Miben lett más az életem Németországban?

Hihetetlen, hogy már egy éve nekiindultunk a nagy és ismeretlen Németországnak. Nem tudtuk, mire számítsunk, csak reményeink voltak. A kezdőlökést az adta, hogy otthon már nagyjából a maximumot hoztuk, mégse nagyon tudtunk számottevően előre lépni, és erre reményt se nagyon láttunk. Az elmúlt hónapokban természetesen megváltoztam én is, másra fókuszálok és nyilván más környezetben is élek.

A férjem egy ismerős révén kapott hírt egy neki való pozícióról Németországban. Hosszas morfondírozás után belevágtuk. Őt felvették, mi pedig nekilódultunk.
Egy éve Koblenz számunkra egy bájos turistalátványosság volt. Ma az otthonunk. Egy éve izgultam és féltem egyszerre. Hol fogunk lakni, hogy fogunk beilleszkedni, hogy fogom bírni a barátaim nélkül, hogy fogom megértetni magam, fel fog-e emészteni a honvágy, és mi lesz, ha rémesen fogjuk érezni magunkat? Mára minden kérdésre választ kaptam.
Hogy miben változtam az elmúlt egy évben? És miben más az életem itt, mint otthon? Nehéz az összehasonlítás, mert ez Budapesttel ellentétben egy kisváros, és közben magam is rengeteget változtam. De a különbséget minden nap érzem a bőrömön.

Miként a környezetem is, én is nyugodtabb vagyok
Leszállnék a 4-6-os villamosról, de már négyen fellöknek, ahogy megiramodva, türelmetlenül felszállnak. Az arcizmaim tikkelni kezdenek, fejemben szitokszavak zsibongnak. Mért ilyen hülye, miért ilyen kretén?

Hát ebből Németországban sokkal kevesebbet kapok. Mondhatni, hogy szinte semennyit. Az, hogy biciklivel járok, nem plusz stressz, nem túlélés, hanem maga a békesség. Amikor nagyobb városokban (München, Köln, Frankfurt) jártunk, töredékét se tapasztaltuk a legendás budapesti frusztrációnak vagy "közlekedési-bűnbakkeresésnek" - vagyis hogy mindig más a hülye. Itt az emberek nyugodtabbak, ritkán futok bele olyan konfliktushelyzetekbe, amelyeket egy idegen tőlem teljesen független indulata idéz elő. Úgy tapasztaltam, hogy az autósok előzékenyebbek, kedvesebbek, néha kicsit bambák, de sokkal ritkább itt az egymásra megorrolás az utakon, sőt, nagyon is jellemző a bocsánatkérés vezetés közben. Figyelnek a biciklisekre, figyelnek egymásra. A pénztárosoknak többnyire mindenkihez van egy kedves szavuk, a szomszédaink nem kerülik a szemkontaktust, hanem keresik, hogy aztán kedvesen köszönthessenek bennünket.


A bonni Starbucks teraszán (Fotó: Czett Petra)


Környezettudatosabb vagyok
Felborogatott szelektív hulladékgyűjtőpontok körül retek, ocsmány halmok, és a szél minden irányba sodorja a szemetet. Ismerős, nem? Németországban nem találkozom ezzel.
Lebomló hulladék, papír, üveg, műanyag, fém - így szelektálunk mi. Örömmel tölt el, hogy biztosítják az ehhez szükséges feltételeket. A különböző típusú szemetekért egy évre előre ki van írva, hogy mikor jönnek a kukások. Nem késnek, nem hagynak mocskot, és senki se túrja szét a kukákat. Az energiafogyasztásra is odafigyelünk, motivál, hogy annyi szélerőmű forog körülöttünk, és látjuk az eredményét is. A legkisebb német településeken is több olyan ház van, amelyek tetején ott a napelem vagy a napkollektor. A műanyag palackok és a fém dobozok betétdíjasak - remek ötlet, mert így azok is lelkesen gyűjtik ezeket, akik amúgy nem foglalkoznának vele vagy csak eldobálnák.

Kedvesebb vagyok
Ma például az edzőteremben odajött hozzám egy idősebb hapsi, és nem azért, hogy megfogdosson, vagy megnézze, mennyire átlátszó a gatyám, hanem azért, hogy segítsen beállítani a lábam hosszához a kondigépet. Szintén ma állok a boltban a kasszánál a sorban, és az előttem várakozó nő hátranéz, látja, hogy milyen kevés cuccom van, és azt mondja, hogy menjek csak nyugodtan elé, mert látja, hogy kevés dolgot veszek, és az ő vásárlása hosszabb ideig fog tartani.
Én pedig nem úgy reagálok, mint egy frusztrált, nagyvárosi bunkó, hogy"mit képzelsz, papi, majd te mondod meg nekem, hogy mit kell csinálni, inkább menj haza és számolgasd a nyugdíjad, úgyis belőlem élsz", vagy"még jó, hogy előre engedsz, kisanyám, alig van cuccom, mit képzelsz magadról, gizdulsz itt, hogy mennyit megengedhetsz magadnak? Nem mindenki lopja a pénzt, ahogy te!"
Szóval értitek a különbséget.
A kedvesség és figyelmesség nem kerül semmibe, mégis bearanyozza az életet és mindennapokat, és rám is átragad.
Az emberek spontánabbak, örömmel egymásra mosolyognak, köszöntenek. Ha tétován állsz, odajönnek, hogy segítsenek. A városban sétálva kevés a mogorva arc, az összeráncolt szemöldök, több a báj és több a bizalom. Mosolyogva köszönök, nem motyogva, örömmel szállok be egy buszon elindult beszélgetésbe pár nénivel, bácsival vagy fiatallal, és szívből kívánok kellemes estét a záráskor is elragadó bolti eladónak.


