elvetemült emberek gyűltek hozzá, és ellene szegültek Roboámnak, Salamon fiának, mivel Roboám még ifjú és lágyszívű volt, és nem volt elég erős velük szemben. 8Ti most azt gondoljátok, hogy elég erősek vagytok az ÚR királyságával szemben, amely Dávid fiainak a kezében van, mert nagy tömeggel vagytok, és veletek vannak az aranyborjak, amelyeket Jeroboám csináltatott, hogy isteneitek legyenek. 9Elkergettétek az ÚR papjait, Áron fiait és a lévitákat! Olyan papokat szereztetek magatoknak, mint más országok népei: akárki eljött egy fiatal bikával vagy hét kossal, hogy fölavassák, papja lehetett azoknak, amik nem istenek. 10Mi azonban megmaradtunk Istenünk, az ÚR mellett, nem hagytuk el őt. A papok az ÚR szolgálatában állnak, Áron fiai és a léviták is munkában vannak. 11Minden reggel és minden este égőáldozatokat és jó illatú füstölőszereket füstölögtetnek az ÚRnak. Sorba rakják a kenyeret a tiszta asztalon, meggyújtják az arany lámpatartó mécseseit minden este, mert mi megtartjuk Istenünknek, az ÚRnak a szolgálatát, de ti elhagytátok őt. 12Bizony, velünk van vezérünk, az Isten, és papjai zengő trombitákkal fújnak riadót ellenetek! Izráel fiai, ne harcoljatok őseitek Istene, az ÚR ellen, mert nem boldogultok!" (2Krónikák 13,1-12)

Sokan megvallják, hogy nem szeretik a történelmet. Nem tehetnek róla. Rossz szemlélettel mutatták be nekik a múlt eseményeit, csupán az anyagi mozgatórugókra és az éppen hatalmon levők érdekeire figyelve. Nekem szerencsém volt, atyai barátommá lett hívő történelemtanárom segédkönyvtárosaként órákon keresztül tanulhattam tőle az igazi történelmet, amely hús-vér emberek jó vagy rossz tetteinek láncolatában bomlott ki előttem, és ami a legfontosabb: a Mindenható által meghatározott erőtérben. Minderre a koronát áldott emlékű tanárom, Baranyai Mihály tette fel, amikor átszellemült arccal idézte az ifjúkorában megtanult mondást: "History is His story", azaz: "A történelem az ő története". Ha így szemléljük a múltat, és belőle okulva napjaink történéseit, akkor a kuszának tűnő jelenben is képesek lehetünk arra, hogy eligazodjunk. Ám ha ez nem valósulna is meg, tovatűnik az eseményekkel kapcsolatos tehetetlenségünk miatt kialakuló elveszettségérzetünk. Bár sokszor nem érthetjük, hogy mi is történik valójában, de azt tudhatjuk, hogy Isten kezéből nem csúsznak ki sem az események, sem a mi porszemnyi életünk. Igénk egy kettészakadt, a testvérháború küszöbén álló két országféllel foglalkozik. A leírásból nyilvánvaló - és ezt világi források is megerősítik -, hogy a mérhető tényezőket tekintve az északi országrész volt az erősebb. Az igeszakaszt továbbolvasva azonban megtudhatjuk, hogy végül mégis a gyöngébbnek vélt Júda győzött. Az esetünkben meghatározó lelki tényezők különbsége alapján a déli országrész javára billent a mérleg. Abíjjá király látnoki szavaiból megértjük, hogy az isteni szövetséget megtörők túlereje is kevés, hogy legyűrje a nagyon is gyarló, de az Úrral kötött szövetséghez ragaszkodva mégiscsak nemesebb júdaiakat. A golgotai váltsághalál óta minket már egy, a réginél becsesebb új szövetség kapcsol az Úrhoz egy testi és még inkább lelki veszedelmekkel fenyegető világban. Önmagunkban vereségre ítélt emberek vagyunk. Ám nincs okunk a kétségbeesésre. Abíjjá gyermeki bizakodását fölerősíti Pál máig érvényes hitvallása: "Ha Isten velünk, ki lehet ellenünk?" (Róm 8,31) Megtérésünkkor szövetséget kötöttünk Urunkkal, s ezt gyöngeségünk tudatában, gyermeki bizalommal újítjuk meg minden egyes úrvacsora során. Tegyük ezt most is egy énekvers szavaival imádkozva: "Tégy foglyoddá, Uram, Akkor szabad leszek; Késztess megadnom önmagam, Győzelmet úgy veszek! Ha küzdve küszködöm, A földre roskadok, De ha karod lesz börtönöm, Akkor erős vagyok." (BGyÉ 314) /GyK/
 

Mosoly1

Állandó Tag
Állandó Tag
Napi evangélium


2009. május 24. – Urunk mennybemenetele Abban az időben Jézus megjelent a Tizenegynek, és így szólt hozzájuk: „Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek. Aki hisz és megkeresztelkedik, az üdvözül, aki nem hisz, az elkárhozik. A híveket ezek a jelek fogják kísérni: A nevemben ördögöket űznek ki, új nyelveken beszélnek, kígyókat vehetnek a kezükbe, és ha valami mérget isznak, nem árt nekik. Ráteszik a kezüket a betegekre, és azok meggyógyulnak.” Az Úr Jézus, miután ezeket elmondta nekik, felvétetett a mennybe, és helyet foglalt az Isten jobbján. Ők pedig elmentek, és mindenütt hirdették az evangéliumot. Az Úr együtt munkálkodott velük, és az igehirdetést megerősítette a jelek által, amelyek kísérték őket.
Mk 16,15-20

Elmélkedés: Sorsunk és küldetésünk
A világirodalomban és a magyar irodalomban nagyon sok vers és elbeszélés dolgozza fel azt a témát, hogy milyen gondolatok járnak a hazatérő ember fejében. Az írók és költők általában személyes élményekről vallanak az ilyen művekben. A szülőfalujától messzi városban tanuló ifjú hazafelé tart a szülői házba, a mesterséget kitanult legény hazatér otthonába, vagy a távoli országban harcoló katona végre hazatérhet, s közben gondolkoznak. Az út hazafelé hosszú. Akár gyalog mennek vagy lóháton, akár vonattal vagy repülővel, van idő a gondolkozásra. Átgondolják, hogy mi minden történt velük azóta, hogy elhagyták szülőhelyüket, mi mindenen mentek keresztül az elmúlt években. Elképzelik, hogy milyen változásokon mehetett át időközben szülőfalujuk, s milyen lesz az első találkozás szüleikkel és barátaikkal. A hazatérő embernek sok mondanivalója van és szeretni mindent megtudni, ami távollétében odahaza történt. Talán már mindannyiunkkal történt ilyen eset, amikor hosszabb távollétet követően hazafelé tartottunk és gondolkoztunk útközben.

