Mobbing /Munkahelyi, iskolai terror/

nitta83 témája a 'Bolondok Háza' fórumban , 2009 Augusztus 31.

  1. Sasa75

    Sasa75 Állandó Tag

    Nagyon sajnálom, hogy mire rátaláltam erre a topikra, már senki nem szól hozzá a témához.
    Sajnos nemrég derítették ki, hogy az én drága kisfiam iskolai mobbingnak volt kitéve tavaly.
    Szerettem volna megosztani azt, amin a mi családunk megy keresztül, de úgy látom nincs kinek írjak. :(
     
  2. karlosito

    karlosito Állandó Tag

    Sajnos ma már a munkahelyeken megtehetik a vezetők, hogy elnyomják a dolgozókat, hiszen "van legalább 10 jelentkező a helyedre" mondat mindig készen áll. Ez ellen sajnos nem sokat tehetsz.
     
  3. Frank-FHI

    Frank-FHI Kormányos Kormányos

    Nem biztos, hogy hozzászólnak, de sokan olvassák. Ha van amit szeretnél megosztani másokkal... amiből más is okulhat... csak írj.
     
  4. Sasa75

    Sasa75 Állandó Tag

    Szóval 6. osztály után 6 osztályos bentlakásos gimnáziumba adtuk a kisfiunkat. Kecskemétre ment a Református gimnáziumba. Nem vagyok vallásos, de gondoltam ott jó helyen lesz, nem érheti bántódás. Sajnos tévedtem. Azt tudni kell, hogy kicsi kora óta alvajáró a drágám. A kolinevelők azt mondták tudják kezelni, ne aggódjunk, volt már nem egy alvajárójuk. Szobatársainak(akik 10.osztályosok voltak, tehát kb.16 évesek) is elmondtuk, hogy ha elindulna, csak tereljék vissza az ágyához, és alszik tovább. Egyik alvajárás alkalmával "poénból" kinyitották a fiamnak a szoba ajtaját, kiment rajta a folyosóra, majd mikor már sokan kint voltak a folyosón, a szobatársai lehúzták a pizsamanadrágját, s a nagy röhögésre ébredt fel. Volt egy alkalom, mikor az egyik szobatárs fel akarta húzni a fiamat, annyira, hogy nekimenjen(több évig bokszolt, majd kick-bokszolt a fiam). A "nagyfiú" ugrált az ágyán, beszólogatott, majd többszöri kérlelés után abbahagyta, de azért még sluszpoénként beletörölte a nemi szervét a fiam ágyneműjébe. A fiam nekiment a nála több, mint egy fejjel magasabb fiúnak, és addig ütötte, míg amaz kérlelni kezdte, hogy elég már. Verés közben véletlenül beütötte a jobb kezét a szekrénybe, és megrepedt a kisujjcsontja. Ezután az én fiamat akarták kirúgni! Miután a nevelők megtudták az igazat, nem azt, amit a nagy beadott nekik, mindkét fiú "csak" fegyelmit kapott. Ennyiről tudtunk mi. A többiről sajnos nem beszélt a fiúnk, csak a nevelők felé jelezte, akik soha nem csináltak semmit. Annyit mondogattak, hogy a fiam még kicsi, fel kell még nőnie!!!(valószínű, csak annyit észleltek az egészből, hogy a fiam árulkodik a társaira.)Áprilisban a fiam(és nem az éjszakás nevelő!) felhívta órák után az apját, hogy reggel a nevelő elmesélte, hogy éjjel a fiamat az egy szinttel lejjebb lévő lépcsőfordulóban találta meg, aludt, és közben sírva szorongatta a párnáját. Ez volt az utolsó csepp! Még aznap elhoztuk onnan!(bár hamarabb megtettük volna, vagy be sem íratjuk oda!!!) Ezután alvajárásai sűrűsödtek, rémálmai voltak. Nyári szünetben semmi gondja nem volt. Tanév közben kórházról kórházra jártunk, vizsgálgatták, mi az ok, de nem sok mindenre jutottak. Iskolaváltás, ennyi volt a válaszuk az orvosoknak, mivel semmi szervi baja nincs. Őszi sulikezdés után újból jöttek az alvajárások, sőt, úgy megindult, hogy több alkalommal el kellett kapni, mert nekiesett volna a vitrines szekrénynek, stb. Apa minden éjjel Vele aludt, mert csak így volt biztonságos. Később a nap bármely szakában bárhol képes volt bealudni(teaöntés közben, zuhanyzáskor, séta alatt az utcán, stb.). Aztán ez súlyosbodott, mert a bealvás közben ütött, vágott, rúgott mindent, amit ért. Újabb kivizsgálások következtek. November 5-én volt utoljára suliban. 