Az alábbiakat nem magam találtam ki.
-----------------------------------------
A Saul fia cselekménye:
A szokványos, többnyire esztétizáló alkotások kliséivel szakító, autentikus dokumentumokon alapuló film csupán háttérnek használja a holokauszt témáját. Cselekménye 1944. október 7-8-án játszódik
Auscwitz-Birkenauban a Sonderkommandók lázadása idején. Elképzelt főhőse, Saul Ausländer magyar zsidó rab másfél napját mutatja be, aki az egyik krematórium Sonderkommandójának tagja. A tábor többi tagjától hermetikusan elzárt, saját kivégzésüket is minden pillanatban váró munkásokat a
nácik arra kényszerítik, hogy részt vegyenek a tömeges megsemmisítés áldozatainak elégetésében és hamvaik szétszórásában. Saul az egyik halott gyermekben saját fiát véli felismerni, ezért elhatározza, megkísérli a lehetetlent: megmenti a gyermek testét az elhamvasztástól, felveszi a kapcsolatot egy rabbival, akivel együtt a hagyományoknak megfelelően, titokban eltemetheti és érte egy
kaddist mondathat el. Közben a Sonderkommando tagjai
fellázadnak, lerombolják a krematóriumot, ám Saul mindebben nem vesz részt, menekülés helyett megszállottan csak azzal törődik, hogy tervét végrehajtsa és fiának, akiről életében nem tudott gondoskodni, megadja a végtisztességet.
Amit a Sonderkommandóról tudni lehet:
A Sonderkommando tagjai nem vettek részt közvetlenül a gyilkolásban – ez a feladat az őröké volt –, elsődleges feladatuk a holttestek elégetése volt. A foglyok rá voltak kényszerítve ennek elvállalására, semmiféle lehetőségük nem volt visszautasítani a részvételt, vagy kikerülni a kommandóból – az
öngyilkosságon kívül. Mivel a németeknek szükségük volt a Sonderkommandókra, hogy fizikailag épek maradjanak, viszonylag enyhe bánásmódban részesítették a sondereseket: saját barakkban aludhattak, amely jobban hasonlított egy otthonra, mint a többi barakkok; és megengedték nekik, hogy ingóságokkal rendelkezzenek: az elgázosítottaktól elvett étellel, gyógyszerekkel, cigarettával. Emellett nem voltak kitéve az őrök önkényének, nem gyilkolhatták meg őket ok nélkül. Végeredményben a Sonderkommandók tagjai általában tovább éltek, mint a haláltáborok többi foglyai. Ennek ellenére csak néhányuk élte túl a háborút.
Mivel bizalmas információkkal rendelkeztek a náci tömeggyilkosságokról, a Sonderkommando tagjait egyéb tábori foglyoktól izolálták, azokat kivéve akik a gázkamrákban dolgoztak. Miután a németek nem szerették volna, ha a sonderkommandósok ismeretei eljutnának a táborokon kívülre is, rendszeresen (kb. 4 havonta) elgázosították, és újakkal pótolták őket. Az újak első feladata az volt, hogy az előző Sonderkommando tagjainak hulláit elégessék. Így körülbelül 14 generációt éltek meg a táborok.
Henryk Mandelbaum, az
auscwitz-birkenaui Sonderkommando egy tagja volt a 12. generáció lázadásakor. Elmondta, hogyan büntették meg az ő csoportját is, annak ellenére, hogy nem vettek részt a lázadásban: minden harmadik embert meggyilkoltak közülük.
Auschwitzban egy sonderkommandós lázadás következtében az egyik krematóriumot félig lerombolták. Zsidó nők, például Ester Wajcblum, Als Gertner és Regina Safirsztain puskaport csempésztek hónapokon át a Weichsel Union Metallwerkéből, az auschwitzi komplexum egy lőszergyárából, a férfi és női ellenállási szervezkedés tagjainak, pl. Roza Robotának, egy fiatal zsidó nőnek, aki Birkenauban dolgozott. Az őrök állandó megfigyelése alatt kis mennyiségű puskaport vittek magukkal, ruhadarabokba vagy papírba csomagolva, majd pedig továbbadták. Amint Robota megkapta a puskaport, továbbadta a Sonderkommando lázadásra készülő tagjainak. A puskaport felhasználva, a szervezkedés vezetői a gázkamrákat és a krematóriumokat akarták elpusztítani és felkelést kirobbantani. Amikor a tábori ellenállás tagjai figyelmeztették a sonderkommandósokat, hogy 1944. október 7-én megölik őket, a sonderesek támadást indítottak az SS-ek és kápók ellen, két gépfegyverrel, puskákkal, baltákkal, késekkel és gránátokkal. 12 SS megsérült, 3 meghalt.Az egyik meggyilkolt SS-t, illetve egy főkápótélve a krematórium kemencéjébe vetették. Néhány sonderesnek sikerült rövid időre megszöknie a táborból, ám hamarosan kivétel nélkül elfogták őket. Azokból, akik a felkelésben nem haltak meg, kétszáznak le kellett vetkőznie, majd hason kellett feküdniük, és főbe lőtték őket. Körülbelül félezer sonderest gyilkoltak meg ezen a napon.
Treblinkában szintén volt példa lázadásra: 1943. augusztus 2-án körülbelül 100 fogolynak sikerült kitörnie a táborból.Hasonló felkelés volt a
sobibori táborban 1943. október 14-én. Bár a sobibori III. tábor sonderkommandója nem vett részt az I. tábor felkelésében, mégis meggyilkolták őket a következő napon.
Sobibort és Treblinkát nem sokkal ezután felszámolták. Több ezer sonderesből kevesebb mint 20 élte meg a felszabadulást, és tudott tanúként fellépni a későbbiekben. Ezek között volt Henryk (Tauber) Fuchsbrunner, Filip Müller, Daniel Behnnamias, Dario Gabbai, Morris Venezia, Shlomo Venezia, Alter Fajnzylberg, Abram Dragon, David Olère, Henryk Mandelbaum és Martin Gray.
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
A kérdés:
Ki lehetett valójában Saul Ausländer megihletője és vajon túlélhette-e …?
Érdekes lenne tovább szőni ezeket az emberi sorsokat is...