Koblenzi kisvonat (Fotó: Czett Petra)


Objektívebb vagyok
Ahogy a magyarországi mindennapokat megéltem, azt hittem, hogy az emberek máshol is hasonlóképpen viselkednek, mint otthon. A többség önző, nincs ereje másokra is odafigyelni, örül, ha túléli a napot. De rá kellett jönnöm, hogy nem mindenhol idegbeteg a lakosság. Ahol jobb a létbiztonság, ahol több a remény, ahol több a megbecsülés, ahol több ideje van az embernek önmagára, ott máshogy is lehet élni.
Magyarországot nagyon, Németországot pedig hellyel-közzel már ismerem. Látva azt, hogy milyen körülmények között élnek itt az emberek (a számottevően más mentalitás, nyitottság, higgadtság, bizalom, emberség), hazautazva már sokkal rosszabbnak látom az otthoni helyzetet, mert látom, hogy milyen lehetne. Már nem az az alapértelmezett, hogy számítanom kell arra, hogy valaki bunkó lesz velem ok nélkül. Legutóbb 10 perce se voltam Magyarországon, amikor az autóúton egy sima félőrült elkezdett előzgetni, majd bemutatott nekünk, hogy így"imponáljon" a mellette ülő kedves hölgynek. Ez otthon sajnos teljesen hétköznapi. Németországban még nem találkoztam ilyennel, pedig rengeteget utaztunk autóval itt is.

Nehezebben ébredek
Itt, Koblenzben egy órával később kel fel és megy le a nap. Természetesen az utóbbit imádom, de elég nehéz megszokni, hogy majd' fél évig fél nyolc előtt nem kel fel a nap. Olyan jó fényre ébredni, és annyira nehéz sötétben kimászni az ágyból... Ez mindenképp nagy áldás otthon, frissebben keltem, kipihentebben, készen álltam a nap megmérettetéseire. A sötétben reggelizés nem ad olyan nagy lökést.

Többet sportolok
Mivel eddig csak nyelvet tanultam (hogy legyen megfelelő nyelvi kompetenciám ahhoz, hogy a képzettségemnek megfelelő állást találjak), több időm volt magamra, így hetente minimum háromszor sportolok. Ez az állóképességemen is remekül látszik; amíg a napi 20 km biciklizés eleinte halál volt, most már észre se veszem. Ez pedig csodálatos.
Nem mellesleg van a közelben egy óriási sportkomplexum, ahova a korlátlan havi bérlet 19,99 €, prémium gépeken, tiszta teremben, folyamatos szépítgetések és bővítések mellett. Ez kevesebb mint a nettó átlagbér 1 %-a. Ez átszámolva kevesebb, mint 6500 Ft - még így is olcsóbb, mint otthon, de ez itt tulajdonképpen olyan, mintha Magyarországon 1300 Ft lenne egy ilyen bérlet. Igaz, egy évre le kell szerződni, de ez még akkor is megéri, ha havonta csak egyszer tudsz elmenni.

Jobban tudok németül
A nyelvtant a németórákon, a társalgás különböző elemeit pedig az új német ismerősöktől tanulom. 30 fölött is érdemes nyelvtanulásba kezdeni! Német rádiót hallgatok, német könyveket olvasok, a számomra izgis témákban német Youtube videókat nézek. Persze még nagyon sokat kell fejlődnöm. Fájdalmas volt a felismerés, hogy a felsőfokú nyelvi szint is nagyon messze van még az anyanyelvi szinttől. De lelkiismeretesen munkálkodom, hogy minden nap eggyel jobb legyek.


Koblenz külvárosa, ahol élünk (Fotó: Czett Petra)


Jobb anyagi körülmények között élünk
Németországban (egyelőre) egy keresetből is jobban élünk, mint Magyarországon kettőből. Hozzávetőlegesen egy év alatt annyit félre tudunk tenni, hogy jó színvonalon fél évig akár munka nélkül is fenntarthatnánk magunkat (a férjem nagyjából ugyanazt a munkát végzi itt is, mint otthon).
Amióta itt élünk, hetente eszünk halat, gondolkodás nélkül megvehetjük az egészségesebb élelmiszert, és pár havonta egy belföldi hosszú hétvégét is megengedhetnénk magunknak. Tervezhetünk nyaralást és síelést is. És nem csak fényes ábránd a kéthetes kikapcsolódás valahol messze Európától.
Otthon sokszor hallottam, hogy ugyan Németországban jobbak a bérek, de minden sokkal drágább. Ez egyáltalán nem igaz. Sok dolog drágább valamennyivel, de arányait tekintve közel sem annyival, amennyivel magasabbak a bérek. Nem mellesleg az élelmiszerek, üzemanyag, ruházati cikkek, sportbérletek, színházjegyek, szabadidős programok sokszor jóval olcsóbbak, mint otthon.
Budapesten az átlag nettó fizetésből szűkösen jön ki egy albérletben élő pár, ahol csak az egyik fél dolgozik. Itt az átlag nettó fizetésből, egy keresettel egy kisebb városban jó színvonalon lehet élni, és nem irracionális közben autóra vagy nyaralásra gyűjteni.

Bátrabban tervezek
Mivel az anyagi körülményeink jobbak, megengedhetem magamnak, hogy csak félállásban dolgozzak, ha esetleg szeretnék egy továbbképzést csinálni, vagy - ahogy a terveink között szerepel - egyetemen tanulni. Felnőtt fejjel is van lehetőségem arra, hogy új és izgalmas dolgokat tanuljak, akár egy új szakmát, akár nyelveket, nem kell azon görcsölni, hogy napi 10 órát kell dolgoznom és pisilni sincs időm.
Itt a heti párórás munkától a rendes heti 40 órás munkáig sokféle felállásban lehet dolgozni, ez sokat segít a pároknak a családtervezésben is.

