Akhal-tekini
Közép-Ázsia legnemesebb és leghíresebb lófajtája az akhal-tekini (teke) hajdani lovashadak lóállományának zömét képezte. Ezekről a lovakról Kr.e. első évszázadból származó kínai krónikák említik meg, hogy Közép-Ázsiában csodálatos "vért verejtékező mennyei lovakat" tenyésztenek. Ez a megnevezés onnan ered, hogy a lovaknak nagyon vékony a bőrük és az erek átlátszanak rajta. Megerőltetés során az erek kidagadnak, meg is sérülhetnek és a vér összekeveredhet a valódi izzadsággal, így úgy tűnik, mintha vért izzadna a ló. A tradíció szerint hét takaróval kellett letakarni a bőrük érzékenysége miatt, és ezt a takarót csak este, vagy versenyek alkalmával vették le.
A kínaiak egész hadjáratokat indítottak sikertelenül a "mennyei" lovak megszerzéséért.
Akhal-teke fajtának is hívják a Kopet-dag hegység és a Karakum sivatag közt elterülő Ahal-oázis környékén letelepedett türkmén TEKE törzsről és tenyészhelyéről, az Ahal-oázisról.
Igazi türkmén fajta, egyenes leszármazottja az egykori türk lónak. Története közel 3000 éves múltra tekint vissza. Az ashabad-moszkvai 4300 kilométeres távlovaglás tette világhírűvé. Több olimpiai aranyérmes díjló is volt már a fajtában, mint Absent, Mual, Penteli. A zord ázsiai körülmények között kivételes teljesítőképessége alakult ki. Kifejezetten versenyzés számára alkalmas, hosszú élettartamú hátasló, akár 300 kilométert is képes megtenni 24 óra alatt.
Hunok és a magyarok hadi lova.
A hunokon és más lovaskultúrájú népeken kívül, több nagyhatalom lovas hadai használták a csodás "mennyei lovakat", a pártusokon, a médeken, a perzsákon és Nagy Sándor birodalmán át egészen az arabokig. Nagyon valószínű, hogy az arab ló (és az angol telivér) kialakulásában jelentős szerepet játszott ez a csodálatos fajta. A zord közép-ázsiai körülmények és az erős igénybevétel eredményeként egy különleges, a világ más területeinek lovaitól is élesen elütő fajta alakult ki. Jelenlegi tenyészközpontja a Türkmenisztán déli részén lévő Ahal oázis, ahol a "teke" törzs foglalkozik a tenyésztésével. Az Ahal Teke szikár, finom felépítésű ló amely kivételes teljesítőképességgel bír.
Vizsgálták a lócsontvázakat is. Mint kiderült, a közhiedelemmel ellentétben a honfoglalás kori törzsek nem az alacsony, a mai hucul, vagy Przsevalszkij-lovakhoz hasonlatos lovakon érkeztek. A kutatások egyik eredménye, hogy ezek a lovak megegyeztek a mai Türkmenisztánban található akhal teke fajtával. A középkorban ezek a lovak Rolls Royce-nak számítottak, ugyanis nagyon kevés táplálékkal napi 120-130 kilométer megtételére voltak képesek.
Jellemzői:
Az akhal-tekini általában erős akaratú és élénk, karcsú testű ló. Jellemzői a kicsi fej, a hosszú, egyenes orrhát, a kifejező szem, a széles érzékeny orrlyuk és a hosszú fül. A mar magas, a far gyenge, a farok alacsonyan tűzött. A lábak hosszúak és izmosak. A sörény ritka, az üstök gyakran hiányzik. Tipikus nomád ló, nagy kitartásáról ismert. Néhány országban ma már versenylónak is használják. Az akhal-teke vékony, szikár, finom felépítésű ló, egyenes vagy enyhén kos fejjel, hosszú, keskeny, magas illesztésű nyakkal, - jellemző a domború torokél, amely sokszor képezi kifogás tárgyát a nyugati típusú lovakhoz szokott szemlélő szemében – kifejezett, hosszú és jól izmolt marral, hosszú háttal, és csapott, de izmos farral. A mellkas keskeny és sekélynek tűnik, de tekintve a fajta galopperedményeit és végtelen állóképességét ez nem minősíthető hibának. Jellemzőek a fajtára a hosszú, szikár végtagok, száraz, nem széles, de jól fejlett izületek, acélos inak, kemény, szabályos paták. Ugyancsak jellemzője az élénk tekintet, - szemeik nagyok, kifejezőek és enyhén mandulavágásúak – és a mozgékony, hosszú fül.
Szőrzetük rendkívül finom, rövid, jellegzetesen fémfényű, a fakó, pej, sárga árnyalatainál aranyos, a szürke árnyalatainál ezüstös csillogású. Hosszú szőreik is finom szálúak, rövidek, mind a farok, mind a sörény ritka szőrzetű.
Rendkívüli színgazdagság jellemző a fajtára, a leggyakoribbak a pej (27,6%), a szürke (23,6%) és a fakó (17,5%) különböző árnyalatai.
Nagyon mozgékony, élénk, robbanékony lovak jellegzetes puha, rugalmas mozgással. Lépésük laza, hosszú, ügetésük szabad, pásztázó jellegű, szinte mozdulatlan törzzsel, vágtájuk könnyed és hosszú.
Rendkívüli eleganciája és intelligenciája különösen alkalmassá teszi a fajtát a díjlovaglásra, de díjugratásban is komoly eredmények bizonyítják tehetségét.
Hatalmas állóképessége és kitartása a military és távlovaglás területén történő kipróbálását is indokolja. Ugyanakkor korlátot jelenthet egyrészt kis mérete (mének: 158/176/19,1 , kancák: 157/176/18,8 ), másrészt esetenként a nehéz lovagolhatóság. Az akhal-teke ló nem való minden lovasnak, érzékenysége és intelligenciája miatt olyan lovast igényel, aki nem sporteszköznek, hanem „csapattársnak” tekinti a lovát, és jól meg tudja ítélni annak fizikai és lelki állapotát.
