1. A felvilágosodás új elképzelése volt, hogy a hatalom nem Istentől való, hanem valamiképpen az emberek világának terméke. Az egyik ilyen világi elképzelés szerint a kormányhatalom a polgárok közötti társadalmi szerződés révén jön létre. A társadalmi szerződés lehet hallgatólagos, elfelejtett, vagy írott alkotmány formáját öltheti. A népszuverenitás eszméje szerint nincsen szükség uralkodóra (szuverén), hanem az uralkodó feladatát a nép maga is elláthatja. Ennek a gondolatnak a legnagyobb hatású teoretikusai Thomas Hobbes (1588–1679), John Locke (1632–1704), és Jean-Jacques Rousseau (1712–1778) voltak.
A természeti állapottól elszakadó emberek egy adott ponton olyan helyzetbe jutottak, hogy létük, az emberi nem fennmaradása került veszélybe. Egyetlen kivezető út nyílt: az erők egyesítése és összehangolt működtetése. De melyik társulás biztosítja továbbra is, immár a köz erejével, az egyén szabadságát, személyes jogait és vagyonát?
Ezt a társadalmi szerződés biztosítja, amely Rousseau-nál nem az egyének közti vagy az egyének és a szuverén között kötött szerződést jelenti – mivel a kormányzati szerződés lehetőségét minden körülmények között tagadja –, hanem azt, hogy a társulás minden tagja feltétel nélkül lemond összes jogáról a közösség javára. Minden személy az általános akarat legfőbb irányítása alatt egyesül, és mindenkit testületileg az összesség elkülöníthetetlen részévé fogadnak. Az így létrejött, egyének fölött álló, valamennyi egyén egyesüléséből származó személy a főhatalom, a szuverén. Rousseau társadalmi szerződésében a magánszemélyek és a köz kölcsönös kötelezettségvállalásában az egyén lényegében önmagával szerződik.
Nem találtam konkrétan leírva, de mindezek a köztársaság (polgári demokrácia) felé mutatnak.
A szuverenitásnak a nép kezében kellene lennie, azt képviselőgyűléseken kellene gyakorolnia, így a hatalom valóban a népet képviselné, tőlük függene, bármikor visszahívhatnák választott vezetőiket.
2. Cambridge: Trinity College könyvtára (1676-84)
Cambridge: Pembroke College kápolnája. (1665-66)
Oxford: Christ Church Tom-tornya (1681-82)
Oxford: Sheldonian Theatre (1664-69)
Greenwich: Royal Hospital (1696-1707)
Chelsea: Royal Hospital (1682-91)
London: St Mary-le-Bov-templom (1670-1677)
London: St Bride-templom (1670-1684)
London: St James-templom (1680-1684)
London: St Stephen-Walbrook-templom (1672-1687)
London: Szent Pál-székesegyház második terve (1703)
London: Szent Pál-székesegyház újjáépítése (1675-1710)
London: Westminsteri apátság rekonstrukciós munkái
3. Pragmatica Sanctio
4. Heinrich Böll
5. Rabindranáth Tagore
6. Mátrix
7. Koncepciós per (lehet kirakatper, konstruált per, tendenciózus per)
8. Édesapja halála (1053) után hatalmas területeket örökölt, és tulajdonképpen ő uralkodott Hitvalló Eduárd király helyett.
Hitvalló Eduárd halálos ágyán Haroldot jelölte meg örököséül, amit a
Witan, az angolszász államtanács is szentesített.
9. Rotterdami Erasmus
10. III. Napóleon alatt, Haussmann báró vezényletével kiépült a mai, modern Párizs váza – a császár ellenfelei szerint azért, mert a széles sugár- és körutakon könnyebben fel lehet oszlatni a forrongó tömegeket.
Az évtizedekig tartó munkálatok során a középkori, zsúfolt és nyomorúságos városrészeket a földdel tették egyenlővé, s helyükön a várost szellőssé tevő sugárutakat nyitottak, köztereket és parkokat alakítottak ki, bérházakat, középületeket építettek, és jelentős infrastrukturális beruházásokra is sor került.
+ Az athéni politikai rendszer kifejlődése után a városnak
három arkhónja volt, az arkhón epónümosz, a polemarkhosz és az arkhón baszileusz. Az arkhónok munkáját a hat theszmothetész ("törvényhozó") segítette, szokás ezért néha
kilenc arkhónról is beszélni. i. e. 457 után a volt arkhónok élethossziglan – az akkor már politikailag jelentéktelen – Areioszpagosz tagjai lettek. i. e. 487-ben egy
tizedik a jegyző grammateusz is tagja lett az arkhónok testületének. Így az
10 főre bővült és minden kleiszthenészi phülé delegálhatott egyet.
