1. Jeanne d'Arc.
2. Szent Lőrinc-folyó.
3. Az Újbirodalom végére alakult ki a mítosznak az az eleme, hogy Széth feldarabolta Ozirisz testét és szétszórta Egyiptomba. A hagyomány szerint 42 darabra vágta a testet, ami megfelel Egyiptom 42 nomoszának (közigazgatási egységének).
Ízisz Nephtisz segítségével férje holttestét kereste; megtalálták és összerakták Ozirisz testét a gyógyító hatalommal bíró Thot és a halotti rítusok istene, Anubisz segítségével. Innen ered a test tartósítása, a mumifikálás hagyománya.
Miután Ozirisz testét összerakták, Ízisz madár formájában fölé emelkedett, szárnyaival életet legyezett belé és párosodott vele. Ozirisz felélesztése nem volt tartós, mert ezután már csak a Duat, a holtak távoli és rejtélyes világának uralkodójaként említik. Ízisz viszont megfogant és megszülte Hóruszt.
4. Na ez a modern művészet is olyan távol áll tőlem, mint a foci!
Úgyhogy csak bemásolom, amit találtam, mert hiába olvasom nem tudom mi a lényeg.
- Lépcsőn lemenő akt I.: (1912) A képnek hét változata készült el. A kép betetőzi a kubizmus elleni lázadást. Jellemző, hogy nem egy festő hatott Duchamp-ra, hanem egy költő, Laforgue verse. Furcsa, lassan mozgó gépnőt látunk alászállni a csend birodalmába. Az ember ebben az alsó világban szembekerül az abszolútummal, avagy annak álarcával a véletlennel. Ez a mű Duchamp kubista korszakának lezárása, de maga a kép se nem futurista, se nem kubista. A mozgás statikus képét akarta létrehozni. Elvben azonban túllép a mozdulatlanság és a mozgás ellentétén. Változó perspektívát alkalmaz. Egyfajta kinetikus kubizmus ez. Az eredeti kubizmus felfogásával is ellentétes a témaválasztás, mivel itt egy akt kerül a középpontba. Érdekes a néző felé elinduló mozgás, melynek egyik képző eleme a spirális csigalépcső. Az akt leérkezik, majd élesen balra fordul és elhagyja a képmezőt.
- Lépcsőn lemenő akt II.: (1916) Ezen a képen már alig látunk valamit a lépcsőből. A tér helyett egy síkban mozog a figura, és azt sem tudjuk beazonosítani, hogy amit látunk az valójában egy akt lehetne. Fűzőbe szorított figura ő. A leereszkedő, pesszimista mozgás humorral van átszőve. A női test mítosza fenyegető, komor géppé alakul át. A kép nem testszínekkel van megfestve, hanem a „vizeldék falának színével”, mivel Duchamp kifejezetten arra törekedett, hogy ne egy festményt hozzon létre, hanem egy új tárgyat. „A mérték és a matematika birodalmába tértünk” – mondja Duchamp, miközben konceptuális jellegű művészetet akar létrehozni. Duchamp lelassítja mozgást, elemzi azt, és egyáltalán nem a mozgás illúzióját akarja létrehozni, hanem a gondolati mozgást.
Az akt egyfajta szimbolikus önarckép. A lépcsőn lemenés a coitusra utal Freud szerint.
Ezen a változaton már teljesen nyilvánvaló a
kubizmussal való szakítás. A főalak szentségtörő módon balról és felülről jobbra-lefelé „halad”, azaz lényegében egy nézőpontból látszik. Hogy a baj teljes legyen, félprofilját mutatja a nézőnek, ami azért szabálytalan, mert kubista képen élőlény – ha egyáltalán szerepel – kétharmad-, vagy háromnegyed profilban léphetett csak a néző elé.
- Lépcsőn lemenő akt III.: (1916)
Duchamp egyre inkább a gépek ellen fordul, anti-gépeket készít szójátékok alapján. Szakít a kubistákkal, 1912-ben új szemlélet jelenik meg Duchamp művészetében, melynek középpontjában a gépek és az erotikum állnak. Barátságot köt
Francis Picabiával. Duchamp-ban ekkor alakul ki a Nagy üveg koncepciója. Hatással van rá
Raymond Roussel Afrikai impressziók c. drámai műve, melyben megtörténik a gépezetek és az emberi viselkedés párhuzamba állítása, mindez nyelvi játékokkal megfűszerezve, amely a francia nyelvben oly kezes homonímiák alkalmazásával történt. Roussel költői túlzással úgy vélte, hogy ha két szó hangalakja azonos vagy rokon, akkor közöttük valami rejtett, misztikus értelmi összefüggésnek is lennie kell. Roussel nyomán új világ tárul fel Duchamp előtt. A jelentéspluralizmus ráébreszti, hogy „a nyelv mélységes, veszedelmes valami”. Egyre tudatosabbá válik számára, hogy munkásságban a képzőművészeti elem mellett, vagy azzal párhuzamosa, a nyelvi, illetve irodalmi elemeknek is jelentőséget adhat. Picabia, Apollinaire és Duchamp tobzódnak a szójátékokban.
A menyasszonyt az agglegények vetkőztetik: (1912) A menyasszony nem élethű nőalak, hanem gépszerű, gépies leszármazottja a Királynőnek. A menyasszony a Királynő és Éva utódja. Esztétikájában egy szabászrajzra hasonlít. Két agglegény is megjelenik a király helyett, támadó jellegű szúró eszközöket tartva. Nem igazán vetkőztetik, hanem egyelőre fenyegetik, támadják, netán ingerlik a központi nőalakot. A nemi aktusra utal a kép. Mintha gépekről készült műszaki rajz és anatómiai tanulmány keveredése lenne. Duchamp szerint a vetkőztetés nem csak a nemi aktus, hanem a kínzás előzménye is. A menyasszony testén egy fűző jelenik meg mely a „szüzesség mechanizmusa”.
5. A hagyománytisztelők csecsemőkorban a születés utáni 8. napon; de még a serdülőkor előtt kell elvégezni.
6. Margaret Thatcher.
7. Ennek a kérdésnek nem ugrottam volna be, hála kedves magyartanáromnak, aki szakkörön beszélt róla!
Az Edda-énekek a germán népek mitológiai tárgyú költeménye, amiben istenek, démonok, óriások és törpék is szerepelnek. Ismerteti a világ teremtését és befejeződését, de a történetben tragikus és komikus kalandok is olvashatók.
Főbb szereplők:
Odin, (vagy Wodan) az istenatya, (Wodanstag ist Mittwoch, vagyis "szerda"), Frigga (Frigg), az istenanya (neve tovább él a német
Freitag, azaz „péntek” szóban), Thor (vagy Donar), a mennydörgés istene (
Donnerstag németül „csütörtök”), Freyr, a béke istene. Baldur (Baldr), a Napisten, Loki, a tűz leleményes és tréfás istene, Freyja, a szerelem és termékenység istennője és Hél, a halottak istene (a német
Hölle, azaz „pokol” szó a nevéből származik).
8. Pallasz Athéné.
9. Bar Kohba.
10. Michael Faraday.
Kellemes és szép hetet Mindenkinek!
Én már nagyon szeretnék meleget, napsütést! 8-10 fok van; napközben max. 14. Felhők, szél, eső, jégeső! Jó időt szeretnék végre!
