Megvilágosodás
- Téma inditó holacsek
- Kezdés dátuma
Sztem nem is a Da Vinci kód a nagy mű, nekem az Angyalok és Démonok sokkal jobban tetszett. Bár bevallom, a Da Vinci is nagyon.
Popper Péter nagy játékos! Néha nagyon utálom, aztán meg mégis nagyon "imádom", teljesen emberi!
Tegnap vettem a kezembe ép az "utolsó órát", abban ír a hamis meg igaz tanítókról is, nagyon tanulságos.
Popper Péter nagy játékos! Néha nagyon utálom, aztán meg mégis nagyon "imádom", teljesen emberi!
Tegnap vettem a kezembe ép az "utolsó órát", abban ír a hamis meg igaz tanítókról is, nagyon tanulságos.
sziasztok,
...üdvözlök minden megvilágosodottat és tanító nagymestert...
...köszi...
...üdvözlök minden megvilágosodottat és tanító nagymestert...
...ez igaz, de a kresz szabályokat mi emberek hozzuk létre a közlekedési káosz elkerülésére, azaz szabályozunk vele, mégsem vonatkozik a kresz a légiközlkedésre, vagy a vasúti közlekedésre, ugye, mert ott "más szabályok" vannak...
...na igen, de elég ha csak annyit mondasz, hogy a következményeket vállalod, és azt már nem mint "büntetés" éled meg, hanem mint ok-okozati összefüggést...
...annak igen, aki kresz tanfolyamon részt vesz(vett), de aki csak gyalog akar közlekedni pl. egy őserdőben, annk nincs szüksége a kreszre...
...ez a leg viccesebb...szerintetek a szinfalak mögöt mi folyik???, ezt azért "nemtanítóként" is tudni lehet...ki lehetne tenni a kokainbárók fényképeit, milyen gazdagok, a dohányipari cégek elnök vezérigazgatóinak legjobb kocsijának fényképét...stb...(állami bevételek adó formájában, munkahely, foglalkoztatottság, orvosok ....stb...)...ha nem akarnák, hogy beteg legyél akkor a "gyökerekig" nyúlnának vissza a szabályozásokkal...
...köszi...
szerintem nincs bűn....és büntetés sincs
István gondold végig!
ha az EGY részei vagyunk, akkor ki az, aki meg tudna büntetni minket, ha nem vagyunk jókislányok, kisfiúk?
hiszen mi magunk éljük így vagy úgy az életet...
tapasztalunk, játszunk, mi ezért a büntetésünk?
a kénköves pokol?
ez a rémísztgetés sokkal károsabb, mint azt sok "tanító" gondolná...nem segít vele, hanem rombol...lelkiismeretfurdalást kelt, mint az egyház...ugyanaz....
ezért van az a sok szerencsétlen kóborló lélek, aki nem mer elmenni a fénybe, mert a büntetéstől fél...
Sziasztok!
Most elmesélek egy kis történetet, ami én vagyok, vagyis az aki tapasztalta ezeket a dolgokat...ami azt jelenti ezek mások számára nem fontossak, ezek az én valóságomat alkotják...mert ahány entitás(vagyis jelen esetben ember, mert formát öltött), annyi lehetőség, annyi valóság létezik. Az alkotók mi vagyunk, a mindenség részei. Az Atya az önmaga tudatában lévő tudatosság megosztotta önmagát, és ezek a külön álló részek szintén öntudatra ébredtek és alkotni kezdtek. Ezáltal az atya formálódik és tágul minden pillanatban változik semmi sem marad ugyan az...
A földi itt létem előtt, ami már több is volt sokat kalandoztam a végtelen határtalan mindenségben, a gondolat sebeséggével jártam keltem. Ezekre pontossan emlékszek, a végtelen szabadságra, az egységre ahova tartozom.
A létezés tele van szférákkal, vagyis kölünböző rezgés szinten élő entitásokkal, akik a vágyaikat élik, és saját maguknak alkotnak szabályokat.
Az a csoport ahova tartozok, ők a szabadok, vagyis ismerik eredetüket és mivel tisztába vannak az Atya hatalmas szeretetével, és a végtelen hullámtalan rezdületlen belső békével, amit önmagukban hordoznak, így számukra a létezés sem mutatkozhat meg másként, mivel ők azok akik a valóságukat alkotják. Mikor elkezdtem a földi szférával ismerkedni, rengeteg mindent megfigyeltem, gondolatok sokasága áradt az egyhez, mivel rajta kívül nincsen semmi más, minden ami bennünk zajlik, hisz ő maga osztotta fel önmagát , mindenről tudomása van. Amíg valaki nem érti meg az Egyet nem értheti meg a határtalan szabadság lényegét sem. Így azonosulva, azzal amit létre hozott a hamis én illuziójával, alkotja tovább a saját hitrendszerét. Azok akik elérik újra az egyet, tudják minden Isten és amit mással tesznek azt saját magukkal teszik. Ha másnak szabályokat alkotok, saját magam zárom el a szabadságtól, mert nem létezik más mint az Egy ...
