Milyen Kanadában élni? Ha jobb, mint Magyarországon, jövök!

copido

Állandó Tag
Állandó Tag
Érdeklődnék,hogy.....

Én nem akartok kiköltőzni de látogatóba 2-3 hétre igen (szeretnék).62 éves nyugdíjas vagyok.Van egy 17 éves iskolás lányom akit egyedül nevelek.Európában már elég sok helyen voltam de a tengeren túl még sosem.Tudom,hogy kérésem nem szokványos,de ha tud valaki Kanadában olyan magyar közösséget vagy csoportot vagy bármilyen egyházi gyülekezetet aki segíteni tudna különleges kérésemnek nagyon szívesen venném ha segítene és összehozna.Ha volna elég nyugdíjam vagy pénzem nem kérnék ilyent pláne így ismeretlenül.becsületesen ledolgoztam 42 évet és sajnos nem kapok annyi nyugdíjat,hogy egy Kanadai utazást kitudjak fizetni.Kérem ne gondoljon senki rosszra nem koldulni akarok csak megismerni egy távoli országot ahol sok magyar és más nemzetiségű emberek vannak.Ha valakinek van ötlete szívesen fogadom Baráti üdvözlettel:György
 

Giuliano

Új tag
Sziasztok!!!

En eloszor voltam Torontoba szeptember kozepen par napot toltottem ott,Toronto-Niagara vizeses kornyeket jartam be.Hat el kell mondanom nagy csalodas ert.Kanadat,egy csillogo-villogo orszagnak kepzeltem el mind azok alapjan amit a tv-ben lattam,ehhezt kepest........
A Pearsoni repterrol belvaros fele,egy olyan erzes uralkodot el rajtam mindha valahol del-Olaszorszagba volnek,majdnem hasonlo allapatok.
Az autopalya egy elegge elhanyagolt allapatban volt,a metro tele szeddobalt ujsagokkal,es sorolhatnam.
Nektek akik ott eltek mi a velemenyetek mind ezekrol???
Hozza teszem hogy Nemetorszagban dolgozom,ez az orszag ahol elek vagy Ausztria egyertelmuen kijelentheto hogy sokkal tisztabb vagy rendezettebb Kanadanal.
Udv.Giuliano
 

yzatina

Új tag
Kanada

Sziasztok azt szeretném tudni Ha Magyar És Román állampolgár vagyok a magyarral kitudok jutni Kanadába és mien papírok kellenek?ha tudja valaki segítsen köszi!
 

Anthony71

Állandó Tag
Állandó Tag
..merthogy a két nyelv-állitólag-szinte ugyanaz,és az Eu szabályai szerint az Eu polgár bárhól letelepedhet,sőt munkát vállalhat,csak bejelentkezési kötelezetsége van.
Kanadában viszont-mint tudjuk-ugyan sok munkalehetőség van,de kinok árán lehet "work Permit"-hez jutni..

A témánál maradva(román útlevél)viszont-az echte magyarral ellentétben-az erdélyi magyarok roppant segitőkészek-többnyire asztalos,fa iparban tevékenykednek-s általában segitő kezet nyújtanak honfitársaiknak,"földieiknek".
No persze, itt is van egy külön csoport,a magyarúl beszélő,román "C"...a multikúltura netovábbja:Kanadában-magyar névvel-Román útlevél-Cigány nyelv!
 

Giuliano

Új tag
Sziasztok azt szeretném tudni Ha Magyar És Román állampolgár vagyok a magyarral kitudok jutni Kanadába és mien papírok kellenek?ha tudja valaki segítsen köszi!


Kimehetsz problema nelkul Canadaba a magyar utlevellel,semilyen papirra nincs szukseged,a repulon kapsz egy formanyomtatvaynt amelyet ki is toltesz. 6 honapig maradhatsz legalisan kint turistai vizummal,ha ez ido alatt szerencsed van munkahelyez jutnod legalisan(ami nem konnyu de nem lehetetlen) akkor bingo,hanem irany Magyarorszag.
 

