Magyarország egy kanadai szemével: „Ez a magyar pokol”

P

Pete White 77

Vendég
Na épp emiatt az átkozott kib... nemzeti büszkeség miatt — én „magyar” vagyok, én „német” vagyok, én zsidó/angol/orosz/kínai/japán/stb vagyok — emiatt vannak a háborúk, meg az országhatárok, meg egymás utálata, semmibevevése, becsapása, kizsákmányolása, s megannyi egyéb más iszonyatos barbár nyomorúság!

Miért nem arra vagyunk büszkék inkább, hogy egyszerűen csak EMBEREK vagyunk?!

Idefigyelj. Védd észre kérlek, aki büszke a maga nemzetére/hazájára, az szükségszerűen megvet más nemzeteket/hazákat! Akkor is ha tagadja. Ugyanis kizárólag arra vagyunk büszkék, ami tulajdonságunk vagy vagyontárgyunk nekünk megvan, de más nem rendelkezik vele, vagy legalábbis nem mindenki. Azokat tehát - e szempontból legalábbis - alacsonyabbrendűnek tartjuk. Gondolj bele: te büszke vagy-e arra, hogy két lábon jársz? Ugye hogy nem! Mert MINDEN EMBER rendelkezik e képességgel. De ha tegyük fel nagyon jól tudod a matekot, máris büszke vagy erre, azért, mert ezt azért aránylag kevesen tudják rajtad kívül!

A büszkeség tehát mindig együtt jár mások megvetésével. A NEMZETI büszkeség más nemzetek megvetésével.

Ez tehát a szememben primitív, barbár dolog. Atavizmus, egy barbár kor hozadéka. Túl kéne lépni rajta.

Igen, én most épp nagyon szeretnék az USA polgára lenni, de csak jobb híján. Leginkább ugyanis a Világállam, az egységesült Föld polgára szeretnék lenni, de azt sajnos nem fogom megélni, mert a Világállam még nem jött létre, és szerintem pár évszázadon belül nem is fog.

De egyszer azért majd igen, tudniillik nincs alternatíva csak ez/ő, mert ha nem ez/ő, akkor az hogy az emberiség kipusztítja önmagát.

De ha olyan segghülye kretén, akkor nem is lesz kár ezért a fajért.
Szép gondolatok :) azt hiszem ez egy nagyon jó végszó vitánk (?????) lezárására :) köszönöm, hogy megosztottad velem, velünk a nézeteidet :) és tényleg minden rosszindulat nélkül : sok sikert neked
 

gumelig

Állandó Tag
Állandó Tag
A cikkbe sajnos rengeteg az igazság.
Harminc év külföldi tartozkodás után látogattam elöször haza.
Hát szóval nagyon sokat kellene a magyaroknak tanulni. A segédmunkásoktol kezdve a legbefolyásosabb politikusokig.
(Tisztelet a kivételnek.)
Ha már csak egy kicsit jobban megszerveznék a dolgaikat és lelkiismeretesebben csinálnák meg őket, szerintem könnyebb lenne az életük.

Zoli forumtársunk írásaihoz csak azt szeretném megjegyezni, hogy amit tud és csinál és ami lett azt odahazurol hozta.
Ha megfeszül se tudja multját eltörölni.
Remélem, hogy egy idő multán elmulik nála a keserűség és megbékél hazájával úgy mint én.
 
P

Pete White 77

Vendég
A cikkbe sajnos rengeteg az igazság.
Harminc év külföldi tartozkodás után látogattam elöször haza.
Hát szóval nagyon sokat kellene a magyaroknak tanulni. A segédmunkásoktol kezdve a legbefolyásosabb politikusokig.
(Tisztelet a kivételnek.)
Ha már csak egy kicsit jobban megszerveznék a dolgaikat és lelkiismeretesebben csinálnák meg őket, szerintem könnyebb lenne az életük.

