Mi a Halál és szükség van e rá ????

Beababa68

Állandó Tag
Állandó Tag
Mit gondoljunk erről?

Nos, az nyilvánvaló, hogy minden erőlködés ellenére, amely egy darwini elmélet alapján próbálja a világot magyarázni ..... mi egy teremtett világban élünk. Ez látszik a természet minden rezdülésében, szimmetriájában, szinébe, megtervezett formáiban, ésszerű megnyilvánulásában. Hogy e folyamat részei lehetünk, az maga a csoda, de nyilvánvalóan csak pár tíz évet kaptunk erre. Ha nem lenne valamilyen formában folytatás, akkor értelmetlen lenne az egész.
Egy illúzió nem lehet a teremtés célja.
 

Hubardoni

Állandó Tag
Állandó Tag
Egy illúzió nem lehet a Teremtés célja.Ki szeretném egészíteni ezt a gondolatot.

Egyetértek. Igen is lesz folytatás.Minden keresztény imádkozik is ezért. Idézem:"... Mi Atyánk,ki vagy a menyekben,szenteltessék meg a te neved. Jöjjön el a te országod,legyen meg a te akaratod,mint a menyben,úgy a földön is."(Máté6:9,10.)

Mi is volt Isten eredeti szándéka (akarata) az emberekkel kapcsolatban?
Egy boldog emberiség kellett volna betöltse az egész földet és Édenkerti állapotok között kellett volna élvezzék az életet és dícsérjék Teremtőjüket egy örökkévalóságon át! A halál fogalma még nem volt ismeretes,ez az Isteni tilalom megszegésével volt kapcsolatban.A Tilalom megszegése nélkül örökké élhettek volna.(Úgy mellékesen az Örök élet kifejezést a Szentírás 40-szer említi).

Ezért imádkozunk,hogy a Teremtő Isten valósítsa meg az eredeti szándékát,egy ország (vagy királyság,kormányzat) által! A Királyság vagy
Kormányzat a menyből(... legyen meg a te akaratod,mint a menyben...)fog uralkodni, a földön paradicsomi körülmények között örökké élő (...úgy a földön is.), boldog emberek fölött,Jézus Krisztus vezetésével!

Mi is részét képezhetjük ezen boldog emberiségnek,vagy úgy,hogy Armagedonkor amikor a gonoszok el lesznek pusztítva,mi nem fogunk közéjük tartozni,így túléljük a katasztrófát,vagy feltámadás által (ha addig meghalnánk),ami Armagedon után veszi kezdetét!

Örök élet,paradicsomi feltételek között,boldogan dicsőítve azt az Istent,akinek a LÉTEZÉSÜNKET ÉS MINDEN JÓ DOLGOT KÖSZÖNHETÜNK!

A Szentírás arról biztosít,hogy a Teremtő Isten,kinek neve,Jehova,mindezt meg is fogja valósítani. A Teremtő végtelenül Bölcs és Mindenható,de egy dolgot nem tud:HAZUDNI!

Bízzunk hát abban,hogy meg fogja valósítani a szándékát,az általa meghatározott időpontban!



 
T

T.K

Vendég
A halálról.

