"Mert nincs napkelte kettő, ugyanaz, Mert minden csönd más..." / Reményik Sándor /

gyöngyesz témája a 'Irodalom' fórumban , 2009 Október 29.

  1. gyöngyesz

    gyöngyesz Állandó Tag

    [​IMG]

    Tüzes Bálint : Téli imádság

    Uram te látod kezem üres
    nincs benne semmi mi a másé
    de marokkal szorítom
    ígéreted a reményt

    míg

    arcomba vágja minden
    jöttment légáram
    szelekbe takarózó
    és szárnyain utazó
    kóbor pelyheit
     
  2. gyöngyesz

    gyöngyesz Állandó Tag

    [​IMG]

    Gergely Ágnes : Hallod a madarakat?


    Hallod a madarakat?
    Most már hallod őket te is.
    Most már tudod: hamis nótázásnál,
    ígérgetésnél, emberi szitoknál
    erősebb a hangjuk. Olyan erős,
    mint a lomb. Évszázadok
    tanúsítják, egyiket sem fogja méreg.
    Keresik egymást, a trilla és a klorofill.
    Tántoríthatatlanok, mint a kő.
    S még többet ismernek. A visszatérést.
    Ezt a szürke követ azért
    nem hengerítem el az utadból,
    hogy lásd: fölébe ág hajlik,
    rajta rejtélyesen ideérkező
    madarak szólítanak,
    most már érted őket,
    érted a szárnycsattogást,
    a négy szelet, a törzsben
    fölgyalogló nedveket, a Hívást
    és a Küldetést s aztán az Újra-
    hívást és a kő porózus mélyéből
    felküldött hajszálrepedést, az erek
    repedését, ezt a vérrel
    sározott világot. Hallgass a madarakra.
    Vérnél, elvérzésnél, utolsó lobbanásnál
    erősebb a hangjuk. Nem, olajágat nem,
    de a követ fölemelik majd.
    Hangjukra tisztán kitárul,
    kaput nyit a mélység. Halleluja,
    halleluja: együtt hallgatjuk őket.
     
  3. gyöngyesz

    gyöngyesz Állandó Tag

    [​IMG]

    Tandori Dezső : A tékozló


    Hogy vissza ne térhess sosem,
    el sem hagyhatod teljesen.
    Őrzöl belőle valamit,
    és továbbszökni kényszerít.
     
  4. gyöngyesz

    gyöngyesz Állandó Tag

    [​IMG]

    Lévay László : Varázskalapban


    Az idő megáll,
    Süket csend vesz körül.
    Karomba száll az est,
    Majd az éj ölébe ül.
    Lassan, kimérten
    Elsuhan egy bánat.
    Olyan ez a nap,
    Mint óriás varázslat.
    A végtelenség kalapjában
    Véges kis életünk.
     
  5. gyöngyesz

    gyöngyesz Állandó Tag

    [​IMG]

    Kormos István : Havas rét


    Havas rét szélbemártott közepén körtefa
    ha élne átmehetne rajt Jézus is maga
    de Istenfia nem jár e földi téreken
    kivált zúzmaragyöngyös ködülte réteken

    Havas rét ifjúságom de rég elhagytalak
    adnám a vérem érte fehéren lássalak
    mezítláb visszamennék kölyökként kezdeni
    keresni megtalálni s megint elveszteni
     
  6. gyöngyesz

    gyöngyesz Állandó Tag

    [​IMG]

    Tóth Krisztina : A Minotaurosz álma


    Ismerős vagy nekem, mint levetett kesztyűnek a mozdulat.
    Ahogy üresen is megállnak ujjai az asztalon.
    Dobolsz bennem, mint kongó testben a figyelő tudat.
    Hogy nem, egyáltalán, vagy hirtelen mégiscsak és nagyon.

    Ismerős vagy pedig, mint lepkének az esti lámpaláz.
    Vagy csonkolt akácnak üres járdán a lombzaj.
    Körkörös alagút, szem-száj nélküli ház.
    Honnan is kezdjem el. Tudnád folytatni onnan?

    Volt egyszer, hol nem volt, volt a gyerekkor senkiföldje.
    Telekiabált kert bokrai közt az úttalan éjszaka.
    Később az álom is, csöndes, hókásás senkiföldje.
    Az állandó telek fagyó, fölengedő, lehulló, összeálló évszaka.

    Figyelj. Amit most elmesélek, kezdettől benned is kész.
    Hosszú és járhatatlan is, mert így lett kitalálva.
    Ne szakíts félbe majd, mint levetett kesztyűben a lebegő kéz.
    Kanyargós lesz, sötét, mint a Minotaurosz álma.
     