A mai napon Jézus mennybemenetelének van az ünnepe. Arra emlékezünk, hogy Jézus hazatér. Vajon milyen gondolatok jártak a fejében? A kérdésre válaszolva nem kell sokat képzelődnünk, hiszen a szentírásból pontosan tudjuk, hogy mire gondolt Jézus a világból való távozását, mennybemenetelét megelőzően. Szent János evangélista az utolsó vacsora leírásánál hosszasan, egészen részletesen elbeszéli, hogy miként készült Jézus erre az útra. Többek között ezt mondja apostolainak: „Az Atya szeret titeket, mivel ti is szerettetek engem, és hittétek, hogy az Istentől jöttem. Eljöttem az Atyától és a világba jöttem. Most elhagyom a világot, és visszatérek az Atyához” (Jn 16,27-28). E szavakból világosan láthatjuk, hogy Jézus nem egyszerűen arra készül, hogy távozzon ebből a világból, hanem ez a távozás egyúttal visszatérést jelent a mennyei Atyához, akitől jött. Oda tér vissza, ahonnan jött. Az utolsó vacsorán a későbbiekben Jézus az Atyához fordul a következő szavakkal: „Én megdicsőítettelek téged a földön: befejeztem a művet, amelyet rám bíztál, hogy elvégezzem. Most te is dicsőíts meg engem, Atyám!” (Jn 17,4-5). Jézus tehát annak tudatában készül visszatérni a mennybe, hogy földi küldetését teljesítette. És Jézus dicsőségről beszél. A mennybemenetel számára nem egy helyváltoztatás, eddig a földön volt, mostantól pedig a mennyben lesz, hanem megdicsőülést jelent számára. A mi Urunk visszatér abba a mennyei dicsőségbe, ahonnan eljött közénk. A mennybemenetel szó tulajdonképpen egy kifejezés arra, hogy az Atya megdicsőíti, felmagasztalja a Fiút, aki elfoglalja a mennyben az őt megillető helyet (vö.: Mk 16,19). Ezt látszik alátámasztani az, hogy az evangéliumokban mondanivalóját tekintve szorosan összetartozik Jézus feltámadása és mennybemenetele, hiszen mindkét eseménynél arról van szó, hogy az Atya megdicsőíti Jézust. Érdemes arra is odafigyelnünk, hogy mind az evangéliumok, mind az Apostolok Cselekedeti (ApCsel 1,9-11) nagyon egyszerűen fogalmazzák meg a történteket. Jézus az apostolok és tanítványok szemeláttára felemelkedett az égbe és egy felhő eltakarta. A szent írók szándéka nem az, hogy valamiféle diadalmas, dicsőséges égbeszállást tárjanak elénk. A történet mondanivalója egyszerűen megfogalmazható: miután feltámadását követően Jézus többször is megjelent övéinek és találkozott velünk, most egy érzékelhető jelét adja annak, hogy közvetlen jelenléte a világban megszűnik, visszatér a mennybe, és ígéretet tesz, hogy a hamarosan elérkező Szentlélek által követőivel marad a világ végéig (vö.: Mt 28,20).

Miként egykor az égre szegezett tekintettel álló apostoloknak sem volt könnyű, ugyanúgy nekünk is nehéz elképzelünk, hogy hova is távozott Jézus. Több, e naphoz kapcsolódó liturgikus szokás is segítette, illetve segíti sok helyütt manapság is az ünnep megértését. Szokás például, hogy az evangélium felolvasását követően eloltják a húsvéti gyertyát és elviszik a feltámadt Jézus szobrát. Még olyanról is hallottam, hogy egy templomban a feltámadt Jézus szobrát valamilyen szerkezettel a magasba emelték, s eltűnt a templom mennyezetén kialakított nyílásban. A hívek pedig úgy nézték végig e felemelkedést, miként az apostolok nézhették egykor Jézus mennybemenetelét.

Befejezésül még két, komolyabb dologról ejtsünk szót legalább röviden. Először is arról, hogy Jézus minket is a mennybe vár. Megmutatja nekünk az utat, az üdvösség útját, a mennybe vezető utat és azt szeretné, ha mindannyian eljutnánk oda. Tanítványaiként erre a sorsra számíthatunk. Másodszor pedig ne feledkezzünk el arról a parancsról, amit egykor a mi Urunk az apostoloknak adott, s amely nekünk is szól: „Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot!” (Mk 16,15). Vagy ahogyan Máté írásában olvashatjuk: „Menjetek, tegyetek tanítványommá minden népet!” (Mt 28,19). Legyünk Krisztus hűséges tanítványai és tegyük az Ő tanítványává az embereket: ez a mi küldetésünk!
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Uram! Ahol te vagy, ott a mennyország, s ahol te nem vagy, ott a halál meg a kárhozat. Te élsz minden vágyamban, és azért lehetetlen, hogy folyton utánad ne kiáltsak, hozzád ne fohászkodjam. Te vagy reményem, bizodalmam, te vagy vigasztalóm, hozzám mindenben leghűségesebb.
Kempis Tamás
 

stefike0

Állandó Tag
Állandó Tag
Napi áhitat

A hűtlen vezetők
"15Így szól az Úr, a Seregek URa: Menj el Sebna udvarmesterhez, a királyi palota gondnokához, és mondd: 16Honnan vetted a jogot, vagy ki engedte meg neked, hogy itt készíts magadnak sírboltot? Magas helyen készítetted sírodat, sziklában jelöltél ki magadnak hajlékot! 17Pedig keményen megfog téged az ÚR, és erős hajítással messzire elhajít. 18Egy csomóba göngyölítve becsomagol, és labdaként hajít egy igen tágas földre. Ott halsz meg, ott lesznek ragyogó szekereid, te, urad házának gyalázata! 19Kivetlek tisztségedből, megfosztalak állásodtól. 20Azután Eljákimot, Hilkijjá fiát nevezem ki szolgámmá, 21palástodat rá adom, övedet rá erősítem, és neki adom hatalmadat. Ő viseli gondját Jeruzsálem lakóinak és Júda házának. 22Az ő vállára teszem Dávid palotájának kulcsát. Amit kinyit, nem tudja bezárni senki, és amit bezár, nem tudja kinyitni senki. 23Szilárd helyre erősítem, mint valami szöget. Ott lesz a díszhely atyja házában. 24Őrá aggatják atyja házának minden díszét, sarjadékait és ivadékait, minden apró edényt, tálakat és mindenféle korsót. 25De így szól a Seregek URa: Egyszer majd kilazul a szilárd helyre erősített szög, letörik és leesik. Összetörik a teher, amely rajta volt. Megmondta az ÚR." (Ézsaiás 22,15-25)

Néha egy-egy elöljáró áldás helyett tehertétellé válik, olykor el is bukik. E jelenséget szemlélteti igénk Sebna, majd az őt váltó Eljákim sorsával. Sebna a felfuvalkodottság miatt bukott el. Jaj, ha valaki megbízását már nem szolgálatnak, hanem kiváltságokra jogosító lehetőségnek véli. Ha az lesz egy elöljáró fő gondja, hogy miként híresülhet el a jelenben, és miként őrizheti meg emlékét az utókornak (16. v.). Sajnos a közösség sokféle okból eltűrheti az efféle magatartást, de Isten okulásunkra olykor közbelép, és beüt a megaláztatás. Az udvarmesterből például írnok lesz (36,3), díszsírhelye is kárba vész, minden bizonnyal deportáltként fejezi be életét. Eljákim oly ranghoz jutott, amelynek egyik vonása az Úr Jézus méltóságjelzői között tűnik fel ismét (Jel 3,7). Hogy lehet, hogy mégis elhanyatlott? Őt a vezetők típusbetegsége, a rokonpártoló személyválogatás rontotta meg (24-25. v.). E vétek elkerülésére külön gondot kell fordítanunk viszonylag zárt közösségünkben, ahol szinte mindenki rokon, s ezért több lehetőség adódik az efféle bűnre, mint a nagyobb egyházakban. Uram, oltalmazd meg a kísértés idején szolgáidat, akiket őrzésünkre rendeltél! /GyK/





