imádom ahogy csókol
szertem mert szeretem
szertem mert szeretem
Mit szeretsz a kedvesedben?
- Téma inditó gizko52
- Kezdés dátuma
Ahogy puszilgatja a hasamat. Amikor dalt komponálunk; a short nadrágjában a fenekét, no meg nem csak a fenekét..., amit főz, azt is; amikor igazgatja a frizuráját, mert hiszi, hogy jobb lesz; azt, hogy naponta háromszázszor megkiván; hogy szégyenlős, és elpirul; hogy fel tud emelni egy kézzel...
Szeretem a mosolyát, a komolyságát, a grimaszait, a normál hangját, mikor a becenevemen szólít, vagy a rendes nevemen, a mélyített hangját, a telefonos hangját, a hangját, mikor kimondja: szeretlek. A hangját, ahogy anyósával, apósával, anyukájával vagy bárkivel beszél. Szeretem, ahogy egy láthatatlan kötelékkel ragaszkodik a családjához, még ha nem is mutatja, hogy mennyire ragaszkodik hozzájuk. Szeretem, ahogy az én családomat is szereti, és elfogadja, hogy az öcsém mennyire fontos nekem.
Szeretem a csinos kopasz fejét, a hosszú szempilláját, a szőrt az arcán, melyből ritkán akar meghagyni a kedvemért, de ha szépen kérem megteszi. Szeretem a mostanában egyre inkább kifejlődő hiúságát, ahogy kéri: nyírjam le a haját, vagy borotváljam le a fejét, vagy vegyek neki szemránckrémet. Szeretem az illatát, vagy a szagát ha izzadt. Szeretem a néha béna öltözködését, szeretem, hogy olyan sok minden jól áll neki. Szeretem, ahogy játssza előttem az izompacsirtát, és főleg szeretem, ha „riszál” előttem. Szeretem az izmos lábait, a formás fenekét, és a „kocka”hasát. Szeretem, ahogy bénázik a körömvágással és már kezdi tényleg vágni és nem tépni a körmeit.
Szeretem, hogy a közös fészkünk kialakítása során általában szabad kezet ad, s ha mégis ő dönt valamiben, az tuti, hogy nekem is tetszik. Szeretem, ahogy rendbeteszi az ágyunkat, miután mindketten felkeltünk, szeretem, ahogy reggelit készít, és megterít, és főleg szeretem, ahogy a tükörtojást elkészíti. Szeretem, amiért megtanult pár ételt elkészíteni, pl.az általam még a szagát sem bíró, általa viszont imádott húslevest. Szeretem és tisztelem, ahogy elfogadja, hogy annyira másként étkezünk, és elfogadja, hogy alkoholt igyak, amikor ő absztinens. Szeretem, amiért szereti a főztömet, bár több kritikát szívesebben vennék. Szeretem a gondosságát, ahogy kitakarít rendszeresen, ablakot pucol, csempét mos szó nélkül, ha kérem. Szeretem, hogy MINDIG lehajtja a WC deszkának nem csak az ülőkéjét, de a fedelét is (és ma megjegyezte, hogy én rendetlenebb vagyok e téren
. Szeretem, hogy szelektíve gyűjti velem együtt a hulladékot, és próbálunk együtt környezettudatosabban élni. Szeretem nézni, ahogy alszik, ahogy olvas, egy 300-400 oldalas könyvvel akár pár óra alatt végez. Szeretem nézni, ahogy filmet néz, ahogy lelkesen beszél valakivel. Szeretem, hogy annyi mindenre emlékszik azok közül, amiket olvasott, vagy filmen látott. Szeretem a meglepetéseit is és a kiszámíthatóságát is. Szeretem, hogy mindig vidám társaságban, hogy benne van minden buliban, hogy nem néz le soha senkit, hogy kedves mindenkihez és mindenkivel el tud beszélgetni bármiről. Szeretem, hogy gyerekekkel is éppúgy megtalálja a közös hangot, mint egy idősebb emberrel. Szeretem, hogy nyitott és érdekli mindenféle. Szeretek vele múzeumba menni, moziba, színházba, várba, kastélyba, tengerpartra, hegyet mászni, országot-világot járni, beszélgetni, viccelődni, sírni, lelkizni, ábrándozni, tervezni, cselekedni, üldögélni, pihizni, szeretkezni, fürdeni, sétálni, kellemes benyomásokat szerezni, új élményeket gyűjteni, relaxálni, táncolni.