Zoli forumtársunk írásaihoz csak azt szeretném megjegyezni, hogy amit tud és csinál és ami lett azt odahazurol hozta.
Ha megfeszül se tudja multját eltörölni.
Remélem, hogy egy idő multán elmulik nála a keserűség és megbékél hazájával úgy mint én.
Hasonlókat kívánok én is neki :) mondjuk 30 év távollét után van tapasztakatod, viszonyítási alapod, de azért van ennek az országnak szerethető oldala is. Én ezt is megtapasztalom nap nap után, ezért érzem kissé sarkosnak az úriember véleményét, de mont feljebb valakimár megjegyezte, ez az ő meglátása. Annyival egészíteném csak ki, nincs ezzel egyedül, mindenki megtapasztalja az árnyékos oldalát is, de vagyunk sokan, akik látjuk a szép arcát is
 

Muciparipa

Állandó Tag
Állandó Tag
Na épp emiatt az átkozott kib... nemzeti büszkeség miatt — én „magyar” vagyok, én „német” vagyok, én zsidó/angol/orosz/kínai/japán/stb vagyok — emiatt vannak a háborúk, meg az országhatárok, meg egymás utálata, semmibevevése, becsapása, kizsákmányolása, s megannyi egyéb más iszonyatos barbár nyomorúság!

Miért nem arra vagyunk büszkék inkább, hogy egyszerűen csak EMBEREK vagyunk?!

Idefigyelj. Védd észre kérlek, aki büszke a maga nemzetére/hazájára, az szükségszerűen megvet más nemzeteket/hazákat! Akkor is ha tagadja. Ugyanis kizárólag arra vagyunk büszkék, ami tulajdonságunk vagy vagyontárgyunk nekünk megvan, de más nem rendelkezik vele, vagy legalábbis nem mindenki. Azokat tehát - e szempontból legalábbis - alacsonyabbrendűnek tartjuk. Gondolj bele: te büszke vagy-e arra, hogy két lábon jársz? Ugye hogy nem! Mert MINDEN EMBER rendelkezik e képességgel. De ha tegyük fel nagyon jól tudod a matekot, máris büszke vagy erre, azért, mert ezt azért aránylag kevesen tudják rajtad kívül!

A büszkeség tehát mindig együtt jár mások megvetésével. A NEMZETI büszkeség más nemzetek megvetésével.

Ez tehát a szememben primitív, barbár dolog. Atavizmus, egy barbár kor hozadéka. Túl kéne lépni rajta.

Igen, én most épp nagyon szeretnék az USA polgára lenni, de csak jobb híján. Leginkább ugyanis a Világállam, az egységesült Föld polgára szeretnék lenni, de azt sajnos nem fogom megélni, mert a Világállam még nem jött létre, és szerintem pár évszázadon belül nem is fog.

De egyszer azért majd igen, tudniillik nincs alternatíva csak ez/ő, mert ha nem ez/ő, akkor az hogy az emberiség kipusztítja önmagát.

De ha olyan segghülye kretén, akkor nem is lesz kár ezért a fajért.


Zoli! Peti!

Mindkettőtöket imádlak! Valamennyiben mindkettőtöknek igazat adok.

Az én egyik nagyanyám német és zsidó szülőktől származott. A másik tót volt feltehetőleg. Az egyik nagyapám görög vagy makedón származású szerb volt, a másik - ameddig tudtam követni a családfáját - magyar. Én Magyarországon születtem, magyar az anyanyelvem.

Mindig is imádtam utazni, régész szerettem volna lenni valaha, és bejártam minden ókori és középkori romot, amit elérhettem. Sok népet megismertem közben, sok országot bejártam, voltak dolgok mindenhol, melyek tetszettek, voltak, amelyek nem. De mindenhol találtam értéket. A kisemberek - még ha más is az életfilozófiájuk - általában mindenhol normálisak. Magyarországon és az USÁban is, Oroszországban és Kínában is. Normális körülmények között. Az uszítók viszont mindenhol meg tudják ezt változtatni viszonylag kicsi erőfeszítéssel, és rendkívül rövid idő alatt. Mindenhol!

