Konyv ajanlat

Melitta

Adminisztrátor
Fórumvezető
Rádiós
<TABLE cellSpacing=0 cellPadding=0 width=600 align=center border=0><TBODY><TR><TD vAlign=bottom align=left>A Brüll-ház
Benedek Szabolcs


</TD></TR></TBODY></TABLE>
Az ifjabb Steigerwald kisasszonynak, Emesének valamivel tovább tartott a délutáni sétája, mint a többieknek: olyan gyermeki örömmel rugdalta a Ludovika előtti parkban a fák és bokrok között vezető keskeny ösvényeken a díszkavicsot, és olyan lelkesen hallgatta a tavaszt köszöntő madarak énekét, hogy az anyja – miután hiába könyörgött, vessen végett a pajkosságnak és próbáljon meg felnőttként, úrihölgyként viselkedni – lemondóan kijelentette, hogy ő a részéről a sétát befejezettnek tekinti, ám ettől még Emese nyugodtan maradhat és eljátszadozhat egy darabig, csak azután ne csodálkozzék, ha a környék megszólja, amiért a fű megfogta a ruháját (ráadásul olyan helyeken, amelyek leginkább vonzzák a férfitekinteteket), és mindenki rajta fog nevetni, amiért levelek és egyéb, a fákról leesett ocsmányságok ragadtak a széltől amúgy is szétzilált, toálettet igénylő hajába.
Steigerwald mama karon fogta idősebbik leányát, Noémit (ő Steigerwald papa Jókai-mániájának köszönhette a nevét), s ringó csípővel elvonult. Húgával ellentétben Noéminek egyáltalán nem volt maradása: azt persze sejtette, hogy Emesét sem a madarak éneke és a friss tavaszi szellő készteti arra, hogy még kicsit elidőzzék a park kavicsos ösvényein, sokkal inkább az, hogy a Ludovikában hamarosan végett érnek a délelőtti órák, a kadétok kapnak egy kis szabadidőt, és perceken belül nyalka ifjú tisztek egész tömege áramlik ki az épületből, hogy aztán ellepjék az Üllői út kávéházait. Steigerwald Noémit azonban nem érdekelték az ifjú tisztek, őt az az egészen kicsire összehajtogatott papiros izgatta, amelyet vagy két fertályórával korábban, a Ferenc körút és az Üllői út kereszteződésében, halálos vakmerőséggel nyomott a kezébe Valach Frigyes hírlapíró, azt követően, hogy kalaplevétellel és mély meghajlással üdvözölte a Steigerwald kisasszonyokat és édesanyjukat, majd miután azok elhaladtak mellette, egy óvatlan pillanatban Noémi kesztyűs kezébe csúsztatta a papirost. Noémi azóta szorongatta azt, és magában hálát adott az égieknek, amiért az illendőség előírja a kesztyűviseletet, ellenkező esetben már az izgalomtól összeizzadta volna Valach Frigyes levelét, ami viszont azzal a veszéllyel járt volna, hogy nem tudja elolvasni. Máshova azonban nem tudta tenni a gondosan összehajtogatott papírt, csupán a tenyerében tartogathatta, úgy, hogy az anyja ne vegye észre. Se Steigerwald mama, se Steigerwald papa nem nagyon örült ugyanis Valach Frigyes udvarlásának, a papa például tintásujjú jöttment firkásznak tartotta, aki nem méltó egy úrilány kezeire.
Az se hatotta meg, hogy Valach Frigyes immáron egyre gyakrabban a sokkal szebben és előkelőbben hangzó Vadászy nevet használta, az utóbbi időben nem csupán így írta alá cikkeit, hanem ekként is mutatkozott be; sőt a szerelmes ifjú egy óvatlan és mámorosan gyönyörű, reménytelen pillanatban egyik titkos kávéházi légyottjukon azt is bevallotta Steigerwald Noéminek, hogy ő szabadkőműves, és a világ jobbításán dolgozik.
Steigerwald papa erre is csak legyintett:
– Ugyan már. Semmit nem jelent. Fél Budapest szabadkőműves – itt aztán zavartan elhallgatott, s azt sem a lányai, sem a felesége nem tudták, hogy magában elhatározta: amint módja nyílik rá, utánanéz valamelyik páholyban ennek a Valach vagy Vadászy testvérnek.
A kadétok óraműpontossággal hagyták el a Ludovika épületét, ránevettek a park kavicsos ösvényein kavargó Steigerwald Emesére, majd egyáltalán nem úriember módjára utána fordultak és megbámulták, hogyan ringatózik fűtől zöldellő ruhájában a kisasszony keskeny csípője. Ezt követően bevetették magukat az Üllői út kávéházaiba, Steigerwald Emese pedig úgy érezte, még időben van ahhoz, hogy nagyobb anyai szidás nélkül – és főleg annak a lehetősége nélkül, hogy a mama beárulja a papának – hazamehessen. A parkból kijőve, amennyire öltözéke engedte, átsietett az Üllői úton, átbotladozott a villamossíneken, fölment a járdára, és elindult befelé az Üllői út és az Ernő utca sarkán álló, nemrégiben emelt, sárga homlokzatú, szépen megmunkált, több más lakás mellett az övéknek is otthont adó bérház kapuján, amikor a félhomályos kapualjban beleütközött valakibe.
– Pardon, bocsánat – az illető megemelte a kalapját és félreállt.
– Kérem, nem történt semmi – motyogta Steigerwald Emese, azzal elindult a lépcsőház felé. Közben alaposan megnézte a férfit, annak keskeny arcát, kétoldalt a fülére omló haját, álmatag tekintetét. Amaz annyit mondott még: „Kezitcsókolom”, azzal kilépett a kapun.
Steigerwald Emesében a következő pillanatban tudatosodott, honnét volt a férfi ismerős.
