Kortárs irodalom...

elfow témája a 'Irodalom' fórumban , 2010 Szeptember 29.

  1. elfow

    elfow Állandó Tag

    Faludy György

    [​IMG]



    Tanuld meg ezt a versemet (részlet)

    .
    .
    .

    Tanuld meg ezt a versemet,

    hadd kísérlek, ha nem leszek,

    mikor nyűgödre van a ház,

    hol laksz, mert nincs se víz, se gáz,

    s elindulsz, hogy odút keress,

    rügyet, magot, barkát ehess,

    vizet találj, bunkót szerezz,

    s ha nincs szabad föld, elvegyed,

    az embert leöld s megegyed -

    hadd bandukoljak ott veled,

    romok alatt, romok felett,

    és súgjam néked: tetszhalott,

    hová mégy? Lelked elfagyott,

    mihelyst a várost elhagyod.

    Tanuld meg ezt a versemet.



    Az is lehet, hogy odafenn

    már nincs világ, s te odalenn

    a bunker mélyén kérdezed:

    hány nap még, míg a mérgezett

    levegő az ólomlapon

    meg a betonon áthatol?

    s mire való volt és mit ért

    az ember, ha ily véget ért?

    Hogyan küldjek néked vigaszt,

    ha nincs vigasz, amely igaz?

    Valljam meg, hogy mindig reád

    gondoltam sok-sok éven át,

    napfényen át és éjen át,

    s bár rég meghaltam, most is rád

    néz két szomorú, vén szemem?

    Mi mást izenhetek neked?

    Felejtsd el ezt a versemet.


    *

    [​IMG]
     
    Melitta és EleoNóra68 kedveli ezt.
  2. elfow

    elfow Állandó Tag

    Meditáció

    [FONT=verdana,geneva][​IMG][/FONT]
    [FONT=verdana,geneva][/FONT]
    [FONT=verdana,geneva][/FONT]
    [FONT=verdana,geneva]Faludy György: Meditáció[/FONT]
    [FONT=verdana,geneva]
    [/FONT][FONT=verdana,geneva]Nem gondolkodás, mert az gyakran fájó
    tépelődés, kegyetlen és kemény,
    csak kép vagy látomás, amely magától
    formálódik, és úgy lebeg elém:

    szobor, szép nő, táj, jóbarát, kőszirtek,
    virág, való vagy képzelt jelenet,
    tűzfény tünt kandallókból, tenger - mindegy,
    olykor változgat, olykor megremeg:

    én mozdulatlanul lesem, szemlélem,
    nem töprengek semmin se, de egészen
    beleolvadok, szívom, teletöltöm

    magam vele, de csak néző vagyok,
    csendes, mohó néző - és ez a legnagyobb
    öröm abból, hogy itt éltem a földön.[/FONT]


    ***


    [​IMG]

     
    Melitta és EleoNóra68 kedveli ezt.
  3. elfow

    elfow Állandó Tag

    Tiszteletadás - Gerendás Pétertől -Faludy emlékest

    [​IMG]


    Hangzó Helikon-sorozat
    Gerendás Péter – Faludy


    Láthattuk-hallhattuk:
    2010. október 11. 20:00 - 22:00
    Fesztivál Színház


    <!--Előadott művek:-->Gerendás Péter-Faludy György: Nem édeskés köztünk az óbor?
    Gerendás Péter-Faludy György: Meditáció
    Gerendás Péter-Faludy György: Nyugat Ausztrália
    Gerendás Péter-Faludy György: Marrakech
    Gerendás Péter-Faludy György: Chanson a párisi szépasszonyokról
    Gerendás Péter-Faludy György: Ezerkilencszázötvenhat, te csillag
    Gerendás Péter-Faludy György: John Doe beszél:
    Gerendás Péter-Faludy György: Kasba
    Gerendás Péter-Faludy György: Kínai vers: A rózsabárka
    Gerendás Péter-Faludy György: Koldusdal
    Gerendás Péter-Faludy György: Újszülött fiamhoz
    Gerendás Péter: Bartók országában
    Gerendás Péter: Átölel a múlt
    Gerendás Péter: Két hónap a nagy folyón
    Gerendás Péter: Elszállnék a széllel



    Gerendás Péter – ének, akusztikus, elektromos gitár, szintetizátor, ütőhangszerek, Lukács Dániel – basszusgitár, Gerendás Dani – dob, Gerendás Hanna – fuvola, Csernák Tibor – zongora, verset mond: Turek Miklós



    A Hangzó Helikon-sorozatban jelent meg Gerendás Péter Faludy György-verseket feldolgozó albuma néhány évvel ezelőtt. Tíz verset választottak ki a huszadik századi magyar irodalom egyik jelentős költőjének életművéből, s így tíz különleges dal született nem kevés magyar és külföldi zenész előadásában.
    Gerendás Péter azon szerencsések közé tartozik, aki barátságba kerülhetett a költőóriással.
    Beszélgetéseik, Faludy visszaemlékezései segítették abban, hogy a lehető legközelibb képet rajzolja a zene eszközeivel a költőről. Versei is mélyebb hatással voltak rá az ismeretség révén.
    A válogatott művek között van többek között a Marrakech, a Chanson a párisi szépasszonyról, az Ezerkilencszázötvenhat, te csillag (Gerendás ebben az évben született), vagy a Koldusdal.

    Gerendás Péter nem először nyúlt irodalmi műhöz lemezein. Különleges munkája volt Vámos Miklós Apák könyve című regénye által ihletett albuma, melyet a könyv stílusához híven komponált. Dalszövegeinek mindig fontos szerepet szánt, s ugyanolyan igényességgel fogott hozzá a szavak komponálásához, mint a hangok összerendezéséhez.

    A Faludy-versek dalba foglalt feldolgozásai Gerendás Péter stílusához híven bensőségesek, letisztult zenei világot tükröznek, méltóan szépek Faludy gondolataihoz.


    Rendező: Művészetek Palotája
     
    Melitta kedveli ezt.
  4. elfow

    elfow Állandó Tag

    Faludy György

    [​IMG]



    Kínai vers: A rózsabárka

    Az esti tenger álmodó borán
    úgy ring a bárka mint a kormorán.

    A parton állok. Szemem várva vár
    egy mosolyt onnan, hol a bárka jár.

    Kék árbocán, mely sápadt mint az ón
    fürtös mimózák csüggnek hervadón.

