Mit tudsz a Kabbalah-ról?

A Tanuló

Állandó Tag
Állandó Tag
Nem szerettem volna ilyen technikai és speciális információkat megosztani az oldalon ( mivel a Kabbalát tanulók számára íródott ) de meg kell érteni hogy a Kabbalában nincs semmilyen ezoterikus és mindenféle össze vissza , innen onnan szedet misztikusnak tűnő "okosság ! Fel kell ismerni hogy a Kabbala nem más mint a Természeti törvények átadása az emberiség számára ! Álljon itt egy kis magyarázat a tisztán látás érdekében A Kabbala alapfogalmai című könyvből !


A felfogás rendszere a Kabbalában


A Kabbala ok-okozati összefüggésekről tanít egy a lét abszolút törvényeit egy emelkedett cél érdekében egyesítő spirituális források között: ez a cél a Teremtő elérése az összes lény számára, aki ezen a világon él. A Kabbalának megfelelően, az egész emberiség és minden egyén el kell, hogy érje ezt a végső pontot, hogy beteljesítse a Teremtés célját és programját. Generációkon keresztül egyes személyek elértek bizonyos spirituális szintre egyéni munkájuk következtében.
Ezeket az emberek, az úgynevezett „Kabbalisták , a spirituális létra legmagasabb fokára léptek.Minden anyagi dolgot és annak cselekedetét, a legkisebbtől a legnagyobbig, olyan spirituális erők irányítanak, amik egész univerzumunkat kitöltik. Ez olyan, mintha az univerzumunk egy erővonal-hálón nyugodna.
Vegyük például a legkisebb élő szervezetet, akinek csupán az a feladata, hogy reprodukálja önmagát és fenntartsa a fajt, amihez tartozik. Gondoljunk csak bele, hogy mennyi erő és összetett rendszer működik benne, és mennyi marad ezek közül rejtett az emberi szem számára. Ha megszorozzuk ezt a ma élő élőlények számával, és azokkal, akik egykoron ebben az univerzumban és a spirituális világokban éltek, akkor talán van egy hozzávetőleges fogalmunk arról, hogy mennyi erővonal és kapcsolat kellett ahhoz, hogy irányítsa őket. Úgy lehet leírni a spirituális erőket, mint két egymással kapcsolatban levő, ellentétes rendszert. A különbség kettejük között, hogy egyikük a Teremtőtől származik , és felülről lefelé építkezik világunk minden világán keresztül. A másik a mi világunkban kezdődik és az első rendszer által kiépített törvények szerint emelkedik, és másodsorban működik. A Kabbala az első rendszert a „Világok teremtésének és a Szfirák rendjének‖, és a másodikat a „Prófécia és a lélek elérése szintjeinek‖ hívja. A második rendszer azt, hogy akik a végső fokra szeretnének jutni, azoknak az első rendszer törvényeit kell követni, ezek a Kabbala által tanított törvények. Ha valaki ezeken a fokokon emelkedni kezd, egy második tényező is megjelenik. Ez a spiritualitás. A testi világ tele van olyan erőkkel és jelenségekkel, amit nem közvetlenül érzünk, mint például elektromosság, vagy magnetizmus, de még a legkisebb gyermek is tisztában van a saját nevével és a cselekedetei következményével. Például, habár az elektromosságról alkotott fogalmunk korlátozott, megtanultunk, hogyan használjuk fel a jelenséget saját céljainkra és olyan természetesnek vesszük, mint ahogyan nevet adunk olyan dolgoknak, amilyen például a kenyér, vagy a cukor. Ennek megfelelően, az összes név, amit a Kabbala feltár előttünk, valóságos és objektív fogalmat alkot a spirituális dolgokról. Másrészt, ahogyan nincs fogalmunk a spirituális dolgoktól, vagy akár Magáról a Teremtőről, ugyanúgy nincs fogalmunk azokról a dolgokról, amit akár a kezünkkel is megfoghatunk. Ez azért van így, mert nem a dolgot magát érzékeljük, hanem az, hogy milyen hatást gyakorol az érzékeinkre. Ezek a reakciók a tudás látszatát keltik, habár a tárgy lényegisége teljesen rejtve marad számunkra. Sőt mi több, teljes mértékben nem értjük meg saját magunkat sem. Bármi, amit
önmagunkról tudunk, csak cselekedeteinkre és reakcióinkra korlátozódik. Mint a világ kutatásának egyik eszköze, a tudomány két részre oszlik: az anyagi tulajdonságok, és a formák tanulmányozására. Más szavakkal, nem létezik semmi az univerzumunkban, ami ne állna anyagból és formából. Például, egy asztal anyag és forma kombinációja, ahol az anyag, mint például a fa, alapul szolgál a forma – az asztal – hordozására. Vagy vegyük a „hazug‖ szót, ahol az anyag (valaki teste) hordozza a hamisság formáját. A tudomány, ami az anyagokat teszteken-kísérleteken keresztül tanulmányozza, tudományos konklúzióhoz vezet. Ennek megfelelően egy tudomány, ami a formát az anyag figyelembe vétele nélkül kutatja, és elvontan értelmezi azt, nem alapulhat kísérletekre. Ez
még igazabb olyan formák esetén, amik soha nincsenek összeköttetésben anyagi dolgokkal, mert egy forma anyag nélkül nem létezik a világunkban.
Egy forma, ami anyagtól független, csak valaki képzeletében létezhet. Ennek megfelelően, minden következtetés pusztán elméleti feltevésen alapul. Minden filozófia ilyesféle tudománynak minősül, és az emberiség gyakran szenvedett filozófusok alul értékelő következtetéseitől. A legtöbb modern tudós elvetette az effajta kutatást, mert feltevései teljes mértékben megbízhatatlanok. A spirituális világok kutatása kapcsán az érzékelésünk teljes mértékben a Felső Erő
formálja, ami azt szeretné, úgy érezzük, hogy különálló entitások vagyunk, és nem a Teremtő részei. A teljes minket körülvevő világ valójában a spirituális erők ránk gyakorolt hatásának eredménye. Ezért tartják a minket körülölelő világot az illúziók világának. Ezek az érzetek néha ugyanúgy érkeznek, mint ahogyan az álmok valóságosnak tűnnek. Valóban, az érzeteink teremtik meg számunkra a minket körülölelő világ képét. Tehát hogyan tudjuk megkülönböztetni az illúziót a valóságtól? Mint minden tudomány, a Kabbala is különválasztja az anyag és a formák tanulmányozását. Mindazonáltal van egy figyelemre méltó jellegzetessége, ami a tudományok peremére helyezi: Még az a rész, ami a formákról az anyagi részektől való elvonatkoztatással tanít, teljesen kísérleti irányítás alatt van; ez nem más, mint a tapasztalat próbája. Amikor a kabbalista a tanulmányozott dolog spirituális szintjére lép, akkor szerzi meg azokat a minőségeket, amik teljes betekintést nyújtanak a számára. Ez a személy a gyakorlatban képes az anyag számos formáját befolyásolni, még mielőtt az anyagi formát öltene, az illúzióink másik oldali megfigyelése által. Mint minden egyéb tanítás, a Kabbala is bizonyos kifejezéseket és szimbólumokat ad, hogy leírják a dolgokat és a történéseket: egy spirituális erő, egy világ, vagy egy Szfira, azt nevet viseli, amit a dolog irányít. Mint minden anyagi dolog vagy erő, összhangban van az őt irányító spirituális szándékkal vagy erővel, egy teljesen pontos összhangban működik, amilyen összhangot a testi világból vett név és annak spirituális gyökere, forrása teremt meg.
Ennek megfelelően, csak egy Kabbalista, aki tisztán ismeri az összefüggést spirituális és anyagi dolgok között, tud nevet kapcsolni spirituális dolgokhoz. Csak valaki, aki egy dolog spirituális szintjét is elérte, tudja meglátni annak következményét és világunkra gyakorolt hatását. A kabbalisták könyveket írnak és tudásukat az „ágak nyelvének‖ használatával adják át. Ez a nyelvezet kivételesen pontos, mert a spirituális gyökér és a testi ág kapcsolatán alapul. Nem lehet változtatni rajta, mivel a dolgok és azok spirituális gyökerének kapcsolata megváltoztathatatlan. Ugyanakkor, a mi földi nyelvünk fokozatosan elveszíti pontosságát, mert csak az ággal van kapcsolatban, és nem a dolgok gyökerével. Mindamellett, a nyelvezet puszta név szerinti ismerete nem kielégítő, mert pusztán egy anyagi dolog nevének ismerete nem nyújt betekintést annak spirituális formájának megismerésébe. Csak a spirituális forma tudása nyújtja annak lehetőségét, hogy meglássuk annak anyagi következményét, ágát. Tehát összegezhetjük, hogy előbb a spirituális gyökeret kell megismerni, annak természetét és tulajdonságait. Csak azután tud valaki nevet adni az ágnak ebben a világban és tanulmányozni a kapcsolatot a spirituális gyökér és az anyagi ág közt. Csak azután tudja valaki megérteni az „ágak nyelvét‖, miután pontos ismeretekre tett szert a pontos spirituális információcsere következtében. Megkérdezhetjük, „Ha valaki a spirituális gyökeret éri el először, hogyan tudja egy kezdő elsajátítani a tudományt a tanár pontos megértése nélkül?‖ A válasz az, hogy a spiritualitás
felé gyakorolt óriási vágyán keresztül a diák megtalálja a helyes utat, és megtanulja érzékelni a Felső Világot. Ez csak hiteles forrásból való tanulás során, és minden anyagi jellegű formaságtól való megszabadulás folytán érhető el.
 

