Milyen a jó ovi? Biztos jól döntöttem, hogy ide járatom a gyerekemet? Az óvodás gyerekek szülei manapság számos ilyen és ehhez hasonló, megválaszolhatatlan kérdéssel szembesülnek. Tuti megoldás helyett kukkantsunk most bele a kanadai óvodások életébe. Ebben Eva May óvónő van most segítségünkre, aki a kanadai Waterlooban él.
Kezdjük mindjárt a beszoktatással… Magyarországon jó esetben 1-2 hét áll a szülő rendelkezésére, amikor bent lehet a foglalkozásokon (az ebédnél nem). Kanadában hogyan zajlik ez a kétségkívül igen nehéz folyamat?
– Szerintem pontosabb, ha Kanada helyett Ontarióról beszélünk, hiszen ez a tartomány nagy kiterjedésű autonómiával rendelkezik, és az oktatási rendszer a tartomány felelőssége. Az óvodákat a minisztérium két irányelv, az úgynevezett „Day Nurseries Act” (DNA, az óvodákra vonatkozó törvény) és az „Early Learning For Every Child Today” (ELECT, a gyermekek korai tanulásáról szóló dokumentum) alapján bírálja és regisztrálja. Mindkét dokumentum nyilvános, az interneten meg lehet nézni. (Az ELECT nagyon érdekes, egy nemzetközi kutatás eredménye). Utóbbi részletesebben meghatározza mind az óvónők, mind az óvodák etikai elkötelezettségét a családokkal szemben. Az óvodákat közösségi szervezeteknek tekintik, tehát a szülők bármikor meglátogathatják azokat, részt vehetnek a programtervezésben és az oktatásban is. Az ovikat szülői tanács irányítja, amely felé a vezető óvónő és az óvónők is beszámolással tartoznak.
A családot elsődleges „szakértőnek” tekinti mindkét dokumentum, az óvodában minden döntést kötelező megtárgyalni a szülőkkel. A beszoktatás, ha erre lehetőség nyílik, közös látogatással kezdődik, először a szülők is 1-2 órában részt vesznek a napi programban. Azután az ovisok egyre hosszabb időt töltenek az óvodában egyedül is. Szeptemberben igen mozgalmas a gyerekek programja, de a szülők bármikor meglátogathatják az óvodákat vagy telefonon is érdeklődhetnek. Az ontariói óvodákban a létszám igen kedvező, a minőségi oktatás megvalósítása tehát elérhető. A bölcsődében 3-5 gyermekkel, óvodában pedig 8-12 gyermekkel foglalkozik egy-egy óvónő.
Engem meglepett a magyar gyakorlat, hogy csendben, beszélgetés nélkül ebédelnek a gyerekek. Úgy látszik, nemcsak a magyar ember, de a magyar óvodás sem beszél evés közben. Ez egy nagyon nehéz feladat. A kanadai gyerekek beszélgethetnek egymással?
– Az ebédidő nagyon fontos közösségi esemény az én óvodámban, és minél többet beszélgetünk, annál gyorsabban gyarapodik a gyermekek szókincse. Az uzsonna pedig úgyszintén családias, társas környezetben folyik, szabad időbeosztásban, ami annyit jelent, hogy az uzsonna naponta kétszer az ovisok rendelkezésére áll egyórás időtartamban, és ők döntik el hogy uzsiznak-e vagy sem. Szerintem a kommunikáció és a szociális készségek természetes körülmények között fejlődnek legsikeresebben.
Mennyire szempont a tehetséggondozás, készségfejlesztés?
– Ontarióban a gyermekközpontú oktatás a cél, tehát óvodai szinten arra törekszünk, hogy pontosan megfigyeljük és kövessük a gyerekek érdeklődési körét, valamint családi és közösségi részvétellel közösen fejlesszük a készségeiket. A tehetséggondozás tehát közös feladat, a teljes integráció építőeleme. Például a szülők, a nagyszülők, a helyi könyvtárak, a kamarazenekar, az egyetemi közösség, a nyugdíjas értelmiség, a tűzoltóság, a rendőrség, a művészek stb. is a segítségünkre sietnek. Az önkéntes oktatásnak nagy múltja van Ontarióban. Már említettem, hogy az oktatás itt együttműködés a gyermek, a család, a község, a környezet és az oktatók között. Együtt fejlődünk, a tanulás tehát végtelen, örökös folyamatnak tekinthető.
