Krishnamurti szerint a világ

Shaw61

Állandó Tag
Állandó Tag
Krishnamurti: Az élet a cél 14.

Mások könnyen felkeltik lelketekben a kételkedést, s ilyenkor kételkedtek mindenben, még a megértésben is, amit szenvedéseitekből merítettetek. Az ilyen kételkedés, amit mások ébresztettek föl és nem belőletek származott, nem tisztítja, nem világosítja meg a lelket: inkább még jobban megerősíti gyarló felfogásotokat, személyek kicsinyes bálványozását és ragaszkodást valamihez, ami csak a pillanatnyi megnyugvást adhat és így árulója az Igazságnak.

De ha a kételkedést őszinte szívvel támasztottátok fel magatokban, hogy próbára tegyétek, vajon igazán megértitek az Igazságot, melyet megpillantottatok, s ha végül abban is kételkedtek, hogy őszinte a kételkedésetek, akkor, ami még ezután is megmarad, igaz, tiszta, maradandó lesz.

Amit mondok, tulajdonképpen nem függ Krishnamurtitól, sem más személytől nem ered. Ez nem egyéni alkotás, hanem az örök Igazság. Mielőtt a tökéleteset, az örökkévalót megérthetitek, előbb a kételkedés árnyéka kell boruljon megértésetekre.

A legtöbben félnek a kételyektől, mert bűnnek, véteknek gondolják és elűzik elméjükből, és így megerősödnek gyarlóságukban, kicsinyességükben és személyiségek imádásában: és megszilárdítják a hajlékokat, melyekben romlás és enyészet tanyáz.

De ha felébresztitek a kételyeket elmétekben és szívetekben, elmétek minden zugába, rejtekébe és kérlelhetetlenül vizsgáltok és bíráltok meg mindent, akkor, ami megmarad a saját tudásotok lesz, amely maradandó, végtelen és örök.
 

paxpaxer

Állandó Tag
Állandó Tag
Krishnamurti videok

Jiddu Krishnamurti: At The End Of Sorrow Is Passion
[HIDE] http://www.youtube.com/watch?v=Fgd1GY2OABc&feature=related [/HIDE]

''A világ átalakítását magunkkal kell kezdeni, ebben pedig a törekvés a legfontosabb. Az a szándékunk, hogy megértsük magunkat, ne másokra várjunk, hogy változzanak meg. Ezért kellenek forradalmi változások. Nagyon fontos annak megértése, hogy ez a mi közös felelősségünk, a tiéd és az enyém. Bármilyen kicsi a világ, amely közvetlen környezetünket jelenti, ha átalakítjuk magunkat, ha radikálisan váltunk napi szemléletünkben, akkor talán befolyásolhatjuk a világot és tágabb értelemben az egész emberiséghez fűződő kapcsolatainkat is.''

''Nem tudom, világos-e mindenki számára, hogy mindannyian ellentmondások között élünk. Békéről beszélünk, közben készülünk a háborúra. Erőszakmentességet hirdetünk, de alapvetően erőszakosak vagyunk. Arra hivatkozunk, hogy jónak kell lenni, de nem vagyunk azok. Beszélünk a szeretetről, közben tele vagyunk ambícióval, rivalizálással, könyörtelenül törtetünk. Ezek mind ellentmondások. Az ebből származó cselekvés bukáshoz és további ellentmondásokhoz vezet...
Láthatjuk, hogy minden gondolat részleges, és sohasem teljes. A gondolat az emlékezet válasza, az emlékezet azonban mindig részleges, mivel tapasztalat eredménye. A gondolat tehát a tapasztalat által korlátozott elme reakciója. Minden gondolkodás, tapasztalat és ismeret kétségtelenül csak részleges, ezért a gondolat számos problémánkat képtelen megoldani. Próbálkozhatunk logikus érveléssel, de ha megfigyeljük saját elménket, látjuk, hogy a gondolkodást korlátozzák a körülmények, a kultúra, amelybe születtünk, az étel,amit elfogyasztunk, az éghajlat, amelyben élünk, az újságok,amelyeket olvasunk, a napi élet minden hatása...Nagyon pontosan meg kell értenünk tehát, hogy gondolkodásunk az emlékezet válasza, az emlékezet pedig gépies.A tudás sohasem teljes, ezért minden tudásból születő gondolat korlátozott, részleges és sohasem szabad. Nem léteziktehát szabad gondolat. Végre felfedezhetjük viszont azt a szabadságot, amely nem gondolat terméke, és amelyben az elme tudatában van minden konfliktusnak és külső hatásnak.''
 

Shaw61

Állandó Tag
Állandó Tag
Krishnamurti: Az élet a cél 15.


Azért növekedtem meg, mert mindig kételkedtem és elvetettem mindent, és csak azt fogadtam el, ami az örök világosság fényében értékes volt.

A lefokozott Igazságoknak csak a magvát vettem figyelembe, nem az Igazság sallangjait, nem azt, ahogyan az emberek azt átalakították. Elvetettem a személyiségeket és félretettem a képeket, melyeket a világ bálványozott. Ezért tudtam fejlődni igazán.

Mikor pedig feltámasztottam az igazi, végső, nagy kételkedést, mely lerombolta azt is, amit az apró kételyek teremtettek bennem, ekkor, aminek nincs határa, az Élet, mely nem ismer korlátokat, a boldogság, melyet nem homályosíthat el semmiféle árnyék.

Amilyen bizonyos vagyok abban, hogy célhoz értem, titeket is ilyen bizonyossá szeretnélek tenni a magatok tudásában és abban, hogy ti is a jelenben vagy a jövőben célhoz értek. Ha megértitek szavaimat, bátran szembe néztek a kételyekkel, akkor valódi tanítványai lesztek az Igazságnak, s nem lesztek személyek követői – mint ma vagytok.

Majd ha Krishnamurti az ember nem lesz veletek többé, újra béklyóba vernek az ősi hagyományok, avult felfogások. Újra rabjai lesztek a bálványozásnak és fogva tart benneteket a gépezet, amely az Igazságot lecsökkenti, átalakítja.
 