Kevésbé félek
A közbiztonság sokkal jobb, mint Budapesten. Igaz, otthon rendesen megtanították, hogy félni kell. Odahaza minden járművön szorongattam a táskámat, nehogy kizsebeljenek, mert a legközelebbi ismerőseim körében sokan áldozatul estek már ilyesminek. A sötétebb utcákat nagy ívben elkerültem, telefonálást imitáltam, amikor olyan helyen mentem el, ahol lomtalanítás volt, persze mindig dilemma volt, hogy lehet, hogy így majd a mobilomat akarják elvenni, és sokszor futottam, amikor valaki már túl hosszú ideje jött mögöttem. Biztosan van ebben plusz para és bizalmatlanság a részemről, de nem alaptalanul. Németországban inkább az a jellemző, hogy ha valamit leejtek, kiesik a táskámból, valaki pillanatok alatt felkapja és utánam hozza (akár futva is - megtörtént!). A biciklik a boltok előtt sokszor lelakatolatlanul várják türelmesen gazdáikat, amíg az bevásárol. Budapesten többe került a biciklilakatom, mint a bringa. Amíg otthon, ha valaki az utcán megszólított, biztos, hogy kérni akart tőled valamit, esetleg elterelni a figyelmet, hogy közben kifoszthasson, addig itt tényleg csak azt kérdezik, hogy mennyi az idő, hogy hol vettem a csizmám, vagy hogy mit szólok a sok esőzéshez.

Biztatóbb az egészségügy
Amíg Magyarországon minden alkalommal rettegtem, amikor orvoshoz kellett mennem, addig itt például a háziorvosnál is van labor (például nálunk, egy kisváros külvárosában is), így néhány vizsgálat eredményét azonnal (értsd: percek alatt!) megkapom, így megspórolok egy beutaló-kuncsorgást és egy pár hetes várakozást. A receptre felírt gyógyszerek közül sokat ingyen kapsz, de legalábbis számottevő kedvezménnyel.


A Rajna partja Bonnban (Fotó: Czett Petra)


Toleránsabb vagyok
Sokféle ember él együtt Németországban. Mindenféle vallás képviselteti magát, sokféle öltözködéssel találkozom. Nagyon trendi a tetoválás, a piercing, a kék haj, a 10 cm hosszú műszempilla, a mangajelmez (!!!), sok a kövér, sok a sovány, sok a kendős, sok a köldökig dekoltált, sok a meleg, sok a heteró, és mindegyik típusban sok a kedves és persze azért akad köztük hülye is. Már kevésbé ítélkezem a külső alapján, ez pedig sok rossz érzés alól feloldoz.

Összességében
Ha nyitott vagy és bátor, vannak terveid, rugalmas vagy és energiát fektetsz abba, hogy beilleszkedj és megtanuld a nyelvet, nyugodtabb és kevésbé bizonytalan élet vár rád Németországban mint otthon. Természetesen örömmel tölt el, amikor azt hallom, hogy valaki Magyarországon maximálisan tud érvényesülni, fejlődni, és építkezni - mind emberileg, mind anyagilag, de sajnos többször hallom ennek az ellenkezőjét.
Mi a néhány év alatt összespórolt pénzükkel jöttünk ki, a férjemet itt már várta egy állás. Szóval rendesen rákészültünk, sokáig terveztünk, végül belevágtunk. Szerintem életünk legjobb döntése volt. Amikor elkezdődött az itteni életünk, akkor döbbentem rá, hogy milyen érzés is nyugodt körülmények között élni, és addig nem is tudtam, hogy mennyi bosszúság ér nap mint nap, akármennyire is igyekeztem higgadt és kedves lenni. És nem győzöm hangsúlyozni, hogy nem a pénz a lényeg! De kétségtelen, hogy egész más úgy tervezni, kikapcsolódni, nyugodtnak maradni, kedvesnek lenni, hogy még dolgozunk 10 hónapot, és tudunk venni egy jó állapotú, használt, német autót, mint úgy, hogy ha majd nyerek a lottón, veszek egy békávé-bérletet... Addig pedig bliccelek.

Czett Petra

nemetorszag.jpg
 

-
Nagyon szépen köszönöm a cikket mert teljes mértékben megfelel az én több évtizedes tapasztalatomnak. :cool:

-
Nem hallgatom el, hogy a fél évszázad alatt nem történtek volna itt is dolgok amiknem nem lett volna szabad megtörténniük, hogy itt sem lehet hátradülni és várni a sültgalambot de nem mindegy milyen hangnem, milyen közhangulat vesz bennünket körül.
-
Erdemes a magyar kormány propagadaoldala mellé a fenti cikket is elolvasni, igy néz ki az állitolagos kudarcot vallott multi-kuli, a "no go areas" No.-ban. ;)
-
Az elsö változás amin ebben az országban átmegyünk, hogy az ömbizalmunk megnö, embernek érezzük magunkat függetlenül a szociális helyzetünktöl, képesitésre, politikai hovatartozásra valo tekintet nélkül. A perspektiva sokszor fontosabb mind a pillanatnyi helyzet.
-
Gyorsan megjegyzem, hogy a kisvárosi házon láthato zászlo valoszinü az foci EB-re valo tekintettel lett kiaggatva, ilyenkor látni más zászlokat is.
-
Gondolkodom is a feleségemmel, hogy ma este francia étterembe nézzük meg a döntöt. Tudom a feleségem Ronaldo miatt Portugál étterembe menne de sajnos az messze van és nincs már szabad asztal. :)
 
Szervusz Kedves Petra-földim ,
hiszen nem messze laksz tölem , ambár megkérdeném oly hallkan , hány gyermetek van ? Meg ugye azt is , hogy ha csak "normális" munkás lenne férjed vagy Te egy üzemben akkor hogyan és mit irnál ? Nem csak ilyen lakó negyed van ám Koblencben vagy annak a környékén . Igaz nagyon sok valost irtál , hiszen az emberek sokkal toleránsabbak , udvariasabbak mint otthon ezt csak alá tudom támasztani , de kérlek hol melyik receptre kapsz ingyen gyógyszert ?! Kérlek szollj melyik az az állami betegbiztositó és én is oda iratom magam nem a DAK-nál henyerészek vagy mint nejem a Barmer-nál , mert nekünk fizetni kell a receptekért . Majd ha egy fél vagy egy évet vársz Te is mint sok más pacient egy kivizsgálásra majd akkor folytatthajuk ezt a beszélgetést . De mint emlitettem a legnagyobb részben igazad van , mert a nyelvtudása már nagyon nagy elöny . Azt hogy otthon nemtudják az anyanyelvü szinten oktatni a külföldi nyelveket , hát Istenem , mit vársz el egy olyan nyelvtanártól aki életében nem volt külföldön hanem csak otthon szerezte meg a diplomáját az adott nyelvröl ahol fontosabb a mindenkori "politikai , gazdasági" forditás mint az "életre való" oktatás .
Amugy Isten hozott bennetek és sok sikert kivánok Nektek a következö idökben .
kágyula
 