– Szentséges szűzanyám! – csúszott ki keskeny, vértelen ajkain, majd úrilányhoz egyáltalán nem illően lebotladozott a mindjárt a bejárat után következő néhány lépcsőfokon és kiszaladt a kapun. Nézett balra, nézett jobbra, ám nem talált egyebet, mint a tavaszi napsütésben a közeli kávéház teraszán üldögélő ifjú nyalka tiszteket, a férfit nem látta sehol.
Steigerwald Emese nagyon, de nagyon gyorsan ért föl a harmadikra, valósággal berobbant a lakásuk ajtaján, majdnem elsodorta az ebéd szervírozására készülő cselédet, és kopogtatás nélkül nyitott be abba a szobába, amelyen a nővérével osztozott, és amelyben Steigerwald Noémi ezúttal is tartózkodott. Ő éppen ötödjére készült elolvasni Valach, avagy Vadászy Frigyes hírlapíró nem annyira hosszú, ám annál forróbb, szenvedélyesebb és nem utolsósorban annál szabatosabban megfogalmazott levelét, roppant módon bosszantotta hát, hogy a húga megzavarta.
– Mit akarsz? – ripakodott rá, amire felelet gyanánt Emese annyit mondott:
– Láttam, láttam! A házunkból jött ki! Láttam!
– Mit habogsz itt összevissza? – Steigerwald Noémi villámsebességgel hajtogatta össze Valach (Vadászy) Frigyes szerelmeslevelét, és elrejtette ruhájában, az izgalmaktól és a visszafojtott szenvedélyektől rengő keble fölött.
Steigerwald Emese fölnyitotta közösen használt íróasztaluk fedelét, egy halom újságot vett elő onnét. Az íróasztalra dobta mindet: képes újságok voltak, különféle címekkel és fejlécekkel, annyi közös vonással, hogy mindben akadt egy cikk, melyet „Vadászy” névvel írtak alá.
– Mit akarsz azokkal? – sápítozott a levél hatása alatt Steigerwald Noémi, ugyanis valami homályos és egyelőre fölöttébb indokolatlan gyanú körvonalazódott benne arról, hogy húga a három fertályórával ezelőtti, az Üllői út és Ferenc körút kereszteződésénél történt találkozás hatására Vadászy cikkeit keresi, netán arra céloz – amint ideért a gondolkodásban, hevesen dobogni kezdett Steigerwald Noémi szíve, és bár ezt nem tudta, ebbe bele is pi-rult –, hogy látta a házukból kijönni a hírlapírót, aki ezek szerint az ő lakásuk körül ólálkodott, sőt (ebbe már alig mert belegondolni az idősebb Steigerwald kisasszony) valami újabb titkos rándevú megszervezésén dolgozik, melybe Emesét is bevonta.
– Mondjad már, mondjad már! – kiáltott Noémi, és idegességében tapsikolni kezdett, amikor végre a húga az orra alá nyomott egy újságot:
– Tessék. Nézd meg.
– „A kiadó szerint Ady újabb kötete is vihart fog kavarni” – olvasta fennhangon Steigerwald Noémi, majd kérdőn nézett a húgára. – Mi van ezzel?
– Hát ő az! – bökdösött Steigerwald Emese a cikk melletti képre: – Itt volt! A mi házunkban.
Nővére összeráncolta a homlokát, úrinőhöz illően közelebb tartotta szemeihez az újságot, alaposan megnézte a költő fényképét, majd azt kérdezte:
– Adyról beszélsz?
Emesén volt a tapsikolásban a sor:
– Persze, hogy róla! Megértetted végre? Itt volt a házunkban. Összefutottam vele a kapuban.
– Összefutottál? Ismered? – bár nem mondta ki, Steigerwald Noémi reménykedő szíve újabb konspirációt sejtett emögött, ugyanis egyik titkos és szenvedélyesen reménytelen találkájukon Valach, avagy Vadászy Frigyes hírlapíró azt is bevallotta neki, hogy nem csupán szabadkőműves, de személyesen ismeri Ady Endrét is, legalábbis találkozott vele az egyik szerkesztőségben, ahonnét egyszer pont akkor készült távozni, amikor az országos hírű költő megérkezett oda leadni egy kis pamfletjét, és a főszerkesztő úr volt szíves őket egymásnak bemutatni. „Nagyon kedves ember – jelentette ki átszellemült mosollyal Valach (Vadászy) Frigyes –, a tekintetéből csak úgy sugárzik a géniusz.”
– Ugyan már. Honnét ismerném? Csak a verseit meg a cikkeit olvastam, soha életemben nem beszéltem vele. Nemhogy nem beszéltem vele, de nem is láttam a saját két szememmel soha, legföljebb fényképeken. Egészen mostanáig.
– Nem hiszem el – rázta a fejét Steigerwald Noémi.
– Pedig hidd – Steigerwald Emese úgy kapta ki nővére kezéből az újságot, csoda, hogy el nem szakadt. – Mondom, hogy itt volt, ebben a házban. Megismertem egyből. Most meg ahogy nézem a fotográfiát, egészen bizonyos vagyok.
– S a hangját… hallottad a hangját is?
– Hallottam bizony. Azt mondta nekem: kezitcsókolom.
– Kezitcsókolom?
– Mondom, hogy azt – Steigerwald Emese nagyot sóhajtott, az ég, jobban mondva a gondos kezek által fehérre festett, gipszstukkókkal díszített mennyezet felé emelte tekintetét, és megremegtette a szempilláit. – Sajnos csak mondta, ám nem tette ezt.
– Roppant szerencsés vagy – állapította meg Steigerwald Noémi.
Az az igazság, ha nem lett volna a világon a Vadászyként ismert Valach Frigyes hírlapíró, Steigerwald Noémi szerelmes lett volna Ady Endrébe; így azonban időnként legföljebb némi lelkifurdalás kíséretében azon viaskodhatott magában, lehet-e egyszerre két férfit szeretni.
