Kanada 35 ezer szíriai menekült befogadását és integrációját vállalta, és a folyamatot meg is kezdte. Az ország hozzáállása magának az EU-nak is sok tanulságot jelenthet, de a mereven elzárkózó visegrádi országok is elgondolkodhatnának a megvalósítás mikéntjén.
Miközben az EU – tagállami és gyakorlati szinten – egyre inkább elutasítja a közel-keleti menekültek befogadását, van egy hely, ahol józanul, eredményesen és nem mellesleg nagyobb feszültségek nélkül zajlik a menekültek mentése és integrálása.
Pedig a sivatagos Szíriához vagy Irakhoz képest nem is lehetne különbözőbb klímájú országot elképzelni, mint a hűvös Kanadát, amelynek egy csapásra világhírűvé lett miniszterelnöke, Justin "Mert 2015 van" Trudeau nemcsak médiamágnesnek használta a szír menekülteket befogadó szavait, hanem – forrásokat nem kímélve – meg is valósítja azokat.
Hogyan választják ki őket?
A 35 milliós ország 35 ezer szírt tervez letelepíteni (ez a népesség egy ezreléke) március végéig, sőt, a kanadai menekültügyi miniszter jelezte, a számot akár 50 ezerre is növelhetik év végéig. (Eddig 15 157-en érkeztek az országba.) Kanada ezt össznemzeti feladatként kezeli, a rendszer nagy odafigyeléssel, óvatossággal, jól kidolgozott rendszerben működik. A folyamatnak a következő állomásai vannak:
Az ENSZ Menekültügyi Biztossága (UNHCR) segítségével feltérképezik, hogy a jordániai, libanoni menekülttáborokban kik a szíriai menekültek (hasonló a helyzet Törökországban, ahol az állam elvégzi ezt a regisztrációs részt).
Fotó: AFP / NurPhoto / Arindam Shivaani
Kanada elsősorban azoknak ajánlja fel az áttelepítést, akik a legsérülékenyebbek és a menekülttáborok körülményeit nehezen viselik (nők, gyerekek), valamint azoknak, akik kisebb biztonsági kockázatot jelentenek (teljes családok). Akiket Kanada kiválaszt, azokat az UNHCR SMS-ben értesíti, hogy eldönthessék, érdekli-e őket az áttelepítés. Azonban Kanadánál közvetlenül is bejelentkezhetnek menekültek, akik az utazást ki tudják fizetni – az állam pedig, mérlegelve a kockázatokat, dönt. Az áttelepülőket magánszemélyek és cégek támogathatják. A legkülönösebb megoldás a Group of 5, amikor öt kanadai összefog, hogy egy menekült áttelepítését szponzorálja.
December óta járnak a charterek
Miután az áttelepülésre várókat átvilágítják, a vízumügyeket Ammanban vagy Bejrútban, illetve Törökországban intézik – ezeken a helyeken nagyjából 500 fős kanadai személyzet áll készen. Interjú, személyes regisztráció, ujjlenyomatvétel, orvosi vizsgálat (egy esetleges kanadai gyógykezelés szükségessége miatt) van a programon. De természetesen nem minden interjúvolt kapja meg a lehetőséget a beutazásra.
Tavaly december óta zajlik a repülős áttelepítés is: charterekkel és szükség esetén katonai gépparkkal folyik az áttelepítés, Montrealba és Torontóba éreznek a gépek. A „privát” menekültek továbbutaznak oda, ahol a közösség vállalta a befogadásukat, a többieket pedig szétosztják szerte Kanadában, azt is figyelembe véve, ha él már esetlegesen rokon valahol. Akiknek még nincs befogadó településük vagy közösségük, átmeneti szállásokon várják meg, hogy legyen ilyen.
Fotó: AFP / Anadolu Agency / Canada Border Serv / Kenneth Allan
Az állam megadja az alapvető, illetve hosszú távú segítséget, hogy az integráció a legsimább legyen. Az illetékes integrációs hivatal (IRCC) egyfelől összefogja a folyamatban részt vevő hatóságokat, önkormányzatokat, másrészt segít, hogy a menekültek hozzáférjenek minden lényeges szolgáltatáshoz (kórház, iskola, azonnali szállás, tanácsadás, tolmácsolás, nyelvtanulás stb.)