A halál a legtöbb ember számára nyomasztó, félelmetes téma. Azt azonban mindannyian tudjuk, hogy a halál, elkerülhetetlen dolog.
Valójában a halál önmagában nem megrázó élmény. A születés folyamata az, ami traumatikusabb. Képzeljük el egy pillanatra, hogy nagyon betegek vagyunk és a kórházi ágyon fekszünk. Ezután képzeljük el amint az asztráltestünk felemelkedik, és hirtelen meghalunk. Órákig, napokig, vagy akár hetekig is eltarthat, amíg tudatára ébredünk annak, hogy valójában meghaltunk. Ez aligha megrázó. A halál pillanatában teljesen megszűnik minden fájdalom és kellemetlenség.
Most képzeljük el magunkat, amint éppen megszületünk. Az újszülött most tett szert a tudatalattira, és most hagyta el az anyaméhet egy világos és steril környezetbe jutva, ami teljesen más, és sokkal kényelmetlenebb annál, amit kilenc hónapig megszokott. Az újszülöttet csapkodják, nyomkodják a lábát, megtörölgetik, számos módon megvizsgálják, és az élete vadidegen fehér ruhás emberektől függ. A születési folyamat valós fájdalmairól nincsenek adataink, de képzeljünk el pl. egy jéghideg fogót a fejünk körül, vagy mondjuk egy koraszülést. Születés sokkal félelmetesebbnek tűnik a halálnál.
Célom a halál gondolatától való félelem megszüntetése. Csodálatos dolog annak felismerése, hogy a halál nem a vég, hanem egy jobb, gazdagabb és értelmesebb élet kezdete. A halál egyszerűen egy régi test kicserélése egy újra. A halál egy pihenési és újraértékelési folyamat kezdetét jelenti. Ez a megújulásnak, és az újjáépítésnek egy formája. Csak egy köztes állapot, nem a végállomás. Lehet, hogy nehéz megmagyarázni és megérteni a halált, de nem félelmetes.
Egyelőre szeretném ha félretennétek a mennyországgal, a pokollal és a purgatóriummal kapcsolatos gondolataitokat. Tegyétek félre vallási meggyőződéseiteket, és legyen elmétek nyitott arra, amit mondanom kell. Természetesen nem kell elfogadnotok ezeket az információkat. Csupán azt kérem, hogy hallgassatok meg.
Amikor meghalunk, akkor a szó köznapi értelmében nem vagyunk valóban halottak. Lehet, hogy a földi szinten nem létezünk, de más szinteken funkcionálunk. Azután az asztrális szinten létezünk és végül a fehér Fényhez járulunk és a lélek-szinten végzünk. Tehát, amit mi a halálnak gondolunk, az valójában átkerülés a létezés egy másik szintjére.
Mikor meghalunk, legalábbis kezdetben, az történik, amit elvárunk. hogy történjen. Más szóval, a halállal kapcsolatos elvárásaink hatással vannak a valódi halál élményre. A pokol tüzeiben vagy a mennyország fellegeiben való hit sokszor manifesztálódik, legalábbis ideiglenesen. Szerencsére ezek a képzelgések hamar eltűnnek, és a halotthoz csatlakoznak a Mesterek és a Vezetők. Ezek az angyalszerű lények megpróbálnak minket segíteni abban, hogy hozzászokjunk az asztrális szinthez. Ők vezetnek rá bennünket fokozatosan arra a felismerésre, hogy meghaltunk, és ideje továbbmennünk. Lehet, hogy először nem is fogadjuk el, hogy halottak vagyunk, mivel nem érzünk semmi különöset. Bár egy nagyon fontos különbség van: most minden kényelmetlenségtől mentesek vagyunk. Az új környezet sokkal kevésbé korlátozott, mint a fizikai sík, amelyet elhagytunk.
Az asztrális síkon a rokonaink és barátaink között találhatjuk magunkat.(igaz ez a kezdetben csak egy illúzió, de maradjunk ennél az illúziónál) Itt a telepátia uralkodik, vagyis a barátaink és rokonaink iránti valódi érzelmeink könnyen ismertté válnak. Az asztrális síkon nincs képmutatás.
Amikor esténként elalszunk, akkor többször spontán testen-kívüli élményt tapasztalhatunk és ez hasonlít a halálélményhez. Ez a „látszólagos halál csak tréning” a későbbiekre.
Hivatkoztam a fehér Fényre. Ez a fehér Fény egy vonzás a lélek-síkra - arra a síkra, ahol értékeljük előző életeinket és kiválasztjuk a következőt. A Mesterek és Vezetők, valamint „halott" rokonaink és barátaink azt fogják tanácsolni, hogy járuljunk a fehér Fény elé. Ha megtesszük, akkor minden jól fog menni. De, mint említettem, ha nem tesszük meg, akkor úgynevezett „nyugtalan lélekké" válunk, és az éteri szinten maradunk, bizonytalanságban kilétünket és teendőinket illetően. Kísértetként megfigyelhetnek bennünket a földi szinten, vagy észrevétlenek maradunk és egyszerűen csak céltalanul bolyongunk. Mestereink és Vezetőink újra és újra emlékeztetnek minket, hogy járuljunk a fehér Fény elé. De semmi sem kényszeríthet erre bennünket.(szabad akarat)
Képzeljük el ezt az utat. Épp most haltunk meg. A halált megelőző pillanat talán megrázó volt. A mennyországgal vagy a pokollal kapcsolatos várakozások töltenek el minket. Ekkor néhány ismeretlen lény megpróbál minket meggyőzni arról, hogy lépjünk a vakítóan fehér Fény elé. Félünk, és ellenállunk. Ne feledjük, a lélek mindig szabad akarattal rendelkezik. Nem nehéz megérteni, hogy habozunk, ám a lélek-szintre jutáshoz elengedhetetlen, hogy a fehér Fény elé járuljunk. Előttünk áll a feladat. Mi a valós? Mi a képzeletbeli? Mi a jó? Mi a gonosz? Kik a jó barátok? Kik és mik a rosszak? Ezekre a kérdésekre kell választ adni, mielőtt a lélek elhatározza, hogy a fehér Fény elé lép.
A lélek meghozza ítéletét, hogy kinek, vagy minek hisz. Ezt a léleknek egyedül kell eldöntenie. Ebben az elhatározásban segíthet a tudat állapot szintje a halálkor, a karmikus ciklus, az asztrális síkon lévő környezet, és más tényezők. Eltarthat órákig, vagy akár egy évszázadig is mire a lélek választ ad. Egy tapasztaltabb léleknek, aki most fejezett be egy karmikusan pozitív életet, kevesebb időre van szüksége, és nagyobb valószínűséggel hoz helyes döntést.
 

