Nagytiszteletű Csöcsi úrnak

pitti írta:

A valosag nem serto hanem kegyetlen.:..:

Kattints a kibontásához...

:34:erre iszunk egyet

Efike írta:

Ha Ön éhes, rágja a körmét,
de bagolyra többé ne emeljen kezet,
mert a bagolynak kuvik a rokona,
mely sírja fölött zeng majd éneket,

s kuvik lesz az, mely sejtelmes órán
éjfél után halált énekel,
s Ön tudni fogja, hogy eljött az óra,
amikor Önnek végleg menni kell..

Csatolás megtekintése 16981

Kattints a kibontásához...

Tiszteletlen Efraim Urnak
Bagolyvar.

Az on biologiai es urologiai ismeretei hianyosak, kerem potolni, mert felelni fog. Az on szakacsovics ismeroset elfogadom mint az on vereskezu ver es parbajsegedjet habar egy olmozott nehezbuvar kesztuvel ot is inzultalni fogom ha a piritost meg egyszer langszoroval kesziti , es az On sztrapacsat nem keveri vimmel mert az jot tesz a fogaknak. On most tuleroben van, mert hu szolgam Pittievics orgrof magan es hazon kivul van es merges. Ont es a parbajt szivessen folfugesztenem, Ont kulonossen, igy vegre lengotekenek hasznalhato volna. Eleteben eloszor hasznos tagjava valna zilalt es rohano tarsadalmunknak ami on elol rohan. Lasuljon le mert masok is megrugjak.
Minden tisztelet nelkul, maradok az On hu ellensege
Csocsi a fenseges.8)

Ha Ön búcsúlevélnek szánta levelét,
ez egyszer helyesen cselekedett,
ma vásároltam jó Kinizsi Páltól,
egy megkopott, de nagy malomkövet.

Előbb megkongatom a koponyáját
petrencésrúddal, hogy kongjon egy nagyot,
s mig elzuhan a selymes pázsiton,
a nagy követ a mellkasán hagyom,

karját s lábát, miként kuruc időkben
kétágú villával a földhöz szegezem,
s ahogy a testét mohón hangyák falják
egy kerti székből vigan figyelem.

Őszinte arc ? :shock: Minő gyalázat,
szeme sem rebben, a pir sem lepi,
a horkolása felveri a házat,
s orcáját a borosta lepi.
Csatolás megtekintése 19011
Mily förtelem ! Ön kóbor lovag,
semmilye sincs már, mindent eladott,
a kardot, a pajzsot a lovat,
s mit értük kapott, mindent elivott.
A poharat sem birja már emelni,
ha szeszre gondol, mindene remeg,
nem is értem, miért akarna élni,
csak megváltás, ha feje megremeg
s üveges szemmel néz a nagy kuvikra,
mi korhadt tölgyfán Önnek énekel
mig a szemében kihúny a régi szikra
s Charon ladikján végre útrakel.

Latom uram, szepseges orcamat csodalja
nemes vonasaim , a gyenged szemek
ha megrugom ont az lesz a vilag csodaja
mint fajdalomtol a fuben hempereg
s nem vegzek onnel hagyom szenvedni meg,
had lassa a vilag mily gyenge on,
egy esos hajnalban a varos foteren
a templom toronybol siman lelokom
Regen lovag volt, bar akkor is ronda
on soha semmiert nem fizetett
eleteben soha nem volt semmi dolga
tudtommal on palinkat is vizezett
Bune nagy, de megbocsjtok onnek
szivem gyenged, arcelem nemes
megrugom hogy csontjai tornek
konyorogni fog nekem , hogy temess

Uram, Ön ronda szerfölött,
mikor a szépséget osztogatták,
Ön gyáván mexökött,
pedig hallottam, szólogatták
de Ön csavargott akkor is,
és csavargott az iskolában,
s az óvodában is,
mint kis pisis.
Ha hallom átkait, szemem se rebben
Ön már csak árnyék, hajdanvolt erő,
ha külső csüddel rúgom Önt majd seggen,
úgy elszalad, hogy soha nem jön elő.
Mily templomtörnyot emleget itt kérem,
ha a pap látja, megdobálja Önt,
ha csak meglátják Önt a templomtéren,
a harangozó Önre küblit önt.
Mert jól tudják, ki volt ki fosztogatta
a templomból a fényes kelyheket,
s rajzszöget szórt a rég kiült padokra,
hol öreg banyák foglalnak helyet.
A szép az én vagyok, az efi az unit,
mikor Ön született, átkozták szülei
a véletlenül kilyukadt gumit,
foga sem volt, s elálltak fülei.
Foga se lesz, mert apránként töröm
ki mindet, lassan csak hogy fájjon,
s gyönyörű orcámon ragyog az öröm
s hagyom, hogy kinjában kiabáljon.

Legy atkozott , te berozsdalt lovag
boszen razhatod mocskos okleid
mar a vagohid sem ad alad lovat
s,senki nem ontja utanad konyeit.
Atkozodj csak ,mast ugy sem tudsz
erod elszalt, mindenki tudja mar
a csatahoz nincs benned semmi szusz
s,csak alsz bamban mint egy szamar.
A templomi kehely tenyleg eltunt,
mert oda on csak lopni jar
ez az apat urnak is feltunt
rajta kapnak egyszer te jomadar

Harsányan kacagok az átkain,
ez az mit Ön tud, semmi mást
Ön már kikészült, nulla csak,
s nem tud játszani, papás-mamást.

