Kutyafajtak

tomeeeboy

Állandó Tag
Állandó Tag
Köszi Feri!
Az én kedvencem a Németjuhász. nekem is van Itthon egy 4 éves kan Németjuhász. Nagyon szeretem. Jó lehet vele szórakozni/játszani. ha időm engedi állandóan játszok vele. Remélem tudsz még majd írni róla érdekkességeket.
 

albee

Állandó Tag
Állandó Tag
Nekem egy foxim van, de jónéhány éve németjuhászokat tenyésztettem, a kennelnevem 'aufek' volt. Egyszer Ausztriába vittek tőlem kiskutyát. Van valaki akinek a kutyájának a felmenői között szerepel az 'aufek' név?
Kép a Foxiról:

foxi-maxi.jpg


További képek a weboldalamon található galériában.
 

ceat

Állandó Tag
Állandó Tag
B.U.E.K. kutyasok:)
T.Feri, ha lesz ido es felrakod az Angol Cocker Spaniel jellemzeset, megkoszonom Neked:)
 

sztzs

Állandó Tag
Állandó Tag
A spániel

A spániel napjaink egyik közkedvelt, szívesen tartott fajtája. Történetük egészen az i. e. V. sz-ig nyúlik vissza az ősi Karthagó koráig ahol egyes ábrázolásokon spánielszerű kutyákat láthatunk. A spániel szó eredetéről két elképzelés létezik. Egyesek szerint a spániel név a karthagói „nyúl” szóból alakult ki, míg mások úgy gondolják, hogy Spanyolország latin nevéből – Hispania. Fejlődésük során mindig is vadászatra használták őket és a fajtaváltozatok különválása is a vadászatban betöltött szerep szerint alakult. A spánielt Shakespeare és Chaucer is megemlíti műveiben. A különböző típusok szétválasztása és külön-külön tenyésztése csak a XIX. sz elején kezdődött. Így napjaink spánieljei megjelenésükben jóval sokszínűbbek mint Shakespeare korában.
<TABLE width="50%" align=right border=0><TBODY><TR><TD>



</TD></TR></TBODY></TABLE>
Az 1800-as évek közepén az Angol Kennel Klub Fajtakönyve csak súly szerint különböztette meg a spánieleket.Ha a kutya súlya 25 font (11,2 kg) alatt volt, akkor cocker spánielnek nevezték, ha pedig ennél nehezebbnek bizonyult, akkor field spánielnek. Természetesen ezzel a módszerrel egy idő után nem lehetett helyesen különválasztani az egyre markánsabban megjelenő fajtaváltozatokat, ezért az 1885-ben megalakult Spániel Klub minden fajtaváltozatra kidolgozta a standard-et, amit az Angol Kennel Klub 1893-ban bejegyzett a fajtakönyvbe.
A spánielek „társadalma” napjainkban igen változatos; a legelterjedtebb angol cocker spániel mellett megtalálhatjuk az amerikai cocker, amerikai vízi, az ír vízi spánielt, a field, az angol springer és a welsh springer spánielt, a clumber és sussex spánielt; továbbá a King Charles, a Cavalier King Charles, a japán, illetve tibeti spánielt.
A vidám spániel
Bár a spánielek külleme, megjelenése igen változatos, viselkedésük, temperamentumuk nagyon közel áll egymáshoz.
A jellegzetes spániel temperamentum: a vidám spániel. A spánielek temperamentuma vidám, barátságos, hűséges és magával ragadó. Ennek a viselkedésnek a legszembetűnőbb megnyilvánulása a szinte szűnni nem akaró farriszálás és farokcsóválás.
Rendkívül kedvelik a gyerekeket és nagyon jó társak. Bár a spánielek többsége éber, nem támadnak. Mivel alapvetően barátságos, a betörőt inkább barátnak mint ellenségnek tekinti.
„Vadászvérének” következtében szüksége van egy kis önállóságra is, de a hosszú séták alkalmával sem távolodik látótávolságon kívülre. A spánieleknek szükségük van az ember társaságára és annak ellenére, hogy képes végigaludni a napot míg a gazda dolgozik, az együtt töltött időben igényli a foglalkozást és minden alkalmat megragad, hogy játszhasson és mozoghasson.
Az angol cocker spániel
990201-2.jpg

