Tudom, hogy ez csak csín kérdése, de olyan irigykedve nézem pl. a Camponában a kézimunka kiállításon azokat a munkákat, ahol szinte megkülönböztethetetlen a két oldal olyan szépen csinálják.Tippem: oda-vissza sorokat varrsz, nincs jó ötlet, a sorváltásnál az átlépés megjelenik abban a kis kallantyúban. A "szabályos" , körbe-körbe kóborlós öltéseknél, amikor a hátulja képe álló egyeneseket mutat, és mindig azt sakkozod, merre válts, hogy a hátulja csodagyönyi legyen, holott sem az asztalon, sem a képkeretben nem az van elöl, ott van alternatíva. De nem tudom, csak mókázok.
Gyönyörű, hangulatos lett - nagyon szeretem a nyírfákat.Most lett kész, nem volt felhőtlen könnyed munka
Most lett kész, nem volt felhőtlen könnyed munka
szuperMost hoztam a keretezőtől:
Hű, nem lehetett semmi ezt kontúrozni!Kész van a 2.panel kontúrozása is, és így néz ki a kettő együtt. Még meleg (olyan is. . ) Alig fért a képbe. Még a halas-tengeres van vissza a jobb oldalról.
Hát, nem. Döntő többségében sehova nem vezető hosszú öltések vannak benne, mondjuk egy szem szélességben, de 12 szem magasságban ferdén, ... hullott a maradék hajam, nem mindig szép szövegkörnyezetben emlegetve a szerzőt. De fura módon, az ő mintáin nagyon szeretek kontúrozni, mert érdekes, ahogy kialakul a kép. Meg rengeteg helyen át is írom a dolgot, csak kinézem, hova kell eljutni, aztán ahogy odaérek, majd odaérek. Az enyém, én nézegetem majd, nekem egy tervező ne okoskodjon.Hű, nem lehetett semmi ezt kontúrozni!
Hány száz órán át konturoztal?? Le a kalappal…Kész van a 2.panel kontúrozása is, és így néz ki a kettő együtt. Még meleg (olyan is. . ) Alig fért a képbe. Még a halas-tengeres van vissza a jobb oldalról.