Shaw61

Állandó Tag
Állandó Tag
Krishnamurti: Az élet a cél 16.

Azt akarom tehát, hogy felébresszétek magatokban a kételkedést, és hogy e kételkedés segítségével ésszerűen vizsgáljatok meg mindent, ami fontos, értékes, kedves nektek.

Így meglátjátok, hogy minden, amiben hittetek, meggyőződések, hagyományok, a másoktól átvett tudásotok – eltűnik, és romba dől a hatalmas épület, melyet hasztalanul és hiába emeltetek századokon át. Ezt kell tennetek állandóan az egész életen keresztül.

Ha igazán keresitek az Élet értelmét, az Igazságot, amely az örök boldogság, akkor nem ragaszkodtok ahhoz, amit a múltban alkottatok, nem csüggtök többé olyan hiteken, mely már hasznavehetetlen és nem zárjátok szívetekben a személyiséget, mely közöttetek és az Igazság között áll.

Akkor majd ledől a romlás csarnoka, leomlanak a válaszfalak, melyeket az ember kicsinyes felfogása, véleménye és a tekintély elve emelt.

Csakis akkor tudtok majd igazán megérteni, csakis akkor nyerhettek teljes bizonyosságot, csakis akkor adhatjátok az Élet vizét a világ szomjúságának csillapítására.
 

paxpaxer

Állandó Tag
Állandó Tag
Krishnamurti videok

Krishnamurti: Exploring the Essence of Love
[HIDE] http://www.youtube.com/watch?v=DdsK_bBboe8&feature=related [/HIDE]

A SZERETET olyan állapot, amelyben nincsen "én"; olyan állapot, amelyben nincsen ítélkezés, s nincsen annak mérlegelése, vajon a szex helyes vagy helytelen, vagy hogy bármi is jónak vagy rossznak mondható. A szeretetnek nincsen köze az említett ellentétekhez. A szeretetben nem létezik ellentmondás.


HOGY MEGÉRTSELEK, nyitottá kell válnom feléd, befogadóvá kell válnom, nem tarthatok magamban semmit, nem folytathatom az elkülönülés játékait. A megértésben ott az igazság, s hogy megérthess bármit, szeretned kell; mert szeretet nélkül nincsen megértés. Így hát nem az emberé vagy az igazságé az elsőbbség, hanem a szereteté; és a szeretet csak olyan kapcsolatban jöhet létre, ahol megértés van, ami azt jelenti, ha nyitott vagy a kapcsolatra, akkor nyitott vagy a valóságra (realitásra) is. Az igazságot nem lehet szólítani, annak magától kell eljönnie hozzád.

Az igazsag keresese egyenlő az igazság tagadásával. Az igazság akkor jön el hozzád, amikor nyitott vagy, amikor magadban minden gátat, akadályt megszüntettél, amikor a gondolkodás, a létrehozás és megvalósítás buzgalma elcsitul, amikor az elme nagyon nyugodt lesz - sem szavak, sem mantrák nem erőltetik, vonszolják, hipnotizálják. Az igazságnak el kell jönnie. Amikor a tevékeny elme az igazságot űzi, hajszolja, csupán saját önérdekét követi. Ezért az igazság megszökik előle. A tevékeny elmét csak emberi kapcsolatban lehet megfigyelni, s a megértéséhez SZERETET kell. Szeretet nélkül nincsen keresés.
 

paxpaxer

Állandó Tag
Állandó Tag
Krishnamurti videok

Jiddu Krishnamurti: To Live Without The Shadow Of Control
[HIDE] http://www.youtube.com/watch?v=1Sc4tY7SxtU&feature=related [/HIDE]

A meditáció annak felfedezése, hogy az agy minden aktivitásával, tapasztalatával tud-e abszolút nyugalomban lenni. Nem erőltetve, mert mihelyt erőlteted, kettősség van jelen.
Aki azt mondja: "Csodálatos élményeket szeretnék átélni, ezért rá kell kényszerítenem az agyamat arra, hogy csendben legyen!" - az sohasem éri el. De ha elkezded a kutatást, a megfigyelést, az odahallgatást a gondolat működésére, minden manipuláltságára, törekvésére, félelmére, örömére, ha megfigyeled, hogyan működik az agy, akkor azt fogod látni, hogy az agy rendkívül nyugodttá válik, ez a nyugalom azonban nem alvás, hanem rendkívül aktív, és ezáltal nyugodt. Egy dinamó, ami tökéletesen működik, alig csap zajt, csak amikor súrlódás van, akkor keletkezik zaj.

A meditáció kemény munka. A fegyelem legmagasabb formáját követeli - nem komformitást, nem utánzást, nem engedelmességet - , hanem olyan fegyelmet, amely az állandó tudatosságból fakad, nemcsak a külső, hanem a belső dolgok tudatosságából is. Így hát a meditáció nem elzárkózás, hanem a mindennapi élet tevékenysége, amelyhez együttműködés, érzékenység és intelligencia szükséges.
Egy helyes élet alapjának a lerakása nélkül a meditáció szökéssé válik, és így a világon semmi értelme sincs. A helyes élet nem a társadalmi morál követése, hanem az irigységtől, mohóságtól és hatalomvágytól való szabadság - amelyek mindegyike ellenségeskedést szül. A mindezektől való megszabadulás nem az akarat eredménye, hanem a tudatosításukból és az önismeretből fakad.
Ha nem tudod, hogy te magad mit csinálsz, a meditáció puszta érzéki izgalommá válik, így nagyon csekély a jelentőssége.
 

Shaw61

Állandó Tag
Állandó Tag
Krishnamurti: Az élet a cél 17.


A tökéletesség és Igazság csak úgy érhető el, ha őrizkedünk a fél-igazságoktól. Az örök Igazsághoz vezető út nem az, hogy a féligazságok teteje alá kerüljünk. Félre kell tennünk dogmákat, hitelveket, az Igazságról alkotott homályos képeket, semmit el ne fogadjunk, mindig kérdezzünk, és meg ne elégedjünk, és ne imádjuk a templomok csarnokaiban felállított bálványokat, személyeket, akik közöttetek és az Igazság között állnak.