Az angol cocker spániel a spánielek közül a legelterjedtebb és legismertebb fajtaváltozat. Az emberek többsége ezt a fajtát képzeli maga elé, ha a spánielekről beszélünk. Közkedveltsége nem véletlen: remek, tanulékony, intelligens és játékos társa az embernek, emellett kitűnő vadászkutya: a legnehezebb terepeken is megállja a helyét, munkáját földön és vízen egyaránt kitűnően végzi. Kialakulása a XIX. sz. közepére tehető. Kisebb szárnyasok vadászatára használták. A szukák magassága 36-39 cm, a kanoké 37-40 cm. Súlyuk 11-14 kg.
Megjelenése: A fej kissé nagy, az arcorri rész hosszúkás, füle lelógó dús szőrzet borítja, szeme barna. Teste erős, kompakt, mély mellkassal és rövid háttal. Farka csonkolt, tartása a hátvonallal egysíkba esik. Végtagjai közepesen szögelltek, a mancs kör alakú.
Szőrzet: A törzsön hosszú, míg a fejen és a végtagok elülső részén rövid, selymes.
A szőrzet színe: Az angol cocker spániel igen gazdag a színváltozatokban: arany, fekete, fekete-fehér, fekete-cserbarna, vörös-fehér, fekete-fehér-vörösesbarna, cobolyszínű, blauschimmel.
Az amerikai cocker spániel



Mint a neve is utal rá, ez a fajta az angol cocker kistestvére. Végleges kialakulása az 1800-as évek végére tehető. Mint európai társát, szintén vadászatra használták-használják, de kitűnő házikutya is egyben.
A fajta az I. világháború után tett szert nagy közkedveltségre az Egyesült Államokban, de 1936-ig együtt állították ki őket az angol cockerekkel, melyeket ebben az évben ismerték el mint önálló változat. Ennek ellenére az Amerikai Kennel Klub csak 1946-ban ismerte el az angol cocker spániel önálló standard-jét.
A legjelentősebb eltérés a két fajta között méretben van, mivel az amerikai cocker spániel kisebb angol társánál: A szukák magassága 35-36 cm, míg a kanoké 38 cm. Súlyuk 10-14 kg körül mozog.
Általános megjelenésében könynyedebb, elegánsabb kontinentális párjánál, az arcorri rész rövidebb, a koponyacsont domborúbb, a szőrzete selymesebb.
Sokak meglepetésére az amerikai cocker spániel mint show-kutya népszerűsége jelentősen megnőtt az 1960-as évek Angliájában, majd a ringen kívül is egyre kedveltebb lett. Mindezek mellett a legnépszerűbb fajta Angliában és szerte a világon az angol cocker spániel maradt.
A kis kedvencek
A spánielekről szóló rövid ismertetőnk nem lenne teljes, ha néhány mondat erejéig ne térnénk ki a csak kedvtelésből, ölebként tartott, kis termetű spánielfajtákra, melyek legismertebb képviselői a Cavalier King Charles spániel, valamint a King Charles spániel. Hasonló nevük nem véletlen: őseik közösek, nevüket nagy rajongójukról, II. Károlyról kapták. A XVII-XVIII. sz. Angliájában a nemesség és az uralkodóház kedvenceinek számítottak. Később megjelentek az első „torz”-fejű kutyák, ami a fajta kettéválásához vezetett. A két fajta közti legnagyobb különbség is a King Charles rövidebb, tömzsibb fejformája és kisebb termete. Színezetük megegyezik; egyszínű vörös; fekete, sötétbarna-, fehér foltokkal, barna mintázattal; fehér alapon barna mintázattal. A Cavalier magassága 28-34 cm súlya 4,5-8 kg míg a King Charles magassága 25 cm súlya 4-5 kg körül mozog.
<TABLE width="42%" align=left border=0><TBODY><TR><TD>


