Minden ami a szívednek kedves

szavak

Állandó Tag
Állandó Tag
Ha csak Rád gondolok
megáll a szívem
de nem ver soha nélküled;
előttem csillogsz
fülemhez szavad van
és szavamhoz füled.

Csak szó vagyok.
Hol is nyílhatna lényem létre
ha nem Benned, te szép?
Éled a réten a vándor
ki naptól föl nem perzselt földre
csak néha lép.

Csak szó. De annak is
tartalma tőled árad belém.
Nem érvel, csak ragyog
csak létezik. Rád nézek
és beszéd nem, csak hang vagyok.
Csak hallgatás vagyok.
/Devecseri Gábor/
 

szavak

Állandó Tag
Állandó Tag
picture.php


Fecske Csaba - Várlak kis herceg

Lurkó, merre kószálsz
melyik csillagon?
Hol lehetsz? A vándor
szelet faggatom.

Bárcsak fölbukkanna
szöszke szép fejed
megláthatnám újra
akit szeretek.

Azt mondanám akkor...
Mit is mondanék?
Nem tudom, csak érzem
ragyogna az ég.

Mint a kiscsikó
úgy ugrálna szívem
még álomnak is szép
hát el sem hiszem.
 

csak úgy

Állandó Tag
Állandó Tag
Ím az éj szét folyt az égen mint a tinta
szám még forró csókod ízét issza
ringatózom karodban
s minden szavad szívembe csobban






szólsz és mit ajkad üzen
végig suhan reszkető testemen
s már érzem hevét elgyengülök
szád sarkában csokká törpülök






ott szeretnék maradni
a szegletében lakozni
s veled együtt nevetni
s ha hívsz- testet öltve szeretni






vagy lehetnék apró könny
de ami örömtől jön
mert bánatod eltörölném sietve
ha ott laknék a szemedbe






jó lesz mint kis virág a kezedbe
szoríts hát a kebledre
s ha gondolod hogy lehetne
zárj, ültess el a lelkedbe




 

csak úgy

Állandó Tag
Állandó Tag
Lazán pihen kezed
csípőm felett
szád a vállamon
füledbe halkan suttogom,
hogy ölelj, adj még nekem
hisz csókod ékszer forró testemen
s arcod ahogy tartom kezemben
szemed tükre villan szememben
mélyen bele nézek s bensődbe lehelem
mi bennem izzik mint a láva, kettőnké legyen
szám issza fel könnyeid
és arcod mosolygós gödreit
teríti csókom, százezer ajkadon
míg szomjazól és szomjazom
úgy szívjuk az életet egymás lelkéből
mint a méh a nektárt a virág kelyhéből
válladra hajtom fejem s melled nézem
mily ajándéka a szerelem- egyre jobban érzem
 

csak úgy

Állandó Tag
Állandó Tag
Csak egy apró ecset vagyok
pirosat, kéket sárgát hozok
s váltok ebből hangos zöldre
viszlek éltető mezőkre
de mit látok bús szemedben
ki az ki köd ként fel-fellebben
s árnyékolja fellegem
mit szépítek szüntelen
bebórítja feketével
keveri a szürkeséggel
megtépázza rétemet
rád kacag, és kinevet?
mégis utad vissza görbűl
oda jársz az üde zöldbűl
s itt hagysz engem árván, magam
rétem, egem mind oda van
ha kékem neked semmit nem ér
sárgám lököd a semmiér
vérpirosom földre vetve
mert kacagtak a szemedbe
össze rakom kis motyóm és elmegyek
köd előttem, köd utánam, ég veled
festenek majd neked mások
felhőt, napot, szép világot
talán egyszer eszedbe jut, meglehet
hogy -ott volt az a kis ecset,
ki színesre festete a keblemet,
s kit kezem sosem szorított-elengedett
 

csak úgy

Állandó Tag
Állandó Tag
Apró mozdulat,
nekünk mérföldnyi érzés,
megsimítottál.

