Eibenthal (Tiszafa) egy 250 fős falucska Nyugat-Romániában, közel a szerb határhoz. Jobbára cseh nemzetiségűek lakják, és ami miatt különleges, az az, hogy egyáltalán nem történnek benne bűncselekmények.
A községnek nincs rendőrsége, de nincs is rá szükség, hiszen a lakosok teljesen nyugodtan hagynak kint akár zsák pénzeket is az utcán, tudván, hogy senki nem fogja őket elvinni. A zsák pénz valóban nem túlzás, ugyanis 1989 után, amikor csődbe ment a falucska egyetlen élelmiszerboltja, a helyiek kizárólag a kétnaponta elhaladó kenyeres autóból tudtak pékáruhoz jutni.
Megunva, hogy egész nap a kocsit lessék, kitaláltak egy rendszert: kiakasztják a kapura a pénzt, a kenyeres ember elveszi, és egy kenyeret tesz a helyére. Az elmúlt több mint húsz évben egyszer sem volt rá példa, hogy a kenyér vagy az ellenértéke eltűnt volna.
A helyiek szerint a faluban úgyis mindenki ismer mindenkit, nem lopnának egymástól, inkább kérnek, ha szükségük van valamire, az idegeneknek meg többe kerülne a benzin, mint az a kis kenyér, amit megszerezhetnének.
A községnek nincs rendőrsége, de nincs is rá szükség, hiszen a lakosok teljesen nyugodtan hagynak kint akár zsák pénzeket is az utcán, tudván, hogy senki nem fogja őket elvinni. A zsák pénz valóban nem túlzás, ugyanis 1989 után, amikor csődbe ment a falucska egyetlen élelmiszerboltja, a helyiek kizárólag a kétnaponta elhaladó kenyeres autóból tudtak pékáruhoz jutni.
Megunva, hogy egész nap a kocsit lessék, kitaláltak egy rendszert: kiakasztják a kapura a pénzt, a kenyeres ember elveszi, és egy kenyeret tesz a helyére. Az elmúlt több mint húsz évben egyszer sem volt rá példa, hogy a kenyér vagy az ellenértéke eltűnt volna.
A helyiek szerint a faluban úgyis mindenki ismer mindenkit, nem lopnának egymástól, inkább kérnek, ha szükségük van valamire, az idegeneknek meg többe kerülne a benzin, mint az a kis kenyér, amit megszerezhetnének.