A Tanuló

Állandó Tag
Állandó Tag
UI : Még ezt a cikket búcsúzóul megosztom

A csoporttól a világhoz

Amikor együtt dolgozunk olyan emberekkel, akik nem rendelkeznek “a szívbeli pont”-tal, mi érezzük, hogy ez örömet okoz nekik. Ez az érzés spirituális munka?
Alapvetően, én dolgozom magammal, benne másokban. Én átadom a “a szívbeli pont” – omat a vágyamból, amely az úgynevezett “az én lelkem”. Bármi, ami rajtam kívül van a hétmilliárd emberben, ez az egész én lelkem, egy vágy, és ha feltárom az egészet, akkor elérem a korrekció végét. Más szavakkal, én felfedezem a lelkem, és ami engem kitölt, azt hívjuk úgy, hogy “Teremtő”, a valódi végtelen hatály. Szóval, a cél az, hogy kilépjek magamból mások felé, és ezzel együtt érezzek mindenkit. A jelenlegi helyzetben ez lehetetlen! Annak érdekében, hogy megadja számunkra a lehetőséget, az eszközt, a munka képzettsége tőlünk kifelé mások felé, és mindenki felé, szükségünk van egy csoportra. Ez a csoport csak a kezdeti eszköz. Ahhoz, hogy megértsük helyesen a kabbalista fogalmakat, meg kell tanulni a “Bevezetés a Kabbala bölcseletébe”című könyvben írottakat, be kell fejezni az iskolai tanulmányainkat, különben nem lesz egy közös nyelvezet és nehezen lesz érthető, amit felfedeznek. Így megfogjátok, ismerni, ami feltárul, Megfogjátok, érteni, hogy ez az elérés így vagy úgy van nevezve. Tudni fogjátok egyesíteni, ami belül, létezik, ami feltárul a spiritualitásban. Elérjük az egész emberiséggel való összetapadást, kilépünk magunkból, mindenki, felé. Ezért először is meg kell szerveznünk a mi “edény”-ünket (Kli), mi a készülékünket, hogy előkészítsük a munkát a világgal. Ennek érdekében adták a Kabbala csoportot, és a Kabbala bölcseletének a módszerét, meg kell tanulnunk ezt a munkát a csoportban, és azután adjuk át a többi csoportnak. A fő munka a csoporton belül, és a csoport segítségével dolgozzunk másokkal. Ezen a helyen tárul fel az összes probléma, feltételezések, és csak egy kis tudás, mivel ez csak most kezd kifejlődni, és készen állni a munkára, ahol teljesen más világ tárul fel a “bölcsesség fénye”-ben, Azaz a Teremtő elérésében, mélységében. A csoporton belül elérjük az “edényeket”, hogy együtt működjenek a Teremtővel. Ennek segítségével kezdjük el, azonnal megérteni Őt, de csak külsőleg, mert a globális csoportban mi csak az adakozási vággyal dolgozzunk az adakozás tulajdonságával. Ezek nagyon kis önző tulajdonságok gyökér, az első és a második szint egy részén. Ha minden globális csoport elkezd dolgozni a globális edény javára, akkor mi a hatalmas önző vágyakkal, fogunk dolgozni, amelyeket nem lehet felfedezni most, mert ők sokkal nagyobbak, magasabbak a miénknél, és ezért olyan messze a spirituális fejlődés. Úgy tűnik számunkra, hogy a tömegek, mint az európaiak vagy afrikaiak és mások, áteresztők. Lehetetlen beléjük hatolni, mert bennük legnagyobb a spirituális ego. De amikor elkezdünk dolgozni a javukra, vagyis egyesíteni az ők, hatalmas vágyaikat a mi a vágyunkkal, hogy korrigáljuk őket, kiöltsük őket, boldogítjuk őket az állapotukban, akkor ott nem a puszta adakozás cselekedetét, kezdjük el megszerezni, hanem a Teremtő adakozó tulajdonságát a mélységében. Nem tudom, mivel lehet ezt összehasonlítani. Ez egy teljesen más világ, más érzelmek, beleértve az érzéseket és ezzel együtt a folyamatot, amikor az emberek megértik a mélységét. Te megismersz egy teljesen különböző érzést. Egyébként a kabbalában te nem ismered ezt az érzést, nem hatolsz be, te benne vagy, te leszel ő. Ezért a korrekció célja az egész emberiségnek, a Teremtő a legmélyebb megértése, amely az abszolút összetapadással fejeződik be.

f%25C3%25BCgg%25C5%2591+h%25C3%25ADd+%25C3%25A9s+a+galaxis.jpg
 

A Tanuló

Állandó Tag
Állandó Tag
Megköszönöm mindenkinek a figyelmét . Így elköszönök .
tpmonikának még annyit hogy a tudását és információit ne felejtse el közölni a Természet Alkotójának mivel az ő információi alapján valamit nem megfelelően működtett .

Legvégül álljon itt egy ősi idézet :

"lássa az ember úgy magát és cselekedeteit, mintha az egész világ sorsa tőle függne, rajta múlna.

. ." (Zohár2,42). A Tanuló
 

tpmonika

Állandó Tag
Állandó Tag
A Kabbala alaptételei:

1., Az ember viszonya Istennel/Fénnyel.

A kabbala szerint az ember testből és lélekből áll. A lélek talán „isteni szikra”-ként fordítható a leghelyesebben, de a kabbalisták igazából szikra-hasonlattal magyarázzák: úgy kell elképzelni, hogy ha Isten egy nagy kőszikla, akkor az emberi lélek, egy róla lepattogzott kődarab. Ugyanabból az anyagból van, ugyanaz a természete, csak kisebb, és ami még fontosabb, elszakadt az eredetitől, a forrástól.

A kabbalisták Istenre, az isteni erőre általában Fény szóval utalnak.

A kabbalisták szerint az élet körforgása a háromoszlopos rendszerre épül.

- jobb oldali oszlop: adás, valaminek a megosztása másokkal. Pl. adakozunk a rászorulóknak, időt szánunk barátainkra, amikor szükségük van ránk, ajándékot adunk, szeretetet adunk. Idetartozik az is, amikor a tudásunkat osztjuk meg valakivel, azaz dolgozunk.

- bal oldali oszlop: befogadás, kapás. Pl. materiális javakat kapunk, amikor törődést vagy fizetést kapunk.

- középső oszlop: befogadás azzal a céllal, hogy adjunk. Pl. az alapítványi munkás pénzt nyújt a rászorulóknak, a főnök nagyobb keretet akar kiharcolni az osztályának a munkahelyen, hogy több jusson neki és a beosztottjainak üzleti utakra, vagy amikor a tanár elolvas egy szakkönyvet, hogy még több információt tudjon diákjainak adni, és ilyen az is, amikor a lázadó tinédzser parfümöt lop az üzletben édesanyja születésnapjára.

Istennek nincsen sem középső, sem bal oldali oszlopa. Isten teljes egészében jobb oszlop. Ami azt jelenti, hogy neki nem tudsz adni semmit, mert ő nem képes befogadni. Ha az ember logikusan belegondol, nem is lehet, hiszen Isten nem egy felhőn ülő ősz szakállas ember.

Isten = Minden, ami Létezik, és így eleve ki van zárva, hogy bármit is tudjon kapni. Az ember úgy lesz hasonló Istenhez, hogy megpróbálja kicsinyíteni bal oszlopát, és erősíteni a középső oszlopot. Leegyszerűsítve: minél többet adsz érdek nélkül, segítesz másokon, és minél kevesebbet vársz el az Univerzumtól vagy más embertől, annál hasonlóbb vagy Istenhez. Minél hasonlóbbá válik az ember Istenhez, annál jobb neki, ami már a második fontos tétel:


2., Ok és okozat:

Mindennek, ami történik, oka és következménye van. Semmi sem igazságtalan az életben. Ha valakivel tragédia történik, az szomorú, de nem igazságtalan. Ha valaki gazdag és sikeres, még ha úgy látszik is a külső szemlélőnek, hogy nem érdemli meg, akkor sincs így, azaz ember érdemli meg azt, ahogy él.

Itt merül fel a következő fogalom: „a teljes kép”.

Az ember mindig csak egy részletét látja a világnak. És ugyancsak egy részletét annak, ami történik.

Pl.: ingerült autós bevág a belső sávba, és majdnem összeütközik a másik autóssal. A másik szidja, káromkodik. Ő csak annyit lát, hogy az első autós nem megfelelően viselkedett. De lehet, hogy az első autós felesége szül a kórházban, vagy beteg családtagja a hátsó ülésen fekszik. Nem lehet tudni, mi az oka annak, hogy siet. Eközben a kettesszámú dühöng, majd ő is bevág valaki elé, és kész a láncreakció. A teljes képet soha nem látjuk. Nem is kell konfliktusról beszélni, ha kinéz az ablakon, látja az embereket menni a dolguk után, de a gondolataikat, az előző két órájukat, a terveiket nem. Mert csak a fizikai világot látjuk, az érzékszerveink azonban limitáltak. Ezért van az, hogy sokszor nem látjuk az ok és okozat közötti kapcsolatot.

