Minden ami a szívednek kedves

[FONT=arial,helvetica,sans-serif]Beney Zsuzsa
Fúga

[/FONT][FONT=arial,helvetica,sans-serif]Az én jobbkezem a te balkezednél.
Jobbkezem nincsen a te jobbkezednél.
Jobbkezed nincsen az én jobbkezemnél.
A te balkezed az én jobbkezemnél.

Jósorsom a te jósorsod jegyében.
Balsorsom balsorsod csillag-jegyében.
Balsorsod nincsen balsorsom jegyében.
Jósorsod jósorsomnak víz-jelében.

Lelkedben a lelkem lélekre lelhet.
Lelkem önmagamban lelkedre lelhet.
Lelkemben nem lel lélekre a lelked.
Lelkemben lelhet önmagára lelked.

Életem álmodása életednek.
Álmom nem élete az életednek.
Csak álma lehet álmom életednek.
Álmod élete az én életemnek.


[/FONT]​

Várady Szabolcs


Csigabigámia

Csiga férfi, csiga nő
búsan az és vígan ő
rajta csigaviganó
csigaszép és csigajó.
Szarva ki és szarva be
ver a csigafi szíve
dübörög a csigavér.
“Odavagyok kegyedér’!”
“Nosza, ha csak ez a baj"
így csacsog a csigacsaj
“oltár elé odamászunk
s betelhet a csiganászunk.”
Sok szerelmes tapadás:
hül a hév, mi tagadás.
Azt gondolja csigafi:
“Mégse ez az igazi.
Ni, ott az a csigabige!
Azt ha kaphatnám telibe!
Ne volnék csak házas csiga!
De aszondom: nem addig a!
Vár az örök csigaéj
amíg élhetsz, addig élj!
Az nem válik, ez meg prűd?
Veszek még egy jegygyűrűt!”
Ilyen felcsigázott csigát
nem tart vissza erkölcsi gát.
Mit bánja, ha esik, ha fú.
Ég haragja? Neki smafu.
Bűnlajstrom és hibalista…
Így lett csigabigamista​

Dal az életről


Néha nehéz, néha könnyebb,
néha mosoly, néha könnyek,
néha megbocsátás, néha ítélet,
néha csüggedés, néha remények.
Az Élet az, mely nyomomba' jár
ha megállok, ő is megáll
s vár, hogy induljak már, mert nincs idő
ott van mögöttem a következő,
kit lökdösni, rúgni kell és bíztatni,
ha menni nem akar:
"Igyekezz! Végezd életed hamar!"

Néha ilyen, néha olyan,
a fő, hogy ne vedd komolyan
ne hallgass rá, mondjon, 'mit akar,
hisz nemsoká' minden jó lesz
a közömbös-kedves föld betakar.​

Őri István

Csatolás megtekintése 100870​

[FONT=arial,helvetica,sans-serif]

[/FONT]Az álomkeresők

Te és én, mi és ők,
az álomkeresők,
tengerek ezüst tükrei,
napok forró könnyei,
hószínű égen
pillangószárnyak,
felhőkön úszó
habkönnyű vágyak,
táncoló levelek
dúslombú fákon,
apró kis szigetek
a kéklő óceánon,
szavak a fájó némaságban,
csillagok az éjszakában,
én és te, ők és mi,
az őszi égbolt fényei.

Paudits Zoltán​

[FONT=arial,helvetica,sans-serif] Mikor először tűnt elém,
drága volt, mint egy tünemény,
kit azért küldött életem,
hogy egy perc dísze ő legyen.
Szeme mint alkony csillaga;
s az alkony hozzá a haja:
csak ennyi benne az, ami
nem májusi és hajnali.
Vidám kép, édes könnyűség:
meglep, megállít és kísért.

De többször látva: látomány
volt ő, és mégis földi lány.
Lépése szűzi és szabad.
Házias minden mozdulat.
Alakja nyájas, tiszta fény.
Nyomában emlék és remény
kelt: mivel ő sem állt a szív
mindennapi és primitív
éhei, kis búk, örömök,
csók, könny, mosoly, vágy, gáncs fölött.