Egy nép mentalitása pedig voltaképpen attól függ, - de ez csak az én laikus véleményem, nem biztos, hogy igazam van, - hogy mit plántálnak a hataloméhes karrierista bűnöző politikusai beléjük. Hogy mit tanít az iskola. Az emberek, ha minden rendben van körülöttük, törődnek egymással, és segítik egymást. Még a magyarok is! Ha uszítod őket egymás ellen, akkor megölik a másikat. Még a magyarok is!

Példa: Én keltomán vagyok, imádom az íreket, skótokat, bretonokat. A meséik miatt főleg, amiért minden apró dologban valami gyönyörűséget tudnak találni. 12 évig minden évben elmentem Írországba 1 hétre. Az első pár évben, még az EU-taggá válásunk - ír és magyar - előtt, az emberek Dublinban rendkívül barátságosak voltak velem, beszélgettünk, nevetgéltünk, ha megálltam egy utca sarkán, legalább hárman odajöttek felajánlani a segítségüket, ha keresek valamit. Az utolsó 2 évben, ha megszólaltam, és rájöttek, hogy idegen vagyok, leköptek! Mert elárasztotta a "hazájukat", az ő országukat a sok külföldi bevándorló, és veszélyezteti a megélhetésüket. Ma minden idegent utálnak. A gyűlölködés, sírás-rívás nem nemzeti, hanem gazdasági probléma.

Azzal egyetértek, hogy a magyarokban több az önzés és irígység, mint általában másokban, mindig is az összefogás volt a legnehezebb számunkra. De nem lehetetlen, csak egy kis létbiztonság kellene! Bízom benne, hogy így van.

Most 2 éve Uruguayban élek, magam választottam ezt a létet. Itt nyugalom van. Nincs nagy jólét, de nem akadályozzák az emberek egymást semmiben. Viszont nem is segítenek. Sok népből származik a 200 éves állam lakossága. Nincs fajgyűlölet, nincs vallási megkülönböztetés, már arról is törvény van, hogy marihuanás cigarettát az állami boltokban vehetsz, és termesztheted a növényt otthon, nem ítélik el az azonos neműek nemi kapcsolatát. Sokkal nagyobb hangsúlyt fektetnek a képző- és előadóművészetekre, mint a gazdasági előnyökre. Ezzel együtt nem tökéletesek. De teljesen mindegy, milyen származású vagy. Én mindig ezt kerestem, ahol nincs gyűlölet, nincs kicsinyesség. Túl későn találtam meg. Már nem biztos, hogy be fogok tudni illeszkedni, de örülök, hogy van ilyen hely. És igen, ekkorra már nem fog számítani, hogy milyen nemzetiségű vagyok/voltam. De álmodni, verset mondani mindig magyarul fogok. Mert ember vagyok, és azon belül magyar. Nem kell, hogy megtagadjam a múltat, aminek része voltam. De nem is kell, hogy tetsszen az a múlt.

Kívánom, Zoli, hogy találd meg, amit keresel. És hogy később, ha már megtaláltad, jobb szívvel gondolj vissza arra az időre, amit magyarként éltél meg. Mert biztosan volt benne sok jó is, idővel szép lassan fel fognak benned idéződni.
 

