Több mint kétszáz gyerek földi maradványait találták meg Kanadában egy őslakosok számára létrehozott egykori bentlakásos iskola területén.
A 215 gyermek maradványait egy különleges hanglokátor segítségével találták meg – mondta Rosanne Casimir, a Tk'emlups te Secwepemc nevű őslakos közösség vezetője csütörtök este. A maradványok alapján háromévesek is kerülhettek a jelöletlen tömegsírokba.
A katolikus egyház által fenntartott létesítmény Kamloops kisváros mellett több mint száz éve nyílt meg azzal a céllal, hogy az őslakosok gyermekeit kényszerrel beillesszék az európai bevándorlók társadalmába. A gyermekek elhunytát a bentlakásos iskola akkori vezetősége nem dokumentálta, bár eltűnésüket az őslakos közösség tagjai jelentették a hatóságoknak. A Global News szerint a Secwepemc Múzeum levéltárosai és a Royal British Cloumbia Múzeum szakértői megpróbálnak feljegyzéseket találni.
Egyelőre nem világos, hogy a fiatalok milyen körülmények között hunytak el. Az őslakos közösség bejelentette, hogy a történtek feltárására igazságügyi orvosszakértőkkel és a helyi múzeumokkal szorosan együtt fognak működni. Az előzetes vizsgálati jelentést júniusban várják.
Az 1890-ban megnyitott bentlakásos iskolában az 1950-es években mintegy ötszáz diák tanult. Az intézményt 1969-ben zárták be, az épület utána 1978-ig kollégiumként szolgált, sok őslakos gyerek lakott ott, miközben más helyi iskolába járt.
A helyi őslakos közösség szerint 1910-ben a kamloopsi iskola akkori vezetője arra panaszkodott, hogy a kormány nem biztosít elég forrást a diákok megfelelő élelmezésére.
A 19. század végén 139 hasonló létesítmény nyílt a kanadai kormány megbízásából. 1874-től kezdőden mintegy 150 ezer indián, mesztic és inuit gyereket szakítottak el családjuktól és kultúrájuktól és zárattak kényszerrel bentlakásos iskolákba.
Világi Máté
A 215 gyermek maradványait egy különleges hanglokátor segítségével találták meg – mondta Rosanne Casimir, a Tk'emlups te Secwepemc nevű őslakos közösség vezetője csütörtök este. A maradványok alapján háromévesek is kerülhettek a jelöletlen tömegsírokba.
A katolikus egyház által fenntartott létesítmény Kamloops kisváros mellett több mint száz éve nyílt meg azzal a céllal, hogy az őslakosok gyermekeit kényszerrel beillesszék az európai bevándorlók társadalmába. A gyermekek elhunytát a bentlakásos iskola akkori vezetősége nem dokumentálta, bár eltűnésüket az őslakos közösség tagjai jelentették a hatóságoknak. A Global News szerint a Secwepemc Múzeum levéltárosai és a Royal British Cloumbia Múzeum szakértői megpróbálnak feljegyzéseket találni.
Egyelőre nem világos, hogy a fiatalok milyen körülmények között hunytak el. Az őslakos közösség bejelentette, hogy a történtek feltárására igazságügyi orvosszakértőkkel és a helyi múzeumokkal szorosan együtt fognak működni. Az előzetes vizsgálati jelentést júniusban várják.
– írta Carolyn Bennett, az őslakosok ügyeivel foglalkozó kanadai miniszter a Twitteren.
Az 1890-ban megnyitott bentlakásos iskolában az 1950-es években mintegy ötszáz diák tanult. Az intézményt 1969-ben zárták be, az épület utána 1978-ig kollégiumként szolgált, sok őslakos gyerek lakott ott, miközben más helyi iskolába járt.
A helyi őslakos közösség szerint 1910-ben a kamloopsi iskola akkori vezetője arra panaszkodott, hogy a kormány nem biztosít elég forrást a diákok megfelelő élelmezésére.
A 19. század végén 139 hasonló létesítmény nyílt a kanadai kormány megbízásából. 1874-től kezdőden mintegy 150 ezer indián, mesztic és inuit gyereket szakítottak el családjuktól és kultúrájuktól és zárattak kényszerrel bentlakásos iskolákba.
Számos kanadai őslakos közösség a több nemzedék életét meghatározó létesítményeket teszi felelőssé a jelenlegi társadalmi problémákért. Az ottawai vezetés 2008-ban kért bocsánatot a túlélőktől. Egy vizsgálóbizottság 2015-ben úgy foglalt állást, hogy kulturális népirtás áldozatai voltak.
Világi Máté