Ám mivel minduntalan úgy találta, hogy nem, maradt a jóval közelibb és kézzelfoghatóbb Valach Frigyes mellett. A húgát azonban nem terhelték efféle kötöttségek.
Egy darabig csöndben kapkodták a levegőt, Steigerwald Emese újra meg újra fölidézte magában a mesés találkozás minden momentumát, Noémi pedig elképzelte, hogyan játszódhatott le a jelenet. A csöndet végül Emese törte meg:
– Mit gondolsz, mit csinálhatott itt? Meglátogatott valakit talán?
Nővére arcán sejtelmes mosoly jelent meg:
– Sose tűnt föl még neked a házunk neve?
– Brüll-ház – vonogatta gömbölyded vállacskáit Emese. – Mi van vele?
– Így hívják.
– Na és ha így hívják?
– Hát hogy hívják azt a nőt, aki Adynak szívszerelme volt?
– Diósiné – amint Emese kimondta, gyorsan hozzá is tette: – Diósiné Brüll Adél.
– Brüll Adél. Brüll – ismételte Noémi a bűvös nevet.
– Gondolod – Emese mindkét orcáján piros folt gyúlt –, gondolod, hogy köze van hozzá?
– Egészen biztosan – bólintott Noémi. – Szerintem ugyanaz a család.
– De hát azok nem is pestiek… talán váradiak…
– No és? Lehet pesti rokonuk. Népes família. Egy nagybácsi, akié ez az épület, és akitől a lakást mi is bérleménybe vesszük. Nyugodtan lehet a Brüll Adél rokona.
A húga erre hamarjában annyit tudott mondani:
– Igazad lehet – némi homlokráncolás után azt fűzte hozzá: – Hanem nem azt olvastam mindenütt, hogy már nem a szívszerelme? Hogy szakítottak nemrégiben? Ezt írták a lapok.
– Ezt írták. De vajon mindig az igazságot írják a lapok? Ne félj, Frici olyanokat mesél nekem – Steigerwald Noémi itt önkéntelenül a kebléhez, helyesebben az ott lapuló levélkéhez nyúlt –, hogy egészen elképedek. Nem is gondolnánk, hogy olyan is van. Miket meg nem csinálnak emberek. Nonszensz.
Nem hiába voltak testvérek, a Steigerwald kisasszonyoknak egy irányba forgott a gondolatuk. Ahogy ezt a nővére elmondta, Emese ugyanúgy vonta össze keskeny szemöldökét, mint amaz, és egészen lassan ejtette ki a szavakat:
– Azt akarod mondani, hogy Ady és Brüll Adél, vagy Léda, mert nevezzük úgy, ahogy ő a verseiben nevezi, szóval ez a nő nem is szakítottak, csak eljátsszák a nagyvilág előtt?
Noémi ugyanolyan hangsúllyal válaszolt:
– S titokban itt, a nagybácsi házában találkoznak! Lehet, hogy azért üres hónapok óta az elsőn az a kis bérlemény. Ott rándevúzik a nagy nyilvánosság elől elrejtőzve a szerelmespár. Itt, a Brüll-házban.
Egy darabig mindketten csak hápogni tudtak a fölfedezésüktől.
– Nyilván azért nem láttam kijönni Adyval együtt Lédát – suttogta Steigerwald Emese –, mert nem óhajtanak együtt mutatkozni.
– Nyilván – suttogott vissza Steigerwald Noémi.
– Az is lehet, hogy Léda egy fertályórával később, azaz éppen mostanság hagyja el az első emeleti kis bérleményt.
– Nagyon is elképzelhető.
Egymásra meredtek, egyszerre tépték föl a hallba vezető ajtót. Onnan mint a szélvész (persze már amennyire a ruhájuk engedte) robogtak tovább az előszoba és a bejárat felé, azzal a föltett szándékkal, hogy kinéznek a gangra és meglesik a távozó Diósiné Brüll Adélt.
A bejáratnál az apjukba botlottak, aki nem kis csodálkozással fogadta leányai hevességét. Mikor azok végre engedelmesen kezet csókoltak neki, lesegítették róla a kalapját és felöltőjét, majd viharzottak volna kifelé, sétapálcájával tréfásan megfenyítette őket:
– Lassabban, lassabban, hékásaim! A felöltőre pedig tessék vigyázni, a kávéházban elszakadt.
– Elszakadt? – szaladt ki a konyhából a cselédet felügyelő Steigerwald mama. – Átküldöm a Borissal a Rottberger szabóhoz. Megvarrja öt perc alatt.
– Onnét jövök – mondta Steigerwald papa. – Hazafelé bementem hozzá. Tényleg megcsinálta öt perc alatt. Hanem nem hiszitek el, kivel találkoztam nála! Bizony: Ady Endrével, a költővel. Ráadásul azelőtt éppenséggel a mi házunkban járt, itt kereste a Rottberger szabót, valakitől helytelen címet kapott. – Mosolyogva csóválta meg a fejét: – Hogy ennek a Rottbergernek micsoda híre és pácientúrája van! Országos nevű költők is ismerik.
– Édes papa – érdeklődött a tőle telhető legnagyobb bájossággal Noémi –, hát mit csinált Ady Endre a Rottberger szabónál?
– Azt már nem vártam meg, siettem ebédelni haza. De hallottam, amint panaszkodott neki, hogy végigjárta a mi házunkat, mire valaki itt fölvilágosította, hogy Rottberger a szomszéd épületben lakik.
– Szóval tényleg itt járt nálunk – adta az ártatlant Noémi –, a Brüll-házban?
– Itt járt, ha mondom, hát nem hiszitek el?
– Elhisszük, édes papa – vágta rá Noémi, és amíg anyjuk az étkezőbe terelte a famíliát, azt súgta a húga kecses füleibe: – Konspiráció. Nyilvánvaló konspiráció. A Frici úgyis rándevút kér tőlem, elmondom az egészet töviről hegyire neki. Országos szenzáció lesz ebből, szentigaz, hogy országos szenzáció!