A Szentlélek gyümölcse: az öröm
"10Engedd, hogy vidámságot és örömöt halljak, és megújuljanak tagjaim, amelyeket összetörtél. 11Rejtsd el orcádat vétkeim elől, töröld el minden bűnömet! 12Tiszta szívet teremts bennem, Istenem, és az erős lelket újítsd meg bennem! 13Ne vess el orcád elől, szent lelkedet ne vedd el tőlem! 14Vidámíts meg újra szabadításoddal, támogass, hogy lelkem készséges legyen, 15hogy taníthassam utaidra a hűtleneket, és a vétkesek megtérjenek hozzád." (Zsoltárok 51,10-15)

A legtöbb ember azért (is) ódzkodik a hívőségtől, mert itt-ott összeszedegetett örömmorzsáit félti tőle. Ezért aztán a bűnbánatról már hallani sem akar, s ezzel éppen az örömhöz vezető egyetlen kaput véti el. Az Úr Jézus mondta: "Boldogok, akik (bűneik miatt) sírnak, mert ők megvigasztaltatnak". Az évszázadokkal idősebb 32. zsoltár pedig arról tesz bizonyságot, hogy a titkolt bűnnel együtt jár a folytonos jajgatás, melyet az őszinte bűnvallás nyomán azonnal fölvált az öröm. Ezt a folyamatot részletezi a mostani ige. A bűnbánó az irgalmas Istentől várja, hogy az örömrontó bűntől és a bűnkövetkezményként reá zúduló bajokból megszabadítsa. Bizonyos abban, hogy ha megtisztult a bűnbocsánatban, az Úr ismét boldogító közösségébe fogadja őt. Bízva várja lelki rokkantságából való kigyógyítását, és a szabadulás bőven áradó örömét, mely hajtóereje lehet a ma még bűnben veszteglőket Istenhez fordító szolgálatában. A zsoltáros vágya beteljesedett. E bizonyságtétele által bűnösök sokasága találta meg Jézus Krisztusban Szabadítóját, élete értelmét, és a Szentlélek gyümölcseként az áhított örömöt. Uram, ajándékozz meg örömöddel, hogy boldogítva mások örömre derítője lehessek én is! /GyK/
 

kata53

Állandó Tag
Állandó Tag
NAPI ÁHÍTAT

AZ ÖNZÉS PRÓBÁJA

"Ha te balra tartasz, én jobbra megyek; ha te jobbra mégy, én balra térek" (1Móz 13,9).
Amint az Istenben való hitből kezdesz élni, a leggazdagabb és legcsalogatóbb távlatok tárulnak fel előtted, és mindaz jog szerint a tied. De ha hitből élsz, akkor mindenekelőtt azt a jogodat fogod gyakorolni, hogy lemondasz jogaidról és Isten választására bízod magad. Isten néha megengedi, hogy olyan próbába juss, ahol jogod lenne a jóléthez, megilletne téged, ha nem a hit életét élnéd. De ha hitből élsz, akkor teljes örömmel lemondasz jogodról és Istenre bízod a választás jogát. Ez önfegyelem, ennek segítségével a természeti szellemivé alakul át, az Isten szavának való engedelmesség által.
Ha életünk vezére a jog, akkor ez szellemi látásunkat eltompítja. Az Istenben hívő élet nagy ellensége nem a bűn, hanem az a jó, amelyik nem a legjobb. A jó mindig ellensége a legjobbnak. Ábrahám a világ szerint a legbölcsebben járt volna el, ha ő maga választ. Joga volt ehhez és a körülötte élő emberek bolondnak tarthatták, mert nem választott. Sokan közülünk azért nem jutnak szellemileg előbbre, mert inkább azt választják, amihez joguk van, ahelyett, hogy egészen Istenre bíznák, hogy Ő válasszon. Meg kell tanulnunk a szabályt: úgy járni, hogy szemünk Istenen legyen. "Járj énelőttem" (1Móz 17,1).

Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből


Lukátsi Vilma:

Hátha terem még?

Elhallgatott a kiáltó szava,
repedt nádakat ingat a szél,
nem zeng ének az Olajfák hegyén,
a kerteken fehérlik a dér,
„a fejsze a fák gyökerén!”

– Nem halljátok milyen csikorogva
fordul az esztendő a tengelyén?
Ítélettel terhes a jövő
annak, aki csak magának él,
dús lombozattal, de gyümölcstelenül:
„a fejsze a fák gyökerén!”

Mindegy, hogy minek álcázzuk
önzésünk üdezöld leveleit,
a Gazda jár a szőlőskerteken,
és megjelöli a fák törzseit…

Ha a Vincellér elébe nem áll
könyörgő szóval:
– Hátha terem még?
– Vajon esztendő virradna-e még?

Átszegzett keze tartja vissza
– talán egy évig –
tőlünk a fejszét!
 

danorb

Állandó Tag
Állandó Tag
"Uram, Neked nem nehéz segíteni az erőtlent
a sokasággal szemben! Segíts meg bennünket, Urunk, Istenünk, mert Rád támaszkodunk...
Uram, Te vagy a mi Istenünk, mutasd meg, hogy ember nem tehet Ellened semmit!" (2Krónika 14:10)

 

danorb

Állandó Tag
Állandó Tag
Legyen meg a Te akaratod!


Ha elkerülnek gondok, bánatok,
Könnyű kimondani,
De ha nehéz órák jönnek, s az öröm ködbe vész,
Ha a szív vérzik, a lélek zokog,
Ha éjszakának tűnnek a nappalok,
Eltördelni mégis a mondatot:
Hogy legyen meg a Te akaratod!


Inkább sikoltanék; Atyám, ne, ne!
Mért kell ennek így történnie?
Szívem keserű lázadásba jut
Ha érthetetlen előtte az út!
Sírva tesz fel kínzó kérdéseket,
Én Istenem, hát ez a szeretet?!
Aztán elcsitul.

Bocsáss meg Atyám,
Te szeretsz engem híven, igazán.
Kínban vergődő szívvel is tudom,
Te vezetsz engem a legjobb úton.
Ellenemre is véghez viheted,
De szívem attól nem lesz csendesebb.

Taníts meg hát szívből kiáltani
Ne csak szájjal, szívvel mondani:
Ahogy Te akarod, ne ahogy én
A békesség csak úgy lesz az enyém.

Lehet az út tövises, meredek,
Amerre vezetsz, bátran mehetek,
S mindennapi kérésem az marad,
Add, hogy csupán Téged kívánjalak.
Legyen akaratod, ha a nap nevet,
Legyen akaratod, ha az éj temet.
Legyen akaratod most és mindörökké,
Igen, fogd meg kezem, fogadd el a szívem!
S ha utad célját el is takarod,
Hiszek! Legyen ahogy Te akarod!

Mi Atyánk
 

Árvai Emil

Állandó Tag
Állandó Tag
(Dr. Bácsi Sándor költő elhunyt 2009. májusában...)

Bácsi Sándor: TŰZPRÓBA

Meghajszoltak. De a rontó erők
nem értek el a szívemig.
Állt fölöttem lángpallosával,
- még nem tudtam - ítélet? Védelem?

Elémvágott a keresztúton.
És zúzott homlokkal tanultam
elfordulni dactól, önbizalomtól,
lázadó fejem mikor felemeltem.

A kínban összegörbedt testem,
cikázó fénnyel a láng körbevonta,
megolvadt és elégett büszke énem.

