Mit adtál ma?,és mi az Amit kaptál?

elke írta:

Ma nem adtam semmit, ma csak úgy voltam, idejöttem mert hiányzik a fényed a meleged Katus....hiányzol nagyon....

Kattints a kibontásához...

katus írta:

BÁCSI és a kastély

Szürkület volt már amikor elindultam haza egy közeli kisvárosból,néhány kilóméterre van a falu ahova szántókon keresztűl lakatlan területen át kell haladni.Alig kiértem a városból,az utmentén egy kicsinyke alakot -vettem észre.Esteledett a szürkület fényeiben világitottak az autók lámpái.A kicsinyke bácsi kezeit nehéz teherként,egy egy szatyor huzta le majdnem a földet súrolva.Megálltam,megkérdezzem hova megy?Ragyogó mosollyal felelte,a kastélyba az otthonba,! Vakitóan hófehér ing,és a fekete legfeketébb árnyalatú öltönyben,kalappal a fején szájában félig elégett cigarettával nézett rám!,Tessék beülni mondtam,ő a táncosoktól megszokott lábmozdulattal eltaposta cigarettáját,terheit a lábhoz lerakva
fürgén beült mellém.Fejéről szinte sebesen lekapta kalapját,amit átfogott kezeivel.-A Mariska házánál voltam,itt halt meg bent még a nyáron,házát feltőrték,minden értéket elvittek, a könyvek ottmaradtak ezek nem kellettek senkinek sem,hát elhoztam őket.Közben befordultam a kastélyhoz vezető útra,lassan menve hogy hallgathassam őt.Az autóban terjengett a mély doh,és a bácsiból áradó örömteli lelkesedés.Kipirult arcal mesélte,hogy ezeket a könyveket,van aki bent eltudja olvasni.Megérkeztünk a kastély elé,itt a portánál aranyos jó lesz mondta.Azokkal a gyors mozdulataival kiugrott a kocsiból,fejére rakta kalapját,kivette kincseit a nehéz szatyrait, megköszönte,hogy elhoztam,és elindult a porta felé.Meg sem hallva szavaimat,hogy én köszönöm,amiért életem egy rövid szakaszán együtt utazhattam Vele.
Leengedtem az ablakokat még halljam hanját,csengve odaszolt a portásnak Karcsikám irjon be,megjöttem,azt nem kell hogy kocsival".Elindult a kastélyba befele,közben meredten néztem utána a kastélyt,mely a Nemesy család nyári lakhelyéül szolgált az ezerhétszázas években,most az
ilyen Nemes lelkek lakhelyéül nyújt otthont.Otthont azoknak akiknek nincs családjuk,azoknak akiknek van,de nem tudnak gondoskodni,vagy nem akarnak ezekről a megfáradt öreg testekről.Bácsi eltünt a nagy bejárati ajtó mögött,én még álltam a nagy díszes kapu előtt mely a kastély területét zárja le az úttól,ami az én számomra most az életbe vezet,de bentlakóknak ebből az életből kivezető útat jelenti.Emlékembe őrizve a bácsit,aki erejéből adott még két szatyor könyvnek,nekem viszont,megmutatott egy másik értekrendű képet magáról és arról a korról amiben élte életét.Szemeimben gyülekező könnnyek homályosá tették előttem az utat,amin haladhatok tovább.

Kattints a kibontásához...