***
testemben vérem
s véremben sejtjeim
ott őrizlek én
 

csak úgy

Állandó Tag
Állandó Tag
hangtalanul sírtam a sötét magosra<O:p</O:p
lelkem korbácsoltad tajtékos habosra<O:p</O:p
szemem gyűlöltem s belsőm kiáltott-hazug szemek<O:p</O:p
s becsuktam mosolyogva, hogy mint az éltető levegőt szeresselek<O:p</O:p
<O:p</O:p

s lám erőm, mit inastul téptem ki magamból<O:p</O:p
nem lett több súlyú mint szél kapta madár toll<O:p</O:p
kavicsos földön szívem darabja<O:p</O:p
szedegeti ujjam, s az élet összerakja<O:p</O:p
alig néhány deka s nekem most mily nehéz<O:p</O:p
hisz mi egyszer összetört már sosem lesz egész<O:p</O:p
<O:p</O:p
</SPAN>
 

csak úgy

Állandó Tag
Állandó Tag
bar%C3%A1ts%C3%A1g.jpg

Gál János:Bújócska

Ha völgy leszel,
Én hűs patak benne
Ha te vagy a patak,
Én ívelt híd felette


Ha út leszel,
Én a szekér rajta
Ha te a szekér,
Én majd a pajta


Ha mese leszel,
Én gyermek, ki hallgat,
Ha gyermek leszel,
Én dal ki elaltat.


Ha irka leszel,
Én majd a lapja
Ha te az irkalap,
Én a vers rajta.


Ha vers leszel,
Én toll, mi leírja,
Ha te a toll,
Én sötétkék tinta.


Ha telihold leszel,
Én egy kis csillag,
Ha csillaggá leszel,
Kiválasztalak.


A vers utánközlése csak a szerző engedélyével lehetséges!
 

szavak

Állandó Tag
Állandó Tag
“A siker titka, hogy megtanuld, hogyan használd fel a fájdalmat és az örömöt ahelyett, hogy a fájdalom és az öröm használna ki téged. Ha ezt megtanulod, te tartod kézben az életedet, ha elmulasztod, kiszolgáltatod magad az életnek.” (Anthony Robbins)
 

csak úgy

Állandó Tag
Állandó Tag
a hold ma nem ragyog<O:p</O:p
nem köszönnek csillagok<O:p</O:p
az ég az öreg fák fölött<O:p</O:p
szürke ködbe öltözött<O:p</O:p
<O:p</O:p

a kertben az örökzöldek <O:p</O:p
csendesen csak összedőlnek <O:p</O:p
magas tölgyön ág se rezzen<O:p</O:p
síri csend a sötét estben<O:p</O:p
<O:p</O:p

bokrok között árnyak kúsznak<O:p</O:p
nincs ideje jelen, s múltnak<O:p</O:p
az órán a számlapok<O:p</O:p
állnak, az idő megfagyott<O:p</O:p
<O:p</O:p

én is visszatekintgetek<O:p</O:p
fagyos szemmel elmélyedek<O:p</O:p
végig nézem a képeket<O:p</O:p
mit elmúlt sorsom falra vet<O:p</O:p
<O:p</O:p

furcsán peregnek a lapok<O:p</O:p
középen állva magam vagyok<O:p</O:p
mennyi lélek integet<O:p</O:p
arcukat mosoly tölti meg<O:p</O:p
<O:p</O:p

elevenek mind a képek<O:p</O:p
mozdulnak s felém beszélnek<O:p</O:p
nem jeges a szoba már<O:p</O:p
ölelő meleg fénysugár<O:p</O:p
<O:p</O:p

mire újra körbe nézek<O:p</O:p
szobámban csak lámpa fények<O:p</O:p
Kincseim már alszanak<O:p</O:p
halkan súgom betakarva:<O:p</O:p
Virágaim, Titeket ajándékba kaptalak!<O:p</O:p
<O:p</O:p
 