    Ruházatáról sejtem meg: ez ő.
    Kezében leng a selyem legyező.

    Egy rózsát ejtek el a víz felett,
    amit a tenger erre-arra vet,

    s talán, ha este fordul majd a szél:
    a rózsaszál a kék bárkához ér.


    ***


    Faludychinaboatrose1.jpg
     
    Melitta kedveli ezt.
  5. elfow

    elfow Állandó Tag

  6. elke

    elke Vendég

    <TABLE cols=1 cellPadding=10 width="58%" bgColor=#ffffff border=3><TBODY><TR><TD><CENTER>[SIZE=+2]Ferenczfi János[/SIZE]</CENTER><CENTER>(19..– )</CENTER></TD></TR><TR><TD bgColor=#ffffca><CENTER>[SIZE=+2]Altató[/SIZE]</CENTER></TD></TR><TR><TD>[SIZE=+1] Vállamra hajlik a[/SIZE]
    [SIZE=+1] Csend, s az alkony,[/SIZE]
    [SIZE=+1] Fejemet én is[/SIZE]
    [SIZE=+1] Válladra hajtom:[/SIZE]
    [SIZE=+1] [/SIZE]
    [SIZE=+1] Ne menj el, kérlek[/SIZE]
    [SIZE=+1] Maradj, s ma este[/SIZE]
    [SIZE=+1] Fejedet te is[/SIZE]
    [SIZE=+1] Vállamra hajtsd le![/SIZE]
    [SIZE=+1] [/SIZE]
    [SIZE=+1] Ha nem vagy itthon,[/SIZE]
    [SIZE=+1] Oly nagy a bánat,[/SIZE]
    [SIZE=+1] Percenként röppen[/SIZE]
    [SIZE=+1] A sóhaj utánad.[/SIZE]
    [SIZE=+1] [/SIZE]
    [SIZE=+1] Ha nem vagy itthon,[/SIZE]
    [SIZE=+1] Gyötör a vágyam.[/SIZE]
    [SIZE=+1] Jaj, Kedves nehogy[/SIZE]
    [SIZE=+1] A szemedre hányjam![/SIZE]
    [SIZE=+1] [/SIZE]
    [SIZE=+1] Ha nem vagy itthon,[/SIZE]
    [SIZE=+1] Kerül az álom,[/SIZE]
    [SIZE=+1] Balga reménnyel[/SIZE]
    [SIZE=+1] Jöttödet várom.[/SIZE]
    [SIZE=+1] [/SIZE]
    [SIZE=+1] Ha nem vagy itthon,[/SIZE]
    [SIZE=+1] Leülök csendben.[/SIZE]
    [SIZE=+1] Kezedről dicsekszik[/SIZE]
    [SIZE=+1] Köröttem minden.[/SIZE]
    [SIZE=+1] [/SIZE]
    [SIZE=+1] Vállamra hajlik a[/SIZE]
    [SIZE=+1] Csend, s az alkony.[/SIZE]
    [SIZE=+1] Fejemet én is[/SIZE]
    [SIZE=+1] Válladra hajtom.[/SIZE]</TD></TR></TBODY></TABLE>

    Forrás: napsziget-Első közlések
     
  7. elke

    elke Vendég

    <TABLE cols=1 cellPadding=10 width="58%" bgColor=#ffffff border=3><TBODY><TR><TD><CENTER>[SIZE=+2]Cserepes Andrea[​IMG][/SIZE]</CENTER><CENTER>(1972– )</CENTER></TD></TR><TR><TD bgColor=#ffffca><CENTER>[SIZE=+2]Fényeseszű Tündérek[/SIZE]</CENTER></TD></TR><TR><TD>[SIZE=+1]Ott, ahol a feketeség mély és határtalan, a hideg és sötét semmiben, van egy habos párahéjba burkolt, tarkabarka bolygó, a Sokkérgű. A Villámdörgető Bolygógörgető nevezetű hatalmas óriás rengeteg forgó gombócot, pörgő gömböcöt gyúrt, és kerekített, azután valamennyit szerteszét szórta a semmiben, mégis a Sokkérgű lett mindegyik közül a kedvence. Erre a bolygóra ugyanis, együgyű élőlényeket is telepített.[/SIZE]
    [SIZE=+1]Remekül sikerült ez a pompás golyóbis, Villámdörgető Bolygógörgető szeretettel forgatta, figyelgette, mígnem egyszer csak azt tapasztalta, hogy a bugyuta élőlények közül néhányan, olyan régóta tapossák a Sokkérgű ráncos bőrét, oly régóta hasítják habos párahéját, hogy mérhetetlen unalmukban, szívük szerint, már-már leugranának róla. Ők hamar kitűntek a többiek közül, és miután tetteik elhatalmasodtak a Sokkérgűn, mohó életű Aranyharapdálók lettek. [/SIZE]
    [SIZE=+1]Minden Aranyharapdáló úgy hitte, a Sokkérgű csúnya, sivár és rettenetes, viszont az arany csodálatos és mindenekfeletti. Imádták az aranyat. Számlálatlanul falták a guruló aranyérméket, élvezettel szopogatták a rücskös aranyrögöket, a finom aranyszálacskákból puha gombolyagokat csócsáltak, és úgy nyelték, marékszám, a szemcsés aranyport pedig csak beszippantották, mint a levegőt. Vég nélkül tömték magukba az aranyat, egészen hascsikarásig, Sokkérgű otthonukat azonban egyre jobban gyűlölték.[/SIZE]
    [SIZE=+1]Villámdörgető Bolygógörgető nagyon elszomorodott az Aranyharapdálók gyűlöletétől, hiszen az ő tenyere által valaha kerekített golyóbisok legszebbike, csakis a Sokkérgű lehetett. Elhatározta, feltétlenül megüzeni ezt Aranyharapdálóknak is, hadd tudják meg, mi az igazság. Apró Aranyharapdálóknak álcázott Fényeseszű Tündéreket küldött közéjük, kiknek tündöklő szemében ott fénylett a Sokkérgű egész világos valódisága, és ajkuk tiszta szavakkal csilingelt. Őszinte tudomány volt minden mozdulatukban, szólongatták a végtelenül szólót, teregették az éktelenül tetszőt, ismerték a Sokkérgű valamennyi illatát, megkóstolták az összes ehetőt, és megérintettek bármit, ami elkapható.[/SIZE]