</TD></TR></TBODY></TABLE>
Egészségügyi problémák
Szinte az összes spániel fajta erős, egészséges szervezettel rendelkezik. Életkoruk 12-13 év közül mozog. Az előforduló betegségek közül a leggyakrabban előfordulhatnak:
Csípőízületi diszplázia: a hátsó végtagok szabálytalan illeszkedése. Ez a betegség a tenyésztett kutyák legtöbbjénél előforul, leginkább a nagytermetűeknél. Okai főleg öröklöttek, de kialakulhat a helytelen táplálás következményeként is. Megelőzni a tenyészkutyák ellenőrzésével, diszpláziaszűréssel, illetve a nem mentes kutyák tenyésztésből kivonásával, valamint helyes, változatos, kalciumdús táplálással lehet. A kórt orvosolni csonterősítő tablettákkal, illetve súlyosabb esetekben műtéttel lehet.
Fülfertőzés, -gyulladás: Az összes nagy, lelógó fülű kutyafajta rendszeres fülápolást igényel. Ennek az ajánlott rendszeressége: hetente. Ezt legegyszerűbben fültisztító pálcika segítségével végezhetjük, de vigyázzunk, hogy ne hatoljunk túl mélyre a kutya fülében. Sok problémát megelőzhetünk, ha a fülkagyló körüli dús szőrzetet rendszeresen megnyírjuk. Ezzel elejét vehetjük, hogy a dús szőrzetben a por megálljon, illetve jó környezetet biztosítson a kölönböző baktériumok számára.
A fülgyulladásra utaló jelek: barna, gennyes váladék a hallójáratban, állandó fülrázás, fülvakarás, a fej ferdén tartása. Minden esetben azonnal forduljunk orvoshoz!

Trimmelés – kefézés – körömvágás
Trimmelésre elsősorban a kiállításra szánt kutyáknak van szükségük, de az alapvető szőrzetápolás a kutyáról való gondoskodás része, akárcsak a kutya táplálása. Ezzel a folyamattal nem csak a kutyánkat tesszük szebbé, de megelőzhetünk sok fertőzést, betegséget és sérülést is. A helyes trimmelés időigényes és nagy türelmet, szaktudást, valamint felszerelést igényel, ezért mindig forduljunk szakképzett kutyakozmetikushoz, ne próbálkozzunk egyedül otthon!
Körömvágás: a körömvágással elejét vehetjük, hogy – akárcsak az embereknél – a túl hosszú körmök valamibe beleakadhassanak és letörve fájdalmat okozzanak a kutyának, illetve megelőzhetjük hogy a letör köröm környéke esetleg elfertőződjön.
A fül szőrzetének levágása mellett időnként le kell vágni a lábujjak közötti szőrzetet is, szintén a fertőzések elkerülése végett.
Kefézés: A spánielek általában évente egyszer vedlenek, ilyenkor a levedlett szőrzetet napi keféléssel könnyedén eltávolíthatjuk. E mellett a rendszeres kefézés ápolja, csinosítja kutyánk szőrzetét.
Lieb György

Jó tudni: Ha Angliában beszélünk a cocker spánielről, akkor magától értetődően az angol cockerre gondolnak, míg Amerikában az amerikaira.
 