Utoljára módosítva:
megkérdeném oly hallkan , hány gyermetek van ? .... de kérlek hol melyik receptre kapsz ingyen gyógyszert ?!
-
Ne ködösitsél Gyulám, a gyerekeknek felirt recepteket ingyen kiválthatod a patikában.
-
Azért itt még az elesettek is jobban felvannak karolva mind odaát a szülöhazánkban. Most olvsaom, nem egyedüli eset:
A Hirschbergi Müllerkeller-Club egyesülete szerdán 25 korházi ágyat és kellékeket organizált és küldött ajándékba egy magyar korház számára.
-
Hirschberg egy kis helység, innen egy német nö két éven keresztül dolgozott Mo.-on a 90-es évek elején, egy német cég alkalmazottjaként, megtanult magyarul és azota ovodákat, iskolákat támogat innen. Olyan szar alakok nem lehetnek ezek az emberek. :)
-
Pilismarot nincs kibombázva mind Sziria, de a magyar kormány szerint az Alepobol jöttek nem rászorulok hanem banditák. Már csak ez a nézetkülönbbség is mutatja ennek az országnak az értékét.
 
Szervusz Kedves Petra-földim ,
hiszen nem massze laksz tölem , ambár megkérdeném oly hallkan , hány gyermetek van ? Meg ugye azt is , hogy ha csak "normális" munkás lenne férjed vagy Te egy üzemben akkor hogyan és mit irnál ? Nem csak ilyen lakó negyed van ám Koblencben vagy annak a környékén . Igaz nagyon sok valost irtál , hiszen az emberek sokkal toleránsabbak , udvariasabbak mint otthon ezt csak alá tudom támasztani , de kérlek hol melyik receptre kapsz ingyen gyógyszert ?! Kérlek szollj melyik az az állami betegbiztositó és én is oda iratom magam nem a DAK-nál henyerészek vagy mint nejem a Barmer-nál , mert nekünk fizetni kell a receptekért . Majd ha egy fél vagy egy évet vársz Te is mint sok más pacient egy kivizsgálásra majd akkor folytatthajuk ezt a beszélgetést . De mint emlitettem a legnagyobb részben igazad van , mert a nyelvtudása már nagyon nagy elöny . Azt hogy otthon nemtudják az anyanyelvü szinten oktatni a külföldi nyelveket , hát Istenem , mit vársz el egy olyan nyelvtanártól aki életében nem volt külföldön hanem csak otthon szerezte meg a diplomáját az adott nyelvröl ahol fontosabb a mindenkori "politikai , gazdasági" forditás mint az "életre való" oktatás .
Amugy Isten hozott bennetek és sok sikert kivánok Nektek a következö idökben .
kágyula


Gyulám drága...pozitívabban :)
azt írta a csaj, hogy néhány vizsgálat eredményére nem kell sokat várni és vannak gyógyszerek, amit ingyen vagy kedvezménnyel tud megvenni - a különbség árnyalatnyi, de lényeges ;)

még annyit hozzá, hogy anyanyelvi szinten csak olyan ember tud oktatni, aki maga anyanyelvi szinten beszéli a nyelvet és megkockáztatnám hozzá, hogy abból az adott országban még esetleg diplomája is van (mindezt csupán azért, mert több országban pl. egy amerikai vagy egy angol anyanyelvű ember simán taníthatja bármilyen képesítés hiányában is az anyanyelvét, holott az esetek nagy részében bebizonyosodott, hogy a saját anyanyelvét nem beszéli/írja helyesen)
 
Szervusz Enikö ,
mit még pozitivabban ? Magam csak megkérdeztem , hogy melyik receptre kap ingyen orvoságot ? Ö irta , hogy ingyen kapja meg én csak ezt kérdeztem hogy mit és hol ? Mi ebben a negativ ? Mert se nejem sem pediglen én nem kapjuk ingyen a gyógyszereket . Hogy az orvosi vizsgáltok eredményére nem kell sokáig várni az sem biztos , de az igaz , hogy a kisebb labor vizsgálatokat helyben elvégzik . Tudod én igaz hogy 40 éve élek itt de annak a felét majd még a volt NDK-ba most jöhetnek az elvtársak nekem támadva ,de igy volt részem mind a kétféle Német rendszerben tudom miröl beszélek és nem csak mérnökökkel , orvosokkal vagy tanárokkal van naponta dolgom , hanem tevékenységem kiterjed a sokak által elfelejtett "proletariásokra" is . Mert róluk se itt se máshól megemlités nemtörténik , ök nem is léteznek a mai rendszerben . Ez sajnos való és tény nem mint negativum csak kicsit szélesebb látokörrel kell nézni az itteni habot a tortán .
Amugy meg örülök neki , ha otthon majd minden nyelvtanárnak ma már anyanyelvi szinten oktatják a külföldi nyelvet , mert én nem ezt értettem ki az irásából . Szerintem felsöfokon már majdnem ugykéne beszélni nem ?? Hiszen azért felsöfok .:dr_24:
Tudod Enikö Drága ,
én jártam már Berlin -új köln város részében , de voltam Frankfurt Gallus negyedében is és a Hamburgi-Kiezt is ismerem nem csak a sétáló részeit , meg hasonlóan Köln város Nippesét és a Ruhr vidék elhanyagolt városait is , de nem akarok ünneprontó lenni Ti nézzétek a szépséget .
 