Csillagözön

Állandó Tag
Állandó Tag
Csak ne feledkezzünk meg arról, hogy míg a Biblia által említett újjászületés az ember földi élete során történik, addig a reinkarnáció szerint ez a halál után történik, amikor az ember újra inkarnálódik, azaz megtestesül..........

..........Bár olvastam már olyan vélekedést, ami a reinkarnációt a Bibliával összeegyeztethetőnek állítja be, én teljes meggyőződéssel merem állítani, hogy a Biblia világától merőben idegen tanítás, és ahhoz, hogy valaki a Bibliába belemagyarázza a reinkarnációt, szinte az egészet figyelmen kívül kell hagynia. De ha így közelítjük meg a Bibliát, akkor az is benne van szó szerint, hogy nincs Isten: " Azt mondja a balgatag az ő szívében: Nincs Isten." ( Zst 14,1)........
........... Különben, mindenki tegyen belátása szerint, de a reinkarnáció és a Biblia között legalább akkora a különbség, mint az ég és a föld között.


Üdvözöllek !

Valószinüleg te is tudsz róla, vagy nem....;)

Mint minden jelentős vallásban a kereszténységben is elfogadott volt a reinkarnáció tana. :55:

Mondják, hogy Jusztiniánusz császár elég sok rosz dolgot művelt életében, és ugymond nem Istennek tetsző életet élt.:evil: Éppen ezért
idegesitette a reinkarnáció, hogy a következő életében meg kell fizetnie mindenért. :66:

Uralkodása idején, 553-ban hívták össze az ötödik okumenikus zsinatot, ahol elutasították a reinkarnáció tanát, és mindazokat a jelentős személyeket, akik hittek ebben a tanban, átokkal sujtották.:twisted:

Tette ezt Jusztiniánusz egy olyan zsinaton, ahol sem a Pápa, sem más egyházi méltóságok nem voltak jelen.

A Szentirásban - mind az Ó- mind az Uj Testamentumban minden szöveget töröltek, illetve megmásítottak, ahol a reinkarnációra vonatkozó utalás volt.:444:

Érdekes, hogy az átokkal elérték azt, hogy még napjainkban sem foglalkozik érdemben a Pápaság a reinkarnációval.