A lényeg megfigyeltem az emberek gondolatait, és mind önmagukról szólt, arról amit elképzelni véltek a saját kis életükről, a rengeteg vágy ami mozgatta őket, és nem ők a vágyaikat...sokan viszont kérték a válaszokat, és meditáltak...velük szívesebben időztem...igaz nem láttak de éreztek....meg született bennem is a vágy, hogy újra visszatérjek ide azokhoz, akik ébredeznek...egész gyermekkorom arról szólt, hogy este tudatossan kiléptem testemből, mert nem tudtam hozzá szokni a kötöttséghez...elfogadtam a játékszabályokat, mert tisztába voltam ezek eredetével, de nem engedtem hogy hatással legyenek rám... édesanyám azt hitte lusta vagyok, és nem életre való, mert mindent csak megfigyeltem, szerettem önmagamban pihenni...élveztem az egyedül létet....sokáig akárhova is kerültem csak megfigyeltem a társaságot, szépen lassan illeszkedtem be, mert a mondani valóm, sokszor nem volt világos számukra...így kevesebbet beszéltem, próbáltam azonosulni az ő nyelvezetükkel...ami többé kevésbé sikerült is, de igazából a pletyka szint nem jön be...vagyis egymásról alkotott véleményt nem formálok, ha teszem is csak tény szerűen, azért, hogy szembe nézzen a helyzetével...mikor látom a gondolatot és azt, hogy teljesen mást mond, akkor visszaszoktam kérdezni, hogy ez felel e meg a valóságnak amit a dologgal kapcsolatban érez... a létezésben nincs nem és igen....csak is a benned megjelenő gondolat áram, ami egy rezgésthoz létre...vagyis egy energia hullámot hisz te hozod mozgásba a figyelmeddel...minden amire figyelmedet fordítod energiát fektetsz bele...mivel az Atya nem ismer olyat ami ne lenne helyes vagy helytelen, számára nem létezik a nincs vagy a nem adom meg, mert ő maga az aki azzá válik, hisz rajta kívül nincs semmi más...ezért a figyelmedet, hol a vágyad meglétére, hol meg a hiányára fordítod, így a létezés azt adja ami belőled kivetűl, nem kérdez nem kér számon azt adja amit a dolgokkal kapcsolatban érzel... ...nincsenek szavak, mindegy mit mondasz, mert a gondolat és az érzés az ami valós, hiába mondja valaki magának hogy gazdag vagyok, ha a tudatalattija nincs ezzel az állítással összhangba, ezért van az, hogy sok kérés süket fülekre talál, mert nincsenek fülek, mert csak te vagy és az Atya aki nem szelektál, mert a számára a tapasztalás a lényeg, az hogy miként döntesz, számára nem fontos, mert tudja nem árthatsz igazi valódnak, csak is élményeket gyűjtesz..na de ezek sem fontosak...a lényeg amit szeretnék mondani, mindenki saját életének a kovácsa...az Egy általa ismeri meg önmagát...amit nem ismerhetsz meg egy tőled kívül álló pontból, az Egy benned létezik, csak is önmagadban találod...ezért nem kell menni sehova, és nem kell megérteni semmilyen szabályt csupán a hamis éntől el kell jutni az igazi énhez, az illúzióból az abszolútba, amit információk gyűjtésével nem tapasztalhatsz meg, azt csak is a belső csend létrehozásával, ahhoz sehova se kell menned, és senkitől nem kell kérned választ, mert benned van...minden mester ezt tanítja...légy csendben és meghallod, meghallod a létezés hangját...a szavak el vezetnek, a gondolatok újabb gondolatot szülnek, így marad minden a régiben...ezért léteznek a tanítók, mert rengetegen kérdeznek, ha nem lenne kérdés, nem lenne rájuk szükség...egymást teremtik...mindig lesz kereslet és mindig lesz kínálat....ahogy mindig lesz olyan aki törvényeket hoz, és mindig lesz olyan aki megszegi...a létezésben akkor válhatsz szabaddá, ha felhagysz a kereséssel, ha megérted minden ok okát...megérted a gondolatok mulandóságát...a forma mulandóságát...így ne azzal töltsd az idődet, hogy keresel valamit csak is azzal, hogy élvezed az itt létedet...dönts úgy hogy jó legyen....
Most elmesélek egy kis történetet, ami én vagyok, vagyis az aki tapasztalta ezeket a dolgokat...ami azt jelenti ezek mások számára nem fontossak, ezek az én valóságomat alkotják...mert ahány entitás(vagyis jelen esetben ember, mert formát öltött), annyi lehetőség, annyi valóság létezik. Az alkotók mi vagyunk, a mindenség részei. Az Atya az önmaga tudatában lévő tudatosság megosztotta önmagát, és ezek a külön álló részek szintén öntudatra ébredtek és alkotni kezdtek. Ezáltal az atya formálódik és tágul minden pillanatban változik semmi sem marad ugyan az...