csak úgy

Állandó Tag
Állandó Tag
le delelt a nap,<O:p</O:p
s én néztelek<O:p
az ágyon fekve
lazán a párnán kezed
szemed becsukva,<O:p</O:p
de szádon huncut mosoly
a karom önkéntelen mozdul
magától átkarol<O:p</O:p
bőrőd érzem<O:p</O:p
tapadok hozzád egész testül
szíved ahogy dobban,<O:p</O:p
bennem rezdül<O:p</O:p
levegőm-leheleted
s viszonzásul<O:p</O:p
csókkal felelek
befészkelem magam
húsod, csontod mögé
nem vágyom rá soká<O:p
csak úgy- mindörökké
<O:p</O:p
</SPAN>
 

szavak

Állandó Tag
Állandó Tag
Csak jó...
Az álom is csak Téged rajzol fel,
Pár vonal, karc, álmommal felel,
Mint ablak porába húzott kusza ábra:
Kileshetsz általa a fényes napvilágra.

Így képzelheted a kinti világot,
Százszínű szívárványt, fekete virágot,
Kavargó lelkednek édes kínjait,
Mik élővé festik buja, vad vágyaid.

Bolondos táncot járnak apró, zöld najádok,
Elménkbe feslett képet villantó tündérlányok,
Vágyaink lámpását gyújtják meg nevetve,
Lobbantva minket is, színes szerelemre.

És nem lessük már, hogy nappal van, vagy éjjel,
Eltelve egymással, szerelemmel, kéjjel.
Kit érdekel, hogy álom, vagy valóság?
Csak jó, hogy a miénk, e kábult, szép boldogság.
(Hajas György)
 

szavak

Állandó Tag
Állandó Tag
Lengyel Attila

Lankad a szó már ágyaz a csend
puha vánkosa égen a felhő
Sok kicsi lámpa kigyúl odafenn
Idelenn neked suttog az erdő

Álmodó fák között szél duruzsol
meleg dallamot dúdol a rét
Száz Tücsök húzza ott kinn valahol
meg simogat most a sötét

Altatót zümmög a tónak az éj
Belehullik ölébe egy csillag
Csíjja had jöjjön az álom a mély
Takaródon lágy finom illat

Ásít egy angyal a földre hajol
pici fekhelye kerti virág
Csíjja csi-csíjja a párna dalol
szelíd dallamán ring a világ
 

szavak

Állandó Tag
Állandó Tag
Madarak!

Amikor egy kismadár kinyitja a szemét,
Látja a fészkéből, milyen kék az ég.
Én is talán megláttam a kék eget,
De madárhangot nem hallok már emberek!
Ezelőtt a kismadarak csicseregve szálltak,
S mindenütt találtak fészket, vagy házat!
A mai nap, ha felnézek a sötét égre,
A madarak csendben szállnak, mennek feledésbe!
Ideje már elővegyük a régi énünket,
Hogy madaraink megtalálják régi fészküket!
Mert ott, ahol a madár dalol,
Nincs zaj, bánat és por.
Védjétek a természetet,
Nem kell a sok stresszes gyerek,
Kik nem látják a nagy fától,
Pusztul a haza, a madártól!

Seres László
 

szavak

Állandó Tag
Állandó Tag
2008-03-13, 09:23 PM
Heiner Ágnes


Álomba ringatom magam,
Mikor magányom úgy kívánja,
Nélküled minden nap ezer év,
S nem alszom éjszakánként.

Volt mikor nem voltál,
S nem is fájt, hogy nem voltál,
De most csendesen-fájón éget,
Hogy nem érinthetlek téged.

( így helyes a szerző neve )
 

szavak

Állandó Tag
Állandó Tag
Paul Éluard: És egy mosoly

Az éj sohase teljes
Higgyétek el ha mondom
Mindig marad
A bánat mélyén is egy nyitott ablak
Egy ablak mely világos
Mindig marad egy álom ami virraszt
Vágy betölteni csillapítani éhség
Egy jó egy tiszta szív
Egy kitárt kéz egy nyílt baráti kéz
És figyelmes szemek
S egy élet amit meg kell osztani.