3 hétig apa nem dolgozott(vállalkozónál volt, aki csak akkor fizet, ha dolgozik az ember), hordta ide-oda a gyermeket. Alvás közbeni agressziója sűrűsödött, mindig le kellett fogni, nehogy kárt tegyen önmagában. Alváslabor, eeg, ekg, stb., pszichiáter, pszichológus......Narkolepszia, epilepszia kizárva. Végül egy pszichológussal folytatott beszélgetés alkalmával fény derült arra, hogy a koliban pszichésen és fizikailag is bántalmazták a szobatársai. Mindezt elfojtotta magában, és így tört a felszínre. Bealvásai során újra átélte a történteket, és ezért rúgott, visított, ütött... Pénzét, ételét többször elvették, pankrációra kényszerítették vele egykorú társaival, és több alkalommal megverték, rugdosták a folyosón, szobában, zuhanyzóban, be is zárták oda. (Itt szeretném megjegyezni, hogy a pankrációkról az egyik kolinevelő tudott!!!!)Szóval férjem 3 hétig volt Vele, majd december eleje óta én vagyok itthon(szeptemberben kezdtem dolgozni 3év 8 hónap kihagyás után). Folyton Vele kellett lenni, és figyelni, mikor alszik be, majd ránehezedni, lefogni, hogy ne tudjon kiszabadulni, és kárt tenni önmagában. Közben mindezt végignézte az alig 3 éves kislányom(nem tudtam volna hová tenni Őt). Lopva, félve jártam zuhanyozni, WC-re.(Közben magántanuló lett, mert sok volt a hiányzása.) Nyugtatókat szedtem, közben folyton görcsben volt a gyomrom, hogy mikor lesz a következő roham, le tudom-e fogni, nem lesz-e valami baja valakinek? Nem vagyok sovány, sem annyira gyenge, de próbáljatok meg lefogni egy 54-55 kg-os fiút, akiben hatalmas erő van, rúg, ordít, üt, vág, hadonászik, s fel akar állni, és rohanna. Antidepresszánst kezdett szedni, majd dec.15-én este(akkor már több, mint egy hete nem volt rohama), másfél óra alatt 11x elájult, és ájulásai alatt volt légzéskimaradása, szemfennakadása, epilepsziához hasonló rángatózása, levegőért kapkodott többször is, mint aki fulladozik. Kétségbe voltunk esve! Féltünk! Nem tudtuk mit csináljunk, hogy segítsünk. Ügyeletes orvos, majd mentők, akik értetlenül álltak az eset mellett. Cukrot mértek, vérnyomást, rátették az EKG-ra, semmi. Bevitték a kórházba.
    Másnap hajnal 5-kor eltávozott az élők sorából az Édesanyám. Nem volt beteg, csak feladta, belefáradt az életbe. :(:cry:
    Újabb tortúra, kivizsgálások, találgatások. Apa minden nap bement hozzá. Rohamai egyre ritkultak. Mikor 1x bementem, 10 perc múlva jött a roham. Beszélt telefonon a férjem szüleivel, jött a roham. Kiderült a rohamok tudatosak, és mégsem azok. Antidepresszáns helyett nyugtatót kap. Karácsonyra hazaengedték, de nem beszélhetünk az iskoláról, nem sírhatok, nem lehetek szomorú, nem beszélhetek az Édesanyámról. Heti egy alkalommal jár a pszichológushoz.
    Jelenleg itt tartunk. Elfelejthetjük a sulit az idén.
    Bemásoltam az intő jeleket, melyeket észre kellett volna vennünk, de nem ismertük ezt a "jelenséget", így nem tudtuk, hogy ezek jelzik a mobbingot, hogy baj van! Majdnem mind megvolt a fiamnál.
    Sajnálom, hogy hosszúra sikerült, de remélem elolvassátok! Remélem más észreveszi hamarabb, és nem történik meg soha senkivel, amin mi keresztül mentünk!