A földi itt létem előtt, ami már több is volt sokat kalandoztam a végtelen határtalan mindenségben, a gondolat sebeséggével jártam keltem. Ezekre pontossan emlékszek, a végtelen szabadságra, az egységre ahova tartozom.
A létezés tele van szférákkal, vagyis kölünböző rezgés szinten élő entitásokkal, akik a vágyaikat élik, és saját maguknak alkotnak szabályokat.
Az a csoport ahova tartozok, ők a szabadok, vagyis ismerik eredetüket és mivel tisztába vannak az Atya hatalmas szeretetével, és a végtelen hullámtalan rezdületlen belső békével, amit önmagukban hordoznak, így számukra a létezés sem mutatkozhat meg másként, mivel ők azok akik a valóságukat alkotják. Mikor elkezdtem a földi szférával ismerkedni, rengeteg mindent megfigyeltem, gondolatok sokasága áradt az egyhez, mivel rajta kívül nincsen semmi más, minden ami bennünk zajlik, hisz ő maga osztotta fel önmagát , mindenről tudomása van. Amíg valaki nem érti meg az Egyet nem értheti meg a határtalan szabadság lényegét sem. Így azonosulva, azzal amit létre hozott a hamis én illuziójával, alkotja tovább a saját hitrendszerét. Azok akik elérik újra az egyet, tudják minden Isten és amit mással tesznek azt saját magukkal teszik. Ha másnak szabályokat alkotok, saját magam zárom el a szabadságtól, mert nem létezik más mint az Egy ...
A lényeg megfigyeltem az emberek gondolatait, és mind önmagukról szólt, arról amit elképzelni véltek a saját kis életükről, a rengeteg vágy ami mozgatta őket, és nem ők a vágyaikat...sokan viszont kérték a válaszokat, és meditáltak...velük szívesebben időztem...igaz nem láttak de éreztek....meg született bennem is a vágy, hogy újra visszatérjek ide azokhoz, akik ébredeznek...egész gyermekkorom arról szólt, hogy este tudatossan kiléptem testemből, mert nem tudtam hozzá szokni a kötöttséghez...elfogadtam a játékszabályokat, mert tisztába voltam ezek eredetével, de nem engedtem hogy hatással legyenek rám... édesanyám azt hitte lusta vagyok, és nem életre való, mert mindent csak megfigyeltem, szerettem önmagamban pihenni...élveztem az egyedül létet....sokáig akárhova is kerültem csak megfigyeltem a társaságot, szépen lassan illeszkedtem be, mert a mondani valóm, sokszor nem volt világos számukra...így kevesebbet beszéltem, próbáltam azonosulni az ő nyelvezetükkel...ami többé kevésbé sikerült is, de igazából a pletyka szint nem jön be...vagyis egymásról alkotott véleményt nem formálok, ha teszem is csak tény szerűen, azért, hogy szembe nézzen a helyzetével...mikor látom a gondolatot és azt, hogy teljesen mást mond, akkor visszaszoktam kérdezni, hogy ez felel e meg a valóságnak amit a dologgal kapcsolatban érez... a létezésben nincs nem és igen....csak is a benned megjelenő gondolat áram, ami egy rezgésthoz létre...vagyis egy energia hullámot hisz te hozod mozgásba a figyelmeddel...minden amire figyelmedet fordítod energiát fektetsz bele...mivel az Atya nem ismer olyat ami ne lenne helyes vagy helytelen, számára nem létezik a nincs vagy a nem adom meg, mert ő maga az aki azzá válik, hisz rajta kívül nincs semmi más...ezért a figyelmedet, hol a vágyad meglétére, hol meg a hiányára fordítod, így a létezés azt adja ami belőled kivetűl, nem kérdez nem kér számon azt adja amit a dolgokkal kapcsolatban érzel... ...nincsenek szavak, mindegy mit mondasz, mert a gondolat és az érzés az ami valós, hiába mondja valaki magának hogy gazdag vagyok, ha a tudatalattija nincs ezzel az állítással összhangba, ezért van az, hogy sok kérés süket fülekre talál, mert nincsenek fülek, mert csak te vagy és az Atya aki nem szelektál, mert a számára a tapasztalás a lényeg, az hogy miként döntesz, számára nem fontos, mert tudja nem árthatsz igazi valódnak, csak is élményeket gyűjtesz..na de ezek sem fontosak...a lényeg amit szeretnék mondani, mindenki saját életének a kovácsa...az Egy általa ismeri meg önmagát...amit nem ismerhetsz meg egy tőled kívül álló pontból, az Egy benned létezik, csak is önmagadban találod...ezért nem kell menni sehova, és nem kell megérteni semmilyen szabályt csupán a hamis éntől el kell jutni az igazi énhez, az illúzióból az abszolútba, amit információk gyűjtésével nem tapasztalhatsz meg, azt csak is a belső csend létrehozásával, ahhoz sehova se kell menned, és senkitől nem kell kérned választ, mert benned van...minden mester ezt tanítja...légy csendben és meghallod, meghallod a létezés hangját...a szavak el vezetnek, a gondolatok újabb gondolatot szülnek, így marad minden a régiben...ezért léteznek a tanítók, mert rengetegen kérdeznek, ha nem lenne kérdés, nem lenne rájuk szükség...egymást teremtik...mindig lesz kereslet és mindig lesz kínálat....ahogy mindig lesz olyan aki törvényeket hoz, és mindig lesz olyan aki megszegi...a létezésben akkor válhatsz szabaddá, ha felhagysz a kereséssel, ha megérted minden ok okát...megérted a gondolatok mulandóságát...a forma mulandóságát...így ne azzal töltsd az idődet, hogy keresel valamit csak is azzal, hogy élvezed az itt létedet...dönts úgy hogy jó legyen....