Mindent le kell rombolnotok, hogy találhassatok, és mindenben kételkednetek kell, hogy felfedezhessetek. Csak ekkor hömpölyöghet az Élet vize az egész világon át, s nem tűnik el, mint a búvó patak, melyet elnyel a sivatag homokja.

Nem akarom, hogy imádjatok engem: nem akarom, hogy higgyetek nekem, nem akarok oltalmazó személyetek lenni, hogy belőlem oltárt emeljetek hajlékotok számára: nem akarok mankótok lenni. Mert amit ti belőlem láttok, ez a test, ez a személy, ez nem valóság, hanem múlandó és elenyészik.

Csak akkor adhatjátok az Igazságot a maga szeplőtlen szépségében anélkül, hogy lealacsonyítanátok, ha megértitek, hogy mi van e forma mögött. De ez csak úgy lehetséges, ha folytonos kutatással és kételkedéssel kibontakoztatjátok magatokban az Igazságot. Láthatjátok, hogy korszakokon át, személyeket, bálványokat imádtak azok, akiket az Igazság tanítványainak neveznek, és másokat is arra biztattak, hogy hasonlóképpen cselekedjenek.

Így alakították az Igazságot és ezzel árulói lettek annak. Ismeritek az Úr Buddha híres mondását, midőn így szólt: „Mindemellett, hogy én mondom nektek, mégsem igaz az, ha nem értitek.”

De mert nem hallgattak a szavára, és a személyét imádták, a formát, mely az Igazságot tartalmazta, ebből származott a bonyodalmas hitfelfogások tömkelege, a sok előítélet okozta elferdítés, kicsinyes bálványozás és szűkfalú szentélyek
 

ionon

Kitiltott (BANned)
Krishnamurti: Exploring the Essence of Love
*** hidden content ***

A SZERETET olyan állapot, amelyben nincsen "én"; olyan állapot, amelyben nincsen ítélkezés, s nincsen annak mérlegelése, vajon a szex helyes vagy helytelen, vagy hogy bármi is jónak vagy rossznak mondható. A szeretetnek nincsen köze az említett ellentétekhez. A szeretetben nem létezik ellentmondás.


HOGY MEGÉRTSELEK, nyitottá kell válnom feléd, befogadóvá kell válnom, nem tarthatok magamban semmit, nem folytathatom az elkülönülés játékait. A megértésben ott az igazság, s hogy megérthess bármit, szeretned kell; mert szeretet nélkül nincsen megértés. Így hát nem az emberé vagy az igazságé az elsőbbség, hanem a szereteté; és a szeretet csak olyan kapcsolatban jöhet létre, ahol megértés van, ami azt jelenti, ha nyitott vagy a kapcsolatra, akkor nyitott vagy a valóságra (realitásra) is. Az igazságot nem lehet szólítani, annak magától kell eljönnie hozzád.

Az igazsag keresese egyenlő az igazság tagadásával. Az igazság akkor jön el hozzád, amikor nyitott vagy, amikor magadban minden gátat, akadályt megszüntettél, amikor a gondolkodás, a létrehozás és megvalósítás buzgalma elcsitul, amikor az elme nagyon nyugodt lesz - sem szavak, sem mantrák nem erőltetik, vonszolják, hipnotizálják. Az igazságnak el kell jönnie. Amikor a tevékeny elme az igazságot űzi, hajszolja, csupán saját önérdekét követi. Ezért az igazság megszökik előle. A tevékeny elmét csak emberi kapcsolatban lehet megfigyelni, s a megértéséhez SZERETET kell. Szeretet nélkül nincsen keresés.
mesélj arról mi az a szó hogy szeretett: e földi létezésben ismeretlen szó lett, csak szajkó amit sorozatban használ az ember, de annak lennie elveszett tartalmilag elég ha nézem a megvalósítás eseményeit, miként tud az emberiség szeretettben élni e földi létezésben: NEM TUD!!!!kiss
 

Shaw61

Állandó Tag
Állandó Tag
Krishnamurti: Az élet a cél 18.


Ha kimentek a világba – mert mennetek kell – és terjesztitek az új eszméket, de nem támaszkodtok külső tekintélyekre, és egyedül csak a ti megértésetek vezet – akkor nem lesztek az Igazság árulói, nem kisebbítitek azt, nem alkottok hiábavaló menedékeket, és hiú mulandó ábrándokat, amelyek az Igazságnak csak egy töredékét nyújthatják, és nem az örök Igazságot a maga teljes egészében.

Ekkor már fölötte álltok a kételyeknek és ez az igazán művelt, magas kultúrájú ember ismertető jele. Művelt kultúrember alatt nem azt az embert értem, aki a modern élet vívmányainak a mestere. A kultúra a művelődés eredménye és kifejezője annak, hogy az egyes ember hogyan fogja fel az Igazságot.
 

paxpaxer

Állandó Tag
Állandó Tag
Az önismeret

Saját magunk ismerete nélkül tehetünk bármit, mégsem jutunk el a meditáció állapotába. Önismereten azt értem, hogy tudunk minden gondolatról, hangulatról,szóról és érzésről,ismerjük elménk működését.Nem ismerjük viszont felsőbbrendű énünket, mivel a világiélek csak a gondolatok síkján létezik. A gondolat a körülmények eredménye, régi vagy új emlékek visszfénye. Ha valaki meditálni próbál anélkül, hogy előtte erősen és megmásíthatatlanul megalapozná az önismeretből származó erényt, a meditáció végzetesen félrevezető és téljes mértékben hiábavaló lesz.
Aki komolyan veszi a meditációt, annak nagyon fontos ezt megérteni. Ha nem járunk el helyesen, a meditáció és a valósélet szétválik. Annyira elkülönül, hogy valaki akár élete végéig meditálhat, kipróbálhat bármit, nem látja meg a lényedet. Tehet bármit, számára annak nem lesz értelme.Nagyon fontos megérteni, mi az önismeret: az emlékek tömegéből felépülő „én" tudatában lenni választási lehetőség nélkül. Csupán tudni kell róla, és minden értelmezés nélkül egyszerűen megfigyelni az elme működését. A megfigyelést azonban gátolja, ha csak akkor használjuk, amikor dönteni kell arról, mit tegyünk, mit ne tegyünk, mit akarunk elérni.Ebben az esetben korlátozzuk az elme mozgásterét. A valóságot mint tényt kell látnunk, amely aktuális, vagyis a látható világ mögötti Valóság. Ha egy eszme vagy vélemény befolyásol - az emlékekből építkezve gondoljuk, hogy ezt kell tennünk vagy ezt nem tehetjük - nem juthat el hozzánk a látható világ mögötti Valóság, ezért elmarad a megismerés.
 