„Napjaink legmélyebb humanitárius krízise”
A migrációs hivatal (CIC) érdeklődésünkre elmondta, nagyon fontos, hogy a menekültek elfogadják a kanadaiak értékeit és mindennapi életvitelét. Külön program segíti őket, hogy leküzdjék ezen a téren az akadályokat, és be tudjanak kapcsolódni a helyi közösségek életébe, és a munkaerőpiacra tudjanak lépni. A CIC külön kérdésünkre azt írta, "nincs tudomásunk integrációs feszültségről", amit azzal is magyarázhatunk, hogy a kanadaiakban mélyen él a bevándorlók segítésének hagyománya. (Egyebek mellett ezt az 56-os magyarok is megtapasztalhatták.) A hatóságok nem tudnak a kölnihez hasonló incidensről sem, amiben szerepet játszik a gondos kiválasztás is, és az is, hogy csak 35 ezer embert fogad be az ország.
Fotó: AFP / Anadolu Agency / Canada Border Serv / Kenneth Allan
Az integrációs folyamatban minden állam részt vesz, egy interaktív térképen településről településre lekövethető, milyen szolgáltatások érhetőek el, és hol hány menekültet fogadtak be. A listán összesen 1247 szervezet, segítő hely áll (nagyobb városokban értelemszerűen több is). Például Edmontonban az Assist közösség központjában a következő szolgáltatások elérhetőek: nyelvleckék, beilleszkedés a mindennapokba, munkakeresés, mentorkeresés és idősgondozás. És az is követhető, hogy a menekültek közül ki hova költözött.
"A szíriai konfliktus napjaink legmélyebb humanitárius krízise. A kanadaiak folyton azt kérdezgetik, hol és hogy segíthetnek. Összefognak, hogy megnyissák a szívüket, és a közösségeiket azért, hogy üdvözölhessék a menekülteket új otthonukban" – zárta válaszát a CIC munkatársa.
HVG
Miközben az EU – tagállami és gyakorlati szinten – egyre inkább elutasítja a közel-keleti menekültek befogadását, van egy hely, ahol józanul, eredményesen és nem mellesleg nagyobb feszültségek nélkül zajlik a menekültek mentése és integrálása.
Pedig a sivatagos Szíriához vagy Irakhoz képest nem is lehetne különbözőbb klímájú országot elképzelni, mint a hűvös Kanadát, amelynek egy csapásra világhírűvé lett miniszterelnöke, Justin "Mert 2015 van" Trudeau nemcsak médiamágnesnek használta a szír menekülteket befogadó szavait, hanem – forrásokat nem kímélve – meg is valósítja azokat.
Hogyan választják ki őket?
A 35 milliós ország 35 ezer szírt tervez letelepíteni (ez a népesség egy ezreléke) március végéig, sőt, a kanadai menekültügyi miniszter jelezte, a számot akár 50 ezerre is növelhetik év végéig. (Eddig 15 157-en érkeztek az országba.) Kanada ezt össznemzeti feladatként kezeli, a rendszer nagy odafigyeléssel, óvatossággal, jól kidolgozott rendszerben működik. A folyamatnak a következő állomásai vannak:
Az ENSZ Menekültügyi Biztossága (UNHCR) segítségével feltérképezik, hogy a jordániai, libanoni menekülttáborokban kik a szíriai menekültek (hasonló a helyzet Törökországban, ahol az állam elvégzi ezt a regisztrációs részt).
Fotó: AFP / NurPhoto / Arindam Shivaani
Kanada elsősorban azoknak ajánlja fel az áttelepítést, akik a legsérülékenyebbek és a menekülttáborok körülményeit nehezen viselik (nők, gyerekek), valamint azoknak, akik kisebb biztonsági kockázatot jelentenek (teljes családok). Akiket Kanada kiválaszt, azokat az UNHCR SMS-ben értesíti, hogy eldönthessék, érdekli-e őket az áttelepítés. Azonban Kanadánál közvetlenül is bejelentkezhetnek menekültek, akik az utazást ki tudják fizetni – az állam pedig, mérlegelve a kockázatokat, dönt. Az áttelepülőket magánszemélyek és cégek támogathatják. A legkülönösebb megoldás a Group of 5, amikor öt kanadai összefog, hogy egy menekült áttelepítését szponzorálja.