    [SIZE=+1]A Fényeseszű Tündérek le s fel szaladgáltak a Sokkérgűn, és örökké csak azt súgták, mondták és ordítozták: [/SIZE]
    [SIZE=+1]– A Sokkérgűnél nincs szebb és csodálatosabb gömbölyű világ! Az arany a hasatoknál fogva húz lefelé![/SIZE]
    [SIZE=+1]Az Aranyharapdálók viszont állandóan azt harsogták vissza: [/SIZE]
    [SIZE=+1]– A Sokkérgű csúf, nyomorúságos és rettenetes, ámde az arany bámulatra méltó és mindenekfeletti![/SIZE]
    [SIZE=+1]De a Fényeseszű Tündérek nem csak sugdolództak, beszéltek és kiabáltak, hanem folyton-folyvást lopták az Aranyharapdálók töméntelen aranykincseit. Alkonyatkor az összes lopott holmit felhajították Villámdörgető Bolygógörgetőnek, ő pedig azonnal feketére sütötte a cifra színű aranyat. [/SIZE]
    [SIZE=+1]Csakhogy valamicske arany mindig kicsúszott Villámdörgető Bolygógörgető markából, és hajnalban visszahullott a Sokkérgűre. A Fényeseszű Tündérek pedig annyiszor hallották az Aranyharapdálók süket mondókáját, hogy lassacskán ők is hinni kezdték: „A Sokkérgű rút, kopár és rettenetes, ám az arany káprázatos és mindenekfeletti!”.[/SIZE]
    [SIZE=+1]Aki valaha Fényeseszű Tündérként pottyant a Sokkérgűre, előbb-utóbb menthetetlenül Aranyharapdálóvá formálódott. [/SIZE]
    [SIZE=+1]Így aztán Villámdörgető Bolygógörgető azóta sem tehet mást, mintsem pillanatról pillanatra újabb és újabb Fényeseszű Tündéreket küld a Sokkérgűre. És a Fényeseszű Tündérek szakadatlan törekvéssel suttogják, mesélik, kiáltozzák az áttetsző igazat, és fáradhatatlanul szórják Villámdörgető Bolygógörgető felé az Aranyharapdálók hasztalan aranyholmiját.[/SIZE]
    </TD></TR></TBODY></TABLE>

    Forrás: napsziget-Első közlések
     
  8. boorman

    boorman Állandó Tag

    VARRÓ DÁNIEL <hr width="100%" size="1">

    Ének melyben a költõ egyebek között az ihletettség állapotának hiteles leírására is kísérletet tesz, megvizsgálja az általa használt papír és tinta minõségét, majd hõsével együtt elköszön az olvasótól

    Mikor a szív elõnye már egy orrhossz,
    s a téboly csak egy karnyújtásnyira,
    akkor ül le a papírhoz s a tollhoz
    a múzsák bús, dörgõszavú fia,
    a tinta mellé egy kupányi bort hoz
    (mást semmiképp sem illik innia),
    s ha lepkeként a mennyezetre rebben,
    nincs semmi meglepõ ilyenkor ebben.
    De jaj, van úgy, hogy jókedvû a költõ,
    s belsõ csendjét nem sértik rút neszek,
    komoly tógát akkor hiába ölt õ,
    hiába szól, a hangja csak rezeg,
    kezébõl ki-kihull a toll, a töltõ,
    s a ríme mind silány (akár ezek),
    ezért a költõk felvidulni félnek,
    mert abból vers sosem lehet - csak ének.
    Kedvem van énekelni - mondta nemrég
    egy bárd (pedig nem volt sok öröme),
    e kedv komor korunkra már csak emlék,
    úgy elfogyott, akár a dödöle,
    az ember nem komoly húszévesen még,
    de megfontolja már, hogy dudol-e,
    spórol az ihlettel búsabb napokra,
    s ha mégis ír, csak súlyos kõlapokra.
    Az én lapom, mellesleg, pillavékony,
    s minden kis kósza szél zizegteti,
    a tinta, mellyel írok, illanékony
    (ki látja holnap, nem hiszek neki),
    csak addig él, amíg a csillanó könny,
    amíg egy durva kéz el nem keni,
    addig meg könnyedén irkálok én ma -
    nem is hiányzik más, csupán a téma.
    No persze volna épp egy ifju hõsöm,
    naiv legényke, szinte még gyerek
    (szegrõl-végrõl személyes ismerõsöm,
    kit még a szép idõkbõl ismerek),
    magát mások közt nem találja õ sem,
    ha szólnak hozzá, sápad és remeg,
    viszont barátja mindenféle dalnak,
    fõként a lüktetõnek és badarnak.
    Szereti járni esténként a várost,
    kivált nyáron, ha nem kell már kabát,
    a lábteniszt, a nõit és a párost,
    az indiáncseresznyeszörp szagát,
    és szereti a szenvedélyt, a károst,
    a sört, a gólt, a lányokat, magát,
    szeret megállni elmélázva némán,
    s a holdra nézni: "hogy ragyog, no né mán..."
    De, kit körébe annyi röpke báj vont,
    e réveteg legényke túl szerény,
    nekem meg írnom kell (közelg a fájront),
    s hõs nélkül mit sem ér a költemény,
    mi más marad? tollamra tûzni Byront,
    ha már a rím õt hozta pont elém
    (szerencse, mert prímább hõst, mint e lordot,
    hátán e kripli föld aligha hordott).
    Szeszélyes, ó, a rím, akár az asszony,
    és hajlik, mint a nád (vagy épp törik),
    ahogy jön, én versembe úgy ragasztom,
    de el se hinné, mennyit nyüstölik
    más versírók, míg könnyeket fakasztón
    gurul tova, például épp Önig -
    hogy Ön e tenger-sor fenéki-végi
    gyöngyöt közönnyel félredobja: "régi".
    Rímelni úgy szabad csak, mint a lordom -
    de könnyen szórta õket el, nagy ég!,
    mondhatták: "nincs már több rím erre, Gordon",
    mindig talált a rímszótárba még
    (ügyes kis könyv, én is zsebembe hordom,
    másként, nem is tudom, hogy költenék,
    ha fodrászhoz menet vagy iskolába
    szivembe lép az ihlet égi lába).
    Idõznék még a rímeknél, de Milton
    lenézi õket, és ez visszatart,
    meg úgyis azt diktálja már az ildom,
    hogy abbahagyjam lassacskán a dalt,
    az olvasó is unja már, gyanítom,
    "van hõse a büdösnek" mondja majd,
    "mi mást akar még? feldühít egészen" -
    hát jobb talán, ha versem itt bevégzem.
     