Igy aztán a vallásunk szerint örökre távozunk.:..:
 

Ariel88

Állandó Tag
Állandó Tag
Ha halál nem lenne a földön,akkor túl sokan lennénk!Gondoljunk csak bele,ki akar halhatatlan lenni.Egy idő után már megunná az életet.Ezt Isten nagyon is jól megteremtette.
 

harmadik

Állandó Tag
Állandó Tag
Ha halál nem lenne a földön,akkor túl sokan lennénk!Gondoljunk csak bele,ki akar halhatatlan lenni.Egy idő után már megunná az életet.Ezt Isten nagyon is jól megteremtette.

Sajnos nem csak a Foldon van halal, ugyanugy meghalnal a Holdon is gondolom. Amugy, mit teremtett Isten nagyon jol? A halalt? Ejnye-bejnye...
 

anom

Állandó Tag
Állandó Tag
Egyszerű srác létemre ha úgy vesszük én már egyszer meghaltam és visszajöttem. :D
Nincs ebben semmi különös, talán csak az, hogy ha tudnánk mi vár ránk "utána" sokan öngyilkosok lennének, hogy oda kerüljenek. :D
Persze csak azok akik nem értenék meg miért vannak itt, szerintem.

A vallások túl bonyolítják ezt, nincs odaát ítélkezés max csak önmagunkat ítéljük meg. Ezért nincs jó meg rossz sem a klasszikus értelemben.
Ezek csak itteni erkölcsi normák, hogy az emberek ne állatok módjára viselkedjenek egymással és higgyenek valami magasztosabb eszmében, egy teremtőben. Valamilyen szinten ez nem baj, de manapság már kevés, az emberek többsége túllépett ezen, ezért tesszük fel a sok kérdést és nem elégszünk meg a fő vallásirányzatok válaszaival. Sőt az erősen korlátozott látásmódú tudomány sem elégíti ki a kíváncsiságunkat és sok mindenre nem ad választ sem.

A fizikális testünk és személyiségünk megszűnésének mi lehet az értelme? Én úgy látom ha van valaki, aki a jelen világban halhatatlan szeretne lenni és erre a szintre korlátozva élni az megérdemelné. :D
De szerencsére nem így van, így marad a változatosság és a fejlődés (biológiai értelemben is) meg a "hazatérés" csodálatos élménye.
Persze én könnyen beszélek mert tudom mi vár rám, de aki meg nem annak meg annál jobb lesz. :)
 

Tibi16

Állandó Tag
Állandó Tag
Én meg inkább élek,mint a halálon gondolkodjam,majd az idejében!!
Szerencsére jobb elfoglaltságaim is vannak,mint ezen agyaljak!!









 

anom

Állandó Tag
Állandó Tag
Ezen nem is kell agyalni, létezik és kész előbb utóbb mindannyian átéljük.
Én sem valószínű, hogy valaha foglalkoztam volna vele pláne nem 16 évesen ha nem tapasztalom meg. :)
 

maryoconnell

Állandó Tag
Állandó Tag
Szerintem a Halálra szükség van - csak nem mindegy valakit mikor és milyen körülmények között ér...
Talán azért nem értjük, mert számunkra ez egy teljesen ismeretlen terület, mindenki csak egyszer találkozik vele, és akkor már nem jöhet vissza, hogy elmesélje, mi is ez valójában. És éppen ezért félünk is tőle. Érdekes abba is belegondolni, hogy régen a halál ugyanúgy az emberi hétköznapok része volt. Manapság a halottakat már "elkülönítik", az egyik pillanatban még él, aztán legközelebb már csak a búcsúztatásán láthatod viszont, egy lezárt dobozban - nem csoda, ha az emberekben ez félelmet kelt.
 