  7. gyöngyesz

    gyöngyesz Állandó Tag

    [​IMG]

    Oláh András : nem lehet


    gyalogolunk a semmi szélén
    vagyunk mindig félúton
    lépésenként születünk
    lépésenként meg is halunk
    de megállni e gyilkos időben
    meztelen csöndben áradó sötétben
    szemekben feszülő maroknyi miért közt
    nem lehet
    még nem lehet - - -
     
  8. gyöngyesz

    gyöngyesz Állandó Tag

    [​IMG]
    Fésűs Éva: Szeretném elmondani még


    Minden dalom, versem csak törmelék,
    pillanat-életem szilánkja,
    mit a halál tesz majd lapátra.
    Mégis szeretném elmondani még
    a boldogság káprázatát,
    amely vasmarkú fájdalmak között is
    annyiszor rám talált.
    A tüskéket hitemnek rózsafáján,
    s konok kapaszkodásomat
    a Gondviselés szalmaszálain,
    mikor cserbenhagytak az álmaim.
    Az események könyörtelenségét s azt a csodát,
    ahogyan mégis mind hasznomra vált.
    Beomlott reménységek romjain
    tücsökmuzsikás szavak vigaszában
    az örök érvényű mesék
    mindent megoldó képletét,
    s ahogy felrázták alvó szívemet
    a szeretet áramütései,
    amikor emberszemek sugarával
    emberen túlról üzent Valaki.
    A harcokat hitvány magammal,
    amikor elfordult az angyal;
    kétségeket és bizonyságokat,
    egész esendő voltomat,
    s közben a kegyelem
    keresztvízből megmaradt harmatcseppjeit
    lehajtott fejemen.

    Lassan elengedő gyökereimben
    érzem a remegést,
    s egy mámorító titkot,
    hogy élni nagyon szép volt.
    Csak ezt akartam elmondani még.
     
  9. olaheszter

    olaheszter Állandó Tag

    JUHÁSZ GYULA
    Milyen volt...

    Milyen volt szőkesége, nem tudom már,
    De azt tudom, hogy szőkék a mezők,
    Ha dús kalásszal jő a sárguló nyár
    S e szőkeségben újra érzem őt.

    Milyen volt szeme kékje, nem tudom már,
    De ha kinyílnak ősszel az egek,
    A szeptemberi bágyadt búcsuzónál
    Szeme színére visszarévedek.

    Milyen volt hangja selyme, sem tudom már,
    De tavaszodván, ha sóhajt a rét,
    Úgy érzem, Anna meleg szava szól át
    Egy tavaszból, mely messze, mint az ég.
     
  10. Erkea

    Erkea Állandó Tag

    A lélek él
    Imre József kedves bátyámnak,
    igaz tisztelettel

    A lélek él,
    Testvéreim,
    És hitet nem cserél.
    A lélek él: betűben, színben, fában,
    Hullámos hangban és merev márványban,
    Száz változáson át -
    Amíg meg nem tagadja önmagát.

    A lélek él, és munkál csendesen,
    Kis szigeten, vagy roppant tengeren,
    De amit alkot: nem szól a világnak;
    Csak egy kis körnek, csak egy kicsi nyájnak.
    A lélek él,
    Testvéreim,
    És hitet nem cserél.
     
  11. Erkea

    Erkea Állandó Tag

    Reményik Sándor
    A nagy piktor
    Október, a piktorok Piktora
    Már teljes lendülettel festeget.
    Ecsetjét arany-tengerekbe mártva
    Húzza hervadó világok felett.

    Nézzétek, milyen biztos mozdulat!
    Milyen könnyed és mily könyörtelen:
    Szépséget s halált egyben osztogat.

    A bágyadt lombra ahogy rálehel,
    Irtóztató és hízelgő a hangja:
    Meghalsz, - de utoljára szép leszel.
     
  12. Erkea

    Erkea Állandó Tag

    Tóth Árpád
    A FA


    Ó, nézd a furcsa, ferde fát,
    Mint hajlik a patakon át,
    Ó, lehet-e, hogy ne szeresd,
    Hogy benne társad ne keresd?
    Már ága között az arany napot
    Nem tartja, madara elhallgatott,
    Virága nincs már, sem gyümölcse,
    Ő mégis áll, az alkony bölcse,
    Mint a tünődő, ki ily estelen
    A végtelen titkába elmerül,
    És testtel is szelíden arra dűl,
    Amerre lelke vonja testtelen...
     

Megosztás