Míg gyötrőn égő veszteségem
omló könnyel próbáltam oltani,
lassan oldódtak öklöm görcsei.

Mert már elhamvadtak a föld-kötések,
mert már a szabad kezem felemeltem,
mert már a könnyű szívem felemeltem,
könnytől megtisztult arcom felemeltem
messze-tekintve örök távlatokba.

Távollévő volt bánat és öröm.
Előttem a lét új dimenziója
felragyogott, hogy mindig fogvatartson.
 

stefike0

Állandó Tag
Állandó Tag
Napi áhitat

Minden rossznak gyökere
"1Fenyegető jövendölés Tírusz ellen: Jajgassatok, Tarsís-hajók, mert elpusztult Tírusz! Nincs egy ház sem, nincs hova menni! Ciprus földjéről jövet mondták meg nekik. 2Némuljatok el, ti tengerparton lakók, szidóni kereskedők, kiknek követei átszelik a tengert, 3a nagy vizeket! Sihór gabonája, a Nílus aratása volt a jövedelme, s a népek vásárhelye volt. 4Szégyenkezz, Szidón, mert így szól a tenger, a tengeri erődítmény: Olyan lettem, mint aki nem vajúdott, nem szült, nem nevelt ifjakat, nem dédelgetett leányokat! 5Úgy gyötrődnek, akik Tírusz hírét hallják, mint amikor Egyiptomról hallottak. 6Keljetek át Tarsísba, jajgassatok, ti tengerparton lakók! 7Hát ez a ti vigadozó városotok, mely ősidők óta fennáll, amely messzire elment, hogy ott is megtelepedjék? 8Kicsoda végzett így a koronás Tírusz felől, melynek kereskedői vezérek, és kalmárait tisztelik a földön? 9A Seregek URa végzett így, hogy meggyalázza a kevélységet, és megalázzon minden pompát, mindenkit, akit tisztelnek a földön. 10Hagyjátok el az országot, mint a Nílus, ti Tarsís-hajók, nincs többé kikötő! 11Kinyújtotta kezét a tengerre az ÚR, megrendítette a királyságokat; azt parancsolta Kánaánról, hogy pusztítsák el erődítményeit. 12Ezt mondta: Nem fogsz vigadni többé, Szidón leánya, te meggyalázott szűz! Rajta, kelj át Ciprusba, de ott sem lesz nyugtod! 13Íme, a káldeusok országa! Még nem is volt ez a nép, amikor Asszíria kiépítette Tíruszt hajói számára. De ostromműveket állított ellene, palotáit lerombolta, rommá tette! 14Jajgassatok, Tarsís-hajók, mert elpusztult erődítményetek! 15Akkor majd elfelejtik Tíruszt hetven évig, ameddig egy király él. Hetven év múlva úgy jár Tírusz, ahogy a szajhanóta mondja: 16Fogd a citerát, járd be a várost, elfelejtett szajha! Szépen pengesd, dalolj sokat, hogy emlékezzenek rád! 17Hetven év múlva az ÚR meglátogatja Tíruszt, és az ismét megkapja bérét, mert paráználkodni fog a világ minden országával a föld színén. 18De keresete és bére egyszer még az ÚR szent tulajdona lesz. Nem teszik a kincstárba, hogy ott őrizzék, hanem az ÚR színe előtt lakóké lesz ez a kereset, hogy jóllakásig ehessenek, és szép ruhába öltözzenek." (Ézsaiás 23)

Tírusz az ókor egyik leggazdagabb és bevehetetlennek tűnő városállama volt. A kereskedelemben tanúsított gátlástalansága miatt rászolgált az Úr szavát tolmácsoló próféta által használt becsmérlő jelzőre. Ítélete is, mely csakhamar bekövetkezett, figyelmeztetés mindazoknak, akik a jómódban bizakodnak. A vagyon ugyanis, ha a végső kérdésekkel szembesülünk, nem ment meg. Mivel ma is "Áll a hajsza, áll a bál a pénz körül, járja koldus és király, a sátán örül", ügyeljünk, hogy hitünket vesztve ne sodródjunk bele a világméretű táncba! Vegyük komolyan az Úr Jézus intését: "gazdag ember nehezen megy majd be a mennyek országába" (Mt 19,23). A Tírusznak adott, igencsak különös módon megfogalmazott kegyelmi ígéret viszont bátorítás: van lehetősége a megtérésre, az új életre a vagyoni gyarapodása közben Istentől eltávolodott embernek is. Ezt igazolják azok a nőtanítványok is, akik bűneikből megszabadulva, vagyonukkal szolgálták az Úr ügyét (Lk 8,3). Boldog, aki - ha anyagi téren előrehaladt - felismerte már, hogy ez azért történt, "hogy legyen mit adnia a szűkölködőknek" (Ef 4,28). "Fogadd éltem, Jézusom... Még a pénzem is vegyed!" (BGyÉ 341) /GyK/



A Szentlélek gyümölcse: a békesség
"25"Elmondom ezeket nektek, amíg veletek vagyok. 26A Pártfogó pedig, a Szentlélek, akit az én nevemben küld az Atya, ő tanít majd meg titeket mindenre, és eszetekbe juttat mindent, amit én mondtam nektek. 27Békességet hagyok nektek: az én békességemet adom nektek; de nem úgy adom nektek, ahogyan a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, ne is csüggedjen. " (János 14,25-27)

Az édenét vesztett első emberpár szívébe, otthonába a bűnnel és a halállal együtt beköltözött a békétlenség is. Azóta mindenki ott hord magában egy fájó kérdést, amelyet egy - új dallamra illesztett - régi énekünk így fogalmaz meg: "Békét, édes békét lelkem hol talál?" (BGyÉ 373) A világon sokfelé, köszönésnek álcázott könyörgő és áldó imádságként hangzik fel - az ősatyák kora óta mindennap ki tudja hányszor - a sémi nyelveken beszélő emberek ajkán az általunk is jól ismert "shálom-békesség" szó. És még sincs békesség - egyetemes értelemben. És mégis van békesség - egy-egy ember szívében, egy-egy családban, és reméljük szinte mindig egy-egy gyülekezetben. Egyszóval mindenütt, ahol a békességünk megszerzéséért kereszten meghalt, de feltámadott Jézus Krisztus - Úr. A Megváltó szótartó Úr. Távozása előtt megígérte: "az én békességemet adom nektek". Aztán előbb fölemeltetett a keresztre, majd egészen magasra, a mennybe ment. Hogyan adhatja meg így az ígért békességet? Az őt képviselő Szentlélek által, a Lélek gyümölcseként. Kérd hittel a Szentlélektől e gyümölcsöt, és vele együtt megkapod. Mert Jézus, az Úr megígérte... /GyK/
 