kiscicus

Állandó Tag
Állandó Tag
"Az ember kettős lény,halandó és halhatatlan.Halandó lénye fejlődésének végső,kezdeti állapotában van,de csak ebben a fizikailag érzékelhető állapotban kifejeződő kettős világban szerzi meg a képességeket ahhoz,hogy a halhatatlanság felé vigye a világot.Éppen az a feladata,hogy a halhatatlan világ számára a halandó világban érlelje meg a gyümölcsöt."
 

maryoconnell

Állandó Tag
Állandó Tag
"Az ember kettős lény,halandó és halhatatlan.Halandó lénye fejlődésének végső,kezdeti állapotában van,de csak ebben a fizikailag érzékelhető állapotban kifejeződő kettős világban szerzi meg a képességeket ahhoz,hogy a halhatatlanság felé vigye a világot.Éppen az a feladata,hogy a halhatatlan világ számára a halandó világban érlelje meg a gyümölcsöt."

Nahát, hogy ebben mennyire igazad van! Eddig ezt végig sem gondoltam, de most hogy a soraidat olvastam rájöttem, ez valóban így lehet.
 
E

emilygaby926

Vendég
hello, szeretnek veletek megosztani vmit, a halallal kapcsolatos. 18 eves vagyok. junius 1-jen majdnem meghaltam, kizuhantam a hatodik emeletrol. eltort a gerincem es lett egy eleg sulyos szurt sebem. elek, sot jarok. jozan esz felol nezve toloszekben vagy koporsoban kellene lennem. hinned, hogy tudom mi a halal, valoszinuleg megjartam a masik oldalt, aztan felkeltem (ezt utolag tudtam meg) magamon kivul voltam, sikoltoztam es visszamentem a lakasba. ott tertem magamhoz. amig ott fekudtem, neman, amig nem keltem fol, vajon mi tortent? utobb nyilvan a fajdalomtol sikitoztam, de lattam akkor vmit? nem emlekszem. pedig szeretnem tudni mi tortent... "feldobtak az ermem", talan beszeltem vkivel vagy lattam vkit? mi vett ra, hogy itt maradjak? mi tartott itt? a kornyezetemben elok nem akarnak velem errol beszelgetni, kerlek ha hozza tudtok fuzni vmit... szoval nehez ezt feldolgozni es csak egy pici segitseget kernek. az osszes szornyes temaban jartas vagyok de konkretan a halallal nem foglalkoztam soha.
 

Kicsi Fecske

Állandó Tag
Állandó Tag
hello, szeretnek veletek megosztani vmit, a halallal kapcsolatos. 18 eves vagyok. junius 1-jen majdnem meghaltam, kizuhantam a hatodik emeletrol. eltort a gerincem es lett egy eleg sulyos szurt sebem. elek, sot jarok. jozan esz felol nezve toloszekben vagy koporsoban kellene lennem. hinned, hogy tudom mi a halal, valoszinuleg megjartam a masik oldalt, aztan felkeltem (ezt utolag tudtam meg) magamon kivul voltam, sikoltoztam es visszamentem a lakasba. ott tertem magamhoz. amig ott fekudtem, neman, amig nem keltem fol, vajon mi tortent? utobb nyilvan a fajdalomtol sikitoztam, de lattam akkor vmit? nem emlekszem. pedig szeretnem tudni mi tortent... "feldobtak az ermem", talan beszeltem vkivel vagy lattam vkit? mi vett ra, hogy itt maradjak? mi tartott itt? a kornyezetemben elok nem akarnak velem errol beszelgetni, kerlek ha hozza tudtok fuzni vmit... szoval nehez ezt feldolgozni es csak egy pici segitseget kernek. az osszes szornyes temaban jartas vagyok de konkretan a halallal nem foglalkoztam soha.