Kanadába folyamatosan érkeznek a bevándorlók. Multikulturális közeg ez a javából. Hogyan sikerül ennyi kultúrát, vallást integrálni az óvoda szintjén?
– A multikulturális oktatás megválaszolását kezdhetném a kanadai alkotmány elemzésével is, de az messzire vezetne. Azonban mint említettem, az ELECT-dokumentum pontosan megfogalmazza a teljes integráció folyamatát és célját. Hogyan valósítható meg óvodai szinten a multikulturalizmus? Ismét a szülők szerepét hangsúlyoznám: részt vesznek az oktatásban és megosztják kultúrájukat az óvoda közösségével, énekelnek, muzsikálnak, táncolnak, főznek, kertészkednek, művészeti kiállításokat rendeznek, barátkoznak, ünnepelnek. Így hatalmas és gyönyörű oktatási forrást biztosítanak a gyermekek, a családok és a pedagógusok számára is. Fantasztikus érzés számomra az, hogy minden reggel hét különböző nyelv melódiáját hallgathatom. A tanáriban, a mi 24 tagú oktatói karunkban tizenegy különböző nyelven fejlődünk, tanulunk, kommunikálunk: farszi, mandarin, spanyol, hindi, magyar, szerb, horvát, angol, francia, német és koreai az oktatói kar kincstára pillanatnyilag. Tehát gyakran ünnepelünk! A tanári a szülők és az egyetemi, főiskolai hallgatók rendelkezésére áll, gyakran találkozunk a közösségünk tagjaival ebédszünet közben is.
Egyre több szakember megerősíti, hogy nemcsak iskolai, hanem már óvodai agresszió is létezik. Önöknél mi a tapasztalat?
– Az óvodai agresszió kezelésére nagyon nehéz röviden válaszolni. Szerintem a megelőzés alapvető. Olyan környezetet kell kialakítani a gyermekek számára, ahol minimalizáljuk a stresszhelyzetek és a konfliktushelyzetek kialakulását. Ontarióban a norvégiai, dániai és skóciai erdei óvodák mintájára zöld területeket ültetnek szülői és társadalmi segítséggel a városi óvodák és iskolák köré. Egyre hosszabb időt töltenek az óvodások a természetben, télen is! Számtalan tanulmány bizonyítja, hogy a természet nyugtató hatással van minden egyéniségre. Nagymértékben csökken az agresszivitás zöld környezetben, így mindenki eredményesebben tanul. Logikus döntés vajon az, hogy a magas mozgásigényű óvodásoktól azt várjuk, hogy passzívan üljenek a szőnyegen, a széken vagy a padban?
Az agresszivitás megelőzése nagyon fontos, nemcsak azért, mert kötelességünk minden gyermek biztonságát figyelembe venni, hanem azért is, mert az agresszív egyéniségek is szenvednek. Az agresszivitás okozta elszigeteltség és elidegenedés akadályozza a fejlődésüket. Mint említettem, Ontarióban egy óvónő 8 gyermekkel foglalkozik, egy kis kreativitással ilyen létszámnál könnyen elkerülhető és megoldható az agresszív viselkedés. Túlzott és gyakori agresszivitás esetében szakpedagógushoz fordulhatunk, és oktatási asszisztenssel gazdagítjuk a környezetünket. Egyéni oktatási programot terveznek a gyermek számára, és közösen a csoporton belül dolgozunk a program sikeres megvalósításán.
Ugorjunk a végére, hogyan zárjátok az évet?
– A mi ovinkban úgy döntöttünk, hogy lemondunk az évzáró ünnepségekről, mert stresszhelyzet és nem gyermekközpontú. Végeredményben az óvónők szerepelnek. A pedagógiai kutatás szempontjából az ilyen ünnepségek már nagyon elavultak és nem számítanak professzionális gyakorlatnak. Nálunk ilyenkor az egész ovi együtt piknikel a kertben, ahol a családok kreatív művészeti és zenei foglalkozásokon vehetnek részt, így tisztelettel közelítjük meg a gyermekeket. Csak gondolj vissza, milyen lámpalázat okoztak nekünk ezek az évzáró ünnepségek… Volt értelmük?!