Utoljára módosítva:
Nyelvtudás alatt többnyire gramatikát értünk és azt meglehet tanulni idegenben is. Tapasztalatbol tudom, hogy a felnöttoktatásban részesültek többsége jobban tisztában vannak azzal mit jelent: akkusativ, dativ, präteritum, plusquamperfekt... mind aki az ovodában tanulta a nyelvet.
-
A Német Lörince Lajos, Marcel Reich-Ranicki és Hellmuth Karasek volt, mindkettö külföldön született (az egyik a Warsoi Ghetto tulélöje, a másik az NS-regimet éltetö Csehországi szülök leszármazottja) mindkettö menekült és "racsoltak", mégis. A német literatura leghatásossabb terjesztöi és legélesebbeszü kritikusai közé számitottak.
-
Egy nyelvet nem lehet "tökéletesen" tudni, nagyon kevés Thomas Mann, Goethe, Rainer Maria Rilke van.
-
Idegenben nehéz a szokásokat magunkévá tenni, nem mindegy, hogy melyik városban hogyan rendelsz meg németül egy zsemlét: Semmel, Wecken, Rundstück, Knüppel, Schrippe, Weckerl, Laibchen,Bosniak, Weggli, Weggen vagy Baunzerl.
-
Lehet, hogy valaki kivülröl feltudja mondania a "Der Schimmelreitert" Theodor Storm-tol, vagy ismeri Grimmelshausent de nem ért meg egy Rapert, vagy karnevalistát aki Kölschül versel. :)
-
Engem nem csak az tesz boldoggá, hogy eredetiben tudom olvasni Thomas Mannt, hanem az, hogy ezen a nyelven megvan a lehetöségem a világ összes sarkábol jött emberrel társalogni.
-
Ha nem fogadunk be idegeneket magunk közé akikkel megosszuk a kulturánkat akkor egy szép napon elfogunk tünni, mert a kivándorlok gyerekei nemigen fogják továbbvinni a nyelvünket, elég nekik az iskolában a 2-3 kötelezö idegen nyelv.
-
Az sem mindegy, hogy a történelmünk melyik fejezetét kivánjuk megosztani az idegennel, aki a német megszállást, és a "kitartást" favorizálja, az német honba költözve elutasitásba fog ütközni.
-
 
már a bevándorlók ellen tüntetnek. Németország kérdéses mikor éri el a határait .hogyan reagálhat-e a jelenlegi elitt az általuk létrehozott helyzetre? kb 14 napja a helyzet nem változik
 
Utoljára módosítva:
Szervusz Ede ,
ez kicsit nem richtig , mert kérlek a lakhatattlanság ellen tüntettek a linkek ! Mivel Berlinben nemlehet már szociális lakásokat kapni mert azt a szocdem vezetöség elkotyavettyélte a szabadpiacon a prsztizs értékü "valamikor sohanapján" elkészülö repülötér épitéséért . Majd az összes volt szociális lakás mind valamilyen investor kezében van aki a lakokat szépen kirakja és a Juppiknak árulják a lakásokat , füttyülve a szerzödésben elöirtakkal .
 
Hihetetlen, hogy már egy éve nekiindultunk a nagy és ismeretlen Németországnak. Nem tudtuk, mire számítsunk, csak reményeink voltak. A kezdőlökést az adta, hogy otthon már nagyjából a maximumot hoztuk, mégse nagyon tudtunk számottevően előre lépni, és erre reményt se nagyon láttunk. Az elmúlt hónapokban természetesen megváltoztam én is, másra fókuszálok és nyilván más környezetben is élek.

A férjem egy ismerős révén kapott hírt egy neki való pozícióról Németországban. Hosszas morfondírozás után belevágtuk. Őt felvették, mi pedig nekilódultunk.
Egy éve Koblenz számunkra egy bájos turistalátványosság volt. Ma az otthonunk. Egy éve izgultam és féltem egyszerre. Hol fogunk lakni, hogy fogunk beilleszkedni, hogy fogom bírni a barátaim nélkül, hogy fogom megértetni magam, fel fog-e emészteni a honvágy, és mi lesz, ha rémesen fogjuk érezni magunkat? Mára minden kérdésre választ kaptam.
Hogy miben változtam az elmúlt egy évben? És miben más az életem itt, mint otthon? Nehéz az összehasonlítás, mert ez Budapesttel ellentétben egy kisváros, és közben magam is rengeteget változtam. De a különbséget minden nap érzem a bőrömön.

Miként a környezetem is, én is nyugodtabb vagyok
Leszállnék a 4-6-os villamosról, de már négyen fellöknek, ahogy megiramodva, türelmetlenül felszállnak. Az arcizmaim tikkelni kezdenek, fejemben szitokszavak zsibongnak. Mért ilyen hülye, miért ilyen kretén?

Hát ebből Németországban sokkal kevesebbet kapok. Mondhatni, hogy szinte semennyit. Az, hogy biciklivel járok, nem plusz stressz, nem túlélés, hanem maga a békesség. Amikor nagyobb városokban (München, Köln, Frankfurt) jártunk, töredékét se tapasztaltuk a legendás budapesti frusztrációnak vagy "közlekedési-bűnbakkeresésnek" - vagyis hogy mindig más a hülye. Itt az emberek nyugodtabbak, ritkán futok bele olyan konfliktushelyzetekbe, amelyeket egy idegen tőlem teljesen független indulata idéz elő. Úgy tapasztaltam, hogy az autósok előzékenyebbek, kedvesebbek, néha kicsit bambák, de sokkal ritkább itt az egymásra megorrolás az utakon, sőt, nagyon is jellemző a bocsánatkérés vezetés közben. Figyelnek a biciklisekre, figyelnek egymásra. A pénztárosoknak többnyire mindenkihez van egy kedves szavuk, a szomszédaink nem kerülik a szemkontaktust, hanem keresik, hogy aztán kedvesen köszönthessenek bennünket.


