Ma megint elment végleg egy nagy-nagy magyar költő

Elment Tandori Dezső
(RIP)

Tandori Dezső: Mesélj rólam, ha tudsz


Bevezető vers

Ő: Annyit meséltél magatokról,
Hogy szinte semmit sem tudok
Rólatok – vagyis: nem tudom jól…
Én: (Ennyit tudni már nagy dolog!)
Ő: Úgy érzem, „értem az egészet”,
Nem „keresem a lényeget”,
Csak szeretném, ha arra nézek,
Látni is mind a lényeket:
Játékmedvét, verebet, embert…
Én: (Meg néhány zöldebb madarat!)
Ő: A kiló eperrel pofonvert
Legendás-kék konyhafalat;
Szeretném tudni, mit csinálnak
Barátaim – s hol mindenütt,
És mikor és miért; talán csak
Azért, hogy így legyek velük…

Én: (Jó. S ha nem lesz jó – elfelejtjük.)
Ő: Kezdd hát – könnyű lesz, meg nehéz lesz;
Talán összehozzátok együtt,
Tárgyak s lények veled mesélnek…
Én: Mesélj rólam, ha tudsz! – a jelszó
Ez lesz itt az alábbiakban;
Mert azt mondjuk: egyenesen jó,
Ha valami rejtély kipattan!
És… mi volt az a rím?

Ő: Az „együtt”?
Én: Úgy van. A tárgyak és a lények
Várják, hogy mi szavakba rejtsük,
Ami némán túl nyílt titok!
Ő: Hát mégis van valami Lényeg…!
Én: Lehet. Régi kérdés, tudod,
Hogy: „Mit csinál a nap, ha nem süt…?”
Mi itt, ha sikerül, kifejtjük,
Hogy: „Mit csinál a nap, ha süt…!”

..es egy aprosag a tagok figylmebe Tandoritol:

Csak egyet nem lehet
megértetni senkivel,
hogy semmit nem lehet
megértetni senkivel.

Hatalmas veszteség!