Nádor-Virág Anikó
Kezdjük mindjárt a beszoktatással… Magyarországon jó esetben 1-2 hét áll a szülő rendelkezésére, amikor bent lehet a foglalkozásokon (az ebédnél nem). Kanadában hogyan zajlik ez a kétségkívül igen nehéz folyamat?
– Szerintem pontosabb, ha Kanada helyett Ontarióról beszélünk, hiszen ez a tartomány nagy kiterjedésű autonómiával rendelkezik, és az oktatási rendszer a tartomány felelőssége. Az óvodákat a minisztérium két irányelv, az úgynevezett „Day Nurseries Act” (DNA, az óvodákra vonatkozó törvény) és az „Early Learning For Every Child Today” (ELECT, a gyermekek korai tanulásáról szóló dokumentum) alapján bírálja és regisztrálja. Mindkét dokumentum nyilvános, az interneten meg lehet nézni. (Az ELECT nagyon érdekes, egy nemzetközi kutatás eredménye). Utóbbi részletesebben meghatározza mind az óvónők, mind az óvodák etikai elkötelezettségét a családokkal szemben. Az óvodákat közösségi szervezeteknek tekintik, tehát a szülők bármikor meglátogathatják azokat, részt vehetnek a programtervezésben és az oktatásban is. Az ovikat szülői tanács irányítja, amely felé a vezető óvónő és az óvónők is beszámolással tartoznak.
A családot elsődleges „szakértőnek” tekinti mindkét dokumentum, az óvodában minden döntést kötelező megtárgyalni a szülőkkel. A beszoktatás, ha erre lehetőség nyílik, közös látogatással kezdődik, először a szülők is 1-2 órában részt vesznek a napi programban. Azután az ovisok egyre hosszabb időt töltenek az óvodában egyedül is. Szeptemberben igen mozgalmas a gyerekek programja, de a szülők bármikor meglátogathatják az óvodákat vagy telefonon is érdeklődhetnek. Az ontariói óvodákban a létszám igen kedvező, a minőségi oktatás megvalósítása tehát elérhető. A bölcsődében 3-5 gyermekkel, óvodában pedig 8-12 gyermekkel foglalkozik egy-egy óvónő.
Engem meglepett a magyar gyakorlat, hogy csendben, beszélgetés nélkül ebédelnek a gyerekek. Úgy látszik, nemcsak a magyar ember, de a magyar óvodás sem beszél evés közben. Ez egy nagyon nehéz feladat. A kanadai gyerekek beszélgethetnek egymással?
– Az ebédidő nagyon fontos közösségi esemény az én óvodámban, és minél többet beszélgetünk, annál gyorsabban gyarapodik a gyermekek szókincse. Az uzsonna pedig úgyszintén családias, társas környezetben folyik, szabad időbeosztásban, ami annyit jelent, hogy az uzsonna naponta kétszer az ovisok rendelkezésére áll egyórás időtartamban, és ők döntik el hogy uzsiznak-e vagy sem. Szerintem a kommunikáció és a szociális készségek természetes körülmények között fejlődnek legsikeresebben.
Mennyire szempont a tehetséggondozás, készségfejlesztés?
– Ontarióban a gyermekközpontú oktatás a cél, tehát óvodai szinten arra törekszünk, hogy pontosan megfigyeljük és kövessük a gyerekek érdeklődési körét, valamint családi és közösségi részvétellel közösen fejlesszük a készségeiket. A tehetséggondozás tehát közös feladat, a teljes integráció építőeleme. Például a szülők, a nagyszülők, a helyi könyvtárak, a kamarazenekar, az egyetemi közösség, a nyugdíjas értelmiség, a tűzoltóság, a rendőrség, a művészek stb. is a segítségünkre sietnek. Az önkéntes oktatásnak nagy múltja van Ontarióban. Már említettem, hogy az oktatás itt együttműködés a gyermek, a család, a község, a környezet és az oktatók között. Együtt fejlődünk, a tanulás tehát végtelen, örökös folyamatnak tekinthető.
Kanadába folyamatosan érkeznek a bevándorlók. Multikulturális közeg ez a javából. Hogyan sikerül ennyi kultúrát, vallást integrálni az óvoda szintjén?
