Idekivánkozik még egy idézet Lajdi Tamástól: Az a tény, hogy amikor valaki neve után tudakozódunk, ezt a kérdést tesszük fel magyarul: „Hogy hívnak téged?”, arra mutat, hogy a név az a sajátosságunk, amelynek szólítása alapján kapcsolatot teremtünk, tehát útra kelünk a saját koordinátánktól a másik felé, hiszen a név kimondása a „hívás”-nak, másként szólva egyfajta hivatásnak kezdő lépése. Hivatásunk teljesítése során azonban már egy küldetésnek is eleget teszünk, feladatot látunk el, azaz egy meghatározott cél felé indulunk. A hívás elhangzik tehát már akkor, mikor először mondja ki a pap nevünket Isten színe előtt, s ezzel egy sors útjára állít bennünket, melynek során egyben megkapjuk szellemi támogatónkat is utunk mellé, aki szemmel követi botladozásunkat, s egy Isten szándékainak megfelelő egyenes mellé egyengeti oly sokszor tudatlan ténfergéseink vonalát. Így is igazolódik, hogy a név egyben karma is, azaz egyfajta elrendeltség záródik vele emberi sorsunkra.
Nem véletlen, hogy az embernek pl. a Helmut, a Wolfgang, az Ingrid, vagy a Dagmar nevek kapcsán a germán világ, fenyvesekkel borított alpesi tájak, magas tetős, fagerendás házakkal dicsekvő német falvak, vagy éppen a kelet-fríz vidék kiterjedt víz-mezőiből kiemelkedő piros-fehér csíkos világítótornyai jutnak eszébe, míg a Csaba név hallatán az Erdély havasaira boruló égi csillagösvényt látjuk, vagy az „Atilla” kapcsán a füves puszták süvítő szeleinek szabadságára asszociálunk. Mert a név a családi, a nemzeti, a vallási, vagy egyszerűen csak a népi hagyományon keresztül képiesül számunkra jó vagy rossz, idegen vagy bennünk élő képzetekkel, s mert az emberi szellem alapvonása, hogy nem csupán az ösztönök szintjén, amint az állat teszi (kellemes-kellemetlen, hideg-meleg, jó-rossz stb.), hanem alkotó módon is képes a valóság tényeihez képzeteket társítani.
Ennek a ténynek további és valamivel mélyebb bizonyítására most elsőként nem egy személy nevét, hanem ősi magyar városunk, Esztergom, a magyar érseki, s ezért kultikus központ nevét helyezem górcső alá. Azért is megtehetem ezt, mert nincs egy sem köztünk, aki ennek a történelmi jelentőségű városunknak egyedi és sajátos szerepéröl ne tudna már. Mit árul el nekünk e városnevünk?
Esztergom a Pilis észak-nyugati peremén fekszik, mintegy a hegység és a Duna folyó közé zárva. A Pilis hegységről tudjuk, hogy – amint azt szív formája is alátámasztja – a Föld nevű élő organizmus ún. szív-csakrája (a szívben megtestesülő pszichikai energiákat irányító erő-csokor), azaz a Föld bolygó élő egységének legfontosabb energia-csokra, melynek lényege, hogy az éltető nedveket megújítja, életerőkkel látja újra el őket, majd kiterjeszti azokat a Föld minden irányába. Elsősorban persze a Kárpát-medence természeti-organikus egysége táplálkozik ezekből a szív-energiákból, s csak aztán a többi. Forró energiagóc, vagy régiesen „gamó” ez (gamós bot = csomós bot), azaz csomó-pont, mely mind ősi királyi(szellemi), mind pedig ősi érseki (érzelmi-lelki) középpont. Működésének lényege, ha az ember fiziológiája világából vesszük példánkat, hogy „nedves”, ha tetszik, az „élet-nedveket” működtető központi szervet testtesít meg. Ezért nélkülözhetetlen, hogy mint a koronaér-en, azaz a Korona erén elhelyezkedő pontnál, közelében folyóvizet feltételezzünk.
Ha szemügyre vesszük, mi is a Pilis tulajdonképpen, akkor láthatjuk, hogy annak szív alakját északról és keletről egy csekélyke betüremkedéssel egészen a Buda fölötti, budakalászi, pilisborosjenői részekig a Duna folyó öleli körbe, de azt is tudhatjuk, hogy Esztergom alatt, tehát a nyugati oldalon a „szív” alsó csücskéig egy egykor volt, ma már száraz Duna-mellékág által kivájt völgy, tehát szintén folyóvölgy szegélyezi. Ezért nevezték valaha ezt a hegységünket „Insula Pilis”-nek, azaz „Pilis-sziget”-nek. Megvolt hát e hegynek éltető vízzel körülölelt burka, amely alátámasztotta az energiagóc vérrel, életnedvekkel kapcsolatos tevékenységét.