A másik ok, hogy nem látjuk az időt. A kabbalisták szerint az idő az, ami hátráltat minket a lelki fejlődésben, mert eltereli a figyelmünket az okról és az okozatról. Tegyük fel a hasonlat kedvéért, hogy létezik egy univerzális szabály, miszerint: amikor egy apa valamilyen módon megbántja a fiát, a negativitást azon nyomban visszakapja az élettől. Megpofozza reggel, majd egy lépést tesz előre, ám rögtön belelép egy szögbe. Másnap leszidja a fiát telefonon, majd leteszi a kagylót és főnöke pár perccel később kirúgja. Amennyiben ez megismétlődik háromszor-négyszer, az apa előbb-utóbb abbahagyja a fia bántalmazását, mert rádöbben az ok-okozat összefüggésére. Sajnos azonban a világ nem így működik, mert közbeszól az idő. Tehát ha az apa megpofozza a fiát, annak a kozmikus világban következménye lesz, mindent, amit adsz, visszakapod. De nem rögtön! Lehet, hogy az apa belelép egy szögbe másnap. Vagy hat év múlva. És ekkor már ki fogja tudni, hogy a negativitás, ami őt érte, az annak a pofonnak a következménye. Ugyanez a helyzet, ha valami jót tesz az ember. Tegyük fel, hogy az apa feláldozza a barátaival való sörözést azért, hogy a fiával játsszon. Meglehet, hogy erre az Univerzum válasza az lesz, hogy kap pénzjutalmat a munkahelyén. Lehet, hogy másnap, lehet, hogy jövő évben. Itt jön elő a szabad akarat. Ha az apa tudná, hogy minden alkalommal, amikor ad valamit a fiának, kap 10000 forintot a munkahelyén, akkor vajon milyen gyakran adna? Minden adandó alkalommal! De nem tudja, mert az idő késlelteti az Univerzum reakcióját.

Inkarnációnk során, mikor találkozunk valakivel, vagy bizonyos szituációkba kerülünk, illetve problémákat oldunk meg, akkor végezetül minden Beavatási út egy darabját bejárjuk.

A fejlődés ösvényeinek zarándokai vagyunk, függetlenül attól, hogy ismerjük-e a tér és idő azon mélységeit, amelyeket be kell járnunk. Az utazás mindenféleképpen kalandokkal teli lesz. Nincs olyan természeti, spirituális vagy kozmikus tőrvény, amely előírná, hogy az embernek örömök nélkül kell végigküzdenie az életét.

A kabbala megmutatja nekünk, hogy hogyan állítsuk vissza életünk egyensúlyát a bennünk élő energiák segítségével, amelyek biztosítják számunkra a lehetőséget, hogy ellenőrzést gyakoroljunk növekedésünk, körülményeink és létezésünk felett.

Mivel felelősek vagyunk életünkért, ezért minden forrást ki kell használnunk; szintetizálnunk kell, és olyan módon kell alkalmaznunk, amely alkalmas lehet folyamatos növekedésünk elősegítésére. Ez annyit jelent, hogy a lehető legelőnyösebb módon használjuk fel az eddig tanultakat. Mindez arra a felismerésre vezet, hogy nincs olyan dolog, amelyet valaki meg tud tenni, és mi ne tudnánk megtenni a magunk sajátos módján!

Az ősi Misztikus Iskolák bejárata fölött egyetlen parancsolatot lehetett olvasni: „Ismerd meg önmagad!" Mindannyiunkban létezik az a képesség, hogy felismerjük azokat a végtelen lehetőségeket, amelyek nagyobb megvilágosodást, szeretetet és beteljesülést eredményezhetnek életünk minden szintjén. Ennek a felismerése és felhasználása az, amely életünk összes varázslatát és csodáját kinyilváníthatja.

A Föld a fény, az örömök és a színek világa. Olyan birodalom ez, amelyet legmerészebb álmainkhoz és elképzeléseinkhez igazíthatunk. Belépni azonban csak a megfelelő nyitottság és tisztelet megszerzése után lehet, hiszen ez Isten világa.
 

A Tanuló

Állandó Tag
Állandó Tag
A KABBALÁBAN NEM LÉTEZNEK ILYEN FAJTA "ALAPTÉTELEK" !


Részletek A Kabbala alapfogalmai című könyvből


Ki vagyok én? Miért létezem? Honnan jöttünk? Hová tartunk? Mi a célunk az itt töltött időben? Léteztünk már ezelőtt ebben a világban? Miért van szenvedés a világban, el tudjuk kerülni? Hogyan tudunk békére, kiteljesedésre és boldogságra szert tenni? Generációról generációra próbálnak az emberek válaszokat találni ezekre a fájóan múlni nem akaró kérdésekre. A tény, hogy generációról generációra szállnak, megmutatja, hogy eleddig nem kaptunk rájuk kielégítő válaszokat. A természet és az univerzum tanulmányozása közben felfedeztük, hogy minden, ami körülvesz minket pontos és céloknak megfelelően működő törvények szerint működik. Mégis, ha megvizsgáljuk magunkat - a Teremtés zenitjét - úgy találhatjuk, hogy az emberiség látszólag a racionális törvényeken kívülállóként létezik.
Például amikor megfigyeljük, hogy milyen bölcsen alkotta meg a természet a szervezetünket és testünk minden egyes sejtje milyen precízen és céljának megfelelően működik, képtelenek vagyunk megválaszolni a kérdést: ―Mi végre létezik a teljes szervezet?‖ Minden, ami körülvesz minket, ok-okozati összefüggésekkel van átitatva. Semmi sem teremtetett cél nélkül; a fizikai világot pontos indítékok, átalakulások, körforgások törvények irányítják. Ám a fő kérdés -Ez mind miért létezik (nem csak minket beleértve, de az egész univerzumot)? — megválaszolatlan marad. Él valaki a világon, akit élete során legalább egyszer ne foglalkoztatott volna ez a kérdés? A létező tudományos teóriák megállapítják, hogy a világot megváltoztathatatlan fizikai törvények irányítják, amire képtelenek vagyunk hatással lenni. Egyedüli feladatunk, hogy jól éljünk, bölcsen felhasználva azokat, előkészítve a terepet az elkövetkezendő generációk számára. De a jó minőségű élet nem válaszolja meg a kérdést, hogy miért fognak létezni, miért szükséges létezniük ezeknek az elkövetkezendő generációknak.
Az emberiség eredetével foglalkozó kérdés — akár az egyszerű fajokból evolúció útján történő fejlődést, vagy földönkívüli látogatást és letelepedést vesszük szemügyre — a lényegi kérdéseket nem változtatja meg. Két elsődleges időpont létezik bármelyik ember életében : születés és halál. Ami közöttük történik akár egyedi lehet és felbecsülhetetlen értékű, ugyanígy lehet értelmetlen és torkollhat szakadékba és sötétségbe. Hol van a bölcs, mindentudó, következetes természetünk, ami semmit sem csinál cél nélkül? Minden atom, minden sejt az emberi szervezetben meghatározott okkal és céllal bír; mégis, mi a célja az egész szervezetnek? Talán léteznek törvények és célok, amiket eleddig nem fedeztünk fel. Könnyedén tudunk tanulmányozni olyasvalamit, ami a mienktől alacsonyabb evolúciós szinten áll. Felfogjuk és megértjük az ásványi, növényi és állati létformákat. De nem tudjuk megérteni az ember létezését. Nyilvánvalóan, a megértéséhez annak magasabb létezési szintről kell érkeznie. A világkutatásunk arra koncentrálódik, hogy tanulmányozzuk, hogy milyen hatással vagyunk rá. Csak a saját szintünkön kutathatunk, felette azonban nem. Még amikor a saját szintünkön is kutatunk, azt kutatjuk, hogy hogyan lehetünk némi hatással a világra és a reakció hatásait mérjük. Az öt érzékszervünkkel fogjuk fel a világot: látás, hallás, szaglás, ízlelés, and érintés. Egyébiránt használhatunk különféle eszközöket, amelyek a korlátolt érzékeink érzékenységi határait bővítik. Sajnos, nem tudunk felfogni semmit azon túl, amit az öt érzékszervünk felfogni és tanulmányozni képes. Ez mind olyan keményen belénk ivódott, hogy azt állítjuk, semmi sem létezik azon túl, amit felfogni képesek vagyunk. Akármi is látszik létezni, csak azon keretek között létezik, amit érzékelünk, és egy különféle érzékekkel megáldott teremtmény ugyanazon dolgokat tapasztalja, csak teljesen különböző módon. Ugyanakkor, nem érezzük hiányát újabb érzékszerveknek, mint ahogyan egy hatodik ujj sem hiányzik a kezünkről. Ahogyan lehetetlen a látkép fogalmát elmagyarázni egy születése óta vak embernek, ugyanúgy nem sikerül a természet rejtett megnyilvánulási formáit kutatni a ma rendelkezésre álló eszközökkel. A Kabbala tana szerint létezik egy spirituális világ, ami felfoghatatlan az érzékszerveink számára. Mint apró középpontja – a mi univerzumunk, és a mi bolygónk – ennek a világnak a szíve. Ez az információval, gondolatokkal, és érzelmekkel teli terület van hatással ránk a fizikai természetén és annak jelenségein keresztül. Szintúgy bizonyos körülményekkel szembesít minket, amiknek hatására cselekednünk kell. Nem választjuk meg hol, mikor, kivel, és milyen jellemzőkkel fogunk megszületni. Nem mi döntjük el, hogy kivel fogunk találkozni, és milyen környezetben fogunk felnőni. Ezek a dolgok minden egyes cselekedetünket és reakciónkat eleve elrendelik, ugyanígy a következményeiket. Hol van hát a szabad akaratunk? A Kabbala szerint négy kötelező érvényű tudást szükséges megszereznünk:

Teremtés:

A Teremtés tana és a világok evolúciójáé, név szerint: A mód, ahogyan a Teremtő teremtette a világokat a teremtményekkel együtt, amik benépesítik azokat az egymást követő megszorításokat követően; A kölcsönhatási törvényeket a spirituális és anyagi világok között, és azoknak következményeit; Az ember megteremtésének célja a szabad akarat illúziójának megteremtése a test és a lélek kombinációi által, és azáltal, hogy a természet szabályozza azokat a látszólagos véletlenszerűségekkel és a világosság és a sötétség kölcsönösen kiegyensúlyozott erőit segítségül hívva.

Működés:

Az ember lényegiségének tanulmánya — annak kapcsolata és kölcsönhatása a spirituális világgal. A működés leírása foglalkozik az egyén megérkezésével és eltávozásával ebből a világból. A Felső Világok mi világunkra és egyéb emberi lényekre gyakorolt hatását is vizsgálja, amit az egyes emberek cselekedetei okoznak. Mindenki egyéni útját kutatja, a világok teremtésétől a végső cél eléréséig megtett utat.

