[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]"A gondolkodás nem tudja felfogni vagy önmaga számára szavakba önteni a tér mibenlétét. Akármilyen megfogalmazást használ is, abban benne vannak önnön korlátozott voltának határai. Nem ez az a tér, amelyre a meditáció rábukkan. A gondolatnak mindig határa van. A meditáló elmének nincs határa. Az értelem nem tud eljutni a korlátozottól a mérhetetlenhez, és át sem tudja változtatni a korlátozottat korlátlanná. Az egyiknek meg kell szűnnie ahhoz, hogy a másik létezhessék. A meditáció olyan térre nyit ajtót, amelyet nem lehet elképzelni vagy kigondolni. A gondolat az a középpont, amely körül az eszme tere helyezkedik el, és ez a tér további eszmékkel terjeszthető ki. De ez a bármilyen fajta ösztönzésre történő terjeszkedés nem hoz létre olyan teret, amelynek nincs középpontja. A meditáció ennek a középpontnak a megértése, és meghaladása. A csend és a tér összetartozik. A csend roppant végtelenje annak az elmének a roppant végtelenje, amelyben nincs középpontja. Ennek a térnek és csendnek az észlelése nem gondolati. A gondolkodás csupán saját kivetülését képes észlelni, és ennek felismerése jelenti önmaga határát".[/FONT]
J. Krishnamurti
J. Krishnamurti
