Lelkem darabkái
hevernek előttem,
elmerengve nézem,
a kis szilánkokat,
eszembe jut sok gondolat.
Felemelem az elsőt,
látom születésemet,
a nyomomban járó halált,
ami mint átok kísér
a mai napig is tovább.
Következő kis darabka,
a gyermekkorom darabja.
Keserűséget, bánatot
hordoz, barátok nélküli
világot, melyet
megváltoztatni nem tudok.
Egy fekete színű
kerül most kezembe,
emlékszem, egykoron
ez milyen szépen csillogott!
Hogy került ez ide?
A szerelem elmúlása
régi életemben,
szorosan mellette
a viszonzatlan szerelem...
Rengeteg kis darabka,
sok fekete között
meglátok mégis
egy fényesen izzót,
melynek fénye vakító.
Eltakarom szemem,
úgy emelem fel.
Forgatom, kíváncsian
nézem, mi lehet ez?
Érdekes, még nem láttam,
de érzem, szép, tiszta,
reményt sugároz, boldogságot,
igaz szerelmet, mit úgy kívánok...
Itt van a kezembe,
letenni nem merem,
nem szeretném elveszteni,
szívembe helyezem.
A többi kis cserepet,
vissza teszem lelkembe,
mert az enyimek, feledni
ezeket nem lehet, pedig
szeretném...ó, de mennyire!
Lelkemben mindegyik
újra fényes lesz,
mert a szívemben lévő
darabka ad erőt, reményt,
hogy ne adjam fel még...
2004.12.01.
hevernek előttem,
elmerengve nézem,
a kis szilánkokat,
eszembe jut sok gondolat.
Felemelem az elsőt,
látom születésemet,
a nyomomban járó halált,
ami mint átok kísér
a mai napig is tovább.
Következő kis darabka,
a gyermekkorom darabja.
Keserűséget, bánatot
hordoz, barátok nélküli
világot, melyet
megváltoztatni nem tudok.
Egy fekete színű
kerül most kezembe,
emlékszem, egykoron
ez milyen szépen csillogott!
Hogy került ez ide?
A szerelem elmúlása
régi életemben,
szorosan mellette
a viszonzatlan szerelem...
Rengeteg kis darabka,
sok fekete között
meglátok mégis
egy fényesen izzót,
melynek fénye vakító.
Eltakarom szemem,
úgy emelem fel.
Forgatom, kíváncsian
nézem, mi lehet ez?
Érdekes, még nem láttam,
de érzem, szép, tiszta,
reményt sugároz, boldogságot,
igaz szerelmet, mit úgy kívánok...
Itt van a kezembe,
letenni nem merem,
nem szeretném elveszteni,
szívembe helyezem.
A többi kis cserepet,
vissza teszem lelkembe,
mert az enyimek, feledni
ezeket nem lehet, pedig
szeretném...ó, de mennyire!
Lelkemben mindegyik
újra fényes lesz,
mert a szívemben lévő
darabka ad erőt, reményt,
hogy ne adjam fel még...
2004.12.01.