klarissza4

Állandó Tag
Állandó Tag
Én egy anyaként élem meg, hogy magyar vagyok. Egyedül felneveltem négy gyermeket, munkával, és kitartással. Mindegyiknek szakmája, diplomája van. Rendes családi életet élnek, és dolgoznak. A gyermekik, szintén tanulnak, és jól. Én úgy gondolom, hogy amikor dolgoztam, és több helyen , akkor kifizettem az előnyugdíjamat. Felnőttként tanultam, mert sajnos a gyereknevelés alatt nem jutott időm a saját képzésre. Megtanítottam a gyermekeimet a haza tiszteletére, a védelmére.
Ugyan mit tehetek, azért, hogy jobb legyen az országunk? Mindenkinek a saját otthonában kell előbb körbenézni, és javítani ahol lehet. Egy igazi közmondás: Országot cserélhetsz, de szívet nem.
Nem elmenni kell, hanem helyrehozni, hozatni, azt ami nem jó. S továbblépni. A szomszéd, nem tudja, nekem milyen a belső életem, és a saját körülményem. Kívülről minden másképp látszik.
 
P

Pete White 77

Vendég
Zoli! Peti!

Mindkettőtöket imádlak! Valamennyiben mindkettőtöknek igazat adok.

Az én egyik nagyanyám német és zsidó szülőktől származott. A másik tót volt feltehetőleg. Az egyik nagyapám görög vagy makedón származású szerb volt, a másik - ameddig tudtam követni a családfáját - magyar. Én Magyarországon születtem, magyar az anyanyelvem.

Mindig is imádtam utazni, régész szerettem volna lenni valaha, és bejártam minden ókori és középkori romot, amit elérhettem. Sok népet megismertem közben, sok országot bejártam, voltak dolgok mindenhol, melyek tetszettek, voltak, amelyek nem. De mindenhol találtam értéket. A kisemberek - még ha más is az életfilozófiájuk - általában mindenhol normálisak. Magyarországon és az USÁban is, Oroszországban és Kínában is. Normális körülmények között. Az uszítók viszont mindenhol meg tudják ezt változtatni viszonylag kicsi erőfeszítéssel, és rendkívül rövid idő alatt. Mindenhol!

Egy nép mentalitása pedig voltaképpen attól függ, - de ez csak az én laikus véleményem, nem biztos, hogy igazam van, - hogy mit plántálnak a hataloméhes karrierista bűnöző politikusai beléjük. Hogy mit tanít az iskola. Az emberek, ha minden rendben van körülöttük, törődnek egymással, és segítik egymást. Még a magyarok is! Ha uszítod őket egymás ellen, akkor megölik a másikat. Még a magyarok is!

Példa: Én keltomán vagyok, imádom az íreket, skótokat, bretonokat. A meséik miatt főleg, amiért minden apró dologban valami gyönyörűséget tudnak találni. 12 évig minden évben elmentem Írországba 1 hétre. Az első pár évben, még az EU-taggá válásunk - ír és magyar - előtt, az emberek Dublinban rendkívül barátságosak voltak velem, beszélgettünk, nevetgéltünk, ha megálltam egy utca sarkán, legalább hárman odajöttek felajánlani a segítségüket, ha keresek valamit. Az utolsó 2 évben, ha megszólaltam, és rájöttek, hogy idegen vagyok, leköptek! Mert elárasztotta a "hazájukat", az ő országukat a sok külföldi bevándorló, és veszélyezteti a megélhetésüket. Ma minden idegent utálnak. A gyűlölködés, sírás-rívás nem nemzeti, hanem gazdasági probléma.

Azzal egyetértek, hogy a magyarokban több az önzés és irígység, mint általában másokban, mindig is az összefogás volt a legnehezebb számunkra. De nem lehetetlen, csak egy kis létbiztonság kellene! Bízom benne, hogy így van.