IPM
 

sztzs

Állandó Tag
Állandó Tag
REJTŐ JENŐ

<O:p</O:p

A SZŐKE CIKLON<O:p</O:p



<O:p



TARTALOM<O:p</O:p

ELŐSZÓ
Az író töredelmesen, de röviden beismeri, hogy regényének előzményei vannak.
ELSŐ FEJEZET
Egy milliomos örökre leteszi a csirizesvödröt. Végrendelkezik vagyonáról, amelyet könnyű megtalálni. Itt kell lennie valahol a Földön. Az igazgató beszámol egy fegyencről, aki 190 cm magas, régi sebhely rútítja el az orrát, és feltételezhető, hogy nem aludt. Ez baj. A falnak is fülei vannak, Eddy Rancing személyében. Terve a következő: kirabolja a lányt, hogy gazdaggá tegye. Elrohan.
MÁSODIK FEJEZET
Elsősorban Marius bácsihoz mennek. Szerencsére Mr. North nem hanyagolta el az epekövét, és így az irattáros arra gondolhat, hogy öreg napjaira csinos nőkkel víkendezzen a kontinensen. Terveket sző régi üzleti könyvek kiárusítására. Később megverik. Mr. Bradford szerint a sors olyan, mint egy részeges szabász. Ezek után mindenki elutazik, és Evelyn is hajóra száll, egy pocsolyából.
HARMADIK FEJEZET
A kajüt romokban hever. A tanár tehetetlen, Evelyn alszik. A felkelő nap rossz megvilágításba helyezi őket. A fegyenc kitűnő referenciái dacára kénytelen más elhelyezkedést keresni. Corned-Beef jogos önvédelmet követ el egy sofőrön, és ezzel háziasságát bizonyítja. Gordon a lakásán keresi fel Buddhát. Evelyn lemondja Mr. Wilmington vacsoráját, és megterít.
NEGYEDIK FEJEZET
Eddy Rancing nyomozni kezd, de csak hullafoltokat és külsérelmi nyomokat talál. Ezek nem érdeklik. Megismerkedik Viktóriával, a főkertész nejével, és bemutatkozik neki Mustár is, ez a bohém kérődző. Nem kell a „karlsbadi emlék”. Megfenyíti a szeszélyes Grétit. Egy gonosz manó tőrbe csalja. Átúszik a szomszédos községbe. Minden rossz, de a vége jó.
ÖTÖDIK FEJEZET
Evelyn kénytelen indiszkréciót elkövetni. Huzat van, majd lövöldözés lesz, és végül sok embert elvisz a razzia. Mindenkit üldöznek, és mindenki üldöz mindenkit. A rablók kartellba mennek, majd a „Babkirály”-kocsmába. A trópusi vihar elsodor egy bankettet, és az ünnepelt hosszú autótúrára indul, frakkban.
HATODIK FEJEZET
Visszaemlékezések egy világítótoronyra és a morze ábécére. Az újabb terv fennakadást szenved öt emelet magasságban. A Tell Vilmos költője aranyórára tesz szert, és Högrabenhez viszi megbecsültetni. Kivonul a tűzőrség, Eddy Rancing Shakespeare-re hivatkozik, és Löwy, a csővezető tolmácsol. Sürgöny megy.
HETEDIK FEJEZET
A tanárt csodálják. Frissen mosott hálókabátra tesz szert. A frakk irigyelt túraöltözék lesz, de ott marad. Evelyn bravúrosan vezet. Három tehénnel találkoznak. A lord megszelídül az autó belsejében, de megvadítja a neszesszer. A három tehén újra feltűnik. Lyonban népies jelmezt öltenek, elbúcsúznak, és együtt folytatják útjukat. Lord Bannister kis híján megfullad egy vezércikktől.
NYOLCADIK FEJEZET
A tanár azt hiszi, hogy mindent ért. Erről szó sincs. Az esküvőt nem lehet megtartani a csatornázás miatt. Sir Arthur még a segédmérnök napidíját is kifizeti. A vendéglőre kitűzik a nemzeti lobogót, de a dalárdára kis híján nem kerül sor. Eddy megtudja, hogy minden elveszett. Erre lemond a nagybátyja javára. Holler ellen nincs orvosság. A szerkesztő rohammal foglalja el Marokkó félelmetes erődjét. Bevásárol Evelyn számára, de nem ölik meg. Összefüggések egy amerikai hangversenyzenekar és a Szahara sivatag között.
KILENCEDIK FEJEZET
Lord Bannister áldozata lesz egy hallucinációnak. Később összetévesztik Medici Katalinnal. Előkészül jövendő fegyházi éveire, majd megállapítja, hogy a Szaharában sokkal kellemesebb az út estélyi ruha nélkül. Rablók jelentkeznek, Eddy Rancing tevehalálában vágtat vissza, és rájön, hogy mi a relativitás.
TIZEDIK FEJEZET
Akhillész körszakálla. A rablók minden aljassággal szemben védtelenek. Eddy Rancing megtudja, hogy a sivatag sem fenékig tejfel. Egy egészen kis zarándok kineveti. Halála előtt rájön, hogy nem a Harrington lányának, hanem az életnek tanulunk. Kiderül, hogy a zsilett és az ismétlőpisztoly között alig van különbség, és ez nagyon elszomorítja. Aki utoljára nevet, az a neszesszer. Visszalő és talál. Párbaj után a felek kibékülnek, és már csak a vendéglős házikabátja felől kell intézkedni. Evelyn megbocsát. Mr. Bradford föllel issza a kávét, azonban gondosan leszűri a tanulságot. Így megtudjuk, hogy életünk voltaképpen milyen.