labradorok

Állandó Tag
Állandó Tag
FAJTAISMERTETŐ
LABRADOR RETRIEVER
1.jpg
A labrador származásáról sok a feltételezés, ugyanakkor amit a labrador történészek összeszedtek a kutya származásáról, mesebeli történetnek tűnik. A legújabbakat Richárd A. Wolters gyűjtötte egybe, aki kerek 30 000 kilométert utazott azért, hogy az egykori labrador élethelyein régi archívumok dokumentumait átkutassa, amelyekben a régi vízikutya említésre kerül. Ez bizonyára nem volt könnyű feladat, hiszen a labrador ősei törvényen kívüli társadalomban éltek Új-Foundland szigetén. Labrador az Amerikával szomszédos partvidék, valószínűleg csak véletlenül ragadt meg ez a név ennek a fajtának. Bizonyára azért, mert a későbbi angol tenyésztők a tengerentúli földrajzi pontosságért nemigen aggódtak, azonkívül az új-foundlandi név már foglalt volt egy nagyobb, hosszú szőrű rokonnak. Hogyan kerültek ide? A kutyák tényleg az indiánok saját tenyésztésű ebei voltak? Richárd A. Wolters ismeretei szerint a bennszülött indiánoknak nem voltak saját kutyáik. Az őslabradort nagy valószínűséggel azok a tengerészek és halászok hozták magukkal, akik Devon brit grófságából érkeztek nyaranként Új-Foundland partjaira, hogy halakat fogjanak. Mivel a veszélyes partokon a halászbárkák összetörtek volna, a kutya dolga volt, hogy vízbe ugorván, a háló vonókötelét a partra vigye a parton álló többi halásznak, akik azután bevonták a tele hálót. És míg a partiak a zsákmánynyal foglalkoztak, a kutya viszszaúszott a következő kiterített háló vonóköteléért. További kötelessége volt, hogy ha a halász bármit a vízbe ejtett, visszahozza. Egész idő alatt hol a parton, hol a tengeren voltak, segítettek partra vontatni a nehéz halászhálót, húzták a víztől csepegő vontatókötelet, kihalászták a vízbe esett evezőt, valamint a háló peremén átvergődött zsákmányt.
2.jpg