Kedves Emilygaby!:11:
Még nem járt le az életed, még nem jött el az időd, hogy odaát maradj. Üdvözöllek a földi világban, tovább kell járnod a kitaposott ösvényed. Akinek maradnia kell, akkor ha még maga akarna menni, akkor sem lehet, ha van rá esély megpróbálják visszatoloncolni a túlvilágról.
Ha nagyon akarsz emlékezni arra, hogy mit is éltél meg a kritikus időben, elalvás előtt kérd az Istent, az angyalokat, és akár álmodban is előjöhet. Ha csak magával az Istennel nem találkoztál, mert úgy tudom, hogy Őrá még élő ember nem emlékezhet. De minden többire igen.
Legyen csodásan gyönyörű, mostmár megkönnybbült napod!
Sok-sok szeretettel Erzsi.:11:
 

elemes

Állandó Tag
Állandó Tag


Jelölt érkezik a kolostorba. Már egy hónapja éli a szerzetesek életét, amikor a mester elé vezetik. A jelölt megkérdezi:
- Mondja mester, mennyi ideig tart, amíg megvilágosodom?
- Tíz évig.
A fiatalember arca megnyúlik:
- Olyan sokáig?
A mester ismét a fiatalemberre tekint:
- Inkább húsz évig.
- De hát... de hát az imént még csak tíz évet mondott!
A mester megdörgöli az állát:
- Lesz az harminc év is.
 

atmanandajee

Állandó Tag
Állandó Tag
A haldoklás fázisai

Sziasztok!

Ha már a halálról beszélünk, azt hiszem, ez egy nagyon fontos adalék:


A haldoklás fázisai

A halál fázisai egy klinikai pszichológus gyakorlatából


<?xml:namespace prefix = v ns = "urn:schemas-microsoft-com:vml" /><v:shape id=_x0000_s1026 title='"A haldoklónak szüksége van arra a bizonyosságra, hogy nem hagyják magára. Bár a halál olyan élmény, amit mindenki egyedül él meg, mégis szüksége van arra, hogy érezze egy másik ember jelenlétét."' style="MARGIN-TOP: 0px; Z-INDEX: 1; LEFT: 0px; MARGIN-LEFT: 0px; WIDTH: 75pt; POSITION: absolute; HEIGHT: 105pt; TEXT-ALIGN: left; mso-wrap-distance-left: 7.5pt; mso-wrap-distance-right: 7.5pt; mso-position-horizontal: left; mso-position-horizontal-relative: text; mso-position-vertical-relative: line" href="http://www.lelkititkaink.hu/halal_fazisai.html" alt="Elisabeth Kübler-Ross a halál és haldoklás szakértője" o:button="t" o:allowoverlap="f" type="#_x0000_t75"></v:shape>Elisabeth Kübler-Ross, az Egyesült Államokban élő svájci pszichiáter volt az első, aki a haldoklás stádiumait elkülönítette. Megfogalmazása szerint a haldoklás öt stádiuma különíthető el:
<TABLE class=MsoNormalTable style="WIDTH: 225pt; mso-cellspacing: 1.5pt" cellPadding=0 width=300 border=0><TBODY><TR style="mso-yfti-irow: 0; mso-yfti-firstrow: yes; mso-yfti-lastrow: yes"><TD style="BORDER-RIGHT: #f0f0f0; PADDING-RIGHT: 0.75pt; BORDER-TOP: #f0f0f0; PADDING-LEFT: 0.75pt; PADDING-BOTTOM: 0.75pt; BORDER-LEFT: #f0f0f0; PADDING-TOP: 0.75pt; BORDER-BOTTOM: #f0f0f0; BACKGROUND-COLOR: transparent">1. Elutasítás &raquo; <O:p</O:p
2. Düh &raquo;
3. Alkudozás &raquo; <O:p</O:p
4. Depresszió &raquo; <O:p</O:p
5. Belenyugvás &raquo;<O:p</O:p
</TD></TR></TBODY></TABLE>​
1. Elutasítás

Amikor a beteg megtudja, hogy gyógyíthatatlan a betegsége, akkor egyszerűen nem hiszi el. „Ez nem lehet igaz!” – mondja. Azonnal az jut az eszébe, hogy biztosan elcserélték a leleteit, vagy tévedtek a vizsgálatnál. A beteg ilyenkor még ereje teljében van, tudja, hogy kicsit beteg, hiszen ezért fordult orvoshoz, de annyira nincs rosszul, hogy a halálra, vagy halálos betegségre gondoljon. Még nem tudja, hogy életének talán éppen az utolsó aktív időszakát éli.