Érdekel? Meghallgathatod a minden, ami HANGOS PRÓZA topicban
 
Linket ugyan nem tudok, de ajánlani igen! :)
Terry Brooks írótól a Shannara-ciklust. Angolul több könyv is megjelent már, magyarul sajna csak az első ciklust (4 könyv), és a másodikból az elős részt. Nekem nagyon tetszett, szerintem a Gyűrűk urát is veri...
 

Lincike

Állandó Tag
Állandó Tag
(Hopp! Az előbb kidobott a rendszer... Még szerencse, hogy lementettem a hozzászólásomat. Így hát íme:)
Sziasztok!

Én három kortás magyar írót szeretnék a figyelmetekbe ajánlani.

Kerékgyártó István: Vagyonregény
A regény 1989-1995 között játszódik Magyarországon, és a privatizáció világát, az új magyar gazdasági és pénzügyi elit megszületését mutatja be. Nem kell megijedni, nem szakzsargonnal telitűzdelt értekezést kell elképzelni! A mű valódi regény, hatalmas csavarokkal telitűzdelve. Maga a téma is nagyon érdekes, és mint mondtam, regényszerűen, szépirodalmi ihletettséggel íródott. Ha valaki kíváncsi arra, hoyg hogyan s mint ment a privatizáció, az állami vagyon felosztása, hogy kik és milyen jogi kiskapukat játszottak ki, és végül is mi lett vagy lehetett a sorsuk, annak szívből ajánlom a könyvet. Maga a szerző egyébként privatizációs tanácsadóként dolgozott, és valamelyik egyetemen is tanított.
A kötet 2001-ben a Magvető kiadónál jelent meg, ma már többnyire csak a neten lehet megrendelni, vagy antikváriumokban lehet fellelni.

A másik könyv: Tar Sándor - A térkép szélén.
Nem karácsonyi olvasmány, az biztos. Mint a cím is mutatja, olyan emberekről szól, akik a "térkép" szélére kerültek, azaz a társadalom szélére. Alkoholisták, börtönből szabadultak, munkanélküliek, hajléktalanok stb. Embertelen, és mégis gyönyörű emberi történetek.

És a harmadik, a nagy kedvenc:
Bayer Zsolt - Tündértemető.
Leírhatatlanul jó. Gyakorlatilag arról szól, hogy hogyan nézett ki az emebr kamaszsága az 1980-as években. Semmi politika!!! Inkább oylanokra gondoljatok, hogy hogyan flörtöljünk a Balatonnál az NDK-s csajokkal. Mit érdemes Csehszlovákiából hozni, ha az ember egy napos iskolai táborozáson vesz részt? (Deli csokit!!!)
Mind a három könyvet nagyon-nagyon ajánlom!!!
 