Most 2 éve Uruguayban élek, magam választottam ezt a létet. Itt nyugalom van. Nincs nagy jólét, de nem akadályozzák az emberek egymást semmiben. Viszont nem is segítenek. Sok népből származik a 200 éves állam lakossága. Nincs fajgyűlölet, nincs vallási megkülönböztetés, már arról is törvény van, hogy marihuanás cigarettát az állami boltokban vehetsz, és termesztheted a növényt otthon, nem ítélik el az azonos neműek nemi kapcsolatát. Sokkal nagyobb hangsúlyt fektetnek a képző- és előadóművészetekre, mint a gazdasági előnyökre. Ezzel együtt nem tökéletesek. De teljesen mindegy, milyen származású vagy. Én mindig ezt kerestem, ahol nincs gyűlölet, nincs kicsinyesség. Túl későn találtam meg. Már nem biztos, hogy be fogok tudni illeszkedni, de örülök, hogy van ilyen hely. És igen, ekkorra már nem fog számítani, hogy milyen nemzetiségű vagyok/voltam. De álmodni, verset mondani mindig magyarul fogok. Mert ember vagyok, és azon belül magyar. Nem kell, hogy megtagadjam a múltat, aminek része voltam. De nem is kell, hogy tetsszen az a múlt.

Kívánom, Zoli, hogy találd meg, amit keresel. És hogy később, ha már megtaláltad, jobb szívvel gondolj vissza arra az időre, amit magyarként éltél meg. Mert biztosan volt benne sok jó is, idővel szép lassan fel fognak benned idéződni.
Az ilyen hozzászólások miatt érdemes nap mint nap visszajárni :) köszönjük Muciparipa :) és mindenki másnak is :) én fütés, és légtechnika telepítéssel foglalkozom, és ha van időnk a cégnél, épitő ipari munkákat is vállalunk, kovácsolt kerítések, lépcsőházak belső felújítása, korlátok cseréje és egyéb vasipari munkák is szóba jöhetnek. Sok helyen megfordulok szabolcsban, hevesben, borsodban, és hajdú-biharban, bárhol vagyunk, mindenütt érzem az egyszerű emberek szeretetét, a primitívebbek irígységét ( most egy A6 os audival járok, nem rég vettem egy Citroën kistehert, sokan irígyek a sikereimre) igen, a magyarság egy depresszióra hajlamos nemzet, szeret a múltba tekinteni - gondolom mindenki előtt ismert : Sírva vigyad a magyar - de ha ez a generáció ( az enyém, a negyvenen inneni ) már megtanítja örülni a gyermekeit, észrevenni a mindennapi élet szépségeit, látni a pillanat adta boldogságot, akkor úgy érzem van reményünk arra, hogy lekopjon rólunk ez a szellemiség, a valaki által korábban említett "...dögöljön meg a szomszédé is..." gyűlöletes látásmódja :) nem várhatjuk el, hogy mesébe illően, varázsütésre elmúljon, ahhoz túl sokáig kellett nélkülöznie a magyarnak a múltban, sokáig voltunk nácicsatlósok, a kommunizmus vidám barakkja, aztán a vad-kapitalizmus betörésével politikusainknak, gazdasági cápáinak áldozatai. Lassan múltba vesznek ezek a degradáló jelzők, elülnek a gazdasági hullámverések, most érkezett el a felelősség teljes - családi, és iskolai - nevelés időszaka, a mostani gyermek, tini, és ifjú felnőtt generációnak minden lehetősége adott ahhoz, hogy egy vidámabb szemléletű, életörömmel, életigenléssel átitatott nemzetté avassa a magyarságot, a csibészeim,és én legalábbis sarjainkat már ebben a szellemben neveljük ( igen, az alkalmazottaimról is tudok nyilatkozni, mert azon túl, hogy alkalmazottaim, barátaim is egytől egyig. Megtisztelő számomra, hogy ilyen kapcsolat épült közöttünk :) )
 

Reichenbach Csaba

Állandó Tag
Állandó Tag
Teljes mértékben meg tudom érteni, és csak azt az egyet sajnálom, hogy én ezt egyenlőre nem tehtem meg. Azért remélem, hogyha a fiam felnő akkor én is elhyghatom ezt a z országot egy jobb életben bízva. Ebben csak az a szomorú, hogy ez a hazám, itt szeretek élni, de nem látom a kivezető utat., és erről nem én tehetek.
 
Oldal tetejére