Azóta híven nézem őt,
s lesem élete ütemét.
lelket lélegző drága lény:
útitárs a Halál felé.
Szilárd ész, gyengéd akarat,
szívós erő halk báj alatt.
Valódi asszony, jó s igaz,
intés, parancs, derű, vigasz.
Asszony, és mégis valami
fényt érzek, ami angyali...

(Babits Mihály fordítása)[/FONT]​

[FONT=arial,helvetica,sans-serif]

[/FONT] Kalász Márton

(tenyeredre)

írhatnám tenyeredre -
nagyon vékony verset szabadna, ugye, írnom
olyan pici, érző a medre
nem lelkesek homokja volna bő papírom

börtön-ülő traubadúrok
nyelv alá rejthető selymecskét kerítettek
tudták, gally fárad kint árnya lengő húrok
vésték lent, sor alá, vaksin, "szeretlek"​

[FONT=arial,helvetica,sans-serif]

[/FONT]
Karinthy Gábor:

Éjszaka

Állok a lelkem éjszakáján
magamban és rád gondolok.
Egykedvűen és gőgösen -
ha nevetek, nem zokogok.

Ha jól van így, hát jól van így is, -
olyan mindegy, hogyan szeretlek.
Olyan mindegy: virág vagy éjfél,
hogy megöllek vagy megölellek.

Én megnyitottam egy kaput,
öklöm a zárat leütötte.
Te behunytad a szemedet,
nem érdekelt, mi van mögötte.

Nem érdekelt mi van mögötte,
az a kapu nyitvamaradt.
Az a kapu ásít utánad,
bárhová indul az utad,

mindegy, ha futsz, vagy vándorolsz,
hajszollak-e én vagy kerüllek,
nagymesszi jársz, belémbotolsz,
vágyom utánad vagy megöllek,

vagy hallgatok, vagy ordítok,
csöndes vagyok vagy haragos!
mert összeforraszt minket, hajrá,
szerelmem, mint a vaskapocs.

Nagyon szép estét kívánok.
Mindenkinek köszönöm a látogatást és a hozott munkát!
​

Ladányi Mihály

NEM TUDOM

Nem tudom szád ívét szemed színét mondjam-e el nekik
vagy csak ágyam magányáról beszéljek
Nem tudom a szerelmet szeretik-e jobban
vagy az éhséget a szerelemre
Hogyan is tudnám széjjelválasztani a kettőt
hogy meg ne sértsem ezt az ágat
ami átnőtt a keserű vadbozóton

Nem tudom a fázó hús magányáról beszéljek-e nekik
Talán megértenék ha tartják még valaminek a költészetet
ezt a fázó hús sarából táplálkozó növényt
levélereiben a remegéssel
vagy csak illúziókkal etessem őket
mint önmagam most amikor reádcsodálkozom
és azt gondolom hogy amit eddig éltem
csak piszkozata volt annak ami jön

Bármiről beszélek végülis ugyanaz keríti be érzelmeinket
Ha lelkesedem érted ők néznek rám gyanakvón
ha ők szeretik egymást én legyintek
Jön a tavasz és a bozótos hegyoldalakon
összefekszik őszi kétségeinkkel
És én nem tudom többé miről beszéljek
szemed színéről-e vagy éhségemről utánad
vagy arról a sötét huzatos folyosóról
amin csak vonul mint a vak
tapogatózva és fényt kergetve az ember.

Csodás délutánt kívánok!
​

Térey János:

Szegényke



Szegényke arról faggatta az emberét,
vállalható-e az ő szerelmük.
Vállalható, hát ez a kulcsszó.
A védtelenség névjegye, rosszabbik
esetben a piócás ragaszkodásé.
Csak a csúnya lány kérdez ilyesmit
a fiújától, aki dugdossa ágyasát
a világ elől. Szegényke csapzott veréb,
saját lábán nem áll meg, Szegényke
szénaboglyafrizurás madárijesztő.
Szegényke arra gondol: érte is
meghalt Krisztus, és nem akaródzik
neki meglapulni padlásokon és hátsóudvarokban.
Igen vagy nem, tudakolja egyre hangosabban.