    Melitta kedveli ezt.
  9. elfow

    elfow Állandó Tag

    Repüljünk együtt a mese varázsszőnyegén...

    Boldizsár Ildikó mesekutató, meseterapeuta előadása
    óvodapedagógusoknak, szülőknek és nagyszülőknek

    az európai népmesekincsről, a mese szerepéről
    a kisgyermek érzelmi fejlődésében, a mese gyógyító hatásáról
    és a mesélés fontosságáról a családban



    [​IMG]


    Hol volt, hol nem volt…
    Boldizsár Ildikó mesét mond a rajzpályázaton részt vevő óvodásoknak
    és a rendezvényen jelen levő felnőtteknek


    (a Várpalota Kistérség Óvodavezetői Munkaközösségével
    közös rendezvény!)

     
    timea51 és Melitta kedveli ezt.
  10. elfow

    elfow Állandó Tag

    Szeretettel ajánlom mindenkinek. Kortárs mese...

    [​IMG]

    Amália a szépséges szép boszorka
    Illusztrátor : Szegedi Katalin

    *

    A Nap és a Hold találkozása


    Hosszú évek óta nem olvashattam olyan szép meséket, mint amilyenek Boldizsár Ildikó Boszorkányos mesék c. mesekönyvében olvashatók.


    [​IMG]

    Szegedi Katalin
    [SIZE=-1]Álom-felh&otilde;k között [/SIZE]
    [SIZE=-1]/ Among the Dream-Clouds/[/SIZE]


    Mesekönyvről beszélek, de olyan mesekönyvről, amely ugyan olyan mély emberi érzésekről szól, mint Andersen csodálatos meséi. Míg azonban Andersen meséi végtelenül szomorúak, addig Boldizsár Ildikó meséi telve vannak élet- és természetszeretettel. Gyermekien egyszerűek és tiszták. Megismerhetjük belőlük Amáliát a szépséges szép boszorkányt, aki megtanít minket arra, hányféleképpen esik az eső és milyen örömet okozhat, ha nem bosszankodunk azon, hogy ha esik az eső vizesek leszünk, hanem együtt játszunk az esővel és örülünk az életnek. Megtudhatjuk belőle, hogy még a boszorkányok szerelme is maradhat viszonzatlan és fájdalmas, hogyan lehet mégis örülni a játékos esőnek, a mosolygós napocskának…hogyan győzhetjük le félelmeinket a mese segítségével.


    [​IMG]

    Szegedi Katalin
    [SIZE=-1]Kártyaparti [/SIZE]
    [SIZE=-1]/ Card game/[/SIZE]



    A finoman megkomponált érzésvilágból, képillusztrációk...


    [​IMG]

    Szegedi Katalin
    [SIZE=-1]Füvetrágó erdei csuda [/SIZE]
    [SIZE=-1]/ Grass-eating forest crank/[/SIZE]



    *



    [​IMG]

    Szegedi Katalin
    [SIZE=-1]Amália és a fekete világkerül&otilde; ember [/SIZE]
    [SIZE=-1]/Amelia and black globe-trotting man/[/SIZE]



    *



    [​IMG]

    Szegedi Katalin
    [SIZE=-1]A boszorkány szobája [/SIZE]
    [SIZE=-1]/ The Witch's room /[/SIZE]



    Végül szerepeljen itt, a kiválasztott mese, Boldizsár Ildikó varázslatos meseszigetéből: A nap és a hold találkozása (szerelme)...
     
    Melitta kedveli ezt.
  11. elfow

    elfow Állandó Tag

    A Nap és a Hold találkozása



    Egy réges-régi nyári éjszakán szerelmes lett a Napba a Hold. Még sohasem látta a Napot, csak a melegét érezte, s a meleget kísérő furcsa illatot. Szerette volna közelebbről is látni azt, aki a meleget és az illatot maga után hagyja, de bármilyen korán indult is útjára, sohasem olyan korán, hogy találkozhatott volna vele.

    Hosszú éjjeli sétáin, miközben lassan végigjárta az eget, százféleképpen is elképzelte a Napot: hol ragyogónak és kedvesnek, hol kacérnak és kegyetlennek, hol pedig szelídnek, csöndesnek. Akkoriban még nem voltak csillagok, a Hold nem tudott szólni senkihez, s őt sem vigasztalta senki. Olykor bősz szelek érkeztek hozzá, de őket a Hold nem szólította meg. A szelek ezért gőgősnek tartották a Holdat, s nem meséltek neki sem a Napról, sem a folyókról és tengerekről, amelyeknek ők fodrozták a vizeit. A Hold a virágokról sem hallott soha. Nem látott még mást, csak a nagy és fekete éjszakát, nem érzett még mást, csak azt a meleget és azt az illatot, amely oly különös módon borzongatta meg, és amelyről azt sem tudta, mi lehet.

    Éjfélkor, amikor a legmagasabban járt, megállt egy pillanatra, körülnézett, de onnan sem láthatta a Napot. Ekkor már a levegő is lehűlt körülötte, ő pedig szomorúan járta be az ég másik felét, hogy hajnalban nyugovóra térjen, s ebben a pillanatban a másik oldalon útjára indult a Nap. A Nap pedig sohasem gondolt a Holdra, csupán sietett eloszlatni a hidegét, sietett fölmelegíteni a levegőt. Szikrázott, forgott az égen, tréfált a felhőkkel, játszadozott a széllel, azok pedig elmesélték neki, hol jártak, mit láttak. Üzenetet hoztak az erdőkről, a földekről, s a Nap addig nyújtózkodott, míg fel nem melegítette a legrejtettebb zugokat is, meg nem talált minden élőlényt. Sosem volt szomorú, sosem volt fáradt, és sosem gondolt arra, hogy mi lesz vele, ha egyszer majd megöregszik.

    A Holdat ő sem látta soha, eszébe sem jutott, hogy mi történik a világban éjszaka, ki világít az égen, ha ő nincsen ott. Sok-sok éve így volt ez már: Nap és Hold váltották egymást, rendben, ahogy kellett, mikor egy éjszaka minden megváltozott. Ezen az éjszakán a Hold megállt az égen, s elhatározta, hogy nem mozdul el onnan, míg el nem jön hozzá a Nap.

