Kora reggel már azt hittem ébren vagyok, de valahogy mégis visszacsúszhattam. Havas téli nap volt. A hó kb térdig ért, de ragyogott a nap. Olyan idő volt, amikor az emberek már élhetővé tették az utcákat. Olyan érzésem jött, hogy egy barátnőm rosszul van, és be kell vinni a legközelebbi helyre, ahol segíteni tudnak rajta. Olyasfajta kórházba kerültünk, mint a filmekben. Közben üzentem egy ismerősnek, hogy jöjjön segíteni, és ő meg is ígérte, hogy jön, ahogy tud. Én többször kétségbeesetten próbáltam telefonálni, de egyik készülék sem csinált semmit, hiába nyomkodtam a gombokat. Közben egy folyosóra vagy váróba értem, ahol egy nő idegen nyelven akart valamit,én angolul válaszoltam, hogy nem dolgozom itt, és tovább rohantam. A nővérpultnál egy magas, barna hajú nővér állított meg, hogy segítsek neki mert valamit nem lát jól. Féloldalasan állt elém, a jobb oldala volt közelebb hozzám. Ahogy az arcára néztem, a bal szeme vörösen villant meg. Azt kérdezte, nem veszítettem -e el valamit mostanában. Az villant át az agyamon, hogy " a hitemet"...de nem mondtam ki, csak annyit, hogy nem veszett el semmim. Azt mondta, hamarosan megkapom, amit akarok. Erre is átvillant egy név az agyamon, ő meg folytatta, hogy megnézi, pontosan mikor is. Egy naptárszerűség fölött körözött az ujjával, és rábökött az adott napra. "A baleset napja"