Kellemes hétvégét kívánok!
​

Pablo Neruda

Az én szívemnek elég a te lelked
s neked az én szárnyam elég szabadság.
Az én ajkamról lengve égre kelnek,
mik benned az álmok álmát aludták.

Tebenned él a mindennapos ábránd.
Mint harmat a szirmokra, úgy borulsz rám.
Távolléted a láthatárt ledönti,
te örök menekülő, mint a hullám.

Mondtam neked, hogy úgy dalolsz a szélben,
akár a déli fenyvek vagy az árboc.
Mint ők, magas és néma vagy. S gyakorta
bánat ül rajtad, mint egy utazáson.

Úgy vársz rám, mint egy régi-régi ösvény,
melyben sóvár visszhangok népe szunnyad.
S arra riadok, hogy rebbennek olykor
a madarak, mik lelkedben aludtak.

(Somlyó György fordítása)

Szép délutánt kívánok!
​

[FONT=arial,helvetica,sans-serif]Megláttam magam a szemedben,
s tudtam, szép vagyok és egyetlen.
És ilyen tükröm nem lesz több egy sem,
sokáig elidőztem a szemedben.


[/FONT]​

[FONT=arial,helvetica,sans-serif]Vas István

Mikor a rózsák nyílni kezdtek

[/FONT][FONT=arial,helvetica,sans-serif] Emlékszel? amikor a rózsák nyílni kezdtek,
Már nem voltunk fiatalok -
Házunk körül virágzó sírkeresztek,
Szívünkben sok friss halott.

Tudtuk, hogy a boldogság lopott jószág,
Akkor is, ha férj - feleség
Nézi, hogy bomlanak bokron a babarózsák,
S fogják egymás kezét.

Sok hajszálad lett ősz éppen abban az évben -
Emlékszel? volt is oka.
De ami fekete maradt, még feketébben
Ragyogott, mint valaha.

Szemedbe, a töretlen csodájú, vad tükörbe
Tört fényeket rejtett a rémület,
És zavarosabb lett tiszta, haragos zöldje
S attól lett édesebb.

Ujjongó áhítattal ébredtünk reggelente,
Te a kertre, én terád -,
S ez az öreg nyarunk szelíden betemette
Velencét s Angliát.

Mint furcsa ráadást vagy veszélyes messzeséget
Kezdtük nézni a holnapot -
Ez volt az a nyár, mikor a tél szele szíved
Koszorújába kapott.

Volt vidámabb nyarunk s merészebb azelőtt,
De emlékszel? ez volt a legszebb.
Némán kertünkbe hajoltak a szomszéd temetők,
Mikor a rózsák nyílni kezdtek.

További kellemes napot kívánok.
[/FONT]​

Lucian Blaga

Ezüst szárnyak

S ha évszakok s az éjféli fuvallat,
vagy az a szél, mely délről fujdogál,
keresni fog, küszöbödön talál.
S ha fürkész, kóbor utasok kutatnak,
s ha országok, temetők, kőgúlák
kérdeznék sorsomat: a szél nyomán
mindegyik a küszöbödön talál.

Napokon, heteken, éveken át
szemedbe vesztem, gyönyörű szerelmem.
Hogy mint tükörből - csak az nem hazug -
sikerüljön bizonyosságot szereznem:
a szárnyak, melyeket vállamon érzek,
valóban ezüst tollakból valók,
avagy csupán valami teherérzet.