Shaw61

Állandó Tag
Állandó Tag
Krishnamurti: Az élet a cél 19.

Krishnamurti: Az élet a cél 19.

Elsősorban a magas kultúrájú, művelt ember nem kér semmit önmaga részére, vagyis nem vár semmit senkitől. Ez nézetem szerint az első feltétel a magas kultúrájú ember számára. Ha tehát nem kell semmit kérnie másoktól, önmaga állítja fel életszabályait, önmaga saját világossága lesz, és nem vetít árnyékot mások életútjára.

Külső tekintély nem befolyásolja, ismeretlen Istenektől nem fél, nem korlátozzák előítéletek, hagyományok, mert abban a pillanatban, amikor másokra támaszkodik, az Igazság megértése benne elhomályosodik.

Az intuíció kell vezesse őt, mely az intelligencia legmagasabb foka. Intelligencia alatt a tapasztalatok összességét, leszűrt eredményét értem – ebből ered az intuíció. Ha fel akarjátok magatokban ébreszteni az intuíciót, mely az egyetlen vezető, az egyetlen irányító, akkor tartsátok elméteket élénk lelkesedésben.

Kultúrált, művelt embernek türelmesnek, pártatlannak kell lennie, és képesnek arra, hogy azt, ami új, mielőtt elvetné, vagy elfogadná, elfogulatlanul és részrehajlás nélkül megvitassa és megbírálja. A legtöbb ember lelkén a félelem az úr, fél az ismeretlentől, fél a babonától, az előítéletektől, a vágyaktól, fél az Istenektől, a hitfelfogásoktól, rendszerektől, bölcseletektől.

Művelt ember nem félhet semmitől, mert abban az értelemben, ahogy én használom ezt a fogalmat, ez a szellemi fejlődés legmagasabb fokát jelöli. Az ilyen ember valóban megnyitotta szívét az Élet vizének, és amint a nagy vizek, úgy vándorol ő is a világban, semmire se vágyik, semmitől se fél, semmit se kíván saját magának. Ezt a fokot csak úgy érheti el valaki, ha az életvélt tekinti a legfőbb bírónak, legfőbb irányítójának.

Az ilyen ember egyszerű és tiszta. Derült és nyugodt, mint a hegy orma a hajnali fényben, mert fölért oda, ahol a tapasztalatok járma alól teljesen felszabadult, mert már minden tapasztalaton keresztülment. Az ilyen ember betöltötte az élet rendeltetését, mert hagyta, hogy az Élet akadálytalanul fesse képeit, nem korlátozta kicsinyes felfogóképességével, és nem torzította el, és nem mételyezte meg az Életet.

A mélyből kell indulnunk, hogy a magasba érjünk. Közel kell kezdeni, hogy messzire juthassunk. Hogy elérhessük a hegycsúcsot, által kell mennünk az árnyékok völgyén.

Ó Barátaim, én is bolyongtam a völgyben és lakoztam az árnyak között, én is szenvedtem, és igazán szerettem. Ezért most szívem egész melegével mondom nektek, hogy a közvetlen, egyetlen ösvény, az egyszerű egyesülés a legjobb.

Ha felismertétek ezt az ösvényt, és elértétek az egyesülést, akkor az idő minden bonyodalmával együtt eltűnik. Akkor a magatok Mestere, a magatok Istene és Világossága lesztek. Ha ezt igazán megértettétek, minden egyéb másodrendű lesz, tehát feleslegessé válik.