A lélek inkarnációi:

Minden lélek lényegiségének és annak testet öltésének tanulmánya, úgy, s mint ebben az életünkben történő cselekedeteink és azoknak következményei és azok következményei az elkövetkezendő életeinket tekintve. Az inkarnációk kutatása vizsgálja, hogy hogyan és miért száll alá a lélek a testbe, és mi határozza meg bizonyos test bizonyos lélek által történő elfogadását. A Lélek Inkarnációi a véletlen misztériumával is foglalkozik, és az emberi történelmet bizonyosság rendje és lelkek körforgása kapcsán tanulmányozza. Ezt az utat követi több, mint 6000 éve, és a lélek különféle világkormányzási rendszerekkel való kapcsolatát tanulmányozza azoknak keletkezésükön és múlásukon keresztül. Ugyanakkor azt is vizsgálja, hogy milyen tényezőktől függ az e világon bejárt utunk.

Irányítás:

A mi világunknak tanulmányozása: a természet ásványi, növényi, és állati szintjei, az ő feladatuk, szerepük, és hogyan irányítja őket a spirituális világ. A Felső Irányítást tanítja, és a természet, idő és tér felfogását. Kutatja a Felső Erőket, amik az anyagi testeket mozgatják, és az utat, ahogyan valaki belső ereje megmozgat mindent, élőt és élettelent hogy elérje előre elrendelt célját. Meg tudja valaki oldani ezt az alapvető kirakós játékot anélkül, hogy annak eredetét megkérdőjelezné? Minden emberi lény számba veszi ezt a kérdést. A cél és az élet értelmének keresése kulcskérdés az ember szellemi életében. Ennek folytán a 20. század második felétől kezdődően az emberiség szellemi törekvéseinek újjászületését figyelhetjük meg. A technikai fejlődés és a globális katasztrófák, amik számos filozófiai iskola felemelkedését hozták, nem hoztak szellemi beteljesedést az emberiség számára. Ahogy a Kabbala magyarázza, minden létező élvezetnek a mi világunk egy apró szikráját kapta – az öröm jelenlétét a testtel rendelkező dolgokban, ami a világunk összes örömét nyújtja. Más szavakkal, az összes életvidám érzetünk akármilyen forrásból is származzék, csak egy szikra az egészhez képest. Életeinken keresztül erőltetett hajszán veszünk részt, ami újabb és újabb örömforrások felkutatásáról szól, azt remélve, hogy nagyobb és nagyobb élvezethez jutunk; nem is gyanítjuk, hogy ezek mind üres vágyak.
Hogy abszolút beteljesedéshez jussunk muszáj megállapítanunk a spirituális előrejutás elsőbbségét a fizikaihoz képest. Két út van a mi világunkban, hogy elérjük ezt a célt: a spirituális emelkedés útja (Kabbala), és a szenvedés útja. A Kabbala útja az egoizmus fokozatos leépítésének független és önkéntes belátáshoz vezet, amikor a Felső Fény az egoizmust már gonosznak láttatja velünk. Az emberek néha elég váratlanul jutnak ennek belátására. Egy világi, jól ellátott, nyugodt ember hirtelen folytonos elégedetlenséget érez; az izgalom, öröm, az élet íze és boldogság eltűnik ennek az embernek a mindennapi életéből.
Ez a helyzet a mi generációnkkal, ahogyan az anyagi bőség növekvő éhségérzetet kelt bennünk a spiritualitás felé. Más kiteljesedési forrásokat kezdünk keresni, gyakran hosszú és tövisekkel tarkított útra lépve. A szabad akarat a spirituális emelkedés és a szenvedés közti választásban létezik. Az ember csak remélheti, hogy az emberek az „életet választják‖ ahelyett, hogy a szenvedés hajójára szálljanak, az útra, amit megannyiszor tapostunk már a múlt során.

A felfogás rendszere a Kabbalában

A Kabbala ok-okozati összefüggésekről tanít egy a lét abszolút törvényeit egy emelkedett cél érdekében egyesítő spirituális források között: ez a cél a Teremtő elérése az összes lény számára, aki ezen a világon él. A Kabbalának megfelelően, az egész emberiség és minden egyén el kell, hogy érje ezt a végső pontot, hogy beteljesítse a Teremtés célját és programját. Generációkon keresztül egyes személyek elértek bizonyos spirituális szintre egyéni munkájuk következtében. Ezeket az emberek, az úgynevezett „Kabbalisták a spirituális létra legmagasabb fokára léptek. Minden anyagi dolgot és annak cselekedetét, a legkisebbtől a legnagyobbig, olyan spirituális erők irányítanak, amik egész univerzumunkat kitöltik. Ez olyan, mintha az univerzumunk egy erővonal-hálón nyugodna.
Vegyük például a legkisebb élő szervezetet, akinek csupán az a feladata, hogy reprodukálja önmagát és fenntartsa a fajt, amihez tartozik. Gondoljunk csak bele, hogy mennyi erő és összetett rendszer működik benne, és mennyi marad ezek közül rejtett az emberi szem számára. Ha megszorozzuk ezt a ma élő élőlények számával, és azokkal, akik egykoron ebben az univerzumban és a spirituális világokban éltek, akkor talán van egy hozzávetőleges fogalmunk arról, hogy mennyi erővonal és kapcsolat kellett ahhoz, hogy irányítsa őket. Úgy lehet leírni a spirituális erőket, mint két egymással kapcsolatban levő, ellentétes rendszert. A különbség kettejük között, hogy egyikük a Teremtőtől származik, és felülről lefelé építkezik világunk minden világán keresztül. A másik a mi világunkban kezdődik és az első rendszer által kiépített törvények szerint emelkedik, és másodsorban működik. A Kabbala az első rendszert a „Világok teremtésének és a Szfirák rendjének‖, és a másodikat a „Prófécia és a lélek elérése szintjeinek‖ hívja. A második rendszer azt, hogy akik a végső fokra szeretnének jutni, azoknak az első rendszer törvényeit kell követni, ezek a Kabbala által tanított törvények. Ha valaki ezeken a fokokon emelkedni kezd, egy második tényező is megjelenik. Ez a spiritualitás. A testi világ tele van olyan erőkkel és jelenségekkel, amit nem közvetlenül érzünk, mint például elektromosság, vagy magnetizmus, de még a legkisebb gyermek is tisztában van a saját nevével és a cselekedetei következményével. Például, habár az elektromosságról alkotott fogalmunk korlátozott, megtanultunk, hogyan használjuk fel a jelenséget saját céljainkra és olyan természetesnek vesszük, mint ahogyan nevet adunk olyan dolgoknak, amilyen például a kenyér, vagy a cukor. Ennek megfelelően, az összes név, amit a Kabbala feltár előttünk, valóságos és objektív fogalmat alkot a spirituális dolgokról. Másrészt, ahogyan nincs fogalmunk a spirituális dolgoktól, vagy akár Magáról a Teremtőről, ugyanúgy nincs fogalmunk azokról a dolgokról, amit akár a kezünkkel is megfoghatunk. Ez azért van így, mert nem a dolgot magát érzékeljük, hanem az, hogy milyen hatást gyakorol az érzékeinkre. Ezek a reakciók a tudás látszatát keltik, habár a tárgy lényegisége teljesen rejtve marad számunkra. Sőt mi több, teljes mértékben nem értjük meg saját magunkat sem. Bármi, amit önmagunkról tudunk, csak cselekedeteinkre és reakcióinkra korlátozódik. Mint a világ kutatásának egyik eszköze, a tudomány két részre oszlik: az anyagi tulajdonságok, és a formák tanulmányozására. Más szavakkal, nem létezik semmi az univerzumunkban, ami ne állna anyagból és formából. Például, egy asztal anyag és forma kombinációja, ahol az anyag, mint például a fa, alapul szolgál a forma – az asztal – hordozására. Vagy vegyük a „hazug‖ szót, ahol az anyag (valaki teste) hordozza a hamisság formáját. A tudomány, ami az anyagokat teszteken-kísérleteken keresztül tanulmányozza, tudományos konklúzióhoz vezet. Ennek megfelelően egy tudomány, ami a formát az anyag figyelembe vétele nélkül kutatja, és elvontan értelmezi azt, nem alapulhat kísérletekre. Ez még igazabb olyan formák esetén, amik soha nincsenek összeköttetésben anyagi dolgokkal, mert egy forma anyag nélkül nem létezik a világunkban. Egy forma, ami anyagtól független, csak valaki képzeletében létezhet. Ennek megfelelően, minden következtetés pusztán elméleti feltevésen alapul. Minden filozófia ilyesféle tudománynak minősül, és az emberiség gyakran szenvedett filozófusok alul értékelő következtetéseitől. A legtöbb modern tudós elvetette az effajta kutatást, mert feltevései teljes mértékben megbízhatatlanok. A spirituális világok kutatása kapcsán az érzékelésünk teljes mértékben a Felső Erő formálja, ami azt szeretné, úgy érezzük, hogy különálló entitások vagyunk, és nem a Teremtő részei. A teljes minket körülvevő világ valójában a spirituális erők ránk gyakorolt hatásának eredménye. Ezért tartják a minket körülölelő világot az illúziók világának.
 