kata53

Állandó Tag
Állandó Tag
NAPI ÁHÍTAT

GONDOLKOZZ JÉZUS TANÍTÁSA SZERINT

"Szüntelen imádkozzatok" (1Tesz 5,17).
Hogy helyesen, vagy helytelenül gondolkozunk az imádságról, az attól függ, milyen az elképzelésünk róla. Ha az imádságot úgy vesszük, mint a tüdő lélegzését vagy a vér keringését, akkor helyesen gondolkozunk. A vér szakadatlanul kering, a lélegzés is szakadatlan. Nem vagyunk tudatában ennek, mégis megállás nélkül folyik. Nem mindig vagyunk tudatában annak sem, hogy Jézus tökéletes kapcsolatban tart minket Istennel; mégis így van, ha engedelmeskedünk neki. Az imádság nem gyakorlás, hanem élet. Őrizkedj mindattól, ami gátolja feltörő fohászaidat. "Szüntelen imádkozzatok" - azaz mindig őrizd meg a szívedből feltörő fohászkodás gyermeki szokását.
Jézus soha nem tesz említést meg nem hallgatott imádságról: határtalanul bizonyos volt abban, hogy az imádság mindig meghallgatásra talál. Megvan-e bennünk is a Szent Szellem által ez a kimondhatatlan bizonyosság, ami Jézusban volt az imádságról, vagy arra az időre gondolunk, amikor Isten látszólag nem felelt imádságunkra? "Aki kér, mind kap" (Mt 7, Még ha mondjuk is, hogy "de... nem...", Isten azonban a legeredményesebb módon hallgatja meg az imádságot nemcsak néha, hanem minden időben. Lehet, hogy a meghallgattatás bizonyítékát nem mindig azon a területen találjuk meg, ahol szeretnénk, vagy várjuk. Várjuk-e, hogy Isten feleljen az imádságra?
A veszély abban van, hogy felhígítjuk a dolgokat, amikről Jézus beszélt és úgy értelmezzük, hogy megfeleljenek a józan észnek is, de ha csak józan ész kellene hozzá, akkor neki nem lett volna érdemes kimondania. Mindaz, amit Jézus mond az imádságról, természetfeletti kinyilatkoztatás.

Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből

Kárász Izabella

HÁLAADÁS

Köszönjük Tenéked, Istenünk, hogy élünk!
Hogy annyi vész után Te vagy menedékünk.
Nem is lehet nagyobb boldogságunk nekünk,
Minthogy velünk járva vigyázod életünk.

Milyen nagy kegyelem, hogy ily jó vagy hozzánk,
Hogy a baj idején felénk fordul orcád.
Megadod áldásod, a napi kenyerünk,
Megáldod a munkás, kérges két tenyerünk...

Megáldod a vetést, hogy nőjön kalászba.
Benned veti hitét az özvegy és árva.
Benned hisz a szegény, megalázva magát,
Néked ragyogtatja az éj sok csillagát.

Boldogan mondjuk el és dícsérünk Téged:
Nyugodt az életünk, Lelked megbékéltet.
Miért is csüggednénk, inkább hálát adunk
Hisz Véled a rossztól csak megszabadulunk.

Nem jöhet oly veszély, hogy ne segíts rajtunk,
Ne is maradjon hát soha néma ajkunk.
Hirdessük szerteszét: csodás, szent reménység,
Hogyha Benned hiszünk, eloszlik a kétség.

Csak a hit marad meg s a szeretet éltet,
Mely nélkül sohasem láthatunk meg Téged.
Köszönjük, ó, Urunk, hogy reánk gondolva
Eljuttatsz egykoron dicső országodba!

Fel, fel ti boldogok, akik hisztek Benne!
Ne legyen közöttünk, ki hálás ne lenne!
Mert irgalma örök, megtartása csodás,
Zengjük mindnyájan ma a hála himnuszát!

Dicsőitések egyben
 

kata53

Állandó Tag
Állandó Tag
A szikla
Éjszaka volt. Az ember a kunyhójában aludt, mikor hirtelen fény töltötte be a szobát és megjelent Isten. Az Úr azt mondta neki, hogy el kell végeznie egy feladatot, és odavezette egy hatalmas sziklához, ami a kunyhóval szemközt volt.
Az Úr elmagyarázta az embernek, hogy a hatalmas sziklát teljes erejéből kell tolnia. Így hát az ember ezt tette nap, mint nap. Több éven keresztül reggeltől estig küszködött a kővel, nekifeszült a hátával, a vállával a nagy szikla hideg felszínének, és teljes erejéből nyomta. Minden este kimerülve és fájó tagokkal tért vissza a kunyhójába. Úgy érezte, hogy az egész napja hiábavaló volt.
Ahogy az ember elbizonytalanodott, a Sátán elhatározta, hogy színre lép és gondolatot ültet el az ember agyában, hogy "Hosszú ideje napról napra kínlódsz azzal a sziklával és az mégsem mozdult meg." Sikerült azt a benyomást keltenie benne, hogy a feladat lehetetlen és felsült vele. Ez a gondolat teljesen elbizonytalanította és elcsüggesztette őt.
-Miért töröd magad ezért? - kérdezte a Sátán. -Felesleges annyi időt rászánnod. Csak éppen, hogy told egy kicsit, az is elég lesz.
Ez volt az, amit az elcsüggedt ember is tervezett, de elhatározta, hogy előtte imádságban az Úr elé viszi ezeket a zaklatott gondolatokat.
-Uram - mondta - hosszú ideje fáradozom, és keményen szolgállak téged, minden erőmet latba vetve, ahogyan kérted. De még mostanra sem sikerült elérnem, hogy a kő akárcsak egy fél millimétert is mozduljon. Mit csinálok rosszul? Miért nem tudom teljesíteni a feladatot?
Az Úr könyörületesen válaszolt:
-Barátom, én arra kértelek, hogy szolgálj engem, amit te elfogadtál. Azt mondtam, az a feladatod, hogy nyomd azt a követ teljes erődből, amit meg is cselekedtél. Én egyszer sem mondtam neked, hogy azt el kell tolnod. Neked csak annyi volt a dolgod, hogy nyomd a sziklát. Most pedig hozzám jössz, mert úgy gondolod, hogy feleslegesen vesztegetted az idődet és az erődet. De ez igazán így van? Nézz csak magadra! A karod erős és izmos, a hátad kigyúrt és barna, a kezeden bőrkeményedés van az állandó erőlködéstől, a lábad masszív és kemény lett. Az ellenállás megerősített és most sokkal többre vagy képes, mint eddig. Igaz, hogy nem mozdítottad meg a követ, de én csak azt kértem, hogy engedelmeskedj és nyomd azt teljes erődből, hogy gyakorold a hitedet és bízz az én bölcsességemben. Ezt te meg is tetted. Most akkor, barátom, elmozdítom a követ.
Sokszor, mikor Isten szavát halljuk, hajlamosak vagyunk arra, hogy a saját eszünkkel próbáljuk megfejteni, mit is szeretne tőlünk. Pedig ilyenkor Isten csak engedelmességet akar és azt, hogy higgyünk Benne. Vagyis gyakorold a hitet, amely hegyeket mozdít el, de ne felejtsd, hogy Isten az, aki a hegyet elmozdítja.
 