Melitta

Adminisztrátor
Fórumvezető
Rádiós
Az sem art ha van arra az idore elegendo penz meg kered a turistaskodasra a tartozkoast.
Kerhetnek szalloda foglallasi igazolast is.
 

paramed75

Új tag
Sziasztok!
36 éves mentőápoló,ápoló vagyok,4 gyermekkel(3,5,7,13) és egy feleséggel.17 éves munkaviszonyom van a mentőknél.Most csinálom az OKJ-s ápolóit.Tudtok valamit, hogy a kórházi dolgozókat mennyire "becsülik meg",jobban- e mint itthon ?Tanulom a franciát.Angolom társalgási.tudtok valami biztatót? van esetleg köztetek nagycsaládos aki hasonló paraméterekkel ment, vándorolt ki Kanadába.Nagyon tetszik az ország és szeretnék biztos helyet és életet biztosítani a gyermekeimnek.És persze magunknak.
 

Jaszladany

Állandó Tag
Állandó Tag
Én csak alig fél évet töltöttem Kanadában, Winnipegben, igaz ennek már jópár éve. A nagybátyámnál laktam, aki akkor már ízig-vérig kanadai volt szép családdal. Kanada valóban gyönyörű, az emberek kedvesek, de azért van egy-két dolog, amit szerintem nehéz megszokni, és amivel nem számol az ember, amikor útnak indul, mert nem is számolhat, mivel még soha nem tapasztalta.

Mint pl. a mínusz 20-30 fokos hideget. Gőzöm se volt róla, mit jelent, amikor szó szerint koppan, ha az ember köp egyet. A mínusz 40 pedig már gyilkos. Nincs az a pehelytoll kabát, nincs az a prémkapucni, amin a mínusz 40 fokos szél ne fújna keresztül. A jéghideg száraz levegő mintha égetné az ember tüdejét. A lélegzet párája az ember szempilláján azonnal zúzmarát képez, amitől a szempilla összeragad. Ha egy pillanatra levettem a kesztyűt, hogy megtöröljem a szemem, azonnal megdermedt a kezem. A két szemem között volt csak szabadon a bőröm, de ott is pillanatok alatt érzéketlenné fagyott. Állítom, hogy a mínusz 40-et a legmelegebben felöltözve se lehet tizenöt percnél tovább bírni.

Ott aztán nincs sétika a városban, kirakatnézegetés, "legyalogolok egy megállót" vagy ilyesmi. Nincs héderelés vagy lődörgés az utcán. A házak között én nem is láttam senkit, csak autókat. Óriásiak a távolságok, mindenki mindenhova autóval megy, autó nélkül meg se lehet mozdulni (télen már csak a hideg miatt sem).
Volt ugyan egy buszjárat Winnipeg kertvárosából a belvárosba, majdnem egy óráig tartott az út, mire beért, de elég ritkán közlekedett, és elég rozoga kis busz volt. Alig utazott rajta valaki, azok is főként diákok.

Autó nélkül olyan az ember Kanadában, mintha nem lenne lába, de a téli hideg amúgy is bezárja az embert a lakásba. A legközelebbi város 6 órányi autóútra volt (Brandon), ezért a szomszédos városok között is inkább repülővel közlekednek. A téli Kanada szerintem nem a gyalogtúrázók paradicsoma, de egy meleg autóból élvezetes a kirándulás.

