Minden ami a szívednek kedves

<center>Komáromi János

Ismétlő</center>

legyen álom
legyen béke
legyen minden
rossznak vége

kiálts érted
kiálts értem
kiálts talán
majd megértem

csendes szavak
csendes dalok
csendes vágyak
és sóhajok

lázít a tett
lázít a test
lázít az éj
altat az est

csókod selyem
csókod márvány
csókod tűnő
szép szivárvány

dalod elnyel
dalod ölel
dalod néha
értem jön el

lángom éget
lángom vadít
lángom lelket
felszabadít

látok csendet
látok vágyat
látok értem
vetett ágyat

hiszek szóban
hiszek dalban
hiszek bolond
önmagamban

várok múltat
várok jövőt
várok jelent
az eltűnőt

hívok álmot
hívok mesét
hívok igaz
boldog regét

sötét éjben
sötét égen
sötét árnyék
lánggal égjen

valaki hív
valaki kér
valaki még
mindig remél

a vers szavak
a vers dalok
a vers igaz
benne vagyok
​

<center><table border="0" cellpadding="0" cellspacing="0" width="10"><tbody><tr><td colspan="2" style="border-top: 1px solid rgb(231, 231, 231); border-left: 1px solid rgb(231, 231, 231);"> </td> <td style="vertical-align: top;" background="http://imagecache2.allposters.com/images/DS_RightTiling.jpg" valign="top"> </td> </tr> <tr> <td background="http://imagecache2.allposters.com/images/DS_BottomTiling.jpg"> </td></tr></tbody></table>
Székely János

Tudom én, kedves…

</center>

Tudom én, kedves, hogy sosem leszel
Törvényben sem és bűnben sem a társam.
Tudom, hogy nincs, és már nem is lehet
Jogom, hogy magam életedbe ártsam.

Tudom én, kedves, hogy virágaid
Énnekem már csak bánatot teremnek.
És mégis boldog és hálás vagyok
Azért, hogy vagy, és azért, hogy szeretlek.

Fellombozol, mint csonka fát a komló.
A legnagyobb rossz és a legnagyobb jó
Vagy énnekem a földön és égen.

Láng vagy, mely perzselt, míg köröttem lengett,
De távolabbról éltet és melenget:
Elvesztett társam, megnyert kedvesem.
​

P. Pálffy Julianna

Szívem a szívedre

Elfutni volna kedvem,
menekülnék messzire,
nem is olyan messze, csak
odaborulnék a szívedre.
Hallgatnám csendben,
érezném mennyire dobog,
válaszul visszadobognám:
Még mindig a tiéd vagyok!

Várok Rád - félek nem látsz,
nem ér el, de nyújtom a kezem,
elfelejtettél - mit tegyek? -
mondd meg Kedves, nekem.
Úgy hiányoznak a szavak,
a szád, a mosolyod, a szemed,
csak az emlékeimben él, milyen
gyöngéden érintett a kezed.

Néha elcsitulsz bennem,
néha a pokol tüze éget,
mert tudom, hogy nem lehet,
nem szabad szeretni Téged.
Parancsolnék én a szívemnek,
ne verjen, ne dobogjon hiába,
mégis - mit tehet az ész, ha
a szív érzi, ki az igazi párja.

Elfutni volna kedvem,
nem is olyan messzire,
a karjaid közé, csak
odaborulni a szívedre.​

<table border="0" cellpadding="0" cellspacing="0" width="10"><tbody><tr><td colspan="2" style="border-top: 1px solid rgb(231, 231, 231); border-left: 1px solid rgb(231, 231, 231);"> </td> <td style="vertical-align: top;" background="http://imagecache2.allposters.com/images/DS_RightTiling.jpg" valign="top"> </td> </tr> <tr> <td background="http://imagecache2.allposters.com/images/DS_BottomTiling.jpg"> </td></tr></tbody></table>
<big>Vége</big>

Egyszerű szavak voltak csupán
Nem is hinnéd milyen élesek
A sebek még most is mélyek
Azt hittem boldog vagy
S boldog vagyok én is
Kiderült, hogy mást szeretsz
Engem talán elfeledsz
Volt pár szép pillanat
Mely szívemben örökre megmarad
Magamhoz öleltelek s azt kivántam:
Soha ne legyen vége!

Látnom kellett volna,hogy
minden jó elmúlik könyörtelenül
Nem marad mas csak az üresség belűl
Nem érzem többé illatod
Ajkad más csókolja ezután
Bár iszonyúan fáj
Mégis azt mondom:
Légy boldog valaki más oldalán
S soha ne érd meg azt
Hogy valaki azt mondja neked:
Vége

Rottem Longley
​

Tandori Dezső

Személy

El kell felejtenem,
hogy nem vagyunk sehol
s legalább Rólad
azt kell hinnem,
hogy itt vagy.