Szeretem, ha nosztalgiázik, de akkor is, ha a még elképzelhetetlen jövőben jár. Szeretem, ahogy mindenféle hülyeségről filozofál, fantáziál(fél méterrel a föld felett). Szeretem, hogy ugyanakkor vannak pontok, amelyekben kiszámíthatóan a földön jár, és megvannak a határai, melyeket soha nem lép át. Szeretem, ahogy azt képzeli: ő egy romantikus pasi, ugyanakkor nincs tisztában vele, hogy sok dologgal kapcsolatban nem az. Szeretem, ha virágot kapok tőle. Szeretem, hogy imád engem, szeretem, ha ölelget, puszilgat, vagy a karjában tart. Szeretem, hogy elém jön ha megérkezem és lesegíti a kabátomat. Szeretem, ha az autó ajtaját kinyitja előttem, vagy lesegít a villamosról. Szeretem, hogy sokszor egy rugóra jár az agyunk, és sokszor egyszerre mondunk ki szavakat, vagy egyazon dalt dúdoljuk minden előzmény nélkül.
Szeretem, hogy elfogadja a véleményemet (még ha nem is mindig elsőre). Szeretem, hogy elfogadja ahogy intézem közös életünk adminisztratív részét, és szeretem, hogy ő is részt vesz ebben, ha úgy beszéljük meg. Szeretem a tiszteletét irányomban, szeretem, hogy büszke rám és büszkélkedik velem, dicsér mások előtt. Szeretem, hogy nem féltékeny. Szeretem, hogy nem hallottam még soha tőle, ilyen kezdetű mondatokat, hogy: „Persze, mert én mindig....”, „Persze, mert Te mindig...”, „Mert Te aztán tudod”, „Bezzeg...”, stb.
Szeretem, hogy egy a ritmusunk atéren, hogy épp csendre vágyunk-e vagy zsongásra, magányra vagy társaságra. Szeretem, hogy ha kell önálló és járja a maga útját, és szeretem, ha elfogadja azt, ha én találok ki valamit. Szeretem, hogy szereti a barátaimat és szeretem, hogy szeretik a barátaim is őt.
Szeretem, amiért lelkes volt, mikor komolyan elhatároztam, hogy közös fészkünkbe újabb lakókat fogadunk malacok formájában, és ennek előkészítésében is segít. Szeretem, amiért elfogadja a hisztijeimet, az egómat, a mániáimat, a maceráimat, az önzésemet, az akaratosságomat, a durcámat, a női hülyeségeimet. Szeretem a tiltakozását, mikor a Duna parti séta során kijelentem, hogy megtetszett egy kő és hazaviszem. Szeretem, hogy gyakran együtt járunk vásárolni, és szeretem, ha ilyenkor ő dobja be a durcit, mert ezzel engem visszafog és szabályoz. Szeretem, ahogy együtt neveljük egymást. Szeretem, hogy immár 8 éve(éppen ma tiszteletben tartja valamikori elhatározásunkat és minden évben ugyanott, ugyanakkor ünnepeljük első személyes találkozásunkat. Szeretem, hogy ezek a találkozások mindig kellemesek és soha sem feleslegesek vele. Szeretem úgy ahogy van, kívül, belül. Szeretem.
Szeretem a csinos kopasz fejét, a hosszú szempilláját, a szőrt az arcán, melyből ritkán akar meghagyni a kedvemért, de ha szépen kérem megteszi. Szeretem a mostanában egyre inkább kifejlődő hiúságát, ahogy kéri: nyírjam le a haját, vagy borotváljam le a fejét, vagy vegyek neki szemránckrémet. Szeretem az illatát, vagy a szagát ha izzadt. Szeretem a néha béna öltözködését, szeretem, hogy olyan sok minden jól áll neki. Szeretem, ahogy játssza előttem az izompacsirtát, és főleg szeretem, ha „riszál” előttem. Szeretem az izmos lábait, a formás fenekét, és a „kocka”hasát. Szeretem, ahogy bénázik a körömvágással és már kezdi tényleg vágni és nem tépni a körmeit.
