Mitől félsz a legjobban? Hogy próbálsz tenni ellene?
- Téma inditó ttimeea
- Kezdés dátuma
Milyen elmúlásra gondolsz?
Minden változik, a mai napot a holnapi nap követi, s Te holnap ugyanúgy gondolkodni fogsz, ahogy ma is gondolkodtál.
Holnap ugyanúgy fogsz szeretni, ahogy ma szeretetet tápláltál a szívedben.
A gondolkodás és a Szeretet (viszonyulásod a világhoz, az emberekhez) bár minden helyzetben más és más, mégis örök.
Te gondolkodsz mindezekről, Te választod ki a Szeretet köréből az éppen odaillő választ.
Ha tudnád, hogy van egy Másik Világ, ahonnan a Lélek érkezik, akkor is félnél?
Nincs vég, ahogy kezdet sincs.
Rajzolj le egy kört. Egy pontról indulsz, s kezed ugyanoda tér vissza, hogy a kört szabályosan megformáld.
Ez történik velünk: ugyanoda térünk vissza, ahonnan elindultunk -- csak gazdagabban: több tudással és tapasztalattal.
Ne félj, kérlek, az elmúlástól való félelem elvonja a hasznos és a szép teremtő energiákat az élet igazi nagy feladatairól.
Az emberek legtöbbször az ismeretlentől félnek.
Miért is?
Éppen azért, mert keveset (vagy éppen semmit nem) tudnak róla.
A lélek földi útján egy testhez kapcsolódik, amelyik nem volt, tehát keletkeznie kell. A test anyagi természetű, de csodákra képes éppen anyagi tulajdonságai által: amit a lélek megálmodik, egy testhez kötődve képes megvalósítani.
De Te nem egy test vagy.
Te Magad vagy.
Miért mondod azt, hogy az én karom, én lábam, az én szemem?
Te egy kar vagy? Egy láb? Esetleg egy szem?
Ugye nem...
Nem vagy azonos egyikkel sem, most mégis a Te pompás testrészeid ők, és segítenek a nagy utazásnál.
Minden Rólad szól az Életedben.
Ne félj, kérlek, olvass inkább könyveket, és kérdezz belülre...
Kérd lelki segítődtől, aki a Másik Világban él, és Téged figyel, támogat és óv, hogy nyugtasson meg -- tartson távol az elmúlás félelmétől.
Mert Te sohasem fogsz "elmúlni", a szerep, a feladat láncszemként kapcsolódik a többihez, melyekkel eggyütt köröd kirajzolódik.
Üdv. és Szeretet:
Athéna
Sok mindentől félek!Vihar,földrengés,terror de legjobban szeretteim elvesztésétől félek!
gabriella2007
Új tag
én a munkanélküliségtől félek mert ha nincs munkalehetőség nehéz a megélhetés.
Kedves Athéna!
Szépen hangzik amit idéztél, de a valóságban az ember nem így éli meg.
Ha állandóan csak arra gondolnánk, én csak egy lélek vagyok és itt csak kis ideig vagyok vendég ebben a testben, akkor semmit sem tudnánk komolyan venni. Bizony míg itt élünk a földön, addig vannak félelmeink, vannak aggodalmaink. Amikor a számlát, csekket kell kifizetni akkor az ember nem merülhet derüs filozofiálgatásba, hogy neki nem sok köze van a jelenlegi földi testéhez és egójához, mert ez csak ,,átmeneti".
A rezsi és a közüzemi fizetések komolyan valósak. Az éhség, fázás nem szüntethető meg, csak ha ki tudjuk fizetni az anyagi javakat. Öngyilkos pedig normális ember nem lesz - azért, hogy igazi égi hazájába gyorsan visszatérjen, mert ott nagyobb a boldogság... Sajnos ez így van, a világ így működik!
Aki fél az él. Aki él az fél.
Szépen hangzik amit idéztél, de a valóságban az ember nem így éli meg.
Ha állandóan csak arra gondolnánk, én csak egy lélek vagyok és itt csak kis ideig vagyok vendég ebben a testben, akkor semmit sem tudnánk komolyan venni. Bizony míg itt élünk a földön, addig vannak félelmeink, vannak aggodalmaink. Amikor a számlát, csekket kell kifizetni akkor az ember nem merülhet derüs filozofiálgatásba, hogy neki nem sok köze van a jelenlegi földi testéhez és egójához, mert ez csak ,,átmeneti".
A rezsi és a közüzemi fizetések komolyan valósak. Az éhség, fázás nem szüntethető meg, csak ha ki tudjuk fizetni az anyagi javakat. Öngyilkos pedig normális ember nem lesz - azért, hogy igazi égi hazájába gyorsan visszatérjen, mert ott nagyobb a boldogság... Sajnos ez így van, a világ így működik!
Aki fél az él. Aki él az fél.