A bonni Starbucks teraszán (Fotó: Czett Petra)


Környezettudatosabb vagyok
Felborogatott szelektív hulladékgyűjtőpontok körül retek, ocsmány halmok, és a szél minden irányba sodorja a szemetet. Ismerős, nem? Németországban nem találkozom ezzel.
Lebomló hulladék, papír, üveg, műanyag, fém - így szelektálunk mi. Örömmel tölt el, hogy biztosítják az ehhez szükséges feltételeket. A különböző típusú szemetekért egy évre előre ki van írva, hogy mikor jönnek a kukások. Nem késnek, nem hagynak mocskot, és senki se túrja szét a kukákat. Az energiafogyasztásra is odafigyelünk, motivál, hogy annyi szélerőmű forog körülöttünk, és látjuk az eredményét is. A legkisebb német településeken is több olyan ház van, amelyek tetején ott a napelem vagy a napkollektor. A műanyag palackok és a fém dobozok betétdíjasak - remek ötlet, mert így azok is lelkesen gyűjtik ezeket, akik amúgy nem foglalkoznának vele vagy csak eldobálnák.

Kedvesebb vagyok
Ma például az edzőteremben odajött hozzám egy idősebb hapsi, és nem azért, hogy megfogdosson, vagy megnézze, mennyire átlátszó a gatyám, hanem azért, hogy segítsen beállítani a lábam hosszához a kondigépet. Szintén ma állok a boltban a kasszánál a sorban, és az előttem várakozó nő hátranéz, látja, hogy milyen kevés cuccom van, és azt mondja, hogy menjek csak nyugodtan elé, mert látja, hogy kevés dolgot veszek, és az ő vásárlása hosszabb ideig fog tartani.
Én pedig nem úgy reagálok, mint egy frusztrált, nagyvárosi bunkó, hogy"mit képzelsz, papi, majd te mondod meg nekem, hogy mit kell csinálni, inkább menj haza és számolgasd a nyugdíjad, úgyis belőlem élsz", vagy"még jó, hogy előre engedsz, kisanyám, alig van cuccom, mit képzelsz magadról, gizdulsz itt, hogy mennyit megengedhetsz magadnak? Nem mindenki lopja a pénzt, ahogy te!"
Szóval értitek a különbséget.
A kedvesség és figyelmesség nem kerül semmibe, mégis bearanyozza az életet és mindennapokat, és rám is átragad.
Az emberek spontánabbak, örömmel egymásra mosolyognak, köszöntenek. Ha tétován állsz, odajönnek, hogy segítsenek. A városban sétálva kevés a mogorva arc, az összeráncolt szemöldök, több a báj és több a bizalom. Mosolyogva köszönök, nem motyogva, örömmel szállok be egy buszon elindult beszélgetésbe pár nénivel, bácsival vagy fiatallal, és szívből kívánok kellemes estét a záráskor is elragadó bolti eladónak.


Koblenzi kisvonat (Fotó: Czett Petra)


Objektívebb vagyok
Ahogy a magyarországi mindennapokat megéltem, azt hittem, hogy az emberek máshol is hasonlóképpen viselkednek, mint otthon. A többség önző, nincs ereje másokra is odafigyelni, örül, ha túléli a napot. De rá kellett jönnöm, hogy nem mindenhol idegbeteg a lakosság. Ahol jobb a létbiztonság, ahol több a remény, ahol több a megbecsülés, ahol több ideje van az embernek önmagára, ott máshogy is lehet élni.
Magyarországot nagyon, Németországot pedig hellyel-közzel már ismerem. Látva azt, hogy milyen körülmények között élnek itt az emberek (a számottevően más mentalitás, nyitottság, higgadtság, bizalom, emberség), hazautazva már sokkal rosszabbnak látom az otthoni helyzetet, mert látom, hogy milyen lehetne. Már nem az az alapértelmezett, hogy számítanom kell arra, hogy valaki bunkó lesz velem ok nélkül. Legutóbb 10 perce se voltam Magyarországon, amikor az autóúton egy sima félőrült elkezdett előzgetni, majd bemutatott nekünk, hogy így"imponáljon" a mellette ülő kedves hölgynek. Ez otthon sajnos teljesen hétköznapi. Németországban még nem találkoztam ilyennel, pedig rengeteget utaztunk autóval itt is.

Nehezebben ébredek
Itt, Koblenzben egy órával később kel fel és megy le a nap. Természetesen az utóbbit imádom, de elég nehéz megszokni, hogy majd' fél évig fél nyolc előtt nem kel fel a nap. Olyan jó fényre ébredni, és annyira nehéz sötétben kimászni az ágyból... Ez mindenképp nagy áldás otthon, frissebben keltem, kipihentebben, készen álltam a nap megmérettetéseire. A sötétben reggelizés nem ad olyan nagy lökést.

Többet sportolok
Mivel eddig csak nyelvet tanultam (hogy legyen megfelelő nyelvi kompetenciám ahhoz, hogy a képzettségemnek megfelelő állást találjak), több időm volt magamra, így hetente minimum háromszor sportolok. Ez az állóképességemen is remekül látszik; amíg a napi 20 km biciklizés eleinte halál volt, most már észre se veszem. Ez pedig csodálatos.
Nem mellesleg van a közelben egy óriási sportkomplexum, ahova a korlátlan havi bérlet 19,99 €, prémium gépeken, tiszta teremben, folyamatos szépítgetések és bővítések mellett. Ez kevesebb mint a nettó átlagbér 1 %-a. Ez átszámolva kevesebb, mint 6500 Ft - még így is olcsóbb, mint otthon, de ez itt tulajdonképpen olyan, mintha Magyarországon 1300 Ft lenne egy ilyen bérlet. Igaz, egy évre le kell szerződni, de ez még akkor is megéri, ha havonta csak egyszer tudsz elmenni.

Jobban tudok németül
A nyelvtant a németórákon, a társalgás különböző elemeit pedig az új német ismerősöktől tanulom. 30 fölött is érdemes nyelvtanulásba kezdeni! Német rádiót hallgatok, német könyveket olvasok, a számomra izgis témákban német Youtube videókat nézek. Persze még nagyon sokat kell fejlődnöm. Fájdalmas volt a felismerés, hogy a felsőfokú nyelvi szint is nagyon messze van még az anyanyelvi szinttől. De lelkiismeretesen munkálkodom, hogy minden nap eggyel jobb legyek.