A mínusz 20 még viszonylag elviselhető, főleg ha süt a nap. Ilyenkor próbáltam egyet sétálni a nagybátyám kutyájával, de csizmát kellett adni a kutya lábára is, mert a megfagyott hóréteg kérge felsebezte a kutya mancsát. Ott aztán nem hallani kutyaugatást a kertvárosban. Senki sem tartotta a kertben a kutyáját vagy a macskáját. Tíz perc alatt jégszobor lett volna belőle. Talán az eszkimó kutyák bírták, de azok nem ugatnak.
Semmilyen állatot, még egy madarat se láttam a téli prérin. Hihetetlen néma és mozdulatlan volt a táj.
A préri olyan sík, mintha legyalulták volna a földet, és az ege is egészen más, mint a mi Alföldünké. Olyan, mintha nem kupola alakú lenne, hanem lapos. Egy másik síkság a fejünk felett. De alacsonyan, mintha el lehetne érni kézzel. És amikor a lemenő nap sugarai alulról vörösen megvilágítják az alacsony, sík felhőket, hát az valami gyönyörű. A levegő is más, sokkal szárazabb, de nagyon tiszta.

Az ételek íze is más Kanadában, mint amit megszoktunk, még a kenyéré is. De nem rossz. És vannak nagyon finom sztékjeik különféle szószokkal, azok nagyon jók. A sütik viszont hagynak kívánnivalót maguk után. Kívülről ínycsiklandozó külsejű csokitorták olyan fűrészpor ízűek voltak, hogy megsajnáltam a kanadaiakat. De a kekszeik finomak.

Az emberek nagyon türelmesek és toleránsak. Egyszer sem dudáltak ránk, még akkor sem, amikor véletlenül elálltuk egy autó elől a kijárót. Különféle nációk különféle viseletekben téblábolnak a bevásárlóközpontokban, senki sem kelt feltűnést, senkit sem bámulnak meg, akármiben van öltözve, akárhogy néz ki. Látszik, hogy az emberek hozzászoktak ehhez a színes multikultihoz, és teljesen békében vannak meg egymással. Mindenki nyugodt, mindenki mosolyog, udvariasak, előzékenyek, nem sietnek, nem kapkodnak, ténferegnek, vásárolnak, aztán beülnek a csatahajó méretű kocsijaikba, és ugyanolyan ráérősen hazahajtanak.

Az emberek általában jómódúak voltak, ha rozoga csotrogányt látott az ember az utcán, akkor az vagy indiánok autója volt, vagy rendőrautó.

Feltűnt az is, milyen türelmesek a gyerekekhez, biztos azért, mert eleve sem ideges emberek. Így aztán a nagybátyám kislányai vidáman zajongva versenyt rollereztek a bevásárlókocsikkal a hypermarketben, de senkinek se jutott eszébe rájuk szólni vagy ilyesmi. Észre sem vették, vagy ha igen, inkább megmosolyogták őket, még a pénztárosnő is, aki amúgy is mindig mosolygott.

Nekem nagyon tetszett ez a világ, de borzasztóan elveszett voltam benne. Azt hittem, elég jó az angol nyelvtudásom, ám amikor szembetaláltam magam az ottani sajátos kifejezésekkel, rá kellett jönnöm, hogy nagybátyám három éves lánya előrébb van nálam nyelvi szinten.
Na és a kultúra... Mátyás királlyal és Petőfivel a hátam mögött mintha egy másik bolygóról jöttem volna. Az itthoni műveltséggel ott semmire se lehet menni. Fogalmuk sincs Magyarországról, nemhogy a hungarikumokról és a nemzeti sajátosságainkról. Érdekli őket, de csak mint egzotikum.
Az ottani műveltség megszerzéséhez pedig szinte újra kell születni. Egészen más történelem, egészen más irodalom, egészen más látásmód, egészen más háttér! És milyen idegen! Mindent elölről kell kezdeni, ha ott akar gyökeret verni az ember. A magyar érettségimmel egy iskolázatlan analfabétának éreztem magam.