    Néhány héttel azelőtt egy öreg sas röpült el mellette, a Hold megszólította és elbeszélgetett vele. A sas mesélt neki a Napról is, elmesélte, hogyan táncolja át reggeltől estig az eget, hogyan szórja szerteszét sugarait. A Hold még kíváncsibb lett rá, s minél jobban fázott éjszaka, annál jobban vágyta a Napot. Azért is állt meg azon az éjjelen, hogy magához ölelje végre.

    A Nap a szokásos időben ébredt, frissen nekivágott az égnek, ám néhány lépés után megtorpant, alig tudta kiegyenesíteni sugarait. Egyszer-egyszer vissza is csúszott, és egyre halványabb lett, egyre erőtlenebb. De újra és újra nekilódult, próbált az égen magasabbra jutni. A Hold szilárdan állt a helyén, az ég legmagasán, és akkor sem mozdult, amikor már elviselhetetlen hőség vette őt körül. Ekkor a Nap már majdnem félúton járt, s igen közel került a Holdhoz. Közelségétől a Hold kibillent egyensúlyából, és sebesen zuhanni kezdett feléje, húzta magához a Nap ereje. A Nap nagyon megijedt a feléje tartó hatalmas korongtól, de már nem tudta elkerülni a találkozást. Abban a pillanatban, amikor egymáshoz ért a két test, hatalmas robbanás rázta meg a világot, és szétszóródott az égen sok ezer apró, fényes darab.

    Többé nem találkozott a Nap és a Hold, s így van ez jól, mert ha megint találkoznának, egyikük biztosan elpusztul. Csak Amália tudja, amit álmából fölébredve megtudott, s amit rajta kívül nem is sejt senki más. Hogy ez volt a legszebb szerelem eddig a világon, mert ebből a szerelemből születtek meg és kerültek föl az égre az első csillagok.





    [​IMG]


    <TABLE class=mceItemTable border=0 cellSpacing=0 cellPadding=0 width="100%" background=http://www.tarotkucko.hu/images/milieu.gif align=center><TBODY><TR><TD style="TEXT-ALIGN: center" mce_style="text-align: center;">

    </TD></TR></TBODY></TABLE>​

    Forrás:(... tarot-kuckó.hu)
     
    Melitta kedveli ezt.
  12. elfow

    elfow Állandó Tag

    [​IMG]



    Boldizsár Ildikó: Királylány születik, Naphegy Kiadó, Budapest, 2009.

    A meseirodalom hatalmas – nagyon tarka és egyenetlen színvonalú – piacán valóságos gyöngyszem ez a mese: kicsi, szép és arányos, hozzá Szegedi Katalin képei mesebelien látványosak, egyszersmind finomak, nőiesek, szemérmesek. Boldizsár Ildikó bebizonyítja, hogy nemcsak tudósa a mese világának, hanem ihletett alkotója is. Tökéletes egységben van itt mese és tanítás, természeti és emberi tulajdonságok, egyszerűség és közhelymentesség, megejtő szépség minden giccses túlzás nélkül. A mindössze nyolcezer karaktert tartalmazó mű – amely egyetlen fölösleges szót sem tartalmaz – a női tulajdonságoknak valóságos kis enciklopédiája, s azt bizonyítja be a mesék egyszerű, tiszta nyelvén, hogy minden kislány királylánynak születik, és az is marad, ha az égi királylányok jókívánságait (áldásait) megszívleli. Ezek a tulajdonságok nagyon hasonlítanak a természetéire, a nap, a csillagok, a madarak, a fák, a kövek, vizek, tulajdonságaira.
    A mese szerepe egyre nő a szépirodalom műnemei között, hiszen immár a gyermekkor az utolsó életszakasz, amikor az irodalom még a teljes népességet eléri, később az olvasóhányad egyre csökken, s a meséktől is nagymértékben függ, hogy a felnőttek hány százalékát tudják ott tartani az irodalom bűvkörében.

    [​IMG]




    Boldizsár Ildikó
    Dunaújvárosban született 1963-ban. Az ELTE Bölcsészettudományi Kar esztétika –magyar - népművelés szakán végzett 1986-ban. 1988 és 91 között az MTA Néprajzi Kutatócsoportjának aspiránsa, majd több könyvkiadó szerkesztője volt és meseesztétikát tanított az ELTE Tanárképző Főiskolai Karán. A néprajztudomány kandidátusa.

    ***
     
    Melitta kedveli ezt.
  13. elfow

    elfow Állandó Tag

    Kortárs/ család

    Miért nem olvas ez a gyerek?


    Az olvasás öröm. Utazás a képzelet világában, kikapcsolódás és feltöltődés. Mit tehetünk, hogy a gyerekünk is megszeresse a könyveket?

    *

    Egyre kevesebbet olvasunk. Egy felmérés szerint az elmúlt két évtizedben Magyarországon negyven százalékról hatvanra nőtt azoknak a száma, akik egy könyvet sem olvasnak el évente.

    Minden korosztály kevesebbet olvas, mint negyedszázada, de ez valójában a gyerekeknek a legrosszabb. Olvasás közben – úgy, mint a mesehallgatáskor – belső képeket alkotnak, megszemélyesítik szorongásukat, hogy aztán a végén ezt is feloldják. Gazdagabb lesz a képzelőerejük, gyarapodik és gazdagodik a szókincsük, világ- és önismeretük.

    Az olvasóvá válás nem következik be automatikusan, és nem az iskolában kezdődik az első betű megtanulásával. A szülő neveli a gyereket olvasó emberré, azzal, hogy felolvas neki, meghallgatja, hogy a gyerek mit olvas, vele együtt olvas, és megteremti neki a helyet, az időt, amikor olvashat a gyerek.


    [​IMG]



    Első lecke: mesélés

    Az olvasásra nevelés első lépcsője a mesélés, felelőse pedig maga a szülő – állítja Boldizsár Ildikó mesekutató a Kiből lesz az olvasó? című kötetben. Nemcsak azzal, hogy példát mutat, és maga is olvas, becsben tartja a könyveket, hanem leginkább azzal, hogy mesél.