Azok az írók, akik az 1840-es években említést tettek a kutyákról, Új-Foundland székhelye után Szent János kutyájának nevezték el őket. Tilos volt errefelé letelepedni, ezzel akarták ugyanis az angolok megakadályozni, hogy a tengerészek és a halászok a halkereskedelmet a kezükben tartsák. Ehhez persze egyáltalán nem tartotta magát valamennyi halász, főleg azok nem, akik a hajókon rabszolgaként dolgoztak, és megszökve, elbujdostak kutyáikkal együtt a parti bozótosban. Együtt volt Anglia összes legdurvább és legkeményebb embere. A sziget első lakói dezertőrök voltak, akik az angol halászóflottáról, a Navyről szöktek meg, leugrálva a hajókról. Törvény nélküli társadalom jött létre, ahol a sajátos előírások szerint éltek a lakók.
E durva társadalomból származik a Szent János-kutya, a labrador közvetlen őse. A kutyák az otthonukul szolgáló halászbárkákon jutottak el Angliába. Amikor a bárkák elérték a délangol kikötőket, a halrakományt megvásárlók felismerték a kutyák hasznosságát, és a tőkehal mellett megvették ezeket az ebeket is. Malmesbury earlje egy 1870-ben kelt levélben leírja, hogyan vásárolta meg e fajtabeli első kutyáját egy Új-Foundland és Poole között működő halászhajóról. Az őt mindennél jobban érdeklő fajtáról pedig azt mondta: �A kutyáimat magunk között labradornak hívjuk.� Ha egy befutó hajón akadt eladásra váró kutya, akkor azt bedobták a kikötőben a vízbe, és hagyták, hogy kiússzon. Erről tudták a parton, hogy ez a kutya eladó.
Nem sokkal később a labrador eltűnt szülőföldjéről. Részben a súlyos helyi adók következményeként, amit kevés halász volt hajlandó megfizetni. Másrészt, és ez a fontosabb ok, megszülettek az angol karanténtörvények, és véget vetvén az importnak, véget vetettek a kutyatartó és -exportáló halászok jó mellékkeresetének is. Szerencsére ekkor már a fajta gyökeret vert Nagy-Britanniában.
Malmesbury nevén kívül meg kell említeni a Baccleuch és Home családot, ahol generációkon át tartották és tenyésztették ezeket a kutyákat. Komolyan azonban 1900 körül Lord Knutsford (1935-ben halt meg) és Lady Howe (elhunyt 1961-ben) foglalkozott először a labradorral. 1903 óta a fajtát hivatalosan is elismerték. Knutsford harmadik vikomtjáról járja a történet, amely szerint a vikomt pénzt és fáradságot nem kímélve, bejárta Labradort és Új-Foundlandot, hátha felleli az őshazában a fajta néhány példányát. Egy helybeli kutyatenyésztőtől is megkérdezte, kitől vehetne egy pár labradort. A válasz az volt, hogy menjen át Angliába, és vegyen a Holland-Hibbert nevű illetőtől. (A Holland-Hibbert a Knutsford lordok családi neve volt....)
Howe grófnő 1957-ben könyvet írt a fajtáról, s ebben Lord Knutsfordot nevezi �a labradorok legfőbb jótevőjének�. A dicséret talán túlzottan is nagylelkű; aki ma írna a labradorokról, bizonyosan magának Lady Howe-nak nyújtaná a pálmát.
3.jpg
Az ősi szín a fekete. Az első sárga labradorok feltűnése 1899-re tehető. C. Radclyffe tenyésztett ki két sárga labradort fekete szülőktől. A harmadik, a legkevésbé elterjedt színváltozat, a csokoládészín kialakulása Mrs Paulingnak és Mrs Severnnek köszönhető.
A Kennel Club 1903-ban fogadta el önálló fajtaként a labradort, s 1916-ban megalapították a Labrador Retriever Clubot.
Meg kell említenünk napjainkban Jef Verrees belga tenyésztő nevét, aki az of Lucifer�s Delight kennel tulajdonosa, amely tenyészetben található többek között MultiChampion Paducah Indiana Jones és MultiChampion Blondella Bonny Lad, a két sárga kan; utóbbi a világ eddigi legeredményesebb labrador retrivere. E két csodálatos labradort módunkban volt Magyarországon is megcsodálni, illetve jó néhány gyönyörű kölyökkel ajándékozták meg a magyarországi tenyésztőket.
A labrador a legkedveltebb fajta valamennyi retriever között; főleg sokoldalúságáról nevezetes. Mivel a labrador mentes az agressziótól, az ember ideális társa. Közepes termetével, erőteljes felépítésével nem túl zömök, sem túl törékeny, így sok mindenhez megfelel.
Felhasználási területe a vadászat. Egy angol mondás szerint, lövés előtt a pointer, lövés után a retriever. A retriever a vadat elhozó kutyák királya, kitűnő vadászkutya. Évtizedeken át arra tenyésztették, hogy erőteljes állkapcsát nagyon óvatosan használja.
A szó szoros értelmében puhaszájúnak nevezett kutya őrző-védő kiképzésre nem alkalmas. Ez nem azt jelenti, hogy a labradorból hiányzik a védelmi ösztön, vagy gyáva lenne. A családjáért, a falkájáért bátran harcol. Ha egy családtag veszélyben van, akkor morogva odaáll mellé, és kész arra, hogy mindent feláldozzon érte.
A vadászaton kívül mint vakvezető, mint kábítószer-kereső lett híres; van olyan kábítószer-kereső labrador, amelyre a kábítószer-maffia vérdíjat tűzött ki. De ismeretes mint hegyi mentőkutya vagy gázszivárgást kereső, vagy éppen a lakás penészgombái után kutató labrador is.
Szeretetreméltó személyisége miatt a családban is tökéletes, a gyerekek bizalmasa, békésen tűri, ha durvábban nyúlnak hozzá, szereti, ha vízzel fröcskölik, hancúrozik a kicsikkel. Sokkal jobban érzi magát vidéki környezetben, mint városi lakásban, de tartása ott sem problematikus.
Igaz, hogy a népszerűségi listák napról napra változnak, de egy biztos: Angliában, az USA-ban és Franciaországban mindig az első tíz között van, de volt Angliában és Amerikában a toplista első helyén.
Egy utolsó adalék és felsorolás: a világban oly emberek tartanak labradort, és erre nagyon büszkék is, akik gazdagságuk révén mindenfajta kutyát megvehetnének, ők mégis a labradorhoz ragaszkodnak. Arnold Schwarzenegger, Bing Crosby, Kirk Douglas, János Károly spanyol király, Kevin Costner, II. Erzsébet angol királynő, Athina Onassis, Francois Mitterand. Amikor a francia köztársasági elnök fekete labradorja elveszett, a francia tévé bemondta, és egész Franciország őt kereste, szerencsére meglett. Az elnök végrendeletében úgy kívánta, hogy utolsó útjára kedvenc labradorja is kísérje el, ahogy ez meg is történt.
Magyarországon jelenleg a törzskönyvezési szám 6000 fölött jár, míg Angliában 1996-ban több mint 36000 labradort törzskönyveztek.
 