VÉGE
 

szannyasz

Állandó Tag
Állandó Tag
Krishnamurti: Kreatív boldogság

Van egy város a fönséges folyó mentén; széles és hosszú lépcsõk vezetnek le folyóhoz, és úgy tûnik, a világ ezeken a lépcsõkön él. Kora reggeltõl, jóval sötétedés utánig, mindig zsúfoltak és zajosak; majdnem egy szinten a folyóval, kinyúló kis lépcsõk vannak, amelyeken emberek ülnek, elveszve reményeikben és vágyaikban, isteneikben és kántálásukban. Zengnek a templomi harangok, a müezzin szólít; valaki énekel, nagy tömeg gyûlt össze, megértõ csendben figyelve.
Túl mindezeken, a folyó mentén felfelé, van egy épületcsoport, fasorokkal és széles utakkal; és a folyó mentén, egy keskeny piszkos úton keresztül, az ember belép a tanulás területére. Sok tanuló van itt, az ország minden részébõl, mohók, tevékenyek, zajosak. A tanárok önteltek, jobb pozíciókért és fizetésért ármánykodnak. Úgy tûnik senkit sem érdekel, mi lesz a tanulókkal, miután elhagyták az iskolát. A tanárok közölnek bizonyos tudást és technikát, amelyet az okos tanulók hamar magukba szívnak; és amikor végeznek, itt megállnak. A tanárok bebiztosították maguknak a munkájukat, családjuk van, és biztonságban vannak; de amikor a tanulók elhagyják az iskolát, szembe kell nézniük az élet zûrzavarával és bizonytalanságával. A föld minden részén vannak ilyen épületek, tanárok és tanulók. Néhány tanuló hírnevet és pozíciót szerez a világban; mások gyereket szülnek, küszködnek és meghalnak. Az állam versenyképes technikusokat, adminisztrátorokat akar, akiket irányíthat és szabályozhat; és mindig ott van a hadsereg, az egyház, és az üzlet. Az égész világon ugyanez a helyzet.
Azért megyünk keresztül ezen a folyamaton, az elménk tényekkel és tudással való megtöltésén, hogy megtanuljunk egy technikát és legyen egy munkánk, szakmánk, ugye? Nyilvánvalóan a modern világban egy jó technikusnak jobb esélyei vannak a megélhetésre; de akkor mi van? Egy technikus jobban képes szembenézni az élet komplex problémáival, mint aki nem az? Egy szakma csak része az életnek; de vannak részek amelyek rejtve vannak, finomak és rejtélyesek. Az egyik hangsúlyozása, és a többi tagadása, vagy mellõzése, nagyon féloldalas és bomlasztó tevékenységhez vezet. Pontosan ez történik ma a világon, egyre növekvõ konfliktussal, zûrzavarral és szenvedéssel. Persze van pár kivétel, az alkotók, a boldogok, azok, akik kapcsolatban vannak valamivel, ami nem ember által létrehozott, akik nem függnek az elme dolgaitól.
Neked és nekem, valójában megvan a képességünk, hogy boldogok, kreatívak legyünk, hogy kapcsolatban legyünk valamivel, ami túl van az idõ szorításán. A kreatív boldogság nem egy keveseknek fenntartott adomány; miért nem ismeri a nagy többség ezt a boldogságot? Miért tûnik úgy, hogy néhányan kapcsolatban vannak a lényegivel, a körülmények és szerencsétlenségek ellenére, amíg másokat ezek tönkretesznek? Miért rugalmasak, és hajlékonyak egyesek, amíg mások szilárdak és tönkremennek? A tudás ellenére, néhányan nyitva tartják az ajtót, annak amit sem személy, sem könyv nem nyújthat, amíg másokat elnyom a technika és a hatalom. Miért? Teljesen világos, hogy az elme meg akar ragadni, és bizonyossá akar válni valamilyen tevékenységben, figyelmen kívül hagyva szélesebb és mélyebb ügyeket, mert akkor biztonságosabb talajon marad; tehát az elme oktatása, gyakorlatai, tevékenységei ezen a szinten kapnak bátorítást, ezen a szinten vannak fenntartva, és kifogások vannak kitalálva, hogy miért ne menjen ezen túl.
Mielõtt megfertõzõdnének az úgynevezett oktatástól, sok gyerek áll kapcsolatban az ismeretlennel; oly sokféle módon mutatják ki ezt. De a környezet hamar elkezd bezáródni körülöttük, és egy bizonyos kor után elvesztik ezt a fényt, ezt a szépséget, amely nem található meg egyetlen könyvben, vagy iskolában sem. Miért? Ne mondjuk, hogy az élet túl sok nekik, kemény valósággal kell szembenézniük, ez a karmájuk, ez az apáik bûne; ez mind ostobaság. A kreatív boldogság lehet mindenkié, nem csak pár emberé. Lehet, hogy másképpen fejezed ki, és én is másképpen, de ez mindenkié. A kreatív boldogságnak nincs értéke a piacon; ez nem egy árucikk, amit a legtöbbet felajánlónak adnak el, hanem ez az egy dolog ami mindenkié lehet.
Felismerhetõ a kreatív boldogság? Vagyis, fenn tudja tartani az elme a kapcsolatot azzal, ami minden boldogság forrása? Fenntartható ez a nyitottság a tudás és technika ellenére, az oktatás és az élet betolakodása ellenére? Igen, de csak akkor, amikor az oktató ismeri ezt a valóságot, csak akkor, amikor az aki tanít, kapcsolatban van a kreatív boldogság forrásával. Tehát a mi problémánk nem a tanuló, a gyerek, hanem a tanár és a szülõ. Az oktatás csak akkor ördögi kör, amikor nem látjuk a fontosságát, a mindenek fölött álló lényegi szükségességét ennek a legfõbb boldogságnak. Végtére is, amikor nyitottak vagyunk a minden boldogság forrása számára, az a legmagasabb vallás; de ahhoz, hogy felismerjük ezt a boldogságot, helyes figyelmet kell rá fordítani, mint ahogy az üzletre is. A tanár hivatása nem pusztán rutinmunka, hanem a szépség és öröm kifejezése, amit nem lehet teljesítmény és siker szerint mérni.
A valóság fénye és áldása lerombólódik, amikor az elme, amely az én székhelye, átveszi az irányítást. Az önismeret a bölcsesség kezdete; önismeret nélkül, a tanulás tudatlansághoz, küzdelemhez, és bánathoz vezet.
 