Utoljára módosítva:

A Tanuló

Állandó Tag
Állandó Tag
A Kabbala célja


A kabbalisták egyetértenek abban, hogy a Teremtés célja az, hogy örömöt és boldogságot hozzon a teremtett lények számára. Az élvezet követelése (a lélek edénye) a vágy mértékének megfelelő boldogsághoz jut. Ez az, amiért mi mindannyian meg lettünk teremtve a világokban, pusztán egy változó vággyal, hogy élvezethez jussunk, és hogy a Teremtő kielégíthesse ezt a vágyat. Ez az akarat, hogy boldogok legyünk a Teremtés lényegisége, mint spirituális, mint testi értelemben, beleértve mindazt, ami már létezik, és ami a jövőben fog testet megnyilvánulni. Az anyag, annak különféle megnyilvánulási formáiban (ásványok, növények, emberi lények, színek, hangok… stb.) tisztán abban különbözik, hogy milyen mértékben akar élvezethez jutni. A Teremtő által kisugárzott Fény életet áraszt magából be és kitölti az anyagokat. Eredetileg, mind az élvezet iránt érzett vágy – amit „edénynek hívunk – és a vágy, hogy örömet okozzunk – amit „Fénynek hívunk – jelentős hatást gyakorolnak egymásra. Ez pedig az, hogy az edény (az örömöt akarás) maximális élvezethez jusson. Ámde, ahogy a vágy csökkent, mind az edény és a Fény, ami kitöltötte őt fokozatosan összehúzódott és folyamatosan eltávolodott a Teremtőtől, amíg elérte a legalsó szintet, mikor is az élvezet felé vágyakozás végül anyagi formát öltött. Ez az egyetlen különbség a Felső Világ és a mienk között abban a tényben nyugszik, hogy a mi világunk az edény (a szándék, hogy élvezethez jussunk) annak legalacsonyabb szintjén létezik, amit „anyagi testnek hívunk.

A végső testet öltése előtt az edény négy fázison ment keresztül, amit tíz Szfirára (szintre) oszthatunk: Keter, Hochma, Bina, Heszed, Gvura, Tifferet, Necah, Hod, Jeszod, és Malchut. Ezek a Szfirák szűrőket képeznek, amik meggátolják a Fényt, amit a Teremtő irányít a teremtett lényekhez. Az a szerepük, hogy legyengítsék a Fényt olyan mértékűre, hogy a világunkban lévő teremtmények képesek legyenek befogadni azt.
A Keter Szfira másik neve ―Adam Kadmon világa; a Hochma Szfirát máshogy―Ácilut világának hívjuk; a BinaBriá világa; a Heszed-től Jeszod-ig―a Jecirá világa; és a Malchut Szfira—―az Ászijá. Az Ászijá világ utolsó szintje foglalja magában a mi világunkat , a kabbala ezt a szintet ―Olám ha Zeh-nek (e világnak) nevezi.

Ezt azok fogják fel, akik benne léteznek, és az edényt, vagy az élvezet felé irányuló vágyat „testnek‖ hívjuk. A Fény, amit „élvezetnek nevezünk az élet erejeként figyelhető meg. Habár a Fény, ami a testünket kitölti mérsékelt, tehát nem érezzük annak forrását, bizonyos a Kabbala által leírt Teremtő által adott szabály megfigyelésével megtisztíthatjuk magunkat önzőségünktől és fokozatosan felemelkedhetünk a világokon keresztül vissza a Forráshoz. Ahogyan magasabb spirituális szintre lépünk, egyre nagyobb és nagyobb adagot kapunk a Fényből egészen addig a szintig, amíg képesek leszünk befogadni az összes Fényt (abszolút, végtelen boldogság) amit a Teremtés hajnalán célul tűztek ki elénk. Minden lelket spirituális Fény vesz körül. Habár a Kabbalában kezdők nem feltétlenül értik mit is tanulnak a hiteles forrásokon keresztül, a megértésre irányuló erőteljes vágyuk megidézi az őket körülölelő Felső Fényt, és a Felső Fény hatásai megtisztítják , és ettől fogva felemelik őket. Ha nem ebben az életben, akkor a következőben, minden egyes ember érezni fogja a szükségét, hogy Kabbalát tanuljon, és hogy a Teremtőről szóló tudásra tegyen szert. A Fény kívülről körülveszi az emberi lelket, ameddig az illető elér egy spirituális szintet, amikor is a Fény elkezd áthatolni rajta. A Fény átvétele csak a személy vágyától és felkészültségétől függ, és a személy lelkének tisztaságától. Továbbá, a személy tanulmányai alatt az illetőt tökéletesítik a Szfirák nevei, a világok, és a spirituális cselekedetek, amelyek a személy lelkéhez kapcsolódnak. Így a lélek mikró-adagú Fényt kap kívülről, egy fényt, ami fokozatosan megtisztítja a lelket és felkészíti, hogy spirituális energiához és boldogsághoz jusson.


Amit a Kabbala ad


A nagy bölcs, Rabbi Akiva, (i. sz. 1. század) mondta: ―Szeresd a másikat, mint önmagadat, ez az összes spirituális törvények mindent átfogó szabálya. Ahogyan azt tudjuk, a „mindent átfogó kifejezés minden alkotórész eredőjéhez mutat. Épp ezért, mikor Rabbi Akiva a másik szeretetéről beszél (sok spirituális törvény egyikéről), a mi feladatunkról beszél a társadalom felé és még a Teremtő felé is, mint összekötő törvény, ő beleérti azt is, hogy minden egyéb törvény pusztán alkotórésze ennek a szabálynak. Azonban amikor megpróbálunk magyarázatot találni erre, még szokatlanabb állítással találkozunk, amit a bölcs Hillel mondott. Amikor a tanítványa arra kérte őt, hogy tanítsa meg a Kabbala teljes tudományára annyi idő alatt, amennyit egy lábon állva kibír, Hillel válaszolt: „Bármit, amit te is gyűlölsz, ne tedd meg másokkal! Hillel válasza megtanít minket arra, hogy az egész célja, egészen pontosan a Kabbala létezésének oka, hogy tisztázzuk és betöltsük az egyetlen törvényt: „Szeresd a másikat, mint önmagadat !!! Mégis, hogyan tudnék én mást is szeretni önmagamon kívül? Másokat szeretni, mint önmagamat az magába foglalná, hogy minden ember minden egyes vágyát folyamatosan teljesíteném, amikor én még csak a saját vágyam kielégítésére sem vagyok képes! Sőt mi több, a bölcsek azt is kifejtik, hogy mások vágyát a sajátunk előtt kell kielégítenünk. Például le van írva (Tosfot, Masechet Kidushin), hogy ha csak egy párnád van, oda kell adnod a barátodnak, vagy ha csak egy széked van, egy másik embernek kell leülnie rá, amíg állsz, vagy a földön ülsz. Egyébként nem fogod beteljesíteni az utasítást, hogy szeresd másikat, mint önmagadat. Megvalósítható ez az előírás? Mivel a „Szeresd a másikat, mint önmagadat a Kabbala egyik átfogó törvénye, először meg kell tudnunk, mi is valójában a Kabbala. A Kabbala azt tanítja, hogy a világ, amiben élünk, és mi, a lakói csak azért lettünk megteremtve, hogy beteljesítsük a törvényeket, amelyek segítségül szolgálnak az emberiség spirituális fejlődésében, hogy a mi anyagi világunk fölé emelkedhessünk. Ezen az úton a Teremtővel való hasonlóságra és egységre tehetünk szert. De mégis, miért teremtett minket a Teremtő ilyen romlottá és adta nekünk a Kabbalát, hogy korrigáljuk önmagunkat? A Zohár Könyve a következő módon adja meg a választ: A személy, aki a másik kenyerét eszi, szégyell az azt adó szemébe nézni. Ennek következtében, a világ azért keletkezett, hogy ettől a szégyentől megmentsen minket. A saját önzőségünkkel való küzdelemben és annak korrigálásában meg fogjuk szerezni jövőbeli világunkat.
Hogy erre magyarázatot találjunk, képzeljük el a következő helyzetet: Egy gazdag ember találkozik az ő szegény barátjával, akit réges régen nem látott. Ő elviszi őt az ő házába, ad neki ételt, italt, ruhákat, napról napra. Egyik napon hogy örömet adjon barátjának, a gazdag ember megkérdezi őt, hogy mi egyebet tudna számára tenni? A szegény ember válasza a következő: „Egyetlen dolgot kívánok: hogy ne könyörületből kapjak meg mindent, amit adsz nekem, hanem fizetségül a saját munkámért. Minden vágyamat tudod teljesíteni, csak ezt az egyet nem! Láthatjuk, hogy az adó nem tudta megszabadítani a kapót a szégyenérzéstől. Épp ellenkezőleg, minél többet kapott a szegény ember, annál nagyobb lett a szégyene. Az
univerzum, a mi kis bolygónk, és emberi közösségünk (a munkahelyünk) azért lett teremtve, hogy megszabadítson minket ettől az érzéstől. Az a dolgunk, hogy visszatérjünk a Teremtőhöz korrigált vágyainkkal és jól kiérdemelt jutalmat kapjunk érte, a mindenség hatalmas örömét, tökéletességet, és összeolvadást a Teremtővel. De miért érezzük kínosnak és megszégyenítve magunkat, ha a másiktól kapunk valamit? A tudósok ismerik az ok és okozat törvényét. Kijelenti, hogy minden következmény karakterében közel áll az azt kiváltó okhoz, vagy forráshoz, és minden törvény, ami a forrásban hatással van, kihatással van a következményre. Ennek a törvénynek a hatása megnyilvánul a természet minden szintjén: ásványin, növényin, állatin és emberin. Minden ásvány állapotát eleve elrendelik a törvények, amik uralkodnak rajta. Megszoktuk és előnyben részesítjük, amihez felnövésünk során hozzászoktunk. Éppen így, minden egyes porszem, ami az egész eredményt alkotja, az eredetéhez vonzódik, és minden, ami a gyökérben hiányzik, nem kedvelt és megtagadja azt a következmény. Ennek megfelelően, mivel a természet Teremtője a Gyökere és Forrása mindannak, ami teremtetett, minden Benne létező törvényt kedvesnek fogunk fel, és mindent, ami Belőle hiányzik teljesen idegen és taszító lesz számunkra. Például szeretünk pihenni és nem szeretünk annyira mozogni, csak ha azért tesszük a mozgást, hogy azzal pihenni tudjunk. Ez azért van, mert a Gyökér (Teremtő) amitől mi mindannyian eredünk tökéletesen mozdulatlan. Ettől fogva mindenféle mozgás ellenkezik a természetünkkel. Abszolút egoistának születtünk és növekedtünk, olyannak, aki csak magával törődik. Egoistának lenni tesz minket különbözővé a Teremtőtől, aki élettel tölti be az egész természetet. Habár a társadalom befolyása alá estünk, érteni kezdjük a kölcsönös segítségnyújtás szükségességét, habár annak iránya és mértéke a társadalom fejlettségi szintjétől függ. Megteremtve a beteg akaratunkat (gonosz hajlam) és egyúttal a Kabbalát kiegyensúlyozó erőnek adva, a Teremtő megadta nekünk a lehetőségét, hogy eltávolítsuk az önzőség megnyilvánulási formáit és szégyen nélkül jussunk élvezethez. Kétféle törvény létezik a Kabbalában – amik a többi emberrel foglalkoznak, és amik a
Teremtővel. Mindamellett mindkét fél arra törekszik, hogy a Teremtővel tegyen minket hasonlatossá. Teljesen lényegtelen számunkra, hogy a Teremtő javára cselekszünk, vagy a többi emberére. Ez azért van, mert bármi, ami a túllépi személyes érdeklődésünk határait, teljességgel felfoghatatlan marad. Minden mozdulat, amit a másik ember örömére cselekszünk – végül is – saját örömünket szolgálja. Teljességgel lehetetlen hogy bármilyen fizikai vagy mentális mozdulatunk mentes legyen attól az elsődleges szándéktól, hogy abból profithoz juthatunk. Ez a természeti törvény úgy ismert, mint „abszolút egoizmus. Csak a spirituális törvények megismerése által tudjuk elérni, hogy önzetlen szeretettel legyünk a másik iránt. Akik nem követik a Kabbala törvényeit kizárt, hogy átlépjenek az „abszolút egoizmus határain. A Kabbala szerint, a szociális kapcsolatainkat irányító törvények sokkal fontosabbak, mint amik Teremtővel való kapcsolatot szabályozzák. Ez azért van így, mert ha ezeket a törvényeket változó szociális körülmények között követjük, hatékonyan korrigálhatjuk magunkat és helyes irányba. Most már megértjük Hillel válaszát a tanítványának: a legfőbb dolog, hogy szeresd a másikat, a többi teljesen mellékes törvények, beleértve azokat is, amik a Teremtővel való kapcsolatunkra vonatkoznak. Valójában, valaki nem tud felemelkedni Hozzá úgy, hogy előbbre helyezi Őt a többiek szereteténél. Ezért az ókori bölcs rámutatott, hogy a „szeresd a másikat a legbiztonságosabb és leggyorsabb eszköz a Kabbala tökéletes elsajátításához. Most képzelj el egy országot, ahol emberek milliói szeretetben és nyitottan törekszik rá, hogy segítsen a társadalom tagjainak, hogy minden egyes igényük ki legyen elégítve. Tisztában lehetünk vele, hogy egy ilyen társadalomban egyetlen személynek sem kéne aggódnia önmagával kapcsolatban, vagy félnie a jövőtől. Valóban, szerető emberek milliói folyamatosan őrt állnának az érdekeik felett és gondoskodnának róluk. Ámde mivel az ország annak tagjaitól függ, egy megfigyelésben történő szakadás vákuumot teremtene a társadalomban, mert valaki segítség nélkül maradna. Minél nagyobb az erőszakoskodók száma, annál több szabály megsérülne azok közül, amit a társadalomnak be kellene tartania. Mind felelős egymásért, mint a törvények betartásáért, mint azok megszegéséért. Másik ókori bölcs, Elazar, Rashbi fia (Rabbi Shimon Bar-Yochai, A Zohár írója), még nagyobb meglepetéssel szolgál számunkra. Azt mondja, hogy nem csak minden nemzet, de az egész emberiség felelős egymásért. Elazar kijelenti, hogy minden országnak be kellene tartania ezt a szabályt, és így cselekedve az egész világ ki lenne javítva. A világ nem lesz teljesen korrigálva és nem fog felemelkedni, ameddig nem tartja be mindenki az univerzum átfogó törvényét.
 