    Intő jelek a viselkedésben
    Néhány figyelmeztető tény, melyek utalhatnak mobbingra:
    1. A gyerek csendesebbé válik, visszahúzódóbbá, valamilyen formában, de megváltozik.
    2. Nem beszél, nem mesél arról, mi történik az iskolában.
    3. Barátok nem járnak fel hozzá és nem is akar találkozni velük szabadidejében sem. Szívesebben marad otthon.
    4. Mindig egyedül battyog haza az iskolából.
    5. Előfordulhat, hogy teljesen új baráti társasága alakul ki, egy másik környékről, másik iskolából vagy akár csak másik osztályból.
    6. Nem szeret iskolába járni, reggelente elhúzza az iskolába indulás idejét, súlyosabb esetben iskolafóbia alakulhat ki.
    7. Betegséget szimulál, vagy ténylegesen meg is betegszik. Gyakran fáj a feje, hasa, romlik az étvágya, kevesebbet alszik, rémálmok gyötrik. Ezek miatt sűrűn ki is maradhat az iskolából.
    8. Sorozatban balesetek érik, rendre kék-zöld foltokkal ér haza, melyekről nem szívesen beszél.
    9. Eltűnnek dolgai, például mobiltelefonja, órája vagy a testnevelés cucca.
    10. Iskolai teljesítménye romlik
     
  5. Sasa75

    Sasa75 Állandó Tag

    Még egy számomra fontos momentum! Egy csoda! Vagy inkább kettő!
    A férjem munkatársai gyűjtöttek egy kevés pénzt a gyermekeinknek! Karácsony miatt! Mindenki annyit adott, amennyit tudott. Meghatódtam!
    A másik: A barátnőm eljött hozzánk, megölelt, és a kezembe dugott valamit. Közben azt mondta: - Tudom nem sok, mert hamar elfogy, de azért mégis valami!
    Megnéztem, s megkérdeztem: - Mikor fizetem én ezt vissza Neked? Mire Ő: - Ne viccelj már! Ez nem kölcsön! És erről többet ne is beszéljünk, mert akkor már nincs értelme az egésznek!
    50 ezer forint volt, ez a "kis összeg"! Egy számomra nagyon fontos személytől kaptam, aki mellesleg nem dolgozik, csak a férje, van egy kisfiuk, és a házukon egy hatalmas kölcsön! Ilyet nem mindennap kap az ember!!!
    Temetés után rákérdezett, hogy adjon-e még? Ez hihetetlen!!!!És mégis igaz!


    Ja, és a mobbing nemcsak lelki terror!!!!!!

    Mobbing. Angol eredetű szó, a mobb jelentése csőcselék. Mobbing: zaklatás, szekálás, molesztálás. Más ember szándékos, agresszív módon történő bántalmazása, kiközösítése, szekálása. A mobbing nem egyszeri alkalmat jelent, ez a cselekvés szisztematikusan ismétlődő, hosszú időn át tart.
     
  6. childeharold

    childeharold Állandó Tag

    Primitív emberekből van a legtöbb. Az ő állatiasságuk miatt nyitnak a többiek ilyen topicokat. Ez egyszerű tény, tulajdonképpen nem is kéne sérülni, ha egy primitív lény primitíven viselkedik.
    Kár, de így van és nem fog változni. Vonjatok vállat!
     

Megosztás