Mégis megfordult a fejemben, hogy ott maradok, de bármilyen szeretettel is láttak nagybátyámék, én senkinek nem javaslom, hogy hosszú időt töltsön el más otthonában. Van egy jó magyar mondás: "Akármilyen kedves vendég, három napig untig elég."
Ezért aki azt tervezi, hogy ismerősöknél rokonoknál húzza meg magát, amíg egyenesbe nem jönnek a dolgai, jól gondolja meg. Nekem nem volt elég türelmem kivárni, míg önálló életbe kezdhetek, mondjuk, nem is ment volna egyszerűen, már a letelepedés megszerzése sem.
Ma lehet, hogy újra nekivágnék, ha fiatalabb volnék, mert Kanada tényleg gyönyörű, vonzó és élhető ország, de nem mennék más otthonába, más nyakára lakni egy napig sem.
És azért sem mennék, mert nem lenne erőm és energiám újra felépíteni az életemet a semmiből idegenben. Elölről kezdeni mindent: iskolázottság, képzettség megszerzése, munkahely szerzése, otthon teremtés, életmód kialakítása... úgy érzem, ez már nehezebb lenne, mint itthon megküzdeni egyik napról a másikra túlélésért, akármilyen nehéz is ma Magyarországon.
De aki még fiatal és gyökértelen, az menjen. Klassz ország, nem fog csalódni.
Főleg, ha megszokja a mínuszokat: :)

<iframe width="420" height="315" src="http://www.youtube.com/embed/nSQufNaXhy8?rel=0" frameborder="0" allowfullscreen=""></iframe>
 

Melitta

Adminisztrátor
Fórumvezető
Rádiós
Vannak azert levesbe nagy minuszokkal helyek pl Totorto , hasonlo mint Mo eghajlata, talan picivel hidegebb, vagy a nyugati tartomanyok.
 

richrich

Állandó Tag
Állandó Tag
Pénz, biztonság, jólét. - valóban ez kell ahhoz, hogy az ember megengedhesse magának, hogy örüljön és szeressen? A pénz elválaszt..., a biztonság minden nap elfeledteti, hogy ma is új nap virradt..., a jólét sosem jön el, mert semmi nem lehet elég jó... ;D

Ez nagyon jó! Köszi! :p
 

richrich

Állandó Tag
Állandó Tag
Sziasztok!

Töredelmesen bevallom nem olvastam végig mind a 22 oldalt, de egy átfogó hangulatképet kaptam a topic-ról.

Érdekes hallani a pro/contra-kat. Én éltem kint Londonban 2 évet és volt sok bajom az országgal de legfőképp az emberekkel. Az udvariasság és a józan paraszti ész hiánya. Tény, hogy más szemüveg volt rajtam akkoriban, de végül hazajöttem.

Most, miután ez a szemüveg már lekerült rólam és az elfogadás jobban jellemez, ezért - részben mintegy elvarratlan szál - megint szóba jött külföld, immáron barátnőmmel együtt. Kanada és azon belül Toronto. (Persze ahol kapok munkát)
Állás lehetőségem volna sok cégnél is foglalkozásomból kifolyólag (vfx). Engem inkább az érdekelne, hogy egy adott fizetés hány %-át fizetném ki, ha lenne mondjuk autó, lakás (bérlemény), ebéd, adó stb. Értem itt ezalatt az általatok sokat emlegetett jó életszínvonalat. (persze ez ugye relatív, mert mindannyiunknak más és más a "jó" szó mögöttes tartalma) Részemről gondolok itt: egy csinos kis lakás (1+háló), valami átlagos autó (bár ez lehet elég bérleménybe alkalmanként, mert olvastam valahol, hogy $500/hó-tól kezdődik a biztosítás.), havi mondjuk 4 alkalommal rendes étterem, ruházkodás, kütyük...
Őszintén szólva jó lenne már "legálisan" élni úgy, hogy ami a számlámra kerül pénz az tuti az enyém, és nem kell azon kattogni, hogy majd még miket kell ebből kifizetni az államnak. (adó, adó hátán)

Azzal tisztában vagyok, hogy kolbász nuku, fém van. :)

Köszi!

rich
 

Jaszladany

Állandó Tag
Állandó Tag
Vannak azert levesbe nagy minuszokkal helyek pl Totorno , hasonlo mint Mo eghajlata, talan picivel hidegebb, vagy a nyugati tartomanyok.