Félek a kutyáktól, pedig mindig van nekem is. Különösen a nagytestüektől, de most van egy kis németjuhász kölykünk is akit nagyon szeretek, és ő is engem. Ezentúl biztosan másképp nézek majd rájuk. Tulajdonképpen minden kutyát szeretek, csak tartok tőlük, ennek ellenére a kóbor kutyák sokszor mellém szegődnek az utcán. Úgy látszik a szeretetet érzik jobban bennem.
Szia! Sikerült tölteni?
Én még nem tartok ott,de igyekszem.
Gondolj arra,hogy szerencsét hoznak
Alberth! Egyetértek veled.Most belemehetnénk különböző filozofálgatásokba,de nem ebbe a topic-ba való.
A lélek tapasztalni jött ide a Földre,hogy a nehézségek,a pofonok vigyék előbbre.
Bár arról vitatkozhatnánk,hogy ennek az egész földi létnek mi értelme van...de akkor az is felmerül,mi értelme a lélek létezésénék egyáltalán.
Ha mindig azzal foglalkoznék, hogy tapasztalni jöttem és hadd jöjjék csak az újabb nyakleves, mert abból tanulok csak igazán, akkor mazochistává válnék. Semminek nem úgy venném az értékét és élményét, amilyen, hanem csak ,,tapasztalás"-szemüvegen át tekintenék a világra, akkor úgy járnék, mint az az ember, aki valóban így élt.
Tudod, mi lett vele? Már nincs az élők sorában....
A lélek azért van, mert van létezés. Nem tud nem lenni...
Sziasztok!
Szeretnék néhány gondolatot megosztani Veletek, arról szerintem félelmeink honnan erednek.
Félelmeink testünk születésével szinte együtt születnek, és elkísérnek bennünket halálunkig. Az életút során az egyes életkoroknak megfelelően változnak. Egészen más a gyermek, az ifjú, a felnőtt vagy az idős ember félelme.
Félelmeinknek mindig van alapjuk. Legtöbbször jól meghatározott külső hatásra, változásra keletkeznek. Vannak azonban olyanok, melyeket nem lehet ilyen egyszerűen magyarázni. Ezek valahonnan a távoli múltból származnak, és a tudat alatti szférában rejtőznek.
Szeretnék néhány gondolatot megosztani Veletek, arról szerintem félelmeink honnan erednek.
Félelmeink testünk születésével szinte együtt születnek, és elkísérnek bennünket halálunkig. Az életút során az egyes életkoroknak megfelelően változnak. Egészen más a gyermek, az ifjú, a felnőtt vagy az idős ember félelme.
Félelmeinknek mindig van alapjuk. Legtöbbször jól meghatározott külső hatásra, változásra keletkeznek. Vannak azonban olyanok, melyeket nem lehet ilyen egyszerűen magyarázni. Ezek valahonnan a távoli múltból származnak, és a tudat alatti szférában rejtőznek.
Ivan
Kitiltott (BANned)
Félelmeinknek valóban két eredője van, úgyhiszem: valamilyen ő s i, tőlünk független é s a z é l e t ün k e t "k ö r ű l v e v ő" félelmek..Az előbbi kicsit ködös, az utóbbi pedig sokismeretlenes és ezenkívűl változékony. Van, hogy mi okozzuk, előfordul, hogy "kívülről" furcsánykodik elő..lehet váratlan és lehet előrelátható is.
Az emberi élet középkora talán az a fázis, amikor leginkább -de nem kizárólagosan- komolyan kell vennünk múlandó és nyomorúlt létünket..Bár ez is többminden függvénye lehet.
Idősen már ez nem megy, inkább a tapasztalatok átadásával -ha van kinek- kell foglalkozni...a többi csak rövidtávú semmi..és jön: ami lent van, az ugyanaz mint ami fent van...még a főgazdagoknak is..
Az emberi élet középkora talán az a fázis, amikor leginkább -de nem kizárólagosan- komolyan kell vennünk múlandó és nyomorúlt létünket..Bár ez is többminden függvénye lehet.
Idősen már ez nem megy, inkább a tapasztalatok átadásával -ha van kinek- kell foglalkozni...a többi csak rövidtávú semmi..és jön: ami lent van, az ugyanaz mint ami fent van...még a főgazdagoknak is..
Bizony, ilyenek pedig vannak. Talán kevesebbet gondolj ilyesmire...
Bizony, ilyenek pedig vannak. Talán kevesebbet gondolj ilyesmire...
Szia Albeth!
Én szeretném ezt elfelejteni, de sajnos szinte nap mint nap emlékeztet arra hogy létezik, és nagyon rossz érzés a beteg lelkéből eredő beteg fantáziájának tárgya lenni.
Tudom, hogy Őt kellene sajnálni hisz Neki rosszabb, de a másik oldalon sem könnyű ilyen esetben lenni.
Nehogy azt hidd. Nem véletlen mondás: ,,Boldogok a lelki szegények..."
Vannak olyan lelki betegek, hogy még élvezik is helyzetüket. Legrosszabb a környezetükben lenni az ilyeneknek.
Persze nem tudom, melyik típusra gondolsz, mert lélekben beteg ember sokféle van...
