Mit szeretsz a kedvesedben?

...az illatát szeretem

azt hogy szeret

azt,h van nekem

Azt a mérhetetlen tiszteletet, amit iránta érzek, s ébresztett bennem. Nekem ő minden mi nemes, mi szép, minden miért élni, s meghalni érdemes. Egyszerűen tökéletes.

Sziasztok,Nekem a párom annyira tud örülni a Kinder-tojásnak mint egy kis gyerek,és ez az amit úgy imádok benne!

És még sok mást is...

én mindent szeretek benne.

Mindent szeretek benne és már 26 éves házasok vagyunk

a (görbe) tükröm, ez okozza az ambivalenciát, de sokat tanulok tőle/általa

a szemét, és azt amikor mosolyog vele

a közös humorunkat

Sziaszok,
a szeretetét melye felém sugároz mindig minden pillanatban: egy kedves mosoly, egy érintés, egy tekintet...

Én magamat szeretem benne... vagyis amilyennek ő lát engem. Általa vagyok jobb ember, ezért imádom.

Ez nagyon szép gondolat. Én is csatlakozok hozzá.
Továbbá imádom a páromban, amikor jó kedve van, amikor viccelődik. Imádom, amikor rossz kedve van, mégis fel tud engem vidítani. Szeretem, ahogyan a gyerekekkel bánik. Szeretem ahogyan főz. Szeretem, amikor komoly a munkája miatt. Szeretem magam mellette, mert tudom, hogy ő is hasonlóan érez.
Ódákat tudnék zengeni róla. Egyszóval IMÁDOM

Én mindent szeretek benne.

A rettenetesen nagy száját, a kedvességét, a ragaszkodását, a szép kerek fenekét, a pajzánságát. Többet nem írok, mert még elbizza magát, ha esetleg elolvassa ezt!

Ez a hely kevés lenne, hogy ezt leírjam és regélhetnék róla nagyon sokat de röviden: Mindent szeretek benne.

Megértő, házias, tökéletes...

Sziasztok!

sztem mindegy is a nemünk...hovatartozásunk...stb, nincs olyan ember...akiben ne lenne meg a szeretet képessége...,és valahol a szeretetünket egy tanult belső lelki képességünk működteti...,kinek-kinek a sajátja...és ugy a társa-gyereke felé...,mint a nagy "közeget" érintve...beleértve a természetet is...
azt gondolom és véleményem is...,hogy mivel nem vagyunk egyformák...igy a szeretetünk sem egyforma...,ezért ugye más módon vagyunk képesek szeretni...,
hisz gondoljuk csak végig...és maradjunk szorosan a kapcsolatunknál...a párunknál...,amikor is két ember eggyé válik..,az az a két individuum...és ettől függetlenül mindegyik megőrzi...a saját integritását...,de mégis megmaradnak kettőnek,
és mégis megmarad kettőnek..., vagyis szuverénnek...,mert gyakorlatilag...minden lénynek...és az embereknek is...akár magányosan...akár kapcsolatban élőknek...,egyéni útjaik vannak, de az biztos...,hogy senkinek nem lehet egyforma-azonos a megvalósulási módja...,és ez a szeretetre is vonatkozik...
maga a szeretet egy tett...és persze nem kényszer...
amikor azt mondjuk...,hogy "ezt-vagy bármit" szeretek a másikban...adok valamit...hiszen szeretni nem más...,mint adni...
és véleményem szerint...,ha szeretem a páromban amit...adtam neki valamit...,amivel bizton mondom...máris életre keltek benne valamit...,és igy a szeretete visszasugárzik majd rám..., de csak ha öszinte az "adományom"... és nem esetlegses őnző érdekeim...netán elvárásaim vannak a szeretetem adományozása mögött...
mit szeretek?...
véleményem szerint...a párommal ha megvan közöttünk maga a szeretetkapcsolat...,és valójában közöttünk létrejön...az egymás feltétel nélküli elfogadása....,maga a konstruktív együttműködés vele és mindig-mindenben...,és ami fontos nagyon...egymás tisztelete...ami képes rávezetni minket a párunkkal arra..., hogy tudatosan éljünk...,szeressük egymást...akkor eljutunk odáig...ahol is ráébredünk mennyi mindent szeretünk a másikban!

Azt gondolom...,ha bármelyik ember szereti a másikat...,
akkor semmi szükség arra a szóra: "sajnálom"...de a kérdésre sem...,hogy "mit is szeretek benne..."

További szép napot!

Én azt szeretem benne, hogy úgy fogad el, ahogy vagyok és gondoskodó valamint kedves.

Hogy mit szeretek benne? Hát ha lenne, akkor megmondanám. Engem sajnos mostanság elkerül a szerelem! De a Dali herceg remélem extra romantikus lesz, és a tenyerén hordoz... na jó, kiveszem a kezem a biliből

Azt szeretem a kedvesemben, hogy támogat lelkileg, miközben én gyűjtöm a 20 hozzászólást, hogy letölthessek.