Szervusztok,
John O'Farrell: A férj, aki elfelejtette a feleségét
Az este, jobban mondva az éjjel fejeztem be ezt a könyvet. Egy beharangozóban valaki azt írta, hogy romantikus és, hogy hűűű, de nagyon vidám könyv... amiből persze egy szó sem igaz. Cseppet sem vidám a történet, mégha happy end is a vége, bár el kell ismernem: végig pozitív hangulatot áraszt, szóval nem egy könnyű sztori!
Vaughan, a 40-es középiskolai történelem tanár bolyong a városban és nem emlékszik semmire. Sem arra, hogy ki ő, sem semmi másra; annyi emléke van, hogy gyerekkorában sokat nézte a tv-ben a Mr. és Mrs. showműsort. Ez pedig ugye kevés. Természetes a mentők beszállítják a kórházba, ahol próbálja összerakni magát, vadul kutat emlékek, emléktöredékek után, de semmi eredménye. Gyűrűs ujján még látszik egy karikagyűrű nyoma, tehát házas, de nem emlékszik a feleségére. Egy hét gyötrődés után feltűnik a barátja, aki hazaviszi, mesél neki, próbál benne emlékeket ébreszteni, többek között elmeséli neki, hogy éppen válófélben van a feleségétől, akire nem is emlékszik.
Olyan ez az amnézia Vaughan számára, mint amikor a számítógépen nyomunk egy nagyresetet, de előtte kivesszük az adatokkal teli merevlemezt és a helyére egy teljesen üreset teszünk. Természetesen Vaughan felveszi a kesztyűt, amit az élet dob elé és újraépíti önmagát; igyekszik egy jobb emberré válni, elsősorban a családja, gyerekei számára és eközben szépen vissza-visszajönnek emlékek, érzések, régi és új gondolatok, sugallatok. Ami nagy pozitívuma a könyvnek, hogy minden azért nem jön vissza, tehát nem megyünk egy nyálas, csöpögős happy endig!
Akkor jöjjön az értékelés: 10/7.
Nem tudom megmondani miért, de nem tudott maradéktalanul lekötni, néha vissza kellett mennem több oldalt is, mert nem emlékeztem, mit is olvastam, azonban mindent összevetve még a tűrhető kategóriába sorolom. Maga az alapötlet jó, a második esély, a hogyan fejlődjünk, hogyan váljunk jobb emberré, a "mi a fontos az életben?" kérdést keményen boncolgatja, amit azért nem könnyű megvalósítani, mert talán a saját árnyékunkon a legnehezebb átlépni. Nem mindenkinek adatik meg egy jó kis amnézia...
Cselekményes, fordulatos írás, bár néhol nekem nem volt logikus a történet szövés: pl: miért Vaughannak kell titokban megkeresnie a válófélben lévő feleségét, miközben a feleség egy szuper jólelkű, melegszívű teremtés, olyan igazi Terézanyatípus, vagy amikor már minden hullám elcsitul a történetben, Vaughan jobb ember lett, stb... miért kell megint vihart kavarni egy felbukkanó hamis emlékkel? Kicsit olyan, mintha oldalszámra fizették volna az írót és még 50 oldalon át kellett húzni, tekerni a történeten, hogy meglegyen a kialkudott oldalszám...