Hú, ekkora vita "apróságok" miatt!szerintem nincs bűn....és büntetés sincs
István gondold végig!
ha az EGY részei vagyunk, akkor ki az, aki meg tudna büntetni minket, ha nem vagyunk jókislányok, kisfiúk?
hiszen mi magunk éljük így vagy úgy az életet...
tapasztalunk, játszunk, mi ezért a büntetésünk?
a kénköves pokol?
ez a rémísztgetés sokkal károsabb, mint azt sok "tanító" gondolná...nem segít vele, hanem rombol...lelkiismeretfurdalást kelt, mint az egyház...ugyanaz....
ezért van az a sok szerencsétlen kóborló lélek, aki nem mer elmenni a fénybe, mert a büntetéstől fél...
Bűn csak bizonyos szinteken létezik, az út elején. De ot kell, hogy legyen. A teljesen öntudatra ébredt lélek, vagy egyén vagy mindegy hogy hívjuk, már tudja, hogy cselekedetinek következményei lehetnek, és ezt fel is tudja mérni. Nem bűnként éli meg a következményeket, hanem következményként, amit adott esetben így tudatosan elő is tud idézni (a következményt). A bűn addig játszik szerepet, amíg nem kell, hogy valamihez hozányúljunk, mert még nem tudjuk kezelni, ez tehát inkább a "rendszer" önvédelme a kezdeti balsikerek hatása ellen. Mondjuk a varázsló védelme a varázslóinas okvetetlenkedései ellen. Néhány "pofáraesés" után rájövünk, hogy ez így is van rendjén.
a lényeg mindig az "apróságokban" rejlik....Hú, ekkora vita "apróságok" miatt!
Bűn csak bizonyos szinteken létezik, az út elején. De ot kell, hogy legyen. A teljesen öntudatra ébredt lélek, vagy egyén vagy mindegy hogy hívjuk, már tudja, hogy cselekedetinek következményei lehetnek, és ezt fel is tudja mérni. Nem bűnként éli meg a következményeket, hanem következményként, amit adott esetben így tudatosan elő is tud idézni (a következményt). A bűn addig játszik szerepet, amíg nem kell, hogy valamihez hozányúljunk, mert még nem tudjuk kezelni, ez tehát inkább a "rendszer" önvédelme a kezdeti balsikerek hatása ellen. Mondjuk a varázsló védelme a varázslóinas okvetetlenkedései ellen. Néhány "pofáraesés" után rájövünk, hogy ez így is van rendjén.
nálunk mindig az Anyu volt az, aki ezt a büntetés központúságot hangsúlyozta...
- majd meglátod ez, meg az lesz, ha ezt vagy azt csinálod!
ezt hallgattam egész gyerekkoromban...
ma már nem gondolok rá haraggal, de nagyon-nagyon szabadulni akartam ebből mindig...
sosem értettem miért kell előre a rosszat predesztinálni...
akkor eldöntöttem, hogy én soha nem fogom a gyerekeimet rémísztgetni, mi hogy lesz...nem stresszelem őket feleslegesen, amire rá kell jönniük, úgyis megkapják...
Magamra ismertem.a lényeg mindig az "apróságokban" rejlik....
nálunk mindig az Anyu volt az, aki ezt a büntetés központúságot hangsúlyozta...
- majd meglátod ez, meg az lesz, ha ezt vagy azt csinálod!
ezt hallgattam egész gyerekkoromban...
ma már nem gondolok rá haraggal, de nagyon-nagyon szabadulni akartam ebből mindig...
sosem értettem miért kell előre a rosszat predesztinálni...
akkor eldöntöttem, hogy én soha nem fogom a gyerekeimet rémísztgetni, mi hogy lesz...nem stresszelem őket feleslegesen, amire rá kell jönniük, úgyis megkapják...
Ne nyúlj a kályhához, mert megéget! - hozzányúltam. Megégetett. Büntetésből, gondoltam én. Idő kellet, hogy rájöjjek, nem büntetésből éget a kályha, hanem azért mert forró, és a figyelmeztetés óvott engem, nem korlátozni akart.
Karsay István
Kitiltott (BANned)
Saját magad bünteted!
Réimiszget a fene, én csak elmondtam a véleményem, a többit mindenki úgy fogadja el ahogyan akarja..
és lehet szép meséket is hallgatni, és létezik a valóság is...