Szeretem, hogy a közös fészkünk kialakítása során általában szabad kezet ad, s ha mégis ő dönt valamiben, az tuti, hogy nekem is tetszik. Szeretem, ahogy rendbeteszi az ágyunkat, miután mindketten felkeltünk, szeretem, ahogy reggelit készít, és megterít, és főleg szeretem, ahogy a tükörtojást elkészíti. Szeretem, amiért megtanult pár ételt elkészíteni, pl.az általam még a szagát sem bíró, általa viszont imádott húslevest. Szeretem és tisztelem, ahogy elfogadja, hogy annyira másként étkezünk, és elfogadja, hogy alkoholt igyak, amikor ő absztinens. Szeretem, amiért szereti a főztömet, bár több kritikát szívesebben vennék. Szeretem a gondosságát, ahogy kitakarít rendszeresen, ablakot pucol, csempét mos szó nélkül, ha kérem. Szeretem, hogy MINDIG lehajtja a WC deszkának nem csak az ülőkéjét, de a fedelét is (és ma megjegyezte, hogy én rendetlenebb vagyok e téren
. Szeretem, hogy szelektíve gyűjti velem együtt a hulladékot, és próbálunk együtt környezettudatosabban élni. Szeretem nézni, ahogy alszik, ahogy olvas, egy 300-400 oldalas könyvvel akár pár óra alatt végez. Szeretem nézni, ahogy filmet néz, ahogy lelkesen beszél valakivel. Szeretem, hogy annyi mindenre emlékszik azok közül, amiket olvasott, vagy filmen látott. Szeretem a meglepetéseit is és a kiszámíthatóságát is. Szeretem, hogy mindig vidám társaságban, hogy benne van minden buliban, hogy nem néz le soha senkit, hogy kedves mindenkihez és mindenkivel el tud beszélgetni bármiről. Szeretem, hogy gyerekekkel is éppúgy megtalálja a közös hangot, mint egy idősebb emberrel. Szeretem, hogy nyitott és érdekli mindenféle. Szeretek vele múzeumba menni, moziba, színházba, várba, kastélyba, tengerpartra, hegyet mászni, országot-világot járni, beszélgetni, viccelődni, sírni, lelkizni, ábrándozni, tervezni, cselekedni, üldögélni, pihizni, szeretkezni, fürdeni, sétálni, kellemes benyomásokat szerezni, új élményeket gyűjteni, relaxálni, táncolni. Szeretem, ha nosztalgiázik, de akkor is, ha a még elképzelhetetlen jövőben jár. Szeretem, ahogy mindenféle hülyeségről filozofál, fantáziál(fél méterrel a föld felett). Szeretem, hogy ugyanakkor vannak pontok, amelyekben kiszámíthatóan a földön jár, és megvannak a határai, melyeket soha nem lép át. Szeretem, ahogy azt képzeli: ő egy romantikus pasi, ugyanakkor nincs tisztában vele, hogy sok dologgal kapcsolatban nem az. Szeretem, ha virágot kapok tőle. Szeretem, hogy imád engem, szeretem, ha ölelget, puszilgat, vagy a karjában tart. Szeretem, hogy elém jön ha megérkezem és lesegíti a kabátomat. Szeretem, ha az autó ajtaját kinyitja előttem, vagy lesegít a villamosról. Szeretem, hogy sokszor egy rugóra jár az agyunk, és sokszor egyszerre mondunk ki szavakat, vagy egyazon dalt dúdoljuk minden előzmény nélkül.
Szeretem, hogy elfogadja a véleményemet (még ha nem is mindig elsőre). Szeretem, hogy elfogadja ahogy intézem közös életünk adminisztratív részét, és szeretem, hogy ő is részt vesz ebben, ha úgy beszéljük meg. Szeretem a tiszteletét irányomban, szeretem, hogy büszke rám és büszkélkedik velem, dicsér mások előtt. Szeretem, hogy nem féltékeny. Szeretem, hogy nem hallottam még soha tőle, ilyen kezdetű mondatokat, hogy: „Persze, mert én mindig....”, „Persze, mert Te mindig...”, „Mert Te aztán tudod”, „Bezzeg...”, stb.
Szeretem, hogy egy a ritmusunk atéren, hogy épp csendre vágyunk-e vagy zsongásra, magányra vagy társaságra. Szeretem, hogy ha kell önálló és járja a maga útját, és szeretem, ha elfogadja azt, ha én találok ki valamit. Szeretem, hogy szereti a barátaimat és szeretem, hogy szeretik a barátaim is őt.
Szeretem, amiért lelkes volt, mikor komolyan elhatároztam, hogy közös fészkünkbe újabb lakókat fogadunk malacok formájában, és ennek előkészítésében is segít. Szeretem, amiért elfogadja a hisztijeimet, az egómat, a mániáimat, a maceráimat, az önzésemet, az akaratosságomat, a durcámat, a női hülyeségeimet. Szeretem a tiltakozását, mikor a Duna parti séta során kijelentem, hogy megtetszett egy kő és hazaviszem. Szeretem, hogy gyakran együtt járunk vásárolni, és szeretem, ha ilyenkor ő dobja be a durcit, mert ezzel engem visszafog és szabályoz. Szeretem, ahogy együtt neveljük egymást. Szeretem, hogy immár 8 éve(éppen ma
tiszteletben tartja valamikori elhatározásunkat és minden évben ugyanott, ugyanakkor ünnepeljük első személyes találkozásunkat. Szeretem, hogy ezek a találkozások mindig kellemesek és soha sem feleslegesek vele. Szeretem úgy ahogy van, kívül, belül. Szeretem.