ionon

Kitiltott (BANned)
Van egy város a fönséges folyó mentén; széles és hosszú lépcsõk vezetnek le folyóhoz, és úgy tûnik, a világ ezeken a lépcsõkön él. Kora reggeltõl, jóval sötétedés utánig, mindig zsúfoltak és zajosak; majdnem egy szinten a folyóval, kinyúló kis lépcsõk vannak, amelyeken emberek ülnek, elveszve reményeikben és vágyaikban, isteneikben és kántálásukban. Zengnek a templomi harangok, a müezzin szólít; valaki énekel, nagy tömeg gyûlt össze, megértõ csendben figyelve.
Túl mindezeken, a folyó mentén felfelé, van egy épületcsoport, fasorokkal és széles utakkal; és a folyó mentén, egy keskeny piszkos úton keresztül, az ember belép a tanulás területére. Sok tanuló van itt, az ország minden részébõl, mohók, tevékenyek, zajosak. A tanárok önteltek, jobb pozíciókért és fizetésért ármánykodnak. Úgy tûnik senkit sem érdekel, mi lesz a tanulókkal, miután elhagyták az iskolát. A tanárok közölnek bizonyos tudást és technikát, amelyet az okos tanulók hamar magukba szívnak; és amikor végeznek, itt megállnak. A tanárok bebiztosították maguknak a munkájukat, családjuk van, és biztonságban vannak; de amikor a tanulók elhagyják az iskolát, szembe kell nézniük az élet zûrzavarával és bizonytalanságával. A föld minden részén vannak ilyen épületek, tanárok és tanulók. Néhány tanuló hírnevet és pozíciót szerez a világban; mások gyereket szülnek, küszködnek és meghalnak. Az állam versenyképes technikusokat, adminisztrátorokat akar, akiket irányíthat és szabályozhat; és mindig ott van a hadsereg, az egyház, és az üzlet. Az égész világon ugyanez a helyzet.
Azért megyünk keresztül ezen a folyamaton, az elménk tényekkel és tudással való megtöltésén, hogy megtanuljunk egy technikát és legyen egy munkánk, szakmánk, ugye? Nyilvánvalóan a modern világban egy jó technikusnak jobb esélyei vannak a megélhetésre; de akkor mi van? Egy technikus jobban képes szembenézni az élet komplex problémáival, mint aki nem az? Egy szakma csak része az életnek; de vannak részek amelyek rejtve vannak, finomak és rejtélyesek. Az egyik hangsúlyozása, és a többi tagadása, vagy mellõzése, nagyon féloldalas és bomlasztó tevékenységhez vezet. Pontosan ez történik ma a világon, egyre növekvõ konfliktussal, zûrzavarral és szenvedéssel. Persze van pár kivétel, az alkotók, a boldogok, azok, akik kapcsolatban vannak valamivel, ami nem ember által létrehozott, akik nem függnek az elme dolgaitól.
Neked és nekem, valójában megvan a képességünk, hogy boldogok, kreatívak legyünk, hogy kapcsolatban legyünk valamivel, ami túl van az idõ szorításán. A kreatív boldogság nem egy keveseknek fenntartott adomány; miért nem ismeri a nagy többség ezt a boldogságot? Miért tûnik úgy, hogy néhányan kapcsolatban vannak a lényegivel, a körülmények és szerencsétlenségek ellenére, amíg másokat ezek tönkretesznek? Miért rugalmasak, és hajlékonyak egyesek, amíg mások szilárdak és tönkremennek? A tudás ellenére, néhányan nyitva tartják az ajtót, annak amit sem személy, sem könyv nem nyújthat, amíg másokat elnyom a technika és a hatalom. Miért? Teljesen világos, hogy az elme meg akar ragadni, és bizonyossá akar válni valamilyen tevékenységben, figyelmen kívül hagyva szélesebb és mélyebb ügyeket, mert akkor biztonságosabb talajon marad; tehát az elme oktatása, gyakorlatai, tevékenységei ezen a szinten kapnak bátorítást, ezen a szinten vannak fenntartva, és kifogások vannak kitalálva, hogy miért ne menjen ezen túl.
Mielõtt megfertõzõdnének az úgynevezett oktatástól, sok gyerek áll kapcsolatban az ismeretlennel; oly sokféle módon mutatják ki ezt. De a környezet hamar elkezd bezáródni körülöttük, és egy bizonyos kor után elvesztik ezt a fényt, ezt a szépséget, amely nem található meg egyetlen könyvben, vagy iskolában sem. Miért? Ne mondjuk, hogy az élet túl sok nekik, kemény valósággal kell szembenézniük, ez a karmájuk, ez az apáik bûne; ez mind ostobaság. A kreatív boldogság lehet mindenkié, nem csak pár emberé. Lehet, hogy másképpen fejezed ki, és én is másképpen, de ez mindenkié. A kreatív boldogságnak nincs értéke a piacon; ez nem egy árucikk, amit a legtöbbet felajánlónak adnak el, hanem ez az egy dolog ami mindenkié lehet.
Felismerhetõ a kreatív boldogság? Vagyis, fenn tudja tartani az elme a kapcsolatot azzal, ami minden boldogság forrása? Fenntartható ez a nyitottság a tudás és technika ellenére, az oktatás és az élet betolakodása ellenére? Igen, de csak akkor, amikor az oktató ismeri ezt a valóságot, csak akkor, amikor az aki tanít, kapcsolatban van a kreatív boldogság forrásával. Tehát a mi problémánk nem a tanuló, a gyerek, hanem a tanár és a szülõ. Az oktatás csak akkor ördögi kör, amikor nem látjuk a fontosságát, a mindenek fölött álló lényegi szükségességét ennek a legfõbb boldogságnak. Végtére is, amikor nyitottak vagyunk a minden boldogság forrása számára, az a legmagasabb vallás; de ahhoz, hogy felismerjük ezt a boldogságot, helyes figyelmet kell rá fordítani, mint ahogy az üzletre is. A tanár hivatása nem pusztán rutinmunka, hanem a szépség és öröm kifejezése, amit nem lehet teljesítmény és siker szerint mérni.
A valóság fénye és áldása lerombólódik, amikor az elme, amely az én székhelye, átveszi az irányítást. Az önismeret a bölcsesség kezdete; önismeret nélkül, a tanulás tudatlansághoz, küzdelemhez, és bánathoz vezet.
nemismered magadat, de mégis ismered mások életét.
tanár akkor lesz tanár, ha mások is tanítják az egyedeket = a család.
hozd létre a család egységét, és lesz megbecsülése a TANÁROKNAK
 

Shaw61

Állandó Tag
Állandó Tag
nemismered magadat, de mégis ismered mások életét.
tanár akkor lesz tanár, ha mások is tanítják az egyedeket = a család.
hozd létre a család egységét, és lesz megbecsülése a TANÁROKNAK

Továbbitottam a válaszod Krishnamurtinak!
A válaszát megtalálod a könyveiben!
A "Gondolozz ezeken" címűben ír bővebben a nevelésről!
 

ionon

Kitiltott (BANned)
Krishnamurti: Az élet a cél 19.