stefike0

Állandó Tag
Állandó Tag
Napi áhitat

Szövetségszegés
"1Az ÚR elpusztítja, felforgatja a földet, feldúlja felszínét, szétszórja lakóit. 2Olyan lesz a köznép, mint a pap; a szolga, mint ura; a szolgáló, mint úrnője; az eladó, mint a vásárló; a kölcsönadó, mint a kölcsönkérő, és a hitelező, mint az adós. 3Teljesen elpusztul a föld, teljesen kifosztják. Az ÚR jelentette ki ezt az igét. 4Gyászol, hervad a föld, elalél, hervad a világ, elalél a magas ég a földdel együtt. 5Gyalázatossá tették a földet lakói, mert megszegték a törvényeket, megmásították a rendelkezéseket, megszegték az örök szövetséget. 6Ezért átok emészti a földet, megbűnhődnek lakói. Ezért elfogynak a föld lakói, csak kevés ember marad meg. 7Gyászol a must, búsul a szőlő, és sóhajtoznak mind, akik jókedvűek voltak. 8Abbamaradt a vidám dobolás, megszűnt a zajos vigadozás, abbamaradt a vidám citeraszó. 9Nem borozgatnak nótaszó mellett, keserű az ital annak, aki issza. 10Romba dőlt, puszta a város, zárva van minden ház, nem lehet bemenni. 11Borért kiáltoznak az utcákon, bealkonyult minden örömnek, száműzve van a földről a vidámság. 12Pusztán maradt a város, romhalmaz van a kapu helyén. 13Mert olyasmi történik a földön, a népek között, mint amikor szüret után olajbogyót vernek, vagy szőlőt böngésznek. 14Azok hangos szóval ujjonganak az ÚR fenségének, kiáltoznak a tenger felől. 15Világosság támadt, ezért dicsérjétek az URat, az ÚRnak, Izráel Istenének nevét a tenger szigetein! 16A föld széléről énekszót hallunk: Dicsőség az igaznak! De én ezt mondom: Végem van, végem van, jaj nekem! Csalnak a csalók, csalárdul csalnak a csalók! 17Rettegés, verem és kelepce fenyeget téged, föld lakója! 18Mert aki a rettentő hír elől menekül, verembe esik, és aki kijön a veremből, kelepcébe kerül. Megnyílnak a magas ég csatornái, és megrendülnek a föld alapjai. 19Recseg, ropog a föld, darabokra törik a föld, inogva reng a föld! 20Ide-oda tántorog a föld, mint a részeg, düledezik, mint a kunyhó! Ránehezedik vétke, és elesik, nem is kel föl többé. 21Azon a napon megbünteti az ÚR a magasság seregét a magasságban, és a föld királyait a földön. 22Egy csomóba gyűjtik őket, mint foglyokat a verembe. Börtönbe zárják, és hosszú idő múlva megbüntetik őket. 23Elpirul a sápadt hold, szégyenkezik az izzó nap, mert a Seregek URa lesz a király a Sion hegyén és Jeruzsálemben, és vénei előtt ragyog dicsősége." ( Ézsaiás 24)

A híreket hallgatva, látva megborzongunk. Szinte nincs nap, mely természeti és ember okozta pusztulás nélkül telne el. Úgy vélhetnénk, hogy az ártó események véletlenszerű halmozódásával van dolgunk, ám az ige megérteti velünk, hogy az emberiség egyetemes szövetségtörése miatt zúdul mindez reánk. Az Örökkévaló azonban a teremtett világgal kapcsolatban nem a sínai-hegyi, nem is a Megváltó által szerzett új szövetséget kéri számon rajtunk, hanem a Noéval kötött, az embervér kiontását tiltó ősi megállapodást (1Móz 9,1-17). Megkönnyebbüléssel fogadjuk, sőt még hálát is adunk az Úrnak, ha az ítéletes eseményektől mi éppen mentesülünk. Aki azonban a Jeruzsálem eljövendő pusztulása miatt síró Úr Jézus szemével nézi a világot, saját megmenekülésében nem a jó szerencsét, hanem a felelősséget ismeri fel. Hogy tegyen valamit a veszendőkért, nemcsak a nyomorenyhítő vagy éppen testi életet mentő szeretetszolgálatban, hanem az örök életre segítő lélekmentés terén is. "Tégy engem békeköveteddé, Mert sóvárogva vár rád a világ! Ó, add, hogy lámpás legyek szent kezedben, Aki utat mutat másoknak hozzád!" (BGyÉ 483) /GyK/




A Szentlélek gyümölcse: a türelem
"10Vegyetek példát, testvéreim, a szenvedésben és a türelemben a prófétákról, akik az Úr nevében szóltak. 11Íme, boldognak mondjuk azokat, akik tűrni tudtak a szenvedésekben. Jób állhatatosságáról hallottatok, és láttátok, hogyan intézte a sorsát az Úr; mert igen irgalmas és könyörületes az Úr. " (Jakab 5,10-11)

Az életben szinte mindenhez szükséges a türelem. A munkához, a tanuláshoz, a sporthoz, de a bibliaolvasáshoz is - általában a hitélethez -, és el ne felejtsük: a szenvedéshez. A Bibliában a türelem egyfelől az emberközi kapcsolatokban, másfelől a nyomorúság, a baj elviselésében jelenik meg. Cselekvőleg vagyunk türelmesek, ha az akadályokat leküzdve százszor is újrakezdjük, amit elhibáztunk. Szenvedőleg vagyunk türelmesek, ha kedvezőtlen körülmények közt sem esünk kétségbe, vagy uralkodunk magunkon, eltűrünk, elviselünk valamit. Ennek különösen értékes változata az, amikor elhordozzuk a mienktől eltérő nézeteket, magatartást, még ha ez az eltűrés kisebb-nagyobb gyötrelmet okoz is nekünk. A földi élethez és az üdvösség elnyeréséhez egyaránt nélkülözhetetlen a türelem, ezért biztat minket arra az ige, hogy "kövessétek azokat, akik hit és türelem által öröklik az ígéreteket" (Zsid 6,12). Példákként vehetjük a prófétákat, Jóbot, de mindenekfölött az Úr Jézust. S ha megkívántuk a sokoldalúan hasznos erényt, akkor könyörögjünk így: Atyánk, add meg nékünk a már megnyert Szentlélekhez szükségszerűen hozzátartozó gyümölcsöt, a türelmet is! /GyK/
 

kata53

Állandó Tag
Állandó Tag
NAPI ÁHÍTAT

MEGELEVENÍTŐ ÉLET

"Ti pedig maradjatok Jeruzsálemben, mígnem felruháztattok mennyei erővel" (Lk 24,49).
Nemcsak saját felkészíttetésük miatt kellett a tanítványoknak a pünkösdre várniuk; addig kellett várniuk, amíg az Úr megdicsőülése történelmi ténnyé lett. Mihelyt megdicsőült, mi történt? "Miután Istennek jobbja által felmagasztaltatott és a megígért Szent Szellemet az Atyától elnyerte, kitöltötte azt, amit most láttok és hallotok" (Csel 2,33). A következő mondat: "mert még nem volt Szent Szellem, mivel Jézus még nem dicsőíttetett meg" (Jn 7,39) - nem mireánk vonatkozik. Ma már a Szent Szellem kitöltetett, az Úr már megdicsőült: most már a várakozás ideje nem Isten gondviselésétől, hanem a mi készenlétünktől függ.
A Szent Szellem befolyása és hatalma már pünkösd előtt is munkálkodott, de Ő maga még nem volt itt. Amint Urunk megdicsőült mennybemenetelekor, a Szent Szellem eljött ebbe a világba és azóta mindig itt van. El kell fogadnunk ezt a kinyilatkoztatást, hogy Ő itt van! A hívő legyen állandóan nyitott a Szent Szellem befogadására. Amikor befogadjuk a Szent Szellemet, megelevenítő életet nyerünk a mennybe ment Úrtól.
Nem a Szent Szellem keresztsége változtatja meg az embereket, hanem a mennybe ment Krisztus hatalma, amely a Szent Szellem által az emberek szívébe jut; ez változtatja meg őket. Mi sokszor szétválasztjuk azt, amit az Újszövetség soha nem választ szét. A Szent Szellem keresztsége nem Jézus Krisztustól független megtapasztalás, hanem az Ő mennybemenetelének bizonyítéka.
A Szent Szellem keresztsége sem az időre, sem az örökkévalóságra nem emlékeztet, hanem az az egyetlen csodálatos, dicsőséges MOST. "Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged" (Jn 17,3). Kezdd el Őt most megismerni és soha ne hagyd abba!

Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből


Szerző: Hargitai Blanka


A Vigasztaló

Csak Jézus az, ki megvigasztal.
Mindent Ő teremtett, és igazi jó barát.
Ő vezet Téged, s keze el nem hagy.
Nagyon szeret, meghalt a keresztfán.

Isten, Uralkodó Atya. Hatalmas,
Uralkodik minden felett.
Mégis szeret, megmenteni akart
Midőn od\'adta a Fiát Éretted.

Szentlélek, az ki mindig Veled van.
Ki mindig kész, s megvigasztal.
Ő az, ki sír Veled, ha szomorú vagy.
Meggyógyít, bátorít, s mindig Benned marad.


Jöjj Szentlélek, mennyekből...

Jöjj Szentlélek

Jöjj Szentlélek, mennyekbõl,
Hószín galamb Istentõl,
Áldott égi szeretet,
Töltsd be árva szívemet!
Ó, Szentlélek, drága fény,
Téged bírni vágylak én!
Jöjj, foglalj el teljesen
E csodás szép ünnepen!
Szép tavasznak reggelén
Tündököljön hit, remény:
Hogy te ápolsz engemet,
S mennybe viszed lelkemet!
(Somogyi Imre – HH 122)
 

kata53

Állandó Tag
Állandó Tag
Vigasztalás

Vigasztalás
Egy 5 éves kislány hazajött a szomszédasszonytól, akinek a kislánya néhány napja tragikus körülmények között halt meg.
- Mit keresel ilyenkor a szomszédban? Van annak az asszonynak elég baja, még csak te hiányzol neki! - korholta a gyermekét édesanyja.
- Azért mentem át, hogy megvigasztaljam a nénit.
- Gyermek létedre, hogyan tudnád te megvigasztalni azt a bánatos asszonyt?
- Hát az ölébe ültem és együtt sírtam vele. - válaszolta együttérző szeretettel a kislány.

"Örüljetek az örülőkkel, és sírjatok a sírókkal."

Pál levele a Rómabeliekhez 12.15
 

pjutka

Állandó Tag
Állandó Tag
Napi evangélium


2009. május 28. – Csütörtök Abban a időben Jézus az égre emelte szemét és így imádkozott: Szent Atyám, nemcsak tanítványaimért könyörgök, hanem azokért is, akik a szavukra hinni fognak bennem. Egyek legyenek mindnyájan! Amint te, Atyám, bennem vagy és én tebenned, úgy legyenek ők is mibennünk, és így elhiggye a világ, hogy te küldtél engem. Megosztottam velük a dicsőséget, amelyet nekem adtál, hogy egyek legyenek, amint mi egyek vagyunk: én őbennük, te énbennem, hogy így ők is teljesen egyek legyenek, s megtudja a világ, hogy te küldtél engem, és szereted őket, amint engem szerettél. Atyám! Azt akarom, hogy akiket nekem adtál, ott legyenek velem, ahol én vagyok, s lássák dicsőségemet, amelyet nekem adtál, mivel már a világ teremtése előtt szerettél engem. Én igaz Atyám! A világ nem ismert meg, de én ismerlek, s ők is megismerték, hogy te küldtél engem. Megismertettem velük nevedet, és ezután is megismertetem, hogy a szeretet, amellyel engem szeretsz, bennük legyen, és én is őbennük legyek.
Jn 17,20-26

Elmélkedés: Az utolsó vacsorán Jézus azt kéri imájában az Atyától, hogy tanítványai egyek legyenek és így elhiggye a világ, hogy őt az Atya küldte. A keresztények egysége tehát nem csupán a mi Urunknak a vágya, hanem a miénk is kell hogy legyen, hiszen ez alapozza meg tanúságtételünk hitelességét. Ha úgy próbáljuk felmutatni Krisztus képét, hogy közben egymással vitatkozunk, joggal hihetik rólunk, hogy mi sem találtuk meg az igazságot. A megosztottság olyan akadály, amely épp egyik legfőbb küldetésünk, az evangelizáció végrehajtásában gátol minket. A krisztusi örömhír továbbadása út számunkra, amelyen haladva Istenhez is és egymáshoz is közelebb kerülhetünk.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Látom, Uram, hogy jobban nem vesz körül egy alattomos ellenség sem, mint a hatalmas önszeretet, melynek igája alatt az eszem használata óta sóhajtozom, és az érzéki bűnök terhe, súlya. De mire való a bűnök összehasonlítása! Mind egyenlő volt, mert legkisebbikük is sokkal többet nyomott, mint szeretetem súlya. Adj, Uram, nekem könnyeket, hogy megsirassam őket, érzem ugyanis, hogy még nem bántam meg eddig eléggé. Végtelen a Te jóságod bűneimmel szemben, Uram! Felteszem magamban, hogy a Te támogató kegyelmeddel életemnek minden napján megbánom őket.
 

stefike0

Állandó Tag
Állandó Tag
Napi áhitat

A kegyelem terített asztala
"1URam, te vagy Istenem! Magasztallak, dicsérem neved, mert csodákat vittél véghez, ősrégi terveket, való igazságot. 2Mert kőhalommá tetted a várost, a megerősített várat rommá, a bitorlók kastélya nem lesz város, soha többé föl nem épül! 3Ezért tisztel téged az erős nép, téged fél a hatalmas nemzetek városa. 4Mert erőssége vagy a nincstelennek, erőssége a szegénynek a nyomorúságban, oltalom a zivatarban, árnyék a hőségben, mert a hatalmaskodók dühe olyan, mint a kőfalra zúduló zivatar. 5Mint hőség a szikkadt földet, megalázod a zajongó bitorlókat, mint a felhő árnyéka a hőséget, elnyomod a hatalmaskodók énekét. 6Készít majd a Seregek URa ezen a hegyen minden népnek lakomát zsíros falatokból, lakomát újborokból, zsíros, velős falatokból, letisztult újborokból. 7Ezen a hegyen leveszi a leplet, amely ráborult minden népre, és a takarót, amely betakart minden nemzetet. 8Véget vet a halálnak örökre! Az én Uram, az ÚR letörli a könnyet minden arcról. Leveszi népéről a gyalázatot az egész földön. - Ezt ígérte az ÚR! 9Ezt mondják azon a napon: Itt van a mi Istenünk, benne reménykedtünk, hogy megszabadít minket. Itt van az ÚR, benne reménykedtünk, vigadjunk és örüljünk szabadításának! 10Mert az ÚR keze nyugszik ezen a hegyen. Móábot pedig eltapossák lakóhelyén, ahogyan a szalmát trágyalébe tapossák. 11Széttárja benne kezeit, ahogyan széttárja az úszó, ha úszik. De az ÚR megalázza gőgjét, hiába erőlködik kezével. 12Kőfalakkal megerősített fellegváradat ledönti, lerombolja, ízzé-porrá zúzza." (Ézsaiás 25)