Ez a hárítás időszaka, hiszen még nem készült fel arra, hogy szembe nézzen a betegségével. Nem szabad őt durván szembesítenünk a tényekkel. Tudnunk kell, hogy amikor a tényeket elutasítja, akkor védekezik. Azért bújik a betegség súlyosságának tagadása mögé, hogy erőt gyűjthessen. Pillanatnyilag nem bír el több információt a betegségről, a várható történésekről.

Ebben az időszakban akkor segítünk neki a legtöbbet, ha a lehetőségeket figyelembe véve bátorítjuk Őt az aktivitásában, de finoman figyelmeztetjük, ha irreális terveket sző. A realitások figyelembe vétele lassan, fokozatosan segíti a beteget a tények felismerésében.

2. Düh

Ha a beteg állapota kismértékben romlani kezd, vagy annyi ismerete gyűlt már össze a betegségével kapcsolatban, hogy saját magában belátja: semmi értelme a tények tagadásának.

Amikor szembesül azzal, hogy az állapota súlyos, rendszerint megváltozik a viselkedése: dühössé, vádaskodóvá válik. Százszor felteszi a kérdést, amire senki sem tud válaszolni: „Miért pont velem történik mindez?”

Gyakori reakció mások vádolása: nem fedezték fel időben a betegségét, pedig ő volt szűrővizsgálaton… félre kezelték… lázad mindenki ellen, mert keresi az okot, hogy miért történik ez? Valakire haragudnia kell, s ez a harag és düh a tehetetlenség érzéséből fakad, nem feltétlenül a megvádoltak hibáiból (bár sajnos néha ez is előfordulhat).

Ez az időszak nagyon nehéz a betegnek és a környezetének egyaránt.

Nem kellemes dolog együtt lenni egy dühös és agresszív emberrel. Néha nehéz együtt érezni azzal, aki vádaskodik, és kritizál. Ha azonban megértjük, hogy mit üzen a viselkedésével, hatékonyan segíthetünk neki. Azt üzeni: ne hagyj magamra az érzéseimmel, mert nem tudok egyedül megbirkózni velük. Figyelj rám, foglalkozz velem, érezd a kétségbe esésem.

Ebből adódóan úgy tudunk a segítségére lenni, ha hagyjuk, hogy felszínre törjön a dühe, a keserűsége, és nem haragszunk rá, hanem elfogadjuk őt. Így hozzásegíthetjük, hogy ő is elfogadhassa a saját érzéseit, állapotát.

3. Alkudozás

A teljes tagadás és a külvilág vádolása után a beteg figyelme fokozatosan önmagára terelődik.

Az előző szakaszban azt kérdezte, miért éppen neki kell meghalnia, mikor mások jobban rászolgáltak erre.

Most már úgy hiszi, hogy bizonyára oka van annak, hogy éppen neki kell meghalnia. Feltámad a bűntudat, elkezdi az okokat a saját életében keresni. Ez néha racionális érvekben nyilvánul meg, „belátja”, hogy nem kellett volna annyit cigarettázni, annyi alkoholt inni, egészségesebben kellett volna táplálkozni, többet kellett volna mozogni…

A beteg felajánlásokat tesz, alkudozni kezd. „Mától nem cigizek, nem iszom alkoholt, több zöldséget eszem, kocogni kezdek…”

Ezek a felajánlások azt üzenik: megváltozok, megjavulok, hátha így elkerülöm a „bűneimért a büntetést”.

Megváltozik a magatartása is. Az agresszív, dühös, követelőző beteg most készségessé, együttműködővé válik.

Kérései vannak, fohászai vannak: gondoskodást kér, fájdalommentességet, s a sorstól egy utolsó lehetőséget a túlélésre.

A beteg ebben az időszakban erős késztetést érez arra, hogy végiggondolja az egész életét, múltját, s fontos, hogy erről beszélhessen is. Szüksége van arra, hogy elmondhassa vélt vagy valós bűneit.