gabóci

Új tag
Üdv!
Méltatlanul keves szo esik egy univerzális magyar a fajtáról a Pumiról.

A XVII-XVIII. században Magyarországon alakult ki az ősi puli, valamint az országba bekerült német és francia felálló fülű, terrier jellegű terelő és kísérő ebek kereszteződése folytán. A XX. század eleje óta önálló kutyafajtaként jegyzik.
A pumi közepesnél kisebb testű (kanok 41-47 cm, szukák 38-44 cm), nagyon élénk vérmérsékletű, bohókás megjelenésű, terrier jellegű pásztorkutya. A terrier jelleget leghatározottabban feje mutatja: arcorri része megnyúlt, füle felálló, melynek felső egyharmada előre bicsaklik. Nyaktartása a közepesnél magasabb, állandóan figyelő jellegű. Törzse és a végtagok oldalról négyzetes formát mutatnak: a törzs hossza azonos a marmagassággal. Csontozata finom és szikár. Izomzata jól fejlett, nem terjedelmes, különösen feszes és szívós. Arányos, harmonikus megjelenés mellett rendkívül szikár fajta. A farka magasan tűzött, határozottan felfelé induló és élére állított karika formájában kereszttájékra kunkorodó.
A mozgása igen élénk, temperamentumos. Lépéshossza rövid, nagy energiájú, mozgása "pattogó", dinamikus. Hetykén, büszkén jár. Ügetése könnyed, harmonikus, melyet a mancsból mancsba lépés és a lebegő fázis jellemzi. Vágtája - böködő szökdécselés, nagyon gyors és fordulatos.
A szőrzete tincseket képező göndör vagy hullámos, sohasem sima és sohasem zsinóros. Átlagban 4 - 7 cm hosszú, kisebb-nagyobb tincsekbe rendeződő, rugalmas, bozontos és sűrű. Erőteljes de nem durva, szálkás jellegű felszőrökből és puha aljszőrökből tevődik össze, melyek egymáshoz viszonyított aránya 50-50 %-tól egészen 65-35 %-ig terjedhet.
A füleken dús, felálló, szálkás "korona" szőr van. A szem és az arcorri rész szabadon kivehető.
Több színben előfordul, de mindig egyöntetű kell hogy legyen.