Elsősorban a magas kultúrájú, művelt ember nem kér semmit önmaga részére, vagyis nem vár semmit senkitől.
ilyen nincs mert vannak gondolataid amik kérések mások számára
Ez nézetem szerint az első feltétel a magas kultúrájú ember számára. Ha tehát nem kell semmit kérnie másoktól, önmaga állítja fel életszabályait, önmaga saját világossága lesz, és nem vetít árnyékot mások életútjára.
önmaga na ilyen sincs mert nem lehetsz önmagad, csak akkor ha önmagadban éled le az életed e föld bolygón és nem találkoztál senkivel sem akitől tudtál tanulni, és még ez is kevés ebben a galaxisban sem él senki sem, mert a gondolkodást az egész galaxisban myomon lehet követni vagyis a gondolat mindenen áthatol

Külső tekintély nem befolyásolja, ismeretlen Istenektől nem fél, nem korlátozzák előítéletek, hagyományok, mert abban a pillanatban, amikor másokra támaszkodik, az Igazság megértése benne elhomályosodik.

Az intuíció kell vezesse őt, mely az intelligencia legmagasabb foka. Intelligencia alatt a tapasztalatok összességét, leszűrt eredményét értem – ebből ered az intuíció. Ha fel akarjátok magatokban ébreszteni az intuíciót, mely az egyetlen vezető, az egyetlen irányító, akkor tartsátok elméteket élénk lelkesedésben.

Kultúrált, művelt embernek türelmesnek, pártatlannak kell lennie, és képesnek arra, hogy azt, ami új, mielőtt elvetné, vagy elfogadná, elfogulatlanul és részrehajlás nélkül megvitassa és megbírálja. A legtöbb ember lelkén a félelem az úr, fél az ismeretlentől, fél a babonától, az előítéletektől, a vágyaktól, fél az Istenektől, a hitfelfogásoktól, rendszerektől, bölcseletektől.

Művelt ember nem félhet semmitől, mert abban az értelemben, ahogy én használom ezt a fogalmat, ez a szellemi fejlődés legmagasabb fokát jelöli. Az ilyen ember valóban megnyitotta szívét az Élet vizének, és amint a nagy vizek, úgy vándorol ő is a világban, semmire se vágyik, semmitől se fél, semmit se kíván saját magának. Ezt a fokot csak úgy érheti el valaki, ha az életvélt tekinti a legfőbb bírónak, legfőbb irányítójának.

Az ilyen ember egyszerű és tiszta. Derült és nyugodt, mint a hegy orma a hajnali fényben, mert fölért oda, ahol a tapasztalatok járma alól teljesen felszabadult, mert már minden tapasztalaton keresztülment. Az ilyen ember betöltötte az élet rendeltetését, mert hagyta, hogy az Élet akadálytalanul fesse képeit, nem korlátozta kicsinyes felfogóképességével, és nem torzította el, és nem mételyezte meg az Életet.

A mélyből kell indulnunk, hogy a magasba érjünk. Közel kell kezdeni, hogy messzire juthassunk. Hogy elérhessük a hegycsúcsot, által kell mennünk az árnyékok völgyén.

Ó Barátaim, én is bolyongtam a völgyben és lakoztam az árnyak között, én is szenvedtem, és igazán szerettem. Ezért most szívem egész melegével mondom nektek, hogy a közvetlen, egyetlen ösvény, az egyszerű egyesülés a legjobb.

Ha felismertétek ezt az ösvényt, és elértétek az egyesülést, akkor az idő minden bonyodalmával együtt eltűnik. Akkor a magatok Mestere, a magatok Istene és Világossága lesztek. Ha ezt igazán megértettétek, minden egyéb másodrendű lesz, tehát feleslegessé válik.


VÉGE
nincsenek árnyékok, CSAK TUDATLANSÁG VAN azért élsz hogy az állandó tudatlanságból letudj faragni amennyit tudsz életed során: ez az élet értelme és semmi sem feleslegeskiss kedves barátom
 