Koblenz külvárosa, ahol élünk (Fotó: Czett Petra)


Jobb anyagi körülmények között élünk
Németországban (egyelőre) egy keresetből is jobban élünk, mint Magyarországon kettőből. Hozzávetőlegesen egy év alatt annyit félre tudunk tenni, hogy jó színvonalon fél évig akár munka nélkül is fenntarthatnánk magunkat (a férjem nagyjából ugyanazt a munkát végzi itt is, mint otthon).
Amióta itt élünk, hetente eszünk halat, gondolkodás nélkül megvehetjük az egészségesebb élelmiszert, és pár havonta egy belföldi hosszú hétvégét is megengedhetnénk magunknak. Tervezhetünk nyaralást és síelést is. És nem csak fényes ábránd a kéthetes kikapcsolódás valahol messze Európától.
Otthon sokszor hallottam, hogy ugyan Németországban jobbak a bérek, de minden sokkal drágább. Ez egyáltalán nem igaz. Sok dolog drágább valamennyivel, de arányait tekintve közel sem annyival, amennyivel magasabbak a bérek. Nem mellesleg az élelmiszerek, üzemanyag, ruházati cikkek, sportbérletek, színházjegyek, szabadidős programok sokszor jóval olcsóbbak, mint otthon.
Budapesten az átlag nettó fizetésből szűkösen jön ki egy albérletben élő pár, ahol csak az egyik fél dolgozik. Itt az átlag nettó fizetésből, egy keresettel egy kisebb városban jó színvonalon lehet élni, és nem irracionális közben autóra vagy nyaralásra gyűjteni.

Bátrabban tervezek
Mivel az anyagi körülményeink jobbak, megengedhetem magamnak, hogy csak félállásban dolgozzak, ha esetleg szeretnék egy továbbképzést csinálni, vagy - ahogy a terveink között szerepel - egyetemen tanulni. Felnőtt fejjel is van lehetőségem arra, hogy új és izgalmas dolgokat tanuljak, akár egy új szakmát, akár nyelveket, nem kell azon görcsölni, hogy napi 10 órát kell dolgoznom és pisilni sincs időm.
Itt a heti párórás munkától a rendes heti 40 órás munkáig sokféle felállásban lehet dolgozni, ez sokat segít a pároknak a családtervezésben is.

Kevésbé félek
A közbiztonság sokkal jobb, mint Budapesten. Igaz, otthon rendesen megtanították, hogy félni kell. Odahaza minden járművön szorongattam a táskámat, nehogy kizsebeljenek, mert a legközelebbi ismerőseim körében sokan áldozatul estek már ilyesminek. A sötétebb utcákat nagy ívben elkerültem, telefonálást imitáltam, amikor olyan helyen mentem el, ahol lomtalanítás volt, persze mindig dilemma volt, hogy lehet, hogy így majd a mobilomat akarják elvenni, és sokszor futottam, amikor valaki már túl hosszú ideje jött mögöttem. Biztosan van ebben plusz para és bizalmatlanság a részemről, de nem alaptalanul. Németországban inkább az a jellemző, hogy ha valamit leejtek, kiesik a táskámból, valaki pillanatok alatt felkapja és utánam hozza (akár futva is - megtörtént!). A biciklik a boltok előtt sokszor lelakatolatlanul várják türelmesen gazdáikat, amíg az bevásárol. Budapesten többe került a biciklilakatom, mint a bringa. Amíg otthon, ha valaki az utcán megszólított, biztos, hogy kérni akart tőled valamit, esetleg elterelni a figyelmet, hogy közben kifoszthasson, addig itt tényleg csak azt kérdezik, hogy mennyi az idő, hogy hol vettem a csizmám, vagy hogy mit szólok a sok esőzéshez.

Biztatóbb az egészségügy
Amíg Magyarországon minden alkalommal rettegtem, amikor orvoshoz kellett mennem, addig itt például a háziorvosnál is van labor (például nálunk, egy kisváros külvárosában is), így néhány vizsgálat eredményét azonnal (értsd: percek alatt!) megkapom, így megspórolok egy beutaló-kuncsorgást és egy pár hetes várakozást. A receptre felírt gyógyszerek közül sokat ingyen kapsz, de legalábbis számottevő kedvezménnyel.


A Rajna partja Bonnban (Fotó: Czett Petra)


Toleránsabb vagyok
Sokféle ember él együtt Németországban. Mindenféle vallás képviselteti magát, sokféle öltözködéssel találkozom. Nagyon trendi a tetoválás, a piercing, a kék haj, a 10 cm hosszú műszempilla, a mangajelmez (!!!), sok a kövér, sok a sovány, sok a kendős, sok a köldökig dekoltált, sok a meleg, sok a heteró, és mindegyik típusban sok a kedves és persze azért akad köztük hülye is. Már kevésbé ítélkezem a külső alapján, ez pedig sok rossz érzés alól feloldoz.

Összességében
Ha nyitott vagy és bátor, vannak terveid, rugalmas vagy és energiát fektetsz abba, hogy beilleszkedj és megtanuld a nyelvet, nyugodtabb és kevésbé bizonytalan élet vár rád Németországban mint otthon. Természetesen örömmel tölt el, amikor azt hallom, hogy valaki Magyarországon maximálisan tud érvényesülni, fejlődni, és építkezni - mind emberileg, mind anyagilag, de sajnos többször hallom ennek az ellenkezőjét.
Mi a néhány év alatt összespórolt pénzükkel jöttünk ki, a férjemet itt már várta egy állás. Szóval rendesen rákészültünk, sokáig terveztünk, végül belevágtunk. Szerintem életünk legjobb döntése volt. Amikor elkezdődött az itteni életünk, akkor döbbentem rá, hogy milyen érzés is nyugodt körülmények között élni, és addig nem is tudtam, hogy mennyi bosszúság ér nap mint nap, akármennyire is igyekeztem higgadt és kedves lenni. És nem győzöm hangsúlyozni, hogy nem a pénz a lényeg! De kétségtelen, hogy egész más úgy tervezni, kikapcsolódni, nyugodtnak maradni, kedvesnek lenni, hogy még dolgozunk 10 hónapot, és tudunk venni egy jó állapotú, használt, német autót, mint úgy, hogy ha majd nyerek a lottón, veszek egy békávé-bérletet... Addig pedig bliccelek.