Papas mamast, hova sulyed lovag
gyermeki almok , csedes estek
aludjon nyugodtan, vagy huzason fogat
tegnap ejjel is rendorok kerestek
Az apat ur nagyon merges
a legszebb kelyhet lopta el
az on erkolcse szerinte ferges
s a zsaruknal ezert dobta ont fel

Felháborit, az amit Ön cseveg,
az erkölcsömre nagyon kényes vagyok,
ha Ön mégegyszer rémhireket terjeszt,
kukoricával várja a sarok,
s kiosztok Önnek némi élvezettel,
vagy kétszáz körmöst, vonalzóm már suhog,
majd addig püfölöm Önt egy vizes náddal,
mig szája sarján a vér nem bugyog.

Bugyog, bugyog, mar megint felesel
az orrat On fent hordja nagyon
szavaival on siman lekezel
ezert verem Ont agyon

Tudom szeretne, de kezét levágom,
aztán a lábát, hogy el ne fusson,
hogy a párbajból, mig szeletelem,
némi öröm nekem is jusson.

Mar megint nevettet
majam hizik de nagyon
eloszor kitolom szemedet
s csak utana verlek agyon.

Ön kartalan, lábatlan és eszetlen,
és van néhány dolog, mi még hibázik,
ha sokat cukkol, elfogy a türelmem
és még éjfélig keményen ráfázik.
Már írtam az elháritásnak,
a New Scotland Yard volt a levélen
hogy Viagra Falloszban egy vén terrorista
nem várja őket. Nos elkapják remélem,
s bedugják vastag rács mögé
s én végre jókat alhatok,
nem kell figyelnem, hogy merre jár,
kitől, mikor, miért és mennyit lop.

O dicstelen lovag, ki parbajtol menekulsz,
a felkelo nap sugaratol is riadsz,
mint arva roma, az ut szelen hegedulsz,
s par sekelert ,hetekig vigadsz.
Vagyonod elittad, teved is elhagyott,
szegeny para , szenvedett sokat,
hazad futetlen, a viz is megfagyott,
s tuzelot mar senki sem hozat.
Zulott keped, borosta fedi,
pancelod rozsdas ,kardod torott,
lelked melyet a penesz eszi
es senki nem erti miert vagy ily lokott.
Miert kotottel belem ,hiba volt lathatod
egy nemes lovaggal kerultel szembe
Megkegyelmezni neked sajnos nem tudok
s ily marhasag nem is jut eszembe
Reszkess tehat , idod reg lejart
halalod gyors lesz es oly kegyetlen
eleted orajan az ido megalt
s sirod melett alok majd fedetlen .
Fejet nem hajtok de a sapkam leveszem
enyi tiszteletet azert neked is adok
ha szellemed feltamad az eskut leteszem
hogy az elso percekben idegbajt kapok
Utana mit kapsz ne akard tudni
ideges ember,es gonosz is vagyok
Nem tudsz te oly gyorsan futni
amilyen pontossan kesemmel dobok.

Hah mily szavak ! Bértollnok írta őket ?
Hisz Ön beszélni sem tud, csak dadog,
ha néha meglát, a torkában ver a szive,
s sárgult gatyával félreoldalog.
Délceg váram tornya kiáll a szélnek,
benne írnokom jegyzi tetteim,
ő fogja írni, hogy hogy végeztem Önnel,
s miként táncoltam holt darabjain,
miként rugdostam be a sírüregbe
egy csonk kezet, fül nélküli fejet,
a máját is, mely alkoholtól bűzlött,
és nem hajtottam Ön után fejet.
Lovam patája kaparja be a sírját,
sirásó nem jön, mert annak is tartozik,
nem szól harangszó, s semmi papi búcsú,
mert örömében mindkettő iszik.
A harangozó s a pap egymást ölelve
óbégatnak a kocsma udvarán,
torkuk bőven nyelheti a nedűt,
bőséges volt tőlem az adomány.

Uram ! Nem pálca, inkább dorong
lesz amit széttörök a hátán,
jobb is, ha önként kardjába dől,
mint elfutna, amint szokott, oly gyáván.
Lebontatom a piramist Gizában,
s az Ön sírján majd újra épitem,
hogy feltámadás, ha megszólal a nagy kürt,
az Ön részére soha ne legyen.
Sírja aljára éhes nyűveket,
szórnak majd gondos kezek,
s mig szét nem hordják húscafatjait,
én éberen vigyázva ott leszek.
A csontjait ott helyben megdarálom,
betonba öntöm, vigan keverem,
az Úrnak angyalát, ha mégis válogatja
feltámadáskor, azt szörnyen megverem.
A radirpókkal szövetséget kötöttem,
mindenhonnan kitörli a nevét,
hurrikánnal pucolom el a várát,
hogy kődarab se jelezze helyét.

Ugy erzem, On roszindulatu es gonosz,
okot nem adtam, onnek erre,
most rendeltem onnek, egy nagy dobozt,
abba teszem bele , osszeverve.
Epithet piramist, amit csak akar,
folossen vesztegeti erejet,
a feltamadasnal, majd csak kapar,
ha nem fol , akkor lefele.
Ott leszek en is, hiaba szokik,
pallosommal ott is ort allok en,
szolgaim a tigrisek koze lokik,
s kirantom a belit a koldoken.
Nyakadra tekerem, belen fogsz logni,
keselyuk zabaljak romlott majadat,
az isteni itelet fog hozzad szolni,
s hatadon torom el a kardodat.
Kitepett kezekkel, es torott labbal,
messzire lovag, ugy sem jutsz,
sivatagi homokot eszel a szaddal,
ertelmessen szolni, ugy sem tudsz.