Utoljára módosítva:

tpmonika

Állandó Tag
Állandó Tag
A Kabbala az emberhez legközelebbi tudomány. A Kabbala Bölcselete azt beszéli el nekünk, hogy az ember mi végett létezik, mi végett született, miért él, mi az életének az értelme, honnan jön és merre halad azt követően, hogy ebben a világban befejezi az életét és az útját.

A kabbalista ezeknek a megértésére még itt és most élve jut el. A Kabbala alapjában véve egy módszer a spirituális világ eléréséhez. Merthogy a spirituális világról tanít, illetőleg a tanulása által egy további érzékszervet fejlesztünk ki. Ennek az érzékszervnek a segítségével tudunk kapcsolatot teremteni a felsőbb világokkal.

A Kabbala nem szorítható az elméleti vagy az elvont tanítás határán belülre. Ellenkezőleg, rendkívül gyakorlati. Az ember megtanulja magáról, hogy ki ő és mi a természete. Megtanulja, hogy mit kell megváltoztatnia saját magában, fokról-fokra, lépésről-lépésre.

Ennél fogva nevezik a Kabbalát Rejtett Tannak. Általa olyan belső változásokon megy keresztül az ember, amelyeket csakis ő érez, és csakis ő tudja róluk, hogy végbemennek nála, mígnem a mások szeme elől rejtve maradnak.

Az ember tetteinek mozgató rugóját, mint „kapni akarás” írja le a Kabbala. Mindenki élvezetet akar kapni, annak legkülönbözőbb fajtáiból. S hogy ezeket az élvezeteket elérje, az ember kész rengeteg erőfeszítést tenni értük. Az egyedüli kérdés csak az, hogy hogyan tudja a lehető legtöbb élvezetet úgy elérni, hogy azért a lehető legalacsonyabb árat kelljen fizetnie. Erre a kérdésre mindenki megpróbál a maga módján választ adni. Mindazonáltal, az világosan látszik, hogy az élete folyamán az ember állandóan fejlődik belsőleg, és hogy mindig egyre csak növekvő élvezeteket akar kapni.

A kapni akarás számára létezik egy bizonyos, meghatározott rend, amelynek mentén fejlődik és növekszik. Az első fázisban testi vágyakat kíván. Ezt követően pénz és tekintély után sóvárog. Majd aztán a még erősebb vágy hatalomra ébreszt benne vágyat. Majd ezt követően pedig, azaz, a vágy további fejlődésével, tudományok után áhítozik, és a spiritualitás utáni vágy csak a piramis csúcsán tárulkozik fel. Hogy ez kinél mikor jön el, az egyén függő.

Az, aki már elérkezik arra a pontra, hogy felismeri a spiritualitás utáni vágy nagyságát, rögvest elkezdi keresni annak a módját, hogy hogyan valósítsa meg és elégítse ki ezt a vágyat. Magyarán a kapni akarás fejlődési fázisain való átmenet az, amely ráviszi az embert, hogy megismerje a képességét és a korlátait.
 

tpmonika

Állandó Tag
Állandó Tag
A Kabbala azzal foglalkozik, amelyet még nem tudunk uralni, egyelőre még képtelenek vagyunk észlelni. Nem tudjuk, hogy hogyan keletkezik bennünk az érzelem, hogy hogyan szerzünk benyomást az olyan élményekről, mint édes, keserű, kellemes, durva, stb. Nem sikerül olyan tudományos eszközt építenünk, amellyel lemérhetnénk az érzéseinket. De még a pszichológia és a pszichiátria, avagy a más humán tudományágak területein is, a viselkedésformák kiváltói még mindig rejtve vannak előttünk. A Kabbala, mint az érzelemnek a matematikája, veszi az ember érzelmeinek és vágyainak az összességét, felosztja őket, és minden egyes jelenséghez, minden szinten, minden értelmi- és érzelmi vonáshoz, matematikai pontosságú képletet rendel. Ez az érzelem és az értelem együttes munkája.

Bár a kezdők szemével nézve, külsőleg csak gematriával (betűk számértékével), mátrixokkal, és különféle ábrákkal foglalkozik, azonban aki ténylegesen elkezd haladni, az belül egy olyan egészen pontos tudományt talál, amely nem mást, mint az érzelmeket kutatja. A tanulás folyamán az ember ráérez valamennyi érzelmére, és vele együtt megérti őket, illetve tudja, hogy az erejének, az irányának és a jellegének megfelelően milyen értéket rendeljen hozzá.

A Kabbala Bölcselete egy ősi és igazolt módszer. Általa kaphat az ember felsőbb tudatot és érheti el a spirituális világokat. S végeredményben ez az ember célja itt, ebben a világban. Ezért, ha felébred az emberben a spiritualitás utáni vágy, ha vágyakozás fogja el utána, úgy akkor a Kabbala módszere, eme isteni Bölcselet által kifejlesztheti a vágyat, és elkezdheti benne érezni a spiritualitás
 

tpmonika

Állandó Tag
Állandó Tag
A kabbalának eredetileg két irányzata van:
- misztikus kabbala
- kabbalisztikus születési analízis
A születési számaink egyénileg hatnak ránk.
Eredetileg a Kabbala Atlantiszból eredt, de a zsidók őrizték meg.
Egy rabbi, aki az apjától tanulta Isten 72 nevével dolgozott.
A Kabbala hatalma = Isten 72 titkos neve.
Könyv: SEPHER JESUAH.