Esztergom – tán kissé erőltetett megfogalmazással – az az élő organikus csomópont, mely a szív anyagi teste és a testet nedvvel ellátó folyam közé ékelődött. Anyagi és éteri, materiális és asztrális jegyek hordozója ez a város. S vajon mi az a megfoghatatlan jelenség, melynek feladata a szív örökös mozgását biztosító izomzatának és a nedvkeringésnek működtetése? Ezt az egyébként megragadhatatlan jelenséget, mely az élő test életének alapját képezi, nevezi a tudomány pszichének, léleknek, az indiai jóga szanszkritűl „práná”-nak (vö. prána - pára) mely magyar kifejezésünk elárulja lényegét: a lélek addig tart kapcsolatot a testtel, amíg a test képes „lélekzeni”, azaz a szív ver. Ha ez megáll, akkor a lélek eltávozik a testből, s vele együtt távozik a pára, a prána is. Azaz megszűnik a nedves állapot, kiszáradás, szikesedés következik el. Ezért nevezték egykor a szerencsétlenül járt embert, állatot éppen leglényegesebb jellemzőjénél fogva „szegény párá”-nak. Esztergom földrajzi és metafizikai pozícióját egyaránt tekintve tehát a lélek, a pára városa, mert a koszorúerek és az izomzat, tehát az életet szállító nedv csatornája és a mozgást, a fizikai életet biztosító izomrostok között helyezkedik el, hogy jelenlétével mozgásban tartsa az élet-áramlatokat. Emiatt lett ez a város az érseki központ, mert szinte megragadhatatlanul hatalmas lelki energiákat hordoz, s a nemzeti élet erezetének mentén az élet páráival, éltető nedvkeringésünkkel együtt lélegzik/lélekzik maga is.
Nem véletlen tehát az sem, hogy 2004-ben e város nemzeti elkötelezettségű, becsületes vezetése alkalmazta először azt a nemzetmentő programot, melynek lényege, hogy a város polgársága adójából pénzt különítenek el minden egyes itt született gyermek számára, hogy majdan felnőve rendelkezhessen egy életalappal, mely az építő lehetőségek egészséges irányába, s az életnedv keringésének útján indítja el a felcseperedőt. Ez a kezdeményezés megtartó erő a város és a nemzet számára, fejlődést biztosít, és lényege, hogy az életnedveket nem engedi elpárologni a semmibe, hanem éppen ezek forró áramlását alakítja át szeretet-energiák alkalmazásával életté, mozgássá, megtartó erővé. Anyagiakat (pénzt) alakít át az emberi pára-lény életének alapjává, otthonossággá, békévé, kiegyensúlyozottsággá. Ha ez a kezdeményezés kiterjedne az ország minden településére, felpezsdülhetne a magyar élet, s vele együtt a lokálpatriotizmus újjászületése nyomán újra fellángolhatna a patriotizmus a nemzetben. Hiszen a nemzetszeretetnek mindig a lakóhelyhez való szeretetteli, büszke ragaszkodás, a családi és helyi hagyományok értése és ápolása, az életnedvek büszke továbbadása az alapja. A nemzetszeretet és a hazaszeretet életünkben falunk, városunk, tájegységünk, és a velünk élő közösség megbecsülésén alapul. Esztergom mai vezetése ezt tudja, s nemzetszerető módon teszi a kötelességét. Ez nem is csoda, ha tudjuk, hogy miként az ember neve, egy város neve is jó sorshordozó erővé válhat jó kezekben.
Esztergom eredeti neve így hangzott valaha: ISTER-GAM. Ebből kiviláglik, hogy mivel az Ister a Duna egykori, ős-szkíta neve, amit az akadékoskodó Akadémia természetesen indo-európai alapú szónak tart, a gamó pedig a magyar népnyelvben csomót, csomópontot jelent ma is. Az Esztergom városnév mai értelemben véve tehát DunaiCsomó-t ad. Ebből egyelőre csak annyi derül ki, hogy ez a kikötöváros egykor a kereskedelemben igen fontos kirakodó-feltöltekező csomópont lehetett. Ezért most mélyebbre ásunk az értelmezésben, a felszín, a héj irányából a név magja irányába.