Nyughatatlan vérmérsékletű, nagy munkakedvvel megáldott, rendkívül élénk terelő eb. Vakmerően bátor, ezért kiválóan alkalmas a nagyobb állatok terelésére is. Jó szimatú. Dúvad és rágcsáló irtására igen bevált. Az idegenekkel szemben bizalmatlan. Házőrzésre - jelző kutyaként - kiválóan alkalmas. A luxustartást is jól bírja. Nagy mozgásigényű, kitűnő kísérő és sport kutya

Értelmessége, élénksége, véleményalkotó és -nyilvánító képessége, rámenős természete miatt mindig és mindenhol magára vonja a figyelmet. Elég hangos fajta. Egész megjelenése tettrekészséget, hatalmas temperamentumot sugároz, ami minden testrészét mozgásra serkenti. Állása, figyelő helyzete mindig tevékenykedő testtartást mutat. Félénkség vagy flegma viselkedés - fajtaidegen tulajdonság.

A pumi mindig, mindenről véleményt alkot és azt az ember számára is érthető módon ki is nyilvánítja - "beszélős fajta".

Nehéz megsérteni. Ha mégis sikerül, nem duzzog sokáig, könnyen megbocsát.

Egygazdás kutya. A családban felnőtt pumi a család valamennyi tagját elfogadja, de közülük csak egyet választ, fogad el parancsolójának. A puminál különösen fontos az emberrel való szoros kapcsolat. Ha azt akarjuk, hogy gyorsan, könnyen hozzánk és környezetünkhöz szokjon, két-három hónapos korban vegyünk magunkhoz! Ha sokat foglalkozunk vele, él-hal értünk.

Természeténél fogva nem falkakutya. Nagyon erős benne a dominanciára való hajlam - a behódolás nála ismeretlen fogalom. Ahol sok pumi van együtt, gyakori a vérre menő rangsorvita. A fajtára jellemző vérmérséklet és temperamentum miatt nem érdemes egy helyen tartani sok pumit. A pumi saját istenre - gazdára - vágyó kis jószág, aki mindent elkövet annak érdekében, hogy egyedül ő legyen gazdájának a kutyája.

Végtelen nagy önbizalommal rendelkező, bátor, rámenős. Az ember néha már azt hiszi, hogy pumija minimum oroszlánnak képzeli magát.

Igazi magyar kutya. A "három - a magyar igazság"-nak megfelelően, ha kétszer valamit megmutatnak, megtanítanak neki - harmadszor már önállóan végzi azt. Önállóan képes a másodperc tört része alatt dönteni, és ennek megfelelően cselekedni.

A pumi alapvető feladata a terelés volt. Hatalmas temperamentummal, nagy munkakedvvel megáldott, magas fokú intelligenciával rendelkező fajta, amely akár több száz állatból álló nyájat, csordát is képes önállóan összetartani.

A terelési ösztön a vérében van. Ha kirándulni megy a család, egymástól nem nagyon távolodhatnak el. A pumi ilyenkor is minden igyekezetével azon van, hogy a családtagokat egybeterelje. Kiskorában különösen vigyázni kell vele, ugyanis nemcsak a családtagokat, de gépjárműket is terelni akarja, ami végzetes katasztrófához vezethet.

Kitűnő házőrző, jelző kutya. Minden lát, mindent hall, mindenről megvan a véleménye. A házőrzés során a megelőzés a módszere, azaz minden mozgásról, a szokottól eltérő zajról, közeledésről tájékoztatja a gazdáit.

Hatalmas mozgásigénye van. A mozgásigény kielégítésére, kihasználva a fajta rendkívüli tanulékonyságát, okosságát, ügyességét, intelligenciát, jó lehetőséget biztosít a hazánkban is egyre népszerűbb kutyás sport, az agility.

Nem véletlenül a pumik már kivívták hírnevüket az agility versenysport világában, hiszen évek óta a finn versenyzők pumijai az agility versenyek sztárjai, akik őrült iramú futás közben is mindig képesek folyamatosan csaholni, és annyira lelkesek, hogy mindig a közönség kedvencévé válnak.

Kepek itt:
http://pumiklub.eblap.hu/fajta.htm
 
Oldal tetejére