(Somlyó György fordítása)
 

szavak

Állandó Tag
Állandó Tag
Jenei Gyula: Majd megérkezel

majd megérkezel az alkonyatban
tévedéseid macskakövein lépdelsz
öreg leszel és öntelt
nem emlékszel egymást indázó mozdulatainkra
csak hogy közünk volt a másikhoz
a jóvátehetetlen múltra emeljük
nehéz borospoharainkat akkor
mázsányi súllyal szívünk helyén
mert szívünk se lesz
csak a titkos gondolatok kócolódnak
odavetett mondatainkban
mintha szerettük volna egymást
valaha
mintha ismerős lenne
ahogy a telihold kezünkre világít
ahogy tükröződik italainkban
arcaim közül kiválasztok egyet
s mint saját tévedésemet mutatom
hogy lássad
olyan is lehettem volna
 

szavak

Állandó Tag
Állandó Tag
Tagore: Mondd meg nekem



Mondd meg nekem, igaz-e mindez, szerelmesem, mondd, mindez igaz-e?
Ha ezek a szemek kilobbantják villámukat, kebledben a sötét fellegek viharosan felelnek reá.
Igaz-e, hogy ajkaim édesek, mint az első tudatos szerelem fakadó bimbója?
Májusok eltűnt hónapjainak emlékei zsonganak-e tagjaimban?
A föld lábam érintésétől dalokat rezzent-e hárfamódon?
Igaz-e, hogy harmatcseppek hullanak az éjszaka szeméből, ha megjelenek, és a reggel fénye örül, ha beburkolja testemet?
Igaz-e, igaz-e, hogy szerelmed korokon és világokon át vándorolt egyedül, hogy engem megkeressen?
S hogy mikor végül megtaláltál, ősrégi vágyad teljes nyugalmat talált szelíd szavamban és szememben és ajkamon és lebegő hajamban?
Igaz-e, hogy a Végtelen misztériuma van kis homlokodra írva?
Mondd meg nekem, szerelmesem, mindez igaz-e?


(Áprily Lajos)​
 

Flora_kisasszony

Állandó Tag
Állandó Tag
Hajnal Anna: A náthás medve

Őszi eső mikor esik,
sűrű erdő nedvesedik,
ki nem szeret náthát kapni,
erdőre ne menjen lakni!
Barna medve jól megjárta,
jött egy szél, a fát megrázta,
hogy megázott!
Hogy megfázott!
Zuhannyal zuhant nyakába,
leteperte őt a nátha.
Náthás lett a medve, mérges,
ki ne tudná, hogy mit érez!
Szegény feje,
gőzzel tele,
mint a léggömb ül a nyakán,
ha prüsszent, elszáll talán!
Pedig prüszköl egetverőt,
majdhogy szétviszi az erdőt.
Be is vonul barlangjába,
ezeréves fa odvába.
Barlangjában egymagában
dörmög, morog,
helyben forog,
amit érez, meg nem érti,
mi az, ami torkát sérti.
Szegény orrát
csavargatják,
akárhogy néz,
senkit sem lát!
Hátrál szegény, de hiába,
orrában csak úr a nátha!
Csavargatja,
viszketteti,
szurkálgatja,
prüsszögteti!
Szegény medve
így járt vele,
jajjal, bajjal van most tele!

Bizony összegömbölyödik,
bizony ki se gömbölyödik,
szipog, fel-fel fohászkodik,
álmában is panaszkodik,
kialussza nagy baját,
télig alszik, s télen át.
 

melissa40

Állandó Tag
Állandó Tag
Szers András: Zöld fények



Ahogy tengerre néz a halandó,
érezve mélyt és ezer veszélyt,
de nem tűri már a langy sekélyt,
a s ötét mélység olyan vonzó...

Utazó ha megtér a szülőföldre,
s közeledve vágyik nagyon látni,
úgy tudom én is megkívánni
szemed zöldjét, nézném örökre.

És látnám benne dús legelőit
a mélynek, s a bölcsek békéjét
mi örök tán, s a visszatérés
örömével úszom nézve szemeid...

Szemeid zöldjét, a két pici lámpást,
mi lelkemben gyújtott világot végre,
s már belülről nézhetek fel az égre
örök tavaszban, nem vágyva már mást.
fbord.gif
 
Oldal tetejére