Keveseknek adatik meg még ma is, hogy az eredeti Atlantiszi Kabbalát tanulják.
 

tpmonika

Állandó Tag
Állandó Tag
Tradition states that it was given by the archangel Raziel to Adam and Eve, after they had been cast out of Eden, so that they
might regain entrance to paradise. This Torah or teaching has been passed on over the generations, although nearly lost from
time to time. It is said that Abraham was initiated into the tradition by Melchezedek, who had neither father or mother,
indicating that he was a supernatural being. Some say he was Enoch, the first fully realised human being.
From Abraham the knowledge was passed on through the patriarchs to Moses, who transmitted it to Joshua and the elders. It
was then taught by a line of priests, prophets and rabbis. Changing its outer form and name from period to period, the
teaching nevertheless maintained its essential instruction on the purpose and composition of existence and humanity's role.
By the Middle Ages it had taken on the language of philosophy which, combined with biblical symbolism, came to be called
Kabbalah or "What has been received."
Cast in a blend of metaphysics, cosmology and psychology, combined with various practices, it has come down to us today
when it yet again is being reformulated in contemporary terms. This enables the present generation to comprehend this
ancient spiritual teaching. What follows is a very brief account of the theory and practice of Kabbalah.
Diagram 1 Before the beginning of anything there was only God. Nothing existed, not even existence. Tradition states that
the Absolute, called Ayin or No-thing and Ayin Sof or The Limitless in Kabbalah, wished to behold ITSELF and so
Existence was willed into being to act as a vast mirror by which God could perceive the reflection of God. This process was
accomplished, it is allegorically explained, by the Absolute withdrawing ITSELF from a portion of totality, thus allowing a
void to appear in which Existence could be encompassed. Into this space the Holy One projected a line of light, a symbol of
will, which unfolded in a specific sequence that was to be the structure and dynamic of a series of four universes, held
together by Divine will.
file:///Users/jon/Sites/Kabbalah%20Society/%20New%20KS%20Site/halevi1.html (1 of 6)8/12/2004 2:21:59 amhalevi1
Diagram 2 Out of this process emerged the primordial design of ten sefirot or Numbers which were joined by twenty-two
connecting paths, denoted by Hebrew letters, that produced sixteen triads. The resultant metaphysical figure was later to be
known as the Tree of Life. It was also seen as the Garden of Holy Apples, the Glory of God and the first outline of God's
image, which took on a human form called Adam Kadmon. This primordial world was to be the source of the human race.
Known also as Azilut, this Divine World of Emanation was the realm of the Eternal and the potential from which the
subsequent worlds were to emerge in an outward and descending impulse of manifestation. These lesser universes would be
based on the Divine laws as set out by the sefirot, paths and triads. As such they were to form a vast cosmic spectrum
stretching from the original point of light to the densest of matter.
At the top of the Tree of Life is the sefirah of Keter or the Crown. This represents unity and the source of the system. From
here, the Lightning Flash, as it is called, generates Hokhmah-Wisdom and Binah-Understanding which, together with Keter
make the supernal triad at the head of the Tree. From them comes the central pillar of Divine will and the active and passive
side pillars. They arise as the Lightning Flash descends in a spiral through the seven lower sefirot.
In terms of the humanoid symbol, they set out the anatomy of Adam Kadmon with its active and passive intellectual,
emotional and practical levels as well as its central axis of degrees of consciousness. Seen metaphysically, the diagram can
be related to the traditional Hebrew names and a modern understanding of their functions, such as the universal principles of
origin, initiation, pattern, expansion, contraction, cycles, frequency and manifestation. The three sefirot on the central
column, of image, essence and knowledge, relate to levels of perception.
Diagram 3 Out of the primal Divine realm of Emanation, symbolised by Fire, emerges the second universe of Air or Spirit
that is to become the world of Beriah or Creation. This is one remove from the world of The Eternal Unchanging. Here time
begins with the Seven Days of Creation as Existence starts to unfold. This world parallels Plato's realm of ideas, that is pure
essence or spirit which has as yet no form. At this point, as the Bible states, the concepts of Light, or Fire, and Air, as seen in
the firmament, appear on the first and second days with Water and Earth appearing in their separation and differentiation on
the third day, along with Life, as symbolised by plants. On the fourth day the cosmos is regulated by rhythms and cycles.
The fifth day of Creation manifests the "birds of the air", or archangels, and "fish of the sea", or angels, followed on the sixth
by the appearance of "beasts of the field" and a second, "spiritual", androgynous Adam. This biblical myth contains a very
precise order, which is why Kabbalah has its source in the scriptures.
Diagram 4 In esoteric work, symbolism is often more informative than metaphysics because poetic implication evokes the
imagination. The process of creation described in Genesis is a prime example of the allegorical method of exposition. Here
the description of creation cannot possibly be physical in so short a time. It is as yet without form or substance, like the
concept of a temple before any plans are drawn up or a stone is laid. The next stage is the emergence of Paradise or the
world of Formation. Here ideas become pure forms. The symbol of the Garden of Eden is an image of a perfect landscape
with plants and animals in their pristine prime. In this third world the spiritual Adam has now become divided into male and
female soul-mates who represent humanity at the psychological level.
The differentiation of Adam and Eve indicates an increasing complexity as the Divine process is removed further from its
source. While the archangelics remain formless spirits in the heavenly realm of Creation, the angels can only inhabit
Paradise. Likewise, the physical manifestation of minerals, flora and fauna are confined to the lowest world of materiality.
Together, all make up a chain of being known in Kabbalah as Jacob's Ladder of Existence.
 