(Jékely Zoltán fordítása)

Csodás délutánt!!
​

[FONT=book antiqua,palatino]Balogh József:
Mit kivánok[/FONT]
[FONT=book antiqua,palatino]Kívánok én hitet, kedvet,
szép szerelmet, hű türelmet,
utakhoz fényt, csodát, álmot,
békességes boldogságot,
magyar szót és égre kéket,
emberarcú emberséget,
verseket, célt, igazságot,
daltól derűs jobb világot,
bokrok mellé társnak fákat,
napfényt, amely el nem fárad,
tekintetet szembe nézve,
éjt meg nappalt soha félve,
kézfogásos tiszta csöndet,
és mosolyból minél többet![/FONT]​

Sárközi Zoltán

Virágok beszélgetése

- Külön indákon tekeregve bús virág voltam, bús virág voltál.
Köszönöm, hogy nagy bolyongásodban mégis-mégis hozzámhajoltál.
Ideges, keringő kacsokkal akkor futottál mellém éppen,
Mikor már-már alákonyultam sötét levelek hűvösében.

- Külön indákon tekeregve bús virág voltam, bús virág voltál,
Köszönöm, hogy nagy magányodban mégis-mégis hozzádkaroltál.
Már-már sírósan becsukódó kelyhedet rámnyitottad önként,
S lelked lelkembe átejtetted, hogy ott forogjon csípős könnyként.

- Egymás mellett és egymás ellen nyíltunk mi, nyugtalan virágok,
Kergetőzve s összeborulva, mint tengeren játszó sirályok,
Rázkódva forgó viharokban, bukdosva pergő jégesőkben,
Idegenül tán mindörökké, de mindöröktől ismerősen.

- Egymás mellett és egymás ellen nyílunk mi, nyugtalan virágok,
Megtört gőgben összeakadva, mint száműzött, koldus királyok,
S úgy nézzük egymást szomorúan, kíváncsian s mindent tudóan,
Mint hulló csillagok figyelnek egymás útjára lefutóban.

Továbbis szép napot!
​

<table border="0" cellpadding="0" cellspacing="0" width="10"><tbody><tr><td colspan="2" style="border-top: 1px solid rgb(231, 231, 231); border-left: 1px solid rgb(231, 231, 231);"> </td> <td style="vertical-align: top;" background="http://imagecache2.allposters.com/images/DS_RightTiling.jpg" valign="top"> </td> </tr> <tr> <td background="http://imagecache2.allposters.com/images/DS_BottomTiling.jpg"> </td></tr></tbody></table> Nagy Krisztina


Ha fa lehetnék

Szeretnék fa lenni dús levelekkel
évekkel a törzsemben, nyugvó érzelmekkel

adni még többet magamból,adni hűs árnyékot
végig nézni millió gyermek játékot.
Kik még önfeledten gondtalan élnek
a jövő sötét árnyékától még nem félnek.
Ősszel ledobni sárgult ruhámat a földre
nézni, ahogy az avar öleli, gyökereim körbe.
Télen a hó befed, hűti száraz ágaim
elalszok, s mint a kőszobor, őrzöm álmaim.
Tavasszal, hűs, friss szellő simogat
rügyet fakaszt, madárdal hívogat.
Nyújtózkodó ágaim zöldbe borulnak

kis emberkék újra a lábamnál guggolnak.
Ölelik törzsem, s játszanak, nézem
felmásznak ágaimra, épségüket féltem.
Szeretnék fa lenni, Ezeréves fa
kinek a történelemben ott az illata.



További szép napot, és kellemes hétvégét kívánok.

​

Beke Zsuzsa

Itt vagy


[FONT=verdana,geneva]Maradj, nézlek,
a múlt előttem,
benned és bennem
eggyé változik.

Nincs hang, mely
ebbe beleszólhat,
szemernyi feszület
közöttünk van.

Fáj, amit adni
szeretnék, hol,
mit? Én csak
kedves maradok.

Egy van, amit
ismertünk, te
is és én is
féltve őrizzük.

Összegyűjtöm,
látod ennyi,
félek ez nem
elég neked.

Egy kapu,
mely kitárult
előtted és mindent
eléd vetett.

[/FONT]​