    A meséléssel észrevétlenül megtanítja a gyerekét arra, hogy képes legyen koncentrálni, figyelni mindarra, amit hall. Ez később az olvasásnál és a szövegértésnél is alapkövetelmény lesz. Gondoljunk csak arra, hogy ha egy meg nem értett szó miatt kihagy a figyelmünk, elveszítjük a történet fonalát, és egyszer csak arra döbbenünk rá, hogy oldalakon keresztül nem is értettük azt, amit olvastunk.

    A mesélés másik áldásos hatása, hogy mesehallgatás közben folyamatosan működik a gyerek fantáziája, szinte látja mindazt, amit hall. A mesékkel fejleszthető a fantázia, a szókincs, aminek szintén nagy szerepe van a szövegértésben. A mesét hallgató gyerek öntudatlanul sajátítja el azt is, hogy miként szerveződik egésszé egy szöveg, hogyan épülnek fel egymás mellé a mondatok.


    [​IMG]
     
    Melitta, barbi1 és Málnavirág kedveli ezt.
  14. elfow

    elfow Állandó Tag

    Második lecke: olvasni tanulni

    Tény, hogy csak azok szeretnek olvasni, akiknek nincsenek az olvasással technikai problémáik, tehát először jól meg kell a gyereket tanítani olvasni. Erre pedig csak az a gyerek képes, aki felismeri az élőbeszédet az írott szövegben, aki megfelelő szókinccsel rendelkezik, aki tud figyelni, és akire figyelnek is.

    Erre megint a legjobb gyakorlás, ha meséltetjük a gyereket. Így megtanul történeteket rendezni, önbizalma is gyarapodik.
    Az olvasás tanulás persze nem történhet rohamtempóban, elszomorító, amikor első osztályos gyerekek már levelet írnak a Mikulásnak – olvasható Csák Annamária írásában, az olvasóvá nevelés kötetében. Hát persze, megtanulták már az összes betűt, akár hármat is egyszerre. Ezért aztán van olyan gyerek, aki becsapja a tanító nénit: kívülről, memorizálva megtanulja az egész olvasókönyvet.

    [​IMG]


    A baj csak akkor van, ha letakarjuk a képeket, vagy új szöveg kerül a gyerek elé. Kiderül, hogy összekeveri őket, összetéveszti a hasonlókat. Úgynevezett áldiszlexiás. Nekik nincs valódi olvasás- és írászavaruk, csak ügyetlenebb a kezük, és fordítva írnak egy-egy betűt. Egyszerűen nem volt elég idejük ahhoz, hogy bevésődjék, automatikussá váljék az írás-olvasás készsége. A kulcsszó a türelem.


    [​IMG]


    A Waldorf-iskolákban különösen ügyelnek a lassúságra. Először csak írni tanulnak a gyerekek, az első tanévben például csak a nyomtatott nagybetűket írják, rajzolják. A betűkhöz egy mese is jár, amelyet le is rajzolnak az órán. Második osztályban tanulják a nyomtatott kisbetűket, és a saját írásukon keresztül ekkor tanulnak meg a gyerekek olvasni. Harmadikban pedig a folyóírást tanulják, és mivel ekkorra már összerendezettség jellemzi a gyerekeket, egy-két hét alatt könnyedén megtanulják az összes betűt. A lelassított folyamat közelebb hozza a gyerekekhez az írást és olvasást.
     
    Melitta és barbi1 kedveli ezt.
  15. elfow

    elfow Állandó Tag

    Boldizsár Ildikó mesekutató a Kiből lesz az olvasó? című kötetből

    [​IMG]


    Harry Potter vagy Pál utcai fiúk

    Tudomásul kell venni, hogy változnak az olvasási szokások. Az olvasás kategóriába már nemcsak a klasszikus, kemény kötésű könyvekbe való belemélyedés számít, hanem a divatlapok, tini- és pletykalapok olvasása, valamint az interneten való böngészés.


    [​IMG]


    Azzal is szembe kell nézni, hogy a mai gyerekek más regényeket tartanak igazán izgalmasnak, gondoljunk csak a Harry Potterre. Sok vihart kavart és kavar a mai napig ez a regényfolyam. Van, aki úgy tekint rá, mint a legfőbb rosszra, mert egy nem létező világba viszi át a gyerekeket, ezzel elszakítja őket a reális világtól.


    [​IMG]


    – "Mit csinál voltaképpen a Mágiaügyi Minisztérium ?

    – Az ő dolguk titokban tartani a muglik előtt, hogy ma is élnek boszorkák és varázslók szerte az országban. Ez a legfontosabb feladatuk.

    – Miért kell ezt titkolni?

    – Hogy miért? Ördög és pokol, Harry! Azért, mert különben mindenki varázslattal akarná megoldani a problémáit. Na neee…! Jobb, ha békén hagynak minket! "

    <SUP id=cite_ref-7 class=reference></SUP>
    Van, aki szerint a Harry Potter tulajdonképpen egy tükör, amelyben a felnövekvő nemzedéket láthatjuk, akik videojátékokon, klipeken, reklámblokkokon nőnek fel, és csak ilyen akcióregényt hajlandók a kezükbe venni. És szokás persze úgy tekinteni a regényre, mint az új évezred irodalmára, a Nagy Könyvre.


    [​IMG]



    Fenyő D. György tanár-irodalomtörténész és Schiller Mariann magyartanár szerint a könyv se nem az ördögtől való, se nem a könyvkultúra megmentője, nem szemétre való mocsok, és nem is a világirodalom legnagyobb remekműve. Kiváló ifjúsági regény, amelyet szívesen olvasnak fiatalok és idősek. Tanítani is lehetne, és ezzel egyből közelebb kerülne a diák a magyarórákhoz.

    Tény, hogy a régi klasszikusok (pl. Móra Ferenc meséi) nem nagyon hatják meg a mai gyerekeket. Egy diák 2008-ból nem is érti ezt a fajta szegénységet, sanyarú életet, mint egy Móra-regény főszereplője. Nem tudja befogadni, nem tud azonosulni a hősökkel, és éppen ezért nem is érdekes a számukra. Lehet, hogy ami fél évszázada még érdekes és élvezetes volt a kiskamasz és kamasz korosztálynak, az a mai gyereknek már egyáltalán nem izgalmas.

    Mit meséljünk?