tpmonika

Állandó Tag
Állandó Tag
Thus there are four distinct universes corresponding to the four Divine elements. Although they are quite separate realities,
they do however interpenetrate, as the lower part of a superior realm is parallel to the upper section of an inferior world. So,
for example, the coarser levels of the world of Formation, relate to the finer levels of the physical universe. Dreams,
apparitions and psychic phenomena belong to this marginal region. Likewise, the higher sections of the psychological realm
interpenetrate the lower regions of the spiritual.
From the foregoing it will be seen that Kabbalists perceive Existence as a hierarchy of worlds, each of which is based on the
sefirotic model of the first world. These are all locked together by a fifth world composed of an axial line running up an
down the central column of Jacob's Ladder. This vertical tree is the way the Divine is able to penetrate every level.
In this scheme humanity has a special function and that is to act as a conscious organ of perception for the Absolute.
Mankind is an extension of Adam Kadmon. Adam and Eve, after their descent from the Garden of Eden, put on coats of
file:///Users/jon/Sites/Kabbalah%20Society/%20New%20KS%20Site/halevi1.html (2 of 6)8/12/2004 2:21:59 amhalevi1
skin, symbolising incarnation. They now had to rise from the physical level, through the medium of evolution, towards self-
realisation. The aim of this operation is to experience every level of Existence, so that God may behold God through human
perception. This is possible because mankind, unlike other creatures, can enter all four worlds.
According to Kabbalah, men and women contain all the worlds within themselves; they are the microcosm of Existence and
therefore can gain access to and operate beyond material reality. Human imagination and reason can penetrate to the
smallest particle of matter and reach out to the most distant galaxy as well as have visions of Paradise and the seven
Heavens. The Kabbalah considers the study of humanity at both the collective and individual level vital for its development
as the agent of the Absolute. As one sage observed; "If one wishes to know about what is above, then observe what occurs
below. The lower and higher worlds operate on the same principles."
Diagram 5 The human body, for example, can be seen very clearly in terms of the sefirotic tree. Take, for instance, the
passive and active functions of the body. The left pillar is concerned with structure, the right with its dynamics, while the
lowest sefirah, Malkhut, is related to matter. The central column defines the levels of awareness from the physical senses to
being actively alert, while the four horizontal divisions of the tree differentiate the physical, chemical, electronic and
conscious layers of operation.
In the midst of the lowest triad, composed of muscles, nerves and organs, is the autonomic system at the body's Yesod.
Above this is the central nervous system at Tiferet, the central junctional position. Over this pivotal sefirah, Daat or the place
of Knowledge acts as the bridge between the body and the lower psyche. This is also the same position as the Yesod of the
psyche or ordinary mind of the ego. The Crown of the physical tree connects with the Tiferet of the psychological tree and
the Malkhut of the tree of the Spirit. This indicates that there are three aspects to the Self. At death, contact is broken with
the physical level. However, although the body decomposes, the psychological tree survives to be reborn, as Kabbalah
subscribes to the idea of reincarnation.
One of the first practical exercises in Kabbalah is to get to know the body and how it has an instinctive mind of its own. In
observing the four levels of mineral, vegetable, animal and human activities within it, one learns how each level has its
special capabilities and needs. This leads to an understanding of the relationship between the body and the lower psyche
which is necessary if the mind is not to be dominated by the Nefesh or vital soul which animates our instincts.
Over time, the influences of the elemental states of solids, liquids, gases and radiations are recognised, and how they
respond to the external environment, such as a dull or bright day or barometric pressure and humidity. The Kabbalist also
notes the vegetable level's endless hunger for food and sex, and how the animal level reacts in fight and flight modes, is full
of curiosity and seeks the company of like-minded groups, due to the inherent herd instinct. Most people believe that
dressing up and eating out in a smart restaurant with a potential partner, is sophisticated and peculiarly human when, in fact,
it is a mating ritual designed to propagate the species. Nature is quite impersonal.
To be truly individual and human requires imagination, invention and reflection. These lead to insight, innovation and
vision. Without such capacities, a person cannot rise above the lowest world of Assyah or Action which confines anything
physical to that dimension. To be a fully human being one has to be able to rise beyond the senses and instinct. To know the
abilities and limitations of the body and the possibilities of the psyche is the first step to self-realisation. Without this
recognition, it is impossible to reach the spiritual and Divine levels.
Diagram 6 The human psyche, as noted, is half immersed in the world of Nature with its upper part or the deeper parts of the
unconscious parallel to the lower level of the Creative realm. This leaves, according to Kabbalah, the triad of the Soul to
float freely in between. This is the flexible aspect of mind centred on the Self which, as said, has three components. These
are the highest level of the of physical awareness, being the Crown of the body, the midpoint of the psyche and the lowest
level of the spirit. Situated around the self are the active and passive emotional and intellectual triads that contain all that
person's experience. This is the zone in which Freewill is exerted because it is not directly influenced by the body or the two
higher worlds. It is here we make important decisions. In most people's cases such events are almost unconscious and
subject to the largely unknown balance and composition of their particular psyche.
To enter and gain control of the unconscious and so make a choice that is not subject to one's conditioning, one must first
study, identify and master habitual thoughts, feelings and actions which reside in the triad clustered around the ego. To do
this, attention must move up the central column to Tiferet and hold a position in which one is "conscious of being
conscious". This state means one is beyond the threshold of the lower mind and in the Awakening triad.
file:///Users/jon/Sites/Kabbalah%20Society/%20New%20KS%20Site/halevi1.html (3 of 6)8/12/2004 2:21:59 amhalevi1
At this level the expression "I was beside (or above) myself" takes on a new meaning as the social persona we wear most of
the time is seen to be a kind of psychological mask. This façade is made up of what we have learnt from our background and
acquired from our genes. The practice of being conscious of being conscious, over time, can bring about a release from
being dominated by our instincts, habitual emotions and fixed ideas and initiate the beginning of individuation.
To be true to oneself is to come into direct contact with the Soul triad at the heart of the psychological tree and the
possibility of adjusting any emotional imbalance, strengthening the will and freeing ourselves from the cultural bonds that
bind whole communities into collective reflex actions. Few people realise how profoundly herdlike attitudes rule their lives.
In some places, for example, a fatalistic view pervades and so little progress is made personally or collectively. In contrast,
at the family level, an optimistic outlook can make a dull and lazy person work. Many of life's losers and winners are the
result of cultural compulsions rooted in the Super-Ego-Ideal of a clan, class or even nation. The American Dream is a classic
example.
Diagram 7 In Kabbalah the aim is to develop in order to be useful to God. This can be difficult without the help of a mentor
or a school of the soul. Where wise instruction is given, the process is quite different from that of a conventional university,
in which individuation is not the aim. Like other esoteric disciplines, Kabbalah is not concerned with qualifications but the
soul and spirituality. It uses ancient and well tried methods to make it possible for an aspirant to go beyond the natural world
and so begin to ascend Jacob's Ladder. An introductory technique for beginners, for example, is to identify one's bio-psycho
type. Is one by nature a thinker, feeler or doer? Should a person be action-oriented, then the cultivation of feeling and
thought is needed, while the intellectual type requires to be more practical and aware of their moods. The often plump
"feeler", in contrast, has to learn to be more physical and think things through.
These activities teach the ego to become obedient to Tiferet, the self, and discard many old patterns. Such a process
occasionally causes a student to begin to doubt their identity as the original persona dies and their true self begins to appear.
This transformation also sometimes precipitates a psychological crisis as family and friends can no longer relate to what
they are now becoming. Some break-ups inevitably occur where people cannot accept the individual's changing attitudes,
values and new interests. The loneliness caused by this stage of development is identified with the "dark night of the soul",
spoken about when one begins the path of self-development. In reality, one is not alone, as Heaven begins to take a direct
interest in one's life. Unusual coincidences occur that indicate help is at hand.
People in this state are seen and regard themselves as "outsiders". They follow the archetypal myth of the person who is on a
quest. Like the classical hero or heroine, they face many hazards and temptations to return to the old situation, but this is not
possible because they know too much. Seen positively, this period is to test and develop their individuality. Can they be
independent in the face of difficulty? Assistance is close but it must not be given openly until the person can truly stand
alone and not be side-tracked by unimportant issues and petty desires. It is better not to start on the path until one is truly
ready.
Diagram 8 "When the student is ready, the master appears" is an old esoteric adage. It is then one encounters, as if by
accident, someone connected with a school of the soul or one's inner teacher, who has been there all the time in the hidden
position of Daat, or higher knowledge. They draw attention to someone wiser than oneself or the door to a school of the
soul. Such events often appear to be an accident but they are not. It is that most people do not recognise a teacher or school
until they have reached the triad of awakened consciousness on the tree of development.
The personal mentor might be an old friend who has been waiting for you to reach that point or it could be a seemingly
chance acquaintance. Such a teacher may be in the form of a rabbi, priest or candlestick maker. There is no official role for
esoteric instructors. One great master was a dockyard porter, another a carpenter, while yet another was a merchant banker.
However, at this early stage it is better to have a tutor who is just one or two steps ahead.
One element all these people have in common is that they belong to a spiritual tradition. The obvious lines are to be located
in the great religions and philosophies but where the door to them is not so easily to be found. Such esoteric groups are
hidden behind all sorts of façades. Only those who are awake will recognise the signs of their presence.
Diagram 9 What is a school of the soul and how does it operate? Let us use the Kabbalistic model as an archetype, as the
tree applies to any esoteric tradition, providing it is a genuine one. As can be seen from the diagram, there are various levels
and functions that correspond to the mind. The body is the equivalent to the physical place where the school meets, while the
ego relates to the students and the self to the teacher. The initial disciplines are concerned with the training in the ways of
contemplation, devotion and action in accordance with the theory and practice of that school's tradition.
 

tpmonika

Állandó Tag
Állandó Tag
As there are seven levels of the psyche, so there are seven levels of a school. These are called the lesser mysteries. They are
primarily concerned with the soul and the mind. What are called the Greater Mysteries are involved with advanced spiritual
activities that require the aspirant to have passed all the tests needed to show integrity, reliability and maturity. This level
begins at the point of Tiferet of the school and proceeds seven stages up into the spiritual tree.
Here it should be noted that there are living and dead schools with a range of growing or withering ones in between. The
reason for this phenomenon is that some teachings and methods can lose their vitality and veracity after the founder has
died, and become outdated and rigid institutions. These fossilised organisations are often run by people who practise the
form, but not the content, of their traditions. Such places can become psychological prisons that bind their members by
irrelevant rules and outmoded attitudes instead of helping them to gain inner freedom. The medieval scholastic line began as
a school of the soul but in time became the basis for academic institutions, Some schools that started with the devotional
approach have become places where only the music mattered while another, once a school of action, became just concerned
with empty ritual. One must discern the quick from the dead.
Here and there are schools which claim they have esoteric secrets and are led by initiates. Some may indeed be in possession
of a fragment of real knowledge but they use it to exploit inexperienced seekers. The ancient myths and legends are full of
such examples, symbolised by bad magicians and evil seducers. Fortunately, there is usually a Merlin or Fairy Godmother
around to warn one about such false teachers. In real life these guardians appear in many forms from a seemingly casual
meeting to an event that is clearly an alerting omen.
Many beginners on the Path want to have a Buddha as a teacher. This is one of the first romantic delusions that has to be
dispensed with. Such masters are very rare and mostly work with people who have gone well beyond the personal level.
Only then can they understand what a great Teacher is about and be able to participate in some global operation, such as
founding or rejuvenating a civilisation, as Buddha or Zoroaster did.
As can be seen from the school diagram, much has to be learnt. The pain triad relates to the conscious suffering that is
experienced when giving up old patterns, negative emotions and now useless ideas. The pleasure triad is about growth,
freedom and love that come with interior work and transformation. One happiness, often experienced, is to become part of a
soul group within the school. This solid companionship is vital as a support, especially when things are difficult as regards
the outside world, which generally resents change. Consider the resistance every prophet has met.
The transpersonal views represented by the great triad of a tradition bring in the dimension of Reason and Revelation
without which an esoteric school cannot function. In this case, the place of the inner teacher may be seen in terms of the
original founder, or the presence of their spirit. Moses still has an influence on Kabbalah even after over three thousand
years, while other long-departed masters still preside over their particular schools. Some traditions call them guardian angels
or ancestral guides.
Every school has a distinct style. The Whirling Dervishes have a turning ritual to raise their conscious level while Buddhists
apply deep meditation to lift the attention. Kabbalists use everyday events as a discipline. As one rabbi observed, "One can
learn even from a thief who always looks out for opportunities to practise his profession." The Kabbalist regards life and
their particular fate or Karma as the teacher.
When a certain degree of interior integration has been achieved, then the higher centres of consciousness begin to open. This
leads to a more profound insight into the Nature of Existence and one's own place in it. Needless to say, these higher stages
of evolution require a greater sense of responsibility and candidates are repeatedly tested to see if they are trustworthy in
taking care of other people's development. When they have proved themselves they are usually given an assignment. This
could be to start a group, work in a certain profession so as to influence its evolution, or carry out some mission such as
scattering hints about the tradition for seekers to pick up on.
Diagram 10 All this leads to the point of kabbalistic work. First comes a commitment to personal development. Then comes
an involvement with others on the Path. Out of this comes Kabbalah's contribution to the evolution of civilisation. Without
esoteric schools, humanity would still be at the level of savagery, or at least barbaric. Nationalism, which is merely a
sophisticated form of tribalism, has almost destroyed the world. What progress that has ever been made to produce the
world's religions, philosophies and the best of science and art, is the result of the work done in esoteric schools. For
example, Sir Isaac Newton was a Freemason, as was Mozart. Shakespeare was undoubtedly a member of a school of the
soul; so too were Madame Blavatsky, Pythagoras and Confucius.

Diagram 11 What your part is in the divine drama that is going on is for you to discover. Kabbalah may be your way; if not
there are many other schools of the soul to explore, if you know what to look for.
Z'ev ben Shimon Halevi
 
Oldal tetejére