– A multikulturális oktatás megválaszolását kezdhetném a kanadai alkotmány elemzésével is, de az messzire vezetne. Azonban mint említettem, az ELECT-dokumentum pontosan megfogalmazza a teljes integráció folyamatát és célját. Hogyan valósítható meg óvodai szinten a multikulturalizmus? Ismét a szülők szerepét hangsúlyoznám: részt vesznek az oktatásban és megosztják kultúrájukat az óvoda közösségével, énekelnek, muzsikálnak, táncolnak, főznek, kertészkednek, művészeti kiállításokat rendeznek, barátkoznak, ünnepelnek. Így hatalmas és gyönyörű oktatási forrást biztosítanak a gyermekek, a családok és a pedagógusok számára is. Fantasztikus érzés számomra az, hogy minden reggel hét különböző nyelv melódiáját hallgathatom. A tanáriban, a mi 24 tagú oktatói karunkban tizenegy különböző nyelven fejlődünk, tanulunk, kommunikálunk: farszi, mandarin, spanyol, hindi, magyar, szerb, horvát, angol, francia, német és koreai az oktatói kar kincstára pillanatnyilag. Tehát gyakran ünnepelünk! A tanári a szülők és az egyetemi, főiskolai hallgatók rendelkezésére áll, gyakran találkozunk a közösségünk tagjaival ebédszünet közben is.
Egyre több szakember megerősíti, hogy nemcsak iskolai, hanem már óvodai agresszió is létezik. Önöknél mi a tapasztalat?
– Az óvodai agresszió kezelésére nagyon nehéz röviden válaszolni. Szerintem a megelőzés alapvető. Olyan környezetet kell kialakítani a gyermekek számára, ahol minimalizáljuk a stresszhelyzetek és a konfliktushelyzetek kialakulását. Ontarióban a norvégiai, dániai és skóciai erdei óvodák mintájára zöld területeket ültetnek szülői és társadalmi segítséggel a városi óvodák és iskolák köré. Egyre hosszabb időt töltenek az óvodások a természetben, télen is! Számtalan tanulmány bizonyítja, hogy a természet nyugtató hatással van minden egyéniségre. Nagymértékben csökken az agresszivitás zöld környezetben, így mindenki eredményesebben tanul. Logikus döntés vajon az, hogy a magas mozgásigényű óvodásoktól azt várjuk, hogy passzívan üljenek a szőnyegen, a széken vagy a padban?
Az agresszivitás megelőzése nagyon fontos, nemcsak azért, mert kötelességünk minden gyermek biztonságát figyelembe venni, hanem azért is, mert az agresszív egyéniségek is szenvednek. Az agresszivitás okozta elszigeteltség és elidegenedés akadályozza a fejlődésüket. Mint említettem, Ontarióban egy óvónő 8 gyermekkel foglalkozik, egy kis kreativitással ilyen létszámnál könnyen elkerülhető és megoldható az agresszív viselkedés. Túlzott és gyakori agresszivitás esetében szakpedagógushoz fordulhatunk, és oktatási asszisztenssel gazdagítjuk a környezetünket. Egyéni oktatási programot terveznek a gyermek számára, és közösen a csoporton belül dolgozunk a program sikeres megvalósításán.
Ugorjunk a végére, hogyan zárjátok az évet?
– A mi ovinkban úgy döntöttünk, hogy lemondunk az évzáró ünnepségekről, mert stresszhelyzet és nem gyermekközpontú. Végeredményben az óvónők szerepelnek. A pedagógiai kutatás szempontjából az ilyen ünnepségek már nagyon elavultak és nem számítanak professzionális gyakorlatnak. Nálunk ilyenkor az egész ovi együtt piknikel a kertben, ahol a családok kreatív művészeti és zenei foglalkozásokon vehetnek részt, így tisztelettel közelítjük meg a gyermekeket. Csak gondolj vissza, milyen lámpalázat okoztak nekünk ezek az évzáró ünnepségek… Volt értelmük?!
Nádor-Virág Anikó
Csatolások
-
gyerek.jpg
pontosan fedte a papírmunkámban lejegyzett észrevételeim a gyermekek jelenlegi státuszáról készített teszt.