Casidy

Állandó Tag
Állandó Tag
Akinek szomorkás a hangulata vagy csak szeret nevetni, nagyon ajánlom P.G. Wodehouse angol író könyveit!!! Rengeteg könyvet írt, a történetek az 1900-as évek elején játszódnak, kalandosak és humorosak. A főszereplő általában egy nőtlen fiatalember, aki rengeteg kalamajkába kerül, ahonnan vagy egy barátja, vagy a komornyikja segíti ki.
A The Times így üdvözítette őt: "tréfás zseni, akit az ő korában elismertek, mint a komédia klasszikus és vén mesterét". Legismertebb műve a Folytassa Jeeves!, amit az angolok meg is filmesítettek folytatásban a fiatal Dr. House-ként ismert színész főszereplésével.
 

19Barbi91

Állandó Tag
Állandó Tag
Meg Cabot: Locsifecsi királynő New Yorkban
Lizzie Nichols visszatért! Rója New York utcáit, állás, lakás és a világegyetemben számára kijelölt hely után kutatva (nem feltétlenül ebben a sorrendben). Amikor nyári szerelme, Luké felajánlja, hogy költözzenek össze, Lizzie szíves örömest dobja sutba a tervét, hogy legjobb barátnőjével, Sharival béreljen egyszobás lakást egy lift nélküli házban. Beköltözik élete szerelmével Mrs. de Villiers Ötödik sugárúti pót-lakásába, ahol kapuson kívül eredeti Renoir festmény is található. Állás-ügyben azonban már nincs ilyen szerencséje. Míg Shari azonnal rátalál álmai munkahelyére, Lizzie-t egymás után érik a megalázó elutasítások. Lizzie ingyenmunkát vállal egy esküvőiruha-felújító szalonban...
 

looppy

Állandó Tag
Állandó Tag
Hogy népszerűsítsük a magyar írókat is: Csáth Géza művei szerintem nagyon jók, bár kell hozzájuk egyfajta hangulat. Elvontaknak szeretettel ajánlom:)
 

kvlaco

Állandó Tag
Állandó Tag
Ajánló

Sziasztok!

Én Sci-Fi és Fantasy kategóriában ajánlanék két írót, lebilincselően írnak. Láttam fent műveiket az Ebook kereső rovatban érdemes megpróbálni.
Harrison Fawcett (Fonyódi Tibor)
Anthony Sheenard (Szélesi Sándor)
 

udit1116

Állandó Tag
Állandó Tag
Sziasztok. Ajánlom mindenkinek Dr. Tornyai János: Gyere,kicsim!...Gyere!
című könyvét. Én végig sírtam, bár nem vagyok az a fajta.:)
 

Schrödinger

Állandó Tag
Állandó Tag
Julio Cortazar - Bestiárium - kezdetnek Cortazarból

Mert Cortázar novelláinak jó részében – különösen ezekben a korai, meghökkentő elbeszélésekben, egy nagyra hívatott író megannyi művészi névjegyén, amelyek a nagy Borges árnyékában is ellenállhatatlanul szerzőjük felé fordították Argentína, Spanyol-Amerika és a világ figyelmét – a legváratlanabb, legnyugtalanítóbb vonásait villantja föl egy különben mindennapi valóság, és akkor az már az álom rejtelmes valósága, valami valóságfölötti (netán szürrealista?) és mélylélektani eredetű, modern lidércnyomás, ahonnan már nincs visszatérés a szokványos köznapokba. És mégis: nem a mai ember mai életének köznapivá lett lidércnyomása ez?
 

leindlar

Állandó Tag
Állandó Tag
Kiberiáda:
"És aztán kiníondta a Szót, amelynek rezgése a levegő útjain lehatolt a bolygó mélyébe; s akkor meghasadt a jáspis ég, és mielőtt még az alázuhanó tornyok homloka a földet érte volna, a hetvenhét argens város helyén hetvenhét fehér kráter nyílt meg; és a cikázó tűz hasogatta kontinensek repedező pajzsai között elpusztultak az ezüstök, s óriási napjuk már nem bolygót világított meg, hanem fekete felhőgomolyt, amely lassan szétfoszlott, mert szétfújta a semmi szele. Aztán a kőnél keményebb sugarakkal szétfeszített semmi egyetlen remegő szikrává futott össze, és az is kihunyt. A lökéshullámok hét nap után elértek arra a helyre, ahol éjfeketén várakoztak a csillaghajók. - Megtörtént! – szólt társaihoz a szörnyetegek őrködő alkotója. – Az ezüstök birodalma nem létezik többé. Mehetünk tovább. – Hajóik tatján tűzvirágot nyitott a sötétség, és továbbsuhantak a bosszú útján. A mindenség végtelen, és nincs határa, de nincs határa az ő gyűlöletüknek sem; bármelyik nap, bármelyik órában elérhet bennünket is."
 
