Egyáltalán nem volt egyszerű az a 90 nap, amíg a végül egészséges gyermeket szülő agyhalott édesanyát lélegeztették a Debreceni Egyetemen. Hogyan védték ki, amikor véráramfertőzés lépett fel? Hogyan mérhettek minden irodalmi adattal szemben lázat nála? Egy hősies küzdelem fordulópontjai a ma megjelent Heti Válaszban.
„Jogunk van-e a természet ellenében egy emberi lényt előre tervezetten arra ítélni, hogy anya nélkül jöjjön a világra?” – sokak kérdését fogalmazta meg így Kovács Tamás Szilveszter szülész-genetikus, amikor kiderült: egy 31 éves asszony úgy halt meg agyvérzésben, hogy közben 15 hetes magzata egészséges maradt a méhében.
Ám a lélegeztetőgépen levő agyhalott anya gyermekének sorsáról nem az orvosoknak kellett dönteniük, hanem az édesapának és a nagyszülőknek. Molnár Csilla, az idegsebészeti klinika intenzívterápiás osztályának vezetője olyan feladatot kapott, amit nem sok orvos addig a világon. Meg kellett kérdeznie: mit tegyenek? Hogyan tovább? Ők pedig a leghatározottabban azt kérték, mentsék meg a gyermeket. Akkor is, ha az egész világon csak két nő volt, akinek a babát ilyen korai terhességnél sikerült addig növeszteni a méhében, amíg már biztonsággal világra jöhetett.
S ezzel elképzelhetetlen dolgok sora kezdődött. A baba élni akart, szépen fejlődött, a 18. héten kiderült, hogy genetikailag egészséges, ám egyszer csak minden borulni látszott. A legfélelmetesebb szó hangzott el: – Véráramfertőzés.
A tudós orvosok azonban nyugalomra intettek, mondván, a méhlepény megóvja a kicsit a vérmérgezéstől, nem hatol át rajta. Ha elegendő oxigént kap, van idő meglelni a baj okát. Meg is találták, kikezelték. Hetekkel később meg kellett fejteniük azt is, hogyan lehet lázas egy agyhalott asszony, akinek a teste önmagától nemhogy 38 fokos, de még 36 fokos sem lehet, hiszen arra is melegíteni kell.
„Jogunk van-e a természet ellenében egy emberi lényt előre tervezetten arra ítélni, hogy anya nélkül jöjjön a világra?” – sokak kérdését fogalmazta meg így Kovács Tamás Szilveszter szülész-genetikus, amikor kiderült: egy 31 éves asszony úgy halt meg agyvérzésben, hogy közben 15 hetes magzata egészséges maradt a méhében.
Ám a lélegeztetőgépen levő agyhalott anya gyermekének sorsáról nem az orvosoknak kellett dönteniük, hanem az édesapának és a nagyszülőknek. Molnár Csilla, az idegsebészeti klinika intenzívterápiás osztályának vezetője olyan feladatot kapott, amit nem sok orvos addig a világon. Meg kellett kérdeznie: mit tegyenek? Hogyan tovább? Ők pedig a leghatározottabban azt kérték, mentsék meg a gyermeket. Akkor is, ha az egész világon csak két nő volt, akinek a babát ilyen korai terhességnél sikerült addig növeszteni a méhében, amíg már biztonsággal világra jöhetett.
S ezzel elképzelhetetlen dolgok sora kezdődött. A baba élni akart, szépen fejlődött, a 18. héten kiderült, hogy genetikailag egészséges, ám egyszer csak minden borulni látszott. A legfélelmetesebb szó hangzott el: – Véráramfertőzés.
A tudós orvosok azonban nyugalomra intettek, mondván, a méhlepény megóvja a kicsit a vérmérgezéstől, nem hatol át rajta. Ha elegendő oxigént kap, van idő meglelni a baj okát. Meg is találták, kikezelték. Hetekkel később meg kellett fejteniük azt is, hogyan lehet lázas egy agyhalott asszony, akinek a teste önmagától nemhogy 38 fokos, de még 36 fokos sem lehet, hiszen arra is melegíteni kell.