Tudnunk kell, hogy a sok-sok beszéddel és a történetek ismétlésével az egyre növekvő szorongását szeretné csökkenteni a beteg. Akkor nyújtunk neki értékes segítséget, ha ebben az időszakban figyelmesen meghallgatjuk, és rámutatunk életének jó cselekedeteire, felemlegetjük a jó tulajdonságait, emberi értékeit.

4. Depresszió

Amikor a beteg szembesül azzal, hogy nincs tovább, nem lát több lehetőséget maga előtt, nem maradt remény a gyógyulására - végtelen szomorúságot érez. Szomorúsága a befelé fordulástól a súlyos depresszióig fokozódhat.

Minden nappal egyre fogynak a lehetőségei. Mindennapos, megszokott tevékenységeit egyre kevésbé képes ellátni. Szaporodnak a panaszai, és eleinte hiába bízott a javulásban, inkább súlyosbodik az állapota. Egyre jobban rászorul a környezetében élők gondoskodására.

A depresszió másik oka a halállal való szembenézés nehézségei. A beteg küszködik a félelmeivel, eszébe jutnak a rémtörténetek, amelyek egyesek fájdalmas, gyötrelmes haláláról szólnak.

A halál felé vezető utat mindenki egyedül, magányosan teszi meg, bármennyien is vannak körülötte.

Ebben az időszakban a beteget fárasztják a távolabbi ismerősök látogatásai. Csökken az igénye a beszélgetésekre, nagyokat hallgat. Egyre többet van a félálom állapotában. Már csak közeli hozzátartozóinak csendes jelenlétét igényli. Gondolatait egyre jobban leköti a „titok”, amelyet a halál rejteget.

5. Belenyugvás

A beteg egyre többet gondol közeledő halálára. Alig eszik, keveset beszél, távolodik az élettől. Nem érdeklik a hétköznapi élet eseményei, lekötik a saját érzései. Állandóan fáradtnak, gyengének érzi magát. Napközben is sokat szendereg. Legfőképpen nyugalomra vágyik.
Fontos, hogy ne mi találjuk ki, mivel segíthetnénk a betegünkön, hanem az ő igényeit, kívánságait teljesítsük. Általában több nyugalmat, kevesebb gondoskodást kíván a beteg, de gyakran előforduló jelenség, hogy amikor a hozzátartozó azt hiszi, hogy a beteg elaludt, és csendesen távozni készül, akkor ő megmozdul, utána nyúl, kéri, hogy maradjon még.

Ebben az időszakban a szavak helyett a metakommunikációé a fő szerep: csendesen legyünk jelen, simogassuk, fogjuk a kezét, törölgessük meg a homlokát. A legtöbb ember ebben az időszakban már megbékélt a halál gondolatával, felkészülten várja azt. Még egyszer újra éli életének szakaszait, gyakran vannak víziói, amikor halott rokonait véli látni és hallani. Ez már a közeli halál egyik jele.

Ne feledjük el, hogy a súlyos beteg is képes szeretni, és érzi, ha szeretik. A beteg szinte mindent elveszít: uralmát a teste felett, ambícióit, függetlenségét, személyiségét, jövőképét, sokszor a méltóságát is. A haldokló viselkedése a halálhoz vezető úton nagyon hasonlít ahhoz, ahogyan életében viselkedett.

A súlyos betegnek félelmei vannak: fél, hogy mi lesz vele a halála után, félti a családtagjait, aggódik a barátai miatt. Fél, hogy elviselhetetlen fájdalmai lesznek, retteg a kiszolgáltatottságtól, a szellemi zavartságtól.

A haldoklónak szüksége van arra a bizonyosságra, hogy nem hagyják magára. Bár a halál olyan élmény, amit mindenki egyedül él meg, a legteljesebb lelki magányban, mégis szüksége van arra, hogy érezze egy másik ember jelenlétét, hogy valaki elérhető legyen, aki meghallgatja, akinek foghatja a kezét.
 
Oldal tetejére