    A mesék nyelvét ugyanúgy meg kell tanulni, mint később az egyes regények, drámák és költemények nyelvét. Ezért aztán egyáltalán nem mindegy, hogy mikor mit mesélünk a gyereknek. Az újszülöttnek és csecsemőnek a legjobb, ha dúdolunk. Egyéves kora előtt elkezdhetjük a képeskönyveket nézegetni, megmutatni: ott a kutya, ott a zsiráf… Másfél-két éves kortól jöhetnek az énmesék, amelyek a gyerek mindennapjairól szólnak.



    [​IMG]



    Remek választás Bartos Erika Anna–Peti-sorozata, amely garantáltan nagy siker lesz otthon. Óvodáskorban kezdődnek az állatmesék, amelyek látszólagos egyszerűségük ellenére nagyon is bonyolultak. A tündérmesék ideje csak öt-hat éves korban jön el, amikor a gyerek már végig tud hallgatni egy-egy hosszabb történetet.


    Nemversek és nemmesék

    Ha szétnézünk egy könyvesboltban, biztosan nem gondolnánk, hogy válságban volna az olvasási kedv. A könyvek szinte leesnek a polcokról, alig lehet rendszerezni a rengeteg témát, ami alatt csak úgy sorakoznak a különböző kötetek. A gyerekeknek szóló részleg szintén dugig van, de azért ne gondoljuk, hogy bármihez nyúlhatunk és bármit megvehetünk.
    Kovács Eszter kritikus – társszerkesztője a Friss tinta! antológiának – remek tanulmányt készített arról, hogy milyen is a nemvers.

    Vegyük csak a példáját:
    „Bokor alján meglapul
    Friss hajtást rágcsál a nyúl
    Vacok mélyén a kisnyulak
    Teli pocakkal szuszognak.”

    Vagy a másik:
    „Szülinapja van Dömének.
    Gyülekeznek a vendégek.
    Zászlódíszben áll a kert.
    Örülhet az ünnepelt.
    Dorka mackó tudja csak
    Felfújni a lufikat.”


    [​IMG]



    Az okos szülő persze tudja, hogy ezt nem érdemes felolvasni, helyette megnézegetik a gyerekkel az egyébként szép képeket. A gond az, hogy ezekről a nemversekről sajnos sokan azt gondolják, hogy versek. Mert rímel: lapul – a nyúl, Dömének – vendégek. Persze a rímképlet nem túl bonyolult: aabb. Pedig a rím nem feltétel, számos kiváló gyerekvers van, rím nélkül. A másik tévképzet: a ritmus. A nemversek ritmusa ütemhangsúlyos, úgy érzésre. Ha nem jön ki, nem jön ki, mert a gyereknek úgyis jó. Ezzel szemben a magyar gyerekköltészetben ezernyi versformában írtak. A harmadik tévhit pedig, hogy a gyerekverseknek érthetőnek kell lenniük. Pedig nem feltétlenül, a hangsúly a dallomon, ritmuson, játékon van.

    [​IMG]


    Szilágyi Ákos remekműve:

    „ha utcátokba befut egy cet,
    S van odahaza pici ecet,
    Eceteljétek be egy picit,
    S ciccegjétek neki: te cet! Te cet!”

    A negyedik buktató, hogy a versben legyenek szép, emelkedett költői képek. Pillangókról, napsugárról… és természetesen lehetnek, de nem baj az sem, ha nincs. Lehet egyszerű is, könnyen érthető, vicces – és cseppet sem emelkedett. Egyszerűen jó.

    Legyen végezetül könyvajánló, szintén Kovács Eszter tollából: Weöres Bóbitája, Nemes Nagy Ágnes Bors nénije, Kányádi Sándor Zümmögője, Varró Dániel Maszat-hegye, Kukorelly Endre Samunadrágja, Tóth Krisztinától A londoni mackók… És a klasszikusok: a Cini-cini muzsika, a Kicsi vagyok én, a Kóc-kóc gyűjtemények.


    Felhasznált irodalom: Kiből lesz az olvasó?
    Ötletek, módszerek szülőknek, pedagógusoknak
    Kiadó: Animus
    (nlcafé...)
     
    dylan73, Melitta és barbi1 kedveli ezt.
  16. elfow

    elfow Állandó Tag

    Kortársunk: az angol líra - Dylan Thomas

    [​IMG]


    Dylan Thomas: Páfránydomb

    [FONT=verdana,geneva]Még ifjú voltam, könnyed szív az almafák tövén,
    Daloló ház körül vidám, ha már zöldellt a fű,
    S a völgybe lógtak csillag-éjek.
    Fölhágnom aranylón
    Hagyott az idő, a sugár-szemű,
    Szekéren almavárosok hercege voltam én,
    S mint hadvezér dicsőn vezényeltem egy szép napon
    A lombot, árpát, százszorszépet
    Tova a széllel-ömlő fény-folyón.

    Még zöld vagyok, a gondtól száz, csűrök közt hírhedett,
    Éneklek boldog udvaron, s major az otthonom.
    Az egyetlenszer ifjú napban
    A nagyirgalmú sors
    Aranylón élni engedett.
    Én zöld vadász, arany gulyás, tinóm riogatom,
    Kürtömtől hegyi róka-had hidegen fölcsahol, s:
    a szent folyón az ünnep lassan
    Tovavonul csörgetve kövecset.

    A nappal csupa futkosás s pozsgás derű, a rét
    Boglyai mint a ház, a kémény-zene gyönyörű,
    És játék, csupa lucskos harmat,
    És tűz, zöld mint a fű,
    És esténként jámbor csillagok,
    S míg hazahajtok, a majort a bagoly hordja szét,
    Látom a holdon át: lappantyú száll, az éj-sűrű
    Kazal repül, s paripa hajzat
    villámként felragyog.

    Fehér az ébredés, a major harmat-ragyogó,
    Vándorként megtér, hars kakast hoz válla tűzfalán,
    Fénykertben Ádám s szűze trónol,
    Az égbolt újra egy,
    Épp most kerekült ki a napgolyó,
    A fény hajdani születése így történt talán.
    Forog a tér s meleg patásan fénymezőkre megy
    Nyihogó smaragd istállóból
    Megbűvölten a ló.

    Boldog vagyok, fácánok, rókák pázsitán dicső
    Vadonatúj felhők közén a szív tágul s virul,
    A folyton megszülető napban
    Futkosok oktalan,
    Füvek fölött ábránd hajt magasan,
    Azúr munkámnak élek, s nem fáj, hogy zeng az idő,
    Fordul sokat s keveset ád s a gyermek majd kihull
    Irgalmából, dalolva lassan,
    Zölden, aranyosan.