December óta járnak a charterek
Miután az áttelepülésre várókat átvilágítják, a vízumügyeket Ammanban vagy Bejrútban, illetve Törökországban intézik – ezeken a helyeken nagyjából 500 fős kanadai személyzet áll készen. Interjú, személyes regisztráció, ujjlenyomatvétel, orvosi vizsgálat (egy esetleges kanadai gyógykezelés szükségessége miatt) van a programon. De természetesen nem minden interjúvolt kapja meg a lehetőséget a beutazásra.
Tavaly december óta zajlik a repülős áttelepítés is: charterekkel és szükség esetén katonai gépparkkal folyik az áttelepítés, Montrealba és Torontóba éreznek a gépek. A „privát” menekültek továbbutaznak oda, ahol a közösség vállalta a befogadásukat, a többieket pedig szétosztják szerte Kanadában, azt is figyelembe véve, ha él már esetlegesen rokon valahol. Akiknek még nincs befogadó településük vagy közösségük, átmeneti szállásokon várják meg, hogy legyen ilyen.
Fotó: AFP / Anadolu Agency / Canada Border Serv / Kenneth Allan
Az állam megadja az alapvető, illetve hosszú távú segítséget, hogy az integráció a legsimább legyen. Az illetékes integrációs hivatal (IRCC) egyfelől összefogja a folyamatban részt vevő hatóságokat, önkormányzatokat, másrészt segít, hogy a menekültek hozzáférjenek minden lényeges szolgáltatáshoz (kórház, iskola, azonnali szállás, tanácsadás, tolmácsolás, nyelvtanulás stb.)
„Napjaink legmélyebb humanitárius krízise”
A migrációs hivatal (CIC) érdeklődésünkre elmondta, nagyon fontos, hogy a menekültek elfogadják a kanadaiak értékeit és mindennapi életvitelét. Külön program segíti őket, hogy leküzdjék ezen a téren az akadályokat, és be tudjanak kapcsolódni a helyi közösségek életébe, és a munkaerőpiacra tudjanak lépni. A CIC külön kérdésünkre azt írta, "nincs tudomásunk integrációs feszültségről", amit azzal is magyarázhatunk, hogy a kanadaiakban mélyen él a bevándorlók segítésének hagyománya. (Egyebek mellett ezt az 56-os magyarok is megtapasztalhatták.) A hatóságok nem tudnak a kölnihez hasonló incidensről sem, amiben szerepet játszik a gondos kiválasztás is, és az is, hogy csak 35 ezer embert fogad be az ország.
Fotó: AFP / Anadolu Agency / Canada Border Serv / Kenneth Allan
Az integrációs folyamatban minden állam részt vesz, egy interaktív térképen településről településre lekövethető, milyen szolgáltatások érhetőek el, és hol hány menekültet fogadtak be. A listán összesen 1247 szervezet, segítő hely áll (nagyobb városokban értelemszerűen több is). Például Edmontonban az Assist közösség központjában a következő szolgáltatások elérhetőek: nyelvleckék, beilleszkedés a mindennapokba, munkakeresés, mentorkeresés és idősgondozás. És az is követhető, hogy a menekültek közül ki hova költözött.
"A szíriai konfliktus napjaink legmélyebb humanitárius krízise. A kanadaiak folyton azt kérdezgetik, hol és hogy segíthetnek. Összefognak, hogy megnyissák a szívüket, és a közösségeiket azért, hogy üdvözölhessék a menekülteket új otthonukban" – zárta válaszát a CIC munkatársa.
HVG
Az állami szektort leszámítva alig lehet olyan céget találni, aki hajlandó tisztességesen bejelenteni a munkavállalóit. Előszeretettel jelentik be főállás helyett részmunkaidősnek (valójában persze nem 4 órát dolgozik, hanem 8, 10, vagy 12-t) , vagy alkalmi munkavállalónak, hogy kevesebbet kelljen utána fizetni.