Na, egy kis anyag arról a ami nincs:
Büntetés és jutalmazás.<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-com
fficeffice" /><o></o>
fficeffice" /><o></o><o></o>
></o>(Buddha, aki Jézus mellett Péter Apostol volt, és 1870 óta, mint Névtelen Szellem segíti az emberiséget, az Ő szellemi közlése alapján készült ez az írás! összeállította: <?xml:namespace prefix = st1 ns = "urn:schemas-microsoft-comffice:smarttags" /><st1ersonName>Karsay István</st1ersonName>)<o></o>
ffice:smarttags" /><st1ersonName>Karsay István</st1ersonName>)<o></o><o></o>
></o>Mi tiszta szellemek ezt egészen máskép fogjuk fel; mi a bűnös számára mindenben szükségszerűséget, célt és kegyelmi eszközt látunk.
Az emberek azt hiszik, hogy a földön elkövetett bűnök a túlvilágon visszafizetetnek, s úgy vélik, hogy ez a visszafizetés: büntetés. Nem úgy van ez kedves emberek! A túlvilágon csak nemezis van, mely a visszafizetésből folyik. Két folyamat nem mehet egyszerre végbe; az egyiknek előbb be kell végződnie, hogy a másikat megteremthesse; egyik állapotnak kell a másikat szülnie s az egyik meg kell hogy előzze a másikat.
<o
></o>A dolog nem lenne olyan súlyos, ha az, aki a földön bűnt követett el, a túlvilágon megfelelő büntetést, a büntetés után pedig bocsánatot és megváltást nyerne, hogy azután örökre üdvözült szellem legyen. Ez azonban ellentmondana Isten igazságosságának; megcáfolta ezt Krisztus is az Ő evangéliumában, s világos szavaival teljesen megsemmisítette ezt a felfogást, midőn így szólt:
<o
></o>„Békülj ki ellenfeleddel, míg az úton jársz, nehogy a bíró elébe hurcoljon, s a bíró átadjon a porkolábnak, hogy börtönbe vettessél; bizony mondom néked, hogy onnan addig ki nem jössz, míg az utolsó fillért meg nem fizetted”.<o
></o><o
></o>Az idézet szavait kiegészítésül azt is mondta Krisztus más helyen:
<o
></o>„Az én Atyám hajlékában sok hajlékok vannak”.<o
></o><o
></o>Úgy is van, s mi ezeket a hajlékokat cellának nevezzük, és mindenségben számtalan ilyen cella van. Ha az ember emberéletéhez kapott feladatait nem teljesítette, s azokat teljesítetlenül vagy félig teljesítve jött át, egy cellába zárják őt, amelyet leghelyesebben a hallgatás cellájának nevezhetünk; ez az ő túlvilági sínylődő ága, amelyen ráér állapotáról gondolkozni. Ha az után feltalálta önmagát, ti. ha gondolatai tudatára vezették annak, hogy meghalt, s most mint szegény lélek a túlvilágban van, de azzal, hogy a jelenben mi történik vele, még nincsen tisztában, - akkor eljönnek hozzá a világosság angyalai, s a szegény lélek belsőjébe egy sugarat vetítve alkalmat adnak neki annak keresésére és megtalálására, amit a cellába magával hozott. És akkor a szegény lélek bensőjében a beléje vetített fénysugár felvillanása után felébred a nemezis öntudata, mely fokozatosan növekedik, s alakot, s formát ölt benne; egyik rémkép a másik után merül fel vergődő lelke mélyében.
<o
></o>Ezek a rémképek pedig nem egyebek, mint a szellem bűneinek plasztikus alakjai, amelyek azután mindig fenyegetőbben és fenyegetőbben emelik fel a fejüket, mígnem teljes elnyeléssel fenyegetik szellemét, mintha csak meg akarnák bosszulni magukat a szegény lélek vétkei és mulasztásaiért, s addig kínozzák őt, míg be nem ismeri őket, s azt nem kiáltja: mea culpa!<o
></o><o
></o><o
></o><o
></o>Ezzel a beismeréssel azonban még nincs vége a dolognak, mert a rémalakok csak most jutnak valójában a szemrehányás és önhibáztatás, az önvád és önigazolás követelő hangjaihoz, a szegény lélek pedig a nemezis ezen állapotában a félelem verejtékét izzadja, majd a hideg rázza, majd forrósága van, s nem tud szabadulni lázától. Mert valóságos gonosz láz az, ami a szegény lelket ilyenkor hatalmába kerítette, s addig olvassza s rázza, míg csak szilárdan fel nem teszi magában, hogy minden rosszat jóvá tesz, és bármi áron is kibékül minden ellenségével.
<o
></o>Elviselhetetlen a nemezisnek ez az állapota, és alkalmas a legmegátalkodottabb lélek megpuhítására, sőt képes az ilyen lélekből még a gyűlölet utolsó szikráját is kioltani.<o
></o><o
></o>A nemezis tartama különböző, hosszabb vagy rövidebb ideig tartó; aszerint, amint több vagy kevesebb olyan alakot kell előszólítania, melyeknek a szegény lélekkel számadásaik vannak.
