Hát, olvasni én nem tudok helyetted. De a neten megtalálható mind Budenz, mind dr. Blaskovics értékelése, akárcsak maga a Blaskovics-féle fordítás. Remélem, egy kis kedvcsináló után talán még te is kedvet kapsz a szellemi munkához.
Pl. rengeteg anakronizmus van benne, mikor Nagy Sándor csak a mesében megtörtént közép- és nyugat-európai kalandozásait, vagy Attila és a hunok cselekedeteit tárgyalja. Ezeket még a kedvedért sem fogom egyenként összevadászni, olvasd el a magyar fordítást, és magad is meg fogod találni legalább a többségüket. Pl. következetesen nemcse, cseh, leh, firenk (német, cseh, lengyel, frank) népeket és tartományokat emleget, az Attila-korabeli gótokat, vandálokat, gepidákat, vagy a Nagy Sándor idején itt élt, többnyire még névről sem ismert népeket viszont még véletlenül sem. A mondabeli Dietrich (a török szöveg magyar átirata szerint Tetrikusz) székvárosát, Veronát, valószínűleg összekeveri Vindobonával, mert következetesen Bécs (Pecs, Pics) királyaként emlegeti az illetőt. Pannoniát szerinte Nagy Sándor nevezte el így, ráadásul a latin pan (kenyér) szóból eredeztetve.
De ha nekem nem hiszel, Dr. Blaskovics József (a Grandpierre-féle kiadás fordítója) ezeken kívül a következő hibákat szedte össze:
Mahmúd Kosztantinije (Bizánc) császárává teszi Szegizmunduzt, akinek [Attila] feleségül vette a lányát, és tőle született Csaba nevű fia. (Attila felesége Honorius császár lánya volt. Noha Honorius 423-ban meghalt, hozzája fordult Csaba, mint nagyapjához, Attila halála után, 453-ban!)
Bécset Mahmúd már Iszkender korában említi, noha csak néhány száz évvel később alapították a rómaiak Vindobona néven mint határerődöt. Szerinte a nemcse, rím, firenk, cseh és a többi tartományok királyai alapították. (A saját korabeli népneveket belevetítette Nagy Sándor korába.)
A nemcse császár székhelyét Kolonija városába teszi, ami nem más, mint Kizil Elma (Piros alma, 193. o.). A törökök régebben Rómát Kizil Elmának nevezték a Szt. Péter templomának csúcsán levő gömbről.
Péter király Szt. István fia volt (190. o.). (Szt. István nővérének volt a fia.)
Béla herceg bátyját, András királyt kivégeztette (235-254. o.). András a csatában szerzett sebesüléseibe halt bele.)
A megvakított Álmus († 1129) Szt. László fia volt. (I. Géza fia volt, Szt. László a nagybátyja volt, Kálmán király pedig a testvére.)
Szaul anyja, Szafije (271. o.) II. Isztefánusz király nővére volt. (Nem nővére, hanem nagynénje volt, Kálmán király lánya.)
Bejla király Isztefánusz fia volt (282. o.). (III. Béla II. Géza fia volt, III. István a testvére volt.)
III. Lászlónak († 1205) volt egy András nevű fia. (II. András nem a fia volt, hanem nagybátyja, apjának, Imre királynak a testvére.)
Albert király (386-388. o.) Zsigmond királynak volt a fia. (Nem fia, hanem veje volt.)
Más:
Apuliai Károly Nagy Lajos fia volt
Attilát Budán temették el
Bendegusz Attila nővérének a fia volt
Attila 124 éves korában halt meg, 24 év uralkodás után
Csaba következetesen Kaba néven szerepel, a latinos Chaba hibás magyar átírásaként
Szvatopluk német, és Attila kortársa volt
-----------------------------------------------------------
Budenz észrevételeit itt most külön nem sorolnám fel, nehogy Kyra epeömlést kapjon, és bunkó módon megint a nemzetiségemet meg a fajtámat kezdje firtatni.
Ő (mármint Kyra) egyébként láthatóan már korábban elveszítette a fonalat. Az én latin nyelvtudásom hiányának ugyanis semmi köze a török nyelven írt szöveg hibáihoz. A "népellenség" Budenz Joseph ezeket a hibákat valóban a török szerző hibás latin nyelvtudásának tulajdonította, hasonlóan az "idegenszívű" Wammberger Hermannhoz, aki szintén a más, ismert, latin nyelvű geszták és krónikák hibás átvételét gyanította. A "tót" Blaškovič Jozef inkább a műfaj (a török népmese) sajátosságának tudta be azokat, ti. hogy a szerző ilyen "színezésekkel" próbálta feldobni az egyszerű emberek számára kissé száraznak tűnő történetet. A "francia-román" Grandpierre és az Ősgesztások szerint viszont ezek nem hibák, hanem mindenki más tudja rosszul a történelmet. Talán ezt áthidalandó Blaskovics azt javasolta, hogy a török talán mindjárt az elején hazugsággal kezdte, és nem egyetlen latin nyelvű könyvből dolgozott, hanem többől, köztük talán az Ősgesztából is. De ez sem arra nem ad biztosítékot, hogy Mahmud mester nem ferdítette-e el ugyanúgy az Ősgeszta szövegét is, mint a többi forrásáét, sem arra, hogy az Ősgeszta sokkal pontosabban őrizte volna meg az ősi szájhagyományt, mint a róla készült átiratok.
Budenzet egyébként eredetileg a magyar nyelv török kapcsolatainak vizsgálatára hívták meg az Akadémiára, csak később kezdett el finnugor irányba kutatni. Azt a bizonyos magyar-ugor összehasonlító szótárt Kyra nyilván soha nem látta, különben tudná, hogy nem ugor nyelvről, hanem ugor nyelvekről, ugor nyelvcsaládról van benne szó. Veszi az egyes magyar szavakat, megadja a német fordításukat, példákat ad a használatukra szintén német fordítással, aztán alatta ugyanezt megcsinálja a különböző ugor nyelvek megfelelő szavaival. A közbevetett, néha meglehetősen terjedelmes megjegyzésekből és magyarázatokból pedig az is látszik, hogy a szerző tudott magyarul, a helyesírásából ítélve még jobban is, mint az ide írogatók némelyike.