    Nem bántam én, hogy az idő, a báránykafehér
    Napokból kezem árnyát fogva fecske-mennybe von,
    A hatalmasra növő holdba,
    s hogy míg hazafelé
    Hajtok: hallom, a föld, s idő elrepül,
    S rávirradok: örökre eltűnt gyermek és major.
    Ó, ifjú voltam, áldott szív, s az idő végzetül
    Megtartott zölden s haldokolva,
    Mert láncban is tengerként zengtem én!
    [/FONT]
    [FONT=verdana,geneva][/FONT]
    [FONT=verdana,geneva](Ford.: Nagy László)[/FONT]


    [​IMG]

    Dylan Thomas's boathouse at Laugharne
     
    Melitta kedveli ezt.
  17. elfow

    elfow Állandó Tag

    [​IMG]
     
    Melitta kedveli ezt.
  18. elfow

    elfow Állandó Tag

    [​IMG]Thomas DYLAN
    (1914-1953)
    angol költő



    <TABLE style="BORDER-COLLAPSE: collapse" id=AutoNumber1 border=0 cellSpacing=0 borderColor=#111111 cellPadding=0 width="70%"><TBODY><TR><TD width="100%">Dylan Marlais Thomas 1914 október 27-én született a walesi Swansea-ben. A South Wales Daily Post-nál dolgozott újságíróként szülővárosában, míg a Sunday Referee-ben rendszeresen megjelent verseit a kiadó könyv alakban is megjelentette 1934-ben (18 Poems). 1936-ban jelent meg következő kötete 25 Poems címen. 1937-ben feleségül vette Caitlin Macnamarát, akitől két fia és egy lánya született. Ezután főleg prózaírással foglalkozott. A második világháborúban katonaként nem vehetett részt, így egy dokumentumfilmes csoporttal járta be a harctereket. Később írt filmforgatókönyvet, tévésorozatot, újságcikkeket; ugyanakkor nagy hírnévre tett szert 1949-től az Egyesült Államokban rendezett felolvasókörútjaival (a tengerentúlon máig ő a legismertebb huszadik századi brit költő).1953-as negyedik felolvasókörútja alkalmával napokig tartó depresszió és ivászat után New Yorkban kórházba került, ahol november 9-én meghalt. A walesi Laugharne-ban temették el, sírját egy egyszerű fakereszt jelzi. Felesége 1994-ben halt meg Olaszországban, ahol férje halála utáni éveit töltötte.
    [​IMG]

    </TD></TR></TBODY></TABLE>

    Dylan Thomas már életében nagy népszerűséget szerzett, amiben nagy szerepe volt harsány megjelenésének, ragyogó felolvasásainak. Egyre népszerűbb lett Angliában, már életében mítosz bontakozott ki körülötte. A 20.század legjelentősebb angol költőjének tartották már életében is. Verseire így jellemző a romantikus sokszínűség mellett az erős zeneiség.


    [​IMG]



    Magyarul megjelent főbb művei:

    Az író arcképe kölyökkutya korából. (novellák) 1959.
    A mi erdőnk alján: hangjáték. 1960.
    Dylan Thomas összegyűjtött versei. 1966.
    Dylan Thomas versei. 1979.
    Rebeka leányai. (regény) 1980.
    A csontnak partjain (versek) 1993.
    A szerelem térképe (mágikus elbeszélések). 1998.
    A sziget. (regény) 1999.
     
    Melitta kedveli ezt.
  19. Ile57

    Ile57 Állandó Tag

    [FONT=verdana,geneva][​IMG]

    Csukás István:

    Szerelmes vers

    Ülj ide mellém s nézzük együtt
    az utat, mely hozzád vezetett.
    Ne törődj most a kitérőkkel,
    én is úgy jöttem, ahogy lehetett.
    Hol van már, aki kérdezett és
    hol van már az a felelet –
    leolvasztotta a nap
    a hátamra fagyott teleket.
    Zötyögtette a szívem, de most szeretem
    az utat, mely hozzád vezetett.

    [/FONT] <table border="0" cellpadding="0" cellspacing="0"><tbody><tr><td class="text_3" style="font-family: Century Gothic,Arial; font-size: 14px; font-weight: normal; color: rgb(102, 102, 102); text-decoration: none;" width="479">
    Örömre int ez a szerelem

    Én már minden pillanatomra éber
    lélekkel vigyázok, örömre int
    ez a szerelem a lélegzetvétel
    fáradhatatlan ritmusa szerint,
    ahogy törekvő sorsom újra s újra
    szívemhez új és új magányt csatol,
    ahogy szívem a dobogást nem unja,
    s rólam másképp nem álmodozhatol,

    </td> </tr> <tr><td class="text_3" style="padding-top: 12px; font-family: Century Gothic,Arial; font-size: 14px; font-weight: normal; color: rgb(102, 102, 102); text-decoration: none;" width="479">
    csak hogy nagyon szeretsz. Nincs más viszonylat,
    fogcsikorgatva vagyok rá tanú,
    s elképzelni sem tudok én már jobbat,
    és örömömben is már szűkszavú
    lettem, hallgatok csak s tűnődve nézem:
    fejem fölé az ég, közönnyel áld,
    küldi a tél hangáraiból, kéken
    villogva, a fagy fémszárnyú raját.

    Én nem hadakozhatok már más módon,
    érted se, csak sorsommal (pillanat
    sugallta harcok kis cselét megoldom),
    hozom kiéheztetett ifjúságomat,
    mely országot, álmot hódítani indult,
    s az örömért a szívednél kiköt –
    felkönyökölve nézem éjbe fordult
    hajad homlokod félholdja fölött.​
    </td></tr></tbody></table>
     
    Melitta és elfow kedveli ezt.
  20. elfow

    elfow Állandó Tag

    [​IMG]



    Csukás István: A bűvös virág

    Ha szereted viszont szeret
    Ha mosolyogsz, ő is ám!
    Ha bánat ér, megosztozik
    Szegény szíved bánatán.

    Cirógatod, megcirógat
    Becézgeted, örül ám,
    Szíved örül, lelked röpül,
    csodálatos illatán.

    Orvosság ez minden bajra
    Gondot s a bút űzi ám!
    Szíved-lelked meggyógyítja,
    míg merengsz az illatán!

    *


    [​IMG]
     
    rumfic és Melitta kedveli ezt.

Megosztás