ionon

Kitiltott (BANned)
Van egy város a fönséges folyó mentén; széles és hosszú lépcsõk vezetnek le folyóhoz, és úgy tûnik, a világ ezeken a lépcsõkön él. Kora reggeltõl, jóval sötétedés utánig, mindig zsúfoltak és zajosak; majdnem egy szinten a folyóval, kinyúló kis lépcsõk vannak, amelyeken emberek ülnek, elveszve reményeikben és vágyaikban, isteneikben és kántálásukban. Zengnek a templomi harangok, a müezzin szólít; valaki énekel, nagy tömeg gyûlt össze, megértõ csendben figyelve.
Túl mindezeken, a folyó mentén felfelé, van egy épületcsoport, fasorokkal és széles utakkal; és a folyó mentén, egy keskeny piszkos úton keresztül, az ember belép a tanulás területére. Sok tanuló van itt, az ország minden részébõl, mohók, tevékenyek, zajosak. A tanárok önteltek, jobb pozíciókért és fizetésért ármánykodnak. Úgy tûnik senkit sem érdekel, mi lesz a tanulókkal, miután elhagyták az iskolát. A tanárok közölnek bizonyos tudást és technikát, amelyet az okos tanulók hamar magukba szívnak; és amikor végeznek, itt megállnak. A tanárok bebiztosították maguknak a munkájukat, családjuk van, és biztonságban vannak; de amikor a tanulók elhagyják az iskolát, szembe kell nézniük az élet zûrzavarával és bizonytalanságával. A föld minden részén vannak ilyen épületek, tanárok és tanulók. Néhány tanuló hírnevet és pozíciót szerez a világban; mások gyereket szülnek, küszködnek és meghalnak. Az állam versenyképes technikusokat, adminisztrátorokat akar, akiket irányíthat és szabályozhat; és mindig ott van a hadsereg, az egyház, és az üzlet. Az égész világon ugyanez a helyzet.
Azért megyünk keresztül ezen a folyamaton, az elménk tényekkel és tudással való megtöltésén, hogy megtanuljunk egy technikát és legyen egy munkánk, szakmánk, ugye? Nyilvánvalóan a modern világban egy jó technikusnak jobb esélyei vannak a megélhetésre; de akkor mi van? Egy technikus jobban képes szembenézni az élet komplex problémáival, mint aki nem az? Egy szakma csak része az életnek; de vannak részek amelyek rejtve vannak, finomak és rejtélyesek. Az egyik hangsúlyozása, és a többi tagadása, vagy mellõzése, nagyon féloldalas és bomlasztó tevékenységhez vezet. Pontosan ez történik ma a világon, egyre növekvõ konfliktussal, zûrzavarral és szenvedéssel. Persze van pár kivétel, az alkotók, a boldogok, azok, akik kapcsolatban vannak valamivel, ami nem ember által létrehozott, akik nem függnek az elme dolgaitól.
Neked és nekem, valójában megvan a képességünk, hogy boldogok, kreatívak legyünk, hogy kapcsolatban legyünk valamivel, ami túl van az idõ szorításán. A kreatív boldogság nem egy keveseknek fenntartott adomány; miért nem ismeri a nagy többség ezt a boldogságot? Miért tûnik úgy, hogy néhányan kapcsolatban vannak a lényegivel, a körülmények és szerencsétlenségek ellenére, amíg másokat ezek tönkretesznek? Miért rugalmasak, és hajlékonyak egyesek, amíg mások szilárdak és tönkremennek? A tudás ellenére, néhányan nyitva tartják az ajtót, annak amit sem személy, sem könyv nem nyújthat, amíg másokat elnyom a technika és a hatalom. Miért? Teljesen világos, hogy az elme meg akar ragadni, és bizonyossá akar válni valamilyen tevékenységben, figyelmen kívül hagyva szélesebb és mélyebb ügyeket, mert akkor biztonságosabb talajon marad; tehát az elme oktatása, gyakorlatai, tevékenységei ezen a szinten kapnak bátorítást, ezen a szinten vannak fenntartva, és kifogások vannak kitalálva, hogy miért ne menjen ezen túl.
Mielõtt megfertõzõdnének az úgynevezett oktatástól, sok gyerek áll kapcsolatban az ismeretlennel; oly sokféle módon mutatják ki ezt. De a környezet hamar elkezd bezáródni körülöttük, és egy bizonyos kor után elvesztik ezt a fényt, ezt a szépséget, amely nem található meg egyetlen könyvben, vagy iskolában sem. Miért? Ne mondjuk, hogy az élet túl sok nekik, kemény valósággal kell szembenézniük, ez a karmájuk, ez az apáik bûne; ez mind ostobaság. A kreatív boldogság lehet mindenkié, nem csak pár emberé. Lehet, hogy másképpen fejezed ki, és én is másképpen, de ez mindenkié. A kreatív boldogságnak nincs értéke a piacon; ez nem egy árucikk, amit a legtöbbet felajánlónak adnak el, hanem ez az egy dolog ami mindenkié lehet.
Felismerhetõ a kreatív boldogság? Vagyis, fenn tudja tartani az elme a kapcsolatot azzal, ami minden boldogság forrása? Fenntartható ez a nyitottság a tudás és technika ellenére, az oktatás és az élet betolakodása ellenére? Igen, de csak akkor, amikor az oktató ismeri ezt a valóságot, csak akkor, amikor az aki tanít, kapcsolatban van a kreatív boldogság forrásával. Tehát a mi problémánk nem a tanuló, a gyerek, hanem a tanár és a szülõ. Az oktatás csak akkor ördögi kör, amikor nem látjuk a fontosságát, a mindenek fölött álló lényegi szükségességét ennek a legfõbb boldogságnak. Végtére is, amikor nyitottak vagyunk a minden boldogság forrása számára, az a legmagasabb vallás; de ahhoz, hogy felismerjük ezt a boldogságot, helyes figyelmet kell rá fordítani, mint ahogy az üzletre is. A tanár hivatása nem pusztán rutinmunka, hanem a szépség és öröm kifejezése, amit nem lehet teljesítmény és siker szerint mérni.
A valóság fénye és áldása lerombólódik, amikor az elme, amely az én székhelye, átveszi az irányítást. Az önismeret a bölcsesség kezdete; önismeret nélkül, a tanulás tudatlansághoz, küzdelemhez, és bánathoz vezet.
igen és ekkor jelenik meg a szekta = korlátozó elme
aki nem engedi hogy részese legyél a csodáknak amik a részedre nyitva állnak, mert a befolyása alá kerülsz és onnantól menthetetlen vagykiss


mentális képességeid kell fejlesztened és ekkor megérkezel a csodák világába, mert rá jössz a csoda te vagy saját magad
 

szannyasz

Állandó Tag
Állandó Tag
igen és ekkor jelenik meg a szekta = korlátozó elme
aki nem engedi hogy részese legyél a csodáknak amik a részedre nyitva állnak, mert a befolyása alá kerülsz és onnantól menthetetlen vagykiss

mentális képességeid kell fejlesztened és ekkor megérkezel a csodák világába, mert rá jössz a csoda te vagy saját magad

A csoda te magad vagy, ez így igaz!

Azonban a mentális képességeid fejlesztésével soha nem éred el ezt a csodát.

Az ember mentális képességei tényleg hatalmasak, rengeted mindent elérhet velük az ego (ami nem önzést jelent, hanem a tudat egy működési módja csupán). A csodák világa azonban nem itt található!

A csodák világába csakis a mentális képességek és az elme korlátozásán, az ego pszichológiai halálán keresztül vezet az út.

A csoda az Önvaló, a bennünk lévő Tanúskodó Jelenlét, Isten, aki a te (és az én) szemeiden keresztül szemléli Önmagát!!!!
 

ionon

Kitiltott (BANned)
A csoda te magad vagy, ez így igaz!

Azonban a mentális képességeid fejlesztésével soha nem éred el ezt a csodát.

Az ember mentális képességei tényleg hatalmasak, rengeted mindent elérhet velük az ego (ami nem önzést jelent, hanem a tudat egy működési módja csupán). A csodák világa azonban nem itt található!

A csodák világába csakis a mentális képességek és az elme korlátozásán, az ego pszichológiai halálán keresztül vezet az út.

A csoda az Önvaló, a bennünk lévő Tanúskodó Jelenlét, Isten, aki a te (és az én) szemeiden keresztül szemléli Önmagát!!!!
Sajna neked ki szkeptikus csak a halál után éled meg a csodát, de a többiek az életükben mert maga a változás a csoda ha mered használni a tudatos elme képzeletedet.
 
Oldal tetejére