Igen, én csak Kanada középső részéről írtam, a préri államokra jellemző télen ez a farkasordító hideg, de a nagybátyám élt Vancouverben is és Torontóban is, és ő is mondta, hogy azok kellemesebb helyek időjárási szempontból, főleg Vancouver, ahol az óceán sokat enyhít a levegőn.
A nyár mondjuk Winnipegben is kellemes, csak nagyon rövid, és tavasz meg ősz nemigen van, egy viszonylag enyhe október után hirtelen betör a mínusz húsz, és onnan már csak lejjebb van, feljebb nincs, egészen májusig. De meg lehet szokni, csak egy teljesen más életformát követel, mint az általunk megszokott éghajlaton.
És hát drágább az élet, mert azokat a faházakat kifűteni... akkora ablakokkal... hát a nappali egész fala ablak volt a mennyezettől a padlóig. Klassz volt a kilátás a prérire, de pörgött a gázóra rendesen. Hirdetik nálunk, hogy milyen jó hőszigetelők a kanadai típusú házak, hát mínusz húsz alatt már tökmindegy, milyen a szigetelés, fűteni kell ész nélkül.
És az autók is jóval többet fogyasztanak abban a csikorgó hidegben, viszont indulnak rendesen reggelente, ami engem meglepett. Jó kis aksijaik voltak. És a benzin nem volt drága.

Érdekes, hogy a hideg ellenére hó alig esett, tél elején hullott úgy 20-30 centi, aztán csak a nagy szárazság volt. Viszont ez a hó nem olvadt el májusig, hanem megfagyott, és be se süppedt, ha az ember járt rajta. Csak csikorgott. Viszont meseszépen ragyogott a napfényben, amikor hétágra sütött a nap, ami elég sokat sütött a hideg ellenére.
De a préri gyönyörű, azért megéri dideregni, én imádom a sík vidéket, alföldi vagyok :)
Bár lehet, ha mégis visszamennék Kanadába, inkább Vancouvert választanám. Nagybátyám arra a városra esküdött...
Bár később Brandonba költözött, mert odaszólította a munkája. Na ott még hidegebb van, mert északabbra fekszik.

Azért az is egy jó dolog Kanadában, hogy az emberek viszonylag könnyen változtatnak lakhelyet. Ahol munka van, odaköltöznek, nem cicóznak ezen. Nekem pl. nagyon tetszettek a mobile-home-ok. Megnéztünk néhány mobile-home parkot, simán el tudtam volna képzelni egy ilyen mozgó otthonban az életemet. Elvontatható házak teljes összkomforttal. Minden városban vannak mobile-home parkok, ahol le lehet velük tanyázni, és ott be lehet kötni őket áramba, gázvezetékbe, csatornába, mindenbe. Aztán ha a háziak tovább akarnak állni, hívnak egy marhanagy truck-ot, ami egy nap alatt odébbvontatja őket egy másik városba, és már meg is van a költözés.
És nem is voltak drágák ezek a mozgó lakóházak. Ha kint maradtam volna, biztos ilyenre hajtottam volna. Csavargó típus voltam. :)

 

Jaszladany

Állandó Tag
Állandó Tag
Szia Richrich!

Megélhetés és árak viszonylatában Melitta kompetens, a bevándorlási topicban írt erről itt, (de biztos máshol is):

http://canadahun.com/forum/showthread.php?32333-Bevándorlás-Kanadába-II-2012&p=3556556#post3556556

Én ilyesmiről nem akarok írni, mert már elég régen voltam kinn, és biztos nem up-to-date az infóm.
Viszont szerintem most is fennáll az, hogy a kinti átlagfizetés kábé kétszereséből (nagybátyám ennyit keresett) egész jó színvonalon fenn lehet tartani egy családot két kisgyerekkel, úgy, hogy nej nem dolgozik, de ha ő is dolgozott, akkor Vegasban nyaraltak.
 

