Mint űzött vad

Mint űzött vad
hánykolódtam a tengeren
Megnyugvást, csodát
nem remélve
Az éjszaka égboltja suhintott
le lelkem éjjelére

Vitorlák, tengerek
emberek, hegyek
utak, falak
Nem találtam semmit
és senkit a kék égbolt alatt

Mint űzött vad
igyekeztem hozzád
ezer és ezer éve
Minden elmúlt nyár
eljött tél
Újabb deret vont
vitorlám testére

Mint űzött vad
kerestem az utat
Megtaláltam a világot-
de nincsen senkim
e csillagok alatt?

Mint űzött vad
indultam hozzád
Hozzád hajtott
a sejtelem, ösztön
kétség és reménység
Bennem voltál öröktől
mint múlt, jövő
és messzi kékség

Hozzád rohantak
az évek
Hozzád rohantak az utak
ezernyi tenger
és homok
a rettentő út alatt

Mint űzött vad
igyekszem, rohanok
hozzád
Hogy lelkeddel befogadj,
átölelj
megyszentelj, elvarázsolj
és fényeddel
örökké utat mutass.