Mint ahogy az eget elborító koromfekete felhők résén áttör a napsugár, úgy ragyog fel nekünk egy hatalmaskodó városra s a gőgös Móábra kimondott ítélet közepette meghirdetett üdvlakoma képe. Hány sorscsapás alatt senyvedő hívő merített már vigasztalást e szavakból! Minket is kiemel csüggedésünkből, reménytelenségünkből a bennük rejlő isteni szeretet. Az Úr által készített szabadítás nemcsak egy-egy bajunkból ment ki földi életünk során, hanem kivált minket a halál fogságából is, mégpedig örökre, hogy végül a Bárány ünnepi asztalához telepítsen minket. A földi szenvedés önmagában nem jogosít fel egyikünket sem arra, hogy a meghívottak közé soroltassunk. A Szentírás egészéből egyértelműen kiviláglik, hogy az áhított meghívás csak azokat a szenvedőket illeti meg, akik itt e földön az Úr Jézust hittel elfogadják, benne bíznak, néki engedelmeskednek, s hozzá mindvégig hűségesek maradnak. Ezért legyünk bölcsek, és most, amikor még szólít az Úr, erősítsük meg, vagy pedig rendezzük végre vele való közösségünket! "Ó, add, hogy egykor részt vegyünk a Bárány vacsoráján!" ( GyÉ 435) /GyK/





A Szentlélek gyümölcse: a szívesség és a jóság
"1Egyszer megkérdezte Dávid: Maradt-e még valaki Saul háza népéből, aki iránt hűséggel tartozom Jónátánért? 2Volt egy Saul házából való szolga, akinek Cíbá volt a neve. Őt hívták Dávidhoz, és megkérdezte a király: Te vagy Cíbá? Ő így felelt: Én vagyok, a te szolgád. 3Akkor ezt mondta a király: Maradt-e még valaki Saul háza népéből, akinek hűséggel tartozom Isten előtt? Cíbá ezt felelte a királynak: Van még Jónátánnak egy fia, aki mindkét lábára béna. 4A király megkérdezte: Hol van? Cíbá így felelt a királynak: Lódebárban van, Ammiél fiának, Mákírnak a házában. 5Akkor üzent neki Dávid király, és elhozatta őt Lódebárból, Mákírnak, Ammiél fiának a házából. 6Amikor megérkezett Dávidhoz Mefibóset, Saul fiának, Jónátánnak a fia, arcra esett, és leborult előtte. Dávid megszólította: Mefibóset! Ő így felelt: Itt van a te szolgád. 7Dávid ezt mondta neki: Ne félj, hiszen én hűséggel tartozom neked apádért, Jónátánért, és visszaadom neked nagyapádnak, Saulnak minden földbirtokát, te pedig mindenkor az én asztalomnál étkezel. " (2Sámuel 9,1-7)

Az ószövetségi kor sokszor elborzasztó történetei között üde színfolt ez az ige, amely igen alkalmas elvont újszövetségi igazságok gyakorlati szemléltetésére is. Mindaz ugyanis, amit és ahogy Dávid a mozgássérült Méfibóset érdekében tesz, a Szentlélek két gyümölcsének, a szívességnek és a jóságnak a jelenlétére utal. mindennapi élet körébe tartozó udvarias megnyilatkozásoknál - például valaki előreenged a sorbaállásnál - minőségileg több a szívesség. Kézzelfogható szeretet, a készséges segítés; amit nem vagyok köteles megtenni, de örömmel teszem, a viszonzás elvárása nélkül, úgy, hogy könnyű legyen a másiknak elfogadni, mert nem kelti benne a lekötelezettség érzését. A szívesség édestestvéreként jelenik meg a hívő ember életében a jóság. - A szívesség inkább a lelkület jellemzője. A jóság ezzel szemben a magatartást és a cselekvést minősíti. A szívesség energiát ad a jóságnak. Ebből a meggondolásból arra következtethetünk, hogy a jóság tetté alakított szívesség. "Úr Jézus, bőven add nekem Az irgalomnak lelkét, Hogy kész örömmel fölvegyem A fáradt szívek terhét!" (BGyÉ 378) /GyK/
 

serene

Új tag
C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c. könyvéből

Emlékeztesd Istent ígéreteire!

Hiszen Te mondtad: Sok jót teszek veled" (1Móz 32,13).

Ez a legbiztosabb módja, hogy imánk hathatós legyen az Úrnál. Alázatosan emlékeztetjük Őt ígéretére. Hűséges Istenünk soha nem vonja vissza szavát, és nem hagyja beteljesületlenül. Mégis szereti, ha népe emlékezetében tartja ígéreteit, és kéri Őt azok beteljesítésére. Az ilyen ima megeleveníti emlékezetünket, megújítja hitünket és megerősít a reménységben. Isten nem Önmagáért, hanem értünk adta Igéjét. Az Ő szándékai határozottak, és nincs szüksége semmire ahhoz, hogy tervét, népe megmentését, végrehajtsa. Ígéreteit nekünk adja, hogy azokkal minket erősítsen és vigasztaljon. Ezért kívánja, hogy könyörgésünkben hivatkozzunk ígéreteire, így: Hiszen Te mondtad..."

Sok jót teszek veled" - ebben az ígéretben megtaláljuk az Úr valamennyi kegyelmes ígéretének összefoglalását. Annyit jelent: biztosan" jót teszek veled. Jót, igazán jót, maradandó jót, mindent, ami jó. Sőt. Megcselekszi, hogy mi magunk is jók leszünk, ami még jobb. Úgy bánik velünk itt a földön, mint szentjeivel, és ez jó. De nemsokára felvesz bennünket, hogy az Úr Jézussal legyünk, és az Ő választottaival együtt lehessünk, és ez lesz a legfőbb jó. Ennek az ígéretnek a birtokában nem kell félnünk sem Ézsau haragjától, sem semmi mástól. Ha az Úr jót tesz velünk, ki árthatna nekünk?
 

serene

Új tag
Zsoltárok könyve 98. fejezet

1. Zsoltár. Énekeljetek az Úrnak új éneket, mert csodadolgokat cselekedett; megsegítette őt az ő jobbkeze és az ő szentséges karja.
2. Tudtul adta az Úr az ő szabadítását; a népek előtt megjelentette az ő igazságát.
3. Megemlékezett az ő kegyelméről és Izráel házához való hűségéről; látták a föld határai mind a mi Istenünknek szabadítását.
4. Vígan énekelj az Úrnak te egész föld; harsanjatok fel, örvendezzetek és zengedezzetek!
5. Zengedezzetek az Úrnak hárfával, hárfával és hangos énekléssel;
6. Trombitákkal és kürtzengéssel vígadozzatok a király, az Úr előtt!
7. Harsogjon a tenger és minden benne való, a világ és a kik lakoznak benne.
8. A folyóvizek tapsoljanak, a hegyek együttesen örvendezzenek
9. Az Úr előtt, mert eljön megítélni a földet; megítéli a világot igazsággal és a népeket méltányossággal.



http://www.youtube.com/watch?v=uO9JU3c6Ajc
 

korpi

Új tag
Bódás János: Szentlélek, szállj alá!

Szent Lélek szállj alá:
erõ, kincs, égi fény...
A világ oly gazdag,
és mégis oly szegény!
Hatalmasoknak, kik
vezetik a népet,
s fegyver van kezükben,
adj nagy bölcsességet.
Ûzz el szívekbõl
vad haragot, sértést,
népek s egyesek közt
teremts egyetértést.
Annyi még az önzés,
a gyûlölet: - vedd el!
tölts be minden szívet
emberszeretettel.
Krisztus indulatját
vidd a földre szerte,
Te uralkodj bennünk
békességnek Lelke.
Élni vágyunk, mégis
veszni készül minden,
mentsd meg a világot

+ Nagyon jó ez a fórum.
 
Oldal tetejére