SZÖGJAL RINPOCSE : TIBETI KÖNYV ÉLETRŐL ÉS HALÁLRÓL


A Tibeti könyv életről és halálról nemcsak szellemi mestermű, de kézikönyv is, útmutató, a szent inspiráció forrása.
Azért íródott, hogy olvasóit elindítsa a megvilágosodáshoz vezető úton, s mindenkit buzdítson, hogy a "béke szolgája" legyen, aki örömmel, bölcsességgel és együttérzéssel dolgozik a világban, és részt vesz az emberiség jövőjének megmentésében.
Szögjal Rinpocse eddig nem ismert átfogó képet ad életről és halálról, kiegészítve a Tibeti halottaskönyv tanításait.
Szögjal Rinpocse: Önéletrajz öt fejezetben<table border="0" cellpadding="0" cellspacing="0" width="100%"><tbody><tr><td class="icon" width="24"> </td><td class="cattitle"> </td><td class="itemsubsub"></td></tr></tbody></table>
<table style="color: rgb(102, 0, 0);" border="0" cellpadding="2" cellspacing="0" width="100%"><tbody><tr style="font-family: comic sans ms;"><td style="font-size: 12pt;" width="100%" valign="top">1.) Sétálok végig az utcán.
Van egy mély lyuk a járdán.
Beleesek.
Elveszett vagyok...remény nélküli
Nem az én hibám.
Egy örökkévalóság lesz, mire kijutok.

2.) Sétálok ugyanazon az utcán.
Van egy mély lyuk a járdán.
Úgy teszek, mintha nem látnám.
Megint beleesek.
Nem tudom elhinni, hogy megint ugyanott vagyok.
De nem az én hibám.
Ismét hosszú időbe telik, mire kijutok.

3.) Sétálok ugyanazon az utcán.
Van egy mély lyuk a járdán.
Látom, hogy ott van.
Mégis beleesek...ez már szokás.
Nyitva a szemem,
Tudom, hol vagyok.
Az én hibám.
Azonnal kikerülök onnan.

4.) Sétálok ugyanazon az utcán.
Van egy mély lyuk a járdán.
Kikerülöm.

5.) Egy másik utcán sétálok






</td></tr></tbody></table>


Részlet a könyvből:
Buddha idejében élt egy öreg koldusasszony, akit "Boldogságot sugárzó"-nak neveztek. Mindig figyelte a királyokat, hercegeket és az egyszerű embereket, amint áldozatokat ajánlottak fel Buddhának és tanítványainak, és semmit sem szeretett volna jobban, mint hogy ő is megtehesse ezt. Elment tehát koldulni, azonban az egész napi kéregetés sem hozott többet, mint egyetlen pénzdarabot. Elment az olajárushoz, hogy vegyen egy kis olajat. Az azonban azt mondta neki, hogy ilyen kevés pénzért semmit sem tud vásárolni. De amikor meghallotta, hogy Buddhának akar áldozatot bemutatni, megsajnálta, s ingyen adott neki olajat. Az asszony elvitte a kolostorba, s lámpát gyújtott. Letette Buddha elé, és elmondta kívánságát: "Nincs semmim, amit áldozzak, csupán ez a kis lámpa. De ezzel az áldozattal a jövőben legyek megáldva a bölcsesség lámpásával. Engedd, hogy megszabadítsak valamennyi lényt a sötétségtől. Hadd tisztítsam el útjukból az akadályokat, és hadd vezessem el őket a megvilágosodáshoz. " Azon az éjszakán az összes lámpából kifogyott az olaj, ám a koldusasszony lámpája még hajnalban is égett, amikor Buddha tanítványa, Maudgaljána össze-gyüjtötte a lámpásokat. Látta, hogy az egyik még ég, tele van olajjal, s kanóca egészen új, s ezt gondolta: "Semmi értelme, hogy ez a lámpa nappal is tovább égjen", s megpróbálta elfújni. Az azonban tovább égett. Megpróbálta ujjával kioltani, de csak tovább égett. Buddha végig figyelte, mit csinál, majd így szólt: Maudgaljána, el akarod oltani azt a lámpát? Nem fog sikerülni, el sem tudod vinni onnan, hagyd csak ott békében. Ha az óceán valamennyi vizét ráöntenéd, akkor sem aludna el. A világ valamennyi folyójának, tavának vize sem oltaná ki. Hogy miért nem? Mivel ezt a lámpát igaz odaadással áldozták, tiszta szívvel és tudattal, s emiatt hatalmas jótettnek számít." Amikor Buddha így szólt, a koldusasszony odament hozzá. Buddha kinyilatkoztatta neki, hogy a jövőben tökéletes buddhává válik, s a neve "Mécsláng" lesz.
Tehát, a szándék az -jó vagy rossz- , amely meghatározza cselekedeteink eredményét.Sántidéva ezt mondta:
BÁRMENNYI ÖRÖM CSAK VAN A VILÁGON,
MIND ABBÓL FAKAD, HOGY MÁSOKAT BOLDOGNAK AKARSZ LÁTNI.
S BÁRMENNYI SZENVEDÉS VAN A VILÁGON,
MIND ABBÓL FAKAD, HOGY MAGADAT BOLDOGNAK AKAROD LÁTNI.
Mivel a karma törvénye szükségszerű és tévedhetetlen, amikor másokat megsértünk, egyenesen magunkat sértjük meg, és amikor másoknak örömet okozunk, akkor magunk számára biztosítjuk a jövőbeli örömet.
 