Czett Petra

Csatolás megtekintése 1471685
*
Nem írigykedem, sőt örömmel tölt el, hogy vannak emberek, akiknek sikerült ebből a miliőből kitörni. Jómagam csak Ausztriában voltam, több évvel ezelőtt, de az is felüdülés volt. Az udvariasság, a nyugalom, a mosoly és a tisztaság. Akkor gondoltam arra, hogy Dédapám ezt és ott megélte, mivel ott élt, Bécsben. Életvitelszerűen, orvosként praktizált. Becsuktam a szemem és arra gondoltam, hogy biztosan voltak Neki is gondjai, mert kinek nincsenek? De kárpótolta őt az ottani kultúra és életvitelszerű létbiztonság.
Hiába no, nincs mit tagadnunk, Magyarország keményen azt jelenti, sőt egyre inkább, hogy itt van a Balkán...
S, erre nem vagyok büszke.
G.B.
 
Az első képen ki van rakva egy tábla: kerékpárral behajtani tilos 9-21 óra között.. Petrától kérdezném, hogy akkor hogyan is kerékpározik?! (tudom, hogy nem ez az egy út van Németo.-ban, de ez nem autóút, hanem tipikusan belváros...)
 
Nagyon jó a vezércikk - bizonyítja, mennyire fontos a pozitív hozzáállás.
Mindazonáltal nem hiszem, hogy MO-on pont olyan rossz (volna) a helyzet mint ahogy a cikk sugalmazza. Én ugyan nem éltem MO-on, Erdélybõl származom, de még ott sem olyan rossz.


Minden új szülöttnek minden új. Majd ha kint él 10 évig... 3:)
 
Minden új szülöttnek minden új. Majd ha kint él 10 évig... 3:)
*
Utána is jobb lesz az élete, mint itthon lenne. S, legyen is boldog és sikeres. Ezt kívánom és sajnálom, hogy nekem nincs erre lehetőségem. Mármint országot váltani, mert hazát, azt nem lehet. Bármennyire is szeretnénk. A haza az haza, az ország, ahol jobban lehet élni, az egy másik ország. Kettő között érzelmi a különbség. Mégis itthon maradnak a rokonok a barátok, s a Skype sem old meg mindent?
Ettől el kell(ene) függetleníteni magunkat és ész vesztve rohanni - minél távolabb.
G.B.
 
Nagyon jó a vezércikk - bizonyítja, mennyire fontos a pozitív hozzáállás.
Mindazonáltal nem hiszem, hogy MO-on pont olyan rossz (volna) a helyzet mint ahogy a cikk sugalmazza. Én ugyan nem éltem MO-on, Erdélybõl származom, de még ott sem olyan rossz.

Igazad van, egyáltalán nem olyan rossz. Én ugyan csak addig olvastam a cikket, hogy a szerzője Budapesten villamossal járt (az sem igaz, hogy az mindig zsúfolt), németben viszont biciklivel jár, és ez most halihó, jaj de jó, érdemes volt ezért kiköltözni! Én Budapest belvárosában laktam és mindenhová biciklivel jártunk, szóval én itt fejeztem be az olvasást.
 
Amúgy én is tudnék ilyen cikket írni arról a helyről, ahol most lakom, mégpedig anélkül, hogy fikáznám azt a helyet, ahol korábban laktam.

Most egy kertvárosban lakunk, gyönyörű hely, épül-szépül, itt is biciklivel járunk, minden elérhető közelségben van, nagyon aranyos szomszédaink vannak, az emberek kedvesek, segítőkészek, közvetlenek, nagyon sok a zöld, jó a levegő, tisztaság van, gondozott, új jásztóterek parkok mindenhol. Jó a levegő, madárfütty, a közelben természetvédelmi táj van szép tóval.
Minden közel van, és hamar elérhető, üzletek, piac, hivatalok, orvos, és mindenféle szolgáltatás. Sőt, a finom házi tej is! :)
Nagyon szeretek itt élni, nyugodt vagyok, kiegyensúlyozott, tényleg, nagyon örülök, hogy itt lakunk, nem mennék innen sehová! Németbe tuti, hogy nem!
 
Az első képen ki van rakva egy tábla: kerékpárral behajtani tilos 9-21 óra között.. Petrától kérdezném, hogy akkor hogyan is kerékpározik?! (tudom, hogy nem ez az egy út van Németo.-ban, de ez nem autóút, hanem tipikusan belváros...)
Nem vagyok Petra

De tölled kérdem, lehet a Vaci utcàban biciklizni minden idöben?
 
Nagyon jó a vezércikk - bizonyítja, mennyire fontos a pozitív hozzáállás.
Mindazonáltal nem hiszem, hogy MO-on pont olyan rossz (volna) a helyzet mint ahogy a cikk sugalmazza. Én ugyan nem éltem MO-on, Erdélybõl származom, de még ott sem olyan rossz.
Bocsi: nem akartam én kivesézni a cikkíró hangulatát.
Van egy olyan, hogy "boldogság-index". Állítólag, ez MO-on nagyon alacsony - sokkal alacsonyabb, mint sok nagyon szegény országban is akár.
Hogy ennek mi az oka, még hipotézisekbe sem mernék bocsátkozni. De úgy látom, a holgyet nagyon elkaphatta.
Csak ennyit akartam. :)
 
Utoljára módosítva:

Hírdetőink

kmtv.ca

kmtv.ca

Friss profil üzenetek

petrucy wrote on sizsu's profile.
Megtisztelve érzem magam a követés bejelölése miatt.-))
vorosmart wrote on bsilvi's profile.
Köszönömszépen a legújjab fordítást !
A "friss üzenetek + napok óta nem jelennek meg,hibát jelez
vorosmart wrote on DeeYoo's profile.
Köszönöm szépen a fordítást.

Statisztikák

Témák
38,094
Üzenet
4,794,837
Tagok
615,337
Legújabb tagunk
dublikaty_leKt
Oldal tetejére