Természetesen jó lenne, ha az ilyen szegény lélek a nemezis eme félelmei, gyötrelmei és pokoli kínjai között meg tudna halni, de nem halhat meg, mert az életre és bizonyos cél betöltésére teremtetett; kénytelen tehát élni és céljait betölteni. És minél inkább vonakodik az akarat, annál tovább folytatja a nemezis kínzó műveletét; annál hatalmasabbakká nőnek az alakok; annál rettenetesebbekké lesznek a rémek, s annál nagyobb lesz a forrósága, metszőbb a hidegsége amaz iszonyú láznak, mely képes a legkeményebb követ is megolvasztani, s a legforróbb vizet is megfagyasztani. Szegény lélek előtt iszonyatos büntetésnek tűnik fel ez a láz, pedig pusztán Istennek nagy kegyelme az, mely a szellemet bünbánatra, kiengesztelésre és megigazulásra képesíti, hogy majdan annak békének is részese lehessen, melyet Isten minden jóakaratú embernek megígért.<o
></o>Nemezis nélkül, kedveseim, nem jönne létre a jóvátétel, mert a bukott szellem igen gyenge ahhoz, hogy ellenségeivel önként kibéküljön; előbb meg kell kínoztatnia, hogy erre képes legyen. E gyötrelemből meríti az új küzdelemre való erőt és képességet. Amikor pedig a nemezis láza elérte a maga hatását, s a szegény léleknek erőt adott egy új rendeltetésre, akkor a szellem a nemezis cellájából egy másikba, az erőgyűjtés és üdülés cellájába lép be, melyben azután új erőt kell gyűjtenie a türelemre, hogy türelmesen várjon új rendeltetésére.<o
></o><o
></o>Ha a szellem a nemezis kínjaiból erőt merített ahhoz a rendíthetetlen föltevéshez, hogy soha többé a régi úton el nem indul, hanem minden hibáját jóvá teszi, akkor új cellájában az imádság ad neki erőt ahhoz, hogy türelemmel várja új feladatát. És ekkor a szellem imádkozik és imádkozik; elkezdi Istent és ellenségét szeretni és sóvárogva várja azt az órát, melyben Isten megadja neki ebbeli szándékának megvalósításához a szükséges eszközöket. Valamint pedig előbb a bíró előtt volt és saját bűne ítélt fölötte, most porkolábnak adatik át, ki a börtönbe kíséri őt. A börtön az új test, melybe bezáratik, s amelyben meg kell fizetnie mindet az utolsó fillérig mindenkinek, akinek csak adósa.<o
></o><o
></o>És ha jóakarata nem elég erős s gyengesége miatt az új börtönben se fizet meg mindent, ismét ítélet elé, újból börtönbe kerül, és addig ismétli, mígnem utolsó tartozását is megfizette.<o
></o><o
></o>Ez az igazságosság. Istennek tökéletes igazságossága. Isten ne haragszik, nem büntet s nem bocsát meg; a bűn ítéli és küldi a börtönbe az embert, és csak ha mindent megfizetett s ellenségei megbocsátottak neki, akkor bocsátott meg neki Isten is, és akkor lesz igazzá Isten előtt. Ekkor ugyanis már Istennek nincs mit megbocsátania neki, mert a bocsánatot önmaga kiérdemelte azáltal, hogy mindenkivel szemben igazzá lett.
<o
></o><o
></o>A bölcs Teremtő mindent beültetett az Ő teremtményeinek szellemébe; mind az ítéletet, mind a büntetést; a jutalmazást, a boldogságot, a békét; nem kell tehát azokat mindenkinek külön – külön adományoznia, mert hiszen Ő már a teremtésnél gondoskodott mindenről.<o
></o><o
></o>A nemezisnek sok fázisain kell, hogy átküzdjétek magatokat, hogy felebarátaitok előtt igazakká legyetek és a békét, a valódi békét megtaláljátok!<o
></o><o
></o>És mégis vannak itt a Földön olyan férgecskék, akik azt merészelik mondani, hogy a Teremtő nem létezik! Mennyit kell még neked ezeken a szegényeken dolgoznod, míg olyan erőssé teszed őket, hogy belássák gonoszságukat?! Hány és hány testet kel még ezeknek ölteniük, míg mindent jóvá tesznek, amit vétkeztek és amíg mindazokat igazakká teszik, kik tanaik és példáik által megtántorodtak?<o
></o><o
></o>És most egy fontos dolog:<o
></o><o
></o>Jó annak az embernek, akit a halála után elér a nemezis! Jó neki, mert nem volt rossz ember; de jaj annak, aki hosszú időn át bolyongani kénytelen és sehol nyugalmat, sehol békét nem talál! Jaj annak az embernek, aki túlvilági bolyongásaiban a nemezis kikerül; és kétszeresen jaj az ilyen szegény léleknek, mert az még a túlvilágon is bűnt bűnre halmoz! Ezek a szegény lelkek a világ szerencsétlenségei; ők az emberek fülbesúgói, akik mindazon szenvedélyekre ösztönöznek, melyek a földön maguk is rabjaik voltak!<o
></o><o
></o>Mindenütt találhatók ilyen szellemek, ahol emberek vannak; a házakban, az utcán, a világ minden helyén. A bűnös emberek leghűbb követőik ők azért, mert nem mehetnek el emberi szenvedélyük nélkül, de nem lévén anyagi testük ahhoz, hogy szenvedélyeiknek hódoljanak, a hasonló szenvedélyeknek hódoló embereknél tartózkodnak, velük élveznek. <o
></o>Ezek a szegény szellemek azok, akik az embereket megszállják és számtalan esetben a romlásba taszítják, mert attól az embertől, akiben nincs meg a jóakarat a bűneiből való megtérésre, el sem távolíthatók!