Ister szavunk első hangzásra is összecseng az Isten szóval, mert alapgyöke az IS, vagy IZ, a Fény, a világosság nyelvi megjelenítése (izzó, izzik), de meglepő egyezést mutat Inanna ős-szumer istenanya későbbi, babilóniai névváltozatával, az Istárral, kinek nevét szintén a szumer ős-eredetiből, az Iz-Ten-ből alkották meg, mivel a szumer nyelv a latinhoz hasonlóan, Mezopotámiában a szumer kor utáni, idegen megszállások korában is szakrális nyelv maradt. Badiny professzor fordításában így beszél erről a káldeus teremtéstörténet szövege: „Kezdetben létezett a Szellem, a Lélek és az Erő. A nagy EGY-ben élt a minden felett. Leírhatatlan, kifejezhetetlen és elérhetetlen hatalmasságnak hittük. Neve: IZ. IZ volt a kezdetben és van örökké a Minden felett. IZ alatt nyugodott a csend. Mozdulatlanságában hordozta az ősanyagot. Az ősanyagban az ősvizet. Az ősvízben az Élet ígérétét. E három egységét is hittük. Neve: TEN. Így lett nekünk a kezdet: IZ-TEN.” Nem véletlen, hogy a dél-bajorországi Isar (a német a „s”-t ezesetben „z”-nek ejti) folyó, tehát egy másik közép-európai víz neve is ebből a nyelvi közegből származik, s ha hatezer éves ős-hung-ár szótárunkban otthon vagyunk, akkor azonnal fordítjuk is azt: Fény-áradat, Tömérdek Fény. E folyó egyik eredet-ágának forrásvidékén található a Lech-mező-től nem messze fekvő Issing helység, melynek magyar kiejtése: Izzing. Próbálja meg ezt a két földrajzi nyelvemléket bármelyik német nyelvész a saját nyelvéböl úgy levezetni, hogy értelmes jelentést hordozzon!
Ha a Duna folyó ősi nevének értelmét ezen ős-káldeus szöveg szerint értelmezzük, akkor olyan vizes absztrakcióról beszélhetünk, amely magába foglalja az IZ által kifejezett Szellem-Lélek-Erő hármasságot, mely az Élő Fényben manifesztálódik, tehát a Szellem által fölizzított Lélekből fakadó Életerőt. Ugyanakkor az Isten női és anyai vonásait emeli ki e név, mert Istár babiloni istennő nevével rokonítható elsősorban, amit értünk is, hiszen folyónévről van szó, s a folyó, vagyis az idézett szövegben említett „ősvíz” csakúgy az élet hordozója, mint a magzatvíz, azaz női minőség. Az élet benne jött létre, amikor a Szellem és a Lélek Ereje megtermékenyítette. Az emberi és állati élet is először, s hosszú hónapokon keresztül ebben az anyaság gömblye által körbezárt „ősvíz”-ben él, s csak fejlődése bizonyos szakaszában lép ki belöle a nyílt levegőjű világba, amikor már kifejlődtek benne önálló létének fiziológiai feltételei.
A Czuczor-Fogarasi szótárban ez áll a gamról:
GAM, elvont gyök, mely a
gamat, gamba, gombáét
, gamó, gangot (=
gamgos) stb. szókban jelent
emelkedett, fölfelé hajlott,
s egy kom gyökkel, mint a
kampó
, kamat*, kamat stb. szókból kitetszik. (Ellentéte
:
gól, ám. alahajlás, lehajlás). Rokon vele a német
Kamm,
(orom; kakastaré), holland, svéd, dán
kam,
angol comb, franczia combié, latin coma, cumulut,
stb.
Az idézetekben a legtöbb utalás az ősistennőre mutat,akkor is ha magyarul értelmezzük a neveket:Ister,Aszter-Őstér /a viz elem/,Asztar, Astar, Astart, Astarte, Astarta,Istár/termékenység istennője/-Őstár,Őstartó-tárolja az ősanyagot,most már jöhet a kapu összefüggés,a megtermékenyítéshez ki kell tárulkoznia , a szülésnél újra kitárul Őstartó,Őstáró.Kapcsolhatjuk a Dunához,az AdóaNyához,aki áradásával tette termékennyé a földet.Istár-Őstár jelképe azért az oroszlán,mert elrejthetjük benne,hogy oúr volt az ős élő anya,afrikában ma is,meg a suméroknál is Magura az Oroszlán neve.Ki rendelkezik a mag fölött, hát a magura aki tárolja,szétönti az Őstár.Ki lehet a hozzánk legközelebbálló magúr?A Kárpát-medencében véletlenül van ilyen hegység is úgy,hívják Szlovenszká Magura.Ki nevezhette el Magurának?-szlovákul értelme nincs.
Esztergom és Párkány szorosan összefüggnek.
Idézet
árkány nevének eredete-
A város ősi neve a török időkig Kakath volt. Ez a kakas főnévből származik. A törökök a települést elfoglalva várat (castellum) építettek itt és a Dsigerdelen Parkan (= zsigerlyukasztó erőd, vagyis az ellenség májába lyukat fúró vagy ékelődő erőd) nevet adták neki. A későbbiekben a török név utótagja maradt fenn. 1948-ban oktrojáltan a szlovák nemzeti mozgalom vezetőjéről, Ľudovít Štúrról szlovákul Štúrovonak nevezték el,- jóllehet L'udovit Stur Lajos sohasem járt Párkányban.
Nézzük a Czuczort:Rokon vele a német Kamm-orom,kakastaré,így lehet a Gámból,Kammot, utána meg visszfordítva kakast csinálni,majd Stúrovót -ŐSTáRóVó-t.Lehet kavarni,keverni,de a végén ha tudunk magyarul,nem csak beszélünk,fény derül a hazugságokra.
ffice" /><O