Madamosielle20

Állandó Tag
Állandó Tag
Kathleen E. Woodiwiss: A láng és liliom, már vagy 20szor elolvastam, de az a hangulat, az a világ annyira magával ragad, hogy a könyv mindenhova jön velem:

Mindenkinek ajánlom, aki szereti a tökéletes jellemrajzokat, csodálatos képi világot, az igazi férfiakat és a romantikát:)
Ja és aki az Elfújta a Szelet is szereti:)
 

Madamosielle20

Állandó Tag
Állandó Tag
Sandra Gulland: Napóleon Menyasszonya

Mindenkinek ajánlanék egy könyvet: Sandra Gulland 3 köttetes Napoleone feleségének trilógiáját.
Az első kötet címe: Napóleon menyasszonya.
Ebben a könyvben napló formájában megismerjük a gyermek Josephine életét, és hogy hogyan is kerül Francia országba a gyönyörű ,egzotikus Dominique szigetéről, hogy mennyire válik számára fájdalmassá férje a nemes Beauharnis gróf folyamatos megcsalásai és hogy hogyan tud egy fiatalasszony mégis talpra állni a nagybetűs " válás" után.
Közben a világ is kezd összeomlani a fiatalasszony körül, hisz a nagy francia forradalom idején járunk. Mindennaposak a kivégzések.
Az írónőt dicséri, hogy olyan fantasztikusan és érdekesen mesél, hogy szinte úgy érzi magát, mintha ott lenne, és a napló műfaj is annyira tökéjre van fejlesztve, mintha Josephine nekünk mesélné személyesen.
Mindhárom könyv közül mégis ez a legnehezebb, mert csak a végén jelenik meg, az akkor még jelentéktelen kis káplár: Napoleone Buonaparte, akivel Josephine érdekházasságot köt.
A harmadik kötett végén az írói utószóban Sandra Gulland azt írja, hogy " vigyázz mert a kor és a történet könnyedén magával ragad és nem ereszt"...
Én inkább ezt az elején közlöm, mert bele estem a csapdába.....és a szinte az összes ehhez a történethez kapcsolódó könyvet( André Castelot könyvei) elolvastam már.:)
 

Madamosielle20

Állandó Tag
Állandó Tag
Sandra Gulland: Napóleon felesége

Lenyűgöző, letehetetlen, magával ragadó könyv.
Kis idő kell az akkor már 30 éles asszonynak, hogy beleszeressen férjébe.
Napóleonnak pedig el kezd ívelni pályafutása az olaszországi győzelmet követően. Befolyása nő, akár csak Josephinenek a társasági életben.
Sok problémával küzd: lánya Hortense képtelen elfogadni Napóleont édesapjául, egykori szeretőjét megölik és a feleség hozzá fordul igazságért, de a legrosszabb Napóleon családja, aki gyűlölik Josephinet " az öregasszonyt", ráadásul férje Egyiptomban van és a hírek szerint nem nélkülöz női társaságot. Több se kell a családnak, hogy eltávolíthassák Madame Bonapartét .
Josephine retteg a meddőség lehetőségétől.
Humoros és izgalmas és történelmileg teljesen hiteles!
 

Madamosielle20

Állandó Tag
Állandó Tag
Sandra Gulland: Adieu, Bonaparte

Ez a legszomorúbb köttet.
Josephine beköltözik férjével a Toulleriákba , a királyi rezidenciába és az első konzulból hamarosan császár lesz.
Josephine nehezen fogadja el a császárnői szerepet, az udvari etikett és a pompa diktálta nehézségeket.
De csak, ha ez lenne a baj:
Lányának sikertelen lesz a házassága, ráadásul lánya házzsága is félresikerült, unokája pedig ( a császári örökös) meghall).
Férje pedig csalja, hol az angol színésznővel Madamosielle Gorgesszal, hol felolvasónőjével, aztán a "lengyel felességgel" Maria Walewskával, és Napóleon családja is szervezi Bonapartének a nőszemélyeket, ráadásul kiderül, hogy Napóleon képes gyermeket nemzeni.
A nagy szerelem és a sok élmény sem elég, hogy Napóleon elválljon Josephintől (dinasztiám érdekében), akinek végig kell néznie, hogy az imádott férfitől, barátaitól külön kell élnie. És végignézi az esküvőt az osztrák felességgel Mária Lujzával, majdpedig, hogy fiúk születik. Gyönyörű birtokán Malmaisonban él összetörten, Napóleon néha látogatja, de már nem késleltethető a halál.
Ez Napóleon Moszkvai veresége után következik, be, amikor Napóleont számüzík.
Napóleon a szigeten tudja meg a halálhírt és nem tud magához térni tőle. A 100 napos visszatérésekor szinte végig Josephine házában tartózkodik , a térgyai és élettere nyújtja az egyetlen vígaszt.
Rájön, hogy rosszúl döntöö, hisz az álnok felesége Mária Lujza pármában éli vidám életét Neiperg gróffal és fiát osztrák hercegként nevelik.És Josephine volt az ő szerencscsillaga, pályája onnantól ívelt , amikor a nő belépet az életébe.
Szent Ilonán haláltusája közben is őt emlegette, őt szerette a legjobban.
Az utolsó szó, ami elhagyta az ajkát: "Josephine" volt.
 

dikik10

Állandó Tag
Állandó Tag
Erki Sándor: Feladom

Egy pesti nyugdíjas helyenként groteszkbe hajló levelezése intézményekkel, közéleti személyiségekkel, cégekkel... Szerintem óriási!
 
Oldal tetejére