<o
></o>Mert a nemezis csak azokat a szellemeket ragadja el, akik szakítani akarnak a bűnnel!<o
></o><o
></o>Az ilyen szellem, aki ki kénytelen, mint szellem bolyongani a földön, keresve keresvén az emberek között valakit, akihez magát hozzáköthesse, hogy a régi bűnös vágyainak hódolhasson az szenved a legjobban, mert a büntetés, a nemezis nem éri utol.!
<o
></o>Ezt a szerencsétlen szellemet aztán, mivel már akarata sincs, a természeti elemek megragadják, és érzés nélkül, öntudat nélkül ide – oda űzik a mindenségben, mígnem a természet viharai annyira szét nem rázzák őket, hogy megérnek a szellemi nyomorultak menedékházára számára, hogy ott várják be a nemezist.<o
></o>A lelkiismeretük halott, éppen ezért az elemi természettörvénybe kell, hogy lesüllyedjenek, mert már csak ez képes ismét őket életre és mozgásba serkenteni.<o
></o><o
></o>Ezek azok az állapotok, melyeket vallásaitok egészen másképpen neveznek – pokolról és tisztítótűzről beszélve nektek – pokolról, tele kínnal és gyötrelemmel, és égő tisztítótűzről, amely megtisztítja a szegény lelkeket! Fájdalom csak a nemezisben, a tisztítótűzben van, hol a gonosz elsöpörtetvén, a szegény lélek megtisztul. A pokolban van a halál; a tisztítótűzben a születés; a mennyben az élet!<o
></o><o
></o><o
></o><o
></o><o
></o><o
></o>
szerintem minden léleknek elsősorban saját tapasztalatokra van szüksége...Magamra ismertem.
Ne nyúlj a kályhához, mert megéget! - hozzányúltam. Megégetett. Büntetésből, gondoltam én. Idő kellet, hogy rájöjjek, nem büntetésből éget a kályha, hanem azért mert forró, és a figyelmeztetés óvott engem, nem korlátozni akart.
Anyukám tapasztalatai, nem az én tapasztalatom...
Bona Te mindig olyan jól le tudod írni a dolgokat
a Te szemszögedből tök furcsa lehet a földi ember, mennyire "földhözkötött"...
nagyon jók az írásaid, taníts még minket kérlek!
Kedves Mirjam!
Nem tudlak tanítani, mert minden tudás benned van, csak egyet tehetek emlékeztetlek rá....
Az igazat nem én mondom azt felismeritek.....ahogy már ezt elmondta előttem más is...
Örül lelkem mikor nyitott fülekre talál
de mindenki annyit ért meg belőle, amennyire befogadó...ezért mindenkinek magának kell tenni...minden út egyedi és ismételhetetlen...hát jó utazást vándor
Üdv: Bona
Így igaz!szerintem minden léleknek elsősorban saját tapasztalatokra van szüksége...
Anyukám tapasztalatai, nem az én tapasztalatom...
Pl. A kétéves gyerek kezeügyéből eltávolítom az kést, az ollót, mert okosan használva ezek jó szerszámok, de egy gyerek még kárt tehet magában velük. De ha már a kezében van, figyelem, hogy mit tesz vele, tanítgatom, hogy kell bánni vele, persze, az ujjamat nem vághatom el helyette, de a kés ennél nagyobb kárt is tud tenni a gyerekben, na ezt meg azért nem hagyhatom. Érted mire gondolok?
jajj hát persze!Így igaz!
Pl. A kétéves gyerek kezeügyéből eltávolítom az kést, az ollót, mert okosan használva ezek jó szerszámok, de egy gyerek még kárt tehet magában velük. De ha már a kezében van, figyelem, hogy mit tesz vele, tanítgatom, hogy kell bánni vele, persze, az ujjamat nem vághatom el helyette, de a kés ennél nagyobb kárt is tud tenni a gyerekben, na ezt meg azért nem hagyhatom. Érted mire gondolok?
van 4 csodaszép, okos, ügyes csemetém, már nagyok, a legkisebb is már 16 lesz...
de Te is tudod, hogy itt most nem a veszélyes tárgyak használatára gondoltam, amikor Anyut hoztam fel példának...
amugy nálunk amikor kicsik voltak a gyerekek, nem arról szólt a nap, hogy ezt nem szabad, azt nem szabad...elpakoltunk mindent, ami veszélyes lehetett rájuk nézve, és persze a testi épségük megóvása érdekében mindig felnőttel voltak, nem hagytuk őket egyedül, amikor már másztak, mentek...
