Tegnap kimaradt az ebéd, egész nap kocsiban ültem; egy barátomat vittem Szekszárdra borászhoz. Ott ugyan megkínáltak pár falat sajttal sonkával de sietnünk kellett (nem mondanám ebédnek, kislányom ebédmaradékának eltüntetése több teltségérzetet jelentett gyomorilag anno).
Kopogott a szemem kissé, de ezt elnyomtam kis zenével az autóban. Utána szintén autóval rohangáltam a városban időre.
Estére mire hazaértem azt sem tudtam, hogy éhes vagyok-e vagy szomjas de azért bedörgöltem egy adag maradék jókai bablevest puszta együttérzésből gyomrom megnyugtatására (még nincs zombi apokalipszis).
Ma reggel éhségre ébredtem ezért megtámadtam a hűtőt, olyan ajánlatot tettem neki amit nem lehetett visszautasítani (vagy adsz rántottának való tojást vagy kikapcsollak). Vajon futtatott rántotta kis póréhagymával sonkával, kávé. Nagy levegő. Hátradőlés.
Eddig kopogó szemem most csendesen nézi az üres tányért.