Jaszladany

Állandó Tag
Állandó Tag
Szeretek visszaemlékezni Kanadára, és vissza is vágyok oda, csak hát meglátogatni az unokatestvéreimet nincs pénzem, letelepedni meg nincs sok esélyem. Pedig úgy jöttem el, hogy vissza fogok menni, hagytam is ott kütyüket, hogy majd elhozom később, de úgysem tudtam őket használni, mert 220 voltosok, ott meg csak 110 voltosok a konnektorok. Gondolom, ez még mindig így van. Ezt is jó tudni, ha valaki mobiltöltőt vagy bármi elektromos dolgot visz :) Kell hozzájuk egy trafót szerezni, az meg legalább 20 kiló.

És ha valaki Winnipegben jár, ki ne hagyja a Man and Nature múzeumot. Azt nagyon élveztem, igényesen és remekül össze van állítva. Jó nagy múzeum, egy egész napos program, de érdemes végigjárni.

smBisonDioramacropped.jpg


Nagybátyám azt mondta, az indián is ki van tömve, de én nem hittem el neki :p

A nagybátyám egyébként egy rehabilitációs intézetben dolgozott, főként indiánokkal, így nekem is volt alkalmam megismerni őket. Nagybátyám olyan jól ismerte őket, hogy távolról is meg tudta mondani, melyik milyen törzsből való. Azok az indiánok, akikkel én találkoztam, mind nagyon barátságosak és kedvesek voltak, akárcsak a kanadaiak általában.

Többnyire csapatosan lehetett látni őket, jó időben főleg a winnipegi parkban, volt ott egy kis fahíd, annak a korlátján ültek fürtökben, de egyáltalán nem foglalkoztak a járókelőkkel vagy ilyesmi. Én teljesen zárt csoportnak láttam őket, a maguk kis világában.
Az indián autót messziről meg lehetett ismerni, nem csak a pöfögéséről és ütött-kopottságáról, hanem arról is, hogy a hatszemélyes autóban legalább húszan ültek. Ha egy málló vakolatú, szegényes házat látott az ember - amiből amúgy nem sok volt - azt szinte biztosan indiánok lakták. De a környezetük ugyanolyan tiszta és rendezett volt, mint a fehéreké. És a külsejük, a ruházatuk is ápolt volt, bár törzsenként eléggé különböztek egymástól. Láttam apró termetű, filigrán indiánt, és láttam csaknem kétméteres, varkocsos, népviseletbe öltözött, igazi Cooper-hőst, aki nekem érdekes látvány volt, amint a Safeway-ben vásárol, de rajtam kívül nem tűnt fel senkinek.

A kanadaiak rendkívül nyitott, közvetlen emberek, nagyon könnyű volt velük szóba elegyedni és barátságokat kötni, ez alól az indiánok sem voltak kivételek. Néha elkísértem a nagybátyámat, amikor a munkájával kapcsolatban volt valami dolga, és nagyon jól el lehetett cseverészni az indián munkatársaival is. Később ezeknek az ismeretségeknek hasznát vettem, mert írtam róluk egy könyvet :)
 

bubu

Állandó Tag
Állandó Tag
Kedves Jaszladany! Irod, hogy< "A canadaiak rendkivul nyitott, kozvetlen emberek" Igen igy van! Bizony nemartana, ha az O hazaban is ez lenne,
Nem peddig a gyulolkodes, vallas, Part allas, egymas iranti irigykedes, es bizalmatlansag meg csaladokon belul is.
Bocs, hogy ezt megemlitetem peddig nem ide tartozik.
 
Oldal tetejére