Mintha magam helyett
Téged hagynálak el
aztán megbánva mégis
helyetted magamat.

​

Csukás István


Szüntelen eső

Szüntelen eső veri az ablakot
álmomba bújtatlak, az álom felragyog
minden ébrenlétem jéghideg
csillogó falába rejtelek
ázó nappalok, ázó éjjelek
suttogják: ég veled.
Éj alól sikoltva kitolat
tehénszín tehervonat.
Az a kín, az a szó, beomló beszéd
keresi tüdőm árva üregét
szájpadlás magányát
fogak zátonyán neved fennakad
partra csapódik, holttestén mereng
elhagyott, könny-arcú szerető sereg
ökörfej Hold gurul, megalvad
nyüzsgő volt-hajnalok kihalnak
áttetsző délelőtt lakatlan épül fel
ajtója lepattan. Fényképed a falon
léghuzat mosolyoddal elszalad
szüntelen eső hull, tajtékos szív dalol
gőzölgő, nagy-eres ég alól.​

Rakovszky Zsuzsa

Elmegyek

Elmegyek, mert elapadt az életem
mindenemet a tűzre vetem
és elmegyek innét.

Szétszálazni a bonyolultat
nincsen erőm már folytatni a múltat
álmomban fogaim
mind tenyerembe hulltak
hát elmegyek innét.

Mint a macska az egeret
lesem: szaporodnak az égi jelek
foltok a Napban, árvizek
mutatják: elmegyek innét.

Mint a macska a madarat
lesem: minden jel egyfelé mutat
tudom, hogy kő kövön majd nem marad
hát elmegyek innét.

Minden szilárd egyensúly
minden erős szerelmem szívemen súly
kőfal, mely harsonáktól meg nem indul,
hogy elmehessek innét.

De minden fölborult egyensúly
szikla, mely barlangszáj elől kifordul
por száll a fényben, sarokvas csikordul
és én elmegyek innét.

Por száll, homok pereg
mindent, ami voltam, a tűzre vetek
míg végre egészen könnyű leszek
és elmegyek, elmegyek innét.

​

<table border="0" cellpadding="0" cellspacing="0" width="10"><tbody><tr><td colspan="2" style="border-top: 1px solid rgb(231, 231, 231); border-left: 1px solid rgb(231, 231, 231);"> </td> <td style="vertical-align: top;" background="http://imagecache2.allposters.com/images/DS_RightTiling.jpg" valign="top"> </td> </tr> <tr> <td background="http://imagecache2.allposters.com/images/DS_BottomTiling.jpg"> </td></tr></tbody></table>
Parti Nagy Lajos

Gesztenyeméz

zölden zsúrnak a gesztenyék
ikrásodás a május
ikrásodik a veszteség
de ne félj bárhová juss
megvagy már mint a lomb az ég
sormintája a bőrön
vedlik az árnyék semmiség
ne félj elrendeződöl
zölden zsúrnak a gesztenyék
ne kérdezd hogy mivégre
lemertük habját és tejét
tehát jó vég a vége
s ne sajnálj semmit kedvesem
mi műméz volt ma mézmű​

<table border="0" cellpadding="0" cellspacing="0" width="10"><tbody><tr><td colspan="2" style="border-top: 1px solid rgb(231, 231, 231); border-left: 1px solid rgb(231, 231, 231);"> </td> <td style="vertical-align: top;" background="http://imagecache2.allposters.com/images/DS_RightTiling.jpg" valign="top"> </td> </tr> <tr> <td background="http://imagecache2.allposters.com/images/DS_BottomTiling.jpg"> </td></tr></tbody></table>
[FONT=book antiqua,palatino]Parti Nagy Lajos:

NYÁR, NÉMAFILM

Ma bolyhos csönd a nyár, keringő vattazápor,
válik a nyár, fehér bohóc a cirkuszától,
a cintányér, a dob, a síp, a kasztanyét
cihát lobogtat érte, pár dunyha tollpihét,
meleg szél szórja szét prüszkölve és kacagva,
vedlik a nyár, az ágynak, asztalnak is vacak fa,
bár kormos és vörös szemed az éjszakától,
s nem látod tán e boldog, fehér erdőt a fától,
szeretnek, mind szeretnek, hajlong a kába rost,
majd fognak és kifőznek, irkába papirost.
Vedlik a nyár, szívem, lenyergelt vattapóni,
na bumm sztarára bumm, hát nem fogsz folytatódni,
pofozgatsz, mint a szél, cihát és tollbabát,
na bumm sztarára bumm, nyitsz ugróiskolát,
kis ródlizó anyák, kis kölykök szája kapkod,
mi hát a fulladásod e sürgő vattahadhoz?
Az ugrabugra hóhoz egynyári némafilmen,
mind elmegyünk, na bumm, ma épp te mégy el innen,
hol forrón és puhán kering a vattazápor,
s válik a nyár, fehér bohóc a cirkuszától.[/FONT]​