én az ÉLET dolgairól szóló tapasztalatokra gondoltam inkább, amikor Anyu még azt is meg akarta szabni, hogy kivel játszhatok, ismerkedhetek, beszélhetek, kivel nem, meddig lehetek a barátaimmal, mit tanuljak, ki legyen a férjem stb...
na...
ez azért más, nem?
a gyereknek tapasztalat kell, mert abból tud épülni, fejlődni és ha nem jól dönt, akkor majd tanul belőle...
én a gyerekeimet így neveltem és roppant hálásak ezért most felnőtt fejjel, hogy soha nem akartam befolyásolni őket a döntéseikben...
elfogadtam őket olyannak, amilyenek, elfogadtam a döntéseiket...
szerintem egy gyereket szeretni kell, nem nevelni...a szeretetben minden benne van, óvás, vigyázás, de ugyanakkor a szabadság meghagyása is...
mert a gyermekeink nem a tulajdonunk...
szabad szuverén egyéniségek, mint ahogy mi is....
megkaptuk őket és ezért hálásnak kell lennünk a sorsnak, hogy velünk vannak, minket választottak...
A kés-ollót példának hoztam fel, de én is a lelki dolgokra gondolok első sorban. A nagyobb lelki sérülésektől szerettem volna néha megvédeni őket. Szabadon nevelt gyerek is könnyen belefuthat ilyenkbe, ezért kell résen lenni, és ott állni melletük, néha segíteni, hogy ránézzenek a helyeztre, amibe keveredni szándékoznak, de a döntés, hogy mégis - az övék, én erre gondoltam.én az ÉLET dolgairól szóló tapasztalatokra gondoltam inkább, amikor Anyu még azt is meg akarta szabni, hogy kivel játszhatok, ismerkedhetek, beszélhetek, kivel nem, meddig lehetek a barátaimmal, mit tanuljak, ki legyen a férjem stb...
na...
ez azért más, nem?
a gyereknek tapasztalat kell, mert abból tud épülni, fejlődni és ha nem jól dönt, akkor majd tanul belőle...
én a gyerekeimet így neveltem és roppant hálásak ezért most felnőtt fejjel, hogy soha nem akartam befolyásolni őket a döntéseikben...
elfogadtam őket olyannak, amilyenek, elfogadtam a döntéseiket...
szerintem egy gyereket szeretni kell, nem nevelni...a szeretetben minden benne van, óvás, vigyázás, de ugyanakkor a szabadság meghagyása is...
mert a gyermekeink nem a tulajdonunk...
szabad szuverén egyéniségek, mint ahogy mi is....
megkaptuk őket és ezért hálásnak kell lennünk a sorsnak, hogy velünk vannak, minket választottak...
Akkor az volt a divatos nevelési módszer. Engem is túlféltettek, ez megtanított taktikusnak lenni. Ennek az volt az ára, hogy az elhallgatott balhéimat magamnak kellett rendbe tennem, ha beütött a krach. Az embernek kell lennie egy csomagjának, amivel leszületik, mert ahogy a gyerekeimen is tapasztalom, azonos hatásokra egészen más a reakciót produkálnak. Ugyanazért a hozzáállásomért az egyik szeret, a másik haragszik. Nem könnyű szülőnek lenni. :-D (Gyereknek sem
hát mondasz valamit...Akkor az volt a divatos nevelési módszer. Engem is túlféltettek, ez megtanított taktikusnak lenni. Ennek az volt az ára, hogy az elhallgatott balhéimat magamnak kellett rendbe tennem, ha beütött a krach. Az embernek kell lennie egy csomagjának, amivel leszületik, mert ahogy a gyerekeimen is tapasztalom, azonos hatásokra egészen más a reakciót produkálnak. Ugyanazért a hozzáállásomért az egyik szeret, a másik haragszik. Nem könnyű szülőnek lenni. :-D (Gyereknek sem
egyik sem könnyű...és valóban minden gyerek más, ahogy minden ember is más...de az hogy gyerekeink vannak, talán a legnagyobb tanítás, a legnagyobb lehetőség a fejlődésre, az elfogadásra, a feltétel nélküli szeretet megtanulására...
Lehet, hogy ezt csak mi érezzük így, akiknek megadatott, hogy legyen. Akiknek nem, azok sztem még ennél is nagyobb leckét: Az elfogadást kell, hog megtanulják. Hogy örüljenek, ha esik. Mert akkor is esik, ha nem örülnek. Biztos érted. -)hát mondasz valamit...
egyik sem könnyű...és valóban minden gyerek más, ahogy minden ember is más...de az hogy gyerekeink vannak, talán a legnagyobb tanítás, a legnagyobb lehetőség a fejlődésre, az elfogadásra, a feltétel nélküli szeretet megtanulására...