<table border="0" cellpadding="0" cellspacing="0" width="10"><tbody><tr><td colspan="2" style="border-top: 1px solid rgb(231, 231, 231); border-left: 1px solid rgb(231, 231, 231);"> </td> <td style="vertical-align: top;" background="http://imagecache2.allposters.com/images/DS_RightTiling.jpg" valign="top"> </td> </tr> <tr> <td background="http://imagecache2.allposters.com/images/DS_BottomTiling.jpg"> </td></tr></tbody></table> Mikor fölnyíló ajkaidnak
virágos ösvényein át
felém leheli a rózsaillat:
ajkaim a csók mámorát
szomjazva mélyen elpirulnak
és elborítanak a vágy
gyönyörével, ha rádborulnak.
Mert a csók nedvei lehullnak
a szívbe, s elcsendesitik
a szemed lángjától kigyulladt
szerelmi máglya tüzeit.

Fodor Ákos

Egy Pilinszky-dallam

Mikor már csaknem elveszek:
hiányod megfogalmaz.
Két gyengeség beleremeg,
kettejük mily hatalmas!

Lehetetlenségünk ragyog!
Nincs szem, mely belenézhet.
Taglalhatatlan állapot
— nem része az egésznek.

Nincs időnk. Nincs történetünk.
S mi nincs, az múlhatatlan.
Nem ismerünk erényt, se bűnt
az Örök Pillanatban.


​

B. Radó Lili

Várni


Csak ülsz és várod. Olykor kitárod a karod,
szemedből boldog álmok édes derűje árad,
lelkedről lepkeszárnyon peregnek a dalok,
fiatal vagy és remélsz és harmatos a reggel.

Csak ülsz és várod. Előbb békén, majd egyre jobban
a szíved néha-néha hangosabban dobban,
hogy nyílik már az ajtó, hogy jönni fog feléd; és
ajtód előtt kopog! majd újra halkul a lépés.
Riadt szemedben némán fakúl a ragyogás
s ajkadról tört virágként hervad le a mosoly.

Még biztatod magad, hogy jönni fog talán,
de két karod ernyedten mégis öledbe csuklik,
szemedből könny után könny törületlen szivárog,
s míg ülsz ajtód előtt és azt hiszed, hogy várod,
szívedről cseppek hullnak, megannyi vérző kláris,
már nem bánod, hogy nem jön, már nem bánod, ha fáj is
és nem bánod, hogy közben lassan leszáll az éj.

​

[FONT=comic sans ms,sand][/FONT]<table border="0" cellpadding="0" cellspacing="0" width="10"><tbody><tr><td colspan="2" style="border-top: 1px solid rgb(231, 231, 231); border-left: 1px solid rgb(231, 231, 231);"> </td> <td style="vertical-align: top;" background="http://imagecache2.allposters.com/images/DS_RightTiling.jpg" valign="top"> </td> </tr> <tr> <td background="http://imagecache2.allposters.com/images/DS_BottomTiling.jpg"> </td></tr></tbody></table>
[FONT=book antiqua,palatino]Kartal Zsuzsa

Mert megmozdulnak

Mert megmozdulnak akkor a mindenek
megint van mért kezdődni a napnak
és jó rohanni a buszok után
és jó ha ők meg előlem rohannak

a kirakatból felém nyúl egy ruhaujj
és nesztelen jön utánam egy nadrág
friss kenyér szaga kísér utamon
és kiabálnék hangosan ha hagynák

de magamban is énekelhetek
bűvölöm a Körutat hogy szembejöjjön velem
mert megmozdulnak akkor mindenek
egy fekete kóbor kutya megnyalja a kezem

durva élek élőkké gömbölyödnek
a rozsdás levél visszaszáll a fákra
megint van mért kezdődni a napnak
mert semmi sem volt semmi sincs hiába.

[/FONT]​

Üllőd a föld s az égi boltra állván
oly ívet írsz karoddal, mint a nap.
Hetvenhat éve állok fenn az állvány
deszkázatán, de nem találtalak.


Vésőm alatt porladva hullt a márvány
s öklömben torzó, vagy bálvány maradt.
Nem leltelek meg, illanó szivárvány,
ki ott ragyogtál minden kő alatt.


Magam lettem vén kőtömb, száz bozótban
megszaggatott, mogorva, durva, szótlan,
de lelkemben még égi fény ragyog.


Hogy tudnám testem börtönét levetni?
Üss rám, ha tudsz vén bűnöst szeretni,
Istenszobrász! A márvány én vagyok